Előző fejezet Következő fejezet

Judith Bencze

Angaben zum Dasein der Volksmusik in Csépa

 

In der vorliegenden Arbeit wurde eine Kostprobe von den musikalischen Denkmälern von der Jahrhundertwende ab bis zur Gegenwart gegeben. Neben der Hauptfrage der Bindung an das Paloczentum wurde eine Antwort darauf gesucht, ob die Volksmusik von Csépa noch altertümliche Züge trägt, wie stark sich der musikalische Geschmack des Dorfes während der drei Generationen verändert hat, werden noch einige Bräuche der Vorfahren beibehalten, und wenn ja, in welcher Form leben diese dann fort.

Es kann festgestellt werden, dass - obschon Csépa nicht eben ein ausgesprochenes Liederdorf ist - die Leute hier bis zu den letzten Jahrzehnten dennoch durch zahlreiche Gelegenheiten des gemeinsamen Singens miteinander verbunden wurden. So suchten sie gemeinsam Erholung im Gesang während oder nach der harten Tagesarbeit. Und ebenso waren die grossen Kirchenfeste und die Namenstage immer wieder Quellen musikalischer Erlebnisse. An Freud oder Leid einer Familie nahm meist die ganze Dorfgemeinschaft teil, wenn irgendwo eine Hochzeit oder eine Beerdigung stattfand.

Das gesammelte Lieder- und anderweitiges Material ist recht vielschichtig. Auf diese Weise wird die Vielfalt, wie und zu welchen zahlreichen Gelegenheiten diese Lieder gesungen wurden, treu widergespiegelt. Die Schichtung dieser Lieder kann auch nach verschiedenen Gesichtspunkten untersucht werden. Hierbei kann festgestellt werden, dass die meisten Lieder an irgendeinen Anlass oder an ein Ereignis geknüpft waren. Obwohl es die meisten dieser Anlässe des gemeinsamen Singens und die alten Bräuche nicht mehr gibt, so sind die Lieder dennoch im Gedächtnis der Dorfbewohner erhalten geblieben, und sie können sich auch noch an die meisten der Bräuche erinnern.

Verhältnismässig geringer ist die Zahl der Lieder, die nicht an einen Anlass gebunden sind. Bei der Untersuchung dieses Materials nach musikalischen Stilgruppen stellte sich heraus, dass es nur wenige Beispiele für die alte Schicht gibt, obschon sowohl von der Melodie als auch vom Text her beachtenswerte Elemente vorhanden sind. Die Spur lebendiger instrumentaler Volksmusik ist kaum noch aufzufinden.

Die einstigen Feststellungen von Zoltán Kodály werden durch jene Untersuchungen bewiesen, bei denen man versuchte, die Schichtung des Liederwissens der einzelnen Sänger nach dem Lebensalter, dem Geschlecht bzw. dem Vermögensverhältnis zu erfassen. Im allgemeinen ist der Liederschatz bei den Frauen reicher, so wie auch unter den Datenvermittlern mehr Frauen als Männer vorkommen. Meinstens kennen die Frauen auch die Lieder der Männer. Der städtische Einfluss, der im Repertoir der einzelnen Sänger nachgewiesen werden kann, ist ebenfalls umso grosser je begüterter der Datenvermittler ist. Was das Lebensalter angeht, so bildet die junge Frau A. Sebők eine Ausnahme, die im Vergleich zu ihrem Alter viele Lieder kennt und eine schöne Stimme hat.

In Hinblick auf die Besonderheiten beim Vortrag der Volkslieder konnten all die Erscheinungen wahrgenommen werden, die im allgemeinen nicht nur für Csépa oder Tiszazug, sondern für die Gesamtheit der Volksmusik gültig und charakteristisch sind.

Példatár
  példatári szám
Mondókák, gyermekjátékok 1 - 12
Jeles napok 13 - 31
Lakodalom 32 - 38
Siratás, virrasztás 39 - 46
Alkalomhoz nem kötött dalok    47 - 75
Balladák, hírversek, koldusénekek 76 - 89
Egyéb       90 - 100

 

 

4 Gigor József
Rettentő,  én vagyok a legelső!

Borzasztó,  én vagyok a leghátsó!

„Iskolából hazamenő gyerekek mondták."
 
 
5 Gigor József
Madarak voltunk,  földre szálltunk, búzaszemet szedegéltünk,

jött  a vadász puskájával,  lelőtt minket golyójával,

bí-bic puff,  mondd meg te,  hogy há-nyat  lőt-tek meg!

Tízet.

Akire a tíz jut, az megy ki.

Kiolvasó.
Vö. Berze Nagy János, 194-0. I. 777.
 
 
6 Velő Lászlóné
Elment apám dinnyét lopni,

Elfelejtett zsákot vinni,

Mondd meg te, Hány zsák kell.

Nyolc.

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc,

te vagy a fogó!

Kiolvasó.
 
 
7 Óberna Lászlóné
Elment apám dinnyét  lopni,

Elfelejtett zsákot vinni,

Iszli pó,  iszli pó,

Te vagy a fogó!

Kiolvasó.
 
 
8 Gigor Józsefné
Eggyem, kettem bábor német

Ökör, bika, Lengyel László

Király fos,

Edd meg azt a dínom-dánom

Bikafost!

"Kiolvasó.  Iskolás gyerekek mondták."
 
 
9 Velő Lászlóné
Egér, egér, kisegér,

Adjál nekem vasfogat,

Én meg adok csontfogat!

"Ha kiesett a fogunk, akkor a kuckóba be kellett dobni, akkor kellett elmondani ezt a mondókát."
 
 
10 Muladi Mihályné
Zsipp-zsupp, nyikorogj, Kocsikerék, kanyarodj!
Összefogott kézzel párosával ugráltak előre. A végén egyik a másikat meglódította, visszafordította. Utána visszafelé ugrándoztak.
 
 
11 Gigor Józsefné
Egyedem, begyedem,   sarkantyú,

Nem vagyok én féllábú.

Isten kovácskája vagyok.

Szent Pál lovát patkolom,

Rézpálcával kongatom,

Kon, kon, Péter bácsi

Szedd ki, vedd ki

Ezek közül ezt!

„Párválasztó játék volt. Egyet kiválasztott a dal végén, azzal fordult egyet-kettőt,  és helyet cseréltek.  Körbe ugráltak."
 
 
12 Sebők Andrásné
Fordulj, Bolha!

Egy székre kiült valaki. Lába közé fogta a széket, lehajtotta a fejét a támlájára.

  • Fordulj bolha! - mondtuk neki.
  • Nem fordulok. Azt mondta.
  • Meddig?
  • Keddig.
  • Mit vársz?
  • Csókot.
  • Kitől?
Mondott egy nevet, hogy: ettől.

Annak meg kellett csókolni, és helyet cseréltek.

Az ült a székre.

A patkaporos bálakon kedvelt játék volt.

Vö. Lajos Árpád, 1974. 462.

 
 
13 Závodszki Sándor
Betlehemezés

Hát én vótam az angyal! papi fehér ruhába. Fejfedő is, mint a papé. Nekem vót a hónom alatt a betlehem. Fából vót faragva, zöldre vót festve. Az első pásztor szűrbe vót, Glória. A második pásztor is szűrbe vót, Cuppendáré. A harmadik vót a Kure-dom. bundába vót. Botja minden pásztornak vót, de nem csörgős. Beköszöntünk:

- Be szabad-e vinni a betlehemet?

Ha nem, akkor onnan elmentünk. Ha be, mán mikor az ajtót benyittam, mán akkor én elkezdtem, hogy: Csordapásztorok... /18. sz./ Bementem, letettem a templomot, s kinyitottam az ajtaját. A gyertyát meggyújtottam. A háziak megnézték. Csengettem, bejött az első pásztor, bebukott. Főkelt köhögve, oszt odament a betlehembe, beköszönt:

Dicsértessék a kis Jézus, született Messiás!

Hoztam fölségednek egy üveg savanyú paprikát.

Maj' jó lesz a sován' böjtre!

Kiszólt, hogy:

- Gyere be, te vin Szuplendárél

Az meg bebukott megint. Köhögve feltápászkodott, odament a betlehem elébe, oszt az is beköszönt:

Dicsértessék a kis Jézus, született Messiás!

Hoztam fölségednek egy kanta tejecskét.

Maj' jó lesz a sován' böjtre!

Köhögtek. Mán mind a kettő feküdt a fődön. Akkor begyütt az öreg Kuredom, bebukott. A nagy botjával. Az is beköszönt, mély hangon, hogy:

Dicsértessék a Jézus, született Messiás!

Hoztam fölségednek egy nagy vajacskát.

Maj' jó lesz a sován' böjtre!

Keresztül feküdt a botjára. Akkor már mind feküdt. Az angyal énekli:

Hever a nyáj...   /21. sz./

Pásztorok, keljünk fel... /28. sz./

Akkor felkeltek a pásztorok. A botjukkal piszkálták a jánt, ha ott vót, incselkedtek, meg:

Kúra uram, kúra,

Pityereg a pulyka.

Akkor odabökött a bottal a jánnak egy kicsit, nem olyan nagyon:

Eredj, te csipás szógáló,

Hajtsd ki azt a pulykát,

Meg ne kaparássza

A mendikás torkát!

Köhögött közbe. Felkelt a másik pásztor is:

Emeljük öregapánkot, mer' nehéz a valaga!

Így mondták, a két pásztor.

Koredom a nagy botjával - gerendás épületek vótak - odamutogatott, de nem verte le a meszetet, aszongya:

Halló gazda, gazdasszony! Nem korpábul van a

kentek gerendájuk, nem-e ream szakad? Mer mán

én százhúsz esztendős öregember vagyok, de nem

szeretnék meghalni!

Idáig igy vót. Akkor én elkezdtem rámondani, hogy:

Elindulának, és el is jutának... /18. sz./

Nyittuk az ajtót kifele,.mán mentünk is:

Isten áldja meg...  /18. sz./

A Cuppendáré mondta:

Látom a gazdasszonyt,

Nyútózik a pócra,

Veszi szál kóbászát,

Teszi iszákomba.

A másik mondja:

Vedd el pajtás, vedd el,

Hogy a gazda meg ne lássa,

Mer' még a két szemed is kiássa!

A háziak dicsérték őket, pénzt adtak:

- Nagyon szép, máskor is gyertek el!

Amikor azt énekelték, hogy Elindulának.... akkor vette elő a gazda a pénzt. Az angyalnak adta oda. Vót, aki előbb, betette a betlehembe. Ha papírpénzt tett oda, azt kivettem, hogy meg ne égjen. Az aprót nem vettem ki. Vót olyan, aki elfakadt ríva is, gyerek. Mikor lefeküdtek a fődre. A hangom olyan erős vót, hogy elaludt a lámpa lángja. Tíz pengőt kaptam érte.

A legnagyobb hóban is kijártak még a kürti szőllőbe is, mert ott is sok katolikus volt. Olyan is vót, hogy előre jelzett, hogy: de mennénk.

Kínálás, tészta nem volt, csak bor. De nem ittak, .Siettek, sok helyre kellett menni, hogy mentül több pénz legyen. Mikor végeztek, a pénzen egyenlően megosztoztak. Mindig este mentek, adventben, hattól tízig. Az éjféli misére elmentek énekelni, átöltözve.

Édesapja járt betlehemmel, még túl a Tiszára is. Ő maga az elmondot játékot 15-16 éves korában játszotta, hasonló korú barátaival. Az énekeket a bátyjától tanulta.

14 Závodszki Sándor
Betlehemezés
Öregek Otthona, 1974.

A betlehemesek Lucától karácsonyig jártak. Elmentek más faluba is, a tanyákra és a szőlőkbe is. Ide meg jöttek Cibakról, Lakitelekről, Szelevényről meg Kecskéről is. A helyiek főleg gyerekek voltak, de akik idegenből jöttek, azok legények, s felnőttek voltak. Az innen eljárók is legények, nős emberek voltak. A betlehemesek bementek a református házakhoz is.

Egy csapatban öten voltak: első angyal, második angyal és három pásztor. Az angyalok hosszú, nagy fehér ingbe voltak, olyan volt ez, mint a miseing. Maguk varrták. Csengő volt náluk. A pásztorok subába, sipkába jártak, maguknak bajuszt ragasztottak, a kezükben meg csörgőabot volt. Az öregpásztor, az öreg vagy Koredom nagyba-júszú, szakállú pásztor volt. A Koredomnál kampós bot volt. Amikor odaértek egy házhoz, beszóltak:

-   Be szabad-e vinni a betlehemet?

Általában mindenütt beengedték őket. Az egyik angyal ment be először. A Mennyből az ángyait énekelte. A másik vitte utána a betlehemet, amiben a kis Jézus, a bárányok, szentképek voltak. Ezt az asztalra tették. Ének végeztével kiszóltak:

- Gyere be te első pásztor!

A pásztor bejött és énekelni kezdte a Pásztorok, pásztorok örvendezve kezdetű éneket. Akkor megint kiszóltak:

- Gyere be második pásztor!

Ez is bejött, vagy már rögtön bejöttek mind a ketten és együtt énekeltek. Utána lefeküdtek a földre. Az angyal akkor ezt kezdte énekelni: Pásztorok, keljünk fel. A pásztorok akkor felkeltek, egyet serdültek /táncoltak/, körbe jártak, közben meg verték a taktust a bottal. Az ének végeztével behívták az öreget:

- Gyere be te vén Koredom!

Az öreg bejött és lefeküdt a földre. De előtte még a botjával megkopogtatta a mester-gerendát és mondta:

- Nem korpából van-e a kendtek gerendája? Mer 120 éves öregember vagyok, rém ne szakadjon!

A pásztorok közben odamentek a betlehem elé, letérdeltek és azt mondták:

Amikor ezt elmondták, a háziakhoz fordultak:

- Látom a gazdasszonyt,

nyútózik a pócra,

szedi-veszi szál kolbászát,

teszi iszákomba!

Amikor aztán megkapták az ajándékot, elköszöntek és elmentek.

Barna Gábor gyűjtése

15
Betlehemezés /rekonstrukció/
Szvoboda István /angyal/.

Négyesi István /pásztor/

Négyesi László /Koredom/, 1980.

Angyal:    - Jóestét kívánok!  Be szabad-e vinni a betlehemet?

Háziak:     - Be!

Angyal: - Köszönjük szépen. Gyertek be. Dícsirtessék a Jézus!

- Mennyből az angyal lejött hozzátok pásztorok, pásztorok,

hogy Betlehembe sietve menvén lássátok,-lássátok!

Istennek fia, aki született jászolban, jászolban,

ő leszen nektek Üdvözítőtök valóban, valóban. /17. sz./

Angyal:  - Gyere be te első pásztor!

1. pászt.- Jóestét kívánok. Dícsirtessék a Jézus Krisztus!

Látom a gazdasszonyt, nyújtódzik a pócra,

veszi szál kóbászát, teszi a zsákomba.

Angyal:  - Tedd el pajtás, tedd el,

hogy a gazda meg ne lássa!

Mert ha meglássa,

a zsákod úgy kivágja!

  1. pászt.- Gyere be te második pásztor!
  2. pászt.- Dicsírtessék a Jézus Krisztus!

    Zörgetik a ládát, pénzt akarnak adni,

    de ha két fillért adnak, nem fogom elvenni.

    De ha egy forintot adnak, szivesen meg fogom köszönni.

    - Gyere be, te vén Koredom!

Koredom: - Nem megyek, nem megyek,

míg egy szál kolbászt meg nem eszek!

2. pászt.- Gyere be, gyere be,

kilenc szál vár idebe!

Koredom: - Hej, erre már csak bemegyek! /Bemegy./

- Dícsirtessék a Jézus Krisztus!

Hej fiaim, fiaim, énrám nem is gondolnátok,

szegény öreg apátokat kint a nyájaknál hagytátok.

1-2. pászt.-Nem hagytuk vóna ott, de jött két kísértet, úgy megijedtünk,

hogy még a szakállunkat is ott hagytuk!

1. pászt.- Kelj fel öreg, kelj fel!

Koredom: - Nem kell nekem tejfel!

1. pászt.- Kelj fel, mer akkorát ütök a farodon, hogy 99 ördög ugrik ki belőled!

Koredom: - Akkor már csak felkelek!

Megnézem a kentek gerendáját, nem-e korpábul van?

120 éves öregember vagyok, de még nem szeretnék meghalni!

/Botjával megveri a gerendát./

Mind, ének: Hej víg juhászok, csordások,

Csörgedeznek a források,

De gyönyörű ez az élet,

hát tekintsetek csak széjjel! /23. sz./

- Vígan zengjetek citerák, Jézus született,

Harsogjatok réztrombiták Isten, emberek /!/,

azt hirdetik angyalok, a nyájőrző pásztorok,

siesselek Betlehembe, ott találjátok.

Kisjézusnak ajándékot mit nyújtanátok?

Én viszek sajtocskát, te egy vödör vajacskát,

mivel fázik idegenbe /!/ Jancsi hoz bundát,

Jancsi hoz bundát!  /19. sz./

Mind, ének: - Hever a nyáj, lefekhetsz már,

csendes határ, pihenhetsz már.

Amely Szűznek ménében, Jézusnak kebelében

hol, hol, hol, nyugodalmat ad jászol. /22. sz./

Kelj fel pásztor, mit álmodtál,

de jóízűn elaludtál,

álmodtam és láttam tüzet,

mely jelentett egyszülöttet.

Igazad van benne pajtás, hogy angyalt láttál,

az is igaz, amit tőlle hallottál,

oly fényes volt, hogy én tűznek gondoltam,

Betlehemet emlegette, hallottam. /25. sz./

Mini, ének: - Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el.

Betlehem varosába, rongyos istállócskába,

siessünk, ne késsünk, még az éjjel Betlehembe érhessünk,

Mi Urunknak tiszteletet tehessünk!  /29. sz./

A pásztorok sorban odamennek a betlehemhez, előtte letérdelnek és azt mondjék:

1. pásztor: - Hoztam néked egy kanta tejecskét,

majd jó lesz a sován bőtökre!

2. pásztor: - Drága Jézuskám, hoztam neked göndörszőrü báránkát, a szőre jó lesz subának, a csontja pedig Ádám bátyám botjának! Ühü, ühü, ühü!

Koredom:  - Hej, mikor én a Sínai hegyek közt jártam, tipegtem, topogtam,

tarisznyám kilyukadt, gomolyám elgurult, igy hát Jézuskám

ajándék nélkül maradtál! ühü, ühü, ühü!

Ekkor a vén Koredom kikapcsolta a lámpát, mert nekünk volt benne egy világító felszerelés, zseblámpa elemmel működött, vagy volt gyertyánk is.

Mind, ének: - Elindulának és el is jutának,

Szűz Máriának jóestét mondának.

Isten áldja meg, e háznak gazdáját,

töltse meg az Isten csűrét és komráját!

Ha nem adtak semmit vagy kevésnek tartották, akkor az utolsó két sor így alakult:

- Isten áldja meg e háznak gazdáját,

Hordja el a potkány az aprójószágját!  /18. sz./

Ekkor már a kapunál jártunk és ott énekeltük ezt.

Barna Gábor, Bencze Lászlóné gyűjtése.

16
Betlehemezés
Óberna Mihály, 1980.

Az angyal beszólt, hogy be szabad-e vinni a betlehemet? Kiszóltak, hogy igen vagy nem. Akkor bevittük a betlehemet. Odaértünk az ajtóhoz, akkor bemén az angyal a betlehemmel, azon egy fehér ing volt, meg gatya is volt azelőtt, de a mi időnkben már csak az ing volt» No, oszt elkezdte a Csordapásztorokat énekelni:

-  Csordapásztorok,  midőn Betlehembe...

Akkor mentek befelé. A konyhában megállt a társaság, az angyal a betlehemet letette az asztalra, meggyújtotta benne a gyertyát, volt benne ugye egy kis baba egy ilyen kis eszkábált szárízik jászolba. Vót benne egy tehén, amilyet a vásárba lehetett venni, ló, szamár szobrocska, ezek vótak a jászolnak fordulva, a betlehemnek oldalába ilyen szentképek voltak, egy kis zöld moha, ez volt az égisz.

Bejött az első pásztor és azt mondta:

- Dícsirtessék a kis Jézus, született Messiás,

hoztam fölségednek egy kerek sajtocskát. Khm, khm, khm.

Amikor elmondta, hogy hoztam kerek sajtocskát, akkor mondja:

- Látom a gazdasszonyt, nyújtózik a pócra,

veszi szál kolbászát, teszi iszákomba.

Angyal:  - Tedd el pajtás, tedd el,

hogy a gazda meg ne lássa,

mert ha a gazda meglássa,

még a hasadbul is kiássa!

Ennyi idő után már csak összezavarodik az ember. Más ének nem nagyon volt, Csordapasztorok. azután még a Mennyből az angyal. Mikor ez megvolt, akkor jött az, hogy

- Vígan zengjetek citerák, Jézus született...

oszt akkor mentünk körbe, a bottal meg fölvertük a ház földjit. Mer a botoknak igen csak szög vót a végibe. Csörgős botok vótak. Akkor jön, hogy

- Kisjézusnak ajándékot mit nyújtanátok,

te majd hozol sajtocskát, én meg viszek báránkát,

hogyha fázik, hideg ellen Jancsi hoz bundát.

Akkor jött utána a második pásztor:

- Dicsirtessék a kis Jézus, született Messiás!

Hoztam fölségednek aranyat, tömjént, és mirhát!

Az avval megint véget ért. Megint megköszörülte a torkát.

- Gyere be te vin Koredom!

Az bebukott így az ajtón, mer ez már öreg volt. Az arcán nagy szakáll volt subából csinálva, madzaggal a fejére kötve. Bebukik, azt mondják neki:

- No, kelj föl, mert nagyot ütök a farodon!

Akkor fölkelt és odament a betlehemhez:

- Dícsírtessék a kis Jézus, született Messiás!

Hoztam fölségednek egy göndörszőrű báránkát.

Szőre jó lesz subának, a csontja meg az öreg

Ádám bátyám botjának. Khm, khm, khm.

Akkor mondja, hogy

- Isten angyali jövének melléjek,

nagy félelemmel telik meg ő szívük.

Az angyal végül azt mondja:

- Elindulának és el is jutának,

Szűz Máriának jóestét mondanak.

Áldja meg az Isten e háznak gazdáját,

töltse be az Ur csűrét és komráját!

Isten áldja meg, jóéjszakát kívánunk!

Ha meg nem adtak, akkor azt mondták:

- Töltse be az Ur tetyüvel a házát!

Elmentünk más faluba is. Ugon voltunk. Eljártunk azelőtt Újfalura is, meg Alpárra is. Régebben ott csomózták a dohánt a kukások, oszt megrakták a betlehemeseket dohánnal. Ilyen helyre, mint a pap, régen be kellett menni, meg vallásos gyerekek voltunk.

Olyan ének is volt, hogy Hever a nyáj, de minden csoport másképp volt betanulva.

Barna Gábor gyűjtése

Vö.    MNT II.   395.

2. Isten angyali Jövének melléjük,

Nagy félelemmel Telik meg ő szivük.

3. örömet mondok Nektek, ne féljetek,

Mert ma született A ti üdvösségtek.

4. Menjetek el hát Gyorsan a városba,

Ott találjátok Jézust a jászojba.

5. Elindulának, És el is jutának,

Szűz Máriának Jónapot mondának.

6. Isten áldja meg E háznak gazdáját,

Töltse meg az Isten Búzával a házát,

vagy: Bőséggel komraját.

vagy: Bolhával konyháját. /Ha keveset adtak./

A két utolsó versszakot távozáskor énekelték. Vö.  CC.  1651.  265., MNT II. 414, 418.  sz.  Barna Gábor gyűjtéséből Szvoboda István és a Négyesi testvérek előadásában az 5. vers azonos,  a 6. vers pedig:

Isten áldja meg E háznak gazdáját,

Töltse meg az Isten Csűrét és kamaráját.

vagy,  ha keveset adtak:

Isten áldja meg E háznak lakóját,

Hordja el a potkány Az aprójószágát!

Vö.  MNT    II.  637.    Ujváry Zoltán,   1977.  573.,  Hozsanna,  1948.  115., valamint a 20,   32,  33,  34.  példák rokon-dallamát.
 
 
Vö.  MMT  II.  639.  sz.  /Kistelek,   Csongrád m./ Az utolsó motívum felugrása egyezik,  valamint MM? II.  512-513.
 
 
2.    Amoda van egy kút vályú 

Amellett van egy istálló.  

Egy csillag,  és amint  áll ott,

A pajta fölött megállott.

5.  Jézus ágyán nincsen paplan,

Jaj de fázik az ártatlan.

Takargatja édesanyja

 Dirib-darab poszt ócskába.

3.    Kire-kire, kisdedecske, 

Betlehemi hercegecske,

Nem királyné a te dajkád,

Szolgálóbul lettem anyád.

6. Hát te dudás, mit  szundikálsz,

Itt a csillag, nem kell lámpás.

Verjed, verjed a citerát,

Zengj  Jézuskának szép nótát!

4.   Jézus ágyán nincsen paplan,

Jaj de fázik az ártatlan.

Mibül lett vóna bundája,

Elveszett a báránykája.

 

Vö. Dallam:  MNT II.  559.  sz.    Vö.  Szöveg: MNT II.  368.   sz.  Azonos szövegelemek még:  MM? II.  547.  ill.   364/11.  Lásd még:  Schram Ferenc,  1972.  53-  éjféli miseének,  Mezey,  1883.  154.   sz.  két első szakasza,   és Ujváry Zoltán,   1977. 568.

 

2.  A kis  Jézus aranyalma,

Boldogságos Szűz az anyja.

Két kezével ápolgatja,

Két karjával ringatgatja.

Vö. Dallam:  MHD II.  559.  sz.  Szövegét vö. MOT II.  561.  sz. Palotás /Nógrád/, valamint MMMI.  672.  551.
 
Dallam első részéhez lásd: MM II. 559. sz. A második rész szövege: Mezey Nep. János, 1883. 128. sz.
 
 
 
Vö. MNT II. 380/III. sz. /Őrhalom, Nógrád/, MNT II. 440. sz. /Kiskomárom, Zala m./ Az első motívum az MNT II. 447. sz. dallaméval azonos. /Siter, Bihar m./
 
 
 
 
Dallamot vesd össze: 19. példa jegyzetével. Szöveg: valamelyest rokon az MOT III/B 103. számmal.
 
Lásd a 19. sz. dal jegyzetét.
 
 
Lásd a 32. sz. dal jegyzetét. A záró sorok az „A ...-i utca végig sáros" kezdetű nótából valók.
 
Jó bor, jó egészség, Szép asszony feleség.

Szép asszonynak jónak, Jó járású lónak

Kár meg, kár meg, kár meg, kár megöregedni.

Mit ér, hogy te szép vagy, Ha mindig beteg vagy.

Pénteken beteg vagy, szombaton jobban vagy,

Vasárnap cifra vagy.

Sógor, ugye jó bor, Sógor, ugye jó bor?

Jó bor, ugye sógor, Sógor, ugye jó bor

/Most kell inni/

Igyunk egyet, sógor!

 
"Egy pohár bort búcsúztassunk el! Halljuk! Addig ne igyatok, míg én nem mondom, hogy igyunk!" Akkor elkezdték a fenti nótát.

Vö. Kerényi: 34. sz.    A 2. 3. 4. vers folyamatos.

 
Adjon Isten,   édesanyám,   jó estét,

Hazahoztam ezt  a barna menyecskét.

Örömére  hoztam  ide,   nem búra, Ez less

az én szívem vigasztalója.

Piros rózsa,  ha leszakajtanálak, Mit

mondanál babám,  ha elhagynálak? Mit

mondanék? Verjen meg a teremtő Sose

voltál igaz szívű szerető.

Jaj de bajos a szerelmet titkolni,

Tövis közül  az ibolyát kiszedni, Én

kiszedném,  megszúrja a kezemet, Kit 

szerettem,   az az enyém nem lehet.

Kék pántlika a harisnyám kötője, Gyáva

kislány,  kinek nincs szeretője. Gyáva

kislány,  kinek kettő-három nincs, Kinek

barna legény szeretője nincs.

 
Dallam:  Vö.   Járdányi Pál,   1961.  22.  sz.     Bencze Lászlóné,   1977.   34.   sz. A hangvariánsok és a lírai  szöveg Gigor Józsefnétől valók.
 
Vö.  Dallam:  Lelkes Lajos /szerk./,   1980.   163.   old.
 
Dallam:   Nagyenyedi Halottas 1769.    Vö.  RMDT  II.  3,16.  sz./Dallam:  i-variáns, Büttös,  Abaúj-Torna m.  Szöveg:  g-variáns,  Klézse,  Moldva./,  valamint Mei-szermann I.,   1927.  406.   old.    RMDT II.  98.   és Lajtha László,   1956.   185,   190-192.
 
Vö.     RMDT   II.   343./f    /Maconka,   Heves m./,   valamint  Lajtha László,   1956.   185.

Varga Mihály,   1937-  628.   sz.

 
 
 
 
Vö. RMOT II. 316.  Baka János, 1914. 495., Zsasskovszky Ferenc, 1900. 408. és Meiszermann I., 1927. 424. Könyvből énekelte, de csak nagyjából nézte a szöveget.
 
 
Könyv nélkül énekelte.

Vö. Zsasskovzsky Ferenc, 1900. 424. sz. A Siralmas Ház c. ref. halottaskönyv, Karcag, 1894. 187. oldalán ugyanez a szöveg, csak a szakaszok más sorrendben következnek. Dallam: Uram a töredelmes...

 
44 Gigor József
Sirató-paródiák  
1. "Elkezdett  az asszony sirni,   siratta az urát,   hogy:

Tudtam,  tudtam,  hogy így jársz,  mert felállt

a Bögyörő!

Magad a deszkán, tököd a padkán!

Jaj, jaj Istenem!

2. Hát  azt a lyukat ugyan ki dugja bé!

Mihelyt csepegett,   rögtön bedugtad!

3. Megnősült  a fiatalember,   és az apja meg hirtelen,   az

esküvő napján meghalt.  Az anya siratót fogadott  a

férje mellé.  Elkezdte a siratóasszony:

Ugyan megadod-e?

Tetejivel adod-e?

Jaj  Istenem,  duplán adod-e?

Mán az asszony neift győzte  hallgatni  a beszédet,   odaintet be a cigányzenekart,   és beperdült   a ravatalos házba:

Istenuccse megadom,

Tetejivel od'adom,   csak

Sírjon kedves kom'asszony!"

Vö.     MNT  III.   B:   128.   sz.     valamint MMT V.   I.A.   1.  2.

45 Polyák István

Sógorbátyám, Sárközi Ferenc virrasztójában történt.
Pollner Béla hentes is bejött a virrasztóba. Evangé-
likus volt Pollner is, meg a halott is, de katolikus
zsoltárolással búcsúztatták el. Húzták az időt, iszo-
gattak, jól érezték magukat. Tíz-tizenegy óráig ott
voltak. Pollner elszungyikált a másik szobában. Egy-
szer csak felcsapódott itt, és rákezdte:

Mennyből az angyal

Leesett farral.-..

Csitt, csitt, csendbe legyünk, mondták neki. Lecsitították aztán.

46 Polyák Istvánné

Az evangélikusom mindig csoportosan imádkoztak, sötét szobában. Véghné így imádkozott:

Segíts meg Istenem, mindnyájunkat,

de legkülönösképpen engem!

2. Ne hajigáld, bíró fia
Hamvas gúnárom, Elmegyek én
az apádhoz, Elpanaszolom!
5. A zúzáért, a májáért
Két aranyalmát, A
táncoló két lábáért Két
véka búzát.
3. Adjon Isten, bíró uram,
Szerencsés jónapot, Adjon
Isten, Mari lányom, Néked mi bajod?
6. Hát az a szép gimbed-gombod
Galarisod arany nyaka, Hát az
mennyit ér? Végy el engem bíró
fia, Nem kell semmi bér.
4. Meghajigálta bíró fia Hamvas gúnárom, Mit kérsz érte, Mari
lányom, Néked megadom.
 
   
Vö.  Járdányi Pál, 1961. 204., illetve Lajos Árpád, 1974. 311-312. A 4. sort következetesen a 2. magasságában énekelte.
 
Vö.  KV 258. 257., Járdányi Pál, 1961. 105. sz. ill. Bencze Lászlóné, 1977. 36. sz.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet