Előző fejezet Következő fejezet

Kakuk Mátyás: Csépa nyelvjárási sajátosságaiból


Megbízásom arra szólt, hogy - a csépai kutatások keretében - a Csépán még fellelhető, palóc nyelvjárási sajátosságokról írjak ismertetést, illetve bemutassam a mai csépai nyelvjárás Jellemzőit. A gyorsan összegyűlt, rendkívül nagy és érdekes anyag azonban rádöbbentett: nem közölhetek mindent, amit feljegyeztem.  Munkám középpontjába ezért a hangtant helyeztem, a szóalakokat azonban úgy válogattam, hogy minél több tájszót közöljek, és ezek morfológiailag is változatosak legyenek, alkalmanként pedig a példákat nem emeltem ki a szintagmából. A még így is kimaradó,  értékesnek minősített anyagot a hangtani rész után - a rendszerezés szándéka nélkül -felsoroltam.

A már több kutatóponton feldolgozott Palóc kérdőiv anyagának a csépaival történő összevetése céljából munkámhoz hatvan szavas szókincsvizsgálatot függesztettem, és válaszoltam a kérdőív 26-27., 34. és 38-42. számú kérdéseire.

Rokonságom és csépai tanítványaim révén ugyan húsz éve ismerkedem a község nyelvjárási sajátosságaival, a tervszerű gyűjtést azonban csak 1979 nyarán kezdtem. Főként hetven éven túli adatközlőket választottam, s mintegy 100 000 szóból álló szöveget vizsgáltam meg. Saját gyűjtésemen kívül példákat találtam a debreceni néprajz szakos egyetemi hallgatók magnetofon felvételeiben, és sok értékes adathoz Jutottam a népzenei témájú gyűjtések során is.

Módszerem Jórészt olyan tematikus beszélgetés volt, amelyben a keresett alakoknak többször meg kellett Jelleniük. Az első egy-két gyűjtés után ugyanis azt tapasztaltam, hogy az adatközlők akár 90 perces magnófelvételben sem ejtenek például egyetlen illabiális á hangot sem, ha tudják, hogy a kiejtésüket figyeljük. Ha viszont megadott témáról gondolkodnak /betegségek egykori gyógymódja,  kenyérsütés, párkészítés stb./, vagy gyermekkorukat felelevenítve anyjuktól hallott mesét mondanak el, belefeledkeznek a beszédbe, s ilyenkor rögzíthetők a legértékesebb nyelvjárási adatok. A gyermekkor felelevenítésének nagy szerepe van, és rendszerint eredményes választ kapunk az ilyen kérdésekre: Mit szokott mondani az édesanyja, ha ...? Hogy mondta az édesapja azt, hogy ...? stb.

Az elmondottakból következik, hogy anyagom archaikusabb a Gsépán ma általában beszélt nyelvjárásnál, hiszen a falu nnyelve" ma már seholsem azonos annak „nyelv-Járásával", de minden adatom legalább két adatközlőtől származik, s ha csak egyszer-kétszer fordult elő, azt a. szó után tett /r/-rel Jelöltem, és megjegyeztem, ha az alakot csak dalban, mondókában hallottam, jele: /é/. Ha valamely Jelenséget az adatközlők csak közvetlen rákérdezésre minősítettek ismertnek, /X/ Jelet alkalmaztam. Egy-egy fonéma gyakorisági vizsgálata ilyen módszer esetében lehetetlen, ezért szinte az összes előforduló alakot felsoroltam, ahol ez szükségtelen /pl. a -t tárgyrag előtti -o-zás/, stb.-vel zártam a példák sorát.

Főként a hangszín-realizációk vizsgálatában biztos alapot nyújtott, hogy Csé-£a a Magyar Nyelvjárások Atlaszának /továbbiakban: MNyA/ olyan kutatópontja volt, ahol az első kérdőfüzet adatait összegyűjtötték, és ebben az atlasz kb. 700 szavát vettem dolgozatom gerincének; Imre Samu művét3 pedig a más nyelvjárásokkal történő összehasonlításban vettem alapul olyan mértékben, hogy írásom csak az ő könyvével párhuzamosan tanulmányozva teljes értékű, mert helykímélés céljából általában nem említem a Csépán ismeretlen jelenségeket.

Megjegyzem még, hogy technikai nehézségek miatt a pontosabb hangszín-realizációkat /félhosszúság, nazalizáció stb./ csak a kérdést tárgyaló fejezetben jeleztem, az g've különbségét azonban mindig feltüntettem.


A HANGRENDSZER

A csépai nyelvjárás magánhangzó-rendszere Imre Samu osztályozása szerint      a Ili/a típusba tartozik,  mert a következő 17 magánhangzó-fonémából állt

 

 

Az ä és e szilárdan él,  de csak polifonémikus értékű hangként.

Viszonylag sok az átmenetet mutató magánhangzó-realizációk száma mind az ajak működése, mind a nyelv vízszintes és függőleges mozgása, mind pedig az időtartam szerint. /E kérdést részletesebben vizsgálom    a III.  fejezetben./

Diftongust egyetlen esetben - érzelmi hatásra - hallottam:   .jó    isten!

A mássalhangzó-állomány azonos a köznyelvivel,  az ly. már csak véletlenszerűen jelenik meg,  helyette a köznyelvi j hangzik.

 

 

II. A MAGÁNHANGZÓ - FONÉMÁK GYAKORISÁGA

 

 

Az ó gyakorisága

 

Az ő gyakorisága

 

Az é_ gyakorisága

 

Az á gyakorisága

 

Az 5 gyakorisága

Csak polifonémikus szerepben fordul elő. A fonéma meglétet a KNyA nem tükrözi, de az adatközlők mintegy harmada a folyamatos beszédben következetesen használja. Ugy tűnik viszont, hogy főként a több helyen megfordult /háború, munkavállalás/ személyek beszédében gyakoribb, s nem palóc örökség, hanem későbbi változás /?/. A palóc sajátságokat leginkább őrző adatközlők egyikére sem jellemző.

 

 

Az ä gyakorisága

 

Az u gyakorisága

 

Az ü gyakorisága

 

Az £ gyakorisága


Az ö gyakorisága

 

Az £ gyakorisága

 

Hangsúlytalan helyzetben:

 

A zárt e gyakoriságát a végződések előtt és a végződésekben részletesen nem vizsgálhatom,- hiszen egyedül e téma teljes kifejtése meghaladná a részemre biztosított terjedelmet, ezért itt most csak néhány megállapítást teszek:

  1. Á változatos akusztikai hatásra törekvésnek nincs szerepe az e-e használatában: engedelmes                                              
  2. A tőben lévő magas magánhangzónak /pl. e-nek/ nem függvénye az e, inkább a következő tényezők hatnak:

a/ a tő milyensége: a változatlan tövű névszókhoz gyakrabban járul e: bér -béres, kend - kendet; a többtagú, változatlan tövuek pedig anyagomban - a később felsorolandó végződések után - mindig csak e-t kapnak.

A változatlan alakú képzők változatlan tőnek tekintendők: kérges - kérgetle-nek, de veszedelem - veszedelmek.

b/ az e - e-t követő végződés: a superessivusi -n előtt -e- áll: kenyéren, té-len, vizén stb., de a modalisi-essivusi -n előtt -e-: heten, véresen, vizesen stb.

c/ az e - eelőtti végződésnek: -i többes birtok jel + birtokos személyrag után a -t tárgyrag előtt mindig -e- áll: tehene .jimet; valamint az -,s melléknévi képzőre: szekeresek.

5. Több toldalék esetében /pl. képző + többes szám jele + tárgyrag/ a zártabb változat gyakoribb: szekereséket, tehenejiteket, de ilyen helyzetben - úgy tűnik - e is sokszor jelentkezik: egíssígeseket, és előfordul az e is: ökrejiteket, teheneséket.

4. Ugyanazon névszó vagy mindig e-t, vagy mindig e-t kap a következő végződések előtt:

a/ az -s melléknévképző

b/ az -m, -d, - ték birtokos személyrag /a -té'k előtt mutatkozik bizonyos ingadozás/

c/ a többes szám -k jele

d/ a -t tárgyrag /gyakran kötőhang nélkül áll!/.

A következőkben bemutatom az anyagomban előforduló fontosabb névszócsoportokat:

 

ragja előtt: fejel ,te fejsz", felkelel ,te felkelsz", vérzeit valamint a többes szám 2. személy -tek ragja előtt a jelzetek, vérzetek típusban.

c/ az e, é-s tövü igék -tt-t tartalmazó múlt idejű alakjaiban: étt-evett, jeddzett, lepett, nézett, szegett. vétett /hasonlóan viselkedik a befejezett cselekvésű igenév -tt-je előtti é: veré'tt fal/.

Az e-e használatában gyakran mutatkozik ingadozás, itt azonban csak néhány példát sorolhatok fel: címez, szerez, de: fékez, szemez: Ferenc, de: Féri, Fércsi; téve-jeg, szédeleg; az ,,-eszt" deverbális igeképző e-e alakban is előfordul az élesztő szóban, egyébként: ébresztő, ijesztő. kelesztette: a nek-személyragos alakjaiban: nekem. neked, nektek mellett ritkábban előfordul a nekem, neked s főként a nektek változat is /a személyragos alakjai előtt egyébként csaknem mindig hangzik a személyes névmás tőa-lakja is: énnekem, teneked, tenektek. tetűlletek. tehozzátok stb./.

 

Az e gyakorisága

 

III. A MAGÁNHANGZÓK HANGSZÍN-REALIZÁCIÓI

ni témakör vizsgálatában főként  a MNyA.   I-IV.   részének adataira támaszkodom,  mert a  hangszín-árnyalatok megállapításában gyakorlatlan vagyok,   és olyan mérvű ingadozást tapasztaltam,  hogy a legcélszerűbbnek tűnt  a szakemberek rögzítette anyag elemzése. As ingadozásra jellemző,  hogy egyetlen nyelvbotlás vagy ,,Tessék?"  kőzbeszólás után a legtöbb adatközlő más realizációban ismétli meg a morfémát,   de a hármas variáció sem ritka.   Tapasztaltam viszont   néhány  jelenséget,   amelyet  a MNyA.   nem rögzített,     ezek-r:el természetesen bővíteni eddigi ismereteinket.

 

Az  a realizációi

Az  a labiális megoldása - az a illabiális változatához kapcsolódva - a palóc típusú nyelvjárások egyik legszembetűnőbb sajátsága.  Csépán mindkettő, nyomát meg lehet találni,   noha az idősebb adatközlők között is többen vannak,   akik az á-nak    egyetlen labiális változatát  sem ejtik még á környezetében sem:  ara,  almába,' málna,  madár stb. Az adatok számából arra következtethetnénk,  hogy az ä labiális változatai    hamarabb tannek el az a illabiális alakjainál.  Feltételezhető azonban az is - a névanyag    és egy-két  adatközlő  származástudata alapján magam is így vélekedem -,   hogy nem csupán az  a, labiális variánsainak gyorsabb köznyelviesedéséről van szó,  mert  a csépai csaladok egy részében a palóc á labiális és a illabiális párhuzama sohasem volt meg.  Az egyik adatközlőm,   aki  előnnyeit Szarvasról származtatja,   gyakran ejt á-t,  de a-t  sohasem.

á MNyA.  I-IV.   részében található 70 á főnéma a következő változatokat mutatja:

köznyelvi á hangsúlyos helyzetben 26 37,14 %
köznyelvi á hangsúlytalan helyzetben 27 38.57 %
á 13 18,57 %
á 3 4,28 %
ä csaic a málna szóban fordul elő 1 1,42 %

 

Feltűnő, hogy az ä és ä közötti ä-ra nincs adat.

Az a realizációi    
Köznyelvi a /248 adatból/ 16? 67,33 %
a /szó végén 5: kapa, paprika stb./ 6 2,41 %
ä /azonos arányban a közeli Alpárral/ 12 4,83 %
á /azonos arányban a közeli Alpárral/ 53 21,37 %
a 10 4,03 %

 

Néhány adatközlő palatális magánhangzó /továbbiakban mgh./ környezetében az _a helyett a-t ejt: hanem, csak ijet stb.

 

Az ö - ő és ü - u realizációi

A MNyA. I-IV. részében található 4-3 ö és 26 ö fonémája közül egy sem tér el a köznyelvitől. Magam azt tapasztaltam, hogy az egyébként is illabiálisabb tendenciát mutató adatközlők, akik általában féketö, híves,- rihés, ricskes. sétít, siket  stb. alakokat ejtenek, az ö, ö hangokat is illabiálisabban, ö - ő vagy e - é hangban realizálják: éccő, elősször, eszökik, flöstök, mékpörkölik, mekpérkölik, mektömjük, néc-cő, pörkölt, többet, töpörté stb.

Hasonlóan realizálódhat az ü és u, de erre kevesebb példát találtam: csü, gyü-mőcs, ügyesebb, üvegbe.

Átmeneti realizációk a zártsági fok tekintetében dőlőre, fétetejő, gyűrős, sátorfű, színű stb.

Szintén a zártsági fok változásával függ össze a MNyA. öt é-s adata: hét, kökény stb., amely példák számát magam is sok adattal gyarapithatnám, és amelyek - eset-leg - eredetileg í-zőbb nyelvjárásra utalnak, és még a Csépáról elköltözők nyelvében is szívósan megmaradnak.

Az un. á utáni o,-zás esetére a MNyA. I-IV. részében egyetlen példát találtam. A deszkára, házba, lábam stb. alakok mellett csak a <lábod? szerepel. Magam is csak utólagos gyűjtés során, két adatközlő beszédében akadtam rá, akik viszont elég következetesen mondtak iskolábo, házbo, ládábo, lámpo alakokat. Zárt szótagban csak a lábos főnév és a hatom /r/ fordult elő.

 

A magánhangzók időtartama

a/ Viszonylag kevés morfémát érint az a jelenség, amikor a kny. rövid :  nyj. hosszú mgh. mutatkozik: ágác/v/ákác, cukor, cukorrépa, kormány, nyúgott -nyúgottan. posta, postás, Ug, Ugi pap /helynevek/, ribízli, tengéj. Jde sorolható a fű-füvet-v fúves, híd-hidatv hidas stb. /A pótlónyúlásból származó és a polifonénikus értékű hosszú mgh.-kat a megfelelő fejezetben tárgyalom./

b/ A kny. hosszú : nyj. rövid mgh. váltakozásra talált példák többsége tipikusnak tekinthető azonos helyzetben, ill. funkcióban: akar /határozószó továbbiak-

ban hsz és kötőszó továbbiakban ksz /, billeg »Brandmarke», hetfű-vhétfü; borozda; öccse.ié; asztalho, Erzsijékhö. Sándoréktul, tejbül stb.

c/ A kny. rövid : nyj. félhosszú mgh. megfelelés alkalmi jellegűnek tekinthető. A rullam, tülle stb. névmásalakokon kívül a MNyA. csépai anyagában a következők találhatók: béjjebb, csalamáde, csütörtök, disznó.ütok. meg'gyulád és zsüp.

Tapasztalatom szerint ennél gyakoribb a mgh.-k fólhosszúvá válása, különösen a hanyag artikulációra hajlamosabb adatközlők beszédében. Leggyakrabban az r, 1, j.» /j ly/ + mássalhangzó /továbbiakban msh./ kapcsolat előtti rövid mgh. nyúlik meg, s akkor az r, l, j rendszerint redukálódik; de előfordul egyetlen msh. előtt is, leg-

 

 

IV. A MÁSSALHANGZÓK

 

A mássalhangzók rendszere Csépán megegyezik a köznyelvivel, tehát a következő 25 mássalhangzóból áll:

 

 

A MÁSSALHANGZÓK EGYMÁSRA HATÁSA

Gsépán gyakrabban találkozunk msh.-nasonulásos jelenségekkel, mint a valamennyire is igényes Köznyelvben, s ezek általában - egyes adatközlők beszédében gyakran mondatfonetikai helyzetben is megjelennek.

 

 

ALAKTANI JEGYZETEIMBŐL

Név szótövek;

6. Az ikes igék -ik toldaléka néhány esetben elmarad: Mikor a gyerek fejlődik, a széplő már el is múl. Tapasztaltam még az alkud alakot és néhány esetben a -z képzős igékben: gondolkoz, pipáz.

A birtokos személyragozás:

Az egyes szám 3. személyben az -a, -ja; -e, -je változat használatos. A veláris szavakban általánosabb a -j,-s változat: ablakja, asztagja. a palatális változatban mindkettő: tezsvére~tezsvérje. zsebem zsebje, de továbbragozott alakban csaknem mindig -j,-s: tezsvérjit, zseb.iit.

Az annya, apja a köznyelvi ragtalan alak helyett is állhat: annya nem gyün haza többet.

A névszói toldalékok:

  1. A -hoz, -hez. -höz ragok közül a -hó, -hő az általános, néhányszor azonban jelentkezik a -he, -hö változat: Fercsihe, Erzsijékhé, Erzsijékhö, még ritkábban a -hol: tehénhöl, s egyszer hallottam tűszhön alakot.
  2. A -kor jelentésében ritkán szerepel a -ba, -be a következő szavakban: karacsoba, huzsvédba. pünközsbe; aratázsba, csíplézsbe; éfélbe. csak: hajnalba s ritkán az -n is: tavaszon.
  3. A -nál, -nél helyett gyakori a -tói, -tői: tűlem fijatalább, Liditű szebb, és előfordul a -ról, -ről: koromrú fogyást .koromnál fogva'.
  4. Az -á, -ó lativuszi rag v nélküli alakban is előfordul: kínyésőé-kiqyesőjé vát, ill. a rag előtti msh. nem geminálódott alakban is hallható: azé válik ,azzá' , mis a fekete föld sáré nem válik /é/. Ugyancsak archaikus vonás, hogy a geminálódott alak sem illeszkedik mindig: homokké vát, de: ojanná marad.
  5. Különösen határozószók végén változatos funkcióban szerepelnek a különböző ragok, főként a -t az -n helyett: igényest, innent~innest~innét. hunnat, kísűbbet. legest ,rögtön'; attulantú fogyást.
  6. A leg- felsőfok jelének let- alakja a tervszerű gyűjtés során nem fordult elő, egy váratlanul betoppanó szomszédasszony a letnagyobb szóban azonban ejtette, de kérdésemre már ő is g-vel ismételte meg. A gyűjtés előtti években többször hallottam. Közvetlen rákérdezésre a következő alakokat ismerősnek minősítették adatközlőim: let alább, let inkább, let .jobb, legnagyobb, let szebb és letisleg-, de véleményük szerint mindig -g-vel hangzottak a következők: legbarnább, legkutyább,  legrosszabb, legsósabb.

 

Az igei toldalékok:

1. Az ikes igék kijelentő mód, jelen idő, egyes szám 1. személy alanyi ragozásában a személyrag mindig -k: alszok, eszek, iszok, megmozsdok stb.

A feltételes mód, jelen idő, egyes szám 1. személy, alanyi ragozásban:  alun-nák, innák, mégmozsdanák. ennék. 3. személyben pedig: alunna, inna, megmozsdana, enne.

A felszólító mód, alanyi ragozás, egyes szám 1. személy: aluggyak, igyák, mozsgyak, egyek, a 3. személy: aluggyon, igyon, mozsgyon, egyen, a többes szám 3. személy: aluggyonak, igyonak, mozsgyonak. egyenek.

/A fentiekből is természetes, hogy csak aggyon, mennyen, üjjön, vetkőzzön-vetkezzen felszólító módú alakok élnek./

2. Az -sz, -1, rag:

a/ A beszész, mondasz ~ monc, kensz. söpresz~ söpörsz mellett gyakori a beszé-lél, mondói, kénél. söpröl, mert udvariasabbnak, kedveskedőbbnek érzik /minden esetben jelentkezik, pl. amikor a beszélő a tegező viszonyt megtiszteltetésnek tekinti/.

 

Igetövek:

A kny.-i -sz helyett álló -1 csak ritkán kopik le.

b/ A tővéghangzó az -l lekopása esetén megnyúlik: tészé, vészé; egyé, ne fij-jé_, olvassa, rakja, tegye, szeressé; enné, vinné stb. A felszólító módban is udvariasabb hatású az -1^-es alak, de itt már az -^ rendszerint lekopik.

  1. Nagyon ritkán a kijelentő mód, jelen idő, egyes szám 3« személy, tárgyas

    ragozásban az -i, helyén -£, -^ hallható: megőrlesse, nem szeresse, mé'kkörösztőjje.
  2. Az adatközlők egy részének beszédében az -ít képzős igék kijelentő és felszólító módjának jelen idejében a t t i kapcsolatból jj^ lesz: állapij.1 a. borijja, fordí.1 játok, mozdi j ják; állapi j jam, bori j jam, segí jjé. segíjjetek, vadij jak stb.

5» A -hat, -het képzős igék kijelentő mód, jelen idő, egyes szám 2. személyü tárgyas ragozásában a —töd, -tod rész gyakran -dd-ben realizálódik: megehedd ,meg-eheted stb.', megihadd. megnészhedd, baszhad mán akkor.

6. Néhány esetben az alanyi és tárgyas igeragozást felcserélik: mégnészték bennünköt. csak nem hagyott nyuktomat.

 

VI. KÉT MEGJEGYZÉS

  1. Gyakran találkoztam a kongruencia jelenségével: Ne légyének erre kíváncsi! , akkor gyütt a mi szanitéceink; mer azok is oan vótak; a fődbe vót lerakva a vájkok; odakinn a kislibájim maj mekfagy /é/.
  2. Az aki névmás feltűnően sokat szerepel amely, ami helyett: az a csatlás.

    aki; de am-mán nagyon szép szoknyának való vót,.aki húsz krajcár vót; még nehezebb az a bánat, ki szívemet nyomja /é/.

 

VII. A PALÓC KÉRDŐÍV VIZSGALATA CSEPÁN

A 58 szó vizsgálata alapján a következő eredményre jutottam:

1. A kérdőívvel lényegében azonos hangalakban és jelentésben, általánosan használják a következő 23 szót /33,65 %/: abalé~abálé; csana; csatlás; csilling; domó; dorcó; egré's; farkas„sétíttye; ganca, hancsik; /búza/kereszt; kinyeső; lét-j?a; mákoscsík /egyesek a karácsony böjtjén készítettet angyali csíknak mondják, s több babonás hiedelmet fűznek hozzá/; /mákozs/guba /többen lenézik, szegényes é-telnek tartják/; pampuskaparasztosan így mongyák. mink fánknak híjjuk" - mondta egyik, mindig földművelésből élő adatközlőm/; pap ,a búzakereszt legfelső kévéje', származéka a bepapojjuk, be van papolva stb.;

kapcsolatban a pecpitét. amely nagyon finom/; pille .,a kenyér mekszegésekor le-szelt első nagyobb karaj'; bepiléddzik; pokla /ügyelni kell, hogy elvesse a pokláját/; sifli; szilke; tompora.

  1. Fontosnak tartott alakváltozatban, de eredeti jelentésben él két szó: fékető; herőke /mindig k-val!/, /3i33 %/
  2. Csak közvetlen rákérdezéssel jelent meg, rendszerint jelentés-változást szenvedett 15 szó /25,86 %/' ámbitus /ismerik, de helyette inkább gang-ot mondanak, a keskenyebb pedig gádor, gádor aj ja. ereszét, eresz, eresz ajja, ritkábban: csurgás; bögyörő /pejorativ, csúfolódó tartalommal értik, de nem használják, helyette: nudli/; /ház/derék ,az épület középső része' jelentésben ritkán;  eszváta/néhányan úgy tudják, hogy a szövőszék része, de Csépán az utóbbi 80 évben csak néhány hónapig volt szövőszék/; a fosztonka csak fosztóka alakban fordult elő /,a toll gerince' jelentésben csak kevesen ismerik, bár akadt, aki emlékezett, hogy az előző este a tollfosztásból elmaradt vagy lustán dolgozó lány ablaka alá szórták; a másik jelentése ismert: ,szórakozással egybekötött, közös tollfosztás'/; garád ,kerítéshez hasonló, meredek, természetes képződményu partoldal'; had /csak pejoratív értelemben használja egy-két adatközlő, helyette inkább: Kaszák. Óbé'rnák. Kaszabeli.jek stb./; hájazat ,az asztag kévékből rakott tetőzete'; kallantyú ,vasból készült fél-forditól; kaszroj »használt, esetleg lukas, rendszerint öntötvazsbul készült edény, értéktelen holmi, szemét tárolására, elhordására'; kéregetés csak »alkalomhoz nem kötött kúdulás' jelentésben; ludaskása alakban .kitoló kása', lakodalomhoz csak néhányan kötik; a pusok csak puskos, puskosabb alakban; rejtek /egy adatközlő szerint , a szabadkémény alatt a konyha egyik oldalában spaléttával~palettával elrekeszthe-tö patkás hely, ahová a férfi subával kivonult aludni, ha a felesége pl. borozásért megszidta', mások legföljebb annyit tudnak róla, hogy oda gyuktakj dorcó ,tornaci-|oó'
  1. Direkt rákérdezés esetén is ismeretlen a következő 1& szó /31,O3 %/: bacsó;

    bobó /helyette ritkán burkus. dezentorok, gyakrabban markaláb - markoláb, mókár, mummus, részf.. .ú bagoj/; bozás; dikó /helyette prices, egyszer tabuja/; fejel; ficsór; Kurászta /néhányan ugyan bizonytalanul valamiféle tejhaszonnal azonosítják/; koledálás; kuhán; mocsollya; molnárkalács; ondra /helyette korc/; ortvány~ ort ás; pengyom;remeiés; rusó /helyette domó; a kenyér domója helyett pedig egyesek rasancs <-^rapancs/; sank; zsámiska.
  2. Válaszok a palóc kérdőív jelentősebb kérdéseire:
  1. A tárgyas ragozásban nincs -uk, -ük: mektömjük stb.
  2. A mély hangrendü szavak tárgyas ragozásában nincs -i, tehát:  láttya.

    láttyátok, láttyák.

34. Nem él az éttel ,ettél', egyel ,egyél' típus.

  1. A -tói, -tői helyett nincs -n_ó, -nól vagy -nul. -női: Károjéktől - Ká-

    rojéktú; Tercsitől - Fércsitül^Fercsitfi stb.
  2. A -nál, -nél helyett nincs -nyi, -ni vagy -nőtt. tehát: bátyámnál bátyámná; Péternél - Petemé stb.
  3. A -hoz, -hez helyett nincs -nyi. -ni, -nál, -nél. de van: -ho ~ -hó,

    -he, -no - hő_: ablakhoz ablakhó, Pétérékhé-Péterékhö - Péterékhő.
  1. A borocska, kényérke, kalácska alakokat gyermekeknek mondják, felnőttek

    egymás között csak bizalmas beszélgetésben, meghitt hangulatban, ezért gyűjtése nehéz.
A hanem helyett ha időnként hangzik, rákérdezéssel azonban sohasem kaptam

VIII. NÉHÁNY MEGJEGYZÉS

    3. A palóc típusú nyelvjárások közül Csépa még a középpalóccal mutat sok hasonlóságot: H-4 /Ludányhalászi/ nyugati középpalóc, Cssz-17 /Bolyk/ középpalóc, H-ll /Balaton/ keleti középpalóc, de feltűnően sok azonosság található a Ju-5 /Ba.isa/. Ju-6 /Péterréve/. Ju-9 /Temerin/ újabb települések és a Cssz-1 /Réte/ Szenc környéki típusú községek nyelvjárásával is.

    1. Az újratelepülés 250 éve óta főként a dél-tiszántúli és kiskunsági nyelv

      járástípus egyes elemei kerültek a csépai nyelvjárásba, ezek a sajátságok azonban a palóc jellegueknél jóval kisebb arányban szerepelnek, s nem is tapasztalhatók minden adatközlő beszédében.
    2. Csépán egységes nyelvjárásról nem beszélhetünk; maguk az adatközlők is több

      nyelvjárástípusba sorolhatók, de egy sincs közöttük, aki pl. valamelyik palóc típusú nyelvjárás minden fontosabb jellegzetességét megőrizte volna.

     

    A nagyobb mennyiségű adatot szolgáltató adatközlők

     

    Balázsi Istvánné 84 éves
    Berkes Mihályné 78 éves
    Cseh Andrásné 80 éves
    Kurenda László 84 éves
    Szabó Gergelyné 70 éves
    Végvári László 74 éves
    Végvári Lászlóné 80 éves

     


    Irodalom

    Balogh László - Pelle Béláné, 1972.

    Kérdőív a palóc nyelvjárási sajátságok felkutatásához. Eger,  1972.

    Bárczi Géza - Országh László,  1959-1966.

    A magyar nyelv értelmező szótára I-VII. Budapest,  1959-1966.

    Botka János,  1977.

    Egy tiszazugi falu - Csépa - története.  Szolnok,  1977.    Levéltári füzetek 3.

    Deme László - Imre Samu /szerk./ 1968-1977.

    A Magyar Nyelvjárások Atlasza I-VI. Budapest,  1968-1977«

    Imre Samu,  1971.

    A mai magyar nyelvjárások rendszere.  Budapest,  1971«

    Imre Samu,  1965«

    A szótagzáró 1 a felsőőri nyelvjárásban. Magyar Nyelv LXI. /1965/3. szám.


    Mátyás Kakuk

    Zu einigen mundartlichen Besonderheiten von Csépa, einer neueren Siedlung paloczisehen Type

    In der vorliegenden Arbeit macht der Verfasser mit dem Material seiner mundartlichen Sammlungen in der Gemeinde Csépa bekannt. Im Atlas für ungarische Mundarten stellte Csépa eine Forschungsstelle dar, von der nur das Material des ersten Fragenheftes zur Aufzeichnung gelangte. Es waren dies insgesamt 700 Wörter, obwohl Csépa als npaloczische Insel" von mehreren Gesichtspunkten her eine eingehendere Bearbeitung verdient hat. Deshalb machte sich eine weitere Sammlung notwendig, in deren Ergebnis nun für nahezu alle Fragen des Sprachatlasses eine Antwort vorliegt, und die die bisherigen Kenntnisse stark erweitert hat. Der Sammlung aus den Jahren 1979 und 1980 gingen zwei Jahrzehnte spontaner Beobachtung vorans. Bei der Sammlung, die planmässig und gewöhnlich in Eahmen von Gesprächen mit vorgegebenem Thema ablief, wurden hauptsächlich Personen im Alter über 70 Jahre befragt. Insgesamt stand ein Text von 100.000 Wörtern zur Verfügung.

    Diese Arbeit ist keine mundartliche Monographie, sondern in ihr werden in erster Linie phonetische Fragen untersucht. Darüber hinaus enthält sie aber auch landschaftlich gebundene Wörter, und ein Teil der Beispiele ist auch von der Morphologie her verwendbar. Hierbei war der Verfasser nicht bemüht, Versuche mit neuen methodischen Verfahren zu unternehmen, sondern er wendete die wohl bislang bewährteste Methode an, und zwar den Vergleich mit der Umgangssprache.

    Nach einer Häufigkeitsuntersuchung der Vokallaut-Morpheme beschäftigt sich der Verfasser in der vorliegenden Arbeit mit den Realisierungen der Lautfarbe bei Vokallauten. Und verhältnismässig eingehend ist auch das Kapitel zu den Konsonanten, aus welchem der Abschnitt zum Verhalten des -1 im Silbenauslaut mit reichlichen Beispielen hervorragt, sowie auch der Abschnitt, der die Konsonantenveränderungen vorstellt. Von ihrer Morphologie her werden die häufiger vorkommenden Nomen- und Verbstammtypen, die Verben auf -ik, und die nominalen und verbalen Anhängsel untersucht, des weiteren gibt es hier Beispiele zur Erscheinung der Kongruenz und zu dem vom Umgangssprachlichen abweichenden Gebrauch des Pronomens t.aki". Aus dem Material des schon an vielen Forschungspunkten bearbeiteten paloezischen Fragebogens /Balogh-Pelle: Fragebogen zur Erforschung der mundartlichen Besonderheiten im Paloczischen. Eger, 1972. Burgmuseum István Dobó/ untersuchte der Verfasser 60 Wörter. Hierbei kam er zu der Feststellung, dass 41,66 % dieser Wörter /25 Wörter/ in einer im wesentlichen mit dem Fragebogen übereinstimmenden Lautform und Bedeutung auch heute noch in Csépa allgemein bekannt sind, 3,33 % der Wörter /2 Wörter/ sind in einer für wichtig erachteten Formveränderung lebendig, 23,33 % /14 Wörter/ wurden nur bei direktem Nachfragen genannt, und die meisten von ihnen haben auch eine Bedeutungsveränderung erlitten. 31.66 % /19 Wörter/ waren völlig unbekannt.

    Die wichtigeren Schlussfolgerungen können wie folgt zusammengefasst werden: Obwohl in Csépa von einer einheitlichen Mundart nich gesprochen werden kann, haben sich in den vergangenen 250 Jahren seit der Neubesiedelung die paloczisehen - und hier vorwiegend die süd- und mittelpaloczischen - Elemente in starkem Masse erhalten, und vereinzelte Elemente der Mundart in der südlichen Transtheisgegend und in der Kunság kommen auch heute nur in geringem Masse und verstreut vor. Die meisten Übereinstimmungen konnten mit den folgenden Forschungspunkten des Atlasses für ungarische Mundarten nachgewiesen werden: J-14 /Tóalmás/, J-22 /Tószeg/, K-3 /Alpár/ und K-ll /Kiskundorozsma/, verhältnismässig viele Ähnlichkeiten sind auch in den Mundarten der folgenden Siedlungen aufzufinden: H-4 /Ludányhalászi/, Cssz-17 /Bolyk/, H-ll /Balaton/, Ju-5 /Bajsa/, Ju-6 /Péterréve/, Ju-9 /Temerin/, Cssz-1 /Réte/.


    Jegyzetek:

    1. Balogh László - Pelle Béláné, 1972. A nyelvészeti irodalom szokásos, elfogadott rövidítéseit a nem szakember olvasók számára feloldottuk. Szerk.
    2. Deme László - Imre Samu, 1968-1977.
    3. Imre Samu, 1971.
    4. Imre Samu, 1971. 65.
    5. Imre Samu, 1971. 114-118.
    6. Botka János, 1977.  71.
    7. Bárczi Géza - Országh László, 1959-1966.
    8. Imre Samu, 1971. 230.
    9. Imre Samu, 1965. 368-374.

     

     

       
    Előző fejezet Következő fejezet