|
|
Darnay Dornyai Béla honismertető és múzeumigazgató már az 1960-as években több száz oldalas kéziratban gyűjtötte össze „Diás hegyközség történetét”. 1965-ben bekövetkezett halála, azonban végérvényesen pontot tett elkezdett kutatásaira. A gyenesdiási iratanyagok nagy része a Balatoni Múzeumba és a Festetics Kastélymúzeumba került. Hosszú éveken át kutatott anyag volt e hagyaték. Az 1970-80-as években Hernád Tibor, Gyenesdiás későbbi díszpolgára, végzett kutatásokat és állított össze komoly helytörténeti kéziratot a község múltjáról.
Az 1998-ban Gyenesdiáson megalakult Darnay Dornyai Béla Honismereti Kör viszont egy olyan településtörténeti, több kötetes monográfa összeállítására szerveződött, amely a környék nagy honismertetőjének munkásságára támaszkodik. A Kör – később Alapítvány – jóvoltából elindult a szokásokkal, hagyományokkal kapcsolatos történetek összegyűjtése, megőrzése, felelevenítése, a megmaradt kőkeresztek és faragások védelmének kidolgozása, valamint a műemlék jellegű épületek és parasztházak felmérése, a Dornyai pince (1644) megmentése.
Az új községházában kialakított honismereti szertár lehetőséget biztosított a rendszerezettebb hagyatékegyüttes és tárgyi értékek megóvására, ezek tematikus gyűjtésére. Az 1998 óta tartó kutatómunkát a Kör tagjai szabadidejükben végezték, mely hatékonyságának növelésére a Zala Megyei Levéltár is bevonásra került.
Gyenesdiás Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete kötelességét teljesítette azzal, hogy segítve ezt a munkát, szerzőket kért fel a település történeti monográfájának elkészítésére. Teljesítette, mert a település történetének ismerete elkerülhetetlenül szükséges mai állapotának megértéséhez, ahhoz, hogy fejlődése folyamatának ismeretében jövőjét tervezhesse. E monográfa tükröt tart közösségünk elé, amelyben gyökereink, őseink által megláthatjuk magunkat. Gyakran bele kell nézni, hogy érthessük a lezajló folyamatokat, az itt élt, élő családok történetét, mert így tekinthetünk bizakodva a jövő felé.
Remélem, hogy szülőfalum történetének megírása ezzel a kötettel nincsen befejezve, hiszen tematikus, részekre osztott keménykötésű könyvsorozat tagjai bontakoznak ki előttem. Szükség van tehát e kötetekre (történet, természeti kép, sport-, óvoda-, iskola-, valamint vallás- és kultúrtörténet), nemcsak azoknak, akik a közélet terén fáradoznak, annak irányítóiként, vagy szakalkalmazottként, hanem magának a közösségnek és egyes tagjainak is, akik nagyközségünk társadalmát alkotják.
Ebben a történeti kötetben nyomon követhetjük a település régészeti fejezetein át a középkori falvak kialakulását, hanyatlását, pusztulását, majd hegyközséggé válásuk folyamait. A 20. század elején kialakult fürdőkultúra mellett a néprajzi értékek leírása igen komoly gonddal került összeállításra e munkában, követve a monográfa szerkesztési hagyományokat.
Fontos a történelmi vizsgálódás, a múltba tekintés minden település életében. Az, hogy az 1840-es évektől önálló település Gyenesdiás, hogy a törökvészben elpusztult falu (Falud) múlását követően újjáépültünk. Ugyanezen a területen akartak élni elődeink, komoly értéket jelent számunkra, melynek gazdasági és földrajzi okai jól kirajzolódnak a monográfából, amely szinte máig követi életünket. A monográfa, múltunk írásba foglalása nélkül nem lenne érthető, hogy ma mi teszi vonzóvá és egyre vonzóbbá településünket az ide költöző, itt letelepedni kívánó új lakosok számára. E könyv segít történelmileg és érzelmileg is megérteni azt a kötődést, azt a szeretetet, amely itt tartotta és ide hívta a mai falu népét, mindannyiunkat.
Boldog lehet e sorok írója, hogy az élet ajándékul adta számára azt a lehetőséget, hogy az évszázadokat átölelő tudományos és irodalmi alkotást, jelen kötetet ajánlhatja a kedves Olvasónak. Talán nem értelmetlenül, hisz jóval több, mint 10 éve egyengeti, irányítja e Honismereti Kör munkáját, amely munka lehetőséget adhat a nagyközség történelmének alakításához, a már európai mércével is jól mérhető, fenntartható fejlődésű település megteremtéséhez.
Köszönet mindazoknak a képviselőknek, civil szervezeteknek, intézményben dolgozóknak és vezetőknek, akik ezt a munkát segítették: a Zala Megyei Levéltár munkatársainak, Molnár András igazgató úrnak, Paksi Zoltánnak, valamint Horváth Zitának, Ruzsa Károlynak; a Balatoni Múzeum nyugdíjba vonult igazgatójának Müller Róbertnek, a jelenlegi igazgatónak Havasi Bálintnak, Petánovics Kati néninek, Grúberné Molnár Adélnak. A Pannon Egyetemen dr. Kocsondi Józsefnek és Lukács Gábornak, illetve dr. Szabó István egyetemi tanárnak. Gyenesdiás szintén nyugdíjba vonult polgármesterének Szalóky Jenőnek, Hársfalvi György kulturális vezetőnek. A Honismereti Alapítvány kuratóriuma vezetőjének Páli Lajosnak. A rengeteg gyenesdiási képért, szövegért, magyarázatért mindazoknak, akik támogatták ezt a munkát, segítettek fotóikkal, élményeikkel, történeteikkel ebben a fantasztikus „időutazásban”.
Köszönöm a gyenesdiási Polgármesteri Hivatal adminisztratív segítségét – a számos adatrögzítésnél és szövegkiigazításnál – , valamint Finta Maja fényképész művészi munkáit a kötethez. A monográfa tetszetős formája Barasits Tamás nyomdai előkészítő és a Ziegler Nyomda kivitelező munkáját dicséri.
A kutatómunka során nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy Darnay Dornyai Béla írásai nyomán tárult fel és elevenedett meg előttem Gyenes és Diás történelmi múltja, Keszthely környékének történelme.
A nagy balatoni honismertető nevét viselő Kör a mai napig, és bízom benne, a jövőben is vigyázza, gondozza szűkebb szülőhazánk társadalmi, kulturális és természeti kincseit úgy a gyakorlatban, mint e kötet hasábjain. A kör kitűzött jövőbeni célja – amely egyezik az önkormányzat elképzeléseivel is – a diási közel 370 éves Dornyai pince térségi Szőlészeti-Borászati Múzeummá való átalakítása, községi tulajdonba szerzés mellett, a helytörténeti hagyaték méltó bemutatásával. Mindez nemzeti kötelesség, de egyúttal nemzetközi elkötelezettséget is jelent, hiszen olyan értékekről van szó, amelyek megőrzéséért valamennyien felelősek vagyunk. A tartalmas és szép alkotást ezekkel a gondolatokkal ajánlom minden kedves Olvasónak, gyenesdiásinak és másoknak:
Gyenesdiás, 2007. december
A címerben a páros motívumok a korábbi két önálló falura, Gyenesre és Diásra utalnak. A Balatont jellemzi a kék színű pajzstalp, a halászszigony a halászatra, a szőlőfürt a szőlőtermesztésre és borászatra, a hármashalom a Keszthelyi-hegységre utal. Emellett utóbbi kedvelt heraldikai motívum is, akár az államcímerünkben, az Ég és Föld találkozása, a hármas szám misztikája; Szentháromság, apa-anya-gyermek, múlt-jelen-jövő, stb. A kereszt a helyi lakosság vallásosságát jelképezi. A csillag a dicsőség és szerencse – főleg a mezőgazdasági termések bőségének – jelképe. A címerpajzsot körbefogja az őshonos tölgy és az itt jellegzetes mandula ága.
1994 szeptemberében tette közzé a Gyenesdiási Híradó Kovács Ferenc grafkus 3 címertevét. Az októberi számban már az új címer szerepelt, a képviselő-testület 9/1994. (X. 12.) számú rendelete alapján.
Dr. Tóth Kurucz
D u n a a l m á s, 1963 decemberében
|
|