ADALÉKOK GYENESDIÁS 1945-2006 KÖZTI TÖRTÉNETÉHEZ

Csite András

„Meg kell különböztetnünk magunkat!”

1945-1950 – a régi Gyenesdiás utolsó évei1

A háború utolsó napjai és az élet újraindulása

A beszállásolt német katonák 1945 nagyhétjének szerdáján (március 28.) disznót vágtak. A húsból kóstolót a „házigazda” Koller család is kapott, de a német katonák mindent elfogyasztani már nem tudtak. Még aznap éjjel kivonultak a németek, s a ragyogó holdfény világában megjelentek az első, keleti arcú szovjet frontkatonák. Nagycsütörtök estéjén (március 29.) az előző nap vágott disznó maradéka a front második hullámában érkező és beszállásolt orosz tisztek asztalára került2. A háború véget ért, új korszak kezdődött a község életében.

25 gyenesdiási halt meg a II. világháborúban3. A szovjet csapatok 1945. március 29-én nyomultak be a községbe. A 3. ukrán front 27. hadserege a Balaton északi partján támadott. Március 27-én érték el északról Zala megye határát és délután elfoglalták Sümeget. 11 órakor már Tapolcát is elfoglalták, 28-án pedig megtisztították a Tapolcai-medencét. A német 6. hadsereg 23. páncélos és 4. lovas hadosztálya Balatongyörökön keresztül Keszthely és a Zala folyó partján, Nemesbük terepszakaszon kísérelte megvetni a lábát. Március 29-én a 27. hadsereg balszárny és közép hadteste délre elérte a Balaton északnyugati öblét és benyomult a környező településekre, így Gyenesdiásra is4. A község határában azonban még harcok dúltak, a németek a mai Vágóhíd (ebben az időben járványkórház) melletti, akkor megáradt pataknál ásták be magukat5. Keszthelyt nagypéntekre virradó éjjel ürítették ki a németek. Kovács László a Gyenesdiási Híradóban6 több mint fél évszázad múltán a következőképpen emlékezett vissza a háború utolsó napjaira.

„Komolyabb jele és szele volt a front közeledtének, hogy 1944. október 15-én félbeszakadt a tanítás, mert hadikórház költözött a keszthelyi premontrei gimnázium falai közé. Az oroszok gyors előretörése során azután a kaposvári hadikórház sebesültjeit is ide menekítették. Az őket szállító hárommotoros nehéz Junkers repülőgépek az algyenesi legelőn landoltak, ahol most a kereskedők utcájának áruházai állnak. 1944. december 8-át két dolog teszi külön is emlékezetessé. Ezen a napon vitték el a leventéket az 1929-es korosztályig, köztük testvérbátyámat, unokabátyámat Németországba, ahol gyakorlatilag munkaszolgálatosként dolgoztatták őket. Csak 1946. február elején térhettek haza. Éppen a napokban döntött úgy az illetékes német alapítvány, hogy nekik ezért semmi kárpótlás nem jár. … A másik esemény, hogy a szovjet támadó ék ezen a napon elérte balatonszentgyörgyi vasútállomást és bár a környéken egyedül mozgósítható pápai ejtőernyősök meg néhány Stuka század bevetésével végül is visszaszorították őket Kéthely és Marcali közé, de a front visszavonhatatlanul itt volt a szomszédban. Hadműveleti terület lett Gyenesdiás is. Ennek két közvetlen jele volt, a beszállásolt német csapatok mellett:

1. Nem lehetett az erdőre menni fát irtani. Erre majd csak a front elvonulása után, 1945 áprilisában nyílt lehetőség.
2. A helyi katonaviselt idősebb emberekből a Balaton partján, a strandon úgynevezett partőrséget7 állítottak fel, az esetleges beszivárgás elhárítására fgyelőszolgálatként.

A tél viszonylag nyugodtan telt, a nagy harcok Nagybajom - Böhönye környékén zajlottak Somogyban, meg természetesen Budapest körül és Székesfehérvárnál. 1945 márciusban a székesfehérvári áttörés hozta mozgásba a frontot, de ekkor sem a Balaton déli oldaláról jött a támadás, hanem az északi parton.

Emlékszem, húsvét előtti nagyhéten, nagyszerdán már fejveszetten vonultak vissza a németek, az oroszok messze hordó ágyúval lőtték Keszthelyt és szinte folyamatosan támadták repülővel a visszavonulókat. Édesapámmal a már említett Borsiczky kertben krumplit vetettünk volna, de a folyamatos légitámadások miatt egy kosárral sem sikerült elrakni. Hazajőve a Temető utcai házunkhoz, Kovács Árpád vendéglős arra kérte Édesapámat, hogy a 16 literes kishordóját vigye el a kocsmához, ingyen megtölti, csak hogy az oroszok ne találjanak bort nála. Mire visszajöttünk, Édesanyámat halálra rémülve találtuk. Egy csellengő részeg német katona agyonlövéssel fenyegetve bort követelt tőle és nem hitte el, hogy nincs. Akkor ugyanis a szomszéd Porkoláb birtokon Porkoláb József és Károly is még szép szőlőt művelt. Szerencsére egy repülőtámadás elriasztotta a katonát.

A nagycsütörtökre virradó éjszakát ébren töltöttük. A visszavonulók elfogytak, elcsendesedett a környék. Éjjel két óra körül láttuk, amint felrobbantották a Zala-hídját. A 71-es út felől lestük, hogy mikor jönnek az oroszok és egyszer csak hajnali 3 óra körül nagy recsegéssel, a szőlőkarókat kitördelve, Porkolábék szőlején hajtottak be lovas kocsikkal a ház elé. Parancsnokuk lóhátról szállva rögtön németek után érdeklődött. Édesapám az első világháborúban 5 évet töltött orosz fogságban, Kubányban egy kozák családnál, így jól szót tudott érteni velük. A gyalogság gyors ütemben kijutott a falu szélére, a mai Balaton és Faludi utcák vonalára és ott beásta magát. Egy jellemző epizód a frontkatonák magatartására: a meleg tavasz lehetővé tette, és a töréstől való óvás miatt is a melegágyakról az ablakokat … leszedtük és összeraktuk. A melegágyaktól nyugatra az út mellett jó nagy kőrakás volt (aminek anyagát ásás során szedtük a talajból), ez jó mellvéd volt a katonáknak, mögé is húzódtak, de a melegágyban nevelt palánták között csak egyetlen lábnyomot találtunk másnap, gondolom az is véletlen volt. Vigyáztak tehát az ember munkájára, ha tudtak.

Reggelre a tüzérség is tüzelőállást foglalt a falu területén. Mellékfront lévén harckocsi egyáltalán nem volt (legalábbis én nem találkoztam vele), lövegek is csak 76 mm-esek voltak. Emlékeim szerint egy-egy tűzszakasz volt a Balaton utca keleti oldalán, közel a 71-es műúthoz, egy a Csokonai utcai keleti oldalán, egy a Gödörházy út keleti oldalán és egy a mi házunktól keletre. A lőirány miatt két szép, nagy mandulafát kivágtak Öregapám földjéből. A tüzelőállás elfoglalása után meg is kezdték Keszthely lövést, amire rögtön jött a válasz. Emlékeim szerint a mai vágóhíd-húsbolt melletti vízelvezető árok nyugati oldalán a 71-es műúttól délre voltak a német lövegek, és a hírek szerint a város főterén volt néhány harckocsi, amik viszonozták a tüzet. Még korán reggel találatot kapott a gyenesi Szent Ilona-templom tornya, a két harang is összetört. Majd csak 1946-ban (vagy 1947-ben?) öntette újra a község. Ekkor Édesapám volt a templomatya. Ugyancsak még hajnalban Öregapám pajtájába települt egy tábori konyha is. Mindezekért azután elég erős tűz alatt volt a környékünk, így szüleimmel úgy határoztunk, hogy elmegyünk Fölgyenesbe, Nagyszüleim testvéreihez, Dobos Jánosékhoz. A lapon haladva a mai Szőlőhegyi úthoz érve Czár Gyuri bácsi, akinek háza és pincéje ott volt, behívott, mondván, hogy ott biztonságban lehetünk. Itt vészeltük át a napot és éjszakát és másnap, nagypénteken reggel, mikorra a harci zaj elcsendesedett, tértünk vissza a házunkba.

A nagycsütörtök reggel gyászos eseménye volt még, hogy a mai Csokonai utca végénél a 71-es útban, előző nap a visszavonuló németek farönkökből, gerendákból harckocsiakadályt építettek, aminek elbontására az orosz katonák helyi lakosokat vezényeltek ki. A 71-es út mellett a mai Méry pékséggel szemben lévő német géppuskafészekből kilőtt sorozatok közülük – emlékeim szerint – hármat megöltek. Nevükre sajnos nem emlékszem, de mintha Szita Lajos is köztük lett volna.

Nagypéntekre virradóra németek visszavonultak, közben azonban még felrobbantották a 71-es úton a vágóhíd melletti, valamint a Petőfi csárda melletti hidakat, utóbbi azonban nem igazán sikerült. Felgyújtották a kórház tetőszerkezetét és találat vagy gyújtogatás következtében leégett a Nagytemplom tornya is.

Nagypénteken történt még egy emlékezetes esemény. Családunk hív katolikusként ezen a napon még zsírt sem használt főzéshez, csak sóban-vízben krumplileves volt a menü. Viszont a hozzánk beszállásolt orosz katonák reggel hoztak vagy hat tyúkot (máshol zabrálták, mert érdekes módon, ahol laktak ott ilyet nem csináltak, legalábbis nálunk) és Édesanyámmal megfőzették. Pörkölt lett belőle, és mikor elkészült, nekünk is a “vendégekkel” együtt enni kellett. Mondhatom, nehéz ebéd volt, de nem volt mit tenni. Viszont a beszállásolt híradós törzs századosának (kapitányának) köszönhettük, hogy Édesapámnak nem kellett “málenkíj” robotra menni, ami egészségi állapotát figyelembe véve nem valószínű, hogy túlélte volna. Történt, hogy húsvét vasárnap egy tehéncsordát tereltek hadtáposok a csapatok után a gyenesi temetőtől északra, át a Nagyszüleim földjén nyugat irányában. Kerítés akkor még sehol sem volt, csak a temető körül. Kevés volt az emberük, ezért egy géppisztolyos katona bejött hozzánk és Édesapámat “szolgálatra rendelte”. Hiába tiltakoztunk, nem volt pardon. Már mintegy 150 méterre távolodtak el, mikor megérkezett a hozzánk beszállásolt híradós kapitány, akivel kézzel-lábbal megértettük a helyzetet. Azonnal intézkedett, visszarendelte Édesapámat, jól összeszidta a katonát, majd egy nagy papírra kiírta az ajtónkra, hogy annak a híradós törzsnek a tolmácsa, és senki onnan el nem vezényelheti. Ezután ha jöttek munkára embereket kereső katonák, meglátva a papírt, mentek tovább. Máig is sajnálom, hogy nem őriztük meg ezt a dokumentumot.

A harcok elcsitultával, a közvetlen veszély elmúltával jöttek újabb gondok. A front mögötti megszálló, ellátó hadtáp csapatok sokkal fegyelmezetlenebbek voltak, mint a frontkatonák. Napirenden voltak a rablások, a nőkkel kapcsolatos erőszakosságok. Egy ilyen eseménynek lett áldozata húsvét hétfőn Lendvay (Koller) János8 igazgató-tanító is. Talán a nevének is ott volna a helye a II. világháború hőseinek – áldozatainak emléktábláján.”

„A szovjet csapatok első hulláma g yorsan és viszonylag rendezetten keresztülvonult a községen, az utánuk érkező csapatok viszont komoly kilengéseket hajtottak végre.

Az oroszok Tapolca felől jöttek, a németek Keszthely felé vonultak ki. Olyan hírük volt, hogy rettegett mindenki. Nem is volt alaptalan. Barbárok voltak, főleg akik a második hullámban érkeztek. Igyekeztek rendet tartani, de hatalmas tömeg volt. Ide tartozik, hogy főleg azok a családok, akiknek voltak fatal lányai, azok igyekeztek elbújni. Kimaszkírozták a lányokat, hogy csúnyán nézzenek ki. Anyai nagybátyáméknál volt három lány. A másik nagybátyámnál volt fatalasszony. Két-három lovas kocsira felpakoltunk, és elmentünk. Zalaszentmártonnál volt egy berek – most halastó van a helyén –, ott volt egy uraság, akinek volt több hold földje. Ott lakott 5-6 cseléd családostul. Az uraság fogadott bennünket. Ezek a fatal lányok és asszonyok este fölmentek a padlásra, és ott töltötték az éjszakát a szénában.”9

A német csapatok kiűzését követően néhány nap alatt újraindult a község intézményeinek élete. Zeke Gyula, Stefaics Tiborné (Gyergyóditróból menekült a községbe 1944-ben) és özv. Lendvai Jánosné április 25-én már újra kezdték a tanítást a mai óvoda helyén levő elemi iskolában10. Az iskolaépület a jelentések szerint használható állapotban volt, noha bútorzata hiányos. Komoly háborús károk a felmérések szerint nem keletkeztek11, a környéken komoly rombolás csak Keszthelyen és Hévízszentandráson történt12. Gyenesdiáson a megye más településeihez képest későn, csak 1945. május 25-én alakult meg az új közhatalmi szerv, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervezete13.

Zala megyén a front nem egészen két hét alatt végigvonult, viszonylag kevés háborús pusztítást szenvedett a megye. Kb. 250-300 polgári személy esett áldozatul a harcoknak. A legsúlyosabb károkat a vasútvonalak és a hidak szenvedték el. A háború során a vetés alig sérült, komoly veszteséget az állatállomány szenvedett el 14.

A vármegyében a szovjet bevonulást követően elsőként Nagykanizsán alakult meg a Nemzeti Bizottság. 1945. április 5-én a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek küldötteinek részvételével jött létre a megye első ideiglenes, ám kizárólagos helyi szintű hatalmi szerve. A megye községeiben ’45 áprilisa és júniusa között alakultak meg e testületek, melyek a helyi közigazgatás mellett az ítélkezési és rendőrségi funkciók elvégzéséből is szerepet vállaltak. A vármegyében május 31-én alakult meg a nemzeti bizottság, az MKP, az SZDP, az NPP, a PDP, az FKGP és a Szakszervezeti Tanács 5-5 rendes és 1-1 póttagjának részvételével. A nemzeti bizottságokban Nagykanizsán és Keszthelyen a kommunisták befolyásukat szinte teljesen érvényesíteni tudták15.

Az Ideiglenes Kormány 15/1945. rendelete szerint a közalkalmazottakat igazoló eljárásnak kellett alávetni, hogy közülük a nyilas és fasiszta, németkollaboráns elemeket kiszűrjék. Keszthelyen június 13-án kezdett működni a járási igazoló bizottság, melynek illetékessége kiterjedt Gyenesdiásra is. A köztisztviselőket követően a tanárok és tanítók igazolására is sor került. A Zala megyei igazolóbizottság 4200 esetben hozott határozatot, ebből 37 végződött állásvesztéssel, 10-et adtak át a bíróságnak16. A megyei közigazgatás április 8-án indult újra, április 9-én Brand Sándor alispán már rendeletet bocsátott ki a „normális” élet megindí- tásáról. Zalának három hétig szinte semmi kapcsolata nem volt az Ideiglenes Nemzeti Kor- mánnyal. Az első átmeneti hetek azzal értek véget, hogy április 23-án átvette hivatalát a megye új főispánja B. Molnár József tanár, a Nemzeti Parasztpárt tagja17. Zalaegerszeg és a járási központok között május 25-én állt helyre a telefonkapcsolat, júniusra rendszeressé vált a postaforgalom és július végére a megyei rendőrség újjá- szervezése is befejeződött18. A megyében a nyár elején, június 27-én még 1217 menekült tartózkodott, melyből 677 volt közalkalmazott. A városok lakossága 8 %-kal csökkent, míg a falvaké nőtt.

II. világháborús katonák (GyDA)

(a bal szélen ülve a gyenesdiási Gazda józsef)

Földosztás

Birtoklevél (1945, GyDA)

Az 1945. évi VI. törvénycikknek (III.17.) megfelelően a földigénylő bizottságok19 április 18-tól alakultak meg a vármegyében, legelőbb Nagykanizsán. A szűk lehetőségek miatt összességében kevés föld került kiosztásra és nem sikerült enyhíteni a munkanélküliségi gondokon sem. 1946 elején a problémák orvoslására a körjegyzőségekben munka- közvetítő irodákat állítottak föl. 1947-es felmérés szerint a vármegye (ekkor már a balatonfüredi járás nélküli) népessége május 22-én 357.775 fő volt, ebből kb. 250.000 a mezőgazdasági népesség, a mezőgazdasági keresők száma pedig 165.100 fő lehetett.20.

A keszthelyi járást a földreform nem érintette mélyen21. A járásban a földkiosztás összesen 38.639 kat. h. földet érintett, amiből 10.453 egyéni juttatásra került, a kincstárnak 22.804 kat.h. jutott, míg közbirtokba került 5.382 kat.h. A járásban 18 gaz- daságot koboztak el fasisztáktól (853 kat.h.), 3 nagybirtokostól liquidálva megváltás alapján (34.974 hold), 34 gazdaságot részben kisajátítottak (2.812 hold). Állami birtokot nem osztottak szét.

Béli József a Zala megyei földreform lebonyolításáról készített munkájában nem foglalkozott a keszthelyi járással, mivel a munka készültekor – a 1970-es években – a járás még Veszprém megyéhez tartozott. A földosztás Veszprém megyei történetéről nem készült eddig összefoglaló munka, mint ahogy a keszthelyi járás településeiről sem. A földreform gyenesdiási történetét így csak a meglevő szűkös források alapján tudjuk – meglehetősen pontatlanul és elnagyoltan – rekonstruálni. 1941-ben az őstermeléshez tartozó népesség a következő foglalkozási alcsoportokra oszlott22, vagyis alig volt a községben néhány 10 holdnál nagyobb birtok:

1945-ben, a községben 130 nincstelen és 70 szegényparaszt család jutott földhöz23.

A földosztást követően a birtokszerkezet a következőképpen nézett ki a községben:

- szántó: 273 kataszteri hold, 1104 négyszögöl

- kert: 121 kataszteri hold, 1265 négyszögöl

- rét: 165 kataszteri hold, 379 négyszögöl

- szőlő: 133 kataszteri hold, 933 négyszögöl

- legelő: 359 kataszteri hold, 132 négyszögöl

- erdő: 1128 kataszteri hold, 1342 négyszögöl

- nádas: 66 kataszteri hold, 1595 négyszögöl

- földadó alá nem eső terület: 947 kataszteri hold, 1549 négyszögöl

- összesen: 3197 kataszteri hold, 349 négyszögöl

Állami föld a földosztás előtt nem volt a községben, a Festetics-birtokok felosztását és államosítását követően 1.111 kat.h. erdő és 876 kat.h. földadó alá nem eső terület került állami tulajdonba. A közületi birtokok mérete nem változott a földosztás következtében: az alsógyenesi legelőtársulatnak 37 kat.h., a felsőgyenesinek 70 kat.h. legelő volt tulajdonában, a diásinak pedig 155 kat.h. A község a községi legelő révén 31 kat.h. föladó alá nem eső területet bírt ekkor. A földosztás Gyenesdiáson elsősorban a hercegi szőlőbirtokot (a ma részben Vonyarcvashegyhez24 tartozó Taverna körüli szőlőket) és néhány nagyobb magánbirtokot (pl. Beck-féle szőlőket) érintette25.

Nemzetgyűlési választások

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. szeptember 16-án fogadta el az új választójogi törvényt, ami szerint minden 20. életévét betöltött állampolgár jogosult a szavazásra. Kivételt képeztek a háborús és népellenes bűnök elkövetői, az internálás alatt levők, a fasiszta szervezetek vezetői és a német nemzetiség tagjai. 16 választókerületet alakítottak ki az országban, s minden 12.000 szavazat után 1 képviselőt juttathatott egy kerület a nemzetgyűlésbe. Az országos listáról 50 fő kerülhetett be a parlamentbe. Minden 400 lajstromba vett választópolgár után egy-egy szavazókört kellett fölállítani. Gyenesdiá- son az előírásoknak megfelelően 2 szavazókört állítottak föl.

A korteskedés anyagi és szervezeti nehézségekbe ütközött. Az általános hiányhelyzetben a sajtó és a röplapok nyomtatása problémás volt, s a Magyar Kommunista Párt (MKP) kivételével minden párt anyagi nehézségekkel küszködött. Ilyen helyzetben egyrészt a népgyűlések, választási gyűlések, másrészt az ismert helyi emberek befolyása érvényesült. Gyenesdiáson és tágabban a keszthelyi járásban nagy befolyással rendelkezett az elsősorban orvosokat és tanítókat, tanárokat tömörítő PDP (Polgári Demokrata Párt). A polgári demokraták egyetlen megyei nagygyűlésüket is Keszthelyen tartották, október 21-én vasárnap. Az MKP az október eleji budapesti helyhatósági választásokat követően még intenzívebb szervezésbe kezdett, s kampányának éle a Független Kisgazdapárt (FKGP) ellen irányult. A Zala című újságban napról-napra éles támadásokat intéztek az FKGP ellen, ám ennek ellenére is az MKP vezetése Zalát és Vast úgy tartotta számon, mint ahol vontatottan halad a szervezőmunka26.

Zalából 12 kisgazda és 1 szociaáldemokrata képviselő mellett az MKP megyei listáját vezető Rákosi Mátyás jutott be a parlamentbe. Gyenesdiáson27 a megyei átlagnál is jobban szerepelt a Kisgazdapárt és a Polgári Demokrata Párt. Az FKGP 81,8 százaléka mögött okként a község erősen vidékies jellege bújhat meg, míg a PDP országosan is kiemelkedő 9,2 százaléka annak tudható be, hogy a párt megyei listáján két gyenesdiási is helyet kapott: Zeke Gyula tanító a 12., Lakits Ferenc kádármester pedig a 14. helyet kapta. November 4-én a község szavazásra jogosult lakosságának 94,2 százaléka jelent meg az urnák előtt. A szavazóköri eredmények a következők voltak:

Látszólagos normalizálódás: 1946-1947

A világháború végét követő évekre vonatkozóan kevés írásos forrás áll rendelkezésünkre. A vármegyei, a járási és a körjegyzőségi iratok nem adnak pontos felvilágosítás a község, háborút követő gazdasági és közigazgatási újjászervezéséről, ennek eseményeiről és eredményeiről. A község 1946-os politikai életére egy vármegyei iratból28 következtethetünk. E szerint Gyenesdiáson mind az öt parlamenti párt alapszervezete jelen volt, tisztségviselőik a következők voltak:

Független Kisgazdapárt:

- Hettyei Lajos elnök, született: 1893. (kisbirtokos)

- Szabó Károly helyettes, sz. 1892. (földműves)

- Vasváry Ferenc titkár, sz. 1894. (ny. állományú rendőr)

Szociáldemokrata Párt:

- Szakál János elnök, sz. 1912. (földműves)

- Kránic János helyettes, sz. 1882. (földműves)

- Kiss Zoltán titkár, sz. 1903. (járási szocdemtitkár)

Magyar Kommunista Párt:

- Varga Kálmán elnök, sz. (1895. földműves)

- helyettes nincs

- Varga József titkár, sz. (1909. földműves)

Nemzeti Parasztpárt:

- Kenesei János elnök, sz. 1898. (földműves)

- helyettes nincs

- Dobos György titkár, sz. 1900. (földműves)

Polgári Demokrata Párt:

- Zeke Gyula elnök, sz. 1897. (tanító)

- helyettes nincs

- Kovács Árpád titkár, sz. 1898. (vendéglős)

A párpolitikai élet helyi vezetői a község képviselőtestületének is tagjai voltak. Ekkor a testület tagjai29: Szabó Károly (FKGP) a közgyűlés elnöke, Csanaki József, Gombás István, Gombkötő József, Ságvári János, Vasvári Ferenc, Kláminger János, if. Kenesei János, Szabó Imre, Hettyei Lajos, Bődör István, Tafota István, Varga Lajos, Varga Kálmán, Fonnyadt Imre, Percz Imre, Bődör János, Lakics Ferenc, Gyutai Jenő. Szijártó János körjegyző30. A körjegyző és segédkörjegyző 10 százaléknyi külön munkadíjban részesül, fizetésük évi 398 ill. 240 Ft, aminek 63 %-át fizeti Gyenesdiás község, a fennmaradó 37 %-ot pedig Vonyarcvashegy. Ezekben az években a község lakosságának száma 1490, míg a házaké 433, és 3.210 kat.h. terület van közigazgatási területén. Éves költségvetése31 33.410 Ft szükséglet, 31.942 Ft fedezet, így 1.468 Ft hiány, amit a közületek támogatási alapjából államsegélyként utalnak ki. A körjegyzői közös költségvetés 17.140 Ft-ot tett ki. A községi földadó összege 25.421 Ft, melyből 20 % a községi részesedés. Házadó 18.976 Ft, melyből 30 % a községi részesedés. Együttes kereseti- és jövedelemadó 4.176 Ft, melyből 30 % a községi részesedés. Társasági adóbevétel nem volt a községben32.

Nem rendelkezünk részletes információkkal arról, hogy a volt német tulajdon szovjet kézbe kerülése miként érintette Gyenesdiást. Egy iratra33 bukkantunk, amiben a Magyarországi Szovjet Javak Kezelő Hivatala felszólítja a körjegyzőt, hogy „küldje be a Peuser Irén nevén volt ingatlan telekkönyvi kivonatát. A Szovjetunió tulajdonát képező volt Köttbaum József-féle ingatlant készek bérbe adni a körjegyzőségnek havi 20 Ft-ért.”

„Kékcédulás” választások 1947-ben

1947. július 23-án a Nemzetgyűlés megszavazta az új választójogi törvényt. A választásokra a párizsi békeszerződés előírásainak megfelelően került sor. A választásokat követően megszűnt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, s Magyarország formálisan visszanyerte függetlenségét. A választójogi törvény különböző politikai indokokkal jelentősen szűkítette a választásra jogosultak körét. Az országgyűlési választásokat augusztus 31-én tartották, ami a szervezett csalássorozat miatt „kékcédulás” választásként vonult be a történelembe. A csaláshoz hamis választói névjegyzékeket és 60-80 ezer ún. kékcédulát használnak fel a kommunisták, s így egy személy többször is szavazhatott. A Demokrata Néppárt (DNP) ennek ellenére országosan is kimagasló eredményt ér el, a legerősebb ellenzéki pártként kerül a parlamentbe. A választás hivatalos végeredménye: MKP 22,3%, Demokrata Néppárt 16,4%, FKGP 15,4%, SZDP 14,9%, Magyar Függetlenségi Párt 13,4%, Nemzeti Parasztpárt 8,3%.

1947. augusztus 31-i „kékcédulás” országgyűlési választáson a megyében a Demokrata Néppárt győzött. 8 mandátumot szereztek, míg az MKP kettőt, az FKGP és az SZDP 1-1-et.

Gyenesdiás34 kiemelkedik az amúgy is a Kisgazdapárt „örökébe” lépett Demokrata Pártra szavazó Zalából, hisz a választáson megjelenők több mint négyötöde voksolt Barankovics István pártjára. A kommunisták Gyenesdiáson messze az országos átlag alatt teljesítettek hat százalékos szereplésükkel. Gyenesdiás döntő többsége tehát elutasította a Magyar Kommunista Párt politikáját.

Káli Csaba egy tanulmányában35 arra hívja föl a fgyelmet, hogy az 1947-es választásokon Zalában győztes DNP néhány hónap alatt a semmiből szökött szárba, az egész megyére kiterjedő szervezeti hálózattal nem is rendelkezett. A szavazók nagyrészt az 1945-ös kisgazda-szavazókból álltak, s egyfajta proteszt-jellege volt a DNP-nek, kifejezve azt az elutasítást, amivel a megye lakosságának többsége a kommunista hatalomátvételt és erőszakos társadalom-átalakítást fogadta. A megyében Káli szerint egyfajta patthelyzet alakult ki 1947 őszére, a választási kudarc miatt elkeseredett kommunisták és a győztes, ám erőforrások nélküli DNP-s lakosság között. A kommunistáknak azzal kellett szembesülni, hogy társadalom-átalakító törekvéseik ha nem is szervezett, de komoly erővel bíró elutasításban részesültek, s az erőszakos átalakítást (államosítás, egyház kiiktatása, civil szervezetek gleichschaltolása, stb.) ellenséges légkörben kell lebonyolítaniuk. 1956-ig a legjelentősebb kommunistaellenes megnyilvánulás az 1947-es választás volt.

A kommunista diktatúra kiépítése

A választásokat követően megkezdődött a jobboldali személyek módszeres rágalmazása, ellehetetlenítése, a „leszalámizás” és a totális pártállami diktatúra kiépítése36. Lemondatták a megye FKGP-s tisztikarát, majd az SZDP megyei vezetését. Az MKP és az SZDP „egyesülésére” Zalaegerszegen 1948. május 12-én került sor. Gyenesdiáson a megalakuló Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tisztségviselői37 ekkor a következő személyek voltak: Varga Kálmán elnök, Varga József titkár, Szijártó János propaganda felelős, Fonyadt Imre tömegszervezeti felelős, Mikola Jenő pénztáros, Lendvai Miklós ifúsági felelős, Mikola Ferenc oktatási felelős. A tisztségviselők a gyenesdiási MKP tagjaiból kerültek ki, hozzájuk csatlakozott Szijártó János körjegyző.

Az MDP a pártok soraiban történt „rendteremtést” követően hozzáfogott az egyházak, a társadalmi szervezetek és egyesületek átvételéhez, megtöréséhez. 1948. június 16-án fogadja el a parlament az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt. 1947/48-ban 4.692 nép-, általános- és polgári iskola, 90 gimnázium, 46 tanítóképző és 3 óvónőképző volt felekezeti kézben. Az állam és az egyház szétválasztását, és ezen belül iskoláik elvesztését az egyházak a rájuk nehezedő nyomás miatt tudomásul vették ugyan, ám a katolikus egyház Mindszenty József esztergomi bíboros érsek vezetésével ellenállt. Az iskolák államosításával kapcsolatban komolyabb tiltakozó akcióra Keszthelyen került sor, ahol a tanárok, a diákok és a szülők utcai tiltakozással, a könyvtár kimenekítésével fejezték ki tiltakozásukat a premontrei rend gimnáziumának államosítása miatt38. A törvény értelmében összesen 6.505 nem állami iskola került állami tulajdonba.

Gyenesdiáson 1948 júniusa előtt községi iskola működött 1 tanítóval és 1 osztályteremmel. A beíratott gyermekek száma a következő volt (a felső tagozatosok Vonyarcvashegyre jártak)39: I. osztály 25 gyermek, II. 31, III. 28, I V. 22, V. –, VI. –, VII. 4, VIII. 1.

Az egyre inkább kommunista irányítás alá kerülő állam és a katolikus egyház közti feszültségek tovább fokozódtak azzal, hogy Mindszenty hercegprímás 1948-at Mária évvé nyilvánította. Zalaegerszegen 1948. szeptember 7-8-án tartották meg több egyházi méltóság részvételével a komoly tömegeket megmozgató Mária ünnepet40. Gyenesdiás41 ekkor Vonyarcvasheggyel együtt a keszthelyi római katolikus egyházközséghez tartozott (csak 1951-ben alakul meg az önálló Gyenesdiás-Vonyarcvashegy egyházközség). Az egyházközség lelki gondozását addig a keszthelyi Nagyboldogasszony főplébánia papjai végezték. Gyenesdiás Keszthelyre csak kiküldöttekkel képviselteti magát. A keszthelyi egyházközség vezetőségének gyenesdiási tagjai: Gyutai Árpád barankovics párti földműves (9 kh) és Kovács János pártonkívüli kertész (½ hold)42 voltak.

1949 elején már javában folyt a régi szövetkezetek (Hangya, hitelszövetkezet, tejszövetkezet, fogyasztási és értékesítési szövetkezet) összevonása, s belőlük a „kulákok” kiszorítása. 1949-ben elkezdődött – szintén a kulákok ellen irányuló akciósorozat keretében – a tagosítás. Az 1948/49-es gazdasági évben Zalában 1.152 gazdát tekintettek kuláknak. Gyenesdiáson a kulákká nyilvánítottak közé került Hettyei Lajos is, az FKGP helyi szervezetének volt elnöke, akit csak 1956-ban töröltek – egészségi állapota miatt – a kuláklistáról.

1948 szeptemberében elkezdődik a kolhozosítás is. Gyenesdiáshoz legközelebb Zalaszántón és Balatongyörökön alakítottak tszcs-t. Gyenesdiás kolhozosítására az 1950-es években több kísérlet is történt, ám ennek a külső nyomásnak a helyi lakosság és az elöljárók a község rossz mezőgazdasági adottságai, település- és birtokszerkezete miatt ellent tudtak állni. A megye első gépállomását Keszthelyen hozták létre 1948 végén, ezeknek az volt a feladatuk, hogy a kis területen működő, vonóerő-hiánnyal szenvedő tszcs-knek gépi segítséget biztosítson. 1949 nyarán elkezdik szervezni az első állami gazdaságokat is.

A totális diktatúra kialakításának egy újabb állomását a Magyar Függetlenségi Népfront 1949. február 1-jei megalakítása jelentette. A fontosabb megyei és helyi funkciókat az MDP tagjai szerezték meg. Az 1949 májusában rendezett országgyűlési választásokat már az MFN „nyerte” Zalában is, listájának élén Rákosi Mátyással.

Az MDP erre a „választásra” mozgósította tagságát, szervezeti erőforrásait. Gyenesdiást sem kerülték el a házról-házra járó aktivisták, akiknek tevékenységébe a következő MDP jelentés ad bepillantást:

1949. II. 3.43: „Falujáróink 30-án egyik csoportja Cserszegtomajon, a másik Vonyarcvashegyen és Gyenesdiáson végzett jó munkát. Ugyanis hatalmas kiterjedésű hegyes vidék, és a párttagjaink a felvizsgálásáról nagyobb számban maradtak távol, falujáróink minden egyes tagot felkerestek, és a párthoz való viszonyát és a felülvizsgálását rendezték. A felülvizsgálás befejezte után, amikor szervezeteink tagságáról teljes képünk lesz, a népnevelő csoportokat, mindenütt újjászervezzük, mert egyesek kiestek, ill. újabb aktívákat találtunk, akik a népnevelő munkában alkalmasak lesznek.”

A gyenesdiási MDP szervezése a választásokat követően sem áll le, az agitációban részt vett tagokat szemináriumokra küldik, s ott tanulóköröket hoznak létre, annak élére elnököt választatnak. „A szemináriumi hallgatók gyakorlati munkát is fognak végezni. Agitációt, pártnapokon, taggyűléseken hozzászólnak az anyaghoz, valamint elmennek és részt vesznek az önkormányzatok és tömegszervezetek gyűlésein44. A berendezkedő helyi kommunista hatalom – a járási főjegyző eligazítása alapján – látványos ünnepséget szervez Sztálin 70. születésnapjára (1949. december 21.). A program a következő volt45:

1. Köztársasági induló
2. Üdvözlet Sztálinnak (Keszthelyi Zoltán verse)
3. Ünnepi beszéd
4. Köszönet Sztálin elvtársnak (ének)
5. Díszmenet (Darázs Endre verse)
6. Jelenet I. felvonásban „Vendel bácsi ismerőse”
7. Az uttörő ifúság (ének)
8. Terjed a fény (Devecseri Gábor verse)
9. Népi tánc
10. December 21-re (Maczek Károly verse)
11. Téged köszönt az ének (ének)
12. A 70. éves Sztálin (Schwarcz Katalin)
13. Internacionálé

A járási MDP szervezet december 24-én (!) a következő jelentésben számolt be az ünnepről:

„A járás területén három helyen rendeztünk tüzijátékot a hegytetőn, mely több községben is látható volt. A tüzijáték máglyába rakott petróleummal leöntött fáknak tüzéből állott. … Gyenesdiás … községek lakosai a házuk elé kiállva, vagy a falu szélére kimenve nézték Sztálin elvtárs születésének évfordulójára rendezett tábortüzet.”46

1949 végére gleichschaltolták a zalai sajtót is, a Keszthelyi Újságot beolvasztották a Zala című egységes megyei lapba. 1950 júniusában létrehozták az egységes kommunista ifúsági szervezetet, a DISZ-t47 is a megyében. 1949. záróakkordjaként december 28-án rajtaütésszerűen államosították a 10 főnél többet foglalkoztató üzemeket48. Ez Gyenesdiást nem érintette ugyan, de a kisboltok államosítása igen, a 3 magánkereskedés helyén 2 földműves szövetkezeti bolt alakult.

Az 1949. augusztus 18-án elfogadott sztálinista alkotmány előírta a területi közigazgatás átszervezését is. 1950. június 15-én megalakultak a megyei, augusztus 15-én a járási és városi tanácsok. 1950. október 22-én helyhatósági választások voltak, városi, önálló községi és közös községi tanácsokat választottak. Ekkor jött létre Gyenesdiáson is az első önálló községi tanács, igaz a község a keszthelyi, sümegi és tapolcai járások egészével egyetemben. 1950. március 15-től már az iparosítás egyik centrumának kijelölt Veszprém megyéhez tartozott. Gyenesdiás első községi tanácsának49 elnöke Varga Kálmán lett, a VB-titkár pedig Szijártó János.

1950-1973 – a szocialista modernizáció első szakaszai – a tanácsilag önálló Gyenesdiás50

Gyenesdiás a diktatúra éveiben

A helyi tanácsok 1950-es megalakulása a kommunista diktatúra kiépítésének újabb lépése volt. A tanácsok települési szinten nem az önkormányzó helyi közösségek irányító, közösségszervező intézményei voltak, hanem a diktatúra egyre szerteágazóbb és bonyolultabb rendszerének helyi működtetői. A diktatúra hierarchiájában feladatuk több elemből is állt: a felsőbb, járási és megyei hatalmi szervezetek által rájuk bízott, a tervekben kijelölt feladatokat (pl. begyűjtés, adózás) kellett elvégezniük, ehhez mobilizálniuk kellett a helyi lakosságot, s egyben biztosítaniuk kellett azt, hogy a diktatúrával szemben a helyi társadalomban semmiféle ellenállás ne szerveződhessen meg. A tanácsokra különösen fontos hatalmi szerep hárult azokon a településeken, ahol sem komolyabb ipari üzemek nem voltak, sem pedig állami gazdaság, ill. téeszcsék nem alakultak. Az ilyen településeken a tanácsok a helyi párt- és a kommunista irányítás alatt levő tömegszervezetekkel (Dolgozó Ifúsági Szövetség – DISZ, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége – MNDSZ, Munkára Harcra Kész – MHK) együtt a diktatúra legfontosabb fenntartó és működtető szervezetei voltak.

Gyenesdiás is ez utóbbi településcsoportba sorolható. Noha az ötvenes évek elején fölmerült a tszcs alapításának gondolata51, de a település rossz termőhelyi adottságai, az egybefüggő, mezőgazdasági művelésre alkalmas területek hiánya, a hegyközségi jelleg miatt nem került sor téeszszervezésre. A kolhozosítás elmaradása e korban még hátrányosan befolyásolta a település életét, hisz a felsőbb pártszervek a községnek az állami redisztribúció révén a máshol megszokottnál kevesebb fejlesztési forrást biztosítottak, ám a hatvanas évektől a meginduló parcellázások révén a megmaradt tulajdonosok komoly vagyongyarapodásra tettek szert.

Beszolgáltatás

A kommunista diktatúra kiépülésével párhuzamosan egyre jelentősebbé vált a megtermelt jövedelmek kiszívása, a felhalmozott vagyonok leértékelése és államosítása52.

A megtermelt egyéni és családi jövedelmek kiszívásának és újraelosztásának rendszerében a tanácsokra a helyi adózás és beszolgáltatás megszervezésével kulcsszerep hárult. A község előirányzata az 1950-1951. gazdasági évre a következő volt: 3 hold zöldborsó, 2 hold zöldbab, 10 hold görögdinnye, 10 hold sárgadinnye, 1 hold uborka, 3 hold paradicsom, 2 hold zöldpaprika. Ezekre a kulákok kivételével kedvezményes szerződéseket kötnek. Akiket kuláknak minősítettek azok nem számíthatnak a kedvezményekre53. 1952-re a terv növekszik: 137 hold lesz a vetésterület, melyből tavaszi árpa 14, zab 6, kukorica 46, burgonya 30, takarmányrépa 4, napraforgó 2, lucerna 22, csalamádé 3, szántóföldi zöldség 10 hold54. Ezt egészíti ki a tej, a széna, a zsír, a bor előírt mennyiségének a beszolgáltatása. A tanácson a szinte hadműveleti pontossággal és szervezettséggel lebonyolított beszolgáltatás és az adóbehajtás megszervezésére külön bizottságot alakítanak a tanácselnök vezetésével. „A vetés állásáról – a mezőgazdasági munkák állásáról a végrehajtó bizottságnak állandó heti jelentést kell tennie. A jelentésben pontos területi adatokat kell jelenteni. Itt tehát kötelessége lesz az erre kijelölt tanácstagoknak – az állandó bizottságnak – hogy pontos vetési adatokat közöljön a végrehajtó bizottság elnökével és titkárával – akik majd ezeket az adatokat tovább jelentik55.”

A magas adók (köztük a kényszerű békekölcsön-jegyzés56), a jelentős és egyre növekvő beszolgáltatási terhek behajtása azonban korántsem volt „egyszerű” tanácsi feladat. A lakosság jobbára passzív és szervezetlen ellenállása csak egyik oka az elnyomógépezet nehézkes működésének, a másik, a hivatalos iratokban is megjelenő ok a szervezetlenség, illetve az, hogy a túlzott jövedelemkiszívás folyamatos hiányhelyzeteket teremt, melyek kezelésére újabb és újabb erőforrásokat kell mozgósítani. A gabona beszolgáltatással mindig problémák vannak, mert rosszak a földek, szétaprózottak a birtokok, és gépekkel nem lehet rájuk menni. Probléma még az is, hogy a földosztás során kiosztott legelőket az új tulajdonosok jelentős része nem tudta birtokba venni, aztán amikor sor kerül a földek tagosítására, akkor az újraosztott területekre megint nem tudnak rámenni a gazdálkodók57.

A túlzott előirányzatok miatt abszurd hiányhelyzetek alakulnak ki: a széna begyűjtése 1951-ben nehezen halad, mert elfogyott a takarmány, s az emberek szalmát etetnek az állataikkal. Napraforgó sehol nincsen, más terményben kell összeszedni, s a téli hónapokban sok gyerek nem jár iskolába, főleg a távolabb levő házaktól, mert a gyermekek közül sokan lábbeli és ruha hiánnyal szenvednek58. A tojásleadással is gondok vannak, mert nincs elég takarmány, és nem tojnak a tyúkok. Az is gond, hogy nincs szövetkezeti bolt a faluban és a tojásleadásért messze, Vonyarcvashegyre kell elmenni. A községben nincs feketevágás, mert elfogytak a disznók és elfogyott a télre levágott hús. Szükséges lenne, hogy legalább egyszer havonta szállítsanak a faluba húst. Máskor zsírhiány üti fel a fejét59.

1952-ben eltörlik ugyan a jegyrendszert, de egyben megemelik az iparcikkek árát. A hivatalos indoklás az, hogy letörjék a spekulációt, de nyilvánvaló okként az agrárolló továbbnyitása is szerepet játszott a döntésben. „… tanácstag előadja, hogy a jegyrendszer megszüntetésével kapcsolatos intézkedések, amint azt tapasztalja a községben – igen jó hatást váltottak ki a lakosság körében. Azonban helyi földműves szövetkezetünk még mindig oly kevés árut kap, hogy nem elég az a község lakosságának ellátására. Különösen érti ezt a cipő és ruha félére60.” Az ötvenes évek elején működő földműves szövetkezet vonyarcvashegyi székhellyel működött, Balatongyörök és Gyenesdiás társközségként vett benne részt. A működésével azonban komoly gondok voltak, egy része a távolságból (ti. Vonyarcvashegyen volt a beszolgáltatandó termények átvevőhelye), másik pedig a hiányból fakadt. További probléma volt a már ekkor jelentkező rivalizálás a lélekszámban nagyobb Gyenesdiás vezetői és a vonyarciak között, illetve az, hogy a felsőbb párt- és állami szervek Vonyarcvashegy fejlesztését előrébbvalónak tartották Gyenesdiásénál61.

A beszolgáltatási rendszer fontos eleme volt a kulákká nyilvánított gazdák diszkriminálása, velük szemben magasabb adókulcsok megállapítása, és az ekkoriban szokásosnál is erőszakosabb fellépés. Nem találtunk ugyan listát a kulákká nyilvánított gyenesdiási gazdálkodókról, de szóbeli adatközlőink visszaemlékezése és Hetyei Lajos volt FKGP vezető történetéből arra következtethetünk, hogy a kulákká nyilvánításban a hatalmi megfontolások rendkívül fontos szerepet játszottak, s azokat érintette, akik a kommunista hatalomátvétel előtti időszak meghatározó helyi szereplői, a községi elit tagjai voltak. A velük szembeni fellépés módszereiről, keménységéről sokat elárul a következő VB-titkári beszámoló:

„Más a helyzet a kulákoknál és azoknál, akik elegendő pénzzel rendelkezvén össze tudták idejében vásárolni a terményeket és most arra várnak, hogy majd jó pénzen értékesítik azt. Ilyenekkel szemben nincsen kímélet, ezeknek minden készletét fel kell mutatni és leadatni. Nálunk a kulákok annak idején teljes egészében eleget tettek beadási kötelességüknek és hátralékban nincsenek. Azonban ennek dacára is ezeknek a végrehajtó bizottság már megejtette a helyszíni elszámoltatást és ez is hozott magával eredményt62.”

A jövedelemkiszívás miatt nehéz gazdasági helyzetbe hozott lakosság úgy védekezik a beszolgáltatás és a magas adók ellen, ahogy tud, ki „feketevágásokkal”, ki a termény elrejtésével, mások pedig azzal, hogy terményeiket Keszthelyre viszik be eladni. A tanácstagok pedig úgy próbálnak kibújni a rendszer által rájuk rótt feladatok elől, hogy még a tanácsülésekre sem mennek el, a bizottságok munkáját pedig szabotálják.

A lakosság passzív ellenállása miatt a járási szervek folyamatos nyomás alatt tartják a gyenesdiási vezetőket, a járás községei között folyamatos a beszolgáltatási, adóbehajtási verseny. Fejlesztési forráshoz, némi engedményhez az a település jut, amelyik legjobban meg tud felelni a felsőbb elvárásoknak. Ezzel a gyenesdiási vezetők is tisztában vannak, s ők maguk is zsarolják a tanácstagokat, illetve ennek révén a községet.

1953: enyhülő elnyomás

A Nagy Imre-kormány megalakulását követően némileg enyhül az elnyomás, az MDP KV június 27-28. ülésének előírásai szerint önkritikát gyakorolnak, a tanácsi munkában megjelennek a szakszerűség első elemei, s mérséklődik a jövedelmek kiszivattyúzása. 1953 őszén azoknak, akik teljesítik beadási kötelezettségüket, eltörlik előző évi hátralékát, s az egyéni gazdák is kapnak gépi segítséget, műtrágyát és jó minőségű vetőmagot.

1954 őszén új tanácstörvény lép életbe és községi tanácsválasztást tartanak (november 28.). A község 31 választókerületre lett felosztva, a jelöltekről körzeti gyűléseken döntenek, majd az új tanács gyógy- és üdülőhelyi állandó bizottságot alapít, az elsőt a község történetében. 1955. január 12-i ülésen a szakszerűbbé váló, a helyi erőforrások racionális kihasználását már előtérbe helyező tanácsi munka keretében fölmerül, hogy a község dolgozza ki 10 éves fejlődése tervét, kérje üdülőhellyé nyilvánítását, s a mezőgazdaság fejlesztése keretében a hangsúly a gyümölcs- és szőlőtermelésen legyen63.

1955-ben mind a négy iskolai osztály külön tanerőt kap, a felső tagozatosok továbbra is Vonyarcvashegyre járnak iskolába. 1956. február 22-én merül föl először óvoda létesítésének gondolata. Ekkor egy határozatot is elfogadnak a diákokkal és a fiatalokkal kapcsolatban, amiben megtiltják azok alkonyat utáni utcai tartózkodását, valamint hogy szórakozóhelyen ez idő eltelte után akár szüleik kíséretében is tartózkodjanak. A helyi DISZ szervezet fgyelmét fölhívják a tagság helyes viselkedésére, valamint a tanács munkájába történő bekapcsolódásra. Az 1956. augusztus 26-i tanácsülésen a VB-elnök refektál a Hazafas Népfront helyi ülésén elhangzottakra, ahol megjegyezték, hogy a község más községekkel (elsősorban Vonyarcvasheggyel) összehasonlítva nem fejlődött semmit 1955-56-ban. A gyenesdiási vezetők tiltakoznak ez ellen, s védekezésképp felhozzák a kultúrotthon elkészültét, az orvosi rendelő rendbetételét, az iskola bővítését. A villamosítás hiánya viszont továbbra is komoly feszültséget okoz, ez egyre gyakrabban jelenik meg a hozzászólásokban. Gyenesdiás Vonyarcvashegytől való lemaradásának észlelése, így a politikai elégedetlenség és ezzel az 1956-os forradalom egyik helyi forrásává válik.

1956: a forradalom eseményei Gyenesdiáson

A község október 23-át követő forradalmi napjait a szabadságharc leverését követő- en keletkezett hivatalos feljegyzésekből64 és a felkelésben résztvevők visszaemlékezései alapján tudjuk rekonstruálni. A keszthelyi járás 56-os eseményeiről készült dokumentumgyűjteményből tudjuk, hogy a forradalmi események helyi kiváltó okai közt fontos szerepet játszottak azok a sérelmek, melyeket Keszthely és a környező települések szenvedtek a kommunista hatalomátvételt követően. A járás Veszprém megyéhez, annak perifériájához történő csatolása, az infrastrukturális fejlesztések elmaradása, az idegenforgalmi kapacitások államosítása, szűkítése talán az átlagosnál is jobban növelték a helyi-térségi társadalom diktatúrával szembeni ellenérzéseit, amit csak növelt az a tény, hogy a térség hagyományosan polgári és vidékies politikai beállítottsága miatt a hatalomba került kommunisták legyőzendő, büntetendő térségként tartották számon a Balaton nyugati csücskének közösségeit. Gyenesdiáson az 1945 után helyben elnyomott, a háború előtt befolyásos emberek álltak az 1956-os forradalom élére.

Gyenesdiáson október 27-én alakult meg a község 14 tagú Forradalmi Tanácsa, melynek elnöke Tüttő Rudolf lett, titkára pedig Zalay László volt körjegyző. A Forradalmi Tanács megalakulását követően a régi tanács összes kommunista tisztségviselőjét elbocsátották („mennetek kell, mert kiszolgáltatok egy megbukott rendszert”), de erőszakos fellépésre a forradalom hetei alatt nem került sor65. A Forradalmi Tanács tagjainak kiválasztásában, a község antikommunista részének mobilizálásában nagy szerepet játszott Lendvay Miklós, aki a kommunista hatalomátvételig segédjegyzőként dolgozott a községben66.

A 19 éves Tüttő Lajost 1956 októberében a községi Forradalmi Bizottság tagjává vá- lasztották. 2006-ben megjelent interjújában67 a következőképp emlékszik vissza a forradalom napjaira:

„Jelen voltam minden összejövetelen (ti. 1956 októberében-novemberében), ami itt Gyenesdiáson történt. Tudvalevő tény, hogy községünk közigazgatási (járási) függésben volt Keszthely városával. A forradalmi idők alatt Keszthelyről jártak úgynevezett összekötők a forradalmi események friss híreivel, és a további teendőkkel kapcsolatban. Az akkor még tényleg falusi életforma szerint élő közösségnek szüksége volt a városi politikusok támogatására. Ők tanácsokat adtak, friss hírekkel láttak el bennünket. Sürgették, hogy minél előbb alakuljon meg a Forradalmi Tanács. Jó néhány, a forradalom ügyét szívén viselő ember létrehozott egy úgynevezett Forradalmi Gyűlést, melynek célja a Forradalmi Tanács megalakítása volt.

Itt Gyenesdiáson a kultúrház (a mai Klubkönyvtár épülete), amely a régi gyenesi vendéglő nagyterme volt, október 27-én színültig megtelt. Még az ablakokban is álltak emberek. A pulpituson (a kis színpad képezte) ültek azok, akik vállalták, hogy a gyűlés elöljárói legyenek. Szónoki szerepet a falu VB-titkára vállalt, sajnos kevés sikerrel, mert rövidesen eltanácsolták a színpadról, mondván: „Kis Gerőkre nincs szükség!”

Nem állítom, hogy a falu VB-titkára kommunista lett volna. Azonban mint a hatalom képviselőjének, kár volt odaállnia. Pedig szerintem nem szimpatizált a kommunista rendszerrel, csak tette a dolgát mint hivatalnok. Ám akik a hivatalban voltak, azokat mind ellenségnek tekintette a lakosság. Bezzeg a tanácselnök, akit a párt delegált a falu élére, ismeretlen helyen tartózkodott. Esetleg eltanácsolták volna a helyiségből, ha meg mer jelenni. Visszaemlékezéseim szerint a jelenlevők ugyan felfűtött hangulatban voltak, azt azonban kizártnak tartom, hogy tettlegességre került volna sor. A falu párttitkárát csak azért említem, mert szellemi felkészültsége, állapota folytán azt sem tudta, hogy most mit is kell tennie. Azért annyi esze volt, hogy jobb, ha csendben marad.

Nos, miután a nemkívánatos személyt eltávolították, a hangulat békés lett. A keszthelyi forradalmi küldött szép szóval diplomatikusan rávezette a tömeget az összejövetel lényegére.

Nem általános éljenzéssel, sok „abzuggal” járó szavazás után megválasztottuk a Forradalmi Tanácsot kilenc taggal. Egyike én voltam mint az ifúság képviselője. A Forradalmi Tanács elnökének Tüttő Rudolfot, jegyzőnek Lendvay Miklós választottuk. Elfoglaltuk az akkori tanácsházát, a VB-titkárt ideiglenesen hivatalban hagytuk a falu folyamatos ügyintézése érdekében. Nem tudta ugyanis senki, hogy mit kell tenni a következőkben, vártuk, hogy majd felülről jön a segítség a további teendők ellátására.”

A gyenesdiási 56-os eseményekre emlékezők (Kiss Gábor, Tüttő Lajos, Koller Tibor) (HGy)

A forradalom utóélete és a kádári berendezkedés évei

A forradalom leverését követő hónapok eseményeiről nem sokat tudunk. A tanács 1957. március 17-én ült először össze, a tanácselnök a következőket mondta – a jegyzőkönyv68 tanúsága szerint – az októberben történtekről:

„1956. október 23-a óta eltelt időről elmondja, hogy helyi viszonylatban is oly események történtek, melyek igen nagy kihatással voltak községünk életére – a lakósság nyugalmára. – Ezek az események még mindig éreztetik hatásukat, mert vannak makacs emberek kik, nem akarnak tanulni. – Az ellenforradalom eseményei igen nagy hatással voltak – még pedig rossz hatással községünk gazdasági életére is. Kéri a tanács minden tagját, hogy végezzenek első sorban is nevelőmunkát, akinél pedig ez nem sikerül az el kell távolítani, ne lehessen hatással községünk életére – lakósságára.”

A késő őszi, téli időszakban valószínűleg nem működött az államigazgatás. Erre utal, hogy a tervezett községi adóbevételek nem folytak be, s némi központi enyhítés mellett (kötelező beszolgáltatás eltörlése, kötelező jég- és tűzkárbiztosítás önkéntes alapra helyezése) a tanácsi vezetés hozzálát az adóhátralékok behajtásához. A régi-új hatalom – okulva a múlt tapasztalataiból – igyekszik azokat a problémákat is orvosolni, melyek a forradalom napjaiban a rendszerrel szembeni érvként elhangoztak. A Megyei Tanács VB tervosztálya 30.000 Ft segítséget ad a villamos fővezeték kiépítésére, s további 60 ezer Ft-ot a móló építésére. A mólóépítést ugyan nem értik az emberek, de itt már a bővülő idegenforgalomra hivatkoznak a vezetők. Felsőgyenes villamosítására ekkor még nincs elég forrás, a tanácsi vezetés a gazdák segítségét kéri, hogy adják össze a szükséges forrást69. A villamosítás Diáson kezdődik, majd Alsógyenesen folytatódik70. Novemberben már 9 kilométernyi villanyvezeték van a községben, s a program a hatvanas évek elején tovább folyik71. Az 1957. április 28-i tanácsülésen a földműves szövetkezeten belül megalakítandó Hitelszövetkezet van napirenden, ez a négy község szövetkezeti tagságából állna és minden belépő tag 100 Ft-ot fizetne be. A takarékszövetkezet végül 173 taggal alakul meg. Keszthely, Vonyarcvashegy, Balatongyörök, Gyenesdiás és Fenékpuszta lakosaiból. A központ Gyenesdiásra kerül72.

A kádári konszolidáció újabb lépéseként 1957 őszén megkezdődik a hároméves terv (1958-60) előkészítése. Ennek során Gyenesdiás a községi utak rendbetételére, a fürdő- és a közvilágítás fejlesztésre 45 ezer Ft támogatást terveznek be73. A fürdőfejlesztés már az új fejlesztési koncepció egyik fontos eleme (1958-ban fogadják el a balatoni rendezési tervet, Farkas Tibor munkáját74), hisz 1959. július 2-tól a község part menti része hivatalosan is fürdőhelyi jelleget kap. 1958-ban a tanács üdülőhelyi állandó bizottsága részletes jelentésben számol be a teendőkről, ebben a következőket említik meg:

– Szent János-forrást teljesen átépítették az elmúlt évben, a községben KISZ tájékozódási futóverseny volt, ahova sok nem helybeli érkezett

– alsógyenes állomásról útjelzést kívánnak kiépíteni a Csókakőre, a Rezi várhoz és a büdöskúti menedékházat is el akarják készíteni

– parkosítás, virágosítás, szépítés a feladat

– vezessék be a villanyt az állomásról a fürdőbe

– az algyenesi fürdő kabinjait rendbe kell hozni.

Beindul a parcellázás is, a régi György-féle kopár, sziklás területen lakóházaknak jelölnek ki helyeket, 1959-ben a Lőrinci Hengergyár létesít bérelt területen víkendházakat, 1960-ban pedig a Közlekedési Minisztérium vásárol községi tulajdonú területet75. A házhelyek és ingatlanok eladásából származó bevételek a községfejlesztési alapba kerülnek. A Veszprém megyei Hazafas Népfront 1958 elején elindítja a „Tegyük széppé a magyar tengert” társadalmi munkás mozgalmat, amihez a község is csatlakozik, Gyenesdiás így bekerül a „szocialista Riviéra” kiépítésének programjába.

Megépül a felsőtagozat

Gyenesdiáson a hatvanas évek elejéig csak 4 osztályos, 110-120 gyermeket oktató alsó tagozatos iskola működött. A községi tervekben már régóta szerepelt a felső tagozat megépítése, hisz a felsősöknek a vonyarci (és részben a keszthelyi) iskolába kellett átjárniuk, ami a távolság miatt nem kevés nehézséget okozott. A kádári konszolidáció jegyében a lakosság igényeit a korábbinál jobban figyelembe venni igyekvő helyi vezetés a hatvanas évek elejére teszi magáévá a gyenesdiásiak nyomását: épüljön meg a felső tagozat. Az 1960. augusztus 28-i tanácsülésen újra előkerül a felső tagozat kérdése, s noha a felszólalók akarják azt, a felsőbb szervek nem támogatják a kérést. Az 1961-es községfejlesztési célok közé mindesetre beteszik az iskolaépítést, ráadásul úgy, hogy a gyenesdiási tanács hajlandó évekre előre lefoglalni a községfejlesztési hozzájárulás (KFHJ) keretét az iskolaépítésre. A megye tervei az 1960. szeptember 25-i tanácsülésen válnak nyilvánvalóvá: a megyei tanács ugyanis nem ad forrást az iskolaépítésre. Rendkívüli ülést hívnak össze szeptember 30-ra, ahova a megyei oktatásügy képviselőit is elhívják. A vitában már elhangzik, hogy az oktatásügy távlati célja a körzetesítés, s ebben Vonyarcvashegy iskolafejlesztésére kívánják a forrásokat fordítani. A Nőtanácson keresztül igyekeznek a minisztériumig eljutni, ekkor még sikertelenül. Soós János VB-elnök – aki egyébként a Vonyarcvashegyen élő VB-titkárral szemben is támogatja az iskolaépítést76 – az 1960. október 23-i tanácsülésen a következőket mondja:

„A Megyei Tanács titkárságától valamint a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályától személyesen szálltak ki az ügy kivizsgálására. Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a vizsgálat nem hozott olyan eredményt, milyet mi vártunk. Az iskola építése iránti kérelmünket elutasították azzal, hog y a Vonyarcvashegyi felső tagozatot nem bontják meg. Gyenesdiáson a nyolc osztályos felső tagozatot nem engedélyezik. Az autóbusz menetrendjének megváltoztatása kérdésében segítségünkre lesznek.”

A buszjárattal azonban komoly gondok vannak, hisz a Keszthely-Gyenesdiás járatot Keszthely nem kívánja Vonyarcig meghosszabbítatni77, mert a „jelenlegi járat felett Keszthely rendelkezik – ő kapta azt meg.” A helyi Nőtanács vezetői és Hernád Tibor, a Kapernaum evangélikus lelkésze78 azonban nem adják fel a küzdelmet, 1960-61 telén többször is „lobbiznak” Budapesten az új iskola megépítéséért.

1961. november 26-án Szedő Pál járási tanácselnök is részt vesz a tanácsülésen. Az 1962. évi községfejlesztési tervvel, benne az iskolaépítéssel foglalkoznak, ehhez 100 ezer forint önkéntes hozzájárulás (pénzbeli) kell a lakosságtól (1 db 4 tantermes felső tagozatú iskola kerül be a tervbe). Az építésre 400 ezer Ft hitelt is fölvesznek, amihez az 1963-66 között lekötik az összes KFHJ-t (összesen 610 ezer Ft-t terveztek be 1962-re általános iskola építésére). 1961. október 9-én az iskolaépítésről falugyűlést tartottak, ahol megszavazták az önkéntes pénzbeli fölajánlást.

Iskolaépítés (1962), elkészül az új iskola (1964, GyDA))

Az iskolaépítő munka megkezdődik tehát, s a gyenesdiásiak a község hosszú távú, önálló fennmaradását lehetővé tevő sikert arattak79. 1964 elején már az új iskolában kezdik meg a diákok a második félévet, az osztályonkénti létszám a következő: 30 elsős, 34 másodikos, 23 harmadikos, 29 negyedikes; 34 ötödikes, 35 hatodikos, 23 hetedikes és 24 gyermek nyolcadikos80. Az új iskola udvarán később szobrot is állítanak majd Gödörházy Antalnak, a község első tanítójának emlékére81.

A Vonyarcvashegy és Gyenesdiás közti rivalizálás hátteréről

A tanácsülési jegyzőkönyvekben az ötvenes évektől jelennek meg azok a sérelmező kijelentések, melyek Vonyarcvashegy Gyenesdiással szembeni előnyben részesítését hozzák fel – többnyire megalapozott – panaszként. Kétségtelen, hogy Vonyarcvashegy a lakosság számát tekintve kisebb település, a kommunista hatalomátvételt követően a Nyugat-Balaton térségének egyik kiemelt fejlesztési centruma. Ennek hátteréről, a korabeli vonyarcvashegyi vezetők fejlesztési stratégiájáról Szabó László (1973-1990 közt VB-titkár) a következőket mondta el 2007-ben:

„Vonyarc az ’50-es évek végétől indult óriási fejlődésnek. Óriási parcellázás volt az egész Vonyarc – Vasheg yi részen, az elődöm a Horváth László VB-titkár belenyúlt a dolgokba, komoly kisajátításokat hajtottak végre. Komoly érdeksérelmet okoztak az embereknek. Mindamellett a település egésze fejlődött. És nagyon sok, 6-700 parcella is kialakult a kisajátítások útján. Meg ehhez kapcsolódott nyilván, hogy az emberek látták, hogy el tudják adni az ingatlanjaikat, szabadkézből is parcelláztak. Óriási mértékben megnőtt az építkezés, Szombathely térségéből, meg Zalaegerszeg térségéből jöttek nag yon sokan. … Ezzel párhuzamosan megindult a közművesítés is. A vízvezetéket építették minden utcában. Társadalmi munkában, kézzel ásták az emberek, szóval óriási lelkesedéssel épült a vízvezeték az ’50-es ’60-as években. A villanyt 1953-ban vezették be Vonyarcra.”

Már az ötvenes évek elején megfogalmazódik az a központi terv, hogy Balatongyörök, Vonyarcvashegy és Gyenesdiás gazdasági, oktatási és politikai szervezetei kerüljenek közös, helyesebben egységes irányítás alá, s a közszolgáltatásokat vonyarcvashegyi központtal kapja meg a három községben élő 3-3500 lakos82. 1973-ig, a nagyközségi közös tanács megalakulásáig Gyenesdiás több-kevesebb sikert aratott a körzetesítés elleni küzdelemben.

A központi újraelosztás szocialista rendszerében, ahol a fejlesztési erőforrásokról nem helyben döntenek, és nem a helyben megtermelt jövedelem helyi újraelosztásáról szól a döntéshozók kompetenciája, ez a versengés a magát lemaradónak, hátrányos helyzetűnek érző közösségben fölerősödik és helyenként felszínre törő tiltakozást vált ki. Az 1960-62-es iskolavita jó példája annak, hogy szervezett tiltakozásra és érdekérvényesítésre milyen lehetőségek voltak a kádári diktatúrában. Voltak ugyanis teljesen tiltott és elhallgatott ügyek, illetve közösségi érdekek, így az egyházak, a helyi egyházi közösség élete, vagy akár a kommunista politikával szemben alternatívát jelentő eszmei-politikai áramlatok jelenléte. Ezek meg sem jelennek – ha csak nem 1956-ban – a helyi nyilvánosságban. Viták azonban így is vannak, ezek egy része személyek közötti vetélkedés (ti. a hatalom birtokosai közti villongások, ami sokszor a Gyenesdiásról származó és itt élő „tősgyökeres” gyenesi vezetők és a járás által idehozott „külsős”, nem is itt lakó vezetők között élesedik ki), más részük pedig települések közti. Fontos megemlíteni a téeszesítés meg-megújuló törekvését is, amit a helyi tanácsvezetés 1958-ig inkább nem támogatott, s egyrészt a település gazdaságának térbeli szerveződése nemigen tett lehetővé, másrészt az általános közvélekedés az volt, hogy nem lehet nagyüzemi módszerekkel Gyenesdiáson gazdálkodni. Az is szerepet játszhatott a téeszesítés kudarcában, hogy a gyenesi családok egyre nagyobb része nem a földből és nem a szőlőből élt, hanem munkavállalóként, alkalmazottként Keszthely bővülő és egyre iparibb jellegű munkapiacán jelent meg (pl. Vágóhíd, Köbtex, Bakony Művek, Tejipar) – ezt mutatja az iskola egyik hatvanas évek eleji kimutatása is, mi szerint a 113 diákból 70 munkáscsaládban és csak 30 él parasztcsaládban. Ez a sajátos kétlakiság adott némi szabadságot a gyenesieknek, noha ez nem is volt igazán kétlakiság, mert a közlekedési távolságok nem voltak igazán leküzdhetetlenek, sokkal inkább emlékeztettek arra, amikor a munkahely és a lakóhely egy településen volt. Fontos összefüggés lehet az is, hogy a kommunista diktatúrával, annak helyi képviselőivel és azok beavatkozásával szemben nem a nyílt ellenállás volt a kifizetődő stratégia, hanem sokkal inkább a megkerülés, az elkerülés, a csendben maradás és az együttműködés megtagadása. A túlélés és a kivárás, s egyben megragadni azokat a szűkös lehetőségeket, amik az élet autonóm megélésére nyitva maradtak. Azzal, hogy Gyenesdiáson sem téesz, sem pedig községi földműves szövetkezet83 nem létesült, a falu lemaradt a települések közt a fejlesztési forrásokért folyó versenyben. Ez természetesen éreztette kedvezőtlen hatását is, hisz kevesebb forrást kaptak a fejlesztésekre (pl. villamosítás, iskola), s a központosítási törekvésekkel életre hívott intézmények nem Gyenesdiáson települtek meg. A viszonylagos nyugalom és „békén hagyás” ára tehát a fejlesztési lemaradás volt.

Gyenesdiási Önkéntes Tűzoltóegyesület (1958, GyDA)

Községi fejlesztések a hatvanas években

A hatvanas évek – hasonlóan más magyarországi településekhez – Gyenesdiáson is a mélyreható társadalmi, gazdasági átalakulás, a szocialista modernizáció évtizede84. A község mezőgazdasági jellege egy évtizednyi idő alatt elhalványul, a foglalkoztatási szerkezet az ipari és tercier szektor irányába tolódik el, 1960 és 1970 között a kereső nők száma közel 40 százalékkal emelkedik, s jelentős infrastrukturális fejlesztések is megvalósulnak.

Gyenesdiás népességének és aktív keresőinek ágazati megoszlása (fő)

Forrás: KSH népszámlálások

1962 végére befejeződik a község villamosítása, s 10 kilométernyi új vízvezeték épül meg85. 1963-ban új üzletház és italbolt épül Gyenesen86, 1964-től – az OTP bevonásával – új telkek kialakításával igyekeznek gyorsítani a magánerős házépítéseket. 1965-ben adják át az új postaépületet. 1967-re befejeződik az Anda (ma Madách) utca rendezése, s ezzel „létrejön” a község első valóban rendezett, burkolattal ellátott utcája (ekkor még nincsenek hivatalos utcanevek, csak az ingatlanok helyrajzi számával jelölik a házakat).

Gyenesdiáson egyre több üdülő épül, s az ingatlanértékesítésből szépen gyarapszik a község. A szocialista polgárosodás Gyenesdiáson az idegenforgalom erősödése révén vesz lendületet. A bővülő idegenforgalom, az első „csehszlovák” vendégek megérkezése új típusú problémákkal is szembesíti a községet: 1964-ben már megjelennek a zsúfoltság első jelei: a meleg nyári napokon szinte lehetetlen közlekedni a strand felé, megjelenik a nyári bűnözés, autók túl sebesen közlekednek a műúton.

A községben ekkor nem szervezett keretekben 2285 személy üdült, melyből 1206 fő felnőtt87, a vendégéjszakák száma 25-30 ezer körül mozgott. Az 1962-ben meginduló fizetővendég szolgálat keretében 1964-ben már 16 szoba és 38 ágy várta a vendégeket. 1962-től az iskolában is beindul a gyerekek nyári üdültetése. A nyári élelmezési hiányt enyhítendő 1965-ben kiadják az első magánkifőzési engedélyt is88. 1968-ban már csak a sörellátás akadozik89:

 „Megállapítható, hogy alapvető élelmiszerek vonatkozásában az ellátásban zavar nem volt. Elegendő tej, tejtermék és péksütemény volt az üzletekben. Bár akadozott a sörellátás, amely a nyár eleji nagy meleg hatásaként fellépő keresletnek tudható be. Ez a hiány azonban pótolva lett üdítő itallal. Korábbi években a vendégek kifogásolták, hogy a diási strandon pressó kávé nem volt. A Magnezitipari Vállalat üdülőjében ( Tulipán) rendszeresített büfében ez az igény megoldást nyert.”

Diási Strandfürdő a 60-as években (GyDA)

A korábbinál békésebb, konszolidáltabb helyi közélet kialakulását mutatja, hogy a községben 1963-ban létrejött a Honismereti Szakkör, és 1963, március 16-án a Népfront szervezésében 220 fő részvételével megtartották az első falunapot90 Vajkai Aurél91 a Múzeum tudományos osztályvezetője tartott aznap előadást és javasolta, hogy a régi malomban most kiállított néprajzi és kultúrtörténeti tárgyakat a régi pásztorházból kialakítandó falumúzeumban helyezzék el92, a malomból pedig malommúzeumot létesítsenek. A falunapon Hernád Tibor bemutatta a hegyközségben gyűjtött népdalokat is, s ő rendezte be a kiállítást, amin mintegy 200 tárgyat mutattak be. Önéletleírásában így emlékezett meg ezekről a napokról:

„Két télen, amikor kevesebb munkám volt az Otthonban, házról házra járva végigjártam a falut. Mindenkihez 11 kérdést intéztem. Ki építette a házat? Ki tanította a nagyapját, apját, őket? Ki volt akkor a jegyző, a bíró? Felmentem minden ház padlására, és összeszedtem a falumúzeum anyagát, ami meg is született 1963-ban. Sajnos csak 3 évig élt, mert Szedő Pál 93, egy hat elemis járási párttitkár három soros levélben közölte velem, hogy két napon belül ürítsem ki a malmot, mert abból két dolgozójának lakást fognak építeni. Nem tudtunk semmit sem tenni ellene 94.”

Iskolai látogatás a malomban kialakított múzeumban (GyDA)

A hatvanas évek második felében, a hetvenes évek elején tovább folyik a község szocialista modernizálása, egyre több területen tűnnek el a régi, paraszti Gyenesdiás nyomai, s születik meg az új, modernizált település. 1968-ban Diáson új üzlet nyílik, megépítik az MHSZ lőterét, többkilométernyi vízvezetéket építenek (1972-ben már 13 kilométernyi a vezeték hossza), s a helyi fejlesztések kiemelt területévé a diási strand válik (vizesblokkok, parkosítás, háromfázisú villany bevezetése, új büfék építése)95. 1971-ben megépül a 71-es főút melletti járda, elkezdődik a Meleghegyi út alatti részek beépítése, rendezése, utcásítása, folytatódnak a kisajátítások utakra és kialakítandó házhelyekre, megépül a diási hullaház és a diási takarékszövetkezeti épület. A rendezetlen hegyközség helyén egyre láthatóbbak a községesítés jelei. 1972-re befejeződik a régi Anda, ma Madách utca szélesítése, 1970-ben megépül az iskola napközi konyhája, délutánonként már 40 gyermek jár a napközibe, 1973-ban ABC áruház nyílik, 1972 szeptemberétől pedig beindul a nappali óvoda is, egyelőre csak egy csoporttal96. A mezőgazdaság szerepének csökkenését mutatja, hogy az 1967. március 23-án megalakult új községi tanács már nem hoz létre mezőgazdasági bizottságot. Az 1970. február 27-i tanácsülésen Csanaki József pedig azt kifogásolja, hogy a tanács VB-jében a parasztság nincs képviselve97.

Nyári óvoda (1968, GyDA)

A községi tanács megszüntetése: körzetesítés

A magyarországi településhálózat huszadik századi történetének egyik meghatározó eseménye volt az 1972-73-as körzetesítési hullám. A kistelepülések önálló tanácsainak és szakigazgatási szerveinek megszüntetése, egy-egy településcsoport központjába történő körzetesítéséről az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) döntött98. 1972 folyamán döntenek a közös tanácsok felállításáról.

1968-ban október elsejei hatállyal létrehozzák a községben az egységes szakigazgatási szervet (a mai polgármesteri hivatalnak megfelelő közszolgáltató egységet), s így Vonyarcvashegyről visszakerül többek közt az adóügyi csoport is. Gyenesdiás közigazgatási súlyának e növekedése ellenére 1972-ben megszületik a felsőbb szintű, megyei döntés: a három Balaton parti települést közös tanácsba vonják össze és a székhelytelepülés Vonyarcvashegy lesz.

5/1972. sz. tanácshatározat: „Gyenesdiás Község Tanácsa – a végrehajtó bizottság javaslatával egyezően – a helyi államigazgatási, hatósági munka színvonalának fejlesztése, a helyi erőforrások hatékonyabb felhasználása érdekében indokoltnak tartja Gyenesdiás és Balatongyörök, Vonyarcvashegy községek tanácsainak nagyközségi Közös Tanácsa néven Vonyarcvashegy székhellyel történő összevonását. Egyben szükségesnek tartja Gyenesdiás községben szakigazgatási kirendeltség létrehozását.” – 18 igen szavazat, ellenszavazat nélkül.99

A közös tanács létrehozása melletti érvként elsősorban a közigazgatás szakszerűbbé tétele hangzott el:

„Akkor elsőre ésszerűnek látszott az összevonás, mert a kistelepüléseken nem lehet minden szakterületre embert beállítani. Ekkora anyagi lehetőség nincsen. Akkor még nem ekkora volt Gyenes, mint ma. Utcanevek sem voltak, azt már a közös tanács idejében alakítottuk ki. Vonyarcon minden utcának volt neve, nálunk meg csak házszámok voltak. … Végül én most is azt mondom, hog y akkor szükség volt erre, mert szakszerűbb volt íg y. Magasabb szintű közigazgatási egység lévén, az anyagi támogatás is több volt, mint a kistelepülésnél. A hátránya az volt, hog y a tanácsüléseken örökös viták voltak, hog y kinek mennyi pénz és milyen sorrendben jusson100.”

Gyenesdiás község 1971. április 30-án választott tanácsa101 1972. december 15-én tartotta utolsó ülését. Az új nagyközségi közös tanács – benne Gyenesdiás szerep nélküli társközségként – 1973. április 27-én alakult meg, Balogh Rudolf tanácselnök és helyettesei, Szántó Gyula (Gyenesdiás) és Szijártó Ferenc (Balatongyörök) vezetésével. A VB-titkár Szabó László lett, aki az előző években Balatongyörök VB-titkáraként dolgozott. 2007-ben így emlékezett vissza az összevonás időszakára:

„Amikor megalakult a közös tanács, akkor engem neveztek ki VB-titkárnak. Ez az időszak, amikor a három települést akkurátusan összeborították, 5 tanácsi vezető volt az apparátusomban. El lehet képzelni, hogy – fatal ember létemre, 33 éves voltam – voltak korábbi vezetők, akik már 50 éves, megcsontosodott, érettebb, meg g yakorlattal rendelkezők, s azokat kellett beállítani a sorba. 22-23 fős apparátust hoztunk létre, és úgy indult a közös tanácsi munka, hogy a három település különböző fejlettségi szinten volt. … Érdekes módon (1973-ban) Gyenesdiásnak egy fejlettebb településnek kellett volna lennie, mint Vonyarcnak, mert Keszthely város közelében van. Ugye törvényszerű, hogy egy település minél közelebb van egy városhoz, attól jobban fejlődik. De Gyenesbe nem ez történt. Gyenesbe ott is a rengeteg vezetőváltás miatt, igazából nem ment előre a kocsi. Nem volt parcellázás, minden maradt úgy, a régi. Konzerválódtak a régi, korábbi állapotok. Nagy változások nem voltak. … Meg a tanácselnökök is gyorsan váltották egymást, magyarul nem volt a településen koncepció, nem volt meg felelő irány. Holott az kell, hog y gyerekek csináljuk ezt, gyertek utánam.”

1973-1990 – a társközség

Hetvenes évek vége: beindul a népességszám növekedése

A gazdaságban és a foglalkoztatási szerkezetben végbemenő átalakulás a hatvanas években még nem járt együtt a népességszám növekedésével. A nagyközség népessége stagnál és 1960 és 1970 között jelentősen csökken a fiatalok száma. Nagyobb arányú betelepülésekre csak 1980-at követően kerül sor. Az 1980-as évtized több szempontból is előrevetíti az 1990 utáni átalakulás egyes irányait: a Balaton parti községek, így Gyenesdiás és Vonyarcvashegy is – az országon és térségen belül – a betelepülések céltelepülésévé válik, míg Keszthely és általában a jelentősebb városok népessége ekkor már csak csekélyebb mértékben nő. Ez minden bizonnyal azzal van összefüggésben, hogy a tömeges panellakás-építések a hetvenes évek végére leállnak, új lakásokat a magyarok jobbára magánerőből, OTP kölcsön révén építenek. Az állami redisztribúció erőforrásainak szűkülése, a szocialista gazdaság fejlődésének megtorpanása Gyenesdiást kedvezően érinti: a magánerős házépítések számára van elég hely, s kellően közel fekszik a település Keszthelyhez, a térség igazgatási centrumához ahhoz, hogy sokan vállalják a Keszthely, esetleg Hévíz és Gyenesdiás közti ingázást.

Az állandó népesség számának alakulása

Forrás: 1870-2001. népszámlálási adatok102

A lakosság természetes és tényleges szaporodása

Forrás: KSH népszámlálások

Az állandó népesség kormegoszlása a népszámlásokkor (százalék)

Forrás: KSH népszámlálások

Gyenesdiás fejlődésének 1960 és 1970 közötti megtorpanását, majd a hetvenes évektől egy új szakasz kezdetét az is mutatja, hogy a hatvanas években lényegében alig változott a népesség iskolai végzettsége. A középiskolába, egyetemre került fiatalok jelentős része nem tért vissza a községbe, s helyükre nem érkeztek az átlagnál magasabban képzett fatal betelepülők. E trendben változást csak az 1970-es évek hoz, amikor egyrészt kibővül a közép- és felsőfokú oktatás intézményrendszere, s ezzel az átlagos iskolázottsági szint is emelkedik, másrészt pedig a betelepülés során fatal, elsősorban középfokú képzettséggel, szakmunkás-bizonyítvánnyal és érettségivel rendelkező fiatalok telepednek meg a községben. Az 1980-1990 közötti időszakban a jelentős családi házépítések és a betelepülés eredményeként megugrik a 30-59 év közti korosztályok lakosságon belüli aránya. A népesség iskolai végzettségében is komoly változások, színvonal-emelkedés megy végbe: a betelepülők egyre nagyobb része felsőfokú végzettséggel rendelkező középosztálybeli családok tagja.

A 7 éves és idősebb népesség legmagasabb iskolai végzettsége

Forrás: KSH népszámlálások

1970 és 1980 között az aktív keresők száma csak szerény mértékben emelkedik, a nők hatvanas évekbeli munkába állását követően már csak a fatal munkába lépők emelik az aktív népesség számát. Az 1970 utáni évtizedekben tovább folytatódik a mezőgazdasági népesség számának csökkenése, új munkahelyek elsősorban a nem anyagi ágakban jönnek létre. Míg a nők egy része 1970-80 között az iparban (jellemzően a keszthelyi hús- és tejüzemben, a Köbtex-nél, a ruhagyárban és részben a Bakony Műveknél) talált munkalehetőséget, 1980 után inkább az iparban dolgozó férfiak száma emelkedik. Új munkahelyek jellemzően a kereskedelemben, a szociális ellátásban, az oktatásban és a közigazgatásban jönnek létre.

Gyenesdiás népességének és aktív keresőinek ágazati megoszlása (fő)

Forrás: KSH népszámlálások

A hetvenes évek Gyenesdiáson

Gyenesdiás a másik két településnél fejletlenebb infrastruktúrával lépett be a közös tanácsba. A gyenesi tanácstagok lobbytevékenysége elsősorban arra irányult, hogy ezt a viszonylagos elmaradottságot a fejlesztési források községbe irányításával enyhítsék.

A hetvenes évek első felében sor kerül az 1964-ben elfogadott gyenesdiási részletes rendezési terv módosítására, megindul az „utcásítás”, s 1973. június 29-én döntenek a község utcaneveiről is. 41 utcát jelölnek ki, s megnyitják a mai Béke utcát, új építési telkek kialakítására lehetőséget adó övezeti besorolást alakítanak ki103. 1972-ben megépül az ÁFÉSZ önkiszolgáló étterme a mai községháza mellett (ma iparcikk-üzlet) és Diáson is megnyílik az új vegyesbolt.

A kereskedelmi üzletek jellemzői Gyenesdiáson 1970-ben

Forrás: KSH Veszprém Megyei Igazgatósága (1971):

Veszprém megye statisztikai évkönyve 1970. Veszprém

A kiskereskedelmi üzlethálózat 1970-80 között nem bővül tovább, a kereskedelem új lendületet majd csak a nyolcvanas évek második felében kap, a magánüzletek nyitása előtt álló adminisztratív akadályok eltűnését követően.

A kereskedelmi üzletek jellemzői Gyenesdiáson 1980-ban

Forrás: KSH (1981): Zala Megye Statisztikai évkönyve 1980. Zalaegerszeg

Az 1975-ös tervek szerint „magánkereskedés csak zöldség- és gyümölcs ellátás javítása területén jöhet számításba.”104 A nagyközségi közös tanács a hetvenes években minden évben beszámoltatja a jelentősebb települési szervek, gazdasági egységek vezetőit a működés tapasztalatairól. Ezekből a beszámolókból tudjuk, hogy a hetvenes években a Keszthelyi Járási ÁFÉSZ Szőlő-Gyümölcs Termelő Társulásnak (a későbbi szakcsoport) 240 fő a taglétszáma, amiből 86 fő őstermelő. 8 fő állandó és 7 fő időszakos dolgozóval működnek. A szövetkezeti tulajdon 12,5 ha (korábban ez közös gazdálkodásba vont volt), ebből 10,2 ha a termőszőlő. Évente 800-900 mázsa szőlőt szüretelnek, a közös pincészet 1972-ben 290 hl mustot és 339 hl bort vásárolt föl a tagoktól, a pincészet tárolókapacitása 750 hl.105

Régi élelmiszerbolt Gyenesben

Képen: Anda Ferenc (GyDA)

1976-ban jelenik meg a háztáji gazdaságok fejlesztéséről szóló megyei tanácsi rendelet.

A Kádár-rendszer működésében bekövetkező változásokat mutató irányelv a „szocialista polgárosodás” újabb nekilendülését volt hivatva szolgálni. A nagyközségi közös tanácsot az irányelv arra sarkallja, hogy segítse elő az egyéni gazdaságok termelését, a termelőkedvet fokozza. Cél, hogy a Balatonnál is minél több állatot tartsanak a termelők. Szarvasmarhát, sertést és nyulakat, tyúkokat is. Az üdülőhelyi korlátozás minden esetben mérvadó, de ettől függetlenül a tanács megállapítja, hogy most is vannak állatok az üdülőterületen belül106.

Üttörőnapló bejegyzés (GyDA)

A hetvenes évek második fele a tanácsrendszer átszervezésének, és a helyi közszolgáltatások fejlesztésének időszaka. 1976-ban Vonyarcvashegy városkörnyéki nagyközségi rangot kap, megindul a tanácsok átszervezése, a helyi szakbürokrácia egyes egységei a járási szakigazgatási felügyelettől átkerülnek a keszthelyi városi alá. A hosszabb távú elképzelésekből kibontakozik egy Balatongyöröktől Keszthely nyugati határáig elterülő nyugat-balatoni város képe. 1977-ben Balogh Rudolf tanácselnök helyét a gyenesdiási Szántó Gyula veszi át107, május végén pedig bezárják a balatongyöröki tagiskolát. 1977-ben elkezdődik a gyenesdiási iskola felújítása108, ami az 1978/79-es tanévtől fogadja a kisdiákokat (2 új tanterem épül). 1976-ban közösségi adakozásból megkezdődik a gyenesi Szent Ilona-kápolna felújítása. 1977-ben kerül sor a gyenesdiási klubkönyvtár épületének – jelentős részben társadalmi munkában megvalósult – felújítására is.

Bertók Sándor iskolaigazgató és tanácstag az 1978. október 23-i tanácsülésen veti fel először, hogy Gyenesdiáson indokolt lenne tornaterem építése. 1977-ben az iskolákban megindul a gyermekorvosi ellátás, 1979-ben a keszthelyi ÁFÉSZ felveszi a Georgikon nevet, a balatongyöröki téesz pedig betagozódik a karmacsi „Vindornyamenti” MGTSZ-be, 1980-ban pedig beindul a harmadik gyenesdiási óvodacsoport, így az óvoda 75 férőhelyesre bővül.

Az oktatás és közművelődés jelzőszámai Gyenesdiáson 1970-ben

Forrás: KSH Veszprém Megyei Igazgatósága (1971):

Veszprém megye statisztikai évkönyve 1970. Veszprém.

Az oktatás és közművelődés jelzőszámai Gyenesdiáson 1980-ban

Forrás: KSH (1981): Zala Megye Statisztikai évkönyve 1980. Zalaegerszeg.

1979. január elsejétől a volt keszthelyi járás visszakerül Zala megyéhez109. A megyeváltás reményekkel tölti el a helybélieket, hisz Veszprém megye perifériáján élve megtapasztalhatták a fejlesztések elmaradását. Piroska Ernő a Zala Megyei Tanács képviseletében a következőkkel bíztatja a vonyarcvashegyi közös tanács tagjait 1979. január 29-én110:

„Elmondta, Zala megyének a Balaton-part kiemelt területe a fejlesztést illetően. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azonnal, tehát már 1979-ben sokkal dinamikusabb fejlődést tudnak biztosítani. Bíznak azonban abban, hogy az utána következő évek mind jobban fogják bizonyítani, hogy a fejlődést bizonyos mértékben sikerült meggyorsítani. A lehetőségekhez mérten a maximális segítséget kívánják biztosítani.”

A Minisztertanács 1013/1979. (VI.20.) határozata alapján Balatongyörök nemzetközi üdülő-kiránduló központ, Vonyarcvashegy üdülő-kiránduló központ, Gyenesdiás pedig üdülő-kiránduló település lett111. A közműfejlesztés – elsősorban a víz- és szennyvíz-csatornázás – szempontjából jelentett előrelépést ez a besorolás. Erre komoly szükség is van, hisz a hetvenes évek végén Gyenesdiáson a portalanított utak aránya alig haladja meg a 30 százalékot, a szervezett szemétszállításba csak három utca van bevonva (Kossuth, Madách, Tanácsház) és nem épült még egyetlen méter szennyvíz-csatorna sem (Vonyarcon és Györökön ekkor már 20 százalékos a csatornásítás). A lemaradást a gyenesdiási tanácstag-csoport többször is sérelmezi112.

Együtt a települési is iskolai elöljáróság (GyDA)

Lakások közműellátottsága

Forrás: KSH népszámlálások

A nyolcvanas évek Gyenesdiáson

A nyolcvanas évek első fele a körzetesítés újabb hullámait, megoldásait hozza a Balaton parti községek életében. 1980 elején a nagyközségi közös tanács „csatlakozik” a Keszthely Városi-Járási Szolgáltató Költségvetési Üzemhez, majd megszüntetik az iskolai gondnokságokat és létrehozzák a közös tanácsi GAMESZ-t113 1978-tól már az első fokú építési hatóság is Keszthelyen van. 1980-81-ben Gyenesdiás egészségügyi ellátását Keszthelyhez kapcsolták, a táppénzes felülvizsgálatra, tanácsadásra már Keszthelyre kell bejárni. Annak ellenére kerül erre sor, hogy a gyenesdiási orvosi rendelő ekkor már megfelelően – ám a vonyarci színvonalától elmaradóan114 – van felszerelve, igaz a telefont csak 1982 augusztusában vezetik be a rendelőbe115.

A jelentős központi területpolitikai beavatkozás másik megnyilvánulása a Keszthely környéki településcsoport egységes területrendezés koncepciójának elkészítése, aminek keretében Gyenesdiás is új rendezési tervet kapott116. Az 7-1981. sz. tanácshatározat szerint:

„Az általános rendezési terv tervi munkarészeinek készítésénél a népességszám vonatkozásában lakónépesség esetén hosszú távon (1995) Gyenesdiáson 1700, Vonyarcvashegyen 1600, Balatongyörökön 700, nagytávon (2010) Gyenesdiáson 1800, Vonyarcvashegyen 1700, Balatongyörökön 500 főt, az üdülőférőhely fejlesztéseknél pedig hosszútávon-nagytávon Gyenesdiáson 2600-2600, Vonyarcvashegyen 6000-6000, Balatongyörökön 4700-5700 főt kell a számításoknál alapul venni.”

A rendezési terv szerint Gyenesdiáson új építkezéseket csak nagyon szigorú feltételek mellett engedélyeznek117, a térség fejlesztési súlypontja Vonyarcvashegyre helyeződött volna át. A valós területi-társadalmi folyamatok ezt a számítást keresztül húzták ugyan, de okkal feltételezhetjük, hogy az 1989-90-es rendszerváltoztatás elmaradása esetén Gyenesdiás társadalmi-gazdasági fejlődése lényegében más pályát írt volna le, aminek végén a község kertvárosi jelleggel beolvadt volna a Keszthely centrumú „Nyugat-Balaton városba”. A hetvenes évek második felében Gyenesdiáson a vonyarcvashegyi építési engedélyek számának csak 60 százalékát adják ki, s a gyenesdiási tanácstagok e gyakorlatot bíráló felvetésére a VB-titkár a következőképpen válaszol118:

„Egyetértett azzal, hogy a községek egyenletesebb fejlődését kell elérni, de központi célkitűzés is, hogy a központi község fejlődése fokozottabb legyen. A jelentősebb létesítményeket itt helyezik el.”

A 2001-es népszámlálás lakásadataiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a közös tanács vezetésének fenti szándéka részben teljesült: 1970-79 között Vonyarcvashegy – legalábbis az új építésű ingatlanok száma alapján – komoly fejlődésen ment keresztül, s az 1970-1989 közti két évtized a székhelyközség történetének talán legkomolyabb előrelépést és dinamizmust mutató időszaka volt. Gyenesdiás fejlődése újbóli lendületet – a lakásépítések száma alapján – a nyolcvanas években vesz.

A lakások és lakott üdülők építési éve 2001-ben (%)

Forrás: KSH népszámlálás 2001

A Balaton parti településekre jutó kormányzati fgyelemnek azonban van előnyös oldala is, hisz ekkor indul meg a csatornahálózat kiépítése119, létrejön a Zalai Balaton-parti Csatornamű Társulat, s 1981-ben megépül a Vonyarcvashegy és Gyenesdiás közötti szennyvíznyomócső. 1982. május végén a nagyüdülők térségében keletkezett szennyvizek már a csatornába folynak, 1985-ben pedig megkezdik a Gyenesdiás-Keszthely szennyvízcső megépítését is. A beruházást elsősorban a Balatoni Intéző Bizottságtól kapott források biztosítják, de minden „rákötő” háztartásnak hozzá kell járulnia az építéshez. 1981/82-ben végzik el a Keszthelyi-medence nagy strandkotrását is és jelentősen előrehaladnak az utcanyitásokkal is. Ennek jelentőségéről Porkoláb György a következőket mondta:

„Az alap a csatorna. Ez hozta az utcanyitásokat, az összes közművet, a villany hálózatot, hogy teljesen átalakult Gyenesdiás. Ha nem tesszük le ezt az alapot, valami biztos akkor is lett volna, mert a fejlődést nem lehet megállítani. De nem ilyen mértékű, az biztos. Ma 25 évvel az után, hogy a rendezési tervet megalkottuk az akkori kor igényének és szellemiségének megfelelően a főbb stratégiai pontokat meghatározva, sok-sok egyeztetéssel, létrehoztuk az utcákat, ha akkor nem valósul meg a jelenlegi formájában, akkor ma nem így nézne ki Gyenesdiás. Ezt én nem csak magamnak tulajdonítom, hanem az akkori képviselőknek és minden jó szándékú helyi lakosnak, és a hivatal akkori dolgozóinak, aki segített a véghezvitelében. Én csak a község elöljárója voltam.”

1981 végén elfogadják az első üdülőterületi rendeletet is, mely szerint Gyenesdiás belterülete üdülőterület, s a „Balatonban a kijelölt strandfürdőkön kívül közterületről fürödni tilos.”

Az 1985-ben a 29/1985. számú tanácsi határozat megalkotására a vállalkozói tevékenység szabályozásának igényével kerül sor, evvel kívánják megakadályozni a telkek további aprózódását, el kívánják érni, hogy új beépítésekre a helyi hagyományok alapján kerüljön sor, s hogy a településszerkezet jellegzetes elemei továbbra se tűnjenek el. A vagyonosodásnak azonban nehezen tudnak gátat szabni, hisz a téeszesítéskor magánkézben maradt jelentős ingatlanállomány eladásokkal-öröklésekkel tovább aprózódik, újabb és újabb ingatlanok épülnek, s az ingatlantulajdonosok egyre szabadabban gazdálkodnak gyakran legjelentősebb vagyontárgyaikkal. Az új lakások pedig magas komfortfokozatú, a kor igényeinek megfelelő felszereltséggel bírnak.

Lakások komfortosság szerint 1990

Forrás: 1990-es népszámlálás

A magánkezdeményezések gazdasági jelentősége más területeken is növekszik120, 1985-ben már 57 kisiparost tartanak számon a községben, ami messze meghaladja a másik két település iparosainak számát, s rendkívül aktív vállalkozói magatartásra utal.

A kereskedelemben is megjelennek az első magánboltok: ekkor 1 ÁFÉSZ élelmiszerbolt, 1 ÁFÉSZ vegyesbolt és 2 magán vegyeskereskedés van, továbbá 1 ÁFÉSZ étterem és 1 szerződéses strandbüfé, valamint 2 magán büfé-falatozó, 1 magán pecsenyesütő és 1 magán lángossütő. 1983-ban pedig beindul a mai ABC áruház építése is és megnyílik az első magánkemping. Az ÁFÉSZ üzletei 1982-ben nyáron már 12 órában vannak nyitva, vasár- és ünnepnapon is121. Az ellátási panaszok lassan eltűnnek a jegyzőkönyvekből, amihez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy engedélyezik: az őstermelők zöldség és gyümölcstermékeiket a strandok közelében értékesíthetik.

Úttörőélet, zászlófelvonás az iskolaudvaron (GyDA)

Az általános iskola ekkor a „szerep nélküli társközség” Gyenesdiás talán legfontosabb községi intézménye. Az iskolabővítésre több lépcsőben, 1978-ban és 1982-ben került sor, míg a negyedik bővítésre az eredetileg tervezett 1986-os indítással szemben csak a rendszerváltoztatást követően, 1991-ben kerülhetett sor122. A község lakossága az iskolavezetés és a szülői munkaközösség irányításával 1978-ban és 1982-ben is komoly társadalmi munkát végzett.

„Sokféle szakipari munkát kellett elvégezni, amíg a gyerekek birtokukba vehették a két termet. Egyetlen iparos sem kért a munkájáért egyetlen fllért sem. Porkoláb György123 mellett Bicskei Károly, akinek nem jár gyermeke az iskolába, leparkettázta a tornatermet. Nyíri László munkatársait is magával hozva Keszthelyről jött, hogy műanyag padlóval leragassza az emeleti nagytermet, dolgoztak katonák az építkezésen, segítettek a keszthelyi ipari szakmunkásképző intézet tanulói, és hordták a téglát a tanárnők. Szakály János villanyszerelő elvégezte a villany-és az elektromos fűtés szerelését…124”

A nyolcvanas évek közepére látványosan megnehezül a tanácsok anyagi helyzete. Beruházásokra a korábbinál némileg kevesebb forrás jut, s azok koncentrált elosztása egyre hevesebb nyilvános vitákat vált ki, különösen a tagközségek lakossága és elitje körében. A nyolcvanas évek közepétől megváltozik a tanácsülések légköre: a jegyzőkönyvek kemény vitákat rögzítenek. Ezekhez hozzájárul a tanácsrendszer 1985-ös reformja is, aminek eredményeképpen megnő a helyi tanácsok gazdálkodási függetlensége és a tagtelepülések érdekérvényesítési lehetőségei is látványosan nőnek. 1986. január elsejétől a tanácsok új gazdálkodási rendre tértek át, melynek keretében a megyeileg képződő források kb. 30 százalékát a helyi tanácsok kapják, s e felett 5 évre előre rendelkezhetnek; bevezetik a megyei céltámogatást is a fontos megyei beruházások megvalósítására; valamint érdekeltségi forrásokat alakítanak ki, pl. üdülőhelyi díj125, ami fölött a tanácsok rendelkezhetnek.

Először kerül sor annak hivatalos elismerésére, hogy a tanácsösszevonások „részben” elhibázottak voltak, ezért az új választójogi törvény lehetővé teszi korlátozott hatáskörű, bizonyos pénzforrások fölött diszponáló elöljáróságok létrehozását a társközségekben126. Az elöljáróságok létesítése mögött nem nehéz észrevenni a Kádár-rendszer megingását: fogyóban a központi pénz, s ezek pótlására a helyi forrásokat akarják mobilizálni, a lakosságot a rendszer igyekszik minél több mindenbe bevonni, akár a korábbi körzetesítés részleges „visszacsinálása” árán is. Gyenesdiáson az 1985. június 8-i tanácsválasztás eredményeképpen alakul meg a 14 fős községi tanácstag-csoport, melynek vezetője – és egyben községi elöljáró – Porkoláb György lesz127. Évente 100 ezer forinttal gazdálkodhatnak, amit az első években fásításra és a sportpálya melletti új öltöző megépítésére fordítanak128. A tagtelepülések érdekérvényesítő-képességének növekedését már 1986-ban megtapasztalja a tanácsi vezetés: az 1986. szeptember 30-i tanácsülésen a gyenesdiásiak „fellázadnak”, nem fogadják el a tanácselnök üdülési idényről szóló beszámolóját, mert az „nem veszi figyelembe a társközségek hosszú távú érdekeit”. A határozatot később elfogadják ugyan, de abba beépítik az üdülési idényre vonatkozó kritikus és a zsúfoltság megélését jelző megjegyzéseiket129 (a köztisztaság nem megfelelő, a boltok előtt hosszú sorok vannak, alapvető cikkek hiányoztak a boltokból, a vendéglátóipar sem tudta a csúcsidei igényeket kielégíteni, a magasabban fekvő területeken nem volt víznyomás, a 71-es út bedugult). A közszolgáltatásokkal pedig komoly gondok vannak, a gyarapodó lakosságszám ellátását a rendszer már nem képes biztosítani, többszöri kérés ellenére sem építenek gyógyszertárat az 1988-ban elkészülő orvosi rendelő mellé, egyre több az illegális szemétlerakó, s mindenütt a zsúfoltság jelei mutatkoznak. 1987 elején a gyenesdiásiak keményen kritizálják az ÁFÉSZ elnökének beszámolóját is: hiába nyílt meg ugyanis 1984-ben a 360 négyzetméteres ABC üzlet, az ellátás rossz.

A nyolcvanas évek második felének egyre látványosabb demokratizálódási folyamatában formálódik ki Gyenesdiás új helyi elitje és az a fejlesztési gondolkodás, ami 1990 után alapjaiban határozza majd meg a község önálló életét, s a magyarországi viszonylatban is jelentős települési sikereket mutat fel. 1987-ben lemond VB-tagságáról Tüttő Jánosné. Mivel gyenesi tagról van szó, ezért a gyenesdiásiak maguk közül kívánnak választani. Bertók Sándor előterjeszti, hogy legyen kettős jelölés, melyből végül Bujtor Bálint kerül ki győztesen130. A demokratizálásnak más jelei is vannak: 1986-tól videóra veszik a tanácsüléseket, azokat később a helyi kábeltévé hálózaton is megnézhetik a helyiek.

1988-ban tovább gyengül a nagyközségi közös tanács hatalma, újabb viták jelentkeznek, s Balatongyörök önálló, s amint később kiderül sikeres útra lép. A balatongyörökiek neves írójuk, Bertha Bulcsú aktív közreműködésével 1988 elején levelet írtak az Elnöki Tanácshoz leválásuk ügyében, s az akcióról rádióriport is készült131. Az események gyorsan pörögnek, a nagyközségi közös tanács 1988. május 31-én tartja utolsó ülését, ekkor alakul meg a székhelyközségi elöljáróság Ferenczi Elek vezetésével, s a balatongyörökiek kimondják: a község önálló tanácsa visszaáll, s azt újra életképessé kívánják tenni. A 15 évvel ezelőtti összevonás hibás volt132. A tanácsi vezetés nem akadályozza meg133 ugyan a különválást, de csak annyit kívánnak eszközként átadni, amennyit minimálisan kell. A vonyarci tanácstagok elmondják, hogy ők sem akarták az összevonást, azt központilag erőltették rájuk, s most ne ők legyenek ezért a bűnbakok. Porkoláb György gyenesdiási elöljáró jelzi, hogy nem valósult meg a két község egy szintre hozása134. Szabó László VB-titkár 2007-es interjújában felhívja azonban arra is a fgyelmet, hogy a közös tanács létrehozásakor a községek közti különbségek oly mértékűek voltak, hogy csökkentésük nagyságrendekkel több forrást igényelt volna:

„Gyenesben is komoly fejlődés indult, de ha azt mondom, hogy mihez viszonyítva. Ha mégegyszer annyit ráfordítottam Gyenesre még akkor is több hiányzott, s kevésbé látszott meg, mert akkora volt a hátránya, a lemaradása. Például utaknál, a csatornánál. Ha azt mondom Balatongyörök 660 vagy 670 fős volt. Ha számítom az egy főre jutó fejlesztést mondjuk 1000 forint, Vonyarcon 1500 forint, Gyenesben 3000 forint, mégis a külső szemlélő számára Balatongyörökön látszott meg a legjobban a fejlődés, mert pici az a terület. Gyenesben kevésbé látszott meg. Mert olyan sok kellett volna.”

Balatongyörök önállósodásával Gyenesdiás és Vonyarcvashegy közös tanácsi élete azonban nem ér véget még, erre két évet kellett várni.

Átállás: a rendszerváltozás Gyenesdiáson

1990 előtt önálló, rendszerváltoztató pártélet nemigen folyt a községben, az átalakulás nagy helyi kérdése a vonyarcvashegyi közös tanács megszüntetése és Gyenesdiás önállóvá válása volt. A pártélet iránt érdeklődők a közeli Keszthelyen találták meg a politikai igényeiket kielégítő fórumokat135. A helyi rendszerváltoztatás egyik fontos szereplője a Gyenesdiási Baráti Kör és előzménye a Faluklub volt136. Riedl Ferenc a Kör egyik vezetője 2006-ban a következőképpen emlékezett vissza a nyolcvanas évek végére: 1988-ban már látható volt, hogy a szocialista rendszer előbb-utóbb összedől. A közös tanácsi rendszerrel is komoly problémák voltak, az akkori vonyarcvashegyi vezetés Vonyarcra összpontosította a fejlesztéseket. A györökiek leválását követően Gyenesdiáson is láthatóvá váltak a rendszerváltoztatás első nyomai. A Hazafas Népfront községi szervezetének vezetését lecserélte a község, s teljesen új vezetőket választottak. Nagyjából a HNF új helyi vezetői, támogatói vettek részt 1988. március 14-én azon a 15 fős gyűlésen, ahol elhatározták a Faluklub megalakítását. A Faluklub több rendezvényt, helyi akciót is szervezett: falubált tartottak, faültetésbe fogtak, s rendszeresen részt vettek a vonyarci közös tanács ülésein. Így például sikerült elérniük a diási strand parkolójának fölújítását. A BIB Gyenesdiásnak juttatott 1 millió forintos céltámogatásából a tanácsvezetés Vonyarcon kívánt fejleszteni, ám hathatós föllépéssel e tervet sikerült megakadályozniuk. Még a tanácsrendszer végnapjaiban (1989) – ám a tanácsi vezetéstől részben függetlenül137 – szervezték meg a két nagyközség közös kábeltévé hálózatát, s a kábelek fektetésével együtt került sor a telefonhálózat kialakítására is138. Később, a keszthelyi telefonközpont 1989-es megnyitását követően a gyenesdiásiaknak csak rá kellett csatlakozni hálózatukkal az új központra. A kábeltévé bizottságban 5-5 gyenesdiási és vonyarcvashegyi polgár vett részt, akik a tanácsi vezetésnek be kívánták bizonyítani, hogy a két község lakossága a tanács nélkül is képes egy ekkora tervet megvalósítani139. A két nagyközség a kábeltévét a mai nap is közös vállalkozásban működteti.

Szalóky Jenő a hetvenes években még klubkönyvtár vezetőként (GyDA)

1990-ben az önkormányzati választások közeledtével (július 16-án a Balatongyöröki Baráti Kör működési tapasztalatai alapján) a Faluklub egyesületté alakult, így lehetővé vált, hogy önállóan indítsanak jelölteket. A választási fórumok, viták fő kérdése a Vonyarcvashegytől való különválás mikéntje volt140. A különválással kapcsolatos viták 1990 nyarán az Elöljáróság és a közös tanács ülésein is megjelennek. Az 1990. évi önkormányzati választásokon több baráti körös jelölt is bekerült a képviselőtestületbe, s a Kör az új önkormányzat támogatójaként működött tovább141.

A gyenesdiási MDF – Hársfalvi György vezetésével – az 1990-es önkormányzati választások előtt alakult meg, mintegy 10 fővel. A Magyar Demokrata Fórum aktív politikai szerepet játszott a helyi rendszerváltoztatásban, egyedüli szervezet volt, mely az 1990-es önkormányzati választások előtt települési programban foglalta össze szándékait. Polgármester-jelöltként Szalóky Jenőt indították. Tüttő Lajos (KDNP142) polgármester-jelöltet elsősorban az ún. „zalavári” bánya területének tulajdonosai, az erdőbirtokosság tagjai és a Kádár-rendszert ellenző, a diktatúra éveit megszenvedő idősebb, régi gyenesdiásiak pártoltak. 1990-es őszi önkormányzati választásokon Szalóky Jenő lett a község polgármestere143. Az MDF támogatottjaiból 5 került be a 9 fős képviselőtestületbe. Gyenesdiás történetében ismét új, fejlődést és stabilitást hozó korszak kezdődött.

1990-2005 – „Gyenesdiás visszakerül a térképre”

– a közösségépítés másfél évtizede

„Valóra vált a gyenesdiásiak régi vágya, elszakadt Gyenesdiás Vonyarcvashegytől. Az elmúlt falugyűléseken hallottuk azokat a vitákat, amelyek azt fejezték ki, hogy a két község között feszültség volt. Tóvölgyi László (plébános – Cs. A) kérte, a múltra tegyenek pontot, előre nézzen a testület. A lakosságnak az a véleménye, hogy az önkormányzat próbáljon békességet teremteni144.”

Légifelvétel a településről a 90-es évekből (GyDA)

„Vonyarcról mindig azt halottuk, hogy egy év sem telik majd el, és tönkrementek. Túl kicsi falu vagytok. Nem volt rózsás a kilátás és az indulás. Az első évben tényleg 370-ezer forint maradt a kasszában. Spóroltunk, szinte csak a kötelező feladatokat láttuk el, és ebből a teljesen szétesett társadalomból, lerongyolódott intézményrendszerből építkeztünk. Fél évig Vonyarcon voltunk, amíg a tűzoltószertár és az orvosi rendelő átépítésre került annyira, hogy használni lehessen. Visszakaptuk azokat a bútorokat, amiket a Közös Tanács 1973-ban átvitt oda. Fent voltak a padláson, azokat kaptuk meg. Gondolható, hogy milyen állapotban. Vonyarc annyi széket nem volt hajlandó adni, hogy az ülésteremben a képviselőink le tudjanak ülni, pedig neki még mindig több maradt volna a szükségesnél. És az első időben ilyen lehetőségek között dolgoztunk. És amikor elkészült az új Községháza, akkor lett új bútor, és én megfogtam a régi székeket és asztalokat, és visszavittem Vonyarcra.” (Szalóky Jenő interjú) (XVIII-XIX. színes tábla)

1990 ősze – megalakul a nagyközség önkormányzata

1990. október 12-én megalakul Gyenesdiás nagyközség szabadon választott önkormányzata. A képviselőtestületben 9 képviselő145 kap helyet: Bujtor Bálint, Dr. Bertók Sándor, Cseh János, Dr. Csehi Ottó (MDF támogatott), Horváth Sebestyén (MDF támogatott), Hujder István (MDF támogatott), Pető Zsuzsanna (MDF támogatott), Simotics Imre (MDF támogatott) és Sümegi Ferenc. Szalóky Jenő polgármesteri programjának hangsúlyait a közösség újjászervezésére és a konszenzuskereső politikai stílusra helyezi:

„Úgy képzeli el a demokráciát, hogy annak az alapsejtje is működjön. Azért vannak a községben pártok, egyesületek, Baráti Kör, azért lehet ezeket a lehetőségeket tovább növelni, szélesíteni, létrehozni a saját érdekszervezetet, hogy minden ilyen probléma felmerüljön, és bármely párt, vagy szervezet a konkrét javaslatát a képviselőtestülethez eljuttassa. Ezeken az információrészeken keresztül kialakul egy olyan konszenzus, ami talán megkönnyíti azt a lehetőséget, hogy jobban tudjanak dönteni146.”

Választástörténet 1990-2006

A község közéletének stabilitását legjobban talán a polgármester személye mutatja: Szalóky Jenő 1990-től 4 cikluson keresztül állt a nagyközség élén, visszavonulását követően helyét 2006-ban az 1994 óta önkormányzati képviselő Gál Lajos vette át. Szalóky Jenő 1994-ben 700 érvényes szavazattal, ellenfél nélkül, 1998-ban 655 érvényes szavazattal, ellenfél nélkül, 2002-ben pedig 871 érvényes szavazattal választotta a község lakossága polgármesterré (2002-ben kihívója Tóth Béla volt, aki 143 szavazatot kapott). Szalóky Jenő több ciklusban is tagja volt a Zala megyei közgyűlésnek. 1990-1994 között delegálás útján, 1994-1998 között a megyei közgyűlésbe 2 főt bejuttató Balatoni Szövetség listavezetőjeként, majd 2002-2006 között a Fidesz-MDF-MKDSZ megyei lista 9. helyéről, 2006-ban pedig a Fidesz-KDNP keszthelyi városi listájának második helyéről jutott be.

1990-2006 között a polgármester mellett 9 fő dolgozott a képviselőtestületben.

A képviselők száma 2006-ban – a választópolgárok számának növekedése következtében – 11 főre emelkedett. Az 1990-ben megválasztott képviselőtestület elismerten eredményes munkáját mutatja, hogy az 1990-ben képviselővé választottak ketten ma is tagjai a testületnek, ketten 2006-ban, ketten pedig 2002-ben vonultak vissza.

A képviselőtestületi tagok körében a legnagyobb változás 2006 októberében következett be: a korábbi polgármester Szalóky Jenő, valamint a község 1990 utáni fejlődését meghatározó két képviselő Bujtor Bálint és Cseh János visszavonulásával valamint a tagok számának 9-ről 11 főre emelkedésével 5 új, kezdő képviselő kezdte meg testületi munkáját.

A gyenesdiási képviselőtestület tagjai

A nagyközség és a választókerület lakossága 1990-ben újraválasztotta Dr. Czoma Lászlót, aki 1985 óta képviselte az Országgyűlésben a térséget. 1994-ben az MSZP jelöltjét Veér Miklós választották képviselővé, 1998-ban a Fideszes Gyuga Pált, majd 2002-ben és 2006-ban a Fidesz jelöltjét, Manninger Jenőt. A nagyközségi szavazati arányok jelentősebben nem tértek el a választókerületi átlagtól.

Országgyűlési választások eredménye

A következő táblázatban az országgyűlési és a 2004-es EP választás során a pártlistákra leadott szavazatok arányát mutatjuk be. Csak az „első három helyen” végzett pártot tüntettük fel. 1990-ben a községben az SZDSZ volt a legnagyobb támogatottságú párt, 1994-ben már az MSZP, 1998 óta pedig a Fidesz. A nagyközség többsége három választáson az országos trendekhez illeszkedően szavazott (1994, 1998, 2004), míg három esetben a legnagyobb ellenzéki pártra szavazott a gyenesdiási többség (1990, 2002, 2006).

Az MDF gyenesdiási szervezetének jelöltjei az első demokratikus önkormányzati választáson (1990, GyDA)

Az „első” három helyen végzett párt támogatottsága

A pártlistákra leadott szavazatok arányából és ideológiai szavazótáborokba történő csoportosításából azt a következtetést szűrhetjük le, hogy – hasonlóan az ország pártpolitika-rendszerének átalakulásához – Gyenesdiáson is jelentős változások mentek végbe. A rendszerváltoztatás kezdetekor a község meghatározóan a rendszerváltoztató, liberális pártokat támogatta (50 %), a konzervatív pártszavazók aránya 40 % volt, míg a baloldali pártokra szavazó, baloldali választóké 10 %. 1994-re három nagyságrendileg nem különösebben eltérő szavazótábor formálódott ki: liberális 39 %, konzervatív 32 % és baloldali 29 %. 1998-ban – az SZDSZ szavazótáborának összezsugorodásával és a Fidesz polgári-konzervatív fordulatával – lényegében eltűnt a liberális szavazótábor, többségűk a Fideszt „követte” a párttáborok átrendeződésében. 1998 után a jobboldali szavazók 64-68 százalékát tették ki a választásokon megjelenőknek, míg a baloldali-liberálisok 32-36 százalékát. Mindezek alapján elmondható, hogy az ezredfordulót követő évekre – az országos tendenciákhoz illeszkedően – stabilizálódtak a gyenesdiásiak pártpolitikai preferenciái, a nagyközségben a polgári-konzervatív szavazók mintegy kétharmados többségben vannak.

Az 1990 óta tartott népszavazásokon a gyenesdiásaik az országos trendekkel egyezően viselkedtek. 1990-ben alig 8 százalékuk jelent meg a köztársasági elnök közvetlen választásáról döntő népszavazáson, míg 1997-ben 50 százalék feletti részvétel mellett nagy többséggel támogatták Magyarország NATO-hoz történő csatlakozását. A 2003-as EU-tagságról döntő népszavazáson 50 százalék alatti részvétel mellett az országos átlagtól (83,8 %) elmaradó arányban (77 %) támogatták hazánk csatlakozását. 2004. december 5-én népszavazáson (kórházprivatizáció, ill. kettős állampolgárság) – a gyenesdiási részvétel meghaladta az országos átlagot, a választói joggal rendelkező népesség 32,6 ill. 29,1 százaléka támogatta a kórházprivatizáció leállítását és a kettős állampolgárság intézményének bevezetését.

Vissza 1990-hez

A képviselőtestület és a polgármesteri hivatal – meglehetősen mostoha körülmények között – abban az épületben kezdi meg munkáját, melyet 2001-ben, az új községháza építésekor bontottak el. Egyik első határozatukkal eldöntik, hogy a nagyközségben 1991. január 1-től önálló Polgármesteri Hivatal alakul, s kiírják a jegyzői pályázatot is. Átmeneti jelleggel Szabó László volt vonyarcvashegyi VB-titkár látja el a jegyzői feladatokat147. A jegyzőválasztásra 1990. november 9-én kerül sor, amikor több pályázó közül Dr. Kardos József mellett dönt a testület.

Alpolgármestert csak 1991. június 25-én választanak, Dr. Csehi Ottó személyében. A két hajdani társközség közti vagyonmegosztási vita is elhúzódik, ennek végére csak 1998. április 2-án a Legfelsőbb Bíróság ítéletével kerül pont. Az LB vagyonmegosztásként 22 millió forintot ítél meg a községnek148. A képviselőtestület a megalakulását követő első években kéthetente ülésezik, informális megbeszélésekre szinte napi rendszerességgel kerül sor. Sorra születnek az önálló községi élet beindításához szükséges rendeletek, s elfogadják a község fejlesztését hosszú távon meghatározó településrendezési terveket, övezeti besorolásokat. 1991. július 9-én jelentős, a község fejlődését alapjaiban befolyásoló belterületbe vonásokra kerül sor149, s ekkor határoznak a település egyes részeinek jellegéről: a 71-es út és Keszthely közigazgatási határa közti térségbe (a mai Kereskedők útja) bevásárló központot és sporttevékenységet, a település északi részére (Faludi úttól nyugatra) kisipari műhelyeket, a Lőtéri út feletti területrészre erdei turizmust és mezőgazdasági áruházat, az észak-nyugati részre pedig lovasturizmust terveznek150. Az új helyi adópolitika első intézkedései is megszületnek: 1991. május 21-én elfogadják a helyi idegenforgalmi adó bevezetéséről szóló határozatot, a helyi iparűzési adót viszont – a kisiparosok megerősödéséhez való hozzájárulásként – ekkor még nem vezeti be a képviselőtestület151. A konszenzuskereső152 helyi politika fontos megnyilvánulása volt az 1991. december 12-én tartott adófórum, ahol bemutatták a helyi adókról szóló rendelet tervezetét, s azt a lakossági véleményekhez igyekeztek igazítani. A testületi üléseken rendszeresen foglalkoznak a községi intézmények (óvoda, iskola, hivatal, klubkönyvtár) működésével és a gazdálkodó egységek, vállalkozások helyzetén. A község vezetése már ekkor nagy hangsúlyt helyez a helyi iparosok, kereskedők támogatására, ill. a község arculatának javítására, az ide érkező külföldi vendégek tájékoztatására. 1991-ben új utcatáblákat helyeznek ki, s új utcanevekről is döntenek. 1991-ben a Klubkönyvtár szervezésében megtartják az első szezonnyitó programot is, júliusban pedig falunapot tartanak. 1992-ben háziorvosi szolgálatot vezetnek be, s a község újra önálló orvosi kör lesz153. Az önálló Gyenesdiás berendezkedik.

A következő táblázatban összefoglaltuk a jelentősebb, 1990 óta megvalósult községi fejlesztéseket, eseményeket. (XX. XXI. XXII. XXIII. színes tábla)

Az önálló, falusias jellegű nagyközség megteremtésének programja

A gyenesdiási rendszerváltoztatás programjának legfontosabb pontja a település társközségi státuszának megszüntetése és az önálló nagyközségi intézményrendszer megteremtése volt. Az előző fejezetekben már láttuk, hogy az „önállósodás” programja bírta a község döntő többségének támogatását. A képviselőtestület megalakulásakor, a testületi üléseken elhangzó programadó beszédekben, a község jövőjéről folyó vitákban azonban kiformálódik, és támogatásra talál az a Szalóky Jenő polgármester nevéhez köthető faluprogram, amelyben Gyenesdiás fejlődésében a falusias jegyek megőrzése, a Keszthelytől való különállás hangsúlyozása tölt be központi helyet. A fejlesztési, önállósodási program megvalósítói egyrészt orvosolni kívánják a társközségi időszak sérelmeit, azt, hogy a tanácsi időszakban a helyi igazgatási szervek, a helyi közszolgáltatások jelentős része nem a községben talált elhelyezésre. A rendszerváltoztatás fő feladata az 1990-ben nagy többséggel hatalomba került új helyi elit szerint tehát a polgármesteri hivatal felállítása, az iskola önállóságának megőrzése, a községi óvoda fejlesztése, az önálló egészségügyi alapellátás kiépítése, gyógyszertár-építés. Az intézményépítés programját kiegészíti a faluközösség erősítésének, az önálló települési arculat és identitás megteremtésének feladata.

Gyenesdiás fejlesztési sikerei, a KSH által is kimutatott 4. hely a magyarországi települések „fejlettségi rangsorában”, az országban először a nagyközségben létrehozott Turisztikai Egyesület ismertté és példává válása mind-mind azt mutatják, hogy a helyi erőforrások mobilizálására épülő falufejlesztési program beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A fejlesztéseket és az intézmények színvonalas működtetését lehetővé tevő helyi adóbevételek dinamikus növekedése is alátámasztja a helyi gazdaságpolitika sikerességét.

Forrás: képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvei

Az adóbevételek növekedése nagyrészt a helyi kisvállalkozások számának 1990 utáni gyarapodásából származik (lásd következő grafikonok).

2. ábra A vállalkozások számának alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

Az alacsony helyi munkanélküliségi ráta egyrészt annak köszönhető, hogy a helyi kisvállalkozások képesek voltak új munkahelyek kialakítására, továbbá annak, hogy a település lakosainak egyre nagyobb része a nyugat-balatoni, Keszthely-hévízi agglomeráció más településein dolgozik. A gyenesdiási családok többségének anyagi gyarapodását jól illusztrálja a személygépkocsik számának növekedése és az SZJA bevételek emelkedése is.

3. ábra A munkanélküliek számának alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

4. ábra Az adófizetők számának alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

5. ábra Az SZJA alap alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

6. ábra A személygépkocsik és a távbeszélő fővonalak számának alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

A község infrastrukturális ellátottsága is jelentősen javult az 1990-es években, a víz- és szennyvíz-csatornázás jobbára befejeződött és 1999-ben megindult a vezetékes gázszolgáltatás is. Ami még napjainkban is kívánni valót hagy maga után az az utcák burkolatának állapota és a felszíni csapadékvíz-elvezetés megoldatlansága. Az 1990 óta dinamikusan növekvő lélekszám igényeivel e területeken a fejlesztések nem tudtak lépést tartani, s noha a tervek készen állnak központi forrás hiányában egyelőre nem valósultak meg e fejlesztések.

7. ábra  A közüzemi ivóvíz- és szennyvíz-hálózat hosszának alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

 Lakások közműellátottsága

Forrás: KSH népszámlálások

A lélekszám gyarapodása

A Gyenesdiáson élők lélekszáma 1990 és 2005 között 50 százalékkal nőtt, ami ritka jelenség nemcsak a térségben, de az országban is. A növekedés forrása a betelepülés, hisz 1990 óta a halálozások száma szinte minden évben meghaladta a születésekét.

Az állandó népesség számának alakulása

Forrás: 1870-2001. népszámlálási adatok, 2002-2004: T-star

8. ábra A be- és kiköltözők számának alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

9. ábra Az élveszületések és halálozások számának alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

A nagyarányú betelepedés következtében 2001-ben Gyenesdiás népessége jóval „fatalosabb” volt a szomszédos településekénél és a megyei átlagnál. A 14 évnél fatalabbak a nagyközségben az állandó népesség 18,55 százalékát tették ki, míg a kistérségben csak 15,53 százalékot.

Az állandó népesség korösszetétele 2001-ben (%)

Forrás: KSH népszámlálás

A betelepülők jelentős része a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező társadalmi csoportokból került ki, s így a 2001-es népszámlálás eredményei szerint a nagyközség a lakosság iskolázottsági összetétele tekintetében közelebb áll a városokhoz, mint a falusias településekhez. A község fejlődésének így magyarországi összehasonlításban is jó humán feltételei vannak.

A 7 éves és idősebb népesség legmagasabb iskolai végzettsége

A 7 éves és idősebb népesség legmagasabb iskolai végzettsége 2001-ben (%)

Forrás: KSH népszámlálás

A községbe történő betelepülést a magánerős házépítést támogató helyi gazdaságpolitika tette lehetővé. Már 1991-ben elfogadják azokat a rendeleteket, amelyek több településrészen lehetővé teszik a lakásépítéseket, s 1990-től a korábban beépítetlen községrészeken sorra jelennek meg az új építésű házak, így például a Faludi úton, az alsógyenesi részeken, a Kossuth utca mentén.

A nyolcvanas évektől beinduló lakásépítési hullám eredményeként a KSH 2001-es népszámlálásakor már azt mérte, hogy a nagyközség ingatlanállományának több mint 60 százaléka 20 éves vagy annál fIatalabb. Ezzel az arányszámmal Gyenesdiás messze kiemelkedik a megye és az ország települései közül.

Az 1990 után épült lakások, házak között már szép számmal találhatók olyanok, amik a hagyományos paraszti/hegyközségi építkezés hagyományai, megoldásai szerint épültek. A magas iskolázottságú, új középosztályi beköltőzők, ill. üdülőtulajdonosok nem csekély része felújított parasztházakba költözött. A beköltöző német ajkú gyenesdiásiak egy része is a helyi, ill. térségi hagyományokból táplálkozó elemekkel egészítette ki a megvásárolt régebbi épületet. Így aztán Gyenesdiás ingatlanállományában egymás mellett vannak a hagyományos (hol leromlott állagú, hol felújított) parasztházak, a városiasodó parasztházak (kockaházak), a hetvenes-nyolcvanas években épült családi házak és a napjaink sokféle divatja szerint épült szuburbán jellegzetességeket, ill. hagyományos paraszti elemeket hordozó lakóházak és üdülők155.

Az újonnan épült lakások magas komfortfokozatúak, igaz a közműellátottság még meglevő problémái miatt az összkomfortos lakások aránya a nagyközségben 2001-ben is csak alig haladta meg a kistérségi átlagot.

Lakások komfortossága 2001

Forrás: KSH népszámlálás

A képviselőtestület az építési szabályozásban igyekezett megőrizni a község falusias jellegét, néhány kivételtől eltekintve nem épültek többlakásos tömbházak a településen. A lakóparkok, többlakásos házak építése ellen lakossági tiltakozó akciókra is sor került156, melyek megmutatták, hogy a község családi házas jellegét a lakók többsége az ingatlanberuházók törekvései ellenére is meg kívánja őrizni. Ugyanakkor környezetvédelmi szakemberek157 arra is felhívták a fgyelmet, hogy:

„…a falu azon kevesek közé tartozik, ahol a belterület hosszú szakasza közvetlenül érintkezik az erdőhatárral, és ez a határvonal ráadásul a hegyvonulat miatt ki is magasodik, így csodálatos tájképi értéket ad a környéknek. Az utóbbi időben azonban ez az összhang egyre inkább megtörik, ugyanis jelentősen megnőtt ezen határvonalon és annak közelében az épületek száma, melyek nem minden esetben épülnek be a táj arculatába.”

Az új ingatlanok építésének és a turizmus élénkülésének más káros hatásai is vannak. Erről a Nemzeti Park működéséről szóló beszámolóból értesülünk158: Petróczi Imre igazgatóhelyettes elmondja, hogy „…a Nagymező sajnos már oly mértékben a kirándulók áldozatává vált (évi 40-50 ezer fő), hogy elvétve mutatkozik természeti érték. Gyenesdiás védett értékekben leggazdagabb része a Festetics-kilátó környéke, valamint a kilátó és a Nagymező közötti hegyoldal. Sajnos a turisták az útról letérően keresztül járják a hegyoldalt és a letaposással az értékes növényzet pusztulását és károkat okoznak.” A jelentős lakóingatlan-építési hullám megváltoztatja a községi földterület művelési rendjét is159, s a 2000-es Általános Mezőgazdasági Összeírás160 már csak néhány hektárnyi szántót, szőlő- és gyümölcsültetvényt talált.

1999-ben indult a Jókai utca melletti – addig üres – terület beépítése (HGy)

Földhasználat művelési áganként (1857-1966)

Földhasználat művelési áganként (2000)

A mezőgazdasági célokra használt földterület utóbbi negyven (és különösen az utóbbi húsz) évben bekövetkezett nagymértékű csökkenéséhez több tényező is hozzájárult, úgy mint a lakóingatlanok számának növekedése, a belterületbe vonások (különösen az 1990-es évek elején), a mezőgazdaság visszaszorulása és a turisztikai és kereskedelmi területhasználat jelentőségének növekedése. A mezőgazdasági jelleg eltűnésének jelei már az ötvenes évektől láthatóak voltak, ám a téeszesítés elmaradása – mint azt korábban bemutattuk – sok szempontból konzerválta a szocialista modernizáció megindulása előtti területhasználati-szerkezetet. A nyolcvanas évek elején meginduló, majd a kilencvenes évek elejétől felgyorsuló betelepülés, a kereskedelmi és idegenforgalmi területhasználat bővülése eredményeként ma már csak szigetszerűen bukkanhatunk a „régi” Gyenesdiás nyomaira: a pincékben, a még megmaradt gyümölcsösökben és szőlőkben, valamint a település utcaszerkezetében. A szétszórt lakóingatlanok, a girbegurba utcácskák, a közök, a zsákutcák és a foghíjtelkek azonban továbbra is őrzik a hegyközségi településszerkezet alapvonásait.

Gyenesdiás: ingázók, beköltözők, „őslakosok”

Az ingázó munkavállalók jelentős, a régió átlagát jóval meghaladó aránya (ami a környékbeli Alsópáhokhoz és Cserszegtomajhoz teszi hasonlatossá Gyenesdiást) a balatoni, komoly turizmusgazdasággal rendelkező települések társadalmi jellegzetességeire is rávilágít. Gyenesdiásról különösen a középkorúak, a magasabb iskolai végzettségűek és a szolgáltatási szektorban dolgozók járnak el más településekre (jellemzően Keszthelyre vagy Hévízre) dolgozni. A beköltöző „új gyenesiek” nagy része a munkára fordított idő nagy részét nem a nagyközségben tölti el.

A lakónépesség gazdasági aktivitás és ingázás szerinti megoszlása (százalék) 2001-ben

A helyben dolgozó és az ingázó lakónépesség 2001-ben nemek és korcsoportok szerint

Forrás: KSH népszámlálás

A helyben dolgozó és az ingázó lakónépesség 2001-ben iskolai végzettség és nemzetgazdasági ágazat szerint

Forrás: KSH népszámlálás

11. ábra Az ingázók aránya a foglalkoztatottakon belül, 2001.162

A magyar szociológiai szakirodalom ezt a jelenséget a pluriaktivitással, a több lábon álló, több megélhetési forrásból élő háztartások jellemzőjeként írja le. A Balaton partján ez elsősorban azt jelenti, hogy a család felnőtt tagjai vállalkozóként vagy alkalmazottként teljes állásban dolgoznak és mellette a turizmusgazdaságban is megjelennek szobakiadóként, vagy panziótulajdonosként, esetleg egy-egy üzlet, étterem szezonbeli bérlőjeként. A háztartásnak tehát bevétele van a családtagok munkavállalásából és kisebb-nagyobb vállalkozásából is. A turisztikai piac átalakulásával a pluriaktivitás elterjedtsége csökkent, s a korábbi szobakiadókból, szezonbeli gebinesekből, kiskereskedőkből, bérlőkből mára kinőtt – Gyenesdiáson is – egy komoly tőkeerővel rendelkező vállalkozói réteg, akik közül üzemüket, vállalkozásukat többen már több tíz főt foglalkoztató közepes méretű, kereskedelmi vagy turisztikai vállalkozássá fejlesztették. Mások viszont – vendég hiányában, ill. a kínálat minőségének javulása miatt csökkenő vendégszám miatt – mára abbahagyták a szobakiadást (lásd a későbbiekben), s a turizmusgazdaságból korábban befolyt jövedelmüket elfogyasztották, vagy gyermekeik nevelésére fordították. A vállalkozói népesség rétegződése, sokak kilépése ellenére Gyenesdiás az ezredfordulót követően is jellemzően kisvállalkozói település maradt, országos összehasonlításban is kiemelkedő vállalkozási aktivitással és több sikeres középvállalkozói karrierrel.

Gyenesdiás munkavállalóinak nagyobbik része nem a községben dolgozik. Sok olyan család van, ahol még a gyerekek sem Gyenesdiáson járnak óvodába-iskolába, hanem a szülőkkel együtt ingáznak Keszthelyre, vagy Hévízre. Az „alvónépesség” nagyságát nehéz megbecsülni, de feltehetőleg vetekszik a nagyközségből ritkán kimozduló, mindennapi életüket itt és csak itt élő emberekével. A község társadalmában így felleljük más nyugat-balatoni települések (különösen Cserszegtomaj, Alsópáhok, Felsőpáhok és Nemesbük) jellemzőit: a betelepülők jelentős része Keszthelyen és Hévízen dolgozó, gyakran onnét kitelepülők alkotják. Ők a gyenesdiásinál nagyobb léptékben szerveződő területi-társadalmi egység tagjai: a nyugat-balatoni agglomerációé. Mások, leginkább talán az „tősgyökeres”163 gyenesdiásiak, a régóta itt élők és itt dolgozók számára a nagyközség a mindennapi élet elsődleges színtere. S ha tovább kívánjuk árnyalni a gyenesdiási társadalom szerkezetének képét, két másik csoportról is beszélnünk kell: a belföldi üdülőtulajdonosokról és a Gyenesdiásra települt, itt ingatlant bíró külföldiekről.

Egészségügy, általános iskola, óvoda

A gyenesdiási képviselőtestület és a polgármesteri hivatal néhány szobában kezdte meg munkáját 1990-91-ben. A községben ekkor klubkönyvtár, általános iskola és óvoda, ön- kormányzati étkezde működött, és épp elkészült az új orvosi rendelő. 1994-ig a községnek nem volt gyógyszertára. A képviselőtestület 1993. május 11-én dönt arról, hogy építését magán- beruházás keretében kívánják megvalósítani. A gyógyszertár Gergye Miklós vezetésével 1994. június 1-jén kezdi meg működését a Millenium Kávézó mai épületében. 2000-re készül el a Szent Ilona gyó- gyszertár új épülete, a Nádas csárda mellett, ahol ma is található. A község háziorvosa 1998-ban Dr. Marosvári Miklós volt, elhunytát követően a képviselőtestület Dr. Vajda Gábort bízta meg a háziorvosi teendők ellátásával. A község házi gyermekorvosa Dr. Takács Ágnes (1992 óta Balatongyörök, Vonyarcvashegy és Gyenesdiás közös gyermekorvosi szolgálatot tart fenn), fogorvosa pedig Dr. Novák Zsuzsanna (1996-tól önálló fogorvosi körzet).

Fiatal, gyermekes családok beköltözése miatt az óvodai férőhelyek a kilencvenes évek elején már szűkösek. 1991-ben az óvodavezető jelzi, hogy 28 kisgyermek Keszthelyre jár a községből óvodába és 14 gyermek felvételét helyhiány miatt el kellett utasítani164. 2004-ben a testületnek arról kell döntenie165, hogy a gyenesdiási gyermekeket előnyben kell részesíteni az óvodai felvételinél. Még ebben az évben beépítik az óvoda tetőterét, ahol beindul az ötödik csoport.

„Gyenesdiás kiváltságos helyzetben van, hiszen az országosan jellemző gyermeklétszám-csökkenés, nem meghatározója óvodánk működésének, sőt az állandó növekedés okozta elhelyezési gondokkal küzdöttünk. Községünk vezetése mindig is nagy hangsúlyt fektetett közoktatási intézményeink zavartalan működésére. A Képviselő-testület a létszámok és előrejelzések ismeretében döntött úgy, hogy ezen a nyáron megvalósulhat az óvoda beépítetlen tetőterében új helyiség kialakítása. Ennek érdekében a költségvetésében biztosította a beruházás anyagi fedezetét és döntött a személyi feltételek kérdéséről is166.”

A település központ 1995-ben (HGy)

Forrás: T-star

Az óvoda életét Sklublics Sándorné irányítja. A nevelési program kiemelt területe a környezettudatos nevelés, a környezetvédelem, az egészséges életmódra nevelés. A néptánc, balett, zeneovi mellett drámafoglalkozások is várják az óvodásokat, s az intézmény a Zala Megyei Drámapedagógiai Munkaközösség befogadó óvodája. 2006-ban elnyerték a ZÖLD ÓVODA címet, 2007-ben pedig a Zala Megyei Közigazgatási Hivatal által adományozott Pedagógiai Nívódíjban részesültek.

Míg a méltán jó hírű községi óvoda férőhelyei szűkösek és 1990 óta fokozatosan növelik a férőhelyek számát, addig az iskolába járó gyermekek és az osztályok száma nemigen változik 1990 után (a létszám bővülése 1981-86 között megy végbe, ekkor 170-ről 241-re nő a gyermekek száma167). 230-240, nagyrészt gyenesdiási gyermek jár az általános iskolába, viszont sok gyenesdiási szülő Keszthelyre és Vonyarcvashegyre járatja iskolába gyermekét. Dr. Bertók Sándor igazgató erről így emlékezik meg 1997-es beszámolójában168:

„A területen érvényesül a szabad iskolaválasztás elve. Más intézménybe iratkozott tanulók száma (akik elkezdték tanulmányaikat Gyenesdiáson) minimális. Tisztában kell lenni azzal, hogy a diási részről csak akkor íratják iskolánkba a szülők gyermekeiket, ha a viszonylagos vonyarci közelséget kompenzálni tudja az iskolában folyó magas színvonalú nevelő-oktatómunka. Hasonló a helyzet a település másik iránya (Keszthely) tekintetében is.”

A község és az iskola vezetése sokat tesz azért, hogy az iskola oktatási-nevelési programjában hangsúlyt kapjanak a helyi hagyományok, s a kisdiákok minél többet megismerjenek a nagyközség gazdag természeti és kulturális örökségéből. Az 1998-ban elfogadott pedagógiai programban169 kiemelt feladatként jelenik meg a nyelvoktatás, az informatika, a környezetvédelem és az erkölcsi értékek oktatása. 2000-ben került sor a Comenius 2000 minőségbiztosítási modell bevezetésére, A Comenius programigazgatóság az iskolában végzett minőségbiztosítási munkát kiválónak minősítette. Ez a minősítés tette lehetővé, hogy az intézmény e területen regionális feladatokat is ellát (Veszprém, Zala, Somogy megye). 2001-ben bevezetik az alapfokú művészeti oktatást is. A művészeti tagozaton dráma, ének-zene, furulya, iparművészet, képzőművészet (festészet), népi tánc tanszakokon folyik a képzés heti 4-4 órában.

Az iskolában 25 nevelő dolgozik (óraadóként még 5 fő segíti a munkát). A nevelőtestület nagy hangsúlyt helyez az ön- és továbbképzésre. 12 fő rendelkezik két diplomával, 3 fő pedig egyetemi végzettséget is szerzett.

Az iskola igazgatójának beszámolóiból a helyi társadalom átalakulásának irányaira is következtetni tudunk. A következő táblázat 1991-ben készült, s azt mutatja, hogy a hetvenes és a kilencvenes évek eleje óta az iskolás gyermekek családjában jelentős anyagi gyarapodás ment végbe, másrészt pedig, hogy visszaesett a fzikai munkát végző szülők aránya, s meredeken nőtt a kisiparosoké, míg az alkalmazottaké és értelmiségieké is emelkedett.

Kimutatás a iskolás gyerekek szüleiről170:

2001-ben Bertók Sándor171 már arról számol be, hogy a gyermekek szülei körében az iskolai végzettség szempontjából többségbe kerültek a legalább érettségivel rendelkezők. A kilencvenes években kikerült diákok 16,5 % végzett/folytat 2001-ben főiskolai-egyetemi tanulmányokat. 1993-1997 között a végzős diákok 45 %-a szakmunkásképzőbe, 29 szakközépiskolába és 26 %-a gimnáziumba ment172.

Egy 1996-os173 felmérés szerint a szülők elsősorban németül majd angolul kívánják gyermekeiket taníttatni. Az európai keresztény értékek fontosságát a szülők a következőképp ítélték meg: nincs fontossága (19), részben fontos (71), fontos (43), nagyon fontos (16), kizárólagos fontosságú (1). A családi életre nevelés fontossága: nincs fontossága (1), részben (14), nagyon (170). Dr. Bertók Sándor igazgató 2006-ban vonult nyugdíjba, igazgatói székét ekkor Lancz Tamás vette át.

„Az első napirendi pont keretében dr. Bertók Sándor iskolaigazgató az Általános és Alapfokú Művészeti Iskola működéséről számolt be. A polgármester elmondta, nagyon kevés iskola mondhat magáénak ilyen fejlődési pályát, mint a gyenesdiási. Ebben a képviselő-testület igyekezett mindig partner lenni. Néhány jövőbe mutató gondolatot is felvet a beszámoló. Az iskolavezetés és a nevelőközösség mindig egy-két lépéssel előbb tudott reagálni a közoktatás terültén végbement változásokra, mint a környező intézmények. A beszámolóból látható az intézmény fejlődési pályája. … Az iskola tanulmányi eredménye 4,0 körül van; óriási mértékben húzóerővé vált a művészeti képzés. Sok szülőben van olyan aggály, hogy esetlegesen romlik a gyermek teljesítménye, ha művészeti iskolába jár, azonban a tapasztalatok azt mutatják, ennek épp az ellenkezője igaz. A korábbi években eredményesen működött az Iskolaszék, azonban a jogszabály megfelelő feltételeket nem biztosított mellé. Az Iskolaszék megszűnése után a szülői munkaközösség vállalta fel ezt a feladatot, és nagyon jól funkcionált. Ma már a szülői akarat teljesen más formában jelenik meg, melyet az iskolavezetés ténylegesen figyelembe vesz döntései meghozatalában. Gyenesdiás olyan helyen fekszik, ahol 5 km-es körzeten belül 9 iskola található, melynek a szolgáltatásait a szülők igénybe tudják venni. Az iskolának mindenképpen szolgáltató intézményként kell működni, amelyik intézmény nem így tesz, idővel kiüresedhet

.…

Zárt ülés keretében döntött a képviselő-testület – Dr. Bertók Sándor iskolaigazgató részére „Gyenesdiás Nagyközségért” kitüntető cím, valamint „címzetes igazgató”-i cím odaítéléséről, melyeket a képviselő-testület nevében Szalóky Jenő polgármester a tanévzáró és ballagási ünnepélyen nyújtott át174.”

A várvölgyi általános iskola és óvoda 2007 szeptemberétől a gyenesdiási iskola, ill. óvoda tagintézményeként működik.

Az Étkezdét részlegesen önálló intézményként 1991-ben hozta létre az önkormányzat képviselő-testülete. Naponta közel 400 ebédet főznek le és adagolnak ki. Az étkezde kollektívájában Kovács Árpádné vezetése mellett hatan dolgoznak.

Külföldi ingatlantulajdonosok: és hazai üdülőtulajdonosok Gyenesdiáson

1992-ben a képviselőtestület úgy dönt, hogy „A testület elviekben egyhangúlag egyetértett azzal, amennyiben a külföldi magánszemély ingatlanvásárlása önkormányzati, kulturális érdeket nem sért, minden esetben javasolja az ingatlanszerzéshez történő hozzájárulást175.” A külföldiek, elsősorban német ajkú ingatlanvásárlók száma meredeken emelkedik a kilencvenes években. A 2001-es népszámlálás szerint Gyenesdiáson 14 német és 1 horvát nemzetiségű lakos élt, ugyanakkor egy 2007-es polgármesteri értékelőből tudjuk, hogy a községben 536 a külföldiek lélekszáma176, s az ingatlanok majd 15 százaléka van tulajdonukban. Ezzel Vörs, Vonyarcvashegy és Cserszegtomaj mellett Gyenesdiás a külföldiek legnépszerűbb balatoni befektetési, ingatlanvásárlási céltelepülésévé vált.

12. ábra A külföldi tulajdonba került lakások, házak, nyaralók aránya a BKÜ településein 1996-2002177

13. ábra külföldiek tulajdonába került összes ingatlan féleség aránya a BKÜ településein 1996-2002178

A külföldiek jelentős része befektetési céllal vásárolt ingatlant a Balatonnál, sokan építkeztek is, s olyanok is vannak, akik állandó jelleggel a nagyközségben élnek. Felmérés, tudományos igényű elemzés életstílusukról, beilleszkedésükről nem készült.

1992-ben – a második világháború előtti hagyományokra építve – alakult meg a Gyenesdiási Fürdőegyesület, ami a helyi üdülőtulajdonosok érdekvédelmi csoportja. Az egyesület aktív szerepet játszott a település virágosításában, és az üdülőtulajdonosok és az állandó lakosok közti érdekegyesítésben, ugyanakkor aktívan – igaz jobbára sikertelenül – lépett fel az üdülőtulajdonosoknak juttatandó ingyenes strandbelépő ügyében. 1991 elején a testület dönt az alsógyenesi strand rendbetételéről, s egyben elhatározzák, hogy fizetőssé teszik. A gyenesdiási állandó lakosok mindkét strandot ingyen látogathatják179. Ez a község lakosságának régi óhaja volt, ugyanakkor vitáknak is teret adott, hisz az üdülőtulajdonosok – képviselőik által sérelmezett180 módon – nem kaptak ingyenes belépőt.

„Nem szabad elfelejteni, hogy az üdülőtulajdonos, főként ha nyaraltat az itt származó bevételből a községnek nem hagy semmit, mert az itt keletkezett személyi jövedelemadója is az állandó lakóhelyére kerül vissza. A község saját maga tartja fenn a strandot, melyre az idei évben is komoly összegeket fordít azért, hogy az üdülőtulajdonosok és az ide érkező külföldiek megfelelő fogadtatásban részesüljenek. Ehhez viszont nagyon sok pénz kell, amit egyre nehezebb előteremteni.181”

1994-ben testület úgy dönt, hogy a Fürdőegyesület tagjainak évente családonként 4 darab ingyenes strandbelépőt adnak, elismerésül községépítő munkájukért. 1997-ben Simon György, a Fürdőegyesület elnöke arról számol be182, hogy míg „Korábban a helyi lakosok és a vendégek között ellentét volt, ez mára megszűnt. Az egyesületi tagok és családtagjaik részére szeretnék továbbra is az ingyenes strandbelépésre jogosító bérletet. Az egyesület vezetői közül senki sem gyenesdiási lakos. Szeretnék, ha a település továbbra is megmaradna csendes, nyugodt üdülőhelynek.” Az egyetértést kereső helyi politikai stílus jegyében az önkormányzat az üdülőtulajdonosok részére is szervez közmeghallgatást183.

Az üdülőtulajdonosok, vagyis a nagyközségben pihenni vágyók és az állandó lakosok közti együttélés így sem mindig viták nélküli. A nézetkülönbségek lényegét jól mutatja a Gyenesdiási Híradó 2000. X évf. 6-7. számaiban megjelent anyagok. Egy névtelen budapesti arról panaszkodott, hogy a karbantartás, a házépítés és az állatok zavarják a nyugalmat a községben. A helyiek válasza erre azt volt, hogy ez évszázadok óta ilyen település, s akinek ez nem tetszik, keressen más helyet magának…

A Fürdőegyesület 1995-ben fellép a gokartpálya létesítése ellen184, míg 2000-ben a Szobakiadók Egyesületével és a keszthelyi Helikon Alapítvánnyal összefogva föllépett a keszthelyi Music Beach „hangoskodása” ellen185 is.

Idegenforgalom

A hetvenes és nyolcvanas évek gyenesdiási idegenforgalmában a különböző vállalati üdülők és a nyaralók játszották a kulcsszerepet. A községbe érkező hazai vendégek elsősorban ilyen üdülőkben vagy éppen saját nyaralójukban töltötték szabadságuk idejét, míg a külföldiek a gyarapodó fizetővendéglátó-egységekben, a szobakiadóknál. A kilencvenes évek eleje nagyon gyors és mélyreható változást hozott a község – és tágabban a Balaton – idegenforgalmi kínálatában és a szálláshely-kapacitásokban: a vállalati üdülők megszűntek vagy átalakultak panzióvá, hotellé, rohamosan bővült a szobakiadók száma és idővel egyre több magánpanzió, kemping épült. A kereskedelmi szállásférőhelyek száma az 1990-es 275-ről 1995-re 1300 felettire fut fel. A bővülés az 1990-es évtized végén azonban véget ér, új kapacitások már nem épülnek, hanem a meglevők minőségét javítják tulajdonosaik.

14. ábra   A szállásférőhelyek számának alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

A kiskereskedelemben is hasonló változások mennek végbe, 1991-ben 44 bolt és vendéglátóhely várja a helyieket és a vendégeket, 2000-re számuk megközelíti a 200-at, s ezt követően számuk már alig változik.

A bel- és külföldi vendégek száma a kilencvenes évek elején egyik évről a másikra fut fel 5000 felettivé, s az eltöltött vendégéjszakák száma 1993-ban túllépi a 40 ezret. Ezt követően egy viszonylag magas szinten stabilizálódik a vendégforgalom, majd 1998-tól évről-évre komoly csökkenés tapasztalható: a német vendégek elpártolnak nemcsak a községtől, de Magyarországtól is. A Balatonhoz a kilencvenes évek közepétől egyre több belföldi vendég érkezik, számuk és a kereskedelmi szálláshelyeken általuk eltöltött vendégéjszakák száma napjainkban már meghaladja a külföldiekét. A Balaton így mára újra a „magyar tengerré” vált.

16. ábra Vendégszám a Balaton térség kereskedelmi szálláshelyein 1996-2006  ezer fő

Forrás: A Balaton üdülőkörzet idegenforgalma. KSH Veszprémi Igazgatósága 2007.

17. ábra Vendégéjszakák száma a Balaton térség kereskedelmi szálláshelyein 1996-2006

Forrás: A Balaton üdülőkörzet idegenforgalma. KSH Veszprémi Igazgatósága 2007.

Gyenesdiáson viszont továbbra is a külföldi, elsősorban német ajkú vendégek adják az itt pihenő turisták többségét. Míg tehát a Balaton egyértelműen a belföldi vendégek irányába fordult, addig a nagyközség továbbra is az egyre apadó külföldi vendégkörre épít.

18. ábra A vendégéjszakák számának alakulása Gyenesdiáson

Forrás: T-star

Az eladott strandbelépők száma is több mint 50 százalékkal csökken 1997 után.

Eladott strandbelépők számának alakulása

Forrás: képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvei

A valós idegenforgalmi adatok persze különbözhetnek a hivatalos statisztikákban szereplőtől, hisz sokan adóelkerülési célzattal nem jelentik be vendégeiket. 1996-tól ráadásul a külföldi állampolgárok is viszonylag könnyen tudnak ingatlant vásárolni, s körükben is egyre többen adják bérbe rokonaiknak, ismerőseiknek egy-két nyári hétre gyenesdiási ingatlanjukat186.

Hársfalvi György tanulmánya187 elemzi egy 1996-ban – tehát a gyenesdiási turizmus „fénykorában” – készült önkitöltős, kérdőíves fölmérés eredményeit. 1996-ban a vizsgálatban 205 Gyenesdiáson üdülő külföldi turista vett részt. A kérdőívet 189 német (állampolgár (76 % nyugati tartományok, 21 % keleti tartományok, 3 % berlini), 8 holland, 6 osztrák és 2 svájci turista tölti ki, átlagéletkoruk 41 év. A felmérési eredmények szerint a község elsősorban a nyugati alsóközéposztályok tagja körében népszerű: 47 %-uk szakmunkás, 14-14 % hivatalnok és háziasszony, 8 % nyugdíjas, 6 % tanuló, 4-4 % vállalkozó és vezető, 1 % tanár. 2001-re188 annyiban módosulnak az arányok, hogy a szakmunkások aránya 28,7 %-ra csökken, 17,1 % hivatalnok, 11,4 % vállalkozó, 14,3 % vezető, 11,4 % háziasszony, és 14,3 % nyugdíjas tölti ki az ívet. 1996-ban a válaszadók 33 %-a először járt Magyarországon, 2001-ben már csak 12,9 %-uk. 1996-ban 5 % utazási irodán keresztül, 65 % előre lefoglalta, 22 % pedig itt keresett szállást.

A község sokat tesz a német ajkú vendégek megtartása, idecsábítása érdekében. Az első német nyelvű prospektust 1990-ben adják ki, már színes formátumban. 1993 augusztusában német nyelvű Gyenesdiási Híradó jelenik meg, majd az 1995-ös military verseny alkalmából részletes és színes német nyelvű prospektus lát napvilágot. 1995-ben elkészül a község részletes idegenforgalmi térképe, 1996-ban pedig angol, német, francia nyelvű prospektust adnak ki.

Látni kell ugyanakkor azt is, hogy a turizmusgazdaság bővülése új konfiktusokat189 is termel. A legtöbb vita megmarad ugyan az informalitás, a személyköziség világában, de néhány közülük a helyi nyilvánosság fórumaira is eljut, így pl. az 1997-ben, az Amstel sörsátor focipályán történő felállítása ellen szervezett tiltakozó akció190.

„A vállalkozók a sörsátor letelepülésének engedélyezését etikátlannak tartják, amennyiben színvonaltalan körülmények között, bizonyos szakhatósági engedélyek és a vendéglátás költségesebb feltételeinek biztosítása nélkül a nyári forgalmat lekaszálják.” Erre 60 aláíróval nyílt „ellenlevél” jelenik meg: „Hallottuk, hogy a sörsátor egyes vendéglősöknek nem tetszik, mert elviszi a forgalmat az Ő vendéglőjükből. Véleményünk szerint igenis szükség van erre a szolgáltatásra. Nagyon sok gyenesi lakos látogatja a sörsátort, akik még abban a ‘néhány vendéglőben’ nem voltak, mert nem engedhetik meg maguknak. Színházba, operettszínházba nem tudnak elmenni, mert nincs a környéken rá lehetőség, és itt neves művészek előadásában csodálatos operettet hallgathatnak.”

A Balaton és Hámán utca 9 lakója a sörsátor hangossága ellen tiltakozik.

Az ezredforduló időszakában látványos, jól érzékelhető a helyi turizmusgazdaság visszaesése. A krízis a helyi vezetőket, szolgáltatókat is új fejlődési utak keresésére ösztönzi191. A turizmusgazdaság fejlesztés irányainak kijelölésében a kilencvenes évek közepétől nemcsak helyi szakemberek vesznek részt, hanem országos hírű szaktudósok, fejlesztési szakértők kapcsolódnak be a munkába192.

Kovács Judit, a Tourinform iroda munkatársa 2002-ben készítette el a nagyközség turizmusfejlesztési koncepcióját193. Gyenesdiás vonzerőleltárában a következők kaptak helyet: fekvés, panoráma; természetjárás, turistautak; ritka növényzet; tó fürdésre és sportolásra; horgászat; úszás; vitorlázás, szörf; kikötő; hegymászás; lovaglás; kerékpározás; néptánc, zene; fesztivál; bor; gasztronómia. A koncepcióban a település minden meglevő adottságának, erőforrásának a turizmus érdekében történő hasznosítása (lovaglás, kerékpár, természetjárás, kultúra, bor, Balaton, stb.) megjelenik.

A község hosszú távú fejlesztési célkitűzései a minőségfejlesztés; a szezonhosszabbítás; a turizmusból származó jövedelmekből a lakosság életszínvonalának növelése; a Balaton régió arculatához igazodó image kialakítása; és a hatékony, egységes marketing. A település arculatát két szlogennel ragadják meg: „Gyenesdiás – a pihenés sokszínű világa” – „Gyenesdiás – a Nyugat-Balaton üdülőfaluja”. A jövőbeli feladatok közt egy egész évben üzemelő szálloda (Operaszikla) kialakítását, a Nagymező fejlesztését (a Nemzeti Park egyik kapuja) és Fő-utca programot (településkarakter építés, egységes információs táblák) említi a koncepció.

Az ezredforduló időszakára tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a csökkenő külföldi vendég- szám miatt új piacokat kell keresni, s újra kell pozicionálni a községet a turizmusgazdaságban. A hangsúly egyre jobban a településmarketing javítására, professzionálisabbá tételére helyeződött. Ez a törekvés hívta életre a Gyenesdiási Turisztikai Egyesületet is.

A Gyenesdiási Turisztikai Egyesület

Hosszas előkészítő munkát követően, az önkormányzat Idegenforgalmi Bizottságának kezdeményezésére a Gyenesdiási Híradó 2003. évi 3. számában jelent meg a következő felhívás:

„Tisztelt helyi lakosaink, üdülőtulajdonosaink, vállalkozóink!

Ahogy azt mindenki tapasztalta, 2002. évben erős, csaknem 20 %-os visszaesést könyveltünk el településünk idegenforgalmában. Ez elgondolkodásra késztethet mindenkit, aki az idegenforgalom fenntartható fejlődésében érdekelt. Úgy gondoljuk tehát, hogy e tekintetben azonosak az érdekei a szobakiadóknak vagy bármely besorolású szállásadónak; étterem, büfé, fagyizó, borozó, stb. tulajdonosnak; valamennyi kereskedőnek, szolgáltatónak és az Önkormányzatnak is. Magyarország, ezen belül a Balaton régió és azon belül is Gyenesdiás - úgy érezzük - válaszút elé ért. Megoldások keresésére, szervezeti forma megtalálására, hogy egy negatív tendenciát kezelni, illetve megfordítani tudjunk, közös gondolkodásra hívtunk mindenkit. Meggyőződésünk, hogy jó megoldást csak az egyéni tapasztalatok és érdekek összegyűjtésével, ez alapján egy közösen kialakított stratégia mentén találhatunk. … A találkozókon már közösen kialakított vélemény szerint a helyi turizmusgazdaság valamennyi szereplőjével létrehozott Turisztikai Egyesület adná meg a szervezeti keretet, és így nyílnának meg mindannyiunk előtt a lehetőségek, amelyek alapján az ötletek, a tapasztalatok, a szellemi tőke, az anyagiak és kapcsolataink összeadásával együtt meg tudjuk állítani a negatív folyamatot, sőt fellendíthetjük településünket. Ez mindannyiunk érdeke! … A Turisztikai Egyesület létrehozásával turizmus-irányításunk Magyarországon egyedülálló lenne, míg Nyugat-Európában évtizedek óta hasonlóan működik az idegenforgalom.” 194

Az 2003. május 17-én több mint 100 taggal megalakult egyesület fő célja, közösségi összefogással az idegenforgalmunkban bekövetkezett negatív tendencia megfordítása volt. Az önkormányzat lemondott a települési turisztikai kiadások elköltésének jogáról, azt az egyesületnek adta át.

2004-ben újabb fővel bővül a Turisztikai Egyesület kezelésében levő Tourinform iroda, s elindul a VE Turizmus Tanszékének kutatása az üdülőhelyi igazgatóságok létrehozásának lehetőségeiről a Balatonnál195.

2005-ben az egyesület részvételével megszervezik az országos strandröplabda bajnokság döntőjét. 2005-ben a Turisztikai Egyesület beindítja az internetes értékesítési rendszert, a község prospektusait már 40 vásárra juttatták el196. 2006-ban a gyenesdiási tapasztalatok és minták alapján – és Szalóky Jenő révén gyenesdiási vezetéssel – elkezdődött Zala megye turizmus-szervezési rendszerének átalakítása is197. (XXIV. színes tábla)

Kultúra és civil élet Gyenesdiáson: a faluközösség megerősítése és fenntartása

A kilencvenes évek közepére formálódik ki a község ma is élő, rendkívül gazdag közösségi programkínálata. A Hársfalvi György vezetésével működő Klubkönyvtár198 1993 óta szervezi a felújított szüreti felvonulásokat, 2000 óta júliusban gyenesi bornapokat199 is rendeznek, s vannak a naptári ünnepekhez kapcsolódó rendezvényeik is, pl. a pünkösdi szezonnyitó, a farsangi fánkparty és a Gergely napi rendezvény.

Az intézmény szervezi, rendezi a település idegenforgalmát kiszolgáló kulturális rendezvényeket, az előkészítéstől az elszámolásig: programterv, pályázatírás, benyújtás, rendezés, elszámolások, rendezvénymarketing, hatásvizsgálat. Hagyományosan a Pünkösdi Szezonnyitóval kezdődnek programjaink (kiállítás megnyitó, családi nap, horgászverseny, folklórműsor). Legnagyobb rendezvényünk a július közepi, négynapos Gyenesdiási Bornapok. Szabadtéren berendezett, borházakkal, lacipecsenyésekkel, kenyérlángossal, népművészeti és kézműves vásárral, ill. bemutatóval, műsorokkal: népzene, a népzenei feldolgozások, látványos műsorok, tánczenés-táncos estek, a kisgyermekes vendégkör részére gyermekműsorok. Július végén, augusztusban, szerda esténként „Községházi esték” kamarazenei hangversenysorozat, a magas kultúra iránt érdeklődőknek. A hangversenyek ingyenesek, általában a komolyzene könnyebben „fogyasztható” darabjait tartalmazza. Augusztus 20-ával együtt tartjuk a gyenesi Szent Ilona búcsút (aug. 18), melynek tartalma: kiállítás megnyitó, megemlékezés, folklórműsor, hangverseny, táncos est. A nyári utószezon fő rendezvénye a szeptember első felében rendezett Szüreti Vígasságok, mely ünnepi préselésből, felvonulásból, folklórműsorokból és bálból áll. A nyári szezont a település elmúlt évét bemutató fotókiállítással zárjuk, mely képek az önkormányzat épületébe látogatókat tájékoztatják Gyenesdiásról.200 (XIII., XIV., XV., XVI., XVII. színes tábla)

Hársfalvi György szerkesztésében jelenik meg 1992 óta a környék első községi havilapja, a helyi eseményeket, vitákat és eredményeket bemutató Gyenesdiási Híradó is. A községi kultúrát a helyi magánszféra is komoly forrásokkal támogatja, az amatőr művészeti és öntevékeny csoportokat felkaroló, a Klubkönyvtárral szorosan együttműködő Köz-Kultúra Alapítvány révén. Előadóművészeti csoportjaik201:

– Gyenes Néptánc Együttes202 (csoport/művészeti vezető: Fodor Iván)

– Gyenesdiási Népdalkör (csoport/művészeti vezető: Csordásné Fülöp Edit)

– Gyenesszín színjátszókör (csoport/művészeti vezető: Némethné Balogh Katalin)

– Községi Kórus (csoport/művészeti vezető: Csordásné Fülöp Edit)

– Szövő és népi kismesterségek szakköre (csoportvezető: Hársfalvi Györgyné)

– Darnay Dornyai Béla Honismereti Kör (szakkörvezető: Gál Lajos)

– Gyenesdiási Dalárda (csoportvezető: Balogh László)

Szabadidős csoportként a Klubkönyvtárban működik a Jógatorna Klub és a nagy hagyományokkal rendelkező Nőklub203.

Fontos eleme a helyi kulturális kínálatnak a magánszféra által szervezett programok sora is, a roncsderby, a military versenyek, majd később a J&A által szervezett kézműves, hagyományőrző programok. A Gyenesdiás Közösségi Életéért Egyesület hagyományos rendezvényei közé tartozik a fiatalok zenés „Gyenes Parádé” felvonulása, a Gyenes Szépe Választás, a BMW találkozó és a Szent Ilona búcsú. A község közösségformálása és külső fogyasztóknak történő eladása így összefonódva alakul, alapvetően a belső erőforrásokra építkezve és nem külső „nagybefektetői” törekvésre. A gyenesdiási példa ez: a belső erőforrások külső szakértői segítséggel történő föltárása és az idegenforgalom, a közösségszervezés szolgálatába állítása.

Gyenesdiás arculatának formálásában fontos szerepet játszanak a civil szervezetek. A nagyközségben a következő jelentősebb egyesületek, alapítványok működnek204:

– Alapítvány Gyenesdiás Község Egészségügyi ellátásáért (elnök: Dr. Vajda Gábor)

– Darnay Dornyai Béla Honismereti Alapítvány (alapító: Gál Lajos, kuratóriumi elnök: Páli Lajos)

– Forrásvíz Természetbarát Egyesület (alapító elnök: Gál Lajos; elnök: Gálné Németh Ildikó)

– Gödörházy Antal Alapítvány (kuratóriumi elnök: Darvas Balázs Ferencné)

– Gyenesdiási Asztalitenisz Sportegyesület (elnök: Kovács Tamás)

– Gyenesdiási Fürdőegyesület (elnök: Tóbiás Pál)

– Gyenesdiási Horgász- és Vízisport Egyesület205 (elnök: Döbröntei Imre)

– Gyenesdiási Kinizsi Sportegyesület206 (szakosztályvezető: Mosdósi Attila)

– Gyenesdiási Köz-kultúra Alapítvány (elnök: Hársfalvi György)

– Gyenesdiás Közösségi Életéért Egyesület (elnök: Halász László)

– Gyenesdiási Óvodás Gyermekekért Alapítvány (kuratóriumi elnök: Skublics Sándorné)

– Gyenesdiási Turisztikai Egyesület (elnöke: Ferincz József )

– Yacht Egylet Gyenesdiás207 (elnök: Csendes István)

– Balatongyörök-Gyenesdiás-Vonyarcvashegy Hegyközség (elnök: Papp Ferenc)

– Gyenesdiás Operaszikláért Alapítvány (kurátorok: Csehi Ottó és Tüttő Lajos)

– Gyenesdiási Szobakiadók Egyesülete (elnök: Bor Szilveszterné)

– LUCIA Nyílt Alapítvány a Halmozottan Sérült Gyermekekért (alapító: Kántás Andor)

– Vonyarcvashegyi és Gyenesdiási Vállalkozók Ipartestülete (elnök: Szakály János)

Települési környezet és természetvédelem

A község arculatának formálásában fontos szerepet játszik az 1998-ban alakult Forrásvíz Természetbarát Egyesület. Elnöke, Gál Lajos már 1994-től tagja a képviselőtestületnek, dr. Kocsondi Józsefel, Nánássy Árpáddal, Pintér Jánossal, Páli Lajossal, Samu Zoltánnal és Varga Zoltánnal együtt alakítják ki a község környezet- és természetvédelmi helyi politikáját.

A helyi környezetvédelmi politika kiformálódásának fontos állomásai voltak a szelektív hulladékkezelés bevezetése (1996), a természeti értékleltár kidolgozása (1997), a „Zöld Napok” (1999) s a mára már széles ismertségnek örvendő „Rügyfakadás – Tavaszünnep” programsorozat (2000) elindítása. A nagyközség önkormányzata 1998 óta Környezetvédelmi Alapot és Környezetvédelmi Bizottságot is működtet, mely 2002-ben önálló Környezetvédelmi Programot alkotott. A Napköziotthonos Óvoda 1998-tól rendezi meg civil összefogás mellett a Zöld Hetek programsorozatot, melybe (Ökoiskola cím elnyerése után) az iskola is bekapcsolódott 2007-től, „Természetesen Gyenesdiás” programokkal.

Szőlő, bor, erdő

A nyolcvanas és különösen a kilencvenes években – a belterületbe vonást követően – felgyorsuló ház- és üdülőépítés oda vezetett, hogy a hetvenes években még 80 hektár feletti szőlő-ültetvényterület208 tizedére apadt 2001-re. Bernáth Tibor hegybíró hegyközségi 209 beszámolója szerint210 Gyenesdiáson 6-7 hektár szőlőterület van.

Egy 2004-es hegyközségi beszámoló211 szerint tíz év alatt harmadára apadt a tagság létszáma és felére a szőlőterület nagysága. A leggyakoribb ültetvények az olaszrizling (14) és a rizlingszilváni (6). A szőlőültetvények megcsappanása ellenére a község kulturális, közösségi életében komoly szerepe van a bornak és a szőlőnek. A község minden évben szervez borfesztivált és szüreti felvonulást, amik nemcsak a helyiek, de az ide látogató turisták és környékbeliek körében is népszerű. A bor és szőlő helyi kultusza fontos eleme a község falusias, hegyközségi jellegét hangsúlyozó imázs-építésnek. (A Forrásvíz Természetbarát Egyesület „1 ház – 1 szőlő” akciója, valamint a 120 éves prés felállítása (2000) a körforgalomnál is ezt a célt szolgálja.) A községben közel 150 éves múltra visszatekintő – és az államosítást is elkerülő – Nemesi Erdőbirtokossági Társaság is működik212, 100 taggal és 92 ha-os erdőterülettel (vezetője: Porkoláb György).

Egyházi élet Gyenesdiáson

A 2001-es népszámlálás szerint Gyenesdiás lakosságának felekezetek szerinti összetétele a következő volt: római katolikus: 79,0%; görög katolikus: 0,2%; református: 3,4%; evangélikus: 2,7%; más egyházhoz, felekezethez tartozik: 0,6%; nem tartozik egyházhoz, felekezethez: 7,3%; ismeretlen, nem válaszolt: 6,9%. Az 1949-es felekezeti megoszlás adataival213 összehasonlítva a számokból az derül ki, hogy 16 százalékponttal visszaesett a római katolikus lakosság aránya, s megnőtt a felekezethez nem tartozóké. A számok mögött azonban a vallásos élet, benne az egyházak jelentős átalakulása, a hagyományos, ún. népi vallásosság visszaszorulása és új (Gyenesdiás esetében jobbára a katolikus egyházon belüli) vallási mozgalmak214 megjelenése áll.

A község egyházi életét ma is elsősorban a katolikus egyházközség határozza meg. A diási templomban és a gyenesi kápolna mellett a karmelita nővérek rendházában is tartanak miséket és igeliturgiát. A katolikus egyházközség rendszeresen programokat szervez a plébánián (pl. családi misék, gyermekprogramok). A gyenesdiási iskolában a tanrendbe215 illesztett fakultatív hittanoktatás folyik, 2005-ben pedig az óvodában is bevezették a hittanoktatást.

A község plébánosa, Deák Ákos címzetes esperes jelenleg Balatongyörökön lakik, innét látja el Balatongyörök, ill. Vonyarcvashegy és Gyenesdiás egyházközségek lelkipásztori teendőit. Elődjei: 1951-56 között Dr. Tihanyi László, Domonkos atya, 1956-62 között Szekeres Imre, 1962-66 között Fancsali Ferenc, 1966-tól Szekeres Dezső, majd Németh Károly. 1981-től 2004-ig, haláláig Dr. Tóvölgyi László volt a község plébánosa. A községben szeretetotthont működtet a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Karmelita Nővérek Kongregációja (tartományfőnök: Vjekoslava nővér)

A község református lakosai számára rendszeresen tartanak istentiszteleteket. Az evangélikus egyház Kapernaum szeretetotthona pedig fontos szerepet tölt be nemcsak a helyi, de az országos evangélikus életben is. Az intézmény vezetője Tencz Károly.

1990-et követően felélénkül a katolikus egyházközség élete, s a község vezetésének támogatásával sorra újulnak meg a hitéleti helyszínek, s válik a nagyközség életének fontos szereplőjévé a katolikus közösség. A Gyenesdiási Híradóban az egyházi hírek, a szakrális információk rendszeresen megjelennek. 1994-ben fejeződik be a diási Havas Boldogasszony templom felújítása216. 1999-ben kárpátaljaiak számára rendeznek gyűjtést. 2002-ben Vértesaljai András kezdeményezésére elkészül az Összefogás Harangja, amit a térségi – köztük a gyenesdiási – polgármesterek jelenlétében II. János Pál pápa is megáld.

2002-ben felújítják a Szentháromság-szobrot, a gyenesi hegyközségi kőkeresztet, s a munkálatok költségét közadakozásból fedezik217. A Karácsony szentesti éjféli misét 2002-ben először tartják a Községháza nagytermében. Ekkor a régi hagyományokat felújítva (30 év után) ismét betlehemesek járták a házakat karácsony előtt. 2004/5-ben pedig SAPARD pályázati támogatásból sor kerül a gyenesi Szent Ilona Kápolna körüli kerítés megépítésére és a kápolna díszkivilágításának felállítására218 majd közadakozásból és az egyházközség tagjainak munkájából megújul a plébánia épülete is.

„Visszatérve a plebánia építésére: nagyon sokan dolgoztak ott önzetlenül. Én magam is rengeteget dolgoztam ott, mire elkészült, és lakhatóvá vált. Ezt olyan módon ünnepeltük meg, hogy a Helynök jött el hozzánk, amikor is az Egyházközségünk Testületének volt a hivatalos beiktatása, eskütétele, azt követően fogadtuk a nagytermünkben. Még az egyházközség tagjai között is többen nem értették, hogy mi szükség van itt egy teremre, hiszen eddig a plebániára csak akkor mentek, ha valaki meghalt, vagy valami kapcsolat révén. A papot általában az emberek kerülni szokták, s nem tudták, hogy miért erőltetem ezt, hogy itt nekünk egy közösségi teremre szükségünk van. Volt még egy nagyon szép momentum, hogy a Szabó Imre bácsi Vonyarcvashegyen szerzett Németországból – ajándékként kaptuk – két orgonát. Németországba mentünk érte, én voltam, aki a mi mikrobuszunkkal sofőrködtem, ma is meghatódom, amikor arra gondolok, hogy hoztuk haza a két orgonát, az egyik egészen kiváló volt. Akkor ez a vonyarci ember, aki tudom azt, hogy mindig is kicsi szembenállás volt a két község között Sümeg táján azt mondta, hogy János én arra gondoltam, hogy a szebbik, a nagyobb orgona kerüljön a diási templomba. Tudniillik a másik pedig a Szent Mihály-dombra került, s egészen biztos voltam benne, hogy a nagyobb, szebbik fog oda kerülni, hiszen az ő kapcsolatai révén hoztuk ide. Ebbe is azt láttam, hogy a két község katolikusai között olyan egység alakult ki, amire eddig nem volt példa. Mi sose engedtük, hogy ez megbomoljon. Mindig azon dolgozunk, ha a plebániáról van szó, sose azt mondjuk, hogy a gyenesi plebánia, jóllehet hivatalosan ez a Gyenesdiási Plebánia, de most már a hivatalos papírokon is Gyenesdiási-Vonyarcvashegyi Plebániát írunk pont azért, hogy magukénak érezzék ezt. S szép lassan már a gyerekek is kezdenek ide jönni.” (Vértesaljai János interjú)

Az összefogás harangja a Vatikánban

Vértesaljai András Keszthely kertvárosi önkormányzati képviselő javaslatára, Keszthely, Hévíz, Cserszegtomaj és Gyenesdiás települések 2002-ben, harangot önttettek, hogy hirdesse a települések közötti összefogást. A négy település polgármestere és a keszthelyi Nagyboldogasszony plébánia vezetője Dr. Léber Mihály atya apátplébános, kanonok alapítványt hozott létre, hogy adományokból fedezhessék a harang elkészítésének, felállításának költségeit.

2002. március 22-én (Nagyhetén), a harangot Rómába szállították II. János Pál pápa – e magyarul elhangzó szavaival – megáldotta: „Az új harang, amelyet ma megáldunk, hirdesse Krisztus békéjét és az emberek közti egyetértést.”

A Gombos Miklós őrbottyáni műhelyében készített harang felállítása helyéről még nem született döntés, jelenleg a Helikon Kastélymúzeum parkjában minden délben megkondítják.

Magyarország 4. legfejlettebb települése

2005-ben a KSH elkészítette a települések fejlettségi rangsorát. A többváltozós elemzésben figyelembe vették a munkanélküliek arányát, az egy főre jutó évi jövedelmet, a cégek számát, az új lakásokat, az ezer főre számított autók, a vendégéjszakák számát. A „fejlettségi” listán Gyenesdiás az előkelő 4. helyet foglalta el.

„Legfejlettebb” települések219:

1. Budaörs
2. Diósd
3. Alsóörs
4. Gyenesdiás
5. Törökbálint
6. Remeteszőlős
7. Szántód
8. Leányfalu
9. Szentendre
10. Csopak

A község már 1994-ben is a legfejlettebb Balaton parti települések közé tartozott, s előkelő helyét 2004-ben is meg tudta őrizni.

19. ábra A települések fejlettségi csoportjai a Balaton régióban, 1994.220

20. ábra A települések fejlettségi csoportjai a Balaton régióban, 2004.

Ugyanakkor Németh Nándor számításaiból azt is tudjuk, hogy a helyi adó- termelő-kapacitások nagysága alapján a megyei GDP becslésekből számított települési gazdasági erő tekintetében (ami a települések fejlettségének egy fontos összetevője) Gyenesdiás pozíciója 1994-2000 között romlott, majd 2000-2003 között szerény javulást mutattak az adatok, ám ezt követően – mint azt a fentiekben más adatsorokon is bemutattuk – a települések versenyében Gyenesdiás némileg visszább esett.

21. ábra Gyenesdiás egy főre jutó becsült GDP-jének alakulása (ezer Ft) 1994-2005

22. ábra Gyenesdiás egy főre jutó becsült GDP-jének alakulása az országos és vidéki átlag %-ában 1994-2005

Az idegenforgalmi bevételek csökkenése ellenére Gyenesdiás a magyarországi települések – többféle módon számított – fejlettségi rangsorában előkelő222 helyet foglal el. Noha a gyenesdiásiak elsősorban turisztikai településként tartják számon községüket, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kereskedelem és a kisebb ipari szolgáltatások az idegenforgalomnál jelentősebb ágazatok, s a nagyközség relatív fejlettsége a betelepülő magas státuszú családoknak is köszönhető. Gyenesdiás gazdasági értelemben is sokoldalú település: a nyugat-balatoni agglomeráció alvótelepülése, kereskedelmi központ, jelentős a közszolgáltatások (iskola, óvoda, közigazgatás, egészségügy) gazdasági súlya, s a turisztikai kapacitások mellett jelen van a kisipar is. Hogy sikerét minek köszönheti? Talán épp ennek a gazdasági sokoldalúságnak, minek hatását erősíti a vállalkozói és közigazgatási innovativitás. Ennek több példáját is látjuk Gyenesdiáson: az ország első turisztikai egyesülete alakult itt meg, a Zöldház panzió pedig az ország egyik első biopanziója223. A sor folytatható az egyházi kezelésben levő szeretetotthonokkal, a tágabb térség meghatározó közepes méretű vállalkozásaivá váló, családi vállalkozásként induló kereskedelmi egységeivel.

1990 óta nagy utat tett meg Gyenesdiás. Magánerőből, fejlesztési forrásokból jelentős turisztikai és kereskedelmi kapacitások épültek ki, s előrehaladt a községi infrastruktúra224 kiépülése is, nagyrészt közforrásból, de jelentős részben magánerőből. A községi idegenforgalmi kapacitások bővülése mellett komoly színvonal-javulás ment végbe (pl. strandok, kikötők), s kiformálódott, gazdagodott a jobbára a hagyományok felelevenítésére épülő programkínálat is. Ebben erős a községi jelenlét, de idővel megjelent az innovatív magántőke és a civil szféra, valamint a térségi együttműködés (Da Bibere – borfesztivál, „Diós” nevű települések találkozója). A községmarketing fontosságára előbb az önkormányzat ébredt rá, majd a munkába bekapcsolódtak különböző vállalkozási szervezetek (pl. szobakiadók), majd a Turisztikai Egyesület és a térségmarketing szereplői.

A gyenesdiási siker okai közt nem kis jelentősége van a község vezetését 1990 óta jellemző stabilitásnak, a konszenzuskereső politikai-irányítási stílusnak és gyakorlatnak225. Mint a rendszerváltoztatásról írott oldalakon bemutattuk, az 1990-ben az önkormányzat irányítását a nyolcvanas évek végén kiformálódó új helyi elit vette át. Az új elit tagjai közül többen már a nyolcvanas években is fontos, igaz többnyire nem elsőszámú vezetői posztokat töltöttek be. Vezetővé válásuk 1990-ben egyszerre jelentett generáció- és fejlesztési irányváltást, hisz a rendszerváltoztatás éveiben a volt közös tanácsi rendszerrel és konkrétan a vonyarcvashegyi tanácsi vezetéssel, annak gyakorlatával szemben határozta meg magát ez az új vezetés. A helyi közélet 1990 utáni fejleményeit jobbára csak akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy az új gyenesdiási elit önálló, gazdaságilag és társadalmilag is fenntartható, életképes települést kívánt formálni a községből. Az új helyi elit az önkormányzati rendszert, annak működését nemcsak a közös tanácsi múlttal szemben határozta meg, hanem igyekezett a községnek olyan önálló arculatot kialakítani, ami felismerhetővé, egyedivé, elfogadottá és így sikeressé teszi Gyenesdiást a környező és távoli települések versenyében. Ezt a különlegességet, egyediséget az új elit a község falusias226 jellegének erősítésével, a vidékies természeti és kulturális örökség feltárásával, megismertetésével igyekezett – sikeresen – biztosítani.

A gyenesdiási sikerhez hozzájárult az is, hogy a nyolcvanas évektől a fatal – jobbára keszthelyi – családok jelentős számban települtek a községbe, ami nemcsak a lélekszám gyarapodásában mutatkozott meg, de innovativitást hozott Gyenesdiásba, s nem utolsó sorban biztosította a közintézmények fennmaradási és bővülési feltételeit. A rendszerváltozás idején még meglevő jelentős belterületi beépítetlen (önkormányzati és magán) ingatlanállomány fokozatosan épült be, a magánerős házépítés, ill. kereskedelmi és kisipari építkezések révén Gyenesdiás arculata is megváltozott, benne erősödtek a kertvárosi és elővárosi jegyek.

Az 1980-as és 1990-es évek a szolgáltató, turisztikai szférában jelentős felhalmozási, tőkeképződési időszak volt, a vállalkozások egy részének 1990 utáni erősödése – a szocialista hiánygazdaságba ágyazódó – korábbi polgárosodási folyamatok folytatását jelentette. A nagyközségben nemcsak a helyi vállalkozások erősödtek meg, hisz a Kereskedők útjának megnyitásával térségi kereskedelmi vállalkozások is lehetőséget kaptak a betelepülésre, ill. a megerősödésre.

Az 1990-es évek végétől a turisztikai kapacitások és élményelemek szervezett és tudatos bővítésének lehettünk tanúi (strandfejlesztések, vitorláskikötő, Nagymező, ill. programkínálat bővülése és színvonalasabbá válása). Jelentős arányú és gazdasági súlyú külföldi (elsősorban német ajkú) betelepedés is történt a községbe 1990 és főleg 1996 után.

A másfél évtized alatt majd megduplázódó helyi lakosság közösségbe szervezése folyamatos feladatot adott a község vezetésének és közintézményeinek. A közösségszervezésben a múlt feltárása, megismerése és felelevenítése épp úgy szerepet kapott, mint a kor kívánalmaihoz szabott közösségi rendezvények, programok. E törekvések és tettek esetében a múlt megalkotásáról is beszélhetünk, ezzel a közösség erősítését szolgáló hagyományok újraalkotásáról.

Ha szakaszolni kívánjuk az 1990-2005 közti időszakot, akkor abban talán 2000. jelenti a vízválasztót. A Községháza megépü-léséig, a háborús hősök emlékművének felállításáig – amit jelképes módon a volt szovjet emlékmű helyén állítanak fel – az „önálló” Gyenesdiás berendezkedése, a faluközösség újjászervezése, a települési önállóság visszaszerzése volt a község vezetésének fő célja. A helyi gazdaságpolitika és közösségszervezés céljait és eredményeit Szalóky Jenő polgármester 1998-ban a következő szavakkal foglalta össze:

„Az első ciklusban megtörténtek azok a megalapozó munkák, amelyek kihatásai még a most következő ciklusra is átnyúlnak. Az a stratégia, amit 1991-ben kialakítottunk – amely főleg a rendezési tervben öltött testet – végrehajthatónak és eredményesnek bizonyult. Ennek a stratégiának, illetve a folyamatos helyi törvénykezésnek, adópolitikának, vagyon- és pénzügyi politikának és társadalomépítési folyamatnak köszönhető, hogy Gyenesdiás talpra állt, ’visszakerült a térképre’ és a térség által is elismert eredményeket produkált. … Az 1991-ben kialakított stratégia alapján adtunk teret a helyi vállalkozások számának növeléséhez, tudva azt, hogy a helyi bevételek és a foglalkoztatás a vállalkozások számának a növelésével biztosítható. Így sikeresnek bizonyult a focipálya helyén beindult áruházlánc építése, befejeződtek a strandi beruházások és a hely, mint község felértékelődésének köszönhetően az egyéni vállalkozások száma is ugrásszerűen nőtt. Az 1998. június 1. napján a községben nyilvántartott vállalkozások száma: 185. Ezen belül a kiadott működési engedélyek száma: 151227.”

2000-től a nagyközség – válaszul a turizmusgazdaság válságjeleire – egyre nagyobb gondot fordít a közösségi marketing, a nagyközség turisztikai újrapozicionálására. Gyenesdiás a helyi természeti értékeket megőrző, ám a turizmusgazdaságban ezeket hasznosító településsé, a „Nyugat-Balaton üdülőfalujává” kívánt és kíván válni. A közösségépítő településmarketing első sikerei a Turisztikai Egyesület megalapításában, ismertté és példává válásában mutatkoztak meg.

1990 után Gyenesdiás – a korábban végrehajtott infrastrukturális fejlesztések adta lehetőségekkel élve – Magyarország egyik legfejlettebb településévé vált. Nemcsak „visszakerült a térképre”, de a falusias jelleget erősítő, a helyi erőforrások mobilizálására, a közösségszervezésre épülő helyi társadalom- és gazdaságpolitika sikerei a gyenesdiási példa megismerésére és átvételére sarkallják nem kevés magyarországi falu és kisváros polgárát, vezetését.228

Az új községháza épülete (FM)

Kilátás a diási Kisistók (Kökényes)-dombról (2008, GyDA)229

Légifelvétel Gyenesdiásról. előtérben a Keszthely – Gyenesdiás határában (Sömögye dűlő) kialakult iparterületekkel (2007, GyDA)

Gyenesdiás elöljárói – 1945-2006

Bíró:

Szabó Imre (1945)

A képviselőtestület közgyűlésének elnöke Szabó Károly (1947),

Varga Kálmán230 a Nemzeti Bizottság elnöke (1945? – 1950?)

Körjegyző:

Zalai László (1945), aki 1973 után a nagyközségi közös tanács gyenesdiási kirendeltségén dolgozott

Szijártó János (1945 – 1950)

VB-elnök, tanácselnök:

Varga Kálmán 1950-54

Maczucza Miklós 1954-58

Soós János 1958-62

Banczik István 1962-69

Szántó Gyula 1971-73

Balogh Rudolf 1973-76 (a 3 község közös tanácselnöke)

Szántó Gyula 1976-1990 (a 3 község közös tanácselnöke)

Községi elöljáró: Porkoláb György 1985-1990

VB-titkár:

Szijártó János 1950-53, 1954-62

Maczucza Miklós 1953-54

Kurucz József 1962-65

Kustos István 1965-73

Szabó László 1973-1990 (a 3 község közös VB-titkára)

Polgármester:

Szalóky Jenő (1990-2006)

Gál Lajos (2006-)

Jegyző:

Dr. Kardos József (1991-)

Forrás: ZMl Gyenesdiási körjegyzőség iratai zalai Gyűjtemény 22.

Dr. Gaál Antal: Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztségviselői 1950-1985. Zalaegerszeg 1986.

Lábjegyzetek:

1. Az országos politikai események dátumainak és leírásának forrása, ha másként nem jelölöm: http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kronolog/chronol.htm
2. Koller Tibor közlése.
3. A szülőföld emlékezete 1994. Zala megye önkormányzata. Gyenesdiás II. világháborús áldozatai: Bankó Gyula, Bors József, Bujtor Ferenc, Csák János, Csák József, Fodor Ferenc, Fodor János, Gyutai Antal, Hetesi Imre, Hudop Gyula, Keresztes István, Németh János, Papp István Lajos, Papp György, Porkoláb Antal, Sényi Lajos, Salamon Antal, Szabó László, Szita Ferenc, Szita Géza, Szita Lajos, Tafota Sándor, Tóth Ferenc, Tóth István, Tüttő Kálmán
4. Dr. Nagy Gábor: Zala megye felszabadulása. In: Tanulmányok Zala megyéről 1945-1970. Zalaegerszeg, 1970. p. 25-35
5. „A németek menekültek, a halottak pedig ott maradtak a járványkórház (ma a húsüzem délnyugati épülete) mögötti patak partján és a Petőfi csárda környékén. Ott temették el őket, ahol meghaltak, testüket alig fedte egy kis zöld, oszlásnak indult tetemük orrfacsaró szagot terjesztett.” Palaczki Ferenc: Vonyarcvashegy története 1024(?)-1335-1946. Vonyarcvashegy, 1996. p. 111.
6. GYD Híradó: XIV/4.: Kovács László: Emléktöredékek egy régmúlt télről, tavaszról, nagyhétről és húsvétról
7. „Amikor a Szálasiék kerültek halatomra, azt mondták, hogy aki belép a Nyilas Pártba, az mentesült a katonaság alól. Néhányan megalkották Gyenesdiáson is a Nyilas Pártot, hogy ne kelljen bevonulniuk. Nem meggyőződésből. Ezeknek volt a riválisuk a Partőrség. Azok jobbára illegális kommunisták voltak. A Nyilas Párt székhelye Diáson, a mai is álló Kossuth utcai nádas házban volt. A partőrök pedig a diási vasútállomáshoz mentek, hogy délről, a tavon keresztül jönnek az oroszok és feltartóztatják őket. Ott volt fűtött váró. A rivalizálás aztán folyt. A Partőrség tagjai lehettek vagy 15-20-an. A nyilasok sem voltak többen.” A partőrség tagjai között volt Varga Kálmán is, aki a szovjet bevonulását követően a gyenesdiási kommunista pártszervezet vezetője, majd később a község első tanácselnöke lett. A partőrség tagjai adták – a visszaemlékezések szerint – a későbbi földosztó bizottság tagjainak többségét is. (Tüttő Lajos interjú)
8. Lendvay János unokaöccse, Koller Tibor elmondása szerint a tanító egy Keszthelyről hozzájuk kimenekült, többször megalázott fatalasszonyt próbált megvédeni. A szovjet katonák több helybéli asszonyt is megbecstelenítettek, melyről a község népe máig nem szívesen beszél
9. Tüttő Lajos interjú
10. Kotnyek István: Az 1944/45-ös tanév Zala megyében. Zala megyei Pedagógiai Intézet. Zalaegerszeg 1986.
11. Az 1949-es népszámlálás 10 háború során megsérült lakóházról tud, amiből 9-et helyreállítottak. 1945-49 között egyetlen ház épült a községben! 1949. évi Népszámlálás. 5. Részletes épület- és lakásstatisztikai eredmények. Budapest Állami Nyomda 1950. (p. 304-305, ill. p. 438-439.)
12. ZML I V. 401. Zala vármegye főispánjának iratai. A.) általános iratok. 1945. p. 720-830.Keszthelyi járás főjegyzőjének 2712/1945. számú jelentése
13. Balogh Miklós: A nemzeti bizottságok megalakulásának körülményei Zala megyében. In: MSZMP Zala megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóság évkönyv 1984. p. 137-166
14. Káli Csaba: Zala megye gazdasági életének fontosabb vonásai 1945-ben. In: Káli Cs. – Mikó Zs. szerk.: Dokumentumok Zala megye történetéből 1944-47. Zalai Gyűjtemény 37. Zalaegerszeg, 1995, p. 8.
15. Degré Alajos: A közigazgatás megindulása Zala megyében a felszabadulás után. Levéltári Közlemények 1960. I., p. 3-21, p. 18
16. Degré A. 1960 i.m.
17. Mikó Zsuzsa: Adatok Zala megye közigazgatás- és politikatörténetéhez 1945. In: Káli Cs. – Mikó Zs. i.m., p. 7-16
18. Degré A. 1960 i.m.
19. 600/1945. M.E. rendelet (1945. VI. tc.) „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról.”
20. Káli Csaba: Zala megye gazdasági életének fontosabb vonásai 1945-ben. In: Káli – Mikó (1995), p. 17-31
21. ZML I V. 401. Zala vármegye főispánjának iratai. A.) általános iratok. 1945, p. 720-830. Keszthelyi járás főjegyzőjének jelentése a 822/f. 1945. számú főispáni rendelethez (a földreform lebonyolításáról)
22. Forrás: Kovacsics József ed. (1991): Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. Stadiqum Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, p. 60
23. Papp László: Gyenesdiás története (kézirat)
24. Vonyarcvashegyen a herceg Festetics család 32 holdas szőlőjét és nádasának egy részét, valamint Maróti Károly nyilas képviselő 3 holdas területét osztották ki. Palaczki Ferenc: Vonyarcvashegy története 1024(?)-1335-1946. Vonyarcvashegy 1996, p. 113
25. Káli Csaba Balatongyörök 1900-1960 közti történetéről készített tanulmányában a gyenesdiásihoz hasonló helyzetről számol be: 1945-ben Györökön államosították a Festetics-birtok legnagyobb részét kitevő erdőbirtokot. Mivel a Földigénylő Bizottság által összeírt 172 földigénylő gazdának alig volt mit osztani, így a törvényben megszabottnál kisebb birtokokhoz is hozzányúltak. Összesen 11 birtok volt, amelyet – elkobzással vagy kártérítés fejében – fel lehetett osztani, de ez is csak körülbelül 25 kh volt. Káli Csaba: Balatongyörök története 1900-1960. In: Balatongyörök múltja és jelene, 2000, p. 137.
26. Káli Csaba: Az 1945. évi nemzetgyűlési választások Zalában. In: Káli Cs. szerk.: Zalai történeti tanulmányok Zalai gyűjtemény 42. Zalaegerszeg, 1997. p. 299-340.
27. ZML 5283. sz. letét. Az 1945-ös nemzetgyűlési választás
28. ZML IV. 401. Zala vármegye főispánjának iratai. A.) általános iratok. 1946. p. 65-252. Keszthelyi járás főjegyzőjének jelentése 648/1946. számú jelentése a főispán 146/f.1946 sz. tájékoztatáskérésére (a politikai pártok vezetőségéről).
29. ZML Gyenesdiási Körjegyzőség iratai V.1728.Gyenesdiási körjegyzőség Háztartási és egyéb alapok költségvetése 1940-1948. 1 kgy 1947 sz. Gyenesdiás község képviselőtestületének közgyűlési határozata. 1947. V. 22.
30. Szijártó János 1945-ben lett körjegyző, előtte, 1933-1945 között, Zalai László töltötte be ezt a tisztséget, akinek nevével az 1956-os forradalom helyi eseményeinek tárgyalásakor találkozunk majd. Forrás: Palaczki Ferenc: Vonyarcvashegy története 1024(?)-1335-1946. Vonyarcvashegy 1996, p. 164
31. ZML Gyenesdiási Körjegyzőség iratai V.1728. Gyenesdiási körjegyzőség Háztartási és egyéb alapok költségvetése 1940-1948. Zala vármegye alispánjának 13.469/1947. sz. véghatározata Gyenesdiás község 1947/1948. évi költségvetésének jóváhagyása
32. ZML Gyenesdiási Körjegyzőség iratai V.1728. Gyenesdiási körjegyzőség Háztartási és egyéb alapok költségvetése 1940-1948. Gyenesdiás Körjegyzőség 560/1947 számú kimutatása.
33. ZML Gyenesdiási Körjegyzőség iratai V.1728. Gyenesdiási körjegyzőség Háztartási és egyéb alapok költségvetése 1940-1948. 1947. április 12. M./V. számú levél a körjegyzőnek a Magyarországi Szovjet Javak Kezelő Hivatalától
34. ZML IV. 403 Zala vármegye központi választmányának iratai 1947. A nemzetgyűlési választások eredményei
35. Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956. Zalaegerszegi füzetek 9. Zeg 2005., p. 13
36. Káli Csaba: Politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás Zala megyében. 1947-1956. In: Káli Cs.: Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956. Zalai Gyűjtemény 48. Zalaegerszeg 1999. pp. 23-39
37. ZML Keszthelyi járás MKP, MDP iratok 264/1948.MDP vezetőségének névsora községenként
38. 1949-1950-ben Gyenesdiást is érintő fegyveres antikommunista ellenállás szerveződött a környékben. A Páhokon, Keszthelyen, Cserszegen, Karmacson, Gyenesben és más környékbeli településeken szerveződő „Ébredő Magyarok” titkos szervezetének tagjai fegyveres felkelést próbáltak szervezni. Szerte az országban szerveződött hasonló kezdeményezés, ami az akkorra már fölszámolt Kisgazdapárt helyi vezetőiből, papokból, iparosokból, gazdaemberekből szerveződött. Ruzsics Ferenc: A Teremtő kérges tenyerén… (önéletrajz). Kézirat.
39. ZML 4328/1948. Kimutatás az állami és az 1948. XXXIII. Tc. alapján államosított nép- és általános iskolákról. Zeg. 1948. VII. 14.
40. Káli Cs. 1999 i.m.
41. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint a község lakosságának 95 százaléka római katolikusnak, 2-2 százaléka pedig reformátusnak és evangélikusnak vallotta magát. A népszámlálás 6 felekezeten kívüli gyenesdiásit talált. Forrás: 1949. évi népszámlálás: vallási adatok településenként, KSH: 1995. p. 102
42. ZML IV. 401. Zala vármegye főispánjának iratai. A.) általános iratok. 1949. p. 1-177. Szijártó János körjegyző jelentése a Főispán 50/ig. 1949 tájékoztatáskérésére 1949.I.17. (a felekezetek, egyházak önkormányzati szervének tagjairól)
43. ZML Keszthelyi járás MKP, MDP iratok 68.f.2/Agit. 8. őe. Járási összefoglaló havi és heti propaganda-jelentések
44. ZML Keszthelyi járás MKP, MDP iratok 68.f.2/Agit. 2. őe. Járási propagandista reszort- és oktatási munkatervei. 1949. június
45. ZML Gyenesdiási Körjegyzőség iratai V.1728.1949. XII.15-i körjegyzőségi irat.
46. ZML Keszthelyi járás MKP, MDP iratok 68.f.2/Agit. 6. őe. Járási összefoglaló, információs hangulatjelentések. 1949. december 24.
47. Gyenesdiáson Koller Tibor volt ekkoriban a DISZ-titkár, akinek elmondása szerint tartalmas ifúsági élet folyt a községben, ekkor szervezték meg az első szüreti felvonulást is.
48. Majtényi György-Szatucsek Zoltán: A kiskereskedelem és a kisipar államosítása. In: História 26. évf. 1. sz. (Ötven éve történt. 1953) 21-25. oldal. http://www.historia.hu/archivum/2004/0401majtenyi.htm
49. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek. 1950-56. 1-1950. tgy. 1950. december 6.
50. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek. 1950-56. 10/1951 tgy. 1951. szeptember 23.
51. Pető Iván–Szakács Sándor (1985): A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945–1985.
52. I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
53. 1-1950. tgy. 1950. december 6.
54. 4/1951. tgy. 1951. március 6.
55. 4/1951. tgy. 1951. március 6.
56. 13/1952. december 7.: a tanácstagoknak új takarékbetéteket kell szervezniük, a békekölcsönt jegyzettekkel ki kell fizettetni a jegyzést, és mindenkinek kötelező kárbiztosítást kell kötnie.
57. 9/1953. szeptember 5.
58. 3/1951. tgy. 1951. január 30-i ülés
59. 7/1951. tgy. 1951. június 3.
60. 1/1952 tgy. 1952. január 6.
61. Ennek okai közt minden bizonnyal szerepet játszhatott a három Balaton parti község (Balatongyörök, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás) közigazgatási összeolvasztásának területpolitikai racionalitása, s az egyesített településközpontnak a köztes településre helyezése. Valószínűleg Gyenesdiás ellen szólhatott az is, hogy a háborút követő időszakban a helyi kommunisták gyenge választási teljesítményt tudtak csak felmutatni, így hatalmi szempontból a község „büntetés” alatt állhatott.
62. 3/1951. tgy. 1951. január 30-i ülés
63. Gyenesdiás „…Az elsőrendű balatoni borvidékhez tartozik. Mezőgazdasági területének 29%-a szántó. Szántóföldjei rozs-burgonya-baltacin termőtalajok. Rétjei (16,7%) jó minőségűek, francia perje állománnyal. Jelentős a legelőterület (33,5%), azonban a sekély termőrétegű legelők elgyomosodtak, és erősen ritkulnak. A szőlő (7,4%) nagyobb hányadában oltványszőlő. A gyümölcsös (13,1%) nagy részben házi kertekben és szórvány gyümölcsösökben van, legtöbb a dió és a mandula.” In: Nagy Lóránd: A keszthelyi járás mezőgazdasági termelésének helyzete és a fejlesztés lehetőségei. Budapest, 1962, p. 35
64. Csomor Erzsébet – Kapiller Imre szerk. (2006): ’56 Keszthelyen és a keszthelyi járásban. Zalai Gyűjtemény 63. Zala Megyei Levéltár: Zalaegerszeg (Csomor – Kapiller)
65. Csomor – Kapiller 2006, p. 165
66. Csomor – Kapiller 2006, p. 170
67. Tüttő Eszter – Nyakas Alexandra: Gyenesdiás a forradalomban. Tüttő Lajos visszaemlékezései. In: Kiss Gábor szerk. (2006): Nagyapáink forradalma … Interjúk, visszaemlékezések az 1956-os forradalom Zala megyei eseményeiről Deák Ferenc Megyei Könyvtár: Zalaegerszeg
68. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 8. 1957-61. 1957. március 17.
69. Felgyenes villamosításának késleltetésében az is szerepet játszhat, hogy a hatvanas évek elején a községrendezési terv jóváhagyásakor Budapesten Soós János azt az utasítást kapja, hogy Felgyenesen új házak építését már ne engedélyezze a község. Az ekkori tervek szerint a 71-es műút alatti településrészen építették volna ki az új községközpontot és csak itt lehetett volna építkezni. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 8. 1957-61. 1960. december 23.
70. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 8. 1957-61. 1957. március 17.
71. Hernád Tibor Életem regénye. Eötvös Károly Megyei Könyvtár: Veszprém. 2001. p. 153. Hernád Tibor evangelikus lelkész,
72. a Kapernaum igazgatója így emlékezett vissza a villamosítás napjaira:„A tűzoltó egyesület titkára voltam. Ugyancsak titkára voltam a fürdőegyesületnek is. Nekem kellett felügyelni a fürdők rendjét… Nagyon szerettem a falut, s annak népét. … A villanyt is én szereztem a falunak, Káldossy István segítségével. Ő volt akkor a Megyevill főmérnöke. Ugyancsak az ő segítségével kapott a diási strandra vezető utca ostoros világítást.”
73. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 8. 1957-61. 1958. január 19.
74. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 8. 1957-61. 1957. október 17.
75. Simon Károly: Újrakezdés: évről évre. In: Száz éve a tóért. A Balatoni Szövetség centenáriumára. Balatoni Szövetség, Balatonfüred. 2004. p. 29.
76. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 8. 1957-61. 1960. január 20.
77. Dr. Bertók Sándor: A Gyenesdiási Általános Iskola 30 éve (1964-1994). Kiadó nélkül, p. 5.
78. A keszthelyi helyi járatok útvonalát 1963 nyarán hosszabbítják meg a gyenesdiási sportpályáig.
79. A gyenesdiási Kapernaum a kemény majd felpuhuló diktatúra idején fontos szerepet játszott a Magyarországi Evangélikus Egyház életében (vö. http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/267.html Magyarország a 20. században. Az evangélikus egyház (1945–1989)
80. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 9. 1962-65.1963. november 22. VB-elnök beszámolója szerint az iskolaépítésben Balogh Jánosné, özv. Kenesei Györgyné, Lakics Imréné, Lakics Ferencné és Hernád Tibor tüntették ki magukat. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 9. 1962-65. 1964. február 28.
81. Gödörházy Antal Táncsics Mihály jó barátja volt és Gyenesdiáson lelt menedéket a szabadságharc leverését követően. Alacsony, sánta, öreg, nagybajuszú tanárember volt, akinek szobrát Hernád Tiborról mintázta Kincses Mária szobrászművész (az első evangélikus lelkész, akinek életében szobrot emeltek, jegyzi meg ezt mosolygósan könyvében Hernád Tibor)
82. Az 1950-es tanácstörvény előtti időszakban, mint ezt korábban jeleztük, Gyenesdiás és Vonyarcvashegy közös körjegyzőséget alkottak, Gyenesdiási székhellyel. 1921-ig Balatongyörök is tagja volt a körjegyzőségnek. A három település lakossága közti rivalizálásra, a helyi identitások egymással szemben történő kialakítására és fenntartására vonatkozó érdekes példát hoz Vonyarcvashegy monográfusa akkor, amikor bemutatja, hogy miként került sor Balatongyörök 1937-es „visszakéredzkedésére” a körjegyzőségbe: „A két község vezetősége kitette a szűrét a gazdag kérőnek (ti. Balatongyöröknek). Idegenkedtek Balatongyöröktől még a későbbi években is. Gyenesdiás lakosságával állandóan békésen, barátságban élt községünk apraja és nagyja, összetartotta őket a szegénység, a nélkülözés. Ha bemerészkedtünk tizenéves korunkban a községbe (Györökre), biztos, hogy megtámadtak és elvertek bennünket, de ugyanígy jártak ők is, ha nem felnőttek társaságában érkeztek a községbe.” In: Palaczki Ferenc: Vonyarcvashegy története 1024(?)-1335-1946. Vonyarcvashegy, 1996. p. 92.
83. Az 1961-ben 30 fővel a keszthelyi székhelyű földműves szövetkezet (később Georgikon ÁFÉSZ) keretében megalakított szőlőtermesztő szakcsoport is egyesült 1963-ban a vonyarcvashegyivel. A szakcsoport szervezése azonban nehézkesen haladt: 1962-ben sem szedték még be a részjegy-befizetéseket. Ehhez még a termés utáni 5 százalékos hozzájárulást is be kellene a tagoknak fizetni. A tagok elzárkóznak attól, hogy a szakcsoporton keresztül szerződéseket kössenek, noha látható módon a mezőgazdasági termelés fokozását így kívánja a rendszer ekkor megoldani (ti. minél több mindenre szerződni). ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 9. 1962-65. 1962. január 26.
84. „1964-ben vettem meg a Munkácsy névre hallgató televíziót. Kapernaumban volt a falu első televíziója. Ez nagy változást jelentett mindnyájunknak. A falu gyerekei csapatostul álltak az udvaron, várva a kezdést és a bebocsáttatást.” Hernád Tibor Életem regénye. Eötvös Károly Megyei Könyvtár: Veszprém. 2001., p. 113
85. „Keszthely kútja a Szent János forráson túl, Gyenesdiás vízimalmán túl volt. A falu főútján, ha Keszthelyről jövünk Gyenesre, akkor a baloldali árokban voltak a csövek, melyek még a Festeticsek idejében épültek, s kőből voltak. Ma is megvannak. Ennek keresztmetszete nem tudott elég vizet adni a városnak, s 1960-ban a jobboldali árokba nagyobb átmérőjű csöveket fektettek le. Ebbe csatlakoztunk mi is. 1963-ban ásták meg a 720 méter hosszú árkot és fektették bele a csöveket. Az utca közepén robbantani kellett a sziklát. Nehéz munka volt. A kutunk vize nem volt egészséges. Ebből a vezetékből jó ivóvizet kaptunk.” Hernád Tibor Életem regénye. Eötvös Károly Megyei Könyvtár: Veszprém. 2001., p. 112
86. 1961-ben Gyenesdiáson a KSH 2 vegyesboltot és 2 vendéglátó egységet tart csak számon. Veszprém megye fontosabb statisztikai adatai (1961) KSH Veszprém Megyei Igazgatóság, Veszprém.
87. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 9. 1962-65. 1964. október 23. beszámoló a nyári üdültetési idény eredményeiről
88. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 9. 1962-65. 1965. április 23.
89. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 10. 1966-69. 1968. október 25. beszámoló az üdülési idényről
90. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 9. 1962-65. 1963. március 28.
91. Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon 1998: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/veszplex/html/szocikk/v1.htm
92. A hatvanas évek elején gyűjtött tárgyak jelentős része a Balatoni Múzeumban található, míg a pásztorházban ma helytörténeti jellegű régészeti tárgyakat tekinthet meg az oda látogató.
93. Helyesen: Szedő Pál gépkocsivezető szakmát tanult. 1950-ben került Veszprémbe, ahol 4 évig a Megyei Tanács ipari osztályát vezette. 1954-től 1956-ig Veszprém Város Tanácsának, majd 1970-ig a Keszthelyi Járási Tanács elnöke. Forrás: Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon 1996 http://www.ekmk.hu/lexikon/lexikon.php?betu=SZ
94. Hernád Tibor Életem regénye. Eötvös Károly Megyei Könyvtár: Veszprém, 2001. p. 152.
95. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 10. 1966-69. 1966. július 22., 1968. június 21.
96. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 11. 1970-72.
97. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 11. 1970-72.
98. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1007/1971. (III. 16.) számú határozata az országos településhálózatfejlesztési koncepcióról
99. ZML XXIII Gyenesdiási tanácsülési jegyzőkönyvek 11. 1970-72. 1972. június 27.
100. Szijártó Endréné interjú
101. A tanács elnöke ekkor Szántó Gyula, a VB-titkár Kustos István. VB-tagok: Balogh Ferenc elnökhelyettes, Kovács István, Nagy Ödön, Szijártó Endréné és Szakály János.
102. A népszámlálási adatok forrásai: Az 1941-es NÉPSZÁMLÁLÁS Demográfai adatok községek szerint. KSH. Budapest, Stephaneum Nyomda Részvénytársaság 1947.; 1949. évi Népszámlálás. 5. Részletes épület- és lakásstatisztikai eredmények. Budapest Állami Nyomda 1950. (304-305, ill. 438-439. oldal); 1960. évi népszámlálás 3. i. Veszprém megye személyi és családi adatai. KSH. Budapest, 1962.; 1970. évi Népszámlálás 13. Veszprém megye adatai. Budapest 1972; 1980. évi Népszámlálás 20. Zala megye adatai. Budapest 1981; Zala Megye Statisztikai évkönyve 1980. Zalaegerszeg, KSH, 1981, 1990. évi népszámlálás. 22. Zala megye adatai. KSH. Budapest, 1992, 2001-es népszámlálás: http://www.nepszamlalas.hu/hun/index.html
103. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 1. 1971-75. 1974. február 8. 12-9/74
104. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 1. 1971-75. 1974. december 30. 7007/1/1975
105. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 1. 1971-75. 1973. március 30. (a Vonyarcvashegyi Községi Tanács utolsó ülése)
106. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 2. 1976-79. 1976. május 28. 5508-72/1976 járási (67-3/1976 VV)
107. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 2. 1976-79. 1977. január 31. 7-3/1977 járási (1-2/1977 VV)
108. A gyenesdiási általános iskola nem esett a körzetesítés áldozatául. Ennek okaira és jelentőségére Dr. Bertók Sándor a következőképpen emlékezett vissza: „Ha megnézzük akár irányítási, tanácsi szinten, akár az óvodai szinten, mindig ’elkaptak’ minket és a körzetesítés megtörtént. Egyedül az iskola volt az, amit nem tudtak bekebelezni. Ennek pedig az alapvető oka az volt, hogy a szülőkkel sikerült egy olyan kapcsolatot kialakítani, hogy mindent megtettek azért, hogy az iskola önálló maradjon. Nem lehet szinte elmondani sem, hogy mennyi energiát kellett az iskola folyamatos fejlesztéséhez feláldozni. Most már ez nagyon kicsi tételnek tűnne, de amikor régen a szülőkkel együtt – nem azt mondom, hogy önként és dalolva, de a közösséggel közösen –minden évben feláldoztunk három-négy nap munkát, ha nem tudtunk jönni, az annak megfelelő pénzt, az iskola fejlesztésére fordítsák. És az első időben nem nagy fejlesztésekre kell gondolni, hanem pl. egy tároló helységre, hogy alakítsunk ki egy olyan környezetet, ahol a gyerekek szívesen vannak ott és jól érzik magukat. Ezek apró, sziszifuszi munkát kívánt, és nem szokták elhinni, de megvannak a feljegyzések, hogy ki hány forintot és hány nap társadalmi munkát áldozott ezekre.”
109. „Ehhez nekünk semmi közünk nem volt. Ezt a két megyei pártbizottság és a tanácsok, valamit a Központi Bizottság kellett, hogy áldását adja rá. Ehhez annyira nem volt közünk, hogy előző héten a veszprémiek még azt mondták, hogy nem költözünk Zala megyéhez. … Ez olyan szempontból nem volt haszontalan, hogy Veszprém esetében mi a végek voltunk. Hiszen Veszprémnek akkora Balaton partja van, nagy településekkel, mint Balatonfüred. Füzfő, mint gyártelep, elsőbbséget élvezett. De ott van még Ajka, Inota, mint szocialista városok. Elsősorban a pénzeket ők ide koncentrálták. Meg a Balatonnak arra a részére, amik fölkapottak voltak. Ide a végekre nem sok jutott. Ráadásul itt az értelmiség volt túlsúlyban, az akkori megyei pártbizottság első titkára (Papp János) nem volt különösebben jó véleménnyel a keszthelyi térségről.” (Szijártó Endréné interjú)
110. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 2. 1976-79. 1979. január 29. (1-10/1979 VV)
111. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 2. 1976-79. 1979. október 22. 1-145/1979 járási (1-21/1979 VV)
112. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 2. 1976-79. 1979. január 29. (1-10/1979 VV): Bertók Sándor és Porkoláb György is javasolják, hogy a következő V. öt éves tervben induljon meg Gyenesdiás csatornázása, ezzel a három község közti fejlettségi különbségek csökkennének
113. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 3. 1980-82. 1980. január 29. 1-33/1980 járási (1-6/1980 VV)
114. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 3. 1980-82. 1982. január 26. 1-29/1982 járási (1-5/1982 VV)
115. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 3. 1980-82. 1981. szeptember 29. 1-120/1981 járási (1-21/1981 VV)
116. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 3. 1980-82. 1981. május 26. 1-59/1981 járási (1-14/1981 VV). A 1013/79. kormányhatározat Gyenesdiáson is befagyasztja a nyaralóépítést, igaz a tanácsi jegyzőkönyvekből kiolvasható, hogy a szabályozás ellenére magas az engedély nélküli építkezések száma.
117. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 3. 1980-82. 1980. szeptember 23. 2-339/1980 járási (1-17/1980 VV)
118. A csatornázás elindulására Porkoláb György így emlékezett vissza: „Amikor kezdtük a csatornaépítést Gyenesdiáson, Vonyarcon és Györökön már részben megvolt. A VB előterjesztésben szerepelt, délután szavazásra kerül, hogy indítjuk a csatornaépítést Gyenesdiáson. Reggel Szántó Gyula tanácselnök azzal fogadott, hogy nincsen meg a szükséges 50%-os belépési nyilatkozat, nem lesz építés.
119. Kézbe vettem az ügyet bekopogtam 20 családhoz, és kértem írják alá a belépési nyilatkozatot, délutánra már megvoltak az aláírások. Így indulhatott a csatornaépítés.”
120. A szocialista gazdasági rendszer reformidőszakában a magántevékenységek révén a vállalkozók az átlagost messze meghaladó jövedelmek realizálására voltak képesek, mivel olyan keresletre dolgozhattak, amiket az állami szektor kielégítetlenül hagyott. Kornai János friss művében is arra hívja fel a fgyelmet, hogy „a magánvállalkozáson alapuló kapitalista gazdaságokban egy mesterember, a sarki fűszeres vagy egy kis étterem tulajdonosa tipikusan a közepes jövedelmi kategóriákba tartozik. A krónikus hiánygazdaságok körülményei közepette azonban ugyanezek a tevékenységek a legmagasabb jövedelmi kategóriába röpítik ezeket az embereket.” In: Kornai János (2007): Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás. Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 37.
121. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 3. 1980-82. 1982. január 26. 1-29/1982 járási (1-5/1982 VV)
122. Dr. Bertók Sándor: A Gyenesdiási Általános Iskola 30 éve (1964-1994). Kiadó nélkül, p. 28-29.
123. „Összefogás az iskola-építésre volt. Van olyan szerződésem, amit a VB titkár kötött velem, ez a tornaszoba és felette lévő nagyterem amely, társadalmi munkában történő építésére vonatkozott. Erre csak az anyagot biztosították. Teljes felelősséget vállaltam, mint kisiparos a kivitelezésért. Az egész munkát irányítottam vezettem, teljes felelősséggel. A kalákában történő építkezésnek a folytatása volt. Mindenki nagyon szívesen segített benne, értelmiségiek az élet minden területén dolgozó, szakember és nem szakember, asztalos, festő, stb., és nem fizettek senkinek semmiért.” (Porkoláb György interjú)
124. Bertók Sándor: i.m, p. 28.
125. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 4. 1985-88. 1985. április 9. 8020-64/1985 járási (1-8/1985 VV). Vonyarcvashegy Nagyközség Közös Tanácsa 1985-ben alkotja meg a helyi adózásról szóló rendeletet, mely szerint az üdülőhelyi díjak külföldi polgárok esetében: 20 Ft/nap/fő, belföldinél 10 Ft, szervezett csoportnál 6 Ft, míg az éves díjátalány szobakiadóknál 1000 Ft
126. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 4. 1985-88. 1985. január 29. 8020-18/1985 járási (1-3/1985 VV)
127. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 4. 1985-88. 1985. június 18. 8020-107/1985 járási (1-10/1985 VV)
128. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 4. 1985-88. 1986. szeptember 30. 7020-144/1986 Keszthely Város Tanácsa VB (1-16/1986 VV)
129. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 4. 1985-88. 1986. szeptember 30. 7020-144/1986 Keszthely Város Tanácsa VB (1-16/1986 VV)
130. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 4. 1985-88. 1987. december 29. 6513-194/1987 Keszthely Város Tanácsa VB (1-22/1987 VV)
131. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 4. 1985-88. 1988. február 25. 6513-36/1988 Keszthely Város Tanácsa VB (1-10/1988 VV)
132. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 4. 1985-88. 1988. május 31. 6513-89/1988 Keszthely Város Tanácsa VB (1-17/1988 VV) – Rezi is lesz újra önálló tanácsú község.
133. „Hát egy érdekes dolog volt. 1988 nyarán lehetett. Megjelent nálam a megyei tanács elnöke. Különben nem járt nálam még a megyei tanács elnöke, Zala megyéből sem. Leült velem szemben, s mondta, hogy ’Szabó elvtárs, a politikai helyzet változik, és Györökön mozgolódás van, és ne mondjanak ellent a györöki szétválásnak, vagy elválásnak.’ Meg voltam lepődve … A tanácsülésre be kellett vinni határozathozatalra. S úgy fogalmaztunk, hogy a Közös Tanács nem akadályozza meg Balatongyörök önállóvá válását. Én abból a határozatból vettem ezt a szöveget szó szerint, amit 1921-ben, amikor Györök önállóvá vált a körjegyzőségből, s akkor is ugyanezekkel a szavakkal mondták ki, hogy nem akadályozza meg Balatongyörök kiválását a körjegyzőségből. Nem azt mondtuk, hogy támogatjuk, hanem nem akadályozzuk meg.” (Szabó László interjú)
134. ZML XXIII Vonyarcvashegyi tanácsülési jegyzőkönyvek 4. 1985-88. 1988. május 31. 6513-89/1988 Keszthely Város Tanácsa VB (1-17/1988 VV)
135. Az 1985. évi választásokkor új elemként kötelezővé vált (az addigi lehetőség) a kettős és a többes jelölés. Keszthely és a térség demokra-tizálás iránti igényét jelezte, hogy az 1985-os országgyűlési választásokon a választókerület (Zala m. 5. vk.) Dr. Czoma Lászlót, a Hazafas Népfront jelöltjét, az MSZMP jelöltjét szemben induló embert juttatott a parlamentbe „két fura választás” eredményeképpen. Keszthelyen 1988 tavaszán és nyarán jöttek létre az akkori ellenzéki pártok helyi szervezetei, melyek közül különös jelentősége volt az ekkor a városban élő Csengei Dénes szellemi irányításával működő MDF-nek. Forrás: Kőszeg Ferenc: A vég kezdete? In: Beszélő http://www.c3.hu/scripta/beszelo/99/05/12kosz.htm; Hubai László: Választástörténet 1949-1989. http://www.vokscentrum.hu/vtort49.htm.
136. „A Baráti Kör célja: szervezetileg összefogja mindazokat a személyeket, akik a község élete, hagyományai, művészeti értékei, múltja és fejlődése iránt érdeklődnek: – az üdülőhely jellegének kialakításához és továbbfejlesztéséhez tevékenységükkel hozzájárulni kívánnak. – Mindazon szellemi érték, tudás, tapasztalat összegyűjtése és felhasználása, amely javára lehet a községnek, segítheti a lakosság és az üdülőtulajdonosok társadalmi, gazdasági és kulturális körülményeinek javítását. – Hozzájárulni az eredményesebb környezet- és természetvédelemhez. – Együttműködni társadalmi és igazgatási szervekkel. – Alkalmat teremteni és lehetőséget adni a község jobb megismeréséhez.” (Forrás alapszabály)
137. Porkoláb György községi elöljáró a 2007-es interjú során jelezte, hogy Szántó Gyula tanácselnökkel személyesen – költségtérítés nélkül – jártak el a pécsi postaigazgatóságon a telefonhálózat kialakítása ügyében.
138. „Nem volt telefon Gyenesdiáson, és a telefon volt a demokrácia első ismérve. Azt találtuk ki, hogy a kábel tv-hez 110 km – emlékszem erre a számra – hosszú árkot kell kiásni, s hogy ugyanebben a földárokban kiépüljön a telefonrendszer is. Ezt kérvényként megírtuk a postának és a közlekedési miniszternek. Ezzel tulajdonképpen a posta egy jelentős alépítményt spórol meg. Keszthelyen akkor szereltek le egy konténerközpontot, és így lett Vonyarcra áthelyezve a kábel tv központja mellé is a konténerközpont. A Közlekedési Minisztériumban ismeretség útján sikerült elintézni, hogy a miniszter kabinetfőnöke ráírja a levelünkre, hogy ’támogatom’. Így lekerült ez a levél a Posta vezérigazgatójához, s a Posta vezérigazgatója nem tudott más csinálni, mint hogy utasította a helyi postásokat, hogy teljesen egyedülálló dologként a kábel tv mellé bekerüljön a telefonkábel. Egy év alatt az egész falu telefonrendszerrel be lett hálózva. Ez egy nagy lépés volt. Természetesen ez a közösség szerveződés a kábel tv környékén társadalmi érdekként hatalmas értéket teremtett, mert nem csak a kábel tv szerveződött így, hanem a falun belül az együttműködés is, ami nagy ritkaság.” (Horváth Tihamér interjú).
139. Forrás: Szalóky Jenő interjú
140. „A faluklub és a HNF a klubkönyvtárban tartotta összejöveteleit, a formálódó, alakuló politika és a közélet forrongásaiban. Igyekeztünk az intézményben a pártsemlegesség alapján befogadni a különböző nézeteket, teret adva a vitának, véleménycserének. A politikai pártok választási gyűléseinek megtartásához a termeket rendelkezésre bocsátottuk.” Forrás: Klubkönyvtár Gyenesdiás beszámoló 2-20/90. (III. 12. Budai Józsefné vezető)
141. A Baráti Kör tevékenyen részt vett a település életének formálásában, vezetője (Riedl Ferenc) a képviselőtestületi üléseken tanácskozási joggal vett részt. A Baráti Kör tagjai a falubálok, szüreti felvonulások megszervezésével és a polgárőrség életre hívásával járultak hozzá a település lakosságának közösségé válásához. 1991-ben saját erőből és kivitelezéssel készítették el a község köszöntő és útbaigazító tábláit. A Baráti Kör 1997-ben szűnt meg.
142. A helyi KDNP tagjai részben azok közül a régi gyenesdiásiak közül kerültek ki, akik életét, karrierjét az 1956-os forradalomban vállalt szerepük miatt a Kádár-rendszer keresztbe törte. A rendszerváltoztatás során a helyi MDF-nél jobban hangsúlyozták a kommunista káderek elszámoltatását és a Kádár-rendszerben elkövetett politikai bűnök miatti felelősségre vonást.
143. „El kell hogy mondjam, a klubkönyvtárban elég szép munka volt énelőttem is. Nagyon sok kis csoport működött, nőklubtól elkezdve ifúsági klubig, és nagyon szép munkát végeztek. Ezért úgymond nekem is fel kellett kötni a ’gatyámat’, hogy tudjam tovább vinni az elődöm, Papp László munkáját. El kell, hogy mondjam, hogy örömmel gondolok arra a szintén kb. tíz évre amit, mint klubkönyvtár vezető csináltam. És így utólag talán elmondható, hogy a közbizalom ebben az időszakban kezdett irántam kialakulni. Ezt nem csak egyszer kell megszerezni, hanem folyamatosan ápolni is kell. Tehát úgy gondolom, hogy 1990-ben azért választottak polgármesterré, mert azt a bizalmat már jóval előtte sikerült megszerezni, munka közben pedig folyamatosan megerősíteni.” (Szalóky Jenő interjú)
144. 11-31/1990. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1990. október 12. – idézet Dr. Tóvölgyi László plébános szavaiból
145. „Én nagyon tisztelem a virágkertész Kósáékat. Számomra is egy kérdés. Sok esetbe nem kell ehhez gazdagság, csak józan paraszti ész, egy olyan hozzáállás a dolgokhoz, hogy ki tudná, kire lehetne rábízni, milyen rendszerváltást akarok én? A tisztesség, becsület az elsődleges, és a legfontosabb, hogy bizalmuk legyen. És akiket ez a két ember javasolt, azok ebben mind benne voltak. Nagyon pontosan ki tudták szűrni, hogy ki hajlandó a közösségért dolgozni, és nem elsősorban a saját biciklijét hajtani. Le a kalappal előttük. Tulajdonképpen az első képviselő-testületet ezek a virágkertészek kötötték csokorba.” (Szalóky Jenő interjú)
146. 11-31/1990. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1990. október 12. – idézet Szalóky Jenő polgármester szavaiból
147. 11-31/1990. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1990. október 12.
148. 1-55/1998. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1998. április 14.
149. „Pontosan nem tudom mikor, de a kilencvenes évek elején volt az a helyzet, hogy a külterületek belterületbe vonása megszűnt, illetve nagyon kemény anyagi oldalt rendeltek hozzá. Ha önkormányzatok belterületbe vonnak területeket, akkor nagyon magas pénzt kell fizetni. Amikor ennek az előszele megjelent, én a testületi ülésen javasoltam, hogy semmi gond, vonjuk belterületbe Gyenesdiás teljes területét. Többen néztek furcsán, és nem tartották jó ötletnek. Másodszorra csak sikerült elfogadtatnom. Gyenesdiás területe 1-2 hektár kivételével teljes egészében belterület lett. Ezzel a település nagyon sokat nyert.” (Dr. Bertók Sándor)
150. 1-40/1991. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1991. július 18. Tudni kell ugyanakkor, hogy e tervek egy része a belterületbe vonások engedélyezéséhez szolgáltatott – sikeres – indokot.
151. 10/1991. sz. helyi adókról szóló rendelet – bevezetik az építményadót, a telekadót, a kommunális adót és az idegenforgalmi adót
152. „Pártszemüvegen keresztül és párt magatartásszerű soha, semmi nem jött elő, és így is tudtunk működni. … És nagyon nagy szerencsém volt a testületi tagokkal is, becsülettel végezték a dolgukat, semmilyen eltévelyedés soha nem volt, hogy a saját dolgukat előrébbvalónak vegyék a település érdekénél. Aki, amit vállalt, becsülettel csinálta. A képviselőket soha nem kellett unszolni, hogy jöjjenek a munkát végezni, pedig sokszor vitatkoztunk. Néha kiabáltunk is. De addig, míg konszenzusra nem jutottunk.” (Szalóky Jenő interjú)
153. 1-88/1993. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1993. szeptember 14. Részlet Dr. Marosvári Miklós háziorvos beszámolójából „A második fordulópont akkor következett be, amikor a község önálló felnőtt körzetté vált. Az átállás nem volt zökkenőmentes, a tisztázatlan pénzügyi viszonyok, az egészségügyi reform (kártyacsata) egyidejű bevezetése miatt. Kerek 1 év múlva a TB Igazgatóság új szabályokat vezetett be, szerintem ezt is előkészítetlenül, mint a többi egészségügyi reformot. Biztosan látható ezen rendeletekből a tendencia: megválni az egészségügyi problémáktól és azt vagy a vállalkozó orvos, vagy az Önkormányzatok nyakába varrni.”
154. Lakossági fórumon hallgatják meg a jelölteket, s dr. Vajda Gábort választják, részlet a pályázatból: „A gyenesdiási családi orvosi körzetet tovább működtető orvosnak egyrészt rendkívül nehéz, másrészt viszonylag könnyű dolga lesz. Könnyű, mivel az ország talán legjobban felszerelt, modern kistelepülési orvosi rendelőjében lesz módja dolgozni, igen jól dokumentált és korszerű elvek szerint kezelt, viszonylag fatal beteganyaggal.” 1-95/1998. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1998. október 9.
155. A falusi házépítések szociológia vizsgálatához lásd Tamáska Máté (2006): Hagyományos és modern falusi lakóházak örökségszociológiai vizsgálata. In: Szociológiai Szemle 16/4, p. 36-62.
156. 1-38/2001. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2001. április 24. - Lakossági tiltakozás a Berzsenyi utcában építendő 32 lakásos, 4 szintes lakópark ellen. A tiltakozók kifejtik, hogy az üdülőövezetben ehhez hasonló építmény nem található, a családi házak magasságához képest teljesen elnyomná azokat. A mai posta mögötti ingatlanon az eredeti tervektől némileg eltérően végül is felépül a társasház. 1-16/2003. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2003. február 18. – a közmeghallgatáson a résztvevők és 165 aláíró tiltakozik a Hámán utcába tervezett 10 lakásos lakóépület ellen. Szalóky polgármester kijelenti, hogy „Gyenesdiás nem szándékozik Hévíz város nyomdokaiba lépni.” A képviselő-testület egyetért a lakók felháborodásával. Az új rendezési terv értelmében egy telekre maximum két lakás épülhet.
157. 1-56/1994. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1994. május 10. Varga Zoltán környezetvédelmi szakmérnök előadása
158. 1-40/2004. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete (GYNK) 2004. március 23.
159. Forrás: Kovacsics József ed. (1991): Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. Stadiqum Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, p. 59.
160. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (2000): MAGYARORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A 2000.ÉVBEN. Területi adatok. Budapest, KSH
161. Egy katasztrális hold 1600 négyszögöl, azaz 5755 m2; 0, 58 hektár
162. Lőcsei H. – Németh N. 2006 i.m.
163. A kutatómunka során csak néhány, elsősorban a választási kampányokra korlátozódó olyan kijelentéssel találkoztam, ami „betelepültek” és „tősgyökeresek” közti ellentétet, szembenállást hangsúlyozta. E különbségtétel mozgósító ereje meglehetősen szerény a községben.
164. 1-59/1991. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1991. október 1.
165. 1-63/2004. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2004. május 25.
166. Gyenesdiási Híradó (GYDH) 2004 XV/9.
167. 1-70/1996. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1996. augusztus 27.
168. 1-70/1996. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1996. augusztus 27.
169. 1-69/1998. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1998. május 12.
170. 1-59/1991. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1991. október 1.
171. 1-49/2001. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2001. május 29.
172. 1-78/1997. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1997. szeptember 30.
173. 1-70/1996. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1996. augusztus 27.
174. Részlet a Gyenesdiási Híradó beszámolójából a képviselőtestület 2006. május 30-i üléséről
175. 1-5/1992. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1992. január 28.
176. Gyenesdiási Híradó 2007. február p. 8.
177. Forrás: A külföldi állampolgárok ingatlanszerzésének gazdasági és társadalmi hatása a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben. Oláh Miklós, Kovács Ernő et al. (BFT, Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportja. 2002.
178. Forrás: A külföldi állampolgárok ingatlanszerzésének gazdasági és társadalmi hatása a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben. Oláh Miklós, Kovács Ernő et al. (BFT, Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportja. 2002.
179. 1-15/1991. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1991. január 19.
180. 1-71/1992. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1992. szeptember 29. Syposs Zoltán a Gyenediási Fürdőegyesület képviselője: „a Fürdőegyesület célja, hogy az önkormányzattal együttműködjön. A helyi érdek, hogy sok vendég legyen és ennek megfelelően növekedjen az önkormányzat bevétele. Az üdülőtulajdonosok érdeke, hogy e csendes, nyugodt és rendkívül szép környezetben tudjanak pihenni és tölthessék szabadidejüket. A két érdek csak látszólag ellentétes, a Fürdőegyesület célja az ellentétek feloldása.”
181. 1-7/1993. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1993. január 12. Szalóky Jenő polgármester
182. 1-44/1997. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1997. április 15.
183. 1-47/1997. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete ÜDÜLŐTULAJDONOSOK RÉSZÉRE MEGTARTOTT KÖZMEGHALLGATÁS 1997. április 19.
184. 1-37/1995. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1995. március 14.
185. 1-99/2000. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2000. október 17.
186. Hujder István: „Elmondta, hogy a községben egyre több olyan épület van, amelyek tulajdonosa külföldi. Az épület gondozásával megbízott szomszéd a helyzetet kihasználva saját vendégeinek autóját az ilyen épületek udvarára állítja be, ami csökkentheti az önkormányzat bevételeit.” 1-69/1995. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1995. augusztus 8.
187. Hársfalvi György (1996): Gyenesdiás turizmusa. JPTE Humán Szervező Posztgraduális Szak Diplomadolgozat. Zalaegerszeg
188. 2001-ben megismétlik a fölmérést (70 kitöltött kérdőív) 1-77/2001. sz. PM Hivatal ügyirat
189. http://www.nol.hu/cikk/118630/
190. GYDH 1997. VII évf. 7. szám
191. Az irányváltás szükségességét a község vezetése már az 1990-es évek közepén érzékeli. Szalóky Jenő 1995-ben a következőképpen nyilatkozik: „A Balaton északi partján lényegesen jobb a helyzet, mint a déli parton. Ott a bevételek várhatóan 50 %-kal csökkennek. Ez a különbség egyértelműen azzal magyarázható, hogy a minőségi fejlesztések ezen a részen nagyobb mértékűek, mint a déli parton. Rendkívül fontosnak tartja a propagandát, a község minél szélesebb körben történő megismertetését, amire nem szabad sajnálni a pénzt, mert az ide befektetett összeg lassan visszatérül.” 1-69/1995. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1995. augusztus 8.
192. 1995. március – kézirat. Az anyag a későbbi térségi fejlesztések irányát meghatározó dokumentumává válik, ötletei (Főnix program, várospáros) később is visszaköszönnek. A kistérségi társulás elnöke ekkor Szalóky Jenő Gyenesdiás polgármestere.
193. Kovács Judit: Gyenesdiás nagyközség turizmusfejlesztési koncepciója. 2002. január.
194. „Hát magyarul: én voltam Dél-Tirolban kinn a minisztérium felkérésére az Országos Tourinform Szövetség felkérésére, mert tudták, hogy mindig valami újon töröm a fejem. … Dél-Tirolban döbbentem rá, hogy nekünk vissza kell térnünk a gyökereinkhez! Saját gyenesdiási gyökerekhez. Mert ha megnézzük, hogyan működött a turisztika az 1900-as évek első napjaitól 1945-ig, akkor egy valamit pontosan lehetett tudni, úgy működött és fejlődött a turizmus, hogy a helyi közhatalomnak semmi köze nem volt hozzá, tudniillik ezt a Fürdőegyesület csinálta. Teljes civil szervezetként. Semmi köze nem volt a helyi közhatalomnak. Nem pénzelte, bele se szólt, ez egy civil szféra volt. És én kimentem, és mit láttam Dél-Tirolban? Ugyanazt, amit én nálunk olvastam a könyvből. Úgy döbbentem rá, hogy ők organikus fejlődés útján továbbvitték a háború után a saját szervezetet, mindig csinosítva, mindig formálva, infrastruktúrában, egyebekben, technikában.” (Szalóky Jenő interjú)
195. 1-54/2004. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2004. április 20.
196. 17-98/2005. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2005. október 25.
197. „A lényeg: a turizmus erőteljes társadalmasítása a kistérségeken belüli turisztikai vállalkozók, szolgáltatók, Tourinform-irodák és önkormányzatok összefogásával.” – vázolta a modell főbb elemeit Szalóky Jenő. Mint mondta: megtették az önszervező és önirányító kistérségi turisztikai hálózat kiépítésének első lépéseit. Már 15 szakembert képeztek ki, és a megye döntéshozó politikusainak sikeres tiroli tapasztalatcserét szerveztek. Elindult továbbá a megye kistérségeinek teljes idegenforgalmi kínálatát rögzítő, önálló térségi honlappal ellátandó informatikai rendszer telepítése is – sorolta.” Új turizmus-szervezési rendszert alakítanak ki Zalában. Monitor Magazin http://monitormagazin.hu/cgi-bin/monitor/index.cgi?view=ck&tID=97&nID=1682
198. 1-59/1991. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1991. október 1. Klubkönyvtár beszámoló: nőklub, ifúsági klub, pávakör, kerámiaszakkör, fotó szakkör, német haladó, angol kezdő, kondicionáló torna
199. A bornapok annak a térségi rendezvénysorozatnak a része, ami az 1992-ben Keszthelyen elindított „Borutcából” nőtt ki, és ma már Gyenesdiás, Balatongyörök, Vonyarcvashegy és Hévíz is csatlakozott hozzá.
200. Forrás: http://gyenesdias.hu/index.php?page=intezmenyek_klubkonyvtar
201. Forrás: http://gyenesdias.hu/index.php?page=alapitvanyok
202. Az 1997-ben alakult együttes 10 éves fennállására készült kiadványban Szalóky Jenő polgármester így méltatja a néptáncosokat: „Talán nem is tudjátok milyen küldetést teljesítetek. Egyrészt mert falunk közösségi életében fontos szerepet töltetek be azzal, hogy egy igazi közösséget alkottok, kulturális életünket színesítitek, hagyományt teremtetek, Gyenesdiás hírnevét öregbítitek. Másrészt egy generáción belül ti vagytok azok, akik nemzetünk dalait, táncait megtanultátok, őrzitek hagyományainkat, identitásunkat ápoljátok, és tovább adjátok.”
203. „A nőklubot is akkor kezdtük el megszervezni, miután fatal tanárként 1964-ben Gyenesdiásra kerültünk. Volt itt egy kézimunka szakkör. A Kopfmann Terus néni csinálta. Úgy gondoltuk, hogy ahhoz, hogy az új intézmény nevelő testülete minél előbb megismerje a szülőket, a gyerekek szüleit próbáltuk a kézimunka szakkörbe bevonni. Aztán voltak már ebben a szakkörben nyugdíjas korúak is. Ezzel együtt voltunk hetente legalább egy alkalommal kötetlenül a szülőkkel. Aztán hogy ne csak kézimunkázzunk, hanem klubszerű foglalkozások legyenek. Akkor még a TIT-en keresztül előadásokat lehetett megrendelni. Aztán összeállítottuk a munkatervet, hogy milyen témákat akarunk hallani. Megbeszéltük a szomszédos településekkel is, elsősorban Sármellékkel, elvégre ott ismertem az asszonyokat. Élénk élet volt a nőklubon keresztül. Ez mind azt a célt szolgálta, hogy minél szorosabb kapcsolat legyen az iskola és a szülők között.” (Szijártó Endréné interjú)
204. Forrás: http://gyenesdias.hu, ill. http://www.zalamegyeibirosag.hu/pdf/tajekoztatok/TSZA_2006.html
205. Az egyesület 1993-ban jött létre. A tagság részben önállóan, részben a Széchenyi Turizmusfejlesztési Program támogatásával két gyenesdiási csónakkikötőt – a hozzá tartozó tanyaépületekkel – alakított ki, az alsógyenesi és a diási kikötőkben több mint 200 csónak és 10 vitorlás számára.
206. A szocializmus évtizedeiben a gyenesdiási sportkört a keszthelyi Húsüzemmel közösen működtette a község. A Kinizsi SE-ben jelenleg 3 szakosztályban folyik sportélet, a labdarúgó (edző: Antoni János), a lovas és a kerékpáros (szakosztályvezető: Léránt Balázs) szakosztályban több mint 60 igazolt sportoló versenyez. Az Asztalitenisz SE 2003-ben a Kinizsi SE szakosztályából alakult önálló egyesületté.
207. Az egylet 2000 márciusában alakult meg. Vitorláskikötője 2002-be készült el, 2006-os évben klubházzal bővült. Hagyományos rendezvényeik közé tartozik a Nyugat-balatoni Vitorlás Napok és a Délhús Nagydíj.
208. Papp László 1970-es években készült helytörténeti kéziratában még 83 hektár szőlőterületet említ.
209. 1995-ben alakul meg Balatongyörök, Gyenesdiás és Vonyarcvashegy községek szőlőtermelőiből, 675 taggal és 136 ha szőlőterülettel.
210. 1-59/2001. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2001. szeptember 11.
211. 1-113/2004. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2004. november 23.
212. 17-84/2005. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 2005. szeptember 20.
213. 95 százalék római katolikus, 2-2 százalék református és evangélikus, 6 felekezeten kívüli. Forrás: 1949. évi népszámlálás: vallási adatok településenként, KSH: 1995. p. 102.
214. Lásd: Tomka Miklós: A vallásszociológia új útjai. In: http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/2122/tomka.htm
215. „Amikor elindult a hitoktatás, akkor az iskola vezetése nem, hogy akadályokat nem gördített az iskolai hitoktatás órarendbe történő beépítése elé, hanem magában az órarendbe építették bele. Nem voltak kedvezőtlenebb helyzetben a hittanórák, mint a testnevelők.” (Vértesaljai János interjú) „Az iskolában az órarendbe állított hittan órák mellett ezzel párhuzamosan - akik nem jártak hittanra - erkölcstant tanultak a tanulók. A kezdés éve is fontos lehetne, mert akkor még a törvény nem tette lehetővé ezt a megoldást.” (Bertók Sándor közlése)
216. 1951-ben lett Gyenesdiás önálló plébánia és a diási templom lett a plébániatemplom. Szekeres Dezső plébános idejében a templomot új szentéllyel és oldalhelységekkel bővítették. 1981 őszén teljes külső restaurálást és új tetőfedést kapott.
217. GYDH XIII/8 (2002. augusztus)
218. GYDH XV/9.
219. „A polgármester szállítja az ebédet a legszegényebb faluba” www.index.hu/politika/belfold/KSH3647/
220. Lőcsei H. – Németh N. 2006 i.m.
221. Lőcsei H. – Németh N. 2006 i.m.
222. A települési gazdasági fejlettség- és erőbecslések számos bizonytalansága miatt szakmailag kevéssé megalapozott az egyes települések évek közti rangsorbeli kisebb mozgásából mélyreható következtetéseket levonni. Gyenesdiásról annyi mondható el, hogy a kilencvenes évek eleje óta az egy főre jutó gazdasági erő tekintetében az ország első 100 települése közé tartozik.
223. http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=394815
224. Számos fejlesztés kérdésében azonban csak az engedélyes és kiviteli terveket sikerült az önkormányzatnak elkészíttetnie, forrás egyelőre nem jutott sem a tornaterem megépítésére, sem az iskola és az alsógyenesi strand felújítására, bővítésére, mint ahogy a felszíni csapadékvíz-elvezetés rendszerének kiépítésére is várni kell még. A kidolgozott tervek mielőbbi megvalósítását előmozdítandó 2006-ban elkészült a nagyközség „befektetési portfóliója”: Gyenesdiás ingatlanfejlesztési és befektetési katasztere. Ebben szerepel a Nagymező kirándulóközpont, Balaton parti wellness-szálloda, ökoturisztikai centrum, az algyenesi rekreációs központ, az Operaszikla aquapark és a diási szabadidőközpont kialakításának terve is.
225. A konszenzuskereső helyi vezetési stílust jól mutatja az az 1994-es vita, ami a Madách utcai ún. „Vitéz-kereszt” áthelyezéséről támadt. Az útfelújítás miatt vált volna ez szükségessé. Lakossági tiltakozólevél érkezik a gyenesdiási őslakosoktól – a képviselőtestület meghallgatva az egyházközség álláspontját amellett dönt, hogy nem helyezik onnét el, hanem az út közepébe teszik. 1-47/1994. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1994. április 27. Egy másik példa 1996-os: a diási pavilontulajdonosok magasnak tartják a bérleti díjakat, s ügyvédet fogadtak: abban állapodnak meg, hogy ezen túl az infációs rátával növelik a díjakat – kétoldalú kompromisszum születik. 1-70/1996. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1996. augusztus 27.
226. 2000: XII/12. H.Gy. aláírással: Hol húzódik Gyenesdiás-Keszthely határa? Című írás, amiben sérelmezi a szerző, hogy Keszthelyen a Kereskedők útját és a Faludi utcát is keszthelyi területként tartják számon, holott ez Gyenesdiás, kéri, hogy ne akarják a községet Keszthelyhez csatolni.
227. 1-92/1998. Gyenesdiás Nagyközség Képviselőtestülete 1998. szeptember 29. Szalóky Jenő polgármester beszámolója
228. A rendszerváltástól a mindenkori képviselőtestületek, a folytonosságot és következetességet képviselő Szalóky Jenő vezetésével hozzájárultak Zala megye, a Nyugat-Balaton regionális térség, a keszthelyi kistérség együttműködésének kiépítéséhez, települések közti harmonikus fejlesztések elindításához, a gazdaság – ezen belül különösen a turizmus – fellendítéséhez. A nyugdíjba vonult településvezető jelenleg a Balaton Fejlesztési Tanácsban a közgyűlési elnök állandó helyetteseként vesz részt a BFT döntéshozó testületében, a Zala Megyei turisztikai munkában és a TDM modell országos hálózatának kiépítésében. 2007-ben megkapta a Balaton Díszpolgára kitüntetést, valamint a Pro Turismo díjat.
229. Tüttő Lajos visszaemlékezése: A II. világháborús lövészárkok és a beásott tüzelőállások maradványait még sokáig jól lehetett látni, magam is sokat vizsgálódtam a területen (Kisistók-domb), ugyanis tehénpásztorként sokszor megfordultam ott. Emlékezetem szerint az oroszok tüzelőállása a Mária szobortól északra, a régi dr. Moll-féle szőlő fölötti domb mögött (Nyárjas-tető) volt. Itt a vonyarci határig egy fennsík terül el, annak a nyugati peremén voltak az állások. Innen lőtték ki azt a löveget, ami a keszthelyi Nagytemplom tornyát megsemmisítette, ill. súlyosan megrongálta. (Velem egykorú pajtásaim elmondásából tudtam meg az eseményt, akik a helyszínen szemtanuk voltak. Sajnos már egyik sem él, Kenesei János és Friss József voltak a szemtanuk 8-9 éves korukban.) A Pince-közben lakó idős holland állampolgárnál tartózkodó fatal pár (Varga István és kedvese) állíttatta néhány éve azt a hálaadó keresztet, ami a hegyen messziről látszik a településről is.
230. Hivatalos feljegyzést nem találtunk arra vonatkozóan, hogy Varga Kálmán mikortól állt a község élén. Visszaemlékezések szerint 1945-ben ő lett Gyenesdiás elöljárója, a Nemzeti Bizottság elnöke. 1948-ból találtunk olyan feljegyzést, amit Varga Kálmán a Nemzeti Bizottság elnökeként írt alá.