Az az odaadó szeretet, mely szülőfalumhoz láncol, érlelte meg bennem az elhatározást, hogy ennek a kis jelentőségű falucskának, nézetem szerint minden említésre méltó dolgát papírra vessem és megörökítsem. Annak az elbírálása, hogy mennyire sikerült elgondolásomat megvalósítani, nem az én feladatom. Teljes tudatában vagyok ugyanis annak, hogy amikor az alább következő fejezeteket mozaikszerűen összegyűjtöttem, egymás mellé rakosgattam, sokkal mélyebb érzelmek tartottak hatalmukban, mint más valakit, akinek ez nem szülőföldje. Képzeletben beszéltek hozzám a rég eltemetett öregek, a néma kövek, a suttogó erdők, a virágos rétek, a tarka mezők, a csobogó patak, az erdőkkel borított hegyek, a bájos völgyek és minden, amihez gyermekéveim édes emlékei fűződnek. Ami az idegennek csak közömbös lehet, bennem sok szép emléket elevenített fel. Ez adja talán magyarázatát, hogy nagyon sok egészen aprólékos dolgot is leírtam. Nem tudtam szabadulni emléküktől. Ha másnak unalmasnak vagy fölöslegesnek látszanak is, nekem nagyon sokat mondott mindegyik.
Bizonyosan sokan vannak rajtam kívül, akikben ugyanezt a meleg szeretetet váltja ki a szülőfalujukra való visszaemlékezés. Éppen ezért — úgy gondolom — nagyon fontos lett volna már régen, de fontos főképpen most, hogy minél több ilyen kis helységleírás lásson napvilágot.
Ezen gondolatoktól áthatva igyekeztem összegyűjteni mindent, ami kis falumra vonatkozik. Azt ugyan magam is belátom, hogy nem tudtam mindenre kimerítő választ adni, ahogy szerettem volna, de ennek magyarázata az, hogy bármennyire is élénken élnek bennem a gyermekkori emlékek, mégiscsak több mint 40 éve, hogy elszakadtam hazulról, s azóta csak egy-egy nyári szabadságot tölthettem otthon. Megfigyeléseim azonban közvetlenek, s ezek leszűrésében segítségemre volt a helyi összeköttetés. A nagy távolság és a változott viszonyok miatt bizonyosan ennyit sem tudtam volna összegyűjteni, ha nem találkoztam volna nagyon sok jóindulatú támogatóval.
Éppen ezért hálás köszönetet kell mondanom mindazoknak, akik az anyag összegyűjtésében segítségemre voltak. Vonatkozik ez különösen a történelmi, földrajzi, statisztikai, népességi és gazdasági viszonyokra. Igen értékes adatokat szolgáltattak: Barthalos Dezső körjegyző, Nagy László veszprémi múzeumigazgató, Farkas József számtartó erdész, Pfeiffer János szentszéki tanácsos, püspöki levéltáros, Posch Ferenc plébános, Strenner Antal adóügyi jegyző, Vajkai László múzeumi h. igazgató és Vevér Emil Veszprém vármegyei főlevéltárnok.
A rajzok és grafikonok készítésénél igen hathatósan segítettek Forrásy József erdőmérnök, Mézes Lajos középiskolai rajztanár és Szilas Béla iparművész.
A néprajzi adatok gyűjtésében és ellenőrzésében különösen testvéreim, rokonaim és falubelijeim támogattak hathatósan, így Hajagos Ferenc, Henn Ferencné, Pájer József volt bíró, Reichardt Ferencné és Schalbert János községi bíró. Az ő támogatásukkal igen sok olyan helyi vonatkozású, különösen néprajzi adat birtokába jutottam, amit idegenek előtt nem szívesen tárnak fel.
Meggyőződésem, ha csak valamit is sikerült elérnem szülőfalum érdekében, nem végeztem hiábavaló munkát.
Nyírbátor, Szent István évének karácsony ünnepén.