II. TERMÉSZETI VISZONYOK

1. GEOLÓGIA

Hidegkút község határa a Bakony hegység legdélibb nyúlványának, a keszthely—vörösberényi dombvonulatnak legfelsőbb lejtőjén fekszik. Előhegység jellegével bír, területe nagyrészt hullámos, kisebb-nagyobb kiemelkedésekkel, csak a hegykúpok oldalai emelkednek néha 15 fokos lejtővé. Geológiai kialakulása az idősebb triaszkort tünteti föl, bár nem egészen egységesen. Seis-i rétegek kövületei és más mezozoosi képződmények elég gyakran találhatók.

A határt északtól dél felé, majdnem félkörben a Somhegy (440 m), a Recsekhegy (430 m), a Tormánhegy (410 m) és a Hegyesmái (415 m) nevű kúp alakú hegyek veszik körül. Szerkezetükre nézve ezek eltérnek egymás­tól. A Somhegy falu felé eső oldalán drapp színű márgás mészkövet, a Recsekhegynek szintén a község felé eső nyugati aljában már márgás homokkövet találunk. A márgás homokkőre nyitott fejtő márgalapja temérdek Pseudomonotis Clarai Wissm. és Pseud. ex aff. inaequicostata Ben. lenyomatot tartalmaz.4 A Recsekhegyen előbukkanó idősebb triász képződmények csaknem vízszintes helyzetűek. Ez a rész különben szorosan összefügg a balatonfüredi Nagymezővel, ahol a fődolomit nagy kiterjedése lankásabb fekvésének és gyenge gyűrődésének tulajdonítható. Míg a balatonfüredi plató déli peremén különböző helyen átlag 30—40 °-os 22—23 h-ás a dőlés, addig északnak a Recsekhegy felé egyre lankásabbá válik, mígnem a hidegkúti—litéri törés közelében 9—10 h és 25—40 ° dőlésbe megy át.

A Tormánhegy és a hidegkúti Evetesvölgy közti részen, a Hegyesmái keleti lejtőjén négy 30—100 m közt változó transversális eltolódást találunk a kagylómész és a tridentinus mészkő közt. A hidegkúti völgytől nyugatra a fődolomit kiékelődik és a megismétlődő idősebb triasz képződmények a felsőbb márgákkal kerülnek érintkezésbe. A balatonkisszőlősi és a hidegkúti völgy közti szakaszon egybetolódott kisebb pikkelyekre van szakadozva a kagylómész, tridentinus mészkő és a kéki mészkő képezte perem.5

Uralkodó kőzetek tehát a dolomit, mészkő, márga és homokkő, csak a falu közelében, az ún. Vörösföldeken és az Öregirtás nyugati lejtőjén találunk trachitra emlékeztető vörös köveket, amilyenek a hegyvonulat Balaton mellett fekvő oldalán, Arács és Csopak határában bőségesen előfordulnak.

Geológiai vonatkozásban említést érdemel, hogy miként az egész Bakony hegységnek, úgy ennek a résznek is harmadkori, pliocénkori a kialakulása, amit az is bizonyít, hogy különösen Tihanynál ezen korszak pontusi eredetéből kecskeköröm néven ismert sok congeriát mos ki a víz. S míg a Bakony, s ennek egyéb nyúlványai általában vízszegényeknek mondhatók, addig Balaton-parti nyúlványai forrásokban, csermelyekben és patakokban eléggé bővelkednek.

A már említett hegyek a falu irányából nézve nem látszanak magasaknak, aminek az a magyarázata, hogy maga a határ is átlagosan 390 m magasan fekszik a tengerszint fölött. Az utcasor azonban az evetesi völgy irányában ereszkedik vagy 30—40 méternyire. Így a határ nagyobb része fennsík, a falu pedig enyhén lejtő völgykatlanban fekszik.

Különös természeti kincsek a község határában nincsenek. A világháború után, az 1920-as évek elején folytak ugyan tárgyalások a hátsó csatári völgyben feltárandó kőszénbánya ügyében, de ezek eredményre nem vezettek, valószínűen azért, mert a kutatások nem biztattak tartós eredménnyel. Teljesen kopár sziklák, hasznavehetetlen vízmosások nincsenek. Vannak ugyan részek, így az Irtáson, a Zsellérhegyen, a Csatáron és a közlegelőn, melyeken kevés a termőtalaj, nagyon köves és sziklás az altalaj, de erdősítésre és legeltetésre mindenütt alkalmas. Kőfejtők és murvabányák gyakoriak a határban.

Földrajzi fekvése: északi szélesség 47° 1', a keleti hosszúság 35° 31'.6

2. TERMŐTALAJ

A talaj és ezzel kapcsolatban a rmőhelyi jóság az egész területen igen változó. Általában a talaj eléggé kötött, szürke és barna agyag, főként erdei talaj. Homok, szikes talaj az egész határban nincs, csak elvétve akad löszös agyag. A most művelés alatt álló szántóföldeket, nagyon kis százalék leszámításával, elég vastag termőréteg borítja, s bár itt-ott, különösen a lejtősebb helyeken előtörnek görgetegszerűen a dolomit- és mészkősziklák, a talajmegmunkálást mégsem hátráltatják. A felső platón, valamint a volt kishidegkúti dűlőn több méter mélységig terjed az agyagréteg. Ilyen altalajú terület azonban kevés van. Eredetére nézve nagyobbrészt hordalék.

A termőtalaj keletkezésének oka a kőzetek mállására vezethető vissza, amit aztán a hullópor gazdagított. A mai határ, kivéve a Rekettyési és a Sósföldi dűlőt, valamikor mind erdőség volt. Így az erdő irtásából keletkeztek azok a szántóföldek is, melyeket az Esterházy-uradalom a XVIII. század közepén a letelepített lakosoknak kiosztott. A kishidegkúti oldalon még a múlt század második felében is irtották és rigolirozták a tótvázsonyi nemes birtokosoktól átvett erdős területeket.

Mivel a talaj összetételében kevés a különbség, a művelésnél sem lehet különösebb változtatást észlelni, legföljebb annyiban, hogy igényesebb növényt köves helyen nem termelnek.

3. VÍZRAJZ

A község határa majdnem egész terjedelmében a balatoni vízrajzhoz tartozik. Egyetlen kis patakja, mely a falu felső végében fakad, a Balaton felé folyik. A vízválasztó a felső plató, de ettől a másik ellentétes irányban, a veszprém—nagyvázsonyi völgy irányában csak egy nagyon vízszegény ér indul, a régi Csatár aljánál. Tavaknak, mocsaraknak nyoma sincs, legfeljebb hosszú esőzés és olvadás után gyűl össze a víz a Rekettyés dűlőben, de ez is hamar felszárad. Talajvíz és vadvíz is csak ritkán fordul elő, jelentősége semmi. Ivóvize a községnek elég bőven van. Különösen a két utca közti völgyben vannak bővizű kutak és források. Itt alig 6—8 méter mélyen találhatók vízerek. A víz nem mindenütt egyforma minőségű és összetételű. A legtöbb kút igen kellemes és üdítő vizet szolgáltat, de van nehezen emészthető, ásványi anyagokkal túltömített víz is. A dombon épült régi nagyhidegkúti utcában már jóval mélyebbre kell ásni, míg vizet találnak, s rendesen az sem állandó, száraz évben kiapadnak a kutak. Ilyenkor a domb mindkét oldalán fekvő völgyekből hordják a szükséges ivóvizet, ott is itatják a jószágot.

Kint a határban is általában minden irányban található bővizű kút. Kivétel egyedül az uradalmi erdő, melynek mélyen fekvő völgyrészeiben sem találtak még vizet. Ennek egyedüli vízellátó helye az Arács közelében fekvő koloskai forrás. Hátránya a vízhiánynak, hogy nagyobb vad száraz évben nem sokáig tartózkodik ebben az erdőben.

Vízvezeték, artézi kutak, hidak nincsenek, de szükség sincs reájuk.

4. ÉGHAJLAT, IDŐJÁRÁS

Sem az éghajlatra, sem az időjárásra vonatkozó pontos és folytatólagos feljegyzések nem álltak rendelkezésre, azért az itt-ott elszórtan talált adatokat inkább a helyszínen folytatott kérdezősködéssel sikerült megerősíteni és kipótolni. Hidegkút éghajlata általában szelídnek és enyhének mondható. Vannak néha nagyon szeszélyes napjai is. Nem ritka az az eset, amikor a hőmérséklet egy 24 órán belül 20—25 fokos ingadozást is elér. Ennek természetes magyarázata az enyhe balatoni és a zordabb bakonyi levegőréte­gek összecsapása. Egyébként a Balaton közelsége jótékonyan befolyásolja az éghajlatot. Magas és nyílt fekvése miatt a hőfok általában 2—3, sőt néha még több fokkal is alacsonyabb, mint a Balaton vidékén. Az enyhébb éghajlat már észrevehető, amint Balatonfüred felé a Tormánhegyet, Balatonkisszőlős felé pedig a Hegyesmált elhagyjuk. Feltűnően mutatják ezt a szőlői és az otthoni gyümölcsfák virágzása, a gyümölcs érése, ugyanígy a gabonafélék beérése közti időkülönbség. Hidegkút inkább a bakonyi magaslati légáram­lás hatása alatt áll, s ez a Balaton irányában mindjobban enyhül.

A napi hőmérséklet nyáron elég gyakran eléri a 30 °C-ot, de télen nem ritka a 20 °C-os hideg. Az ingadozás tehát 50 °C körül mozog. Legmelegebb szokott lenni július végén és augusztus elején, leghidegebb januárban. Késői és korai fagyok ritkán látogatják a környéket, kárt nemigen okoznak, de csapadékban gyakran szűkölködik, s a nyári szárazságok az amúgy is égvényes altalajú mészkő miatt gyakran hátrányosak. Időjárásbeli rendkívüliségek is ritkák. Pusztító zivatarok és jégesők nemigen vannak, ezek elvonulása leginkább Veszprém és a Balaton irányába történik. Az utolsó két évtizedben tetemesebb jégkár nem érte a határt. Abnormis idő volt 1928—29 telén, amikor elfagyott a virágos kőris teljesen, a gyertyán pedig felerészben. Számottevő aszály volt 1923-ban és 1937-ben.

Uralkodó szél az északnyugati, mely a nagyvázsonyi Kabhegy és a szentgáli hegyek irányából indul, bár a déli, balatoni szelek is sokszor hetekig eltartanak. Csapadékot is az említett irányból kap a vidék, csak szórványos és inkább viharszerű jelenség, ha más irányból, rendesen Keszthely irányából jön a felhősödés. Szélcsendes nap egész éven át nagyon kevés van.

A csapadék mennyiségét is a két szomszédos község feljegyzései alapján állapíthatjuk meg hozzávetőlegesen. Egyik oldalon Nagyvázsony, a másik oldalon Balatonfüred csapadékadatai állanak rendelkezésre. Minthogy inkább az északnyugati légáramlás érezteti hatását Hidegkúton, a nagyvázsonyi csapadékmennyiség áll közelebb a hidegkútihoz. Az 1901—1930. év közti csapadékátlagot az alábbi táblázat mutatja:

A csapadékos napok száma évenként átlag 120 körül mozog, ezekből zivatar jellegű 20—25. Nagyobb zavarokat szokott okozni a téli havazás. Mivel a magasabb Bakony felől állandó az erősebb légáramlás, a frissen hullott havat a síkon fekvő mezőségről a mélyebben fekvő faluba hordja a szél, s nemegyszer megtörténik, hogy a faluból alig lehet kimozdulni a hófúvások miatt. Különösen a kishidegkúti oldalon fekvő gyümölcsösöket borítja sokszor 3—4 méteres hó.

Általános megfigyelés még, hogy lassan tavaszodik, de az ősz rendesen hosszú és enyhe.

5. NÖVÉNYZET, ÁLLATVILÁG

Kogutowitz Károly megállapítása szerint7 az itteni növénytakaró ősmátrai. Ez a meghatározás nagyjából magába is foglalja az egész növényvilágot. A tervszerűen termelt, az ún. gazdasági növényekről másutt számolunk be részletesen, itt csak a szabadban találhatók közül soroljuk fel a feltűnőbbeket.

Erdei lombos fák közül legtöbb a cserfa, de van elég sok molyhos tölgy, kocsányos, kocsánytalan és vértölgy is, továbbá virágos kőris, magas kőris, gyertyánfa és újabban ültetett bükkfa. Régebben bükkfa csak szórványosan volt található, ma már több ezerre megy a fiatal ültetvények száma. Szintén nem régi ültetés, de ma már elég bőven akad az akác. Van még észrevehető mennyiségben mezei juhar, jókori juhar, nyírfa, szilfa, vadalma és vadkörte is.

A nagyhidegkúti volt úrbéres gazdák erdejének gazdasági terve a lombfák százalékarányát a következőkben állapítja meg:

Csertölgy 56,4, kocsánytalan tölgy 4,1, akác 17,0, kőris 11,0, juhar 4,9 és feketefenyő 6,0 százalék. Az arány hozzávetőlegesen megegyezik a másik két erdőgazdaságban, így az uradalmi és a zsellérek erdőgazdaságában is, de az uradalmiban lényegesen nagyobb a változatosság.

A fenyőfélék szintén kivétel nélkül újabb ültetés eredményei. Ma már egész fenyőerdőrészletek találhatók, sok helyen már 40—50 éves fák vannak. Fajtáik szerint vannak banka-, erdei-, fekete-, luc-, jegenye- és vörösfenyők. Leggyakoribb az erdeifenyő.

Cserjék közül gyakoribbak a galagonya, mely a régi erdőségek kipusztítása után valósággal ellepte a hegyoldalakat, továbbá van som, vesszős fagyai, kökény, vörösgyűrű som, mogyoró, sajmeggy, sóskaborbolya, kutyabenge, varjútövis-benge, ostormén-bangita, kányabangita, kecskerágó, bodza, hólyagfa, lonc, berkenyefajok, boróka, kecskefűz, csipkerózsa, rezgőnyár, iszalag, borostyán, sárga szömörce és a patak mentén sok kosárfűz.

Gombafélékben is igen gazdag a határ, különösen az erdő és a legelő azon része, ahol valamikor erdőség volt. Leggyakoribb az úrigomba, sokféle vargánya, a galambica minden válfaja, cseperke, tyúk- és csirkegomba, gelyva, fenyőgomba, rizike, keserűgomba, szentgyörgygomba, szarvasgomba és szegfűgomba. Ezeken kívül nagyon sok gyanús és mérges gomba. A nép általában igen jól ismeri a gombaféléket. Nedves években, amikor bő termés van, sokat szednek eladásra, de sokat fogyasztanak maguk is.

Apróbb növények közül említésre méltók a szamócafélék. Sok a vágások­ban és a tisztásokon a csattogóeper, a magas erdőkben a leány-eper és van helyenként nem sok, kékesszínű-eper, melynek szára és levele kissé bolyhos. Itteni elnevezése flaxerapl = Flaxerdbeeren. — Sok a kúszó földiszeder, fekete áfonya, kosborfélék, a kék harangvirágnak több változata, réteken az erősen illatos zsálya, erdőkben a hóvirág, kankalin, páfrányok, kevés gyöngyvirág, a legelőkön a réti és közönséges kökörcsin, ibolya, tarlón nagy bőségben a tarlóvirág, helyesebben tisztesfű és a földikomló, melyet gyógy­növényként gyűjtenek. Legkeresettebb gyógynövény az ezerjófű.

Állatvilága elég változatos, bár vadászati szempontból nem mondható gazdagnak. Jóllehet sok az összefüggő erdőség, mégis a már említett vízhiány miatt a nagyobb erdei vadak többnyire nem huzamosabb ideig, Csak átvonulóban tartózkodnak itt. Erdei vadak közül gyakori a szarvas, mely sokszor egész falkában látható. Kitartóbb és állandóbb az őz. Időközönként szép számban van vaddisznó. Az erdőkben és a mezőségen elég sok a nyúl, de üregi nyúl nincs e vidéken. Nem ritka a mókus és a pele sem. Kártékony erdei vadak a vadmacska, a nyest, a nyuszt, a borz, de ezeknél gyakoribb a róka, görény, menyét, az erdőszéleken és a mezőn az ürge, hörcsög, a mezei görény és a sün. Régen sok volt az orvvadász, de ma már a lőszerek drágasága miatt kevés akad.

A madaraknak sokkal kedvezőbb a változatos, hegyes-völgyes, fás és bokros felszín. Tavasszal valósággal zeng erdő és mező a madárdaltól. Van belőlük bőven. Éneklő madarak a fülemüle, függő- és széncinke, a barázda­billegető, csíz, vörösbegy, ökörszem, pintyőke, sármány, a poszáták mindén fajtája. Inkább a mezőségen és a falu közelében fekvő csalitosokban találjuk a kenderikét, tengelicét, pacsirtát, fekete-, fenyő- és sárgarigót, valamint a görbecsőrű pirókot. Más hasznos madarak még a mindenütt otthonos veréb, az erdőkben a kakukk, fakusz, harkály és nyaktekercs, kisebb mennyiségben a büdösbanka. Erdőn-mezőn egyaránt található a fogoly, fürj, fácán, szalonka, haris, örvösgalamb és vadgerle. Kártékony és ragadozó madár is akad bőven. Ilyenek a barna kánya, héja, kék vércse, sólyom, ölyv, szürke varjú, zöld varjú, szarka, mátyás, keresztesszarka és a tövisszúró gébics. Bagoly kevés van. Teljes védelemben részesülnek a parti- és a füstifecskék. Boldog a gazda, ha házánál fészkel. Fecske a nagyon alkalmas terep miatt bőven van. Leginkább a hármas forrásnál tenyészik a vadkacsa, télen a legelésző vadliba és újabban egy-két gólyapár.

A hasznos madarakat általában kíméli a lakosság, legfeljebb kiskorú gyermekek tesznek bennük némi kárt, amikor játékból kiszedik a fészkeket, de tervszerűen senki sem fogdossa a madarakat. Madarat mint házi díszt ritkán találunk. A kártékonyakat inkább pusztítják.

Hüllők közül gyakori a közönséges sikló, rézsikló és a fürge gyík. A patak mentén sok a kecskebéka, a réteken a katonabéka, a fák közt a zöld levelibéka. Ez utóbbit mint időjóst kedvelik.

A község határát vadásztársaság bérli, de ebben a gazdák nemigen vesznek részt. Évi bérösszeg 150—200 pengő körül mozog.

A rovarok közül nagyobb károkat szoktak okozni a sárgafarú gyaponc, a betűző és görbefogú szú, néha a cserebogár, a galagonya- és káposztapille hernyói, újabban a vetésekben a szerecsenlégy is fellépett.