V. NÉPESSÉG

1. CSALÁDNEVEK

Történelmi szempontból sem érdektelen, ha a rendelkezésre álló adatok alapján végigvezetjük az itt élt családok neveit, s így a népesség változására és hullámzására vonatkozóan képet kapjunk.

A régi lakosságnak majdnem teljes névsorát találjuk meg egyrészt az 1770. február 15-én Pápán kiállított urbárium aláírásaiban, másrészt pedig az 1771-ben kelt conscriptio animarumban.89 Ezek alapján könnyen megállapíthatjuk azokat a ma is meglevő neveket, melyek az említett két okiraton már szerepelnek, de megállapíthatjuk azokat is, amelyek ma már nem találhatók, mert vagy elköltözés, vagy kihalás miatt itt megszűntek lenni. Nem nehéz feladat azokat a családneveket sem kihámozni, amelyek az okmányokon ugyan nem szerepelnek, de azért már szintén a XVIII. században megvoltak Hidegkúton. Ezek közt is van nem egy olyan, melynek ma már nincs élő viselője, de a múlt század második felében még közismertek voltak. Végül meg kell állapítanunk azt is, hogy beházasodás vagy beköltözés következtében is kerültek újabb nevek a faluba, melyek szintén nem régiek.

Az okmányokon szereplő ma is meglevő nevek: Czipf, Ersching, Hapli, Hász, Heiser, Hock, Huber, Kungl, Lintinger, Máhl, Markstein, Nász, Ortwein, Pájer, Reichard, Reiter, Schalbert, Steierlein, Schmidt, Schneider, Tewald, Timer, összesen 22.

Az okmányokon meglevő, de ma már itt ismeretlen nevek; Anger, Auerbach, Mandl, Eberlein, Kraml, Kroneisz, Orbolth, Friede, Muth, Weber, Wesztergam, Zöller v. Zeller, összesen 12.

Az okmányokon sem található, ma már szintén ismeretlen, de régi nevek: Blum, Eckert, Hofmann, Izsó, Schreiber, Steixner, Strausz, összesen 7.

Olyan régi nevek, melyek az okmányokon még nincsenek meg, ezek: Ehard, Fürich, Henn, Kerschner, Pechl, Perger, Pincz, Rodenbücher, Scheer, Schlökl, Stahl, Steininger, Terr, Vélik, összesen 14.

Az utolsó két emberöltő alatt kerültek ide: Eichner, Eisenacker, Frick, Haimbach, Pittner, Szauer és Weisz Fajszról, Heiter Puláról, Schőnich — ma Szép — Városlődről, Szüsz Örvényesről, Paulovics Bándról, Krall és Scharf Herendről, végül Májer Tótvázsonyból.

Míg a Fajszról és Örvényesről idekerültek vagyoni megerősödést jelentettek, mert meglehetős örökséget hoztak magukkal, addig a többiek ebből a szempontból nem jöttek számításba, aránylag szegényen kerültek ide, s itt is azok maradtak. A letelepedés közvetlen oka azonban mindig beházasodás. Az itt elmondottak természetesen csak férfiakra vonatkoznak, de nem sokkal kisebb számban kerültek nők is a faluba. Hogy mindkettő együtt nem nagyon feltűnő, legalábbis átalakító hatása egyáltalán nincs, azt mondani sem kell. Lassú beszivárgásnak mondhatjuk ezt, különösen ha Figyelembe vesszük, hogy a fentebbi utolsó pontban felsorolt idegenek beköltözéséhez legalább 50—60 év kellett.

13. Schmidt József kishidegkúti lakos árendás szerződése 1823-ból

Pachtervertrag von Schmidt József aus Kishidegkút, aus dem Jahre 1823

2. A MAI LAKOSSÁG ÉS KIALAKULÁSA

A mai lakosság körülbelül 150 házban helyezkedik el, s ez nagyjából ugyanannyi családot is jelent, mivel ugyanabban a házban idegen csak a legritkább esetben kap lakóhelyet, legfeljebb az öregek laknak még ott. Azt is könnyen megállapíthatjuk, hogy a mai családoknak legalább 80 %-a egészen régi vagy legalábbis a legrégibb családokból való. Hogy csak egy-két példát mondjunk, ma is legalább 12 Heiser család él a faluban, körülbelül 8 Máhl és legkevesebb 7 Schalbert család. Ezek azonban az illető családnak csak férfi tagjai, nem is számítva a nőtagokat. Tehát éppen a régi családok tartják magukat a legbiztosabban.

A keveredés és vérfrissítés így is észrevehető. Ritka az olyan család, amelyben a második vagy legkésőbb a harmadik összeházasodásnál ne egy teljesen idegen, kívülről jött ágat érintene a házasság. Inkább az a ritkább, hogy egy régi a régivel kerül ismét össze, bár ilyen eset is van elég.

Ami már most a lakosság külső megjelenését, termetét illeti, azt az említett népkeveredési jelenségek nem befolyásolják. Itt a közelben, sőt az egész Bakonyban található német lakosság külsőleg alig különbözik egymástól. Általános vonás a középmagas, inkább az alatta, mint fölötte tendáló százalékkal. A kimondottan magas termet ritkaságszámba megy. A közepesnél is talán inkább alacsonyabb termet magával hozza a hízásra való hajlamot. De ez a veszedelem, ti. az elhízás, itthon csak nagyon ritkán szokott bekövetkezni, mert ledolgozzák a tartalékot. Az idegenbe kerülőknél azonban elég gyakori a jóltápláltság, különösen ha nyugodt a foglalkozás. Normális viszonyok közt nagyon kevés a sovány, inkább jó húsban lévőknek mondhatók.

14. Haiszer (Heiser) Mátyás nagyhidegkúti lakos folyamodványa a tihanyi uradalomhoz

öröksége ügyében 1837-ből

Bittgesuch von Heiser Mátyás aus Nagyhidegkút an das Tihany-er Herrschaftsgut in

Erbeangelegenheiten, aus dem Jahre 1837

15. Schmidt János kishidegkúti vargalegény vándorkönyve, 1841—1844

Wanderbuch des Schustergesellen Schmidt János aus Kishidegkút, 1841—1844

Uralkodó arc-, haj- és testszín a barna. Nem annyira sötét, mint inkább gesztenyebarna. Ez alól kevés a kivétel. Egészen szőke vagy hirtelenszőke nagyon kevés van, talán 4—5 családnál észrevehető vonás, de éppen így sötét szín is alig van, még kevesebb, mint szőke. Így a szem szivárványhártyája is többnyire a sötét színt mutatja. Van ritkán kék szemű is, de legtöbb a barna vagy sötétszürke. A hidegkútiak minden vonatkozásban sváb típusúak, Őshazájuk nagyobbrészt Württemberg-Baden és Bajorország nyugati széle.

Testi erejük edzett, munka közben megfontoltak, azért munkabírásuk is tartós. Szorosan összefügg ezzel életritmusuk is, mivel mindig a nyugodtság és meggondoltság jellemzi őket, nem mondhatók gyorsaknak vagy lendületeseknek, de még kevésbé lomháknak és tunyáknak.

A népesség fejlődését a gyér adatok miatt csak nagy ugrásokban kísérhetjük figyelemmel. Az első urbarium is csak neveket ad, mert csak a szerződő felek nevét örökíti meg, családi vonatkozású feljegyzést nem találunk benne. Az említett conscriptio animarumban már részletes adatokat találunk. E szerint akkor 56 házszám volt, ebből 32 gazdáé, 24 pedig zsellér vagy egyéb. Az egyébhez számítjuk a paplakot, az iskolát, uradalmi erdészlaklot, pásztorházat. Felnőtt 234, gyermek 158, együtt 392 lélek. Ezekből szolga 3, szolgáló 3, özvegy 7, árva 5 és koldus 2.

Gróf Esterházy Antal birtokainak népességi összeírásában 1786-ban ezeket az adatokat találjuk Hidegkútról: Házak száma 63, összes lélekszám 407, ezekből asszony 229, tehát férfi 178. A feljegyzés nem általános értékű, mert sok adat hiányzik belőle. Elmondja még a továbbiakban, hogy keresztény van 80, zsidó nincs, pap van 1, mesterember 5, paraszt 34, városi polgár és mesterember 38, zsellér 49, szabad 1, uradalmi alkalmazott 17. Ezek az adatok természetesen csak a családfenntartókra vonatkoznak. Életkor szerinti megoszlás: 12 évig 79, 13—17 évig 14, házasok száma 91, nőtlenek és özvegyek 147.

A következő adatokat Nagy Ludovicus90 1828-ban kiadott munkájából vesszük. E szerint 1828-ban van Nagyhidegkúton 69 ház és 533 lakos, Kishidegkúton pedig 33 ház és 263 lakos, mind katolikus. A két községben együtt volt tehát 102 ház és 796 lélek. Ez azért feltűnő, mert ennyi lakost a későbbi összeírásokban sem találunk. De annál feltűnőbb, hogy a feljegyzés szerint, mely 1847-ből való, amikor már Kishidegkút is elég népes volt, lényegesen kevesebb volt a lélekszám.

E feljegyzés szerint:

Az együttes lélekszám ebben az időben csak 427 lélek az előző 796-tal szemben, jóllehet a házak száma 102-ről 121-re emelkedett. Itt kétségtelenül valami elhallgatást kell feltételeznünk. Az 1847. évi adatokban minden valószínűség szerint csak a felnőttek vagy a házasok szerepelnek, míg a kiskorúakat egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Ily nagy visszaesés másképpen nem volna érthető. Annál is inkább feltételezhetjük ezt az elgondolást, mivel alig pár évvel később, 1851-ben Fényes Elek, aki adatgyűjteményében Nagyhidegkútról 464 lelket mutat ki. Így is 77 lélekkel kevesebb, mint 23 évvel előbb, 1828-ban volt. Ezt a csökkenést azonban az akkoriban lefolyt Kishidegkút benépesítésével magyarázhatjuk, melynek lélekszáma 1851-ben 274.91

1850-től már több és megbízhatóbb adatok állnak rendelkezésre. A fontosabb népesedési adatok összeállításánál azonban csak az 1910-, 1920-és 1930-as évi adatokat használjuk fel.92 [Lásd még: A magyar korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Bp., 1893. (Magyar stat. közl. Új folyam. I. köt.)]

NEMEK MEGOSZLÁSA, CSALÁDI ÁLLAPOT, ÍRÁS-OLVASÁS

Amint alább látni fogjuk, a népesség fejlődése folyamán meglepően szomorú korszak is van. De ha azon a tényen túltettük magunkat, hogy az 1880—1920-ig terjedő 40 év alatt a népesség állandóan visszaeső tendenciát mutat, a fentebb összeállított kimutatás már némi javulásra enged következtetni. Az 1910—1920-as évek kétségtelenül a háború hatását mutatják. Visszaesett a férfiak arányszáma, ami természetes is. Kevesebb a fiatalság, részben a háborús veszteség, részben az elmaradt születések miatt. Emelkedett az özvegyek százalékszáma is. A házasok magas arányszáma azon törekvésben kereshető, hogy a lehetőség szerint minden férfi és nő igyekszik a házasság keretein belül elhelyezkedni. Egész fiatalon lépnek házasságra. Leány ritkán éri el a 20 évet, általában 16—18 éves korukban már férjhez mennek. A legények a katonasor szerint intézik a házasság kérdését. Ha a katonai szolgálat miatt teheti, 22—23 éves korában megnősül. Éppen ilyen gyorsan helyezkednek el az özvegyen maradtak is, feltéve, hogy még nem egészen öregek vagy teljesen vagyontalanok.

Az írni-olvasni tudás nem fedi egészen a hivatalos statisztikát. Nagyon sokan vannak az öregek közt, akik analfabétáknak vallják magukat, különösen az idősebb asszonyok, pedig imakönyvéből talán kivétel nélkül mindegyik tud olvasva imádkozni. Így vannak az írással is. Van olyan eset, hogy 20—30 évig sem volt toll a kezében, kényelmi szempontból bele is nyugszik, hogy más írja alá a nevét, de ha nagyon megszorítják, a legtöbb le tudja írni legalább a nevét.

ÉLETKOR SZERINTI MEGOSZLÁS93

Amint ez adatokból is megállapítható, a háború hatása meglehetősen mutatkozik a születéseknél. Az 1910—1920-as években a 0—11 éveseknél van nagyobb visszaesés, viszont az 1920—1930-as években a 12—19 éveseknél van észrevehető elmaradás. Egyébként a százalékarányok minden korosztálynál megközelítik az országos átlagot, csak a normális viszonyok közti születések mutatnak az átlagnál kissé jobb százalékot.

FOGLALKOZÁS SZERINTI MEGOSZLÁS94

A lakosság főfoglalkozása tehát a földművelés, ez az éltető eleme minden hidegkúti embernek. Vannak néhányan, akik ingatlan hiányában mesterséget is tanulnak, sőt újabban a jó kereseti lehetőségek miatt már sokan tanulják a kőműves mesterséget, cipész is van néhány, a többi mesterségi ágból csak elvétve egy, de azért egyik sem szakad el teljesen a földmunkától. A megélhetés elősegítője a mesterség. Ha nincs más dolog, abban dolgoznak, de olyan egyén, aki csak ennek él, alig van kettő-három. A legtöbb mesterember, ha szerezni tud, leginkább földet szerez és ebben dolgozik, a mesterséget pedig egészen abbahagyja.

Az önálló iparosok fokozatos visszaesése is azt mutatja, hogy nem ragaszkodnak a mesterséghez, sőt hacsak egy lehetőség kínálkozik, inkább gazdálkodnak. Az 1920-as évek elején sikerült a tehetősebbeknek nagyobb földterülethez jutniok, s éppen ezért több jó nevű iparos nem folytatta tovább iparát.

Nagyobb iparvállalat a faluban nincs.

3. NÉPMOZGALOM, VÁNDORLÁSOK

Ha az 1890—:1920. évig terjedő 30 év szomorú statisztikáját vizsgáljuk, akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy mi történt itt. Hiszen a születések száma a háborús évtizedet leszámítva, mindig lényegesen felülemelkedett a halálozási számon, mégis miért fogyott a lakosság évről évre? A kérdésre nem nehéz megtalálni a feleletet. Az 1880-as évek végéig nem volt semmi baj. Ha szegényesén is, de mindenki megtalálta a kenyerét. Annyi volt a szőlő itt és a Balaton mellékén, hogy mindig biztos volt a napszám. Sok volt a teljesen nincstelen napszámos. Á fontos minden családfenntartónak csak az volt, hogy kapjon valahol lakást, ha csak egy szobát is, a megélhetésről majd gondoskodik. Ezért volt régebben sok lakásbérlő (Beisitzer), ami ma teljesen ismeretlen, mert egyrészt nincsenek rászorulva, másrészt meg szükségük van a helyre. Ahány ház, annyi a család, legfeljebb az öregek és fiatalok, tehát tulajdonképpen egy család lakik egy portán.

NÉPSZAPORODÁS ÉS VÁNDORLÁSOK ÁTTEKINTÉSE

A szőlők elpusztulása után kétségbeesett az egész falu. Mi lesz most? — kérdezték egymástól. Megélni nem tudunk magunk se, mi lesz tehát a szegényekkel? Megindultak a kivándorlások. Sok egészen szegény leköltözött közvetlenül a Balaton mellé, az ottani falvakban beállt napszámosnak, házmesternek, munkásnak. Néhány család pedig, főleg akiknek csak házuk volt, eladták azt és kivándoroltak Dél-Amerikába (2 család), Kecskemétre (5 család), Szlavóniába (2 család). A szegénység általános volt. Az 1890-es években megindul a kivándorlás Észak-Amerikába. A házasok ugyan visszatértek, de a fiatalabbak nagyobb része sohasem tért többé vissza. Egész korosztályok hiányoztak az 1900-as évek elején. Így tehát a szaporodás szempontjából egyedül a számottevő réteg költözött el és csinált helyet azoknak, akik itthon maradtak. Hogy a háború aztán további visszaesést eredményezett, az csak természetes.

A népszaporodás mesterséges megakadályozása a háború előtt alig észrevehető. A háború utáni fellendülés is természetes és érthető, mivel akkor jutottak nagyobb földterülethez.

NÉPSZAPORODÁS 10 ÉVI ARÁNYSZÁMAI

SZÜLETÉS ÉS HALÁLOZÁS KÖZTI TERMÉSZETES SZAPORULAT

Amint e táblázatból is megállapíthatjuk, az 1850—1900-ig terjedő 50 év alatt a születések átlagos arányszáma a 30, kevés eltéréssel fölötte vagy alatta. Így a születések száma 10 év alatt 300, az 50 év alatt 1500 körül mozog, egész pontosan 1557. Ezt a középarányos 30-as számot azonban 1900-tól 20-ra kell leszállítani, s így a születések száma tízéves átlagban csak 200-ra tehető, ami 1940-ig 800-nak felelne meg. Ez azt jelenti, hogy a születések az utolsó 40 évben majdnem 50%-kal csökkentek.

A születések szempontjából lényegesebb kilengés csak ritkán fordult elő. Lényeges emelkedést mutat az 1871-es és az 1873-as év, de ez talán éppen az 1870. évi feltűnő visszaesésnek természetes pótlása volt. Ugyanezt látjuk a háborús évek alatt beállott visszaesés után átmenetileg, de csak 1922-ben emelkedett a születések száma kivételesen 34-re. A születések apadása kétségtelenül az elvándorlással van szoros összefüggésben.

A halálozások száma normális viszonyok közt nem mutat nagyobb kilengést, ha igen, annak mindig valami rendkívüli oka van. Így 1873-ban és 1882-ben a kolerajárvány miatt, a többi hirtelen felszökés pedig gyermekjárványok miatt történt. Ide számíthatjuk még a háborús éveket is, ezekben szintén elég magas a halálozási szám.

A házasságkötések hullámzását csak a véletlenek okozták.

16. Népmozgalom alakulása 1850—1937 között

Volksbewegung zwischen 1850—1937

4. ELNÉPTELENEDÉS

A fentiekben már vázoltuk a gazdasági okokat, melyek a körülbelül 120 évig szépen fejlődő, sőt az egy faluból kettőre kiterjedő szaporodást az 1880-as évektől kezdődően gátolták. Az alábbiakban számokban is kimutatjuk, milyen feltűnő volt ettől az időtől az elvándorlás. Nemcsak egyesek, hanem egész családok tűntek el szülőfalujukból, az utánpótlás pedig aránylag igen kevés volt. Föltétlenül visszaesésnek kellett ez időben bekövetkeznie, hiszen akiktől a jövő megerősödését várhattuk volna — a Fiatalság—, az elvándorolt. Nagyobb részük idegenben alapított családot, soha nem tértek többé vissza, tehát a falu számára elvesztek.

Nem légből kapott számok az alábbiak, hanem a helybeli megbízható idősebbek bevonásával elkészített népszámlálás. Házról házra menve mindenkit számba vettünk, aki csak ott született vagy lakott. Az összeírás tehát pontos, s legfeljebb 2 százalékos eltolódást engedünk meg. Adataink föltétlen biztosságát azzal is igazoljuk, hogy még a helyet is, ahová az elvándorlás történt, többekkel igazoltattuk. Egyébként a legtöbbjével még később is megvolt az összeköttetés.

a) ELKÖLTÖZÖTT CSALÁDOK:

b) ELKÖLTÖZÖTT SZEMÉLYEK:

c) BEKÖLTÖZÖTT CSALÁDOK:

d) BEKÖLTÖZÖTT SZEMÉLYEK:

Az egyes személyek ki- és bevándorlása legtöbbször házasságkötés útján történt.

Amíg tehát az elköltözött családok száma 32, addig a beköltözötteké csak 4. Ha ezeket egyenként átlag 5 személynek vesszük, a veszteség 160, a nyereség csak 20.

Ha most hozzávesszük az egyes el- és beköltözötteket is, az előbbiek száma 286-ra, az utóbbiaké pedig 67-re emelkedik. Az elköltözés következtében beállott rendkívüli veszteség tehát 219 személy. Mivel pedig ezek legnagyobb része fiatal volt, és úgyszólván a házasságkötés előtt hagyta el otthonát, a természetes szaporodás is csak veszteséget mutathatott, jóllehet a község vármegyei viszonylatban még így sem maradt el a vármegye többi községétől.

NÉPESSÉG SZÁMA