VI. KULTURÁLIS ÉLET

1. NÉPJELLEMZÉS

Ez a fajra és vallásra nézve is azonos lakosság jellemében sem mutat nagy eltérést. Ha röviden megállapítjuk, hogy józan, szorgalmas, törekvő és kitartó nép, akkor csak az általános jellemvonásokat határoztuk meg, de ezek az általános vonások még nem jelentik azt, mintha mellékvágányok nem volnának lehetségesek. Ilyenek is vannak, csakhogy lényegesen mérsékeltebbek, mint a különböző fajú, temperamentumú népek keveredésénél szokott lenni. Itt a keveredés legfeljebb annyiból áll, hogy ritkán, úgy 5—10 évenként kerül ide beházasodás útján egy-egy férfi vagy nő, de ez is csak a szomszédos német falvakból kerülhet és kizárólag csak katolikus lehet. Olyan eset még nem fordult elő, hogy más anyanyelvű vagy vallású egyén került volna ide házasság révén. A jövevények aztán, ha ideiglenesen meg is tartanak valamit a szülőfalu szokásaiból, itt csakhamar teljesen áthasonulnak. A törzslakosság ezt a nagyon csekélynek mondható keveredést, mivel egyébként is rokon fajúval történik, alig veszi észre.

Életmódjuk mértékletesnek mondható. A legtöbb házban bőven megvannak a megélhetéshez szükséges alapfeltételek és kellékek. Nem nagy igényűek, nem válogatósak, de meglevő élelmiszerkészletüket ügyesen változtatják. Nagy munkaidőt, ünnepi alkalmat és a rendes vasárnapot leszámítva húst mészárszékből nemigen hozatnak, de a disznóhizlalásra nagy gondot fordítanak. Ennek készítményeiből majdnem minden háznál egész évre berendezkednek. Már a borozásnál több kilengés tapasztalható. Bora is majdnem minden házigazdának van, de otthon egy-két liternél többet ritkán tart. A borospincék kint vannak a szőlőben, oda járnak ki a férfiak minden vasárnap és ünnepnap délután. Itt történnek néha elhajlások, különösen szüret után, de általában — néhány notórius ivót leszámítva — nem részegesek. A legtöbben mindennap és rendszeresen isszák meg borjárandóságukat. A pincei vendégeskedések is gyakoriak, különösen szüret után, amikor borkóstolóba járnak. Mikor valamelyiknek elfogyott a bora, igyekszik másoknál elhelyezkedni. Kocsmába csak a nincstelenek járnak rendszeresen, a bortermelők csak alkalomszerűen. Pálinkát vagy más szeszes italt nagyon keveset fogyasztanak.

Józanságukat igazolja az a tény is, hogy verekedés még a legények közt is csak ritkán fordul elő. Gyilkossággal végződő összetűzés 30—40 évben fordul elő néha, akkor sem bosszúból vagy virtuskodásból, inkább könnyelmű tévedésből.

Életrevalóságukat és alkalmazkodó képességüket abban látjuk leginkább, hogy minden munkához értenek, vállalkoznak reá és a munka elvégzésében megbízhatók. Szeretnek dolgozni, éppen ezért szívesen alkalmazzák őket különösen a Balaton vidéki szőlőmunkáknál, továbbá erdei és egyéb mezőgazdasági munkáknál. Kivételek természetesen itt is akadnak, de ez kevés.

Vérmérsékletükben is a faji adottság állapítható meg. Nem elbizakodottak, inkább higgadtaknak, megfontoltaknak mondhatók. Könnyű kalandokba nem bocsátkoznak, ezt nem tartják férfiasnak. Ha a hidegkúti valami miatt haragra is lobban, nem izgága, enged a jó szónak. Hatósággal is ritkán van baja, mert ha nem is szívesen viseli a közterheket, ezt inkább magában vagy szűkebb környezetében hangoztatja, de aztán mégiscsak igyekszik eleget tenni kötelességének. Nem szolgalelkű, inkább tekintélytisztelő. Ezt az érzést különösen azokkal szemben mutatja ki, akik foglalkoznak vele és törődnek bajával. A jólét vagy jobb helyzet biztosítása a legfőbb vágya. Akármilyen tisztességes áldozatra képes, ha anyagiakban előbbre juthat. Ez a magyarázata, hogy lassanként majdnem az egész kisszőlősi szőlőterületet megvásárolták. Ma már a rétek és a szántóföldek vannak soron. Olyan ember, akinek szőlője nincs, vagy nagyon gyámoltalan, vagy sok csapáson ment keresztül. Ilyen nagyon kevés van. Kis melankólia mindenesetre észlelhető, de ez nem teszi őket álmodozóvá, egykedvűekké. Otthonukban inkább vígkedélyűek

Az értelmi fejlettség sem áll alacsony fokon. Nem mondhatók ugyan gyors észjárásúaknak, de céltudatosak, tanulékonyak, vállalkozó szelleműek. Az értelmi fejlettség fokmérője nem is otthon bontakozik ki teljes egészében, hanem különösen akkor, amikor más helyre és más elfoglaltsági körbe jutnak. A legtöbbje mind tanulás, mind munkabírás tekintetében megállja a helyét, letörés ritkán fordul elő.

Érzésvilága már eléggé hullámzó. Istenfélő, vallásos nép, csak kényszerhatás alatt marad el a templomból. Kényelemszeretetből csak néhány megrögzött hanyagolja el vallása gyakorlását, de ezeknek nem is nagy a becsületük. Amilyen gyorsan fellángol bennük az öröm vagy fájdalom, olyan gyorsan napirendre is térnek fölötte. Még a legnagyobb csapás sem sújtja őket egészen a porba, lassan föltápászkodnak és Istenbe vetett bizalommal indulnak meg egy esetleg új ösvényen. Embertársaik iránt is jószívűek, hosszú haragot ritkán tartanak, hamarosan megbocsátanak. Koldusaik nincsenek, mert ezekről maguk gondoskodnak, még olyan esetben is, amikor az illető súlyos beteg és ágyhoz van kötve. Maga a rokonság nem engedi meg, hogy ilyen miatt megszólják. A takarékosság nagyon kevés kivétellel általános, de másokat nem bántó. Ha kifejezésre is jut itt-ott, hogy miért van ennek több vagy jobb, mint a másiknak, ezt a bírálatot csak szóbeszéd formájában mondják, irigység és önzés ritkán van a háttérben. Panaszkodni rendes szokásuk, még a legjobb termés idején is találnak kifogásolni valót, de ennek sincs mélyebb gyökere, inkább megszokás az alapja. Elég egyenes lelkűek, de sérelem esetén rendesen a bíróságnál keresnek orvoslást. Túl érzékenyek. A közért nem szívesen áldoznak, inkább egyesek vallásos buzgósága állít néha maradandó emléket. A templomot szeretik, oda sok mindent vesznek. A harangok beszerzése is igen hamar megtörtént. De már a hősök emlékének megörökítésére nem volt érzékük, ezt magánügynek tekintették. A babonának is van bőséges tere, de ennek káros hatása nemigen mutatkozik, nem viszik kifelé.

Akaraterejük határozott és állhatatos, nehezen befolyásolható, de azért nem viszik nyakasságig, kellő érveléssel meggyőzhetők.

Ízlésük a helyi viszonyoknak megfelelően fejlett, a tisztaság kedvelik, szeretik a rendet, de nem a túlságos pompát. Derűs kedélyűek, jókedvűek, a nótát és a táncot fiatalabb korukban nagyon szeretik. Zenei hallásuk igen fejlett. A legények nagyobb része harmonikán és szájharmonikán sokszor művészi tökéletességgel játszik. A fiatalság nótáit két-három hangon énekli, de ez a felnőtteknél is megszokott. Táncolni rendesen csak búcsúkor, újévkor és a farsang három utolsó napján szoktak, a fiatalság azonban igyekszik más alkalmat is felhasználni a táncra. A tánc helye, a lakodalmakat kivéve, a kocsma. Mesélni is nagyon szeretnek. Ideje, a hosszú téli estéket leszámítva, a vasárnap délután. Ilyenkor a férfiak nagyobb része a pincébe megy, az otthon maradtak pedig, férfiak és nők, ha jó az idő, csoportokba verődnek a házak előtti lócán vagy az árnyékos udvaron* ahol aztán vígan mesélnek, tereferélnek, míg az esti munka haza nem szólítja őket. Az utóbbi években már a modern táncokkal is megismerkedtek, de az arcfestésnek még nincs nyoma.

Erkölcsi ízlésük falusi értelemben fejlettnek mondható, illedelmesek, tisztességtudóak, kétértelmű tréfákat csak burkoltan adnak elő. A káromkodás elég gyakori, de sohasem hányavetiségből, inkább csak méregből. Erkölcsi botlások és törvénytelen születések száma csekély. Ennek talán az a magyarázata, hogy aránylag nagyon fiatalon házasodnak, így 18 éves hajadon leány már ritkaságszámba megy.

A lopást igen súlyosan ítélik meg, elég ritkán is fordul elő. De az idegen tulajdon tiszteletbentartásához hozzá kell szoknia mindenkinek, hiszen egyetlen udvar vagy gyümölcsös sincs bekerítve az egész faluban. A börtönbüntetést megbélyegzőnek tartják, de hamar meg is bocsátják. Öngyilkosság talán minden emberöltőben fordul elő egy-kettő. Háttere majdnem kivétel nélkül az önmeghasonulás vagy elmeelborulás.

Társas magatartásában a nép barátságos, nyájas, beszédes és vendégszerető. Legfeljebb a magyar nyelv nem tudása képez némi akadályt. Az idősebbek között akadnak ugyanis még többen, akik nem tudnak jól magyarul, ezt a hibájukat restellik, s azért inkább visszahúzódnak. A teljesen idegenekkel szemben elég zárkózottak, de ha megismerték az illetőt vagy saját fajtájukbeli, igen előzékenyek és minden figyelemre és szívességre kaphatók. Nem hivalkodnak, inkább hallgatnak, de becsületüket és szabadságukat bátran megvédik. Az osztálykülönbségnek nem ellenségei, csak újabban vehető észre rosszindulatú uszítás, amikor az adók emelését azzal magyarázzák, hogy a sok lateiner miatt van erre szükség.

Szülőföldjüket nagyon szeretik a hidegkútiak. Az idősebbek hiába vándoroltak ki Amerikába, haza kívánkoztak. Akiket élethivatásuk, könnyebb megélhetési lehetőségek másfelé szólítanak, azok is élénken fenntartják a szülőfaluval való összeköttetést. A veszélyt nem keresik, de azért nem gyávák; hiszékenyek, de nem elmaradottak. Sokan már újságot is olvasnak.

Kortesfogásoknak, demagóg szónoklatoknak nem igen dőlnek be, e téren inkább érdekeik vezérlik őket. Viseletüket és népszokásaikat szeretik, de ezekről más helyen szólunk bővebben.

Amint már mondottuk, az egész falu német származású, de semmi közük a nagy német propagandához. Ők igenis magyaroknak tartják magukat, innen vesznek mindenféle irányítást és nagyon sajnálják, ha nem tudnak kifogástalanul magyarul. Ma már elég kevés van ilyen, hiszen az iskolán kívül már az utcán is magyarul beszélgetnek és különösen nótáznak. Izgatásnak itt helye nincs. A háború alatt is kifogástalanul viselkedtek, több kitüntetést is kaptak, két vitéze volt a falunak, mindkettő vitézi földet is kapott. A Nemzeti Egység Pártja megvan, nem sok jelentőséggel.

A vezetőséget, kormányt stb. itt is szidják, de csak egyesek és mindig adott esettel kapcsolatban, sohasem felforgató szándékkal. Proletártudat csekély, iparosai inkább kőművesek. Esetleg belépnek a szakszervezetbe, de annak jelentőséget nem tulajdonítanak. Azzal tisztában vannak, hogy kereseti lehetőségeik csak az osztálykülönbség alapján növekedhetnek. A nemzetek harca nem nagyon érdekli őket, hiszen ezek látszólag nemigen érintik érdekeiket. A háború következtében elvesztett kereskedelmi élénkséget azonban nagyon fájlalják, ez már az ő életkörülményeiket is erősen befolyásolja. Különösebb vágyaik, céljaik nincsenek.

A helyi közvéleményt néhány helybeli okosabb férfi szokta irányítani. Az asszonyoknak e téren nagyon kevés szerepük van. A forradalmak nem sok nyomot hagytak maguk után, földhöz jutottak, s ez levezetett minden szélsőséges indulatot. Nem mondhatók zsidógyűlölőknek, mert a közeli nagyobb bevásárlóhelyeken majdnem mindent tőlük vesznek, de a faluban nem tűrik meg őket.

Amit itt a nép jellemzéséről elmondottunk, természetesen nem vehető százszázalékosnak, vannak kivételek is, de ezek száma alig haladja meg a 10—15 százalékot.

2. NÉPSZOKÁSOK

Hidegkút lakossága, mint a történelmi részben már láttuk, mintegy 200 éve szakadt el ősi hazájától. Ennek az elszakadásnak természetes következménye volt, hogy a kapcsolat az őshazával lassanként teljesen megszakadt. Akik az ősi otthon azonos vidékéről jöttek, lehetőség szerint egymás közelében maradtak, vagy ugyanabban a faluban telepedtek le. A környezet azonban itt az új hazában teljesen megváltozott. A szomszédságban köröskörül magyarok, kisebb részben pedig más vidékről jött németek laktak. Ennek a szomszédos német lakosságnak azonban nemcsak a nyelve, hanem szokásai is meglehetősen különböztek a hidegkútiak nyelvétől és szokásaitól.

A majdnem 200 éves múlt mind az eredeti nyelvjárásokon, mind a régi szokásokon sokat nivellált, egyenlített. Így a Bakonyban található német lakosság ma már nagyjából ugyanazokat a szokásokat követi, bár nyelvjárásukhoz most is ragaszkodnak. A nyelvjáráshoz való ragaszkodás azt eredményezte, hogy ott majdnem minden német faluban más tájszólást hallunk. A szokások átvétele viszont azt eredményezte, hogy bizonyos alkalmakkor ugyanazokat a szokásokat találjuk az egész környéken. Vannak azonban olyan féltve őrzött szokások is, amelyek csak egyes helyeken vannak meg. Ezek között találunk nem egy olyat, amelyet kétségtelenül az óhazából hoztak magukkal. Ezt igazolja elsősorban az a körülmény, hogy csak egyes helyeken vannak meg, de igazolja másodsorban az a tény is, hogy a kiejtés már annyira elavult, hogy nem is értünk meg minden szót. A népszokásoknál található mondókákat igyekeztünk — a megértés végett — az irodalmi nyelvhez közelebb hozni, de az eredeti elavult kifejezéseket megtartottuk.

Célunk itt külön csoportokban leírni azokat a megfigyeléseket, melyeket az egész falu ismer és mind ünnepi, mind más alkalomkor gyakorol is. Amint már említettük, a hidegkútiak mindnyájan katolikusok, és következetességgel ragaszkodnak is vallásukhoz. Így természetes, hogy a vallásos érzés teljesen összeolvadt a mindennapi élettel, s e kettőt egymástól elválasztani alig lehet.

Az alábbiakban külön fejezetekbe foglalva leírjuk mindazt, amit a nép múltjából és jelenéből érdekesnek gondoltunk. Külön kell ezekkel foglalkozni, mert az elmagyarosodás ma már olyan gyors iramban halad előre, hogy néhány évtized múlva az itt elsoroltak csak mint emlékek maradnak meg az utókor számára.

A leírásnál a természetes sorrendet követjük, vagyis megkezdjük a születésnél és haladunk a sír felé. Azután végigmegyünk az ünnepeken és elmondjuk, ami azon alkalommal történik. Végül áttérünk az alkalmi népszokásokra.

a) Születéskor. A fiatal házasoknak egyik legnagyobb gondja a komaválasztás. Nem azért, mintha ezt a tisztséget bármikor nem szívesen vállalnák el, hanem inkább azért, mert az így létrejött rokonságnak igen komoly következményei vannak. Bevett szokás, hogy a komasági viszonyba kerülők lehetőleg ne legyenek közeli vérrokonok. Ez alól kivétel csak nagyon ritkán, mondhatjuk végszükségben van, amikor nincs más választás. De azért ágrólszakadt idegent sem szívesen hívnak meg e tisztségre. Vannak erre vonatkozó hagyományok még az öregektől. Tehát a vérrokonság lehetőség szerint kerülendő, helyette olyan egyént választanak legszívesebben, akivel a család valamelyik ága már volt ilyen fokú rokonságban. Régi kereszt- vagy bérmaszülők leszármazottaival szeretik feleleveníteni a rokonságot. Komának meghívni valakit igen nagy megtiszteltetés. Ezt a rokonságot megsérteni szinte égbekiáltó nagy bűn. A komasági viszonyba kerülők, bármilyen jó barátságban is éltek azelőtt, tovább nem tegezik, hanem a legnagyobb tisztelettel magázzák egymást. Az elsőszülött fiú vagy leány mindig a keresztapa vagy -anya nevét kapja, ennek figyelembe nem vétele igen nagy sértés. Ritkán és csak olyan esetben van ez alól kivétel, ha a keresztszülőknek is az a kívánságuk, vagy ha helyi felfogás szerint nem tetszetős a név. A komaságot az egész életen keresztül szigorúan megtartják. Amíg a keresztgyermek még kicsi, legalábbis addig míg iskolába jár, a figyelmesebb keresztszülők minden kínálkozó alkalommal valami ajándékkal mutatják ki iránta való szeretetüket. Ha búcsúra mennek, elengedhetetlen, hogy ajándékot ne hozzanak neki. Ilyen alkalmak még a karácsony, újév, húsvét és amikor a keresztgyermek házasságra lép.

17. Keresztelő — 1937

Taufe — 1937

A bérmaszülők kiválasztása szintén komoly esemény, de kötöttségre és külső formára már nem olyan szigorú. Megbántani ezeket sem szabad.

b) Házasságkötésnél. A házasságkötés, helyesebben egy házasságnak, létrehozása igen fontos, de egyúttal igen nagy gondja is a hidegkút szülőknek. Szerelmi házasság csak ritkán fordul itt elő, de ha van reá eset, rendesen nem szokták megakadályozni. Új párt inkább a vagyoni viszonyok hoznak össze. Hosszas érdeklődés és tapogatózás előzi meg a tervbe vett házasságot. Mivel a házasságkötések megszokott ideje a farsang, más időszakban csak ritkán kötnek házasságot. Ilyenkor idejük is van bőven a terv megbeszélésére. Az összeköttetés, egyengetés útjának keresése még ősszel — leggyakrabban szüret után a pincében — indul meg. A családi ügyek megvitatására leginkább ilyenkor érnek rá, ilyenkor is melegszenek fel legjobban az újbor hatása alatt. A megbeszéléseken részt vesznek elsősorban az apák, de hathatósan közreműködnek a keresztapák, sógorok és testvérek is. A fiatalok ilyenkor még nem sokat tudnak az ő jövőjüket kovácsoló megbeszélésekről. Amikor a tervbe vett házasság minden részletét megvitatták, sőt ami a legfontosabb, a hozomány ügyében is nagyjából megállapodtak, kezdődik a nyílt fellépés. Természetesen az öregek tanácsa azt is kipuhatolja, szívesen veszik-e a kérdéses helyen az ajánlatot. Ezt az előzetes megtárgyalást zamkhupln = zusammenkopulieren-nek mondják.

A fiatalok csak akkor kezdenek egymás iránt komolyan érdeklődni, ha erre biztatást kaptak. Először a legény tesz kísérletet a leányos háznál. Egy alkalmas estén elmegy oda látogatás címén. Ha a fogadtatással meg volt elégedve, jönnek a szülők is, majd viszonozzák a látogatást, s végül jön a megkérés. A többi már rövid lejáratú ügy. A leánykérést rendesen a keresztapa végzi, mint aki leginkább hivatott keresztfia jövőjét biztosítani. A megkéréskor, mivel már úgyis kellőképpen tájékozódott mindkét fél, megbeszélik az eljegyzés és kézfogó idejét. Az eljegyzés ünnepies formáját majdnem kivétel nélkül szombat este szokták megtartani, szűk családi körben. A fiatal páron kívül a szülők, testvérek és a keresztszülők vesznek részt. Az eljegyzés valami ajándék átadásával nyer képletesen kifejezést. Legfontosabb azonban a hozományban való végleges megállapodás. Azért is hívják ezt az ünnepséget Versprechens-nek. Az eljegyzés után, ha közben fel nem bomlik, éppen hogy kivárják a hirdetési idő leteltét, hamarosan meg is esküsznek. Három, négy hétnél tovább semmi esetre sem halasztják.

A közbeeső időt a lakodalmi előkészületekre fordítják. A vőlegény, vőfélyek, helyesebben a násznagyok sorban meghívják a rokonokat és a vőlegény, valamint a menyasszony legjobb barátait, illetve barátnőit. Meghívni kétszer szoktak. Mindjárt az eljegyzés utáni napokban, amikor a meghívottak nyilatkoznak, hogy elfogadják-e a meghívást vagy nem. A lemondás igen udvarias formában történik, nehogy harag származzék a visszamondásból. A meghívást aztán a lakodalom előtti napok valamelyikén megismétlik, de csak azoknál, akik az első meghívást elfogadták. A meghívás a kora reggeli órákban történik, amikor még mindenki otthon van. A hívogatókat előzékenyen fogadják, és rendesen borral vagy pálinkával kínálják meg. A meghívás a következő megszokott mondókával történik:

Ich und mein Mitkamerad, wir sind zwei ausgeschickte Boten vomjungen Herrn Brautigam, wie auch von seiner vielgeliebten Jungfrau Braut und auch vom Brautvater und Brautmutter. Sie lassen euch kitten und sagen, ihr sollt ihre Bitte nicht abschlagen, vielmehr zusagen, als abschlagen. Ihr sollt ihnen den christlichen Kirchengang zieren helfen, von Gasse zur Strasse, von Strasse zu Land, von Land zu der Priesters Hand. Von dort kehren wir wieder zurück in das wohlanbestimmte Hochzeitshaus, auf ein Gabel voll Suppen und Löffl voll Kraut. Solang das Weinfass wird rinnen und die Sarten werden klingen, wenn wir tanzen und springen, wenn wir eingeladene Hochzeitsgaste sein. — Én és a társam az ifjú vőlegény úr, szeretett szűz menyasszonya, valamint nászapja és nászanyja követei vagyunk. Ők kéretik Önöket, és azt mondják, hogy kérésüket ne utasítsák el, inkább elfogadják, mintsem elutasítsák. Kérik Önöket, hogy keresztényi templomba menetelüket díszíteni segítsenek, utcáról az útra, útról a határba, határból a plébános kezébe. Onnan visszatérnek újra a jól felszerelt lakodalmas házba egy tele villa levesre, egy tele kanál káposztára. Amíg a boroshordó csorog, az evőeszköz csörög, táncolunk, ugrálunk, lakodalmas vendégek leszünk.

Ezután jön az értelmesebb meghívás hamisítatlan honi nyelven: Uft Hochzi sotr all ke = Auf die Hochzeit sollt ihr alle gehen. — A lakodalomba mindnyájan jöjjenek el. Ezt a szokást Hochzeiteinladennek mondják.

A fiatalságra való tekintettel különös gondot fordítanak arra is, hogy mindenkinek meglegyen a párja, táncosa. A vőlegény legnagyobb gondja zenéről gondoskodni. Ezt ő is fizeti. A jobb módúak rezesbandát, a szegényebbek harmonikást fogadnak. Néma lakodalom csak az egészen szegényeknél vagy özvegyeknél fordul elő.

Mivel a lakodalom napját már a meghíváskor közlik a vendégekkel, előtte egy-két nappal összejönnek az asszonyok és megteszik a szükséges előkészületeket, sütnek-főznek. Bevett szokás szerint egy tyúkot, egy sonkát vagy más húsfélét és egy kosárnyi tejterméket küld minden résztvevő. A többi ennivalót az örömszülők adják össze, mégpedig egyenlő részben a vőlegény és a menyasszony szülei. Ugyancsak közösen szerzik be a borszükségletet is. A módosabbak 60—80 vendéget is meghívnak egy lakodalomba, s ezek jóltartásához nemegyszer hízott disznót vagy növendék marhát vágnak le, nem is számítva a különféle szárnyasokat. Nem ritka eset, hogy egy sikerültebb lakodalomban 400—600 liter bor is elfogy. Igaz, hogy néha 2—3 napig is eltart a lakodalom. Evőeszközt a lakodalmas háznál nem adnak, erről a meghívott vendégek nő tagjai gondoskodnak. Az asszonyok férjeiknek és gyermekeiknek, a lányok pedig táncosuknak hoznak evőeszközt.

Az esküvőt megelőző este rendesen a fiatalság búcsúztatja a menyaszonyt társaitól. Ennek az összejövetelnek a neve: Kranzlnacht. Ilyenkor összejönnek a leányok a menyasszonyi koszorút és a legények kalapjára a bokrétát megkötni. Sokszor egészen szabályszerű kis mulatság fejlődik ki ezen a leánybúcsún. A zene már ilyenkor rendesen kéznél van, a rezesbanda kis esti szerenáddal már előre jelzi a holnapi eseményt, mire a legények is előkerülnek, s így csakhamar kész a mulatság. A másnap következő fontos eseményre való tekintettel azonban éjfélnél tovább senki sem marad. Étkezés ilyenkor nincs, legfeljebb borral kínálják meg az összegyűlteket.

Az esküvő napján a vőlegény rokonai a vőlegényes háznál, a menyasszony rokonai pedig a menyasszonyos háznál gyülekeznek. Az esküvő rendes körülmények közt mindig hétköznap, lehetőleg kedden szokott lenni, és ha csak valami fontos akadály nincs, mindig szentmise keretében. A gyülekezés nem sietős, mert 9 órakor harangoznak elsőt, a szentmise pedig csak 10 órakor kezdődik. A vendégek az első harangszóra kezdenek gyülekezni. A vőlegényes háztól elindulnak a vendégek és elkísérik a vőlegényt a menyasszonyos házhoz. Fontos, de nehéz feladat itt is, hogy a menyasszony idejére elkészüljön. A ruházkodásról más helyen szólunk. Mikor az öltözködéssel rendben vannak, kezdődik a búcsúzkodás. Ez igen megható jelenet, mert mind a vőlegény, mind a menyasszony minden hozzátartozójától búcsúznak, a szülőktől pedig áldást kérnek és nyernek. Ezután jön a násznagy szerepe, aki a következő ünnepélyes mondókával kéri ki a menyasszonyt a szülőktől:

Ihr hochgeehrte Bittleute und Hochzeitsgaste. Weil jetzt schon jedermann sehen kann, dass die tugendsame Jungfrau Braut vor weinen nicht mehr reden kann, so fang ich statt ihr zu bitten an. Zum ersten bittet sie ihren herzliebsten Vater im Gottes Wiílen, zum zweitenmal im Gottes Willen, zum drittenmal im Gottes Willen. Kommt herbei herzliebster Vater verzeihet ihr, wenn sie euch hat etwas Leids getan. Für diese Tat, dass ihr sie so christlich erzogen habt. Gott soll euch geben dafür den Lohn. Zum zweitenmal bittet sie ihre herzliebste Mutter. Zum erstenmal im Gottes Willen, zum zweitenmal im Gottes Willen, zum drittenmal im Gottes Willen. Kommt herbei herzliebste Mutter, verzeihet ihr, wenn sie euch hat etwas Leids getan. Sie sagt euch Dank für diese Gnade, dass ihr sie unter euerem Herzen getragen hat und auf diese Welt erzeuget. Sie sagt euch Dank für jeden Schritt und Tritt, was ihr für sie habt getan. Gott soll euch geben dafür den Lohn. Zum drittenmal bittet sie ihren Taufget und Taufgodl. Kommt herbei und verzeihet ihr, wenn sie euch hat etwas Leids getan. Sie sagt euch Dankfür diese Gnade, dass ihr sie zur christchatolischen Tauf getragen habt. Sie sagt euch Dank für jeden Schritt und Tritt. Gottgebe euch dafür den Lohn. Zum viertenmal bittet sie ihre Geschwistern. Kommt herbei ihre lieben Geschwistern, verzeihet ihr, wenn sie euch hat etwas Leids getan. Sie sagt euch Dank für jeden Schritt und Tritt. Gott gebe euch dafür den Lohn. Zum fünftenmal bittet sie all die Nachbarsleute, sie sollen kommen, und sollen ihr auch verzeihen. Zum sechstenmal, wie auch zum letztenmal bittet sie alle Hochzeitsgaste, gross und klein, sie sollen alle kommen, und sollen ihr auch verzeihen. Und jetzt ziehen wir zur heilige Kuplation. Es segnet dich die Allmacht des Vaters, die Weisheit des Sohnes, die Gütigkeit des heiligen Geistes. Amen. Gelobt sei Jesus Christus. — Mélyen tisztelt meghívottak és lakodalmas vendégek. Mivel most már mindenki láthatja, hogy az erényes szűz menyasszony könnyeitől tovább beszélni nem tud, így helyette én kezdem el. Először kéri szeretett apját Isten akaratából először, Isten akaratából másodszor, Isten akaratából harmadszor. Jöjjön szeretett apja, és bocsásson meg neki, ha valami fájdalmat okozott. Azért a tettéért, hogy keresztényi hitben fölnevelt, áldja meg az Isten. Másodszor kéri szeretett anyját, Isten akaratából először, Isten akaratából másodszor, Isten akaratából harmadszor. Jöjjön szeretett anyja, és bocsásson meg neki, ha valami fájdalmat okozott. Köszönetet mond azért a kegyért, hogy őt a szíve alatt hordozta és a világra hozta. Köszönetet mond minden fáradozásáért, amelyet érte tett. Az Isten áldja meg érte. Harmadszor kéri keresztapját és keresztanyját. Jöjjenek és bocsássanak meg neki, ha valami fájdalmat okozott. Köszönetet mond azért a kegyért, hogy őt katolikus kereszténynek megkereszteltették. Köszönetet mond minden fáradozásukért. Az Isten áldja érte őket meg. Negyedszer kéri a testvéreit. Jöjjenek kedves testvérei, és bocsássák meg neki, ha valami fájdalmat okozott. Köszönetet mond minden fáradozásukért. Az Isten áldja érte őket meg. Ötödször kéri szomszédaikat, jöjjenek és bocsássanak meg neki. Hatodszor és végül jöjjön minden lakodalmas vendég, nagy és kicsi, és bocsásson meg. És most menjünk a szent esküvőre. Áldjon meg az Atya mindenhatósága, a Fiú bölcsessége, a Szentlélek kegyelme. Amen. Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Ezután megindul a menet a templomba. A templomba menet a leányok, visszajövet a legények mennek elől. Nem párosával, hanem ahol hely van, utcaszélességben megy a nászmenet, a leányok külön sorban a menyasszonnyal, a legények a vőlegénnyel. Az idősebbek a két sor után, de itt már nincs pontos előírás. A templomba is, visszafelé is muzsikaszóval, hangosan ujjongva, pisztolydurrogtatás mellett mennek. Az első nyoszolyóleány egy almába tűzött, szépen feldíszített rozmaringszálat visz, valószínűen a fakadó új élet szimbólumaként, amit az oltárra helyez. Ez az eskető papnak járó ajándék. A menyasszony kis koszorút visel, a többi leány csak a kezében visz egy szál virágot vagy rozmaringot. Régebben a legények díszes bokrétát viseltek a kalapjukon jobboldalt, így a vőlegény is, de ez a szokás újabban kezd kimenni a divatból. Ma a férfiak mindössze egy rozmaringszálat viselnek a gomblyukban, ez is színes pántlikával vagy aranyfüsttel díszítve. Ha fúvószenekart fogadott a vőlegény, ez végigmuzsikálja az egész misét.

Az esketési szertartás a mise végén történik. A szertartás befejeztével az egész násznép megkerüli az oltárt, egyik oldalon keresztcsókoltatás és némi adakozás történik. Ezután szép rendben kivonulnak a templomból. A hazavonulás még vidámabb, mint a felvonulás. Az egész násznép a menyasszonyos házhoz megy, ahol egy már teljesen kiürített szoba várja a hazaérkezőket. Az üres szobára azért van szükség, mert a templomból való visszaérkezés után azonnal kezdődik a menyasszonytánc — Ehrentanz. Minden férfi és nő, fiatal és aggastyán egy kört táncol a menyasszonnyal. A menyasszonyi tánc után az egész vendégsereg elszéled átöltözni, mert amíg a templomba a legünnepibb ruhában megy mindenki, a lakomához és az utána következő vígsághoz már egyszerűbben, illetve kényelmesebben öltöznek. Ezt az átöltözési szünetet használják fel a legények arra, hogy az ebédhez asztalról és ülőhelyről gondoskodjanak. Asztalokat és lócákat hordanak össze, hogy mindenkinek jusson hely. Kényelemre nem sokat adnak, hiszen nemegyszer ugyanazon szobába 6—8 asztalt is beállítanak. Az ebéd úgy két óra körül kezdődik és sokszor bizony késő estig is eltart. Az ételeknek néha se szeri, se száma. Egy rendesebb lakodalomban legalább a következő ételek szerepelnek:

18. Násznép —1937

Hochzeitsleute — 1937

1. húsleves pirított zsömlével
2. főtt hús, tejes vagy tejfölös mártással
3. háromféle rétes: mákos, túrós és grízes
4. savanyú káposzta sonkával — amikor ezt a fogást hozzák, a zenészek tust fújnak trombitával
5. tyúkleves, benne egész tyúk és metélt tészta
6. paprikás hús vajas kiflivel
7. kirántott hús salátával
8. tejberizs főtt szilvával
9. becsinált leves
10. párolt hús fánkkal
11. malacpecsenye egészben, piskótatésztával
12. kirántott csirke salátával
13. borleves kelt gyűszűtésztával
14. szalagos tészta
15. sertéspecsenye savanyú uborkával
16. egész kalács

Az ebéd idejét változatos népszokások tarkítják. Maga az elhelyezkedés is előírásos. A főasztalnál, vagyis a szoba világos sarkában legbelül ül a menyasszony, de ő rendesen semmit sem eszik. Ennél az asztalnál ülnek a koszorúsleányok és legények. A vőlegénynek az asztalnál nincs helye, ő egész ebéd alatt felszolgál. A többi asztalt tetszés szerint ülik körül, rendesen úgy, hogy ugyanazon család tagjai egymás mellett legyenek. Ha előkelő vendégek is vannak, azok számára külön asztalt tartanak fenn, már amennyiben a hely megengedi.

Az ebédnek egy hagyományos fogása volt régen, a köleskása. Úgy látszik, ez a fogás már kiment a szokásból, legalább a hiteles forrásnak használt szakácsnő már nem tartotta szükségesnek megemlíteni. Valamikor, amikor ezt a fogást felszolgálták, óriási Vígság tört ki. A banda rázendített, a fiatalság felugrált a helyéről, nótázott, ujjongott, a legények vaktöltéssel a nyitott ablakon át a levegőbe lövöldöztek. Csak pár percnyi tombolás után csendesedtek el ismét és folytatták az ebédet.

Egy ilyen lakodalmi ebédet végigenni, valóságos művészet, amelyre csak egy mindenhez edzett polgárgyomor képes. Így is csak kevesen tudják a feladatot teljesíteni, hiszen van olyan lakodalom is, ahol 24 fogásos ebédet szolgálnak fel.

Az ebéd végén, rendesen már jó este felé, valamelyik vőfély vagy más erre vállalkozó fiatalember, elmondja a szokásos köszöntőt, vagy ahogy itt mondják,, kikéri a menyasszonyt. A szöveg valószínűen nagyon régi, mert eredetére senki sem emlékezik. Némi változattal a környék többi német ajkú falvában is ismerik. Szövege: — Gelobt sei Jesus Christus!- Ich bitte um einen kleinen Stillstand zu haben! Ihr Herren und Frauen und Junggesellen und Kranzeljungfrauen! In Ehren, dass wir hier auf einer christlichen Mahlzeit versammelt sind, Gott und unsere liebe Frau lassen euch einen schönen Gelobt sei Jesus Christus hereinmeiden, wie ich auch und mein Mitkamerad desgleichen.

Ihr Herren und Frauen und Junggesellen und Kranzeljungfrauen! Es ist ein junger Herr hervorgetreten, um die ehrentugendsame Jungfrau Braut hervor zu fördern, damit wir den alten Gebrauch nicht abbringen, vielmehr einbringen, als abbringen. Denn die Lustbarkeit bringt mich zum tanzen und springen und bei andern Lustbarkeiten noch vielmehr.

Ihr Herren und Frauen und Junggesellen und Kranzeljungfrauen! Ihr wollt es mir nicht for Ungut halten, denn ich bin ein ausgewahlter Bot, vom jungen Herrn Brautigam, wie auch von seiner vielgeliebten Jungfrau Braut, wie auch vom Brautvater und Brautmutter. Sie lassen euch einem schönen guten Abend hereinmeiden und lassen euch gleich fragen, wie euch die kleine christliche Mahlzeit geschmeckt hat? Wenn einer oder der andere möchte um eine Gabel voll Suppen, oder Löffel voll Kraut, oder ein Glasel voll Wein zukurzgekommen sein, der soll seinen Schaden bei anderer Lustbarkeit einbringen, damit einer oder der andere keinen Vorstoss haben möchte.

Ihr Herren und Frauen und Junggesellen und Kranzeljungfrauen! Abermal will ich euch bitten, ihr wollet mir der ehrentugendsamen Jungfrau Braut ihre dritte Gesundheit erlauben. — Hier habe ich ein Glas Wein, der ist gewachsen zwischen Keller und Rain. Ist er nicht gewachsen zwischen Keller und Rain, so ist er gewachsen zwischen Himmel und Erde, Gottes Sonnen- und Mondschein. Ist er nicht gewachsen zwischené Gottes Sonnen- und Mondschein, so ist er gewaschen auf einem kleinen Rewelein. So soll er auch der ehrentugendsamen Jungfrau Braut von Gott gesegnet sein. Zur Gesundheit der ehrentugendsamen Jungfrau Braut, zur Gesundheit dem jungen Herrn Brautigam, zur Gesundheit den Bittleuten und Beistanden, dem Hausvater und Hausmutter. Zur Gesundheit allen eingeladenen Hochzeitsgasten, — itt részletesen elsorolják a vidékről jöttek falvait, pl.: den totvaschaner, den faiszter stb. — gross und klein, so wie sie hier all versammelt sein. Zur Gesundheit der Musikanten, ich hoffe, sie sind auch noch vorhanden. Vivat! — Most a zene tust játszik.

Ihr Herren und Frauen und Junggesellen und Kranzeljungfrauen! Abermal wolle ich euch bitten, ihr wollet mir die ehrentugendsame Jungfrau Braut auf drei christliche Ehrentanz erlauben. Den ersten für mich, den zweiten für die Herren Bittleute, den dritten für alle versammelte Hochzeitsgäste. Die im Winkel schmutzet, sie hat noch wenig gegessen, so sitzt sie halt hier. Und so tritt hervor! Und ist die ehrentugendsame Jungfrau Braut wohlbekannt, so tritt hervor auf meine rechte Hand. Hier höre ich ein Glöcklein klingen, als Höre ich die Engel im Himmel singen. Du ehrentugendsame Jungfrau Braut mit deinem grünen Kranz, tritt hervor auf drei christliche Ehrentanz. Ist der ehrentugendsamen Jungfrau Braut wohlbewusst, so tritt hervor über meinen Buschenhut. Die drei Ehrentanz sollen dauern dreiviertel Jahr, die dreiviertel Jahr bezahlt das Grab mit grauen Haar. Und solang das Fassel wird rinnen und die Geigen werden klingen, werden wir tanzen und springen und werden eingeladene Hochzeitsgast sein. Gelobt sei Jesus Christus.

Rövidebb formája:

Ihr hochgeehrten und wohlweisenden Bittleute! Ich möchte euch bitten, ihr wollet mir es erlauben, die ehrentugendsame Jungfrau Braut hervorzubegehren. Erlaubt? So ist sie gesessen beim Trinken und beim Essen, so hat sie vielleicht Gott der Allmächtige noch nicht vergessen. So ist sie gesessen im Rosengarten, so war ich ihr schuldig aufzuwarten. So ist die ehrentugendsame Jungfrau Braut hier,. so tritt sie hervor. So ist sie aber schwach oder krank, so steigt sie auf die Bank. Ist es der ehrentugendsamen Jungfrau Braut wohlbewusst, so steigt sie her auf meinen Buschenhut. Vivat! — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Egy kis csendet kérnék! Férfiak és asszonyok, legények és koszorúsleányok. A megtiszteltetésért, hogy erre az esküvői vacsorára így összegyűltek, az Isten és a háziasszony nevében egy szép Dicsértessék a Jézus Krisztust mondunk én és a barátom.

Férfiak, asszonyok, legények és koszorúsleányok! Előlép egy ifjú ember, hogy az erényes szűz menyasszonyt bemutassa, hogy a régi szokás meg ne szakadjon, sokáig folytatódjon, mintsem hogy megszakadjon. Ha a vigalmam táncolni és ugrálni késztet, akkor mások vigadalma még inkább.

Férfiak és asszonyok, legények és koszorúsleányok! Ne tartsatok rossznak engem, én csak egy meghízott követ vagyok. A vőlegény úré, szerelmetes szűz menyasszonyáé, a nászapjáé és nászanyjáé. ők szép jó estét kívánnak Önöknek, és mindjárt meg is kérdezik, hogy ez a keresztényi vacsora ízlett-e? Ha valaki még egy tele villa levest, egy tele kanál káposztát, egy kortyocska borocskát szeretne, mások mulatságát rontaná, miután egyik a másikát lökdösne.

Férfiak és asszonyok és legények és koszorúsleányok! Igyunk háromszor az erényes szűz menyasszony egészségére. — Itt van egy pohár bor, a pince és a mezsgye közt termett. Ha nem is a pince és a mezsgye közt, az ég, a föld, Isten napja és holdja közt. Ha nem a nap és hold közt termett, akkor minden bizonnyal egy kicsinyke venyigén. Úgy áldja meg az Isten az erényes szűz menyasszonyt. Egészségére az erényes szűz menyasszonynak, egészségére az ifjú vőlegény úrnak, egészségére a meghívottaknak és ittlevőknek, a ház urának és asszonyának. Az egész lakodalmas népnek — itt részletesen elsorolják a vidékről jöttek falvait pl. tótvázsonyiak, fajsziak stb. —, nagyoknak és kicsiknek, kik itt összegyűltek, az egészségére. A muzsikusok egészségére, remélem még megvannak. Vivat!

Férfiak és asszonyok és legények és koszorúsleányok! Most megkérem Önöket, hogy az erényes szűz menyasszonyt három keresztényi menyasszonytáncba vigyék. Az elsőbe a kedvemért, a másodikba a meghívottak kedvéért, a harmadikba minden egybegyűlt lakodalmi vendég kedvéért. Aki a sarokban morog, hogy keveset evett, üljön le és maradjon itt. Menjünk tovább. Aki az erényes szűz menyasszonyt jól ismeri, jöjjön ide a jobb kezemhez. Hallok egy csöngettyűt csengeni, mintha az égből angyalt hallanék dalolni. Te erényes szűz menyasszony a zöld koszorúddal lépj elő a három keresztényi menyasszonytáncra. Akit az erényes szűz menyasszony jól ismer, lépjen át bokrétás kalapomon. A három menyasszonytánc háromnegyedévig tartson, háromnegyedév alatt zöld fű sarjad a síron, és amíg a hordó csobog, a hegedű meg zeng, mi táncolunk és ugrálunk, és lakodalmas vendégek leszünk. Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Rövidebb formája:

Mélyen tisztelt és nagyra becsült meghívottak! Engedjék meg, hogy az erényes szűz menyasszonyt bemutassam! Megengedik? Így ült az ital és az étel mellett, és a mindenható Istent talán nem feledte el. Így ült a rózsakertben, és nekem kellett előhoznom. Hát itt van az erényes szűz menyasszony, lépjen most elő. De ha gyenge vagy beteg, üljön a padra. Akit jól ismer az erényes szűz menyasszony, álljon a bokrétás kalapomhoz. Vivat!

Ezzel megkezdődik a tánc. Előbb természetesen mindent kihordanak, csak egy asztalt hagynak bent a zenészek és az öregek számára. A szoba többi része most már táncterem.

Érdekes szokás a nem hívott vendégek megtisztelése. A gyerekek már ebéd alatt ott settenkednek a konyha körül. Az asztalról visszakerülő maradékokból aztán bőven ellátják őket. A gyerekek megelégedettsége mintegy fokmérője a lakodalom sikerének. Este, amikor a hívott vendégek már kivették részüket az első fellángolásból, úgy 8—9 óra tájban jönnek a nem hívott fiatalabb felnőttek -r- wertisleut - lakodalmat nézni. Ezek között vannak a menyasszony és vőlegény társai, fiatalabb házasok is, akiket a jó barátság hozott ide, bár rokoni kötelékben egyikkel sincsenek. Bőségesen jut ezeknek is ételből, italból. Eleinte kint az udvaron vagy az ablak alatt gyülekeznek, majd valamelyik családtag udvariasságból behívja őket a szobába. Ilyenkor a hívott vendégek félrehúzódnak, és egy ideig a nem hívottaknak áll a mulatság. Bizonyos idő eltelte után azonban minden marasztalás ellenére is megköszönik a szíveslátást, és az utolsó szálig hazamennek. Így kívánja ezt az illem.

Régen az érdekelt felek nem elégedtek meg a szóbeli megállapodással, amit a kézfogó alkalmából tanúk előtt is megismételtek, hanem külön házassági szerződést kötöttek, s ezt az elöljáróságnál helyezték letétbe, hogy az esetleges jogi következmények így bíróilag is biztosítva legyenek. Íme egy ilyen szerződés:

Heirats Contract für Michael Ersching und Elisabetha Timmer 1844. — lm Nahmen Gottes Vaters und des Sohnes und des Heiligen Geistes. Amen. An heut zu Ende geschriebenenjahr und Tag ist ein ehrlicher Heirath geschehen und geschlossen worden zwischen dem Junggesellen Praitigam Michael Ersching und mit der Jungfrau Braut Elisabetha Timmer in Gegenwarth der hinzu ersuchten Ehrlichen Zeugen namlich: 1-tens Versprechen diese zwei Verliebte Prauts Personen ihre aufrichtige christliche Liebe bis in den Tod einander. 2-tens Verspricht der Vater Franz Ersching seinem Sohn das Haus und Wirtschaft dazu 2 Ochsen Wagen, Pflug mit den Übrigen zu Bauerey gehörigen Kleinigkeiten nach Verflossenen Vier Jahren, um 400 fr. ow. Schreibe Vierhundert Gulden herauszahlung. 3-tens Hingegen behalt sich der Vater zu seiner lebensnahrung alle Jahre 4 Kibl Kom, den halbeten Hausgarten, den halbeten rothen Acker, den halbeten Hanf Acker, den halbeten Krautgarten, den Bohnen Acker, und Jahrlich 3 Achtel Leinsahmen anbauung. 4-tens Was die Todesfall anbelangt, wenn Michael Ersching unten ein Jahr und Tag mit Tod abgeht ohne Leibes Erber, so vermacht er seiner Praut 100 fr. ow. Schreibe Ein Hundert Gulden Schein. Geschiht aber dieser Fali mit Elisabetha Timmer unten ein Jahr und Tag ohne Leibes Erber, so vermacht sie ihrem Brautigam 50 fr. ow. und das Ehebett. Die Kleidungsstücke fallen zurück. 5-tens Sollte aber mit Mich. Ersching unten mehreren Jahren ein Todesfall geschehen ohne Leibes Erber, so bekumt Sie 25 fr. Schreibe Zwanzig fünf Gulden Schein alle Jahre und muss mit ihrem hingebrachten von Haus abtreten. — Gott der Allerhöchste gebe diesen beyde Prautspersonen seinen H. Seegen und Gnad jetzt und dermahlen einstens Ewiglich. Amen. -— Welches wir auf beyde mit unser Namen Unterschrift und Hand Kreutz bestattigen. In Nagy Hidegkut den 23-ten Juny 1844. Prautigam Michael Ersching, Praut Elisabeth Timmer +, Vater Franz Ersching + , Mutter Anna Maria Timmer +, Zeugen Johann Scher + , Zeugen Franz Bintz + ,Jung Anton Heiser, Georg Diemer. Durch mich Mathias Kertics Orts Notair. — Dass diese gegenwartige Heurats Vertrag ist vor uns Richter und Geschworene für Gut erkent geworden hiemit bestettigen In N. Hidegkut den 20-ten December 1846. Mathias Fürch Richter, Franz Huber+ Geschworene, Johánn Lindinger+, Joseph Reichard , Franz Ortwein +, Franz Haas,j. Anton Heisser. L. S. Vor meiner Mathias Kertics Not. — Házassági szerződés Ersching Mihály és Timmer Erzsébet közt 1844. — Az Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében. Amen. Az alulírott évben és napon szent házasság jött létre és köttetett Ersching Mihály vőlegény és Timmer Erzsébet szűz menyasszony közt, és tanúk előtt az alábbi szerződés köttetett:

1. A két szerelmes házasulandó személy keresztényi szeretetben él haláláig.

c) Halotti tor. A haláleset is a fontosabb családi események közé tartozik. Kisgyermekeknél nem olyan kimértek, de a felnőttek elhalálozásánál szigorúan ragaszkodnak a régi hagyományokhoz. A halott rendbehozását, felöltöztetését és felravatalozását maguk a családtagok végzik a legközelebbi rokonok segítségével. Este virrasztanak, ezen szintén csak a legközelebbi rokonok vesznek részt. Egyik legfontosabb feladat ilyenkor a sírásók felkérése. Ezek már a virrasztásnál részt vesznek, a sírt a kijelölt helyen megássák, a szertartás után a halottat a szent Mihály lován kiviszik a temetőbe, és az ottani ima elvégzése után elhantolják. Fiatalabb halottnak koszorút is kötnek, ezt a munkát a virrasztás alatt végzik el az erre felkért koszorúslányok. Az öregeknél koszorú nincs. A sírásók egy viaszos műrózsát tűznek ki, a legények a kalapjuk mellé, a házas férfiak a gomblyukba. A sírásók meghívásánál elsősorban szintén a komasági rokonság jön számításba, vagy ha ilyen nincs megfelelő számban, jön a sógorsági rokonság. Az előbbiek mellőzése sértés és haragra adhat alkalmat. A sírnál a halott hozzátartozói, mégpedig külön-külön, megköszönik a temetésen részt vetteknek azt a szívességet, hogy halottjukat megtisztelték és elkísérték a temetőbe.

Régi, bizonyosan az ősöktől fennmaradt szokás a halotti tor. Sajnos ez a szokás nem hogy visszafejlődne, inkább emelkedőben van. Az alapja mindenesetre hiúság, mert az öregek ennyire sohasem mentek a vendégeskedéssel. Az öregektől hallottak szerint valamikor csak egy fehér pékkenyeret adtak fel juhsajttal, azt is csak a sírásóknak. Ma már egész lakomát rendeznek, s ezen a legközelebbi rokonok majdnem kivétel nélkül részt vesznek. Ezzel talán azt akarja a halotti tort rendező család igazolni, hogy nem sajnált az elhunyttól semmit. Mindenki belátja ezen szokás fölöslegességét, de egyik sem akar elmaradni a másik mögött, s így beáll a versengés.

A halottaktól egyébként félnek, aminek az alapja bizonyosan az a sok hátborzongató rémmese, amivel egymást ijesztgetik. Azért azt tartják, hogy azt a vizet, amivel a halottat megmossák, a küszöb elé kell önteni, így a halott nem tud visszatérni. Ilyen visszatérőkről sokat mesélnek, itt is, ott is láttak ilyen visszatérő halottat, még a helyet is megmutatják, ahol ilyen halottat láttak. Hogy az mindig a képzelet szüleménye, arról beszélni is fölösleges, hiszen még egy esetben sem sikerült annak szavahihető bizonyságát megállapítani, akivel kapcsolatban az ilyen mese útra indult.

d) Pásztorjáték. Az ünnepi szokások közt első a karácsonyi pásztorjáték. Csakhogy itt nem a fiúk és legények, hanem az iskolából kimaradt 12—14 éves és sohasem idősebb leányok a betlehemesek. Rendkívül díszesen és nagyon régi hagyomány szerint öltöztetnek fel 7—10 leányt. Kettőt közülük régi helybeli viselet szerinti fiúruhába öltöztetnek, mégpedig patyolatfehér ingbe és gatyába, ha lehet csizmába, sűrű pakfongombos fiúmellénybe és nagy bokrétával díszített fiúkalapba. Kezükben kendőkkel és szalagokkal díszített, inkább vőfélyekhez illő pásztorbotot tartanak. Ezek a pásztorok. A többi szereplő közt van egy ajándékosztó, ez a Kristkindlein, feje be van kötve, kezében korbács, amivel az ajándék kiosztásakor a rossz viseletű gyerekeket fenyíti meg. A többiek öltözete nagyjából megegyezik. Van egy betlehemi csillagvivő. A csillag egy nagyobb korong fogantyúval, továbbá virággal, aranyfüsttel és képekkel bőségesen díszítve. Van egy bölcsővivő. A bölcsőben fekszik a kis Jézus, de csak a kis babaarc látszik ki, a többi részt mind eltakarja a sok művirágdísz és pántlika. Van egy üdvözletet mondó — Spruchsäger —, aki a Szűzanya megszemélyesítője. A többieknek nincs külön szerepük, de erősítik az éneket. A két fiúruhába öltözött pásztort és a kristkindlit kivéve, mindegyiknek csengő van a kezében, amivel az énekhez a taktust adják.

Mivel a betlehemes menet az egész falut végigjárja, mégpedig külön a kishidegútiak és külön a nagyhidegkútiak a saját utcájukat, már világos nappal kell megindulniok az alvégen, mert a házalás így is sokáig tart. Ez a köszöntés csak a szent estén aktuális, más napra sohasem teszik át. Minden háznál illedelmesen megkérdezik, hogy szabad-e bemenniök. Ha igenlő a válasz, előbb a két pásztor lép be énekelve, aztán követik őket a többiek is. Az ének szövege:

Ez a két pásztor belépője, majd belépnek a többiek és így folytatják:

Ahogy a ritmus változik, úgy változik az ének dallama is. Most következik az ún. Spruch, ezt Mária egyedül énekli, a többiek csengőikkel kísérik az ütemet:

Ezután ismét mindnyájan énekelnek, a dallam is változik:

A dallam ismét változik, búcsúznak:

Az ének vége felé kiosztja a Kristkindli az ajándékokat, amelyeket a édesanya szokott titokban átadni. Az ajándék rendesen dió, alma, perec cukor és karácsonyfa. A felnőttek megajándékozása nem szokásos. Miután; betlehemesek is megkapták a jutalmat, pár fillért, tovább mennek. / nagyhidegkúti csoport részt szokott venni az éjféli misén is. Itt különben az; szokás, hogy az éjféli misét, a gyermekeket, nagyon öregeket és betegeke leszámítva, mindenki megvárja.

e) Aprószentek. Karácsony utáni harmadik napon, aprószentek ünnepér inkább csak a fiúgyermekek szoktak a rokonokhoz vagy közelebbi ismerősökhöz elmenni, hogy jó egészséget kívánjanak nekik. Erre az alkalomra má jó előre készülnek, fűzfából nyolcágú korbácsot fonnak. A korbáccsá minden családtagot kíméletesen megütnek, miközben ezt mondják: ,Frisa und gsund, beisst dich kha todr Hund." — Egészséges, friss maradj, döglöt kutya nem harap. — Mi ennek a szokásnak jelentősége, honnan ered, mi a alapja? — nem sikerült kinyomozni. A gyerekek azért tartják számon, mert; figyelemért ajándékot, rendesen diót, mandulát vagy egy pár fillért kapnak Ma már ez is kezd feledésbe menni.

f) Újévi köszöntő. Szilveszter este a legények rendesen a kocsmában gyülekeznek, hogy megbeszéljék a tennivalókat. Alig múlik el éjfél, megindulnak a hagyományos köszöntésre. Minden házba bemennek, hacsak nem nagyon öregek vagy súlyos betegek laknak ott. A köszöntő első fele nóta zenekísérettel. Szövege:

Az ének után köszöntőt szoktak mondani. Természetesen az ének is, meg a köszöntő is aszerint módosul, hogy milyen tagjai vannak a családnak. Ha pl. fiú nincs a családban, a neki szóló versszak kimarad. Alább következik egy köszöntő, de mivel ennek is van dallama, változatosság kedvéért néha ezt éneklik, ilyenkor a másik a köszöntő:

A legények közületéhez csak azok a nagyobb fiúk tartoztak, akik már felvétették magukat a legények sorába. A felvétel módja egy áldomásfizetés, itt einkaufennek mondják. A felvételhez szükséges alsó korhatár a betöltött 16. életév vagy legalább a vasárnapi iskolakötelezettség befejezése. Az ezen korhatáron alul lévő fiúk szintén közületet alkotnak, amelybe ugyancsak felvétel útján léphetnek be. Ők is rendeznek mulatságokat, és járnak újévet köszönteni, de az ő rigmusaik egyszerűbbek és rövidebbek. Énekük:

Utána köszöntőt mondanak a föntebbiek szerint. Egy másik dallam :

Az ének és köszöntés, de talán inkább a figyelem jutalma pénzadomány. Ez az összegyűjtött pénz képezi az újév estéjén tartani szokott táncmulatságra a fedezeti alapot. Ha valamelyik háznál megfelelő ok nélkül nem engedték meg az éneklést, vagy nem jutalmazták őket a szokásos módon, onnan hiába jön a mulatságba táncosnő, az ilyent észre sem veszik, elnéznek fölötte. Ilyen eset azonban csak a legritkábban fordul elő, mert helyi morál szerint egyik is, másik is kimondhatatlan sértés.

g) Farsang. Mindenesetre a nép derült és vidám kedélyére vall, hogy adott alkalomkor szeret szórakozni, mulatni. Az ifjúság minden nagyobb előkészület nélkül is elég gyakran talál jogcímet egy-egy hevenyében rendezett táncmulatságra. Vannak azonban kiváltságos alkalmak, amikor a falu apraja-nagyja kiveszi részét a mulatságból. Ezek között első helyen áll még ma is a farsang három utolsó napja. Ezt a három napot mint ünnepet megtartja mindenki. Külön mulatnak a legények, és külön tartanak táncmulatságot a még nem legény sorban lévő fiatalabb gyerekek, a 16 éven aluliak is. A fiatal házasok, sőt még a jobb kedvű idősebbek is a legényekkel tartanak a kocsmában. Természetesen bizonyos kötelezettséggel jár ez a vígság. A házas férfiak a legények közösségének bizonyos mennyiségű bort, a zenészeknek pedig meghatározott pénzösszeget fizetnek. Viszonzásul a legények minden lehetőt elkövetnek, hogy mindenki jól érezze magát. A rendezés az első legény — Rabisburst — kötelessége. Ha csak lehetséges, trombitás zenészeket fogadnak. A zenészeknek a kialkudott készpénz fizetésen kívül még meghatározott mennyiségű bort, étkezést és szállást is adnak. Az étkezést és szállást beosztás szerinti sorrendben a legények adják. Minthogy a mulatság három éjszakán át folyik, már előre beosztják maguk közt, hogy a zenészek közül melyik napon ki hol alszik, ebédel és vacsorázik. A reggeli a szállásadónál van. Harmadik nap, mivel éjfélkor megkezdődik a böjt, a mulatság is befejeződik, de csak a tánc, mert még hátra van az elszámolás. A leányos mamák reggelenként forralt borral vagy feketekávéval vendégelik meg a szorgalmas táncosokat.

Valósággal eseményszámba megy a húshagyókeddi farsangi móka. Két átvirrasztott és átmulatott éjszaka után következik a farsangi felvonulás. A kiindulás helye a kocsma. Álarcosok, leányruhába öltözött fiúk és más esetlen alakok mennek végig az utcán, akik minden kigondolható és megengedett tréfát végigcsinálnak. Elsősorban a lányos házakat keresik fel, x de nem kerülik el az olyan házakat sem, ahonnan más táncos vendégük volt. Tojást, szalonnát és pénzt szednek össze, amiből részben a kiadásokat fedezik, részben maguk fogyasztják el. Ez a víg leszámolás bizony nemegyszer a reggeli órákig is eltart. Ha nem is nizzai értelemben vett karneválok ezek, falusi elgondolás szerint mégis sikerült tréfákat nyújtanak, és sokszor hetekig is folyik róluk a beszéd. A farsang után van is idejük bőven, mert a böjt alatt elnémul minden tréfálkozás, zene és hangosabb összejövetel.

h) Húsvéti öntözködés. Ennek már csak nyomai találhatók. A húsvéti locsolást húsvétvasárnap reggelén a kútnál szokták elvégezni. Házhoz ilyen célból nem járnak.

i) Pünkösdi lovaglás. Ez abban áll, hogy pünkösdvasárnap reggelén a legények néhány szépen felvirágzott és felkoszorúzott lovon, lehetőleg kerülő úton, végiglovagolnak az utcán, míg elérik a kocsmát. Ott a koszorút átadják, a kocsmáros pedig kitűzi a csúcsfalra. A jutalom ezért is megvendégelés. Hogy mi ennek a szokásnak az értelme, mit akarnak vele kifejezni, honnan ered, nem sikerült megtudni. Népies neve: Pfingstliml. Ez is már a feledésbe menő szokások közé tartozik.

j) Májusfa. A május elsejét is meg szokták ünnepelni. Nem ugyan munkaszünettel, hanem figyelmességgel. Ezt a figyelmet a legények gyakorolják a leányokkal szemben. Ha ezen a napon végigmegyünk az utcán, azonnal feltűnik minden leányos ház. A megelőző éjszakán ugyanis szépen felpántlikázott, virágos gallyat tűznek ki vagy a háztetőre, vagy más feltűnő helyre. Ez az egész eljárás titokban, az éj leple alatt történik. Igen nagy sértés, ha valamelyik leány nem kapott ilyen májusfát. A tulajdonképpeni májusfát azonban a kocsma udvarán állítják fel. Ez már lényegesen díszesebb és nagyobb, sokszor 8—10 méter magas, simára faragott szálfa, tetején szalagokkal, boros és sörös üvegekkel teleaggatott lombkoronával. Azé a dicsőség, aki felmászik a fára és lehozza az üvegeket. Elég ritkán szokott e művelet sikerülni.

k) Fonó. A népszokásokhoz tartoznak, de már kisebb jelentőségűek a téli összejövetelek, amelyeket általában „fonó"-nak szoktak nevezni, itt Vorsetz a nevük. Azért nem található már ez a név, mert ma már alig látni fonórokkát vagy guzsalyt. A mai leányok már nemigen tanulják meg a fonást. A fiatalság azért még ma is hódol az öregektől fennmaradt szokásnak, a hosszú téli estéken ma is összejönnek a lányos házaknál, a sorrendet is megtartják, csakhogy ma a leányok inkább kézimunkáznak vagy varrnak, a legények pedig beszélgetnek vagy kártyáznak. A fonók régi jelentősége eltűnt.

l) Disznótor. Kisebb jelentőségű, de hagyományos szokás a disznótor, itteni elnevezés szerint Metzltanz. Rendesen szűkebb családi körben folyik le, csak a legközelebbi rokonok vesznek részt. A hentesi teendőket ők maguk végzik, a rokonok vagy szomszédok összesegítenek. Készítményeik igen ízletesek. A jól végzett munka után együtt fogyasztják el a vacsorát is. Ezek a disznótoros vacsorák néha igen jó alkalmak egy rangos mulatság kifejlődésére.

m) Búcsú. Ennek a neve helyi tájszólás szerint Kherawa = Kirchweih. Igen alkalmas időre esik, Boldogasszony bemutatására, ez rendesen az advent előtti utolsó vasárnap, amikor a mezei munkát már elvégezték, tehát fesztelenül mulathatnak, természetesen megint három napig. Ha rezesbandát fogadnak, ami a gyakoribb eset, úgy gondoskodnak a zenészekről, mint farsangkor.

Amit e fejezetben még felsorolhatnánk, az már inkább vallásos elemekkel kevert vagy babona, amiért más helyen foglalkozunk ezekkel.

3. ISKOLÁZOTTSÁG

Erről nincs sok mondanivalónk. A községben egy iskola van, újabban két tanerővel, mégpedig egy kántortanító és egy tanítónő, akik ugyanabban a tanteremben felváltva tanítanak. Magasabb iskolát emberemlékezet óta csak egy egyén végzett a nép fiaiból, ez paptanári állásban helyezkedett el. Egyébként megelégszenek a 6 elemi osztállyal és a hároméves ismétlő iskolai tanfolyam elvégzésével. Van köztük, aki idővel el is felejt írni-olvasni, általában azonban elég sokan vannak, akik szépen és jól írnak és olvasnak, majdnem kizárólag magyarul. Az analfabéták száma igen kevés. Az utolsó összeírás szerint az egész faluban 4 férfi és 18 nő, tehát összesen 22 egyén vallotta magát analfabétának.

4. MŰVELŐDÉS

A faluban sem könyvtár, sem mozi nincs, rádió is csak az intelligens családoknál található. Leventeegyesület van, de ez is csak a kiképzésre fekteti a fősúlyt. Népkönyvtár nincs, szórakozásból csak kevesen olvasnak. Néhány újság is jár a néphez, így az Igazság 12, a Szabad Szó 18 és a Népújság 2 példányban. Mind a három hetilap. Ének- és zenekar nincs a faluban, színielőadást is csak az iskolás gyermekekkel rendeznek.

5. BABONÁK

Mint minden egyszerű nép, úgy a hidegkútiak is meglehetősen hajlanak a babonaság felé. Hiányzik a kritikai alap annak megítélésére, hol áll meg a valóság, és hol kezdődik a képzelet munkája. Ha valamely jelenség meglepetésszerűen jelentkezik, ha okát nem ismerik, ha megmagyarázni nem tudják, nem sokat gondolkoznak rajta, elfogadják mint természetfölöttit. Hogy a képzelet aztán jól kiszínezi a dolgokat, az csak természetes. Egy-egy ilyen soha nem ellenőrizhető történet elmondásánál mind a gyermekeknek, mind a felnőtteknek a hajuk is égnek áll, hideg fut végig a hátukon. De mindez mintegy velejárója a népi léleknek. A hidegkútiak úgy látszik már letelepedésük előtt is erdős vidéken laktak, erről tanúskodnak legalább azok a hagyományos babonák, amelyek többnyire erdőben játszódnak le. Hidegkúton, amint láttuk, szintén erdős területre kerültek, s így fantáziájuk nemcsak hogy el nem felejtette, hanem még inkább fokozhatta az erdők titokzatosságát.

Az itt közlendő babonákat és hiedelmeket elmondás után sikerült feljegyezni. A feljegyzéskor igyekeztünk ugyanazt az eseményt mással is elmondatni. Az eltérés lényegtelen volt.

a) Oraindl. E szó eredetét, jelentését nem sikerült kinyomozni. Így neveznek egy kisértetszerűen járó rosszindulatú szellemet. Tulajdonképpen a gonosz lélek beleavatkozása az emberek ügyébe. Akire ez megharagszik, ugyancsak megkínozza. Azt mondják, hogy tűzfelhőhöz hasonló alakban jelenik meg, tartózkodási helye pedig egy neki kedves emberének házpadlása. Akire haragszik, azt teljesen kifosztja, mert a padláson található holmit, mint a füstölt húst, kolbászt, sonkát mind elhordja, és olyan helyen raktározza el, ahol neki kedves emberek laknak. Fél tőle mind a pártfogolt, mind a kárvallott. Megtörtént esetek tartják magukat a nép között. Így történt régen ilyen kifosztás a szomszédos Fajsz községben, még a neveket is pontosan megmondták, hogy kitől és kihez hordta az említett dolgokat. Érdeklődésre vagy utánjárásra azonban mindig kitérő a válasz.

b) Das wilde Jäk. Az előbbihez hasonló rosszindulatú szellem. Látni ugyan nem lehet, de megérkezése a késő éjszakai órákban fülsiketítő lármával, zajjal és visítással jár. Mint egy orkán száguld el az erdőben tartózkodók mellett, sokszor tetemes kárt is okoz nekik. Öreg emberek sok ilyen esetről beszélnek. Valószínű, hogy a félelem okozta hallucináció szüleménye.

c) Der wilde Jäger. Magyarul talán bűvös vadásznak mondhatnánk. Nagyjából ugyanaz, mint az előbbi, csakhogy itt határozottan vadász alakjában, puskával a vállán és kutyakísérettel jelenik meg a látomás. Úgy tartja a néphit, hogy egy gonosz erdész volt az, aki sok bűne miatt nem tud megnyugodni, azért rémítgeti az élőket. Itt is határozott eseteket tudnak, nevekkel és körülmények leírásával. De ezek az emberek már régen meghaltak, s így nemigen áll módjukban az állításokat megcáfolni. Van köztük olyan, akit a bűvös vadász megkergetett, fellökött, sőt meg is vert. Valószínű még a régi bordús világban történt esetek ezek, amikor a pincében felejtkezett férfiak az erdőben aludták és álmodták végig mámorukat.

d) Hop-hop. Még az előbbinél is veszedelmesebb szellemjárás, mely szintén csak erdőben fordul elő. Nevét onnan vették, hogy rohanása közben állandóan hop-hop kiáltást hallat, s ezzel mintegy figyelmezteti az embereket a közelgő veszedelemre. Ha a kiáltásra valaki válaszol, vagy nem tér ki a vad rohanás útjából, azt a láthatatlan szellem keze megveri. A hagyomány szerint olyan eset is előfordult, hogy az útjába kerülő embernek a hátába egy éles baltát vágott, amit csak egy év múlva és ugyanazon a helyen lehetett kivenni, addig minden emberi beavatozás hiábavalónak bizonyult.

e) Der verfahrene Schüler. Szerepe ugyanaz, mint a magyar garabonciás diáké, mégis azzal a különbséggel, hogy itt csak a zivatarok előidézését tulajdonítják neki. A néphit szerint az ilyen egyén különös küldetése már születésekor észrevehető, mert fogakkal jön a világra. Csak hét éves koráig marad a szülői háznál, akkor megszökik hazulról. Mindenfelé csavarog, de hosszabb ideig egy helyen sem marad. Bolyongva tanulja mesterségét. Mikor aztán megnő, mint vándorlegény jelentkezik. Ha valamelyik faluban nem fogadják elég szívesen, vagyis nem adnak neki elegendő és kedvére való alamizsnát, megbosszulja. Kimegy a falu határába, ott egy magányos helyen előveszi varázskönyvét, imádságszerűen varázsigéket mormol, mire hamarosan hatalmas felhők tornyosulnak az égen, és rettenetes zivatar tör ki. A nagy villámlás és mennydörgés közt sárkány száll föl a felhők közé, ennek a hátára kapaszkodik fel a garabonciás diák, és irányítja a zivatart, mely hatalmas jégveréssel végződik. Hogy mennyire komolyan veszi a nép az ilyen meséket, mi sem igazolja jobban, minthogy az erdőben most is mutogatnak egy lapályt, amelyből a néphit szerint valamikor sárkány emelkedett fel. Van azonban e szörnyű pusztításnak ellenszere is. Ha idejében észreveszik, meghúzzák a vészharangot, ez más irányba tereli a felhőket.

f) Weinhexen. Nyilvánvalóan csak ittas emberekkel kezdenek ki. Nem is nagyon ártalmasak, csak kifigurázzák, megjártatják és tévútra vezetik az embereket. Amikor egy még élő emberrel kapcsolatban mondtak ilyen mesét, természetesen nagyon érdekes lett volna az illetőtől magától is hallani az esemény lefolyását. Ez a kísérlet azonban sehogy sem sikerült. A kérdezett ugyan nem tagadta a mesét, de mereven elzárkózott minden részletes felvilágosítás elől.

g) Boszorkányok. Ezekkel különösen sok bajuk van a hidegkúti embereknek. Ha ember vagy állat betegszik meg hirtelen, és nem tudják a betegség okát, azonnal készen vannak az ítélettel: megrontották. Nagyon erősen tartja magát még ma is az a hiedelem, hogy vannak olyan emberek, férfiak és nők, akiknek puszta jelenléte vagy tekintete is megárthat. Ezektől nagyon kell óvakodni, mert nem mindig fontos az ő ártási szándékuk, akaratlanul is ártanak. Nem egy, hanem több olyan férfit és nőt neveztek meg, akiknek boszorkány természetük köztudomású. Ez az előítélet azonban csak úgy suttogásszerűen marad az emberek között, mert ha valakiről ezt nyilvánosan állítják, az mindenesetre rágalmazásért keres és kap elégtételt. De azért a törvényes eljárás nem mossa le a gyanúsítottról a nép hitét.

A boszorkányságnak sok más változatáról is beszélgetnek egymás közt a hidegkútiak. 1915. augusztus 29-én egy nagyobb társaság beszélgetését sikerült feljegyezni. A lényeg körülbelül ez: Karácsony éjszakáján tartják a boszorkányok gyűlésüket. Mindegyiknél gyertya van. Középen áll a boszorkánymester, aki lehet férfi vagy nő, kezében a varázsszerrel, amit itt Salbe-nak mondanak. Egyik ember a kulcslyukon át megleste őket, és így kiáltott rájuk: ,Beim Rauchfang hinaus und nirgends nicht an, beim Rauchfang hinaus und überall an", mire az egész gyülekezet szétrebbent, és a kéményen át elmenekült.

h) Luca széke. Karácsonykor az éjféli misén is meg lehet látni a templomban lévő boszorkányokat, de erre külön fel kell készülni. Aki ennek a látványnak részese akar lenni, föltétlenül szükséges, hogy Luca-székre üljön. A Lucaszéket december 13-án, Luca napján kezdik csinálni, de csak úgy bír varázserővel, ha 9 féle fából és egymás után 9 napon át dolgoznak rajta. Aki ezen előírás szerint elkészített székre az éjféli misén ráül, az meglátja a jelenlevő boszorkányokat.

i) Visszatérő lelkek. Ugyancsak a babonasághoz számíthatjuk a visszatérő lelkekről szóló néphitet. A szellemek ilyenféle járása nagyon sok változatban él a nép között. A hidegkútiak is majd itt, majd ott, majd ilyen, majd olyan szellemet látnak.

Az itteni néphit szerint a megholtakat mindjárt az elhalálozás után meg kell mosdatni és a vizet, amelyben megmosták, a küszöb elé kell önteni. Ez által olyan árok képződik a bejárat előtt, hogy a megholt lelke nem tud rajta átjönni. Sokan mesélik, hogy látták olyan férfi vagy nő szellemét, aki már régebben meghalt. Kíséretükben rendesen egy fekete kutya szokott lenni. Ez a gonosz lélek szelleme. A szellemek vagy tétlenül ülnek valami magányos helyen, rendesen künn a szabadban, vagy csak úgy suhannak el az élők mellett. Sohasem szólalnak meg, amíg az élők meg nem szólítják őket. De ettől a megszólítástól nagyon kell óvakodni, mert ez esetben elmondja, hogy miért kellett visszatérnie, s majdnem megoldhatatlan feladatot ró az érdeklődőre. Ha bizonyos ideig senki sem szólítja meg az ilyen visszatérő lelket, lassan magától is elmarad a szelleme.

Most is élő egyének állítanak egy esetet, amikor egy halotti misén a megholt szelleme is megjelent és beleégette kéznyomát egy selyemkendőbe. Megpróbáltunk utána járni az esetnek, érdeklődtünk, hogy hol, kinél található a kérdéses kendő, de a válasz mindig kitérő vagy más irányba vezető volt. Ezekhez hasonló szellemjárásokról igen nagy anyagot lehetne összegyűjteni, de ez egészen fölösleges munka volna, hiszen ilyenféle babonaság bőven található minden faluban.

j) Kísértet. Az előbbivel majdnem azonos, csakhogy itt nem mindig személyek, hanem élettelen tárgyak is szerepelhetnek. Nagyon bő anyag van annak bizonyítására, mi minden kisértheti a félénk embert. Nagyon sokat beszélnek egy sötétben megjelenő lámpáról, mécsesről, mely bizonyos távolságból kíséri a sötétben botorkálót. Látnak kutyát, macskát, vadállatot és tárgyakat is. Más változata a kísértetnek, amikor jelenségek, események játszódnak le. Velejárója mindig a tűz vagy valami fény. Többször beszélnek az öreg Freystädtler megjelenéséről. Ő volt a környék leggazdagabb földesura, s most a tótvázsonyi határban, az erdő szélén van eltemetve. Onnan szokott nyugtalan éjszakákon elindulni, amikor is tüzes lován benyargalja volt birtokát, mely már mások birtokában van, s csak hajnal felé tér ismét nyugovóra. Ilyenek a tüzes lidércek is. Ezek olyan helyen csapnak fel láng alakjában, ahol valami kincs van elrejtve. Több helyen kutattak is ilyen elrejtett kincs után, de mindig eredménytelenül, mert a kincskeresők vagy nem tudták már a szükséges varázsigét, vagy megijedtek a kincset védő és kísértő szellemektől, tehát elfutottak, vagy nem tartották meg az előírt hallgatást, ami szintén sikertelenné tette a fáradságot.

6. BABONÁS GYÓGYÍTÁSOK

Amint fentebb láttuk, a babonák igen élénken foglalkoztatják a nép gondolatvilágát. Nemcsak hisznek a babonákban, hanem tartanak is tőlük. Titkos erőknek tartják ezeket, amelyeknek hatása kiismerhetetlen. E titkos erőkhöz fordulnak még ma is a hiszékenyebbek. Ha valami baj mutatkozik, vagy valami betegség látogatja meg őket, ezektől várnak segítséget. A babonás gyógyításoknak se szeri, se száma. Amint az alábbiakból látjuk, itt a vallásos elem már teljesen összekeveredett a babonával. Ízelítőül néhányat ezekből is bemutatunk.

a) Megrontás. Amilyen gyorsan készen vannak a hidegkútiak azon véleménnyel, hogy boszorkányságnak mondjanak egy hirtelenül jött betegséget, éppen olyan gyorsan elkészülnek az ellenszerekkel is. Az ilyen ellenszerekkel a néphit szerint a megrontások hathatósan gyógyíthatók. Egyik módja a széndobás = Kholenschmeissen. Ez abból áll, hogy közönséges faszenet hajigálnak a beteg feje fölött egy tiszta vízzel telt edénybe mindaddig, míg a szén a víz felszínén meg nem marad. Közben a gyógyítást végző egyén halkan kimondja a beteg nevét, és háromszor egymás után e varázsigéket mondja: N. hat dich verhext ein Mannsbild, oder ein Weibsbild, so helf dir Gott Vater, Gott Sohn, Gott hl. Geist. Amen. — N. téged megrontott egy férfikép vagy egy asszonykép, így segítsen neked az Atyaisten, a Fiúisten, a Szentlélek Úristen. Amen. Ha a beteg jobban lesz, vége a boszorkányos megrontásnak, ellenkező esetben nem sikerült a boszorkány hatalmát megtörni. Ilyenkor legjobb orvoshoz menni. A másik gyógyítási mód az, hogy a boszorkány ruhájából tépnek le egy darabot, de ha ez nem lehetséges, akkor elég ha az ereszből szednek ki egy csomó szalmát, ezt elégetik, és a füst fölé tartják a beteg fájó testrészét.

b) Daganat lelohasztása. Rendesen a kezdődő golyvát gyógyítják így. Az előírás szerint azt, akin a daganat mutatkozni kezd, újholdkor kiviszik a szabad ég alá, a holdra tekintenek mind a ketten, a beteg is, meg a kuruzsló is, miközben utóbbi e szavakat mondja: Alter Kinich neur Mon, lad mi uf da Gastmahl. Ich kann net khuma, ich schik tr man tika Hab na. — Öreg király, újhold meghívott vendégségbe. Elmenni nem tudok, egy embert küldök a nyakadra. Ezután szent Balbina tiszteletére 5 Miatyánkot, 5 Üdvözlégy Máriát kell imádkozni.

c) Hideglelés, népiesen frász ellen, a nyelvjárás szerint: Wider den Frosch, helyesen Frost, ezt a mondást használják: Mit meinem Athem will ich euch fangen bis der liebe Maria Sohn aufgeht, dass du immer das tatst. Dazu helfe dir Gott der Vater, etc. — Leheletemmel meg akarlak fogni, míg kedves Mária fia felkel, mert mindig ezt tennéd. Ezért segítsen rajtad az Atyaisten stb.

d) Orbánc vagy gyulladás ellen = Wider den Brand und Rotlauf: Unsere liebe Frau geht über das Land, wodurch sie vertreibt Rotlauf und Brand. Dazu helfe dir Gott der Vater, etc. — A mi kedves asszonyunk átmegy a földeken, ahonnan elűzi az orbáncot és a gyulladást. Ezért segítsen rajtad az Atyaisten stb.

e) Szemdaganat "ellen = Wider das Fell am Auge: Kristus bricht Blut, Fell und Blattern, gleich wie seine heilige Adern. Dazu helfe dir Gott der Vater, etc. — Krisztus megnyitja a vért, a bőrt és a duzzanatot, akár a szent ereit. Ezért segítsen rajtad az Atyaisten stb.

f) Vérömleny ellen = Wider den Blutsturz: Döre nicht und schwöre nicht. Maria hat auch nicht geschworn, als sie hat Jesum Kristum geborn. Dazu helfe dir Gott der Vater, etc. — Ne aszalódj és ne esküdj. Mária sem gyötrődött, amikor a Jézus Krisztust szülte. Ezért segítsen rajtad az Atyaisten stb. Közben a betegnek 56 db őszibarackmagot kell megennie.

g) Körömféreg, helyesebben körömméreg ellen = Wider den Wurm im Finger: Der hl. Isidor war ein frommer Ackermann, er ackert mehrere Würmer heraus; der erste war ein weisser, der zweite war ein roter, der dritte war ein toter. Dazu helfe dir Gott der Vater, etc. — Szent Izidor jámbor szántóvető volt, sok férget kiszántott, az első piros volt, a második fehér volt, a harmadik döglött volt. Ezért segítsen rajtad az Atyaisten stb.

h) Hideglelés ellen = Wider das Fieber: Die Sonne geht früh auf , Jesus geht in den**, Garten Gethsemanie, er zittert vor Angst und Not. Es begegnet ihm ein Jude. Der Jude sprach: Warum zitterst du, wie ich sehe, hast du Fieber? Jesus sprach: Es ist nicht das Fieber, es ist die Furcht vor meinem schmerzhaften bitteren Tod. Wer meine Todesangst betrachtet, der hat kein Fieber mehr. A nap korán kel fel, Jézus kimegy a Getszemáni kertbe, remeg a félelemtől és bajtól. Egy zsidó közeledett hozzá. A zsidó azt mondta: Miért reszketsz? — ahogy látom, lázad van. Jézus mondta: Ez nem láz, ez a fájdalmas, keserű halál félelme. Aki a halálgyötrelmemet látja, azt elkerüli a láz. A további utasítás az, hogy aki e betegségben szenved, naponta háromszor mondja el a fenti imádságot, és utána az első napon 9 Miatyánkot, a második napon 8-at, s így mindig eggyel kevesebbet, míg a kilenc nap el nem múlik. Aki ezt az imádságot naponta elvégzi, azt elkerüli a hideglelés.

i) Sorvadás vagy aszkór ellen = Wider die Abzehrung: Thomas und die falschen Zungen haben dir dein Blut und Fleisch genommen. Es kommen drei Weiselein, die bringen dir dein Blut und Fleischelein. Dazu helfe dir Gott der Vater, etc. — Tamás és a rossz nyelvek húsod, véred elvették. De jött három kis bölcs, hoztak neked vért és egy kis húst. Ezért segítsen rajtad az Atyaisten stb.

Általános utasítás, hogy ezen áldásokat az előírt számú Miatyánk, Üdvözlégy Mária és Hiszekegy elmondásával együtt vagy napfölkelte előtt, vagy napnyugta után kell elvégezni az Úr Jézus kínszenvedése tiszteletére.

Azt talán mondani sem kell, hogy ezen áldásoknak se szeri, se száma a nép között.

7. GYERMEKVERSEK, NÉPIES DALOK

Külön fejezetbe kell foglalnunk a gyermekjátékoknál hallható verses mondókákat és nótákat, valamint az ifjúság közt már elég ritkán előforduló népies dalokat, annál is inkább, mivel az utóbbiakat az elmúlás veszedelme fenyegeti. Pedig sok van köztük még olyan, amit az öregek hoztak magukkal vagy 200 évvel ezelőtt az őshazából. Már az 1890-es években megindult vándorlások idejében is, de különösen a katonai szolgálat és a világháború következtében igen sok idegen német nótát hozott magával a fiatalság, s ezek lassan háttérbe kezdték szorítani a régieket, legújabban pedig mindig több szerep jut a magyar nótának, s így könnyen megtörténhetik, hogy a régi szép nótákat teljesen elfelejtik. Az idősebbek közt még ma is kötet számra lehetne összeírni a különféle német nótákat, de a fiatalság már alig ismeri őket. Emlékül örökítsünk meg néhányat.

Kezdjük a gyermekverseken, mert ezek közt is van olyan, amire a mai gyermekek nem emlékeznek, pedig még 40—50 évvel ezelőtt közismertek voltak.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gyermekverseket kivéve, nótáikat sohasem éneklik egészen a nyelvjárás kiejtése szerint, hanem lehetőleg a köznyelvhez alkalmazkodóan. Azért némelyik szokatlan kifejezés mellett is könnyen megérti, aki németül tud.

 A gyermekverseket tehát lehetőleg a kiejtés szerint, a nótákat pedig a köznyelv szerint írjuk. A hangtan ugyan külön fejezetbe tartozik, de a könnyebb megértés szempontjából itt is megjegyezzük, hogy nyelvjárásunkban az ö helyett mindig é-t, az ü helyett i-t, az o helyett a magyar a-t ejtik. A mássalhangzók közül teljesen hiányzanak a lágyak: b, d, g, melyek helyett a megfelelő keményet ejtik. Gyakori még az ng-nek egész hátsó torokhangszerű kiejtése, a d-nek r-rel vegyült folyékony (dentális) és a b-nek v-szerű kiejtése.

A kisgyermek ringatása közben ezt dúdolták a régi altatók:

A térden lovaglásnak ez volt a rigmusa:

A már kint játszó gyermekek legismertebb körtáncdala:

Az utolsó szónál mindnyájan leguggolnak.

Az alábbira szintén körben járnak összefogott kézzel, majd a megnevezett ki- vagy befordul, aszerint, hogy mennyire vannak már a játékkal:

Tavaszkor, amikor fűzfasípot faragnak, puhítás közben ez a mondókájuk:

Ugyanilyen alkalomkor egy másik mondás:

A nagyobb fiúk így csúfolódnak a leányokkal:

A társasjátékhoz a megfelelő egyéneket e szavakkal válogatják össze:

Egy másik:

Önálló népköltésnek nem igen van nyoma. Bizonyos fonák helyzeteket meg szoktak ugyan örökíteni közismert dallamra, de éppen a tendencia miatt értéktelenek.

A fiatalság elég sokat és meglehetős szabadon tartózkodik az utcán. Szombaton és ünnepnap előtti este, de vasár- és ünnepnapokon is órák hosszat vannak fiúk és leányok együtt. Ilyenkor is, de különösen táncmulatság alkalmával, nagyon sokat nótáznak. Egyformán kerülnek ilyenkor elő a magyar és német nóták. Arra itt nincs helyünk, hogy az egész készletet bemutassuk, csak néhányat örökítünk meg azokból, melyek régóta ismeretesek itt, s még a közeli német községekben sem honosodtak meg. Alaphangjukat tekintve nagyon változatosak, sok tekintetben visszatükrözik a nép gondolatvilágát is, de különösen az érzelmek gazdagságáról tanúskodnak. Van ezek közt sok szerelmi, búcsúzó, hazafias, katona, vadász és különféle alkalmi dal. Nem egy köztük egészen balladaszerű. Vegyük sorba őket.

A szerelmi dalok, mint általában a higgadtabb német vérmérséklet szerelmi megnyilatkozásai, sohasem féktelenek. Nyugodt epekedés, s ha nincs más megoldás, csendes lemondással végződnek. íme:

***

***

A következő mutatvány-dalokban az elválás és búcsúzás fájdalmait kesergik, de lényegesen több érzéssel, mint az előbbiekben. Természetesen azért itt sem vigasztalhatatlan a távozó:

***

A hazafias érzésnek, a baráti együttlétnek és meleg megértésnek is sok bájos kifejezője van a nóták közt. A ,Die wahre Freundschaft" c. dalt minden valószínűség szerint még az óhazából hozták magukkal az elődök. E feltevést igazolja az a tény, hogy a legöregebbek is ismerték, gyakran eldalolták, meg aztán az egykori francia szomszédság emléke is élénken kiérzik belőle:

***

***

Nagy számban találunk katonadalokat is. Itt természetesen figyelmen kívül hagyjuk mindazokat, melyeket a háború alatt tanultak más vidékek német ajkú katonáitól, vagy amelyeket még azelőtt a katonai szolgálatból hoztak magukkal. Csak a régi hidegkúti katonadalokból adunk ízelítőt:

***

Nagy választék van még a vadásznótákból. A hangnemet és az itteni körülményeket véve figyelembe, arra kell gondolnunk, hogy ezek is a régi hazából hozott nóták. Itt ugyanis sohasem vadászhattak, de a szenvedély mindig olthatatlanul égett bennük. A telepítési szerződésben a gróf külön kiköti, hogy vadászkutyát senkinek sem szabad tartania. Valószínű tehát, hogy az óhazában is erdős vidéken laktak, s ott vadászhattak is, s talán éppen ezért jöttek itt is erdős vidékre. Az érzelgős hangvétel elég gyakran előfordul. Az alábbi a vérbeli Raubschütz nótája:

Érdekes világnézeti felfogás nyer kifejezést a következő két dalban. A „Die Jüdin" c. a vallási meggyőződésnek, a ,Bauerslied" pedig a paraszti öntudatnak és rátartiságnak a kifejezője: