VIII. GAZDASÁGI ÉLET

1. BIRTOKVISZONYOK

A világháború után a hidegkúti birtokviszonyok lényegesen megváltoztak. Mint már föntebb említettük, mindjárt az 1920-as évek elején a Freystädtler-birtok, mely akkor egész terjedelmében a tótvázsonyi határhoz tartozott, eladásra került. Ebből szereztek maguknak a hidegkútiak is. Megvették a Csatár- és Sós-pusztáknak Hidegkút felőli részét. Alkalmasabb időben és jutányosabb áron talán sohasem vehették volna meg ezt a területet, mint akkor. A szerződés megkötése és a kifizetés ideje közti időben napról napra romlott a korona értéke, s mire a vételárat le kellett fizetni, valósággal egy pár tyúk árából fizettek ki egy kat. hold földet. Pár év múlva, 1929-ben következett a tótvázsonyi határ tagosítása. Mivel pedig ott lényegesebb területek voltak a hidegkútiak birtokában, ezeket a területeket egyszerűen hozzámérték, majd rövidesen hozzá is csatolták a hidegkúti határhoz.

BIRTOKMEGOSZLÁS 1935-BEN

Százalékokban

Mind a Freystädtler-birtok eladása, mind a tótvázsonyi határ tagosítása rendkívül nagy jelentőségű volt a hidegkútiakra nézve, mert meglazította azt az összeszorítottságot, melyben .200 évig éltek.

A területi viszonyoknak a mai állapotra való fejlődését az alábbi csoportosításból ismerjük meg legkönnyebben:

1. A volt Nagyhidegkút területe, melyre az Esterházy-család a telepeseket hozta, pontosan 1535 kat. hold, ebből az uradalomé maradt 853 hold. Így a telkes jobbágyok és zsellérek kezén volt összesen 682 kat. hold.
2. A volt Kishidegkút területe 187 kat. hold, mely teljes egészében a tótvázsonyi nemes birtokosok tulajdonában volt, tőlük vették át és váltották meg lassanként az oda letelepedett jobbágyok.
3. Tótvázsony határából a tagosításkor átcsatolt csatári és sósi terület kitesz 378 kat. holdat. Így a mai egyesített község egész területe 2100 kat. hold, s ebből a kisbirtokosok kezén van 1247 kat. hold.

Itt jegyezzük meg, hogy a nép ma már teljes egészében az 1600 □-öles kat. holdakban számít, a régi kis vagy magyar hold emléke él ugyan még, de nemigen használják.

A felsorolt birtokokon kívül meglehetősen nagy terület van a hidegkútiak birtokában a kisszőlősi és a tótvázsonyi határból. A kisszőlősi határban fekszik elsősorban az a 123 kat. hold erdő, melyet a nagyhidegkúti közbirtokosság vett meg a veszprémi káptalantól még 1898-ban. A vételár 32 000 korona volt, amit majdnem egészen a rajta lévő fa kitermeléséből fizettek ki. Ezenkívül magánosok is vettek kisebb erdőrészeket, réteket és szántóföldeket a szőlősi határban. A régi szőlőterületnek egy nagy része szintén a hidegkútiak birtokában van, bár itt elég vegyesen vannak már régi időtől fogva a hidegkútiak, kisszőlősiek és tótvázsonyiak szőlőbirtokai. A nemespécselyi körjegyzőségtől 831/1938. sz. alatt hiteles ingatlanleírást sikerült beszerezni, mely szerint hidegkútiaknak a kisszőlősi határban mintegy 50 kat. holdnyi területük van: művelési ágak szerint 25 hold szőlő, 7 hold szántó, 15 hold rét és 3 kat. hold erdő. A tótvázsonyi határban a tagosítás után is maradt a hidegkútiaknak birtokuk. Így a Csatár és Sós egy része, mintegy 230 kat. hold, jóllehet hidegkútiak tulajdona, mégis a tótvázsonyi határban fekszik. .

Összegezve tehát a hidegkútiak saját határukban lévő ingatlanait a szomszédos határokban fekvő területekkel, körülbelül 1660 kat. holdon gazdálkodnak.

Ezzel szemben azt is megállapíthatjuk, hogy Hidegkút belterületén más községbelinek földbirtoka nincs. Nagy ritkán ugyan előfordul, hogy kiházasodás következtében az idegenbe került félnek marad itt még valami öröksége, de ezen maga a rokonság szokott segíteni, rendesen megveszik vagy átcserélik a földet.

Arra is ritkán kerül sor, hogy valaki földjét bérbe adja. Ilyen eset legfeljebb azoknál fordul elő, akik nem hivatásos gazdálkodók, pl. pap", tanító, de ezeknek a földjét is legtöbbször a helybeli nincstelenek bérlik és munkálják. Idegenből sem napszámost, sem részes munkást nem fogadnak, ilyen vállalkozót helyben is találnak bőven. A határ megnövekedése mindenesetre azt az előnyt hozta magával, hogy a nincstelen napszámosok ma már nem szorulnak a szomszédos falvakra és nagy uradalmakra, ahová azelőtt tömegesen jártak, most már itthon is megtalálják megélhetésüket.

Ma még nagy hátránya a belterjes gazdálkodásnak az a körülmény, hogy a két Hidegkút eredeti területe már nagyon felaprózódott. Így egyik nagyobb gazdaság, mely 19 kat. holdból áll, nem kevesebb, mint 40 helyrajzi szám alatt van felvéve, és legalább 40 darabka földből áll. Tagosításra még egyelőre nem lehet gondolni, a nép fél tőle, egyrészt mivel sokba kerül, másrészt pedig azért, mert nem érett még meg arra, hogy a tagosításban rejlő előnyöket felismerje, és a belterjesebb gazdálkodásra képes lenne. Betétszerkesztésről most van szó. Kataszteri felmérés 1922-ben volt utoljára.

A földbirtokhoz a nép kivétel nélkül nagyon ragaszkodik. Akármilyen kevés legyen is, kedves és becses az. Csak sorozatos csapások vagy szórványosan előforduló élhetetlenség és hanyagság miatt kerül itt föld eladásra. Az azonban a legritkább eset, hogy valaki eladási szándékát nyilvánosságra hozza. A vételt a helybeli módosabbak röviden és biztosan elintézik. Idegen itt nemigen jut sem földhöz, még kevésbé házhoz. Még azok is, akik valami mesterséget tanulnak és a faluban élnek, nem hagynak egészen fel a földmunkával. Ha a mesterség nem megy, a földben keres és talál mindegyik megélhetést.

MŰVELÉSI ÁGAK VÁLTOZÁSA

2. NÖVÉNYTERMESZTÉS

A növénytermesztés terén három főirányt különböztethetünk meg. Első helyen áll a megélhetést biztosító termények, tehát a kenyérmagvak, gabonafélék és kapásnövények termesztése, második helyen állanak a jószágtartáshoz szükséges vetemények, harmadik helyen a gyümölcsfák. Nem kis jelentőségű a szőlőművelés sem, de mivel ez ma már teljesen a kisszőlősi határba esik, a község területén alig egy-két helyen kísérleteznek vele, erről majd más helyen számolunk be.

A község lakóinak tulajdonában levő szántóföldek a falutól délnyugatra, nyugatra, északnyugatra és északra fekszenek félkörben, ma már majdnem egyforma hosszú sugárban minden irányban. Keleti, délkeleti és déli irányban nincs szántóföld, mert ez a rész fekvése és altalaja miatt szinte művelhetetlen, annyira köves, hogy csak erdőnek és legelőnek lehet használni. Egyébként ebben az irányban alig pár száz méternyire húzódik a falu határával a megye határa is.

Régebben a legeltetési lehetőségek miatt még bizonyos beosztást lehetett látni az egyes növényfajok elhelyezésénél. Nagy súlyt fektettek ugyanis arra, hogy aratás után legyen összefüggő tarlólegelő. A határ kiterjesztése után már erre nincsenek tekintettel. Így is van elég összefüggő vagy egymás mellett fekvő tarló, de a jószágtartást inkább vetett takarmánnyal biztosítják. Újabban tehát a szabadgazdálkodás jutott előtérbe.

Ha a mennyiségi beosztást vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a 4/4-es beosztás uralkodik. Két negyedrészben kalászosokat, egy negyedrészben kapásokat és egy negyedrészben takarmányféléket termelnek. Kisebb tételekben találunk takarmányrépa-, csalamádé-, kender-, len-, esetleg lencse-vagy csicseriborsó-táblákat. Jelentősége egyiknek sincs, csak saját szükségletre, alkalomszerűen vagy üresen maradt kis sarkokba vetik. Ugart is csak ott találunk, ahol vagy az időjárás mostohasága, vagy az elkésett munka miatt már nem tudták megmunkálni a földeket. Akad olyan föld is, amit a gazda hanyagsága hagyott ugaron. Ilyen terület kevés van.

AZ EGYES GAZDÁK TERMÉNYELOSZTÁSA ÉVENKÉNT

Ez a beosztás természetesen nem minden évben és nem minden gazdánál ugyanaz.

Á benépesítés mindkét községben még a XVIII. és XIX. század határán befejeződött. Azóta feltűnőbb számban sem ki-, sem bevándorlás nem volt. A kicserélődés, akár az itt születetteknek másutt való elhelyezkedését, akár idegenek bejövetelét kísérjük figyelemmel, csak szórványos, nagyobb jelentősége nincs.

A telepítési akcióval nem igen foglalkoznak a hidegkútiak. Akik csak módját ejthetik, nem szívesen költöznek máshová. Ha a megélhetési körülmények ezt mégis szükségessé teszik, lehetőleg a közvetlen közelben helyezkednek el. A telepítés egyébként sem valami jó színben tűnt fel előttük. A kövesgyűri pusztán történtek telepítési kísérletek, csakhogy a messziről hozott telepesek nem sokáig maradtak meg e vidéken, lassanként majdnem mindnyájan visszamentek régi hazájukba. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy az itteni földmunka lényegesen nagyobb erőt és kitartást kíván, mint másutt, de különösen az Alföldön.

Mind fekvését, mind minőségét tekintve nagyon változó a talaj. Van nagyon rossz, köves, majdnem művelhetetlen föld, de a nagyobb rész, ha köves is, eléggé megmunkálható, sőt van simán fekvő, kavicsmentes jó föld is. Az árak is e szerint változnak. A távolság nem sokat határoz, hiszen egy darab jó földet vagy rétet megvesznek minden áron, még a kisszőlősi határban is. A legrosszabb földért, ha csak legeltetni lehet rajta, megadnak holdanként 200 pengőt. A szántóföld ára általában 800—300 pengő közt változik.

SZÁNTÓFÖLD KAT. HOLDANKÉNTI ÉRTÉKE ÉS BÉRE PENGŐBEN

Az áralakulást a gazdasági viszonyok irányítják. Ha jó a termés vagy bőven van pénz, mindig megadják a föld legmagasabb árát, gyengébb években az árak is mérsékeltebbek.

Az uradalomnak itt csak erdőbirtoka van, szántóföldje csak annyi, amennyire az alkalmazottaknak szükségük van.

Visszatérve a fentebb említett hármas növénytermelési főághoz, azt mondhatjuk, hogy a kalászosok közül legtöbbet a tavaszi árpából termelnek. Nem annyira házi szükséglet az árpa, inkább a jövedelem céljából vetik. Ha az árpatermelés jól sikerül, nincs a hidegkúti gazdának baja, a legszükségesebb kiadásokat ebből fedezi. Közvetve szintén jövedelmezési célt szolgál a zabtermelés. Ezt inkább a jószágtartás és hizlalás végett vetik, mert egy másik jövedelmi forrás a hízott sertés vagy növendékjószág értékesítése. Zabot ugyan szintén fölöslegben vetnek, de lényegesen kevesebbet, mint árpát. A tulajdonképpeni kenyérmagvakból, mint rozsból és búzából ritkán termelnek annyit, hogy eladásra is kerüljön. A rozs a kenyeret, a búza a főzőlisztet adja. Búzát azonban elég keveset vetnek, mert nem mindig sikerül. Sokan már egészen felhagynak vele. Őszi árpát egyáltalán nem termelnek.

A mindennapi megélhetéshez szükséges növények még a kapások, burgonya és kukorica. Minden gazda igyekszik ezekből annyit elvetni, amiből saját szükséglete kikerül, de eladásra csak nagyon kivételes jó termés esetén kerül sor. Egyébként a föld pihentetésének egyik módja is a termények változtatása. A sorrend ugyanis az, hogy kétszeri, háromszori kalászos vetése után jön a kapás, aztán a takarmánynövény. Mind a burgonya, mind a kukorica közé többféle köztes növényt vetnek. Különösen a kukoricában termelik a babszükségletet, káposztát, takarmányrépát, takarmánykaralábét és tököt. Ezeknek külön területet ritkán és keveset hagynak meg.

Állattartás szempontjából, amire a legszegényebb emberek is törekszenek, igen fontos a takarmánytermelés, mivel a község határában alig van rét, a legelők is soványak, de legfőképpen elégtelenek, s rendesen már nyár elején kopárak is. Első helyen áll a lóheretermelés, mert normális időjárási viszonyok közt ez sikerül a legjobban. Jobb minőségű földbe elég sok lucernát, kavicsos földbe pedig baltacimot vetnek. E két utóbbi több évre szól, s így a trágyahiányt is ilyen pihentetéssel pótolják. Pár évvel ezelőtt szudánfűvel is kísérleteztek, de ez úgy látszik nem sikerült, mert egészen felhagytak vele. Csak egészen szórványosan fordul elő a muharvetés, néha köles, ritkán hajdina és a hiányok pótlására tarlórépa. Ez utóbbiakat kivétel nélkül mindig tarlószántásba vetik.

A növénytermelésnek egyik jelentős ága a gyümölcstermelés. Nem hivatásszerűen foglalkoznak vele, hanem kedvtelésből. A régi szőlőkben bőven voltak gyümölcsfák, s egy présházból sem hiányzott az aszalókemence. A szőlők pusztulásával a gyümölcsfák száma is megfogyatkozott. De otthon a ház körül mindenütt megvan a gyümölcsös. A régi Kishidegkút jóformán még ma sem látszik ki a gyümölcsfa-erdőből. Legtöbb a magvaváló besztercei kék szilva, bőven van kevésbé nemes, de nedvdús fehér szilva, újabban már sok a nemesített ringló és nagyszemű szilva. Elég sok az almafa és körtefa is.

GYÜMÖLCSFÁK SZÁMA

*Ebből mandula 36, ringló 6.

Régebben nem sokat adtak a fajok tisztaságára, inkább a bő termést vették figyelembe. Mivel a szőlőkben termett a nemesebb gyümölcs, az ottani fák pedig elpusztultak, ma már csak a régiek maradványai találhatók a meg nem újított szőlőkben, most otthon igyekeznek nemesebb almát és körtét termelni. Valamikor nagy bőségben voltak a rozs-, búza- és a fojtós körtefélék, ezekből aszaltak nagy mennyiségben télire. Ma már értékesebb fajtákat honosítottak meg. Az ültetést minden gazda maga végzi. Az erdőből hozza az alanyt, s rendesen maga is oltja be. Meggyet és cseresznyét a házi gyümölcsösben keveset találunk, ezek még ma is a szőlőkben találhatók leginkább. Diófa minden ház előtt van. A többi gyümölcsfélék is megtalálhatók, ha nem is oly nagy mennyiségben. Egy jobb termés idején több vagonra megy az elszállított gyümölcshozam, amiért súlyos pénzeket fizetnek a kereskedők. Nagy hátrány még az, hogy a gyümölcsfák gondozásával, permetezésével nem sokat törődnek a tulajdonosok.

Kimutatásunk az 1895 és 1935 közti évekből lényegesebb visszaesést mutat. Ennek az a magyarázata, hogy a statisztikába belevették a határban volt régi szőlők gyümölcsfáit is. Azóta pedig a Csatárt, mely szintén szőlőterület volt, teljesen kiirtották. Alig maradt rajta néhány fa. Ugyanilyen sorsra jutottak az Irtás nevű szőlők a Kálvária hegyoldalon. Egrest, ribiszkét itt-ott egy bokrot nevelnek, inkább a szőlőkben, málnát egyáltalán nem ültetnek.

A kertészet egyéb ágaival nemigen foglalkoznak. A ház előtt vagy mellett van ugyan minden háziasszonynak egy kis veteményeskertje, de itt virágon és paprikán kívül alig találunk egyebet. A patak mentén és a szőlőkben szintén van kevés kertészet, de ez a ház szükségletét sem fedezi. Szükségletüket sokkal olcsóbban és biztosabban tudják beszerezni a közeli veszprémi és balatonfüredi piacon, ahol a bolgár kertészek nagy tömegben árulnak mindenféle zöldséget. Minőségileg is jobb a vett, mint a maguk termelte zöldség, mivel az idő itt már hűvös, az agyag is nehéz a veteményeknek.

A talaj előkészítésére általában nagy gondot fordítanak a gazdák. A nagyobb terméshozam biztosítását célozza elsősorban a termények változtatása, és ahol istállótrágyával nem győzik, a takarmányfélék vetése. Ezek maguk is juttatnak tápanyagot a földbe, különösen a baltacím és a lóhere után vehető észre a jobb termés. A szántás kifogástalan és gyakori. Az ősziek, mint a búza és rozs alá rendesen háromszor, a tavasziak alá pedig kétszer szántanak.

Trágyázás céljára majdnem kivétel nélkül istállótrágyát használnak, mégpedig rendes körülmények között minden negyedik évben. A jobb földek vagy ha más termények által már némileg előkészítették a talajt, néha kimaradnak a sorrendből. Ennek oka, hogy istállótrágyából általában hiány van, mert nincs elég legelő és nem tudnak több jószágot tartani. Műtrágyázással is kísérleteztek egyesek, mivel azonban ennek beszerzése még elég költséges, a várt eredmény sem mindig mutatkozott, abba is hagyták. De mindenesetre elismerik a műtrágya előnyeit. Összehasonlítva a mai állapotokat a régiekkel, nagy a haladás a föld megmunkálása tekintében is.

Tüzelésre sem szalmát, sem trágyát nem használnak, nincsenek is rászorulva, mert tüzelőfában nincs hiány.

Elemi csapások itt aránylag elég ritkák. Néha fordul elő késői vagy korai fagy, aszály vagy jégverés, ezek aztán eléggé áthúzzák a gazdák számításait. Katasztrofális következményekkel eddig egy sem járt.

Növénybetegség gyanánt az utolsó évtizedben többször fellépett a burgonyavész, amikor egész dűlők már virágzás alatt egészen elpusztultak. Szerencsére nem minden évben, s nem minden helyen egyformán lépett fel ez a betegség. Védekezni úgy próbálnak ellene, hogy más vidékről hozzák a következő évben a vetőmagot.

A fentebbi táblázatot figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy egy hidegkúti közepes gazdának évi szemes termény átlaga 60 q körül mozog. Ebből rozs 20 q, árpa 30 q, búza 6 q és zab 4 q. A rozs, búza és zab a házi szükségletekre kell, árpából azonban elég 10 q, azért 20 q-t tudnak értékesíteni. De ha más szemes terményben van hiány, aránylagosan az árpatermésből pótolják a szükségletet. Vannak ennél sokkal jobb módúak is, akiknek 100 q-nál is több terem.

3. ÁLLATTENYÉSZTÉS

A mezőgazdaság mellett egyik fő jövedelmi forrás az állattenyésztés. Ennek lehetőségét lényegesen elősegítette a birtok növekedése. Különösen a régi Kishidegkúton emelkedett szembetűnően az állattartás. Míg 30—40 évvel ezelőtt alig volt 10-12 gazdának saját tehénfogata, addig ma már 40-nél is több van. Még régebben ennél is kisebb volt' az állatállomány. Nagyon gyakori volt az összefogás, amikor ti. egyiknek is, másiknak is volt egy tehene, s hogy legalább saját munkájukat elvégezhessék, összefogták őket és együtt jármoltak. Ilyen ma már ritkaságszámba megy. Nagyhidegkúton a régi gazdák ökrökkel jármoltak, de ez nehézkes és lassú volt, azért áttértek a lótartásra. Ökörfogat ma már kevés van, de tinót értékesítés céljából elég sokat nevelnek.

ÁLLATLÉTSZÁM ÁTTEKINTÉSE

Az állattenyésztés fellendülését látjuk a statisztikai kimutatásból is, mely szerint 1895-ben lófogat volt összesen 22, ebből azonban több volt az egyes, mint kettős fogat, addig 1935-ben már 63 a lófogatok száma, de ebből már lényegesen kevesebb az egyes fogat, mint amennyi azelőtt volt. Tehénfogat volt 27, újabban 73. Az ökörfogatok azonban 19-ről 4-re estek vissza. Lényegesen emelkedett a növendékjószág száma.

Az utolsó évtizedekben még egy lényeges változás történt az állattenyésztés szempontjából. Még a múlt század végén kivétel nélkül magyarfajta szarvasmarhát tartottak a faluban, ma már ennek hírmondója sincs. Nemcsak itt, de az egész környéken a nehezebb és jobb tejelő szimentáli és vöröstarka fajták tenyésztésére tértek át a gazdák. A faj tisztaságát és nemesebbé tételét az segíti elő, hogy csak törzskönyvezett és hatóságilag is ellenőrzött apaállatokat vásárolhat mindkét közbirtokosság. Éppen ezért, hacsak mód nyílik rá, mindenki felneveli a szaporulatot, különösen az üszőborjúkat, mert aránylag rövid idő alatt, 2—3 éven belül egy értékes tehén birtokába jutnak.

A lótenyésztésnél ez idő szerint még nem sokat adnak a szaporításra. Általában könnyű, hidegvérű lovakat tartanak, csak a módosabb gazdáknál, akiknél több a munka, látunk nehéz muraközi lovakat. A terep egyenetlen, az utak rosszak, kövesek, így kitartó igásjószágra van szükségük. Ménes a faluban nincs, annyi a ló, amennyit befognak. Csikónevelésre csak ritkán kerül a sor. Mén a közvetlen közelben sehol sincs.

A tejtermelés egyik fő jövedelmi forrása minden háztartásnak. Mivel azonban tejszövetkezet nincs, nem annyira a tejet, mint inkább a tejterméket értékesítik. A nyári hónapokban elsőrendű piac Balatonfüred, az év többi részében pedig Veszprém. Mindkét helyen igen jól és mindig értékesíthető a tejtermék. Ez adja magyarázatát, hogy egészen törpebirtokosok is tartanak tehenet. A legelő ugyan minden vonatkozásban kevés és elégtelen ennyi állatnak, de a szegényebbek nem restelnek gyomlálni, a szomszéd falvakba is eljárni kaszálni vagy részes munkát végezni, mert a tehéntartás így is kifizetődő. Közlegelő van körülbelül 200 hold, egy részét a nincstelenek is használhatják, de nem sok haszonnal. A nyári hónapokban a legelőről hazatérő jószágot meg kell etetni, mert ott nem sokat talál. A kihajtás fő célja a szabad levegő. A legelőért nem fizetnek fűbért, csak a vele járó kiadásokat: pásztorbér, apaállattartás és karbantartás címén fizetnek darabszám után meghatározott összeget.

Sertéstartása csak a nagyhidegkúti közbirtokosságnak van, a kishidegkútiaknak erre sohasem volt kihajtási területük. Legelőre csak a mangalicafajtát tartják, de hizlalásra szívesen veszik a gyorsabban fejlődő és súlyosabb angolfajtákat. Hizlalás még a legszegényebb háznál is van, csak akkor esnek el ettől a gazdasági előnytől, amikor időközben elpusztul a sertés. Ez pedig elég gyakori eset, mert nem védekeznek eléggé a betegségek ellen. Ez adja magyarázatát az 1935. és 1937. évi katasztrofális visszaesésnek is, amikor 216-ról 45-re esett a létszám. Az állatbiztosítás szempontjából még nagyon sok tennivaló volna a faluban. Az oltással való védekezéssel még csak szórványosan találkozunk. A kerületi állatorvos Nagyvázsonyban lakik, tehát elég messze ahhoz, hogy gyorsan segélyt nyújthasson.

Az elsoroltakon kívül más jószág Hidegkúton nemigen található. Juh nincs, kecskét is csak a pásztorok tartanak. Akik háború alatt és előtt kísérleteztek kecsketartással, azok is felhagytak vele.

A baromfi tenyésztése is elég egyoldalú. Tyúkot ugyan minden háziasszony tart úgy 12—20 között, mert ez semmi nehézségbe nem ütközik. Minden udvaron van trágyadomb, minden házhoz tartozik egy begyepesített gyümölcsös, ennek a végében ott vannak a szalmakazlak, így a tyúktartásnak minden adottsága megvan. Tojásból elég szép mellékjövedelmet is biztosítanak maguknak a háziasszonyok. Libát helyszűke és kijáró legelő hiánya miatt a kishidegkútiak nem tartanak, kacsát is csak a patak felőli oldalon lakók. A felső sorból a patakra járó kacsákat nem tűrik az alsó soron lakók. A nagyhidegkútiaknál ilyen akadály nincs. Nagyon széles utca, nagyobb közlegelő és úsztató áll rendelkezésre. így a legtöbb gazdaasszony tart is libát és kacsát, de sohasem nagyobb falkában, legfeljebb 6—8 kacsát és 10—12 libát. Ezt is leginkább azért, hogy tollából ágyneműre tudjanak berendezkedni. Fajbaromfival nem vesződnek, erre nincs idejük. Volt eset, hogy kísérletképpen elfogadták a hatóságok útján adott nemesebb fajkakast, de arra már nem ügyeltek, hogy a fajtisztaságot meg is tartsák, s így az újabb nevelés megint csak elkorcsosodott. Pulykát, gyöngytyúkot egyáltalán nem tartanak.

29. Méhes —1937

Bienenhaus— 1937

Apróállatok tenyésztése is elenyészően csekély. Ami van, azt is inkább kedvtelésből, mint tervszerűséggel tenyésztik. Néhány kas méhvel többen kísérleteztek már, de szakértelem nélkül. Kaptárok nincsenek, csak kasokban tartják és ha valami betegség lépett föl köztük, védekezni nem tudtak, télen nem etették, s így sok család elpusztult. Sokan aztán egészen fel is hagytak a méhészkedéssel. Újabban akad már egy-egy méhkedvelő, aki szakszerűen kezeli méheit, az ilyennek szép mellékjövedelmet biztosít a méz. A vidék egyébként elsőrendűen alkalmas a méhészkedésre. A házinyúltenyésztés is csak szórványos még, inkább a fiatalság szórakozása. Mivel tervszerűség nincs, húsát is hamar megunják, az istálló falában kárt is okoz, rövidesen kipusztítják. Így vannak a galambtenyésztéssel is. Dísznek tartják, de nem sok értelmét látják, azért nem engedik elszaporodni. A selyemhernyótenyésztés teljesen ismeretlen.

4. SZŐLŐMŰVELÉS

A község határán belül szőlőművelés ma már alig van. Pedig a látszat szerint a hidegkútiak a szőlő iránti szeretetet még az őshazából hozták magukkal. Erre vall az a törekvésük, hogy letelepedésük után hamarosan, legalább a tehetősebbek igyekeztek szőlőbirtokot szerezni. Kitűnő terep nyílt erre a falutól alig félórányira fekvő balatonkisszőlősi szőlőhegyen. Itt a XVIII. század végén volt is majdnem mindenkinek kis szőleje. A szegényebbek még attól a nagy vállalkozástól sem riadtak vissza, hogy a balatonfüredi határban fekvő, de csak nehezen megközelíthető Tamásbegy tetején, bár legalább két órás gyaloglást jelentett odajutni, szerezzenek maguknak szőlőt. Ilyen szegények szőleje volt a csatári és a Kálvária oldalán fekvő irtási szőlő is. Ezekből ma már alig van valami. A tamáshegyi szőlőket lassanként eladogatták, a csatári és az irtási szőlőket pedig az 1890-es évek elején elpusztította a filoxéra. Csak a visszamaradt, de mindinkább ritkuló gyümölcsfák mutatják, hogy itt valamikor szőlőt termeltek. Nem nagy kár értük, mert az öregek állítása szerint igen savanyú bor termett rajtuk.

A tulajdonképpeni szőlőművelés ma teljesen a kisszőlősi határra szorult. Fekvése igen előnyös, nagyobbrészt délkelet és dél felé lejt a hegyoldal, tehát védve van a hidegebb északi szelek ellen. Alig van a faluban néhány olyan ágrólszakadt szegény, akinek legalább néhány száz négyszögöl szőlője ne volna. Ma már kevés, talán 4—5 gazdának van Csopakon is szőleje, ezek inkább fajszi származásúak. Itt ugyan jobb bor terem, mint a szőlősi határban, a terület tehát értékesebb is, de a nagy távolság miatt szívesen cserélnek, el is adják a csopaki szőlőt, ha közel előnyös vételhez jutnak.

A mostani szőlőterület tehát teljes egészében a balatoni borvidékhez tartozik. A Sóskút, Hegyesmál, Hajagos, Bagóhegy, Kis- és Nagygella, Benkődűlő stb., valamikor mind beültetett szőlőföld volt, ma már sok a szántóföld. A filoxéra után ültetett szőlők ugyanis mind amerikai alanyra oltottak, csak néhány félvad direkttermő van, ezek pedig sokkal nagyobb gondozást igényelnek, mint a régiek, s így egyéb gazdasági elfoglaltságuk miatt nem tudnak nagyobb területek beültetésére vállalkozni. A hazai fajtákkal való kísérletezés mindinkább meddőnek bizonyul, így hát teljesen felhagynak vele. A különféle fajokat nem szüretelik külön, legfeljebb az otellót, ebből legtöbben ürmöst vagy könnyű nyári bort készítenek.

Direkttermőnek számítják az otellót, a százszorost és a novát. Az otelló igen hálás, bőtermő, de a másik kettő nem sokat ér, azért vagy beoltják, vagy kiirtják. A nemes szőlőfajoknak minden változata megtalálható, de csak vegyesen, a kisgazdák fajok szerinti osztályozással nem törődnek. Vegyesen ültetnek mindenfélét, borszőlőt és csemegeszőlőt. Borszőlőnek legjobban a rizlinget szeretik. Előforduló fajták az olasz- és rajnai rizling, saszla, hárslevelű vagy ezerjó, zöldszőlő, mézes stb. A szőlőművelés a hidegkútiaknak nem fő-, hanem mellékfoglalkozás, de azért eléggé gondozzák, mert jövedelmet is jelent, meg innivaló boruk is van állandóan.

A borpincék és présházak kint a szőlőben elszórtan találhatók. Az épülethez tartozik rendesen egy lakószoba, egy félszer vagy istálló, és a pince előtt a présház. A régi szőlőkben még volt egy tágas konyha is, amelyben gyümölcsöt aszaltak. Ilyenre ma már nincs szükség.

A hidegkútiak évi átlagos bortermése meghaladja az 1000 hektót. Van több olyan gazda, akinek rendes időjárási viszonyok mellett megterem 100 hektó is. A termés fele, körülbelül 600 hektó eladásra kerül. Igen jó segítség ez a jövedelem a többi mellett. A baj csak ott van, hogy az utóbbi években alig keresték a bort, s így nagyobb részét 18—20 filléres áron kellett eladni. Szőlőt aránylag nem sokat adnak el, mivel a közeli piacokat máshonnan szállított szőlővel látják el. Átlagban nem tesz ki többet 25—30 q-nál, amit évente eladnak. Közepes ára 30 fillér kilogrammonként. Annak ellenére, hogy majdnem mindenkinek van saját bora, munkánál pedig mindenki megkapja a maga járandóságát, a két kocsmában is elég sok bort mérnek ki — átlag évi 60—70 hektót — 60—80 filléres árban.

Minden szőlőben van gyümölcsfa, sőt azt mondhatjuk, hogy a jobb minőségű és nemesebb fajták ott teremnek. A legfinomabb cseresznyefélék, a korai és késői őszibarack minden változata található, igen jóízű szilvafélék, alma- és körtefajok, csak a kajszibaracknak kicsi a terméshozama. A fákat nem ültetik sűrűn a szőlők közé, azért nem is károsak, de jó termés esetén szép mellékjövedelmet nyújtanak. Az itteni kisgazdák borkezelése is kifogástalan.

5. ERDÉSZET

Az erdőgazdaságot régebben nem ellenőrizték olyan szigorúan mint ma, csakis így történhetett, hogy a hajdani nagy összefüggő erdőségek itt éppúgy, mint a Bakony többi részeiben nagyon megritkultak. Ma már szigorú ellenőrzés alatt állnak az összes erdők, s így a további pusztulásnak elejét vették.

Az állami erdészeti hivatal pontos tervezetet dolgozott ki, ettől egy erdőgazdaságnak sem szabad eltérnie. Ilyen tervszerű erdőgazdálkodása van ma az Esterházy uradalomnak, a volt úrbéres gazdáknak és a zselléreknek. Mind a három tervezet pontos leírást ad az erdőről, fáiról, talajáról, beosztásáról, művelési lehetőségről, kitermelésről és az újabb erdősítésről. A tervezet egy példánya az érdekelteknél van, de ugyancsak megvan az állami erdőhivatalnál és a vármegyei levéltárban.

A község határában erdőség volt az 1935. évi statisztikai kimutatás szerint összesen 962 kat. hold, ebből az uradalomé 853, így a gazdák kezén van 109 kat. hold. A gazdák erdeje mindenütt a közlegelővel függ össze, s nagyobbrészt legeltetési célt is szolgál. A tervezet szerint, amennyit kitermelnek, ugyanannyit kötelesek újból erdősíteni is, sőt a régebbi mulasztást is lassanként be kell hozniok. Nem számítottuk ide a gazdák tulajdonát képező, de más község, Kisszőlős határában fekvő erdőt, melyben szintén tervszerűen gazdálkodnak, s csak a kifejlődött szálerdőben engedik meg a legeltetést. Az uradalmi erdőben kitermelnek évenként 18 kat. holdat, az új fásítás ugyanannyi. Kitermelnek évi 1500 m3 ölfát, 200 m3 ágfát és 25—30 m3 üzemfát. A gazdák erdejében nem egyforma a kitermelés. Ha szükség mutatkozik, van kitermelés a megengedett mennyiségen belül, de ha nincs közvetlenül szükség reá, több éven keresztül is elhagyják. Régen sok szenet, sőt meszet is égettek az itteni erdőkben, ma már ritkán égetnek szenet, meszet meg egyáltalán nem.

A községi erdő megközelítőleg sem fedezi a lakosság faszükségletét, de azért fahiány még sincs a faluban. Az uradalmi erdőben minden télen kitermelnek annyi fát, amiből az egész lakosság bőven biztosíthatja egész évi faszükségletét. A Szegényebbek végzik a kitermelést, ezért farészesedésük van. A szorgalmasabbak fölöslegesen is termelnek ki fát, ezt eladják azoknak, akiknek nincs fájuk. Az ölfa elszállítása is biztosít sok fuvarosnak jó keresetet. Az uradalmi erdő tehát minden tekintetben csak előnyös a falubelieknek, mert annak sok előnyét élvezik.

Az előforduló fanemek százalékarányát már említettük. Itt legfeljebb még annyit tehetünk hozzá, hogy amit a volt úrbéres gazdákról mondtunk, az az uradalomra is vonatkozik, csak az akác százaléka kisebb az uradalmi erdőben, mint a polgárokéban.

Feltűnő, hogy öreg bükkfa úgyszólván az egész határban nincs, jóllehet a Bakony más részeiben összefüggő bükkerdők vannak. Újabban a tervszerű erdőgazdálkodás következtében az uradalmi erdőben már sokat ültettek.

6. MUNKA- ÉS MUNKÁSVISZONYOK

A foglalkozásról összeállított statisztika elég hű képét adja a munkásviszonyoknak. Hidegkúton a főfoglalkozás a gazdálkodás. Ipar, ha van is, csak mellékfoglalkozásnak vehető. Teljesen nincstelen nagyon kevés van a faluban. Az 1935. évi statisztikai kimutatás szerint az egész községnek 702 lakosa volt. Ebből mezőgazdasággal vagy őstermeléssel foglalkozott 673 lélek, egyéb foglalkozású pedig csak 29. Akik ezek közül iparosok, mintegy 20 egyén, azok közül is csak egy-kettő nem foglalkozik földműveléssel.

FOGLALKOZÁS SZERINTI MEGOSZLÁS

Könnyebb áttekinthetés céljából összeállítottunk egy kimutatást, amelybe vagyoni állapotuk szerint illesztettük be a családfenntartókat.

a)Csak földműveléssel foglalkozik, s ez megélhetést is nyújt az egész családnak: 110. Mind 5 holdon felül gazdálkodnak.

b) Földművelés mellett iparral is foglalkozik, de az utóbbi csak mellékfoglalkozás, mert földje után is megélne: 10.

c) Olyan 5 holdon aluli törpebirtokos, aki napszámba is eljár, mert rá van utalva: 40.

d) Olyan szegény sorsú napszámos, akinek házán kívül legfeljebb egy hold földje van: 8.

e) Teljesen nincstelen napszámos, akinek sem háza, sem földje nincs, ez idő szerint nincs a faluban.

f) Teljesen nincstelen iparos sincs.

g) Önálló iparos, aki mestersége után él, ingatlana nincs: 2.

Az önálló iparosok közt van egy kerékgyártó, egy kovács, két ács, egy asztalos és négy kőműves. Segéd van szám szerint 20, mind kőművesek. Tanonc is van vagy 15, szintén kőműveseknek készülnek.

Megjegyezzük még, hogy jól megfizetett munkára még a jobb módúak is szívesen vállalkoznak, legalábbis a család fiatalabb tagjai. Fuvarozásra, útépítéshez és más alkalmi munkára a Balaton vidékén mindig sokan járnak.

Munkáshiány a faluban nemigen szokott lenni, mert időszaki munkára elég sokan vállalkoznak. Kapálás, kaszálás, aratás, szőlőmunka is mindig van, így munkahiányról sem lehet panaszkodni. Az ilyen alkalmi munkára szívesen is maradnak a faluban, mert bőséges étkezésen kívül megkapják a rendes napszámot és a megszokott borjárandóságot is. Munkahiány rendes viszonyok között azért sincs, mert a Balaton vidékén is mindig van munkaalkalom vagy építkezésnél vagy a szőlőkben.

Közellátásra szoruló egyén is csak ritkán akad a faluban. Leginkább csak olyan esetben, amikor kihal valaki mellől minden hozzátartozó, s így egyedül marad, megöregszik, megrokkan vagy munkaképtelen lesz. Addig, míg csak valaki rokona van az ilyen sorsra jutottnak, nem szorul közellátásra, mert ezt rokonsága szégyellene, s ezért akármilyen szűkösen is, de ellátja.

A munkáltatás módja nem egyforma. Legtöbbet napszámossal vagy kisegítéssel dolgoztatnak. Részes munka a jobb módúaknái az aratás. Ezért rendesen tizedet adnak, azonkívül meghatározott mennyiségű élelmet s bort is kapnak az aratók. Szakmányban pénzért csak egyes szőlőmunkákat adnak ki, a meghatározott pénz mellett itt is elengedhetetlen a bor. Itteni szokás szerint a bor minden munkához jár, de szőlőmunkánál egyenesen követelmény. Szőlőmunkát e vidéken bor nélkül senki sem végez. Ha a gazdának már nincs bora, ilyen alkalomra vagy pénzért vesz, vagy kölcsönkér. Mivel ilyen előnyt még a környéken sem mindenütt élveznek a munkások, nem nagyon kéretik magukat, s idegenből jövő munkásra szükség itt egyáltalán nincs. Még a gabonagépelésnél eddigi szokás szerint a kialkudott részen kívül a legutóbbi évekig szintén teljes ellátást és bort adott a gazda, újabban azonban ezt a költséges szokást módosították, amennyiben most csak 2—3 személynek adnak ellátást. Hiúsági kérdést csináltak a munkáltatók az ellátás terén, egyik túl akart licitálni a másikon, s így végre ifi kimerültek, alábbhagytak.

Cselédsorba mind helyben, mind a közel fekvő vidéken csak a fiatalság szegődik. Nagyobb városba vagy Budapestre ritkán kerül valaki ilyen célzattal, de a környékbeli magyar helyekre szívesen elengedik egy-két évre a fiatalságot. Egyik célja, hogy legyen alkalma tapasztalatokat szerezni, de fő cél, hogy megtanuljon jól magyarul beszélni. Rendszeres szolgálatra csak az egészen szegények vagy a sokgyermekes szülők adják gyermekeiket.

A munkabérek a faluban elég változatlanok. Főmunkáknál a napszám férfinak 2 pengő, máskor 1,50 P, de mindig teljes ellátás és bor. A nők napszáma főmunkáknál 1,50 P, máskor 1,20, gyerekeknek 1 P vagy 80 fillér, szintén egész napi ellátással.

Legmagasabb szolgabér volt az utóbbi években 190 pengő egy évre és teljes ellátás, szolgáló havi bére 15 P, mint a vidéken. Szolgálóra az egész faluban nagyon kevés háznál van szükség.

Az ipari munkabérek nem itt a faluban, hanem a Balaton vidékén alakulnak ki. Amennyit ott fizetnek, ahhoz arányítják az itthoniakat is. A kőművesek különben is az év nagyobb részében a Balaton melletti nyaralóknál dolgoznak.

Cséplőgép, traktor és iparvállalat az egész faluban nincs. Más gazdasági gépekkel azonban elég jól el vannak látva. A helyszínen lefolytatott összeolvasás szerint van a gazdák kezén 124 szántóeke, 45 kapálóeke, 80 borona, 18 vetőgép, 22 rosta, 1 konkolyozó, 110 szecskavágó, 6 répadaráló, 50 permetezőgép és 36 szőlőzúzó.

A kereskedés, mint foglalkozási ág itt alig jön számításba. A faluban van két kocsma, az egyik a régi Nagyhidegkúton, a másik a régi Kishidegkúton. Mind a két kocsmárosnak van vegyeskereskedése is. Rendesen helybeli egyének bérlik, s eddig még mindegyik jól járt vele. Most a nagyhidegkúti kocsmát nem helybeli, de szakképzett vidéki bérlő bírja. A kereskedelem fellendülése már azért sem lehetséges, mivel az asszonyok legnagyobb része hetenként jár piacra, s onnan is hozzák magukkal heti szükségleteiket. Két kereskedő azonban így is megél. Kisegíti a kocsma. Másféle üzlet, mint mészárszék, hentesüzlet, Hangya Szövetkezet vagy tejcsarnok ez idő szerint még nincs, de nincs zsidó üzlet sem. Régebben kísérletezett néha egy, nem sokáig tudott megmaradni, nem pártolták eléggé.

7. KÖZLEKEDÉS

Amint az elmondottakból is kitűnik, a közlekedés egyik legfájóbb sebe Hidegkútnak. Útjai minden irányban oly rosszak, hogy az év némely részében majdnem járhatatlanok. Balatonfüred közelsége — körülbelül 6 km — közlekedés és értékesítés szempontjából igen előnyös volna, ha megfelelő útjai volnának. Az erdőn keresztül vezető rövidebb út azonban olyan köves, hogy aki teheti, inkább gyalog megy rajta, semhogy a szekéren összerázassa magát. Némelyik árut, mint a tejtermék, az érett gyümölcs és a tojás, egyenesen lehetetlen ezen az úton szállítani, mert mire leérnének, egy alaktalan tömeg maradna belőlük a szekéren. Így akarva, nem akarva a fejükön hordják le az asszonyok, különösen a fürdőszezon alatt, eladásra szánt holmijukat. Egy távolabbi irányban most építették ki a tótvázsony—kisszőlős—balatonfüredi utat, mely a csatári völgyben érinti is a hidegkúti határt, de míg ide elérkeznek, megint csak 2—2,5 km utat kell megtenniök, ennyi idő alatt pedig megteszik a rövidebb út felét.

A másik és egész éven át forgalmas piac Veszprémben van. De oda eljutni semmivel sem könnyebb, mint Balatonfüredre. Ebben az irányban is van egy kitűnő út, a tapolca—veszprémi kövesút, amelyhez a kövesgyűri bejáratnál végződő nyílegyenes tagút vezet, de ez éppen olyan köves, mint a füredi út. A távolság eddig mindössze 3 km volna. Ha nehezebb fuvarozásról van szó, mégis ezt az irányt választják, mert a Veszprémig tartó 15 km-es távolságból csak ez a három km a rossz, a többi már elsőrendű út. Kisebb tételekben ide is fejükön hordják eladni való árujukat a hidegkútiak, de akkor nem ezen a kerülő úton járnak, hanem a Nemesvámoson keresztül vezető erdei úton, mely ugyan szintén rossz, de lényegesen rövidebb. Ez csak Vámos alatt torkollik az említett kövesútba, körülbelül 5 km-nyire Veszprémtől.

A többi irányban is nagyon rosszak az utak. Újabban elég sokat tárgyalnak útépítésről. A kövesgyűri betorkolláshoz vezető útszakaszt már ki is mérték, a múlt nyáron a földmunkát meg is kezdték, lehet, hogy rövidesen megoldásra is kerül. Pár évvel ezelőtt Balatonfüred irányában a község határáig szintén megkezdték az út járhatóbbá tételét, mivel azonban ebben tervszerűség nem volt, később meg már nem is gondozták, nagyon kevés nyereséget jelentett.

Pedig ha jó útjai volnának a falunak, sok minden megváltozna. Tyúktenyésztéshez ideális a hely, a tojáshozamot is lényegesen lehetne fokozni. A tehéntartás is legalább kétszeres hasznot hozna, ha a tejet frissen tudnák eladni vagy mindennap értékesíteni. így azonban csak hetenként egyszer vagy kétszer vihetik a tejterméket piacra. Gyümölcsből is kétszeres hasznot húznának, ha nem a fejükön kellene a piacra cipelni. Különösen mikor az egész környéken sok terem, nagyon meggondolják, hogy pár fillérért vegyenek-e maguknak ekkora fáradságot. Gyümölcsérés idején, de máskor is gyakran járnak itt a veszprémi kofák tejtermékért és tojásért, természetesen nem hagyják számításon kívül saját munkájukat és hasznukat.

Gabonafölöslegüket a veszprémi piacra szállítják és ott értékesítik. Lisztszükségletüket eddig a balatonfüredi műmalmokban őrlették meg, 1937 óta Tótvázsonyban is van malom, s mivel ez közelebbi, alig 3,5 km, azért sokan itt őrletnek. Azelőtt a helybeli, balatonfüredi és leginkább a csopaki vízimalmokban őrlettek. Egy ideig ezeket elhanyagolták, a legutóbbi időkben azonban kezdenek megint visszatérni, az itt készített liszt állítólag könnyebben nyújtható, és különösen sütemények készítésénél jobban használható.

A legközelebbi vasúti állomás Balatonfüreden van. A tapolca—veszprémi kövesúton a háború óta postaautóbusz-közlekedés van. A falusiak ezt ugyan nemigen veszik igénybe, de a mozgási szabadságot mégis nagyon elősegítette. .

Jószágaikat a közeli vásárokon adják el, itt is szerzik be. A pénteki hetivásárral hosszú szekérsorok, egész karavánok mennek. Nincs az a szorgos idő, kivéve az aratást, amikor ne mennének tömegesen a heti piacra. Megszokták. Eladni való is mindig akad, beszerzésre is minduntalan szükség van, így mindig van jogcím a veszprémi útra.

Bent a faluban most elég jó az út részben a feltöltés és kiszélesítés, részben pedig az esővíz és hólé levezetésére mindkét oldalon húzott árok miatt. 1927 óta villanyvilágítás is van a faluban, de ezt a gazdák közül csak kevesen vezettették be. A villanyáramot a Pannonia Rt. szolgáltatja Bánhidáról. Az áramdíj magánhasználatban 8 fillér kilowattonként.

8. PÉNZ- ÉS HITELÜGY

Teljesen gondtalan életű vagy olyan egyén, aki megtakarított pénzzel is rendelkezik, nagyon kevés van a faluban. Ha van is valakinek pénzfölöslege, nemigen kerül az a takarékba, mert helyben sokkal előnyösebben tudják kamatoztatni. Megtakarítást egy jól jövedelmező szőlő vagy sikeres állattartás eredményez, maga a gazdálkodás ritkán. Néhány Amerikát járt ember is szépen segített magán.

A háború előtt a gazdák nagyobb része adóssággal küszködött. Legtöbb esetben nem a hanyagság okozta az eladósodást, bár szórványosan ilyen eset is van, hanem az elemi csapások. Ha a föld nem hozta meg a szükségletet, a hiányt pótolni kellett. Miből? Volt olyan év, hogy a gabonatermés még a házi szükségletet sem fedezte, jószágot sem tudtak eladni, bor sem termett. Az ilyen év aztán még az ügyesebb gazdákat is adósságba kergette. A szorgalmasabbak ugyan hamar kiheverték a viszonyok mostohaságát, de volt bizony nem egy olyan is, aki többet sohasem tudott kitisztulni az adósságból. Ehhez járult az 1900-as évek elején két hatalmas tűzvész, egyik a felső, másik az alsó sort hamvasztotta el, s éppen a nagyhidegkúti gazdasorban. Ismét csak adósságból tudták a pusztítást kiegyensúlyozni. A háború aztán kiegyenlített mindent. A férfiak ugyan nem voltak otthon, de az asszonyok és gyerekek is megbirkóztak a teherrel. Tény, hogy a háború végén alig maradt valakinek adóssága. Az infláció idejében pedig még pénz is volt bőven.

Jött aztán a visszaesés, a termények elértéktelenedése. Ha lett volna is eladó termény, nemigen tudták értékesíteni, senkinek sem kellett. A mustért eddig sohasem hallott alacsony árat kínáltak, s aki nem adta oda, éveken keresztül meg kellett tartania. Ez az állapot megint pénztelenséget eredményezett, sokan még az adójukat sem tudták kifizetni. Az eredmény? Megint csak adósságot csináltak. Ma azonban mégis jobban állnak, mint a háború előtt, segítségükre volt a gazdavédelem, a birtokot nem lehetett eladni. Az utóbbi években nagyon kevés ingatlan cserélt gazdát. Védett birtok az egész faluban csak egy volt. Nagyon eladósodva csak egy gazda van, ennek tartozása meghaladja a háromezer pengőt. Van még vagy 50 gazdának tartozása, de ezek közül kevésé éri el az 500 pengőt. Az összes tartozás, mindent beleszámítva lehet 20 000 pengő. A világháborúban jegyzett hadikölcsön kitesz 80 000 koronát.