|
|
Hidegkút község jelentőségéről nem sokat mondhatunk. Egy magába zárkózott, a saját régies és egyéni életét élő falu ez. Az érintkezési terület közvetlenebb a magyar lakosságú falvakkal, de a világfelfogás egyiknél is, másiknál is egészen más. Közvetlen kapcsolatuk a hidegkútiaknak egyedül Tótvázsonnyal van, mert közigazgatásilag is jóformán odatartozik, ott lakik ugyanis a jegyző, és ott van a posta is. Itt a magyar lakosság az utóbbi évtizedekben nagyon megfogyatkozott, így túlsúlyba jutott a német lakosság. Ezekkel a nyelvjárási rokonság, a szokások nagyjából való egyezése szorosabb kapcsolatot teremtett, de kimélyíti a jó viszonyt a birtok közelsége és a szőlők kevertsége is.
Más községekkel nem tartanak szorosabb összeköttetést, jóllehet ott nyílnak számottevőbb kereseti lehetőségeik. Még a fajszi németséggel sem tudnak közvetlen kapcsolatot létesíteni, mert ezeknek a nyelve is egészen más, szokásaik is eltérnek, de meg ezek rátartiak is, mert mind jómódúak. Kimondott ellentétben a hidegkútiak egyik közeli faluval sincsenek.
Vonzásterülete Hidegkútnak alig van. Idegenek csak akkor járnak erre, ha valami dolguk van a faluban. Újabban elég gyakran mutatkozik egy-egy érdeklődő, aki a magában álló népviseletet, a sehol másutt nem látható népszokásokat, nagyon régi nótákat, meséiket és babonáikat kutatja. Ezeken kívül legfeljebb egy kereskedő, munkavállaló, munkát kereső vagy hivatalos ügyben járó hatósági személy kerül ide. Fekvése és vidéke festőien szép, különösen a Balaton felőli oldalon. Ez az oldal különben egészen a faluig nagy összefüggő erdőség. A Tormánhegyről és a Hegyesmálról — mindkettőt sűrű erdő borítja — gyönyörű kilátás nyílik az egész környékre. A kettő közt fekvő Evetesvölgy összefüggő nagy rétjével és a faluból eredő patakkal elsőrendű kirándulóhelye lehetne a Balatonfüreden üdülő nyaralóknak, ha megközelíthető volna. A községtől keletre emelkedik a Rontó- vagy Recsek-hegy, kilátótornyából nagyszerű kép tárul a szemlélő elé.
|
|