Előző fejezet Következő fejezet

X. TANULSÁGOK ÉS A JÖVŐ FELADATAI

 

A föntebb vázolt gazdasági élet lebonyolítása és a megközelítés szempontjából elsőrendű feladat volna az utak kiépítése. Különösen a gyümölcstermelés és a baromfitenyésztés lendülne fel ezáltal észrevehetően. Ennek szükségességét belátják maguk a hidegkútiak is, de még odáig nem tudnak felemelkedni, hogy a megoldást nagyobb áldozattal meg is tudnák valósítani. A legtöbb tárgyalás azzal a Pató Pálos ítélettel fejeződik be: Ha jó volt az öregeknek, jó lesz nekünk is.

Egy másik nagyon fontos tennivaló volna a szövetkezeti szellem felébresztése. Sok olyan érték volna ezáltal hasznosítható, ami most nemigen hoz jövedelmet. Így pl. jó gyümölcstermés idején nagyon sok pusztul el azért, mert vagy nem érnek rá összeszedni, vagy nem is kísérlik meg az összeszedést, úgy sem fizeti ki magát a vele való fáradság. Ha jó útjai volnának, hívás nélkül is jönnének a vásárlók, bizonyosan érdemes volna állandó üzleti alapot is létesíteni. Ugyanezt mondhatjuk a tejtermékekről, a baromfitenyésztésről és a szőlőtermés fölöslegéről is. A bor e vidéken éppen a rossz utak és a szervezetlenség miatt mindig lényegesen olcsóbb, mint másutt, ahol esetleg gyengébb minőségű bor terem.

Nagyon fontos tennivaló volna egy új, a modern igényeket kielégítő iskolának a felépítése is. Sajnos erre ez idő szerint kilátás sincs. A lakosság legnagyobb része nincs még azon a fokon, hogy belássa ennek jótékony hatását. Még a tehetősebbek sem szívesen mennek bele ilyen nem gyakorlatinak látszó kiadástöbblet vállalásába. A mostani iskola még 1864-ben készült, s csak 1936-ban javítottak rajta valamit. Az iskolakötelesek száma minden évben meghaladja a százat. Helyszűke miatt alkalmaztak ugyan egy második tanerőt, de ennek is csak felváltva van módja tanítani, mert csak egy tanterem van, ha nem is szólunk arról, hogy rendes lakása sincs. Sokan így is az elbocsátáson mesterkednek. A háttér természetesen anyagi. Azt az időt, amikor könnyen lehetett iskolaépítési államsegélyhez jutni, elmulasztották kihasználni, most meg már nem igen adnak ilyen segítséget. Pedig ha valahol, itt igazán érdemes volna áldozatot is hozni. A nép nyugodt, higgadt, nem hajlandó semmiféle politikai vagy nemzetiségi kilengésre. Tudatában van, hogy származására nézve nem magyar, de német anyanyelve ellenére is hűséges alkotó elemnek tartja magát a magyar közösségben. Nem érzi magát alsóbbrendűnek, s azért igyekszik is minden vonatkozásban alkalmazkodni és simulni. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint az a tény, hogy évtizedek óta olyan tanítói vannak, akik nem is tudnak németül, tehát nem is taníthatják anyanyelvüket. Teljesen meg vannak elégedve a magyar oktatással.

E kettőben látjuk a jövő biztosítékait. Ha jó utak alapján közvetlenebbül kapcsolódhatik a Balaton vidékéhez, ha az oktatás intenzívebb lesz, nagyon rövid idő alatt teljesen áthasonul a környékhez. Ugyanezen feltételeknek a teljesítése magával fogja hozni az igények emelkedését, a még most hiányzó kulturális, társadalmi és egészségügyi intézmények megvalósítását. Némi határrendezés vagy tagosítás sem ártana, de ezt még sok más előkészítő munkának kell megelőznie.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet