|
|
A falumonográfia írója — ellentétben a jelen tanulmány szerzőjével — kivételesen szerencsés helyzetben vállalkozhatott műve megalkotására, hiszen innen, e helyről származott. S gyermekkori, kamaszkori élményei oly mély benyomást tettek rá, hogy később sem tudott elszakadni szülőföldjétől. Ha hivatása máshova parancsolta is, nyaranta hazatért megpihenni a rokoni-baráti körbe. Mint gyakran tréfásan mondogatta: „a városba". Mert ez az alig néhány száz lelkes kis falu számára „a várost", az újra és újra megtalált otthont jelentette.1 Ezt az otthont járta körül, nemcsak földrajzilag, hanem az időben is.
Mert, mondani sem kell, nyári szabadságát nem szokványos értelemben töltötte el. Az aktív pihenés legkedvesebb formáját választotta: történeti, néprajzi gyűjtőmunkát végzett.
Mintha érezte volna, hogy helyette senki más nem írhatja meg Hidegkút történetét. Sorsszerűség, küldetéstudat? — Igen. Műve őszinte hitvallás a szülőföld és a magyar haza mellett abban a válságos történeti pillanatban, amikor a magyarországi német nemzetiség válaszút elé érkezett.
Művét 1938-ban befejezte. Kiegészítésére — bár a falu életét 1949-ben bekövetkezett haláláig nyomon követte — később sem gondolt. S mások sem akadtak, akik munkáját folytatták volna.
Amikor monográfiájának kiegészítésére vállalkoztunk, még kevéssé sejtettük, milyen nehézségek tornyosulnak majd elénk. A község iratai ugyanis nagyrészt elpusztultak: nem maradt fenn sem a képviselőtestületi jegyzőkönyv, sem az iktatott iratanyag. A tótvázsonyi körjegyzőség iratai is csak az 1947—'1949 közötti időszakból vannak meg hiánytalanul. A tanácsi korszak első két évéből (1950—1952) is hiányoznak a testületi jegyzőkönyvek. Így az 1938—1952 közötti falutörténetet — az elsődleges források hiánya miatt — kénytelenek vagyunk a másodlagos forrásokból szerzett adatok alapján rekonstruálni, amennyire ez egyáltalán lehetséges. A járási, vármegyei hivatalok, továbbá az országos kormányszervek hozzáférhető iratai segítségével, jelentős többletmunkával sem érhetjük el azonban a kívánt eredményt. Még akkor sem, ha a szóbeli forrásokat is megszólaltatjuk.
Az 1952 utáni időszak bemutatása sem egyszerű feladat: bár itt már az írásos források viszonylagos bőségével számolhatunk, az információmennyiség növekedésével fordítottan arányos azok történeti forrásértéke, felhasználhatósága. (Különösen 1956 előtt.)
Sem a szűkre szabott terjedelem, sem a rendelkezésre álló forrásanyag nem teszi lehetővé, hogy áttekintésünk mindazoknak a követelményeknek megfeleljen, amelyeket (véleményünk szerint) a helytörténeti monográfiával szemben támaszthatunk. Ezért is soroltuk a jelen írásművet a krónika műfajába. ,
Községtörténeti áttekintésünk során az eseményekben megragadható legfontosabb változásokra, a történeti folyamatok bemutatására helyeztük a fő hangsúlyt. A periodizáció kérdésében úgy döntöttünk, hogy a helyi közigazgatási, politikai változásokat vesszük alapul a korszakok, alkorszakok kialakításához. Így külön tekintjük át az 1945 előtti, az 1945—1950 közötti időszakot. A tanácsi korszakot az 1956-os ellenforradalom bontja ketté. Dolgozatunk az 1969-es évvel zárul: egy új fejezet kezdődik ekkor a község életében. Ennek alapvonása az, hogy a kisközség hagyományos keretei, szervezeti formái — egy hosszabb fejlődési folyamat eredményeként — felbomlanak, egyúttal megindul egy olyan integrálódási folyamat, amely Hidegkút helyét egy nagyobb régióban, nagyobb közösségben jelöli ki.
|
|