II. A HONTALANSÁG ÉVEI

A község fejlődése a népi demokratikus forradalom kibontakozásától a tanácsrendszer létrejöttéig (1945—1950)

A második világháborúban győztes nagyhatalmak rövidesen újra rajzolták a világ politikai térképét, s ezen a térképen Magyarország — a közép-keleteurópai kis országok közül egyedül a vesztesek között —, az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti szerződés értelmében, ismét visszaszorult régi (1938 előtti) határai közé.

A fegyverszüneti szerződés Magyarországot formailag szuverén államnak ismerte, el, ám e szuverenitást jelentős mértékben korlátozta a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) jelenléte. A SZEB gondoskodott a fegyverszüneti feltételek (jóvátételi kötelezettség, polgári közigazgatás visszaállítása stb.) végrehajtásáról, ami azt is jelentette, hogy működése a magyar államélet legfontosabb területeire is hatással volt.

A SZEB tevékenysége a párizsi békeszerződés aláírása (1947. február 10.) után megszűnt, a szövetséges fegyveres erőt is kivonták az ország területéről, fenntartva a Szovjetuniónak a jogát „magyar területen oly fegyveres erők tartására, amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a Szovjet Hadseregnek az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa".73 Magyarország demokratikus irányú fejlődését ettől kezdve a Szovjetunió jelenléte is garantálta.

Az 1944. december 2-án Szegeden megalakult antifasiszta egységfront, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja már tartalmazta a demokratikus átalakulás azon tennivalóit, amelyeket a december 22-én megválasztott Ideiglenes Nemzeti Kormány váltott valóra. A kormány tevékenységéhez kapcsolódik nemcsak a demokratikus fegyveres erők (hadsereg, rendőrség) megteremtése, a közigazgatás újjászervezése és megtisztítása, az antidemokratikus sajtótermékek megsemmisítése, hanem a magyar mezőgazdaság új fejezetét megnyitó földreformrendelet (1945. március 15.) életbe léptetése is.

A földosztással felszámolták a feudális eredetű nagybirtokrendszert, és a kis- és középbirtokos osztály megerősítésével megteremtették a demokratikus átalakulás osztálybázisát.

A korszakkal foglalkozó történészek részletes feldolgozásaiból ismeretes, hogy a népi demokratikus átalakulás rendkívül éles belső politikai küzdelmekkel járt. A Magyar Kommunista Párt csak fokozatosan tudta magához ragadni a hatalmat: előbb a Függetlenségi Front baloldali pártjai szövetkeztek, hogy az 1945. évi választásokon győztes kisgazdapárt egységét megtörjék. Ezután sor került a konzervatív-liberális polgári ellenzék szétzúzására, majd a két legerősebb baloldali párt egyesítette erejét.74

1946 szeptemberében, az MKP III. kongresszusán hirdette meg a pártvezetőség a szocializmusba való békés átmenet programját. Rákosi Mátyás szeptember 29-i kongresszusi beszámolójában azzal érvelt, „hogy minél több elemét építjük fel a szocializmusnak már a népi demokráciában, annál könnyebb, gyorsabb, kevesebb áldozatot, vérveszteséget követel az átmenet, és meg lehet takarítani annak a sok szenvedésnek jó részét, amelyet a szovjet nép átélt, amikor a szocializmus útjára lépett".75 A békés átmenet programját az 1947. augusztus 31-i választások után újjáalakuló Dinnyés-kormány valósította meg a 3 éves népgazdasági terv keretében. Ebben a tervidőszakban nagy léptekkel haladt előre a gazdaság államosítása, a gazdaságirányítási rendszer központosítása, melynek eredményeképpen 1948 tavaszára a társadalmi tulajdon vált uralkodóvá a népgazdaságban.

A két munkáspárt 1948. június 12-i egyesülésével megalakult Magyar Dolgozók Pártja a teljes politikai hatalom birtokában kezdhette meg a szocialista társadalmi rendszer kiépítését.

A fordulat éve azonban még csak az átalakulás kezdetét jelentette, hiszen az államosítások a következő években is folytatódtak, az egypártrendszer kiépítésére 1949-ben kerül sor, a szocialista államrendszer és politikai struktúra pedig csak 1950-ben szilárdult meg.

Fél évtized leforgása alatt Magyarország — hasonlóan a többi kelet-európai országhoz — hatalmas változáson ment keresztül: a politikai rendszer, gazdaság, társadalom és kultúra demokratikus, majd szocialista jellegű átalakítása az ország helyét a kialakuló szocialista világrendszerben jelölte ki. A kelet-európai országokban a demokratikus átalakulást — a nemzeti fejlődés hasonlóságán túlmenően — a kedvező nemzetközi politikai légkör is segítette.

A szocialista átalakulást viszont a két világhatalom, az USA és a Szovjetunió viszonyának megromlása, majd ellenségessé válása siettette.

A hidegháború légkörében végrehajtott „fordulat" már kevésbé tisztelte a nemzeti sajátságokat. A sztálini gyakorlat szolgai másolása súlyos hibák forrásává vált, és a legtöbb szocialista országban csak nagy társadalmi-politikai megrázkódtatásokon át vezetett az út a szocializmus megújulásához.

A magyar falu életében 1945 után két tényező játszott meghatározó szerepet: a földreform megszüntette a nagybirtokos osztályt, és a kizsákmányolástól mentes „kistermelő népességet a falu uralkodó nagyságrendű csoportjává tette".77

A proletárdiktatúra kivívása után kezdetét vette a kollektivizálás, amely a mezőgazdasági kisüzemek felszámolásával és a nagyüzemi termelés meghonosításával — hosszú távon — a falusi társadalom teljes átrétegződéséhez vezetett.

A földosztás, mely a „magyar földmíves nép évszázados álmát" kívánta egy csapásra valóra váltani, Hidegkút társadalmát is érintette, csak éppen negatív előjellel. Hiszen a hazaárulóknak tekintett Volksbund-tagok, a német fegyveres alakulatba állott önkéntesek, a nevüket visszanémetesítők birtokát kártalanítás nélkül elkobozták és felhasználták a földjuttatás céljára.78

Később a ki- és betelepítések teljesen átformálták a község arculatát.

1. AZ ÉLET MEGINDULÁSA

1945 tavaszán megkezdődhetett a háborús károk helyreállítása, az élet elemi feltételeinek a megteremtése.

Az újjáépítés kezdetén Magyarország a mélypontról indult: a világháborúban elpusztult a nemzeti vagyon kb. 40%-a, embervesztesége 420-450 ezer főre becsülhető; hadifogságba eset kb. 900 ezer ember (közülük 550-570 ezer a Szovjetunióba került), akik csak évek múlva térhettek haza. Az ország termelése, közlekedése leállt, a külkereskedelmi kapcsolatok megszakadtak. A háborús károk tetemesebb része nem a termelési eszközöket, hanem inkább a terményeket, anyagokat, gyártmányokat érte, ezért a helyreállítás viszonylag rövid idő alatt végbe mehetett (bár az újjáépítés ütemét az 1945—52 között fizetett jóvátétel csökkentette).79

Veszprém megyében — a hivatalos statisztika szerint — a harci cselekmények következtében meghalt 2059 polgári személy. Megsérült a lakóházak 25,2%-a, megrongálódtak a főútvonalak (8. sz. grazi, 82. sz. győri). Megbénult a vasúti közlekedés.80

A veszprémi járás területén a bombázások és harcok során a polgári lakosságból meghalt 511, megsebesült 186 fő, ezenkívül jelentős számban áldozatul estek a más megyéből, országrészből érkező menekültek közül. Jelentős károk keletkeztek a lakóépületekben is:81

Mint az előző fejezetben szó esett róla, Hidegkúton csak 3 ház égett le. Sokkal nagyobb károk érték a körjegyzőség székhelyét: Tótvázsonyban 84 lakóház leégett, sok megsérült. A középületek közül a községház kisebb kárt szenvedett, a cédulaház súlyosan megsérült, elpusztult a bikaistálló és a szeszfőzde. A harcok súlyosságára utal, hogy a község határában 28 kilőtt páncélost számláltak össze. Az összecsapás során 30 orosz és 43 német katona esett el.82

Az élet újjászerveződése már 1945 áprilisában megkezdődött: a közigazgatás megkezdte működését, megalakultak a nemzeti bizottságok.83 A legfontosabb feladat a közlekedés, hírközlés helyreállítása volt.

1945. május elején már működött a mozgóposta a Budapest—Szombathely és az Újdombóvár—Papkeszi vonalon. A megyebeli községekben — így Tótvázsonyban is — gyalogjárattal biztosították a postaforgalmat.84 Június 22-től megindult a pénzforgalom s egy hónap múlva már minden posta üzemelt.85

A nyár folyamán megkezdődött a közutak, hidak, folytatódott a vasútvonalak helyreállítása. Június közepén elkezdték a Csajág—Balatonkenese vasútvonal javítását; a Balaton környéki utak helyreállítására a kereskedelmi és közlekedési minisztérium 2,5 millió pengőt utalt ki július végén.86 A fontosabb útvonalak őszre járhatók: megindulhat az autóbuszközlekedés. Először a Veszprém—Budapest (nov. 19.), aztán a Veszprém—Pápa (nov. 20.) és a Veszprém—Tapolca (nov. 21.) járat.87 A közellátásban többféle nehézség is mutatkozott. A hivatalosan ellátatlanok részére nem tudták biztosítani az alapvető élelmiszereket. A lakosság sem őrlethetett, mert a malmokat a szovjet katonai alakulatok ellátására foglalták le.

Éhínség — mint arról a járási főszolgabíró beszámol — sem ekkor, sem később nem fenyegette a lakosságot. Az előzetes felmérés szerint a liszt, kenyérgabona, a burgonya és a hüvelyesek a következő termésig kitartanak, csak sóból, cukorból és zsírból van hiány.88

A közegészségügyi helyzet — a körülményekhez képest — megfelelőnek mondható: emberi fertőző betegség az egész járás területén nem volt 1945 tavaszán, de az orvosi ellátás akadozott. A körorvosok egy része a harcok során meghalt, másokat az átvonuló csapatok vitték magukkal, így pl. a tótvázsonyi körorvost is. A gyógyszertárak készletét is elszállították, csak a szentgáli gyógyszertár maradt sértetlen.89

A járási főszolgabíró májusi helyszíni szemléje során a megrendült közbiztonság helyreállítását, a közellátás és a termelés biztosítását tartja a legfontosabb feladatának.90

A mezőgazdasági és ipari termelés beindítása, folyamatosságának biztosítása csak részleges eredményekkel járt.

1945 májusában már üzembe helyezték az úrkúti mangánbányát, a várpalotai szénbányát, működött a hajmáskéri gépjavítóállomás, a péti olajfinomító. A balatonfűzfői és peremartoni vegyiüzem átmenetileg gyufát és cipőkrémet gyártott, s megkezdődött a lebombázott papkeszi telep helyreállítása.91 A fontosabb ipari üzemek még 1946 nyarán is csak az 1938. évi termelési szintnek az 50—60%-át érték el. Még további 3—4 évre volt szükség a háború előtti termelési kapacitás meghaladásáig.92

Nem volt kedvezőbb a helyzet a mezőgazdaságban sem. A háború az állatállományt megtizedelte, az igaerő és a gazdasági eszközök, valamint gépek hiánya akadályozta a termelést.93 Elszomorító a megyei géppark helyzete: 255 üzemképes, 33 üzemképtelen traktort, 6 garnitúra gőzekét vehettek számba az összeírók. A traktorok üzemeltetése azonban — részben alkatrész-, részben üzemanyaghiány miatt — rendkívül sok gondot okozott.94

A megye szántóterületének 1944—45-ben az egyharmada (124 866 kh) maradt bevetetlenül,95 így nem csoda, ha a beszolgáltatásnak nem tettek eleget az év végéig. Megyei szinten egyes termékfajtából (tengeri, köles) csak az előírt mennyiség 6%-át adták be. A gabonaneműeknél jobb volt az arány: a rozsnál 85%, a búzánál 73%; az árpánál csak 53%, s a legrosszabb a zabnál (40%).96

Hidegkúton 1945 október végéig a 153 beszolgáltatásra kötelezett gazda többsége megfelelt az előírásoknak, csupán 27 hátralékos gazdát jelentettek fel a rendőrségen. Ezektől viszont nem is lehetett beszedni a hátralékot, mivel a község határát kétszer is jégeső pusztította: a második, közvetlenül aratás előtt jött és elverte a gabona 40%-át.

A beszolgáltatás mérlege búzából és rozsból:97

A rossz termés, az infláció következtében súlyosbodó Közellátási gondok enyhítésére 1945 végétől a kormány fokozta a kényszerintézkedéseket: a gazdáknak a szűkösre szabott önellátást biztosító készleten felül be kellett szolgáltatni a gabona-, liszt- és étolajkészletüket. 1946-ban a katasztrofális szárazság, majd ennek nyomán az 1947. évi gyenge termés újabb zavarokat okozott a közellátásban. 1947-ben a kormány már a termelői fejadagokat is megdézsmálta s csökkentette az élelmiszer-fejadagokat. Ebben az évben a napi kenyérfejadag 20 dkg, a havi cukorfejadag 30-50 dkg között mozgott, a zsírfejadag 40 dkg volt.98 Az október 12-én kihirdetett 12.100/1947. sz. kormányrendelet szerint a gazdálkodók a vetőmagkészletet (1 kh-ra 120 kg búzát vagy 100—100 kg búzát és kétszerest) és önellátásra az ellátatlan személyek után 240 kg kenyérgabonát tarthattak meg, a többit be kellett szolgáltatni.99

A stabilizáció során kidolgozott és 1946. augusztus 1-ével bevezetett mesterséges árrendszer fokozta a mezőgazdasági és ipari árszint közti különbséget. Szétnyílt az agrárolló, ami azt jelentette, hogy az újjáépítés során a falu népének teherbíró képességét messzemenően igénybe vették.100

2. A HELYI KÖZIGAZGATÁS ALAKULÁSA

1944 decemberében de facto kettős hatalom alakult ki Magyarországon. Az ország felszabadult, keleti felében a demokratikus Ideiglenes Nemzeti Kormány már az új rendet képviselte, a német megszállás alatt lévő Dunántúlon még a nyilas kormány befolyása érvényesült. Ennek köszönhető, hogy a korábban felszabadult országrészben, a szovjet katonai vezetés hozzájárulásával, már az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása előtt megindult a közigazgatás újjászervezése a helyi demokratikus erők kezdeményezésére. Elsőként 1944. december 2-án Szegeden alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front és annak helyi szerve, a Szegedi Nemzeti Bizottság. Ennek nyomán sorra alakultak meg a felszabadult területeken a helyi nemzeti bizottságok, amelyek a régi testületi önkormányzati szervek helyett mindenütt átvették a helyi politika irányítását.101 Az alulról szerveződő népi szervek az ország felszabadulásáig, illetőleg a kormány Budapestre költözéséig (1945. ápr. 12.) nemcsak államhatalmi-igazgatási, hanem egyes esetekben bírói (kegyelmezési) jogkört is gyakoroltak.102

Más volt a helyzet a Dunántúlon: itt a közigazgatási tisztviselők javarészt a helyükön maradtak s a felszabadulás után közigazgatási úton hozták létre a nemzeti bizottságokat. Veszprém megyében ez 1945 áprilisában mindenütt megtörtént.103 A szervezést nehezítette, hogy április 26-a előtt még a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló 14/1945. M. E. sz. rendelet volt érvényben, amely inkább csak elvi útmutatást adott: leszögezte, hogy a nemzeti bizottságok, „mint a demokratikus pártok helyi szövetségesei, politikai szervek, tehát maguk ne illeszkedjenek be a közigazgatás szervezetébe". Fő feladatként az önkormányzati testületek megalakítását tűzte ki. A régi helyébe állított községi képviselőtestületben a „társadalom minden rétege választás nélkül is arányos képviseletet" nyert.104 Az ideiglenes kormányrendeletet kiegészítő 1030/1945. M. E. sz. rendelet már részletesen szabályozta a helyi közigazgatás megszervezését, működését. A rendelet — az önkormányzati testületek felállításával — végleg megszüntette a nemzeti bizottságok közigazgatási hatáskörét, felszámolta a virilizmus anakronisztikussá vált intézményét és helyébe a demokratikus összetételű önkormányzati testület (pl. képviselőtestület) és az önkormányzati állások (pl. községi jegyző, járási főjegyző) szabad választás útján történő betöltését állította. A helyi közigazgatási szervezet továbbra is fennmaradt, tartalmában azonban megújult, demokratikussá vált.

A tótvázsonyi körjegyzőséghez tartozó Hidegkúton a Nemzeti Bizottság már 1945. április 30-a előtt megalakult. Irányította a tavaszi mezőgazdasági munkákat, gondoskodott a közrend és közbiztonság megszilárdításáról, a földosztás zavartalanságának biztosításáról.105 A közbiztonság védelmére katonaviselt férfiakból polgárőrséget szerveztek, de fegyverrel nem látták el, így a község lakossága védtelen maradt a katonaság túlkapásaival szemben.106

A nagybirtokrendszer felszámolásában közreműködő népi szervek, a földigénylő bizottságok szintén jelentős tevékenységet fejtettek ki 1945 tavaszán. A veszprémi járás 32 községében a nemzeti bizottságok, a polgárőrségek mellett a földigénylő bizottságok is megalakultak április végére. 107

Hidegkúton a Hock József elnökletével megalakult községi földigénylő bizottság a külföldre menekült családok után gazdátlanul maradt földeket igényelte. Az eltávozott Volksbund-vezetők földjei a földreformrendelet értelmében az Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT) 29.973/1945.-V. o. sz. rendeletével a Földbirtokrendezési Alap (FA) tulajdonába mentek át, az igénylők csak kishaszonbérbe kapták meg azokat terményelszámolási kötelezettség mellett. A tulajdonviszonyok végleges rendezésére mindaddig nem is kerülhetett sor, amíg a svábok kitelepítése le nem zajlott.108

A német ajkú községekben érvényesített jogkorlátozás kiterjedt a helyi önkormányzatra is. A Tolna és Baranya megyei németek kitelepítésével kapcsolatban ugyanis a belügyminiszter felhatalmazást kapott a 9560/1945. M. E. sz. rendeletben arra, hogy a telepítések időtartamára felfüggessze a községi képviselőtestület működését is. A rendelet a községi állások betöltését a megye alispánjára bízza (2. §. 1. bek.), az elöljárósági tagsággal egybekötött tisztségeket (bíró, törvénybíró, esküdtek) a járási főjegyző tölti be (2. §. 2. bek.). A községi képviselőtestület hatáskörét a járási főjegyző veszi át (3. §. 1.bek.).109

A hidegkúti képviselőtestület működését a 154.017/1946. B. M. sz. rendelet a kitelepítések idejére felfüggeszti, de a kitelepítés (1948. február 10.) után sem alakul újjá."110

A helyi hatalom így lényegében a bíró vezette elöljáróság és a népi szervek között oszlik meg 1945 után. 4945-ben még az őslakosság szerepe az irányadó. 1946-tól kezdve a beköltöző magyar telepesek az újjáalakult Földigénylő Bizottság (1946. július 17.), majd a kommunista vezetésű UFOSZ és a demokratikus pártok segítségével magukhoz ragadják a kezdeményezést. Helyzetüket megkönnyíti, hogy az őslakosság politikai passzivitásba süllyed, a csoport érdekei védelmében képtelen az egységes cselekvésre. Ennek érdekében saját vezetői sem tesznek semmit.

1948 után a magyarországi és a felvidéki telepesek számbeli fölénybe kerültek és hosszabb időre stabilizálni tudták a kialakult hatalmi viszonyokat.

A község életében 1945 után szerepet játszó személyek: 111

3. FÖLDINDULÁS: A KI- ÉS BETELEPÍTÉSEK

A második világháborút követően a szövetséges nagyhatalmak megbízottai 1945 nyarán (július 17—augusztus 2.) Potsdamban konferenciára gyűltek össze és úgy határoztak, hogy „az egész német nép bünhődik szörnyű bűneiért, amelyet azoknak a vezetése alatt követett el, akiknek a sikerek idején helyeselt és vakon engedelmeskedett". Ennek a megállapodásnak, amely a német nép kollektív felelősségre vonásáról döntött, lett következménye a kelet-európai németek Németországba való kitelepítése is. A kitelepítés gyakorlati lebonyolítását Csehszlovákiában és Lengyelországban a kormányokra, a legyőzött Magyarországon a SZEB-re bízták.

A Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. november 20-án 500 000 német nemzetiségű Magyarországról történő kitelepítését rendelte el. A magyar külügyminisztérium a létszám leszállítását kérte (200 ezerre) és kijelentette, hogy nem ért egyet a kollektív büntetéssel, s csak a fasiszták oldalán állók kitelepítését tartja szükségesnek.112 A magyarországi német lakosság áttelepítéséről hozott 12 330/1945. M. E. sz. rendelet (1945. dec. 29.) lényegében a SZET határozatának szellemét követte, amikor áttelepítésre kötelezte mindazokat, akik az 1. §. szerint:

— 1941-ben német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallották magukat, vagy

— magyarosított nevüket német hangzásúra változtatták vissza, vagy

— tagjai voltak a Volksbundnak, vagy valamely német fegyveres alakulatnak (SS).

A rendelet szerint az áttelepülő ingó és ingatlan vagyonát zár alá kell venni és leltárt kell készíteni róla. Az áttelepülőkről is névjegyzéket készítenek, melyet közszemlére tesznek ki. Az áttelepítést a belügyminisztérium által kirendelt kormánybiztosok hajtják végre.113

A magyarországi németek kitelepítése több hullámban történt: 1946. január — december között, rövidebb megszakításokkal Németország amerikai megszállási övezetébe, 1947 tavaszától 1948 derekáig a szovjet megszállási övezetbe szállították őket. 135 655 személy került a nyugati, mintegy 50 000 a keleti övezetbe. 114Elhagyni kényszerült az országot a hazai német nemzetiségieknek kb. 40%-a.

Hidegkút német lakosságát a kitelepítések második szakasza érintette. Bár a földhivatali szervek szorgalmazták, önkéntesen senki sem jelentkezett áttelepítésre.115 E néhány esztendő alatt a lakosság összetétele jelentősen megváltozott: Hidegkútra telepítették 1946-ban a megye több községéből (Gyulafirátót, Litér) azokat, akiket a földreform végrehajtása során helyben nem tudtak földhöz juttatni (főleg nincsteleneket és ipari munkásokat); továbbá azokat, akiket Csehszlovákiából kiutasítottak vagy kitelepítettek.

A győztes Csehszlovákia ugyanis az 1945. április 5-én nyilvánosságra hozott kassai kormányprogramban az optálásra nem hajlandó magyar nemzetiségiektől megvonta a csehszlovák állampolgárságot és törvényen kívül helyezte őket. A magyar kormány hiába keresett védelmet a szövetséges nagyhatalmaknál, azok nem foglaltak el határozott álláspontot a kérdésben. 116

Végül a kétoldalú tárgyalások eredményre vezettek: az 1946. február 27-én kötött magyar—csehszlovák lakosságcsere-egyezmény lehetővé tette, hogy ugyanannyi magyar települhessen át Magyarországra, ahány szlovák nemzetiségű jelentkezik áttelepülésre.

1947. április 10-én megkezdődött az egyezmény végrehajtása: egy év alatt a több mint 73 ezer önkéntesen kitelepülő helyére 68 ezer magyart telepítettek át a csehszlovák hatóságok."117 A kimenekültekkel együtt ez a létszám meghaladja a 100 000 főt.118

A hivatalos adatok figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy az 1945 utáni újabb kori népvándorlás Magyarországon — ide számítva az ide telepített vagy ide menekült magyarokat, a kitelepült szlovákokat, kitelepített németeket — legalább 700 ezer embert érintett.

A telepítések első szakaszát (1946—1948 eleje) Hidegkúton az ide irányított magyarok és a kitelepítésre váró németek feszültséggel terhes együttélése jellemezte. Ezt a lehetetlen helyzetet számolták fel a németek kitelepítésével, az anyanyelvesek Lókútra telepítésével és a csehszlovákiai magyarok betelepítésével a telepítések második szakaszában. 1948 nyarán így lényegében rendeződött a község népességének jogi és gazdasági helyzete is.

A kishaszonbérbe kiosztott földek összeírásából (1946. január 20.) kitűnik, hogy 1945-ben 20 helyi családnak jutott egy-két hold föld (szántó, legelő) az eltávozott Volksbundtagok birtokából.119

1946. április 28-án a községi Földigénylő Bizottság — a község és a kishidegkúti közbirtokosság mellett — a 600/1945. M. E. sz. rendelet értelmében 43 helyi földigénylőt írt össze. Az igénylések felülvizsgálatakor, 1946. június 13-án azonban csak 6, jobbára nincstelen személy föld-, illetőleg házigényét támogatják.120 Az igények kielégítését azonban lehetetlenné teszi, hogy az Országos Földbirtokrendező Tanács határozata alapján 1946 májusában 6, azután újabb 12 telepes családot irányítanak ide: augusztusban ennek a 18 telepes családnak a felülvizsgálatát végzik el.121

1946. augusztus 17-én az OFT 11 300 168/1946.1/2. sz. rendelete alapján dr. Enyedy Károly törvényszéki tanácselnök vezetésével, a Községi Földigénylő Bizottság (KFB) és a telepesek képviselőinek, valamint a Rát Barnabás telepfelügyelőnek a jelenlétében vizsgálta meg a kiszálló bizottság a telepesek telepítésre való alkalmasságát. Ennek nyomán a Veszprém Megyei Földbirtokrendező Tanács 18 telepes és egy helyi lakos (a kövesgyűri Szárszó József) földhözjuttatását hagyta jóvá 1946. augusztus 23-án.122 Többségében litéri és gyulafirátóti nagycsaládosok, napszámosok és gazdasági cselédek jutottak földhöz ily módon a német lakosság elkobzott birtokából. Az adatokat táblázatban összefoglalva:

Addig azonban, amíg a német lakosság hivatalos felülvizsgálatára, a volks-bundisták és más németbarát elemek birtokának elkobzására nem kerül sor, sem a Hock József vezette régi, sem az 1946. július 17-én Kostyik Béla litéri telepes elnökletével megalakult új KFB nem tud érdemleges döntést hozni, mivel hivatalos listával nem rendelkezik.

A helyi német lakosság „nemzethűségi szempontból való megvizsgálását” a 3820/1945. M. E. sz rendelet előírásai szerint felállított 3 tagú járási igazoló bizottság —jelen esetben a dr. Gyenes István vezette I. sz. veszprémi járási igazoló bizottság — 1946. október 21-én végezte el. A szolgabíróból és két demokratikus érzelmű tagból álló bizottság minden 16 éven felüli személyt felülvizsgált és magatartását négy kategóriába sorolva minősítette. Ezek: az illető valamely hitlerista szervezetben

1. vezető szerepet játszott,
2. annak tagja volt, vagy
3. céljait támogatta; vagy annak
4.  sem vezetője, sem tagja, sem támogatója nem volt (4. §. 1—4. bek.). A bizottság az érdekeltek meghallgatásával döntött és határozatát élőszóval hozta azok tudomására, a tárgyalásról pedig 3 példányban jegyzőkönyvet vett fel. Az előírások értelmében a hitlerista szervezet vezetőinek minősültek az önkéntes SS-katonák is, a szervezet tagjai közé kellett sorolni azokat, akik ismét németre változtatták a nevüket. Mindkét minősítés teljes vagyonelkob­zással járt, s ha erről külön határozat nem született, a büntetés családtagokra is kiterjedt. Méltányosságból a második kategóriában meg lehetett tartani a házat és a 600 □-ölnél nem nagyobb beltelket, de ezt a telepítő szervek bármikor igénybe vehették „más hasonló helyzetben levő személyek odaköltöztetése céljára” (10. §. 2. bek.).

Más volt az elbírálás a hitlerizmust támogatók esetén. A rájuk vonatkozó határozatban azt is ki kellett mondani, hogy családtagjaikra kiterjed-e a besorolás vagy sem. A harmadik kategóriába kerülők nem vesztik el teljes vagyonukat: a gazdasági felszerelés kivételével megtarthatják ingóságaikat, de számítaniuk kell arra, hogy az ország más részén kijelölt csereingatlanra kell költözniük. Addig is tűrniük kell, hogy a házukba telepeseket vagy az 1. és 2. kategóriába tartozókat telepítenek. 124

Az igazolás alá került 16 éven felüli nemzetiségi 206 lakos magatartását a következőképpen ítélték meg: 125

Három esetben nem jegyezték be a minősítést, de a rovatokból megállapít­ható, hogy őket is hitleristáknak tekintették. így 90 személyt, a megvizsgáltak 44%-át nyilvánítottak hazaárulónak. A megbélyegzés összesen 53 családot érintett, de csak 11 esetben (5 esetben részben, 6 esetben teljesen) mentesítették a családtagokat a minősítés következményeitől.126 Az érintett családoknak csak 11 %-nál terjedt ki a mentesítés az összes hozzátartozóra.

A magyarországi telepesek beköltözése után a KFB Kostyik Béla elnökletével, a 600/1945. M. E. sz. rendelet értelmében már az igazolóeljárást megelőzően két alkalommal (1946. aug. 13-án és szept. 9-én) is ülésezett és javaslatot tett a hazaárulónak minősülő személyek ingatlan vagyonának, élő és holt mezőgazdasági felszerelésének elkobzására.

A KFB javaslatát — amely eredetileg 98 személy vagyonának elkobzását tartalmazta — 1946. augusztus 31-én tették ki (3 napra) közszemlére. A névjegyzék közzétételének napján felvett jegyzőkönyv127 28 személy észrevételét rögzítette. Az érdekeltek tipizálható indokokkal kérik a listáról való törlésüket:

— tévedésből került a listára (több azonos nevű van a faluban),

— tiltakozik az ellen, hogy tagja lett volna a Volksbundnak,

— a Volksbundban nem tevékenykedhetett, mert magyar katona volt,

— az SS-be kényszersorozással kerültek be, s máig sem tértek vissza,

— a fiatalok a szülők tudta nélkül jelentkeztek az SS-be

A KFB csak néhány esetben változtatott a javaslaton. Ehardt Antalt (szül.: 1907-ben) utólag mentesítik, mert az SS-ből háromszor szökött meg, amiért a német hadbíróság halálra ítélte (később az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták). Stáhl Ferencnét és lányát mentesítették a „németeket támogatók"-vád alól, többeknél kiegészítő bizonyítást javasoltak128

A Veszprém Megyei Földbirtokrendező Tanács (VMFT) mint döntésre jogosult szerv, 1946. szeptember 3-i ülésén hozott határozata szerint 57, szeptember 10-i ülésén pedig további 30 személynek a vagyonelkobzását rendelte el. Ezen felül 9 személynél kiegészítő vizsgálatot rendelt el. Az elkobzás alá eső személyek — az egy nyilas nemzetőr kivételével — mind Volksbund-tagok, ill. SS-katonák voltak.129 A VMFT 1946. szeptember 3-i ülésén hozott 6705/1946. sz. határozata Ehardt Antal mellett még négy személynek adott mentesítést: Stáhl Ferencnének, özv. Máhl Ferencnének, továbbá ifj. Fürich Lőrincnek és Ortwein Mátyásnak. Fürich 1937. szeptember 5-től kezdve — néhány hónapi megszakítástól eltekintve — a magyar honvédség kötelékében harcolta végig a világháborút. Sebesüléssel, rokkantan került haza és szerelt le 1946. március 20-án. Ortwein Mátyás hasonlóképpen magyar katona volt: a 2. Honvéd Központi Járműjavító Műhelynél (Hajmáskér) teljesített szolgálatot. Mindketten bemutatták a „Hűséggel a Hazához" mozgalom tagsági igazolványát is.130

A VMFT határozatai értelmében 1946. szeptember közepén 87 személyre terjedt ki a vagyonelkobzás. Az igazoló választmány 1946. október 21-én 90-re emelte a vagyonelkobzás alá esők számát. Az érintettek közül 24-en fellebbeztek az Országos Földbirtokrendező Tanács Telepítési Tárgyaló Tanácsához, amely 1947. február 25-én tárgyalta az ügyet és a fellebbezéseket elutasította. A 124 357/1947. HL/1, sz. határozatában döntését azzal indokolta, hogy a VMFT a KFB javaslata alapján, az igazolóeljárás figyelembevételével, „helyes ténybeli és jogi alapon" mondta ki a vagyonelkobzást.131

Mindazok, akik németországi áttelepítésre számíthattak, 1946. július 16-i hatállyal elvesztették magyar állampolgárságukat. Az áttelepítési rendelet értelmében nemcsak azok tartoztak ide, akik politikailag kompromittálódtak, hanem azok is, akik német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek számítottak.132 Ez azt is jelentette, hogy az áttelepítésnél azok is számításba veendők, akik esetleg az igazolóeljárás során nem minősültek hitleristának, sőt olyanok is, akiknek „nemzethűségét" elismerték.

Az 1946 tavaszán betelepült magyar családokat részben a kimenekült családok, részben a módosabb volksbundisták házaiba telepítették. A kiszoruló családokat rosszabb házakban helyezték el, illetve telepítették össze. 1946-ban 12 család házát vették igénybe juttatás céljára.

A juttatott házakba azonban nem minden esetben tudtak a telepesek beköltözni, mert a németek nem voltak hajlandók házukat átadni. Reichard István 1946. október 14-én pl. harmadszori felszólításra sem engedelmeskedik, mondván: „ha kijön a karhatalom, inkább lőjék agyon az egész családot, de akkor sem megy sem (a) rokonához, sem a neki kijelölt lakásba".133 Nemegyszer a telepesek túlkapásai miatt kellett a hatóságoknak közbelépniük. Pl. Kiss Sándor gyulafirátóti telepes, aki Englert Mihályné házában lett ideiglenesen elhelyezve, nem engedte meg a volt tulajdonosnak a konyha használatát, sőt előfordult, hogy még a lakásból is kizárta őket. Emiatt több alkalommal az istállóban töltötték az éjszakát. Az elszabadult indulatok halálos kimenetelű összetűzéshez vezettek. A telepesek Cinege Jenő rendőrjelölt felbújtására 1946. szeptember 11-én délután 4 órakor 92 vasvillaszúrással megölték a 27 éves Holényi Józsefet. (A gyilkosságnak személyes indítéka is volt: Holényi német lányt vett feleségül, ezért besorozták az SS-be. 1946 őszén rendőrnek jelenkezett, másnap kellett volna beöltöznie.) Az igazolóeljárás után egyre jobban elszaporodtak azok az esetek, melyek arra utaltak, hogy az elkobzás alá kerülő személyek vagyontárgyaikat — az elidegenítési tilalom ellenére — rokonaiknak, ismerőseiknek adták át, nehogy a telepeseké legyen. A megyei tiszti értekezlet a „telepítési és nemzetgazdasági" szempontból egyaránt káros vagyonmentési akciókat razziákkal kívánta megszüntetni.134

Az elkobzott ingatlanokból 1946 végéig összesen 20 személy részesült: a kiosztott szántó, szőlő és gyümölcsös nagysága 178 kh 981 □-öl. Emellett 7 kh 1428 □-öl területet tartalékoltak.135

A kialakult birtokviszonyok azonban korántsem tekinthetők véglegesnek, hiszen az 1947 tavaszán a csehszlovák—magyar lakosságcsere egyezmény végrehajtásával párhuzamosan folytatódott a németek kitelepítése.

A telepítést végző hatóságok Veszprém megyében is megkezdték a németek kitelepítésének előkészítését. A Veszprém Megyei Földhivatal 1947. március végén kelt 13 752/1947. V. sz. rendelete a községekben szervezendő telepítési bizottságokra bízta a csehszlovákiai magyarok letelepítését. E bizottságok tagjai: a MFH által kiküldött szakértő, a járási szociális titkár, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok és a helyi UFOSZ szervezet egy-egy képviselője. A Hidegkúton megalakult telepítési bizottság elnöke Szép Móric (SZDP) lett. Tagjai: Eizenacker Ferenc (FKP), Kostyik Béla (MKP) és Tóth Imre (UFOSZ).136

A tervek szerint az áttelepülő magyarokat az 5 telepfelügyelőség körzetébe tartozó 45 sváb községben kívánták elhelyezni abban az ütemben, ahogy a svábok kitelepítése történik.137

A kitelepítésre azonban csak az év végén és az 1948. év első negyedében került sor. A beköszöntő tél sok nélkülözést hozott — különösen Márkon, Városlődön és Úrkúton —, hiszen a kitelepülésre kötelezettek nem voltak ellátva elegendő élelemmel. Ezért gyakoriak voltak a magántulajdon sérelmére elkövetett vétségek.138 Hidegkúton a telepfelügyelő az őszi vetőmagot és a szükséges élelmiszerkészletet meghagyta a kitelepítendők kezén, csak a felesleget adta át további felhasználásra a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központnak.139 Sokan a család élelmezését úgy probálták javítani, hogy állataik (sertés, szarvasmarha) egy részét eltitkolták az 1947. szeptember 19-én történt leltározáson, ami sok munkát adott az államrendőrség veszprémi járási kapitányságának.140 Az 1947 őszén és az év végén letelepült néhány felvidéki kiutasított magyar családot ellenséges légkör fogadta.141

A németek kitelepítése 1948. március végére befejeződött a zirci, befejezéséhez közeledett a veszprémi járásban.142 Három községből — így Bakonycsernyéről, Ösküről és Súrról — 93 szlovák családot telepítettek át Csehszlovákiába.143

Hidegkúton 1948. február 10-én történt a németek kitelepítése. A BM 1/4. Osztályának Kivételezési Bizottsága a mentesítési kérelmek elbírálása után előző napi dátummal véglegesítette az áttelepülésre kötelezettek (I. számú) és a kivételezettek (II., III. és IV. számú), valamint a német anyanyelvűek (V. számú) jegyzékét.144

A kitelepítés technikai részét lebonyolító ún. kitelepítő oszlop, s a mellé rendelt, mentesítéseket felülvizsgáló ún. mentesítő bizottság 1947 őszére már felkészült feladatának teljesítésére. Az első, 1947 március 13-án kelt jegyzék szerint 255, a szeptember 9-én véglegesített lista szerint 189 személyt kívánt az Áttelepítési III. Oszlop Mentesítő Bizottsága kitelepíteni.145 A 12 330/ 1945. M. E. sz. rendelet előírásai alapján készült lista azonban az 1947. október 28-án kihirdetett 12 200/1947. Korm. sz. rendelettel hatályát vesztette s helyette újat kellett készíteni.

A kormányrendelet, amely a németek áttelepítését igyekezett összhangba hozni a lakosságcsere-egyezmény végrehajtásával, áttelepülésre kötelezte mindazokat a személyeket (és német anyanyelvet való családtagjaikat, a velük egy háztartásban élő nagyszülőkkel, unokákkal egyetemben), akik

1. az 1941. évi népszámlálás során német nemzetiségünek vallották magukat, vagy
2. tagjai voltak a Volksbundnak, vagy
3. önkéntesen beléptek valamely német fegyveres alakulatba, vagy
4. aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza (1. §. a-d.bek.).146

A kitelepülési kötelezettség alól mentesülhetett az ipari és mezőgazdasági munkás, a bányamunkás, valamint a helyben nélkülözhetetlen kézművesiparos (3. §.). A családtagok és hozzátartozók méltányosságból mentesülhettek. Az áttelepülni nem köteles személy házastársa és gyermekei, ha a házasságkötés 1946. április 1-e előtt történt, minden esetben kivételezettnek számítanak (2. §. a. bek.). A közös háztartásban élő fel- és lemenők csak a német nemzetiségű személyek esetében (2. §. b. bek.).

A kivételezettség kérdésében a belügyminiszter által kinevezett kivételezési bizottság döntése (határozata) az irányadó.

A fentiekből látható, hogy a kormányrendelet — az anyanyelvesek javára — valamelyest csökkentette a korábbi rendelkezések szigorát. A 14. §.-sal megadták azt a lehetőséget, hogy az anyanyelves és a 2. §-ban kivételezett családtagok és hozzátartozók 10 kh alatti ingatlanukat és ingóságaikat megtarthatták, vagy helyette csereingatlant kaphattak. A kivételezettség elbírálásánál azonban zavarkeltő hatása volt annak, hogy a nemzetgazdasági, földbirtokpolitikai és szociálpolitikai szempontok keresztezték egymást.

Az áttelepítésre vonatkozó kormányrendelet végrehajtása során eredetileg 170 személyt vettek fel az I. sz. jegyzékbe. A belügyminisztérium "egyetlen család (Schalbert Mátyás) fellebezését fogadta el, így az 1948. február 9-én véglegesített jegyzék 165 személyt kötelezett németországi " áttelepülésre.147

A tótvázsonyi és hidegkúti németeket a személyenként engedélyezett 50 kg-os csomagokkal 1948. február 10-én reggel nyolc órára lovasfogatokkal szállították a jutasi (Veszprém-Külső) vasútállomásra, ahonnan a szerelvény dr. Mánya Jenő miniszteri biztos (Mór) és oszlopvezető irányításával Székesfehérváron át Budapestre érkezett.148 Az utazás körülményeiről Heinbach Ferenc visszaemlékezése tudósít:149 „Veszprém-Külsőn bevagoníroztak (bennünket) és onnan Székesfehérvárra vittek. Ott összeállítottak egy nagy szerelvényt és elvették a pénzünket.150 Február 11-én indult a vonat, de nem tudtuk, hogy hová: tehervonattal szállítottak s az ajtók kívülről be voltak zárva ... 8 nap alatt — Csehországon át — Drezdába érkeztünk, a németek itt fogadtak bennünket. Kaptunk teát és ennivalót."151 Átmenetileg 1948. február 20-tól három-négy hetet a wolfeni barakktáborban töltöttek. Innen különböző falusi és városi családokhoz irányították őket. Pénzük nem volt, meg kellett elégedniük azzal, amit a közellátásból kaptak. Heinbach Ferenc sorsa szerencsésen alakult: 1948 áprilisában egy gépgyárba került (innen ment nyugdíjba 1982 januárjában). Munkatársai befogadták: „ . . .egyszer sem mondták, hogy „telepes". Én mindenben úgy részesültem, mintha Németországban születtem volna és ennek nagyon örültem."

Azon a sorsdöntő februári napon a körjegyző jelentése szerint 29 tótvázsonyi és 122 hidegkúti lakost telepítettek ki. 152.Az áttelepítés igen simán és zökkenők nélkül folyt le. A lakosság nyugodtan és higgadtan viselkedett." A valóság kicsit bonyolultabb volt. Kimutatásaink szerint ténylegesen 34 családot, 133 személyt telepítettek ki. Három személy megszökött a kitelepítés elől és rokonainál (Aszófőn, ill. Balatonfüreden) húzódott meg. Az áttelepítési rendelet értelmében így is elvesztették magyar állampolgárságukat (9. §, 2. bek.) és vagyonukat (10. §.), amely tehermentesen a magyar államra szállt.153 A többiek a kivezényelt karhatalom miatt az ellenállásnak nem látták értelmét. Jól tudták azonban, hogy 9 olyan családnak is mennie kellett, akiknek a birtoka telepítésre alkalmas volt, de ők a nemzetiszocialista mozgalomban tevőlegesen nem vettek részt s mint anyanyelvesek mentességet kaphattak volna. 154 Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az igazoló eljárás során mindnyájan a 4. kategóriába kerültek, ami azt jelenti, hogy az illetők közül senki sem volt „hitlerista szervezet vezetője, tagja, támogatója" s ezt a bizottság „szükség esetén tanúsítja" is.155

44. Kitelepítési életkép a wolfeni — NDK — barakktáborból 1948 tavaszán

Aufnahme im Baracklager der Ausgesiedelten in Wolfen, DDR, im Frühjahr 1948

A kitelepítettek közül Scher Lőrinc 12 móri társával együtt 1949 végén Nyugat-Németországon, Ausztrián át hazaszökött. 1950. január 15-én ért haza, de a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság) visszatoloncoltatta Ausztriába. Itt egy parasztcsaládnál helyezkedik el, de egy hónap múlva hatodmagával ismét átvág az aknazáron. Hetekig bujdosik, míg az április 4-i amnesztia számára s a vele együtt hazaszökött márkói Szeitl Ignác családja számára is meg nem hozza a szabadságot.156

A svábok kitelepítésével a megye nemzetiségi községeiben jelentős mennyiségű, telepítésre alkalmas telek szabadult fel, ezzel lehetővé vált a felvidéki telepesek elhelyezése.157 Hidegkútra már 1947 októbertől folyamatosan érkeztek menekültek; 1948 márciusáig már 9 családot részesítettek ideiglenes juttatásban a megyei földhivatal munkatársai.158 Ez a kitelepítendők újabb összeköltöztetésével járt.

A lakosságcsere-egyezmény végrehajtása a megyében már 1948 márciusában megkezdődött, Hidegkútra azonban csak a következő hónapban érkeztek meg a telepesek.

Az Ipoly völgyéből (főként Ipolyság, Gyerk, Nagyfalu, Pereszlény és Tesmag községekből) áttelepített földművesek Véber Eászló miniszteri biztos először a bakonyi községekbe szerette volna irányítani, de azok a felajánlott helységeket — rossz természeti adottságaik miatt — nem fogadták el. Így a Zircen veszteglő szerelvényt átirányították Balatonfüredre. 1948. április 15-én a MFH és a hidegkúti NB által kiürített házakba költöztek.159

45. Máhl Péter folyamodványa, hogy továbbra is „saját házában" lakhasson, 1948

Bittgesuch von Máhl Péter, damit er auch weiterhin in „seinem eigenen Haus" wohnen dürfe,

1948

46. Szondi Imre csehszlovákiai áttelepülésre kötelezett igazolványa 1946-ból

Ausweis von Szondi Imre, der aus der Tschechoslowakei umgesiedelt wurde, 1946

A Csehszlovákiából kiutasítottak a telepítésről és a földreform befejezésének előmozdításáról szóló 1946: IX. tc. 6. §. értelmében lakóházat (vagy lakást) és a „szükséges és lehetőségekhez képest" — a megváltási ár ellenében — gazdasági és háztartási felszerelést is kaphattak. A juttatott ingatlan nem lehetett nagyobb 25 kh-nál (4. §. d. bek.).160 A lakosságcsere-egyezmény végrehajtása során áttelepülő földművesek hozhatták összes ingóságukat (Egyezmény, VI. cikk), itt elvileg ugyanolyan ingatlant kellett kapniuk, amely az áttelepüléskor felvett vagyonleltárban szerepelt.161 Így a Hidegkútra áttelepülők általában kb. 10 hold nagyságú szántót, 2000 □-öl nagyságú szőlőt kaptak. Ezen felül bérelhettek az állami tartalékföldekből. Akinek nem volt földje régi lakóhelyén, az itt 6 kh birtokot kapott.162 Áttelepülésükkel csehszlovák állampolgárságuk megszűnt, automatikusan magyar állampolgárokká váltak (Egyezmény, V. cikk).

A lakosságcsere-egyezmény végrehajtásának előkészítése során a MFH a svábok összetelepítésére a Magas-Bakonyban két, a magyarok telepítésére alkalmatlannak ítélt, ún. negatív községet jelölt ki: Fenyőfőt és Lókútat. Az összetelepítésre csak 1948 májusában került sor: Bakonyszentivánról 27 családot költöztettek át Fenyőre, hogy helyükre a jászfényszarui (Szolnok m.) földigénylőket helyezhessenek el. Innen 15 családot tovább vittek Lókútra.163 Lókútra irányították át a tótvázsonyi és hidegkúti anyanyelvesek egy részét is. A földhivatali szervek 1948 április elején 13 családot jelöltek ki átköltözésre. Az anyanyelvesek április 8-án kérték az Országos Földhivatalt, hogy járuljon hozzá helyben maradásukhoz. Hajlandók lennének lemondani földjuttatási jogukról, csak 1 kh hold szőlő meghagyását kérik. Sőt még a „betelepítésre alkalmasnak minősített házakból való kiköltözést és a nekik kijelölt, összetelepítésre alkalmas házakban való beköltözést (is) vállalják, csakhogy a községben maradhassanak". Kérésüket a községi elöljáróság és a helyi szervek (NB, UFOSZ, FÉKOSZ) is támogatja, hiszen sem a háború alatti, sem az utáni („demokratikus, jó magyar") magatartásuk ellen nincs kifogásuk.164 A Vesz prém Megyei Földhivatal azonban nem továbbítja a kérelmet.

1948. április 24-én a letelepült felvidékiek egy része veszi pártfogásba az anyanyelveseket. 12 telepes kéri a MFH-t, hogy „a hidegkúti német anyanyelvű lakosokat ne telepítsék át más községbe, hanem hagyják őket itt Hidegkúton. Mint gazdasági munkaerőre itt ugyanis nagy szükség van rájuk. A nekünk juttatott lakásból egy-egy szobát átengedünk nekik, azokat pedig, akik ily módon nem kapnak lakást, a még itt maradt, két szobával bíró anyanyelvesekhez kérjük rátelepíteni".165

Ez persze, mindenki jól tudta, csak ideiglenes rendezés lehetne, hiszen egyik fél számára sem jelentene megoldást. A helyzet némelyek számára elviselhetetlen volt. Például Haász Mihály — mivel házába telepest helyeztek — egy istállóban húzódott meg szülés előtt álló 20 éves feleségével s kétségbeesve kért egy lakószobát, hogy felesége ne „barmok módjára, istállóban szülje meg gyermekét".166 A telepítő szervek is világosan látták, hogy „Hidegkút községben a Felvidékről jöttek nagyobb része elégedetlen a juttatott házakkal, amelyeknek méretei kicsinyek a gazdasághoz mért állatállomány és eszközök elhelyezésére".167 Döntésre kényszerültek.

47. Szondi Ferenc gyerki lakos vagyonösszeírási betétlapja 1946-ból

Vermögensblatt von Szondi Ferenc aus Gyerk, 1946

1948. április 30-án Fodor Mihály telepfelügyelő, a földhivatal kiküldöttje 24 családot szólított fel arra, hogy május 3-án írják alá az átköltözési értesítést és költözzenek át Lókútra. Az aláírást azonban — két személy kivételével — kereken megtagadták. Kijelentették, hogy „ők Hidegkút községből nem hajlandók elköltözni és semmiféle nyilatkozatot nem írnak alá".168 Május 3-án sorsuk véglegesen eldől: „A jelenlevő elöljáróság és (a) népi szervek megbízottai kérik a kijelölt német anyanyelvű családok mielőbbi eltávolítását a községből, mivel a felvidékiek betelepítése után elegendő ház és föld nem áll rendelkezésre, hogy a német anyanyelveseket is kielégítsék. Több felvidéki telepes együtt lakik az anyanyelvessel, ami civódásra, sőt verekedésre is okot szolgáltat."169 Május 18-án 23 teljes vagy csonka család hagyta el Hidegkutat és költözött át Lókútra, hogy az ott kiosztott csereingatlant birtokba véve, nehéz szívvel megkezdje új életét.

Ha megvonjuk az 1948. év hatalmas, talán csak a XVIII. századi telepítéshez hasonlatos népmozgás mérlegét, azt látjuk, hogy

kitelepítettek Németország keleti övezetébe 34 családot, 133 személyt,

betelepítettek Csehszlovákiából 37 családot, 137 személyt,

áttelepítettek Lókútra 23 családot, 100 személyt.

A szovjet megszállási övezetbe kerülők egy része Drezda környékén él ma is, nagyobb része átköltözött a nyugati övezetbe, a későbbi NSZK (1949) területére, ők ma Frankfurt környékén élnek. A Lókútra internáltak — a Timmer testvérek (Márton és Ferenc), valamint Tévald Lőrinc és Matula Ferencné kivételével — a következő évtizedben fokozatosan visszaköltöztek Hidegkútra, igyekeztek visszavásárolni másnak juttatott házukat. Egyesek Veszprémben, Balatonfüreden, Tótvázsonyban telepedtek le. A visszaköltözők között voltak olyanok is, akik 1947 óta a többszöri összeköltöztetés miatt 3—4 ház „lakásviszonyait" is megismerhették néhány év leforgása alatt.170 A felvidéki telepesek egy része átköltözött rokonaihoz (pl. Nagygannára és Döbröntére), másik része vagy kihalt, vagy elköltözött (pl. Veszprémbe, Balatonfüredre). Sokáig abban reménykedtek, különösen az idősebbek, hogy egyszer ismét visszatérhetnek szülőföldjükre. De hiába reménykedtek. Ma már csak néhány itt maradt család őrzi a szülőföld emlékét.171

4. GAZDASÁGI-TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK

1948 nyarára Hidegkút társadalma túljutott a legnagyobb megrázkódtatásokon. A változások leginkább a falu etnikai összetételét érintették, de hatással voltak a birtokviszonyokra is. 1948 januárjában a lakosságnak még 85%-a német nemzetiségünek számított.172 A Németországba és Lókútra áttelepítettek és a Hidegkútról elköltözött magyarországi telepeseket, valamint a hadifogságból hazatérőket figyelembe véve az év végére ez az arány 62%-ra csökkent. 173

1948 elején a község területe 2359 kh (ez később sem változik); 130 lakóháza van, egyben-egyben átlagosan 5 (1948. áprilisban 6) személy lakik. Tekintetbe véve, hogy 1948 áprilisáig 64 sváb házingatlant koboztak el a hatóságok, az összeköltözésre kijelölt házakban 2—3 család is lakhatott.174

A svábok vagyonának elkobzásán túl az államosítás kiterjedt a német állampolgárok magyarországi javaira is. Quadt Sándorné hidegkúti birtokát 1945-ben államosították, 1946 tavaszán került a jóvátétel részeként szovjet tulajdonba.175 Telekkönyvi bekebelezésére azonban csak 1947 tavaszán kerül sor.176 Quadtné birtoka 853 kh, ebből 1 kh kert, 4 kh szántó, a többi erdő.177 A gazdálkodást a Magyarországi Szovjet Javakat Kezelő Hivatal Veszprémi Intézősége (Veszprém, Honvéd u. 3.) irányítja. A hivatalhoz tartozik a hidegkúti, óbányai és iszkaszentgyörgyi (Fehér m.) erdőgazdaság, több malom, szeszgyár, halgazdaság és egy gyógyforrás.178 Később ezek tulajdonjogát a magyar állam megváltja.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy már 1948-ban megkezdődött és 1949 tavaszára befejeződött a 12 200/1947. Kormányrendelet hatálya alá eső ingatlanok telekkönyvezésének előkészítése. A kormányrendelet vagyonjogi rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 22 900/1948. F. M. sz. rendelet értelmében az anyanyelvesek 1948. április 16-án visszakapták állataik egy részét: annyit, amennyit a meghagyott ingatlanon a gazdálkodáshoz szükségesnek ítéltek. Általában 1—2 lovat, tehenet, növendékmarhát.179 A többit a földhivatal juttatásra használta fel. A telekkönyvezési előkészítő munkálatok során kidolgozták a végleges juttatás irányelveit. Eszerint a magyarországi és a helyi telepesek családonként 7 kh alapjuttatást kapnak; ehhez kiegészítésül hozzászámítandó családtagonként 1—1 hold. A felvidéki telepesek elhagyott ingatlanaikkal megegyező nagyságú birtokot kapnak (max. 15 holdat) — ha ez a kevés föld miatt nem lehetséges, akkor a helyiekkel megegyező elbírálásban részesülnek. A rendezés mintegy 70 telepes családot érintene. A kiosztási tervezet szerint a község fejlődésének előmozdítására házhelyeket tartalékolnak, s területet biztosítanak futballpálya, iskolai játszótér és autóbuszforduló céljára.180 A futballpálya kialakítását az 1948. szeptember elején megalakult és a sportéletet szervező Községi Népi Sportbizottság szorgalmazta.181

A telepítések hatására jelentősén módosultak a birtokviszonyok. Az 1947. április 1-i és 1948. szeptember 15-i állapotot tükröző adatfelvétel szerint a kitelepítés előtti és utáni helvzet birtokkategóriánként a következő volt:182

A változás szembetűnő: több, mint 20%-kal csökkent a gazdaságok száma és egészségesebb lett a birtokstruktúra. A kis- és középbirtokosok aránya 55%-ról 82%-ra nőtt, a törpebirtokosok aránya 20%-kal csökkent (37%-ról 17%-ra). A kitelepítések során a jómodú középparaszti réteget jóformán felszámolták.

Az iparosokat és mezőgazdasági munkásokat (a kivételezettek III. sz. jegyzéke szerint összesen 158 személyt) mentesítettek a kitelepítési kötelezettség alól. Ők visszakapták házingatlanukat és a birtokaikat is (10 kh-ig).

Az iparosok létszáma lényegesen nem nőtt az 1945 előtti állapothoz képest. A KSH adatlapja szerint 1947-ben összesen 12 adóköteles iparost, ill. kereskedőt tartottak nyilván. Megoszlásuk foglalkozási ágak szerint:183

A szocialista nagykereskedelem kiépítését (1949) követően megszűnt Hidegkúton is a magánkiskereskedelem. 1950-től kezdve a község áruellátását és a terményfelvásárlást a Tótvázsonyi Földművesszövetkezet helyi szerve intézte.184 Az ötvenes évek elején a kedvezőtlen iparpolitika miatt több kisiparos is beszüntette tevékenységét.

A lakosság életszínvonalában 1945 után javulásról nem beszlhetünk: a földek egy részét műveletlenül hagyták, a talajerőutánpótlást csak rendszertelenül tudták biztosítani. A kitelepítés előtt állók 1947/48-ban szabotálták a munkát. A szőlőket, gyümölcsöket évek óta elhanyagolták. 1948 nyarán a telepeseknek juttatott szőlőt sokan felesben műveltették a Lókútra telepített anyanyelvesekkel, mert nem értettek hozzá.185 A termelést akadályozta a termelőeszközök elkobzása. 1948 végén pl. már csak 25 vetőgép volt a gazdák kezén. A mezőgazdasági munkára fogható kettes fogatok közül:186

Traktor egyetlenegy sem volt Hidegkúton. Totvazsonyban ugyanekkor 7 db 20 LE teljesítményű Fordsont számláltak össze; ezek közül 4 üzemképes: 1 db Dely Józsefné, 1 db Straub Péter, 2 db a Földművesszövetkezet tulajdonát képezte187. Nem volt a faluban cséplőgép sem: a bércséplést is többnyire a tótvázsonyiak vállalták.188 Ami azt is jelentette, hogy a hagyományos rokoni összefogás továbbélt a termelőszövetkezet megalakulásáig, sőt bizonyos csökevényes formában egészen napjainkig.

Ha figyelembe vesszük, hogy a növekvő központi elvonások mellett a termelés lényegileg stagnált, a harmincas évek és a háború óta eltelt évtized átlagterméseinek összevetése önmagában is jelzi, hogy a lakosság életszínvonalában nem következhetett be javulás.189

Az átlagtermés nagy eltéréseket takar: jó minőségű szántón takarmánygabonából, takarmányrépából kétszer, burgonyából háromszor, kukoricából ötször-hatszor annyit is termelhettek, mint a rossz minőségű földeken.

A kertkultúra a háború után is megtartotta jelentőségét. Ezt mutatja, hogy a gyümölcsfák száma — néhány fafajta kivételével —általában nőtt. A visszaesés a szőlőtermelés elhanyagolásával magyarázható. A gyümölcsfák számának alakulása 1935—1947 között:190

Fafajta 1935 1947

1947-ben 139 gazdának volt gyümölcsöse, ezek területe általában 50—400 □-öl között mozgott. (Kivételnek tekinthető Velik János 1 kh-as gyümölcsöse.) A gyümölcsösök összterülete 13 kh 720 □-ölet tett ki.191

Beszélnünk kell végül a községfejlesztés helyzetének alakulásáról is. Az első hároméves terv (1947—1949) a községpolitika új fejezetét nyitotta meg sok településen. Nemcsak a háborús károk helyreállításában, az újjáépítésben értek el eredményeket, hanem új közösségi létesítmények létrehozásában is. Ezen a téren, ha más községekkel összehasonlítjuk, Hidegkút nem sokat haladt előre. Az 1947. április 23-án Szép Móric elnökletével megalakult Újjáépítési Bizottság által kidolgozott községi hároméves terv meglehetősen szerény tételeket tartalmazott. Az első év költségvetési pénzösszegeit tartalékolták, hogy a tervfeladatokat megvalósíthassák:192

Az egyetlen jelentős tervfeladatot, a kultúrház építését — a betervezett 40000 Ft államsegély elmaradása miatt — nem tudták megvalósítani. Az újjáépítési terv eredményei: renoválták a községházát (5700 Ft), helyrehozták a hullaházat és a dögkutat. Újjáépült a tótvázsonyi bekötőút 6500 Ft-os anyagköltséggel, társadalmi munkával. Terven felül, 3000 Ft-os költséggel, ugyancsak társadalmi munkával rendbehozták a hidakat.193 A községnek még arra sem volt ereje, hogy a kezelésében lévő szeszfőzdét újjáépítse. Ezt a közbirtokosok vállalták, amiért azt 1947. január 1-től 10 évre a használatukba adták bérlemény jogcímén.194

A kommunális ellátottság 1948-ban nem érte el a békebeli szintet: a faluban mindössze egy közvilágítási lámpa égett (1938-ban 9 db volt), 59 áramfogyasztó volt a villamos hálózatba bekapcsolva. Az alapfokú egészségügyi ellátást helyben a szülésznő jelentette, a tótvázsonyi körzeti orvos hetente egy alkalommal látogatott át Hidegkútra. Az állategészségügyi ellátás a nagyvázsonyi állatorvosra hárult. A védőnő Balatonfüreden lakott. Egészséges ivóvízzel ásott kutak látták el a lakosságot. Közvízvezetékről ekkor még álmodni sem mertek. A legnagyobb problémát a község elzártsága jelentette. Telefon és postahivatal csak Tótvázsonyban volt; az autóbuszközlekedés elkerülte a falut: a legközelebbi, kövesgyűri megállóig 3 kilométert kellett gyalogolni.195

De nem volt jobb a kulturális ellátottság sem: még 1949 végén is hiányzott a napközi otthon, az óvoda, az önálló kultúrotthon és a mozi.196 Az 1948 júniusában államosított r. k. iskolának megmaradt hagyományos kulturális irányító szerepe.

A demokratikus átalakulás sem járhatott az adott körülmények között a közösségi szellem erősödésével. Míg Tótvázsonyban 1947-ben már 6 szövetkezet működött, Hidegkúton a társulás formája az önkéntes tűzoltóegylet és a két legeltetési társulat maradt. A volt nagyhidegkúti legeltetési társulat 1947 tavaszán 40 taggal 67 kh 617 □-öl területen, az 1933-ban létrejött volt kishidegkúti legeltetési társulat 52 taggal 51 kh 427 □-öl területen működött.197

5. A SZABADMŰVELŐDÉSTŐL A NÉPMŰVELÉSIG

A felszabadulást követő három év a „szabadművelődés" időszaka, amely az 1945 előtti „iskolán kívüli népműveléstől" több lényeges ponton különbözik: a művelődési munka a tömegek öntevékenységére, kezdeményezőkészségére épít, előnyben részesíti a közösségi tevékenységi formákat. Tartalmában is igazodik a népi demokratikus forradalom törekvéseihez: feleleveníti a népi hagyományokat és műfajokat (népdal, népitánc), gondot fordít a népi tehetségek nevelésére (a NÉKOSZ-mozgalom, népfőiskolák), a műkedvelő előadások színvonalának emelésére. Legfőbb feladatának azt tartja, hogy á néptömegeket felemelje az évszázados elmaradottságból és alkalmassá tegye nagy történelmi szerepének betöltésére. A szabadművelődés elveinek (önkéntesség, a munkakapcsolatba lépő felek egyenlősége, egyéni aktivitás) következetes alkalmazása révén megvalósíthatónak látszik az új embereszmény, létrejöhet „az önállóan gondolkodni, helyes ítéletet alkotni tudó, demokratikus magatartású, jellemes emberszemélyiség".198

A szabadművelődés azonban mint céltudatos tevékenység, feltételezi az irányítást is. Ennek szervei: kormányzati szinten a VKM (VI.) ügyosztálya, középszinten a megyei felügyelőségek, alsó szinten a szabadművelődési ügyvezetők (túlnyomórészt pedagógusok). A hierarchia mindhárom szintjén a demokratikus összetételű, tanácsadó szerepkört betöltő szabadművelődési tanácsok és munkaközösségek támogatják a művelődési munkásokat.

Veszprém megyében Páldy Róbert kinevezésével (1945. október 15.) működni kezdett a szabadművelődési felügyelőség, elkezdődött a helyi ügyvezetők kiválasztása és megbízása, a szabadművelődési tanácsok megválasztása. A Veszprém megyei állandó SZMT 1946. június 4-én alakult meg az előírásoknak megfelelően a hivatalok, demokratikus pártok, társadalmi szervezetek küldötteiből és kultúrmunkásokból.199

Az 1946/47. szabadművelődési évet 236 szabadművelődési egység közül 120 már kidolgozott terv szerint kezdhette meg. Minden községben megalakult a helyi szabadművelődési tanács, ezeknek azonban csak mintegy 8—10%-a volt működőképes, így az ügyvezetőkre várt a legtöbb munka.200

A legtöbb községben 1947/48-ban már színvonalas művelődési munka folyt, a kitelepítésre váró német nemzetiségi községekben azonban egészen más volt a helyzet. Páldy Róbert szabadművelődési felügyelő 1947-ben a következőket írja:,, . . .a megye 33 községének munkáját megnehezítette a volksbundista sváb lakosság kitelepítése s új telepesek beköltözése. Az akció még nem bonyolódott le, a falvak légköre emiatt izgatott s nincs meg a lehetősége a művelődési építésnek."201 A tényállást megerősítik az ügyvezetők is. Bakonyszentivánról írják: „a lakosság, mint kitelepítendő, mindenféle megmozdulás elől elzárkózik, amíg jövőjük rendezve nincs."202

Hidegkúton sincs ez másképpen. 1945/46-ban kultúrmunkáról nem is beszélhetünk. Annak sincs nyoma, hogy 1946. március 15-ét megünnepelték volna.203 Pedig a helyi szabadművelődési tanács már márciusban megalakult, elnöke Nemes János MKP titkár lett, de úgy látszik, nem fejtett ki különösebb tevékenységet. Erre a körjegyző sem ösztönözte, hiszen a sok elfoglaltsága miatt még a tótvázsonyi szabadművelődési tanácsot sem tudta megszervezni.204 Scherer János járási főjegyző 1946. május 2-án nem véletlenül hívja fel az alispán figyelmét: „ . . .feltétlenül szükséges, hogy a megalakult tanácsok működésébe élet és tartalom kerüljön, amelyet a népművelési hivatal csak az érintkezés közvetlen felvételével, a helyszínen tud megvalósítani."205

Páldy kimutatása szerint az első két évben Hidegkúton nincs állandóan kinevezett ügyvezető: a szabadművelődési tevékenység az iskolához kötődik és kimerül néhány iskolai és állami ünnepi műsor összeállításában.

Az előző fejezetben már utaltunk arra, hogy a szabadművelődési munkának hiányoznak az intézményes előfeltételei (pl. kultúrház, népkönyvtár stb.), eszköztára is szegényes, így mindvégig az iskolai nevelőmunkának kiegészítő része marad.

A helyi szabadművelődés eszköztárában a régi népművelés hagyatékából mindössze egy bábjáték felszerelés található, értéke 40 forint. Könnyű tehát mérleget vonni. 1945/46—1946/47-ben szerveztek:

1 műsoros előadást,

2 műkedvelői előadást (színre vitték a „Falu rossza" c. népszínművet),

3 alkalmi ünnepet.206

A kitelepítés rányomta bélyegét a következő évekre is; 1948-ban a szabadságharc centenáriumának megünneplése állt a központban. Amikor az ország emlékezett, Hidegkúton teljes volt a zűrzavar. 1948/49-ben már erőteljesen érvényesült a központi irányítás, a helyi ügyvezetők mozgási lehetősége leszűkült. 1949-ben a VKM hatáskörét az 1949: XV. tc. értelmében felállított Népművelési Minisztérium vette át. A megyei felügyelőség is átalakult Népművelési Hivatallá.

48. A „Falu rossza" népszínművet bemutató színjátszócsoport 1947 elején

Laienschauspieler, die das Volksstück „Falu rossza" spielten am Anfang des ahres 1947

A kultúrpolitika torzulásait tükrözte, hogy a népművelési munka a politikai propaganda szintjére süllyedt. Ennek egyik jellemző megnyilvánulása volt a „Közérdekű Hírszolgálat" megszervezése. Ez a tömegtájékoztatásnak erősen egyoldalú formája volt: vasárnap, istentisztelet után az iskola előtti téren összegyűlt nép előtt felolvasták a KH híreit, amely 3 részből állt: az időszerű országos, megyei és helyi hírekből. Már az első, 1948. december 5-i összejövetelnek is döntő hatása volt: a 80 résztvevő (többsége felvidéki és anyanyelves) megtudhatta, hogy javul a közellátás, mert 1948. december 1-től már csak kenyeret és zsírt kell jegyre venni. Aztán megtudhatták azt is, hogy a „népi demokrácia új feladatai" közül a pártvezetés most kettőt helyezett előtérbe: a falusi szövetkezetek létrehozását (nem „elsietve", hanem „önkéntes" alapon) és a kulákság elleni harcot.207 A helyi hír eképpen hangzott: „Felhívjuk a község lakosságát, hogy a szövetkezeti mozgalmat végre komolyan indítsa meg és abba a lehetőségekhez képest mindenki iratkozzon be." A hidegkútiak türelemmel végighallgatták az előadót és többé nem jelentek meg a tájékoztatókon.

Nem járt a várt eredménnyel az 1949. május 15-i országgyűlési választási agitáció sem: a névjegyzékre felvett 396 személy közül 377 leszavazott ugyan (95,2%), de akadt olyan lakos is, aki „annak ellenére, hogy a bizottság őt a fülke (szavazófülke) használatára felhívta, saját ceruzájával, melyet zsebjében hozott, szavazott — a Népfront ellen".208

A tényleges népművelési munkaterületén 1948/49-ben a kínálkozó lehetőségek (analfabéta s egyéb tanfolyamok, előadássorozatok) közül csak kevéssel éltek: a tömegoktatás célját szolgáló „Szabad Föld Téli Esték" előadássorozatot indította be Reményi Antal ügyvezető (1947—1951). Az 42 órából álló előadássorozatot meghallgatta 1367 lakos (815 férfi és 552 nő). Ami azt jelenti, hogy a hallgatóság átlagos létszáma egy-egy előadáson 32 fő volt. A sorozatban a két tanítón kívül a körjegyző, az MDP titkár is tartott előadást; többnyire „időszerű" politikai kérdések kerületek szóba. (Pl. a magyar munkásmozgalom története, az antifasiszta küzdelmek, a szovjet mezőgazdaság fejlődése, az újjáépítés eredményei, a földművesszövetkezet jelentősége.)209 A sorozat költségvetése: óradíjra 366, szervezési díj fejében 30 forintot fizettek ki.210

Örvendetes előrehaladásként tarthatjuk számon, hogy 1948 őszére kialakult az ügyvezető kézikönyvtára. Reményi Antal 23 könyvet és „vezérfonalat" kapott a megyei felügyelőségtől, 5 db könyvet pedig úgy vásárolt meg (köztük egy Ady-kötetet).211 Ugyanekkor a csehszlovákiai telepesek is színvonalas olvasmányhoz jutottak: 38 db Bakony-Balatoni Kalendáriumot ajándékozott számukra a felügyelőség.

A szerény kiskönyvtár, valamint a körlevelekhez mellékelt módszertani segédanyagok lehetővé tették, hogy a népművelési munka színvonalasabbá váljék. Egyszersmind „szürkeségét" is garantálták.

Az 1948/49. népművelési év második felében már a helyi kultúrmunkában is lemérhető a kultúrpolitikai változások hatása. A „szabadművelési" munka szinte észrevétlenül átalakult „népműveléssé", az irányított öntevékenység helyébe az adminisztratív irányítás lépett.

Az 1949. január 16-án nagy sikerrel bemutatott színdarabra, Tamási Áron „Vitéz lélek" c. „komoly játékára" csak éppenhogy megkapta az engedélyt az EPOSZ-ifjúság.212 Húsvéthétfőn a kötelezően előírt műsort az úttörők mutatták be, de a helyi szervek képviselőit — nyilván a szándékosan kiválasztott időpont miatt — csak három-négyszeri „felkérés" után lehetett részvételre bírni.213

A népművelési munka csúcspontja kétségkívül a már említett májusi országgyűlési választások előkészítése volt. „Nem volt még egy ilyen mozgalmas hónap, mint az idei május" — olvashatjuk. „A község népe ízelítőt kapott a kultúra minden ágazatából."214 Május 7-én egy honvéd kultúrcsoport lépett fel, s ha a szabadban tartott előadás színvonala „nem is volt a legmegfelelőbb", a lakosság méltányolta az igyekezetet. A választások előtt, 11-én, a munkásparaszt szövetség jegyében a pétfürdői énekkar már sokkal nagyobb sikerrel szerepelt. „A község apraja-nagyja szájtátva hallgatta a szebbnél szebb műsorszámokat." Másnap a helyi EPOSZ tartott műsoros gyűlést, melyen ismét szép számmal jelentek meg.215

A Népfront listájára leadott szavazatok száma kétségkívül tömeges demonstráció volt az MDP politikája mellett, s ha a tényleges közhangulatot nem is tükrözte hűen jelezte azt a bizalmat, amelyet a lakosok az állami- és pártvezetés iránt éreztek, s amely nem bizonyult tartósnak.

A népművelés óriási eredményének tekintjük, hogy 1949 tavaszán Hidegkúton könyvtár létesült. Az országban elsőként 1949. április 4-én megnyílt a veszprémi Körzeti Könyvtár, amely központi támogatással megkezdte a falusi könyvtárhálózat kiépítését. Ennek során Hidegkút az elsők között kapott fiókkönyvtárat.216

A fiókkönyvtárat ünnepélyes keretek között, 1949. május 29-én nyitották meg. Állománya ekkor 141 kötetből állt. Megnyitásakor 15 olvasó iratkozott be s azonnal 19 kötetet kölcsönöztek ki. „Legnagyobb részben parasztfiatalok vittek könyvet, akik a múlt ponyvairodalmán éltek máig."

A napot, amelyen megkezdődött az első hidegkúti nyilvános könyvtár története, egy esti filmvetítés tette emlékezetessé. A körzeti könyvtár munkatársa, Horváth Géza a „Talpalatnyi föld" c. megrázó hatású magyar filmet vetítette le nagy érdeklődés kíséretében.217

Aligha kétséges: egy kultúrforradalom részesévé kezdett válni Hidegkút sokat szenvedett népe.