Nagy András János kút

Az 1880-ban fúrt Kossuth téri artézi kút nehezen elégítette ki a város egész akkori, mintegy 30 ezres belterületi lakosságának igényét, szükségessé vált újabb kút létesítése. Erre 1883-ban Nagy András János, vásárhelyi parasztnábob 30 000 fontos adományának fölhasználásával került sor. Ezt a tényt a kút középső talapzatának keleti és nyugati oldalán elhelyezett fémtáblán föltüntették.

„E kutat saját költségükön
Szülő városuk népének Nagy András János és neje Mucsi Mária készíttették
Isten áldása legyen a jótevőkön” 

A nyugati oldalon lévő táblán olvasható: 

„Készítette Zsigmondy Béla mérnök
1883-1884. Mélysége 252, 6 méter 
Vízbősége naponként 10000 hektoliter”

A kút teljesítménye átszámítva percenként 694 liter volt. A kút jelentős térrendező szerepe és esztétikai értéke miatt kapott műemlék jellegű minősítést. Medencéjét nyolcszög alaprajzú, domborított peremű (a helyreállításkor betonnal bélelt) kőkáva képezi. Ebben középütt négyzethasáb talapzaton többszörösen tagolt kettős tál van, fönt váza alakú dísszel. A lefelé nagyobbodó tányérok és az ezekről túlcsorgó vízfüggöny középolasz, toszkán kutak példáját idézi.

A víz eredetileg a nyolcszögű káva minden oldalán oroszlánfejes vízköpőn csurgott a lefolyóba. A vízköpőket a 60-as évek elején végrehajtott helyreállítás alkalmával megszüntették, és a lefolyókból is csak a keleti és nyugati oldalon maradt meg egy-egy. Ezek rácsán kovácsoltvasból a NAJ-MM és 1884 jelzés olvasható. Az eredeti kút, melynek borovi fenyő csövén jött fölszínre a víz, már több mint 3 évtizede elapadt, mai vízellátását a városi vezeték szolgáltatja. Legutóbbi fölújítását 1991-ben Návay Sándor szobrászművész végezte.