Szarvas vendéglő

Az újratelepülés után a város gyakorolta az italmérés jogát, egészen 1756-ig, amikor gróf Károlyi Ferenc elvette a várostól. Ekkor került az uradalom tulajdonába a Szarvas vendéglő is, amely először földszintes, kétablakos falusi házban, később 44 méter hosszú, ugyancsak földszintes, zsindelytetős épületben működött. A regálé megváltásától, 1873-tól a város tulajdonába került a már eléggé rossz állapotban lévő épület. Új vendéglő építésének gondolata már 1898-ban fölmerült, és 1900-ban pályázatot is hirdettek a megvalósítására. 16 terv érkezett be, melyek közül legkedvezőbbnek László Richárd és Ferencsik Aladár budapesti műépítészek tervét ítélték. Hosszabb ideig vendéglőként használták az épületet, majd a két világháború között zeneiskola, az anya- és csecsemővédő intézet működött benne. Miután a Hódi Pál utcai tűzoltó­szertárat 1939-ben lebontották, a tűzoltóság költözött az épületbe. A leromlott állapotú szertárépületet lebontották és 1992-94 között Novák István tervei alapján az egyemeletes parancsnoki épülethez közvetlenül csatlakozó tetőtér-beépítéses új szertárhelyiséget építettek. Ennek földszintjén garázsokat, tetőterében szolgálati helyiségeket alakítottak ki.

A régi épület homlokzati kiképzése általában egyszerű, kivétel a két bejárat, amely mellett klasszicizáló díszítő elemeket képeztek ki. A bővítés cseréptetős fedéssel és tégla homlokzattal jól illeszkedik a helyi építészeti tradícióhoz.