Újvárosi református templom
Az újvárosi hívek 1843-ban, majd 1847-ben kérvényezték az egyháztanácstól, hogy külön imaházat létesítsen számukra. Ez akkor nem valósult meg, viszont az újvárosi reformátusok nemcsak ébren tartották igényüket, hanem adományokkal is elősegítették most már nem imaház, hanem templom építését. A hívek 1801 Ft-ot gyűjtöttek össze 1888-ban. Az építés ügyét nagymértékben vitte közelebb a megvalósuláshoz Kovács Ferenc akadémikus, ügyvéd, történetíró, aki az újvárosi templom építésére 22 ezer forintot adományozott. Az egyháztanács 1897-ben határozta el a templom építését. Még az évben Sándy Gyula tervei szerint Koncz Pál és Szabó Mihály építési vállalkozók elkezdték a kivitelezést és 1898. május 11-én, a belső berendezés elkészültével, felszentelték a templomot, és átadták a vele együtt készült paplakot is.
Az összes költség 42 482 Ft-ot tett ki. Orgonáját 1904-ben Krizsány Imre és neje adományából készítették el. A vakolatlan vörös téglából épült templom déli oldalán 30 méter magas torony áll. A nyeregtetővel fedett, galériás torony lépcsőzetes oromfalak közül emelkedik ki. A 12x25 méteres, boltozatos, rabitz mennyezetű belső tér a karzatokkal együtt 800 ülőhelyet foglal magában. A szószék két oldalán az újvárosi és az erzsébeti külterületi határrész első világháborús hősi halottainak emléktábláját helyezték el. Harangját Schlezák László budapesti mester öntötte 1934-ben, 666 kg-os súlyban.
A templom első lelkészének, Győrffy Józsefnek Szokolayné Szesztai Sára által készített mellszobra a templomkertben áll.