|
|
Endre Béla (1870-1928) festő és iparművész, az alföldi festészet egyik szolidhangú, de meghatározó alakja. Mérnöknek készül, de 1900-as római és párizsi útja után teljesen a festészetnek szenteli életét. Hódmezővásárhelyen dolgozik Tornyai Jánossal együtt. Munkái szinte kizárólag az Alföld motívumvilágából táplálkoznak. Tanyákat, Tisza menti füzeseket fest finom színharmóniákkal és halk lírával. Stílusa sok rokonságot mutat Tornyaiéval, de az ő képeinek világa gyengédebb, kifinomultabb, mint festőtársáé. Oroszlánrészt vállal a vásárhelyi majolikatelep létrehozásában, s annak munkásságában, termékeinek tervezésében folyamatosan részt vesz szinte haláláig. 1899-től többször szerepel munkáival szegedi tárlatokon, s az 1910-es években a környék városaiban - Makón, Aradon. Endre Béla az eruptív természetű Tornyaival szemben sokkal kifinomultabb, elmélkedőbb típus volt. Nagyon jól példázza ezt Parasztudvar című kiérlelt kompozíciója. A festmény címadó motívuma egy hosszan elnyúló falusi épület, illetve az előtte elterülő udvar. Az udvar földje szinte misztikus fényben fürdik, mert az erőteljes napsütéstől megvilágított talajt halvány lilás-rózsaszínes árnyalattal idézi meg a festő. Az erőteljes határvonallal körülírt, napsütötte udvari foltok ellenpontozását a hasonló színvilággal megoldott szalmatetők - a főépület és a melléképület teteje - jelentik, amelyeknek azonban szürkékkel enyhén tört változatai jelzik, hogy a beeső napsugár más szögben ér reájuk, mint a talajra. A kép térmélységét a meszelt falú épület perspektivikus rövidülésű, finom kékes, lilás reflexű tónusokkal megfestett hosszan elnyúló fala érzékelteti. Ezen, a képmező középterét kitöltő sávon sajátos ritmust jelentenek az öreg parasztház szögletes ajtó- és ablakformái, melyek ugyan szabálytalan rendben, de a kompozíció egészét kiegyensúlyozó módon tagolják a festmény felületét. A kép egészének enyészpontját a képmező bal felében található, kisebb napsütötte foltban álló fehér kendős nőalak jelöli ki, akinek kendője szinte mértani pontossággal sűríti magába a festmény erővonalait. A mű a Gauguin-i festészeti újítások jellegzetes, magyar valóságon és magyar lelkületen átszűrt változata.
Parasztudvar
A Hódmezővásárhelyi Városháza gyűjteményében négy Endre Béla mű található. Ezek közül válogattuk a Szobabelső címűt, mely egy polgári otthon nappalijának részleteiben láttatja meg velünk a festői motívumokat. A kép középterében egy lilás színű terítővel letakart asztalt látunk, s az asztal tetején egy vázában elhelyezett virágcsokrot. Az asztal mellett két szék látható. E központi motívumtól jobbra egy üveges ajtót fedezünk fel, míg balról a háttérben kevésbé felismerhető bútorok és egy falon függő nagyobb kép ellensúlyozzák az ajtó kompozíciós szerepét. Az ajtó üvegfelületei szinte világítanak kékes-szürkékkel tört fehér színükkel, s az ajtón beeső fény éles fénypászmával metszi ketté az asztalterítő foltját, és formaértelmező fénykontúrokkal öleli körül a virágvázát és a benne elhelyezett virágokat.
Szobabelső
|
|