|
|
Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászművész 1899-1905 között a budapesti Orvostudományi Egyetemen tanul. 1905-1907 között Párizsban képezi magát a Julian Akadémián, Colarossinál, a Grand Chaumiére szabadiskolában és az Academie des Beaux-Arts-ban. Mesterei J. P. Laurens és J. C. Chaplain. 1909-1910-ben Párizsban és Firenzében jár tanulmányúton. 1915-1917-ben a galíciai fronton katonaorvos, ahol katonai síremlékeket is készít. 1919-ben a proletár Képzőművészeti Tanműhely tanára. 1913-tól tagja a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének. 1910-1914 között a budapesti, 1924-1927 között a debreceni Művészház tagja. Alapító tagja a Képzőművészek Új Társaságának és a debreceni Ady Társaságnak. 1910-ben már úgy érkezik haza, s kezdi el tevékenységét, hogy biztos programja van, amitől semmi sem térítheti el. Tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy egyéni stílust alakítson ki. Az ókori keleti művészetek egyszerűségét és monumentalitását tekinti esztétikai normának, művészetében is ezt követi. 1935-ben elnyeri a Brüsszeli világkiállítás aranyérmét, 1937-ben pedig a Grand Prix-t a párizsi világkiállításon. 1944-ben megkapja az MTA művészeti díját, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntetik ki, 1954-ben pedig Hódmezővásárhelyen az akkor induló Őszi Tárlaton elsőként nyeri el a Tornyai-plakettet. 1955-ben megkapja a kiváló művész elismerést, 1957-ben pedig másodszor is kitüntetik a Kossuth-díjjal. 1911-től haláláig Budapesten a Százados úti Művésztelep lakója. Kőszobrainak monumentalitása, egyszerűsége, kőtömbszerűsége, az egy nézetre komponálás jellemzője műveinek. Az etruszk, a római és az archaikus görög művészet mitológiai alakjait, témáit és technikai megoldását idézik egyes munkái. Az alkotó, a dolgozó ember/ a munka megjelenítése egyik legfőbb témája Medgyessy humánummal teli művészetének. 1913-ban készült Súroló nője, melyet Vásárhelyen készít, már társadalomkritikát is hordoz. A magyar szobrászat egyik megújítója, törekvései a francia Maillollal, Despiau-val kötik össze munkásságát. Teret feszítő erő van kisméretű szobraiban is, ezért alkalmasak tánc-, anya-gyermek ábrázolásai az évtizedek folyamán nagyításra, sok esetben köztéri kivitelre is.
Ez a tömör szobrászi megfogalmazás jellemzi a Fésülködő lány című kisplasztikáját is. A bal lábával enyhén előrelépő nőalak a klasszikus görög szobrászat koré-figuráit idézi ezzel a mozdulatával. Az enyhén jobbra forduló fejtartás mintegy kitörést jelent az egyébként tömbszerű megformálásból, s a nemesen egyszerű megfogalmazású ám harmonikus leányarc plasztikusan illeszkedik a szobor egészének formanyelvéhez. A testtől könyökben eltartott jobb kéz és a lágyan bal vállára omló haját érintő balkéz mozdulata is időtlen, szinte a térbe és a végtelenbe merevedve áll előttünk az emberi figura egyszerű szobrászi eszközökkel megformált testével.
Fésülködő lány
|
|