|
|
Rubletzky Géza (1881-1970) szobrászművész 1899-1903 között az Iparművészeti Iskolán végzi tanulmányait, ahol mestere Mátrai Lajos György. 1904-ben Róna Józsefnél, majd féléves firenzei tanulmányút után Ligeti Miklós, illetve Holló Barnabás műtermében dolgozik. Endre Bélát is mesterének vallja. 1909-től Hódmezővásárhelyen él, Tornyaival közös kiállítást rendez. A Hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari telepének alapító tagja, de csak rövid ideig dolgozik ott. 1912-ben Olaszországban, Firenzében él. 1914-től Aradon és Temesváron, majd Bukarestben, mint a román királyi család udvari szobrásza működik. 1942-ben tér vissza Magyarországra, és Budapesten telepszik le. Gyűjteményes kiállítást 1967-ben rendez az Ernst Múzeumban. Korai kisplasztikái szecessziós jellegűek, a későbbiekre a spontaneitás, lírai hang és az impresszionisztikus felületkezelés jellemző. Mintáz síremlékeket is. Portrékat, kisplasztikákat alkot, művészetében kitüntetett szerep jut az anyaság-téma feldolgozásának.
Olvasó nő című szobra a vásárhelyi évekre jellemző formai megoldásokat mutatja. A zárt egységbe fogható kisplasztika egy kockaformán ülő nőt ábrázol, aki erősen előrehajló fejjel az ölében nyugtatott könyvet olvassa. Lazán könyökben meghajlított bal kezével tartja a könyvet keresztbe vetett combjain, míg jobb könyökével a combjára támaszkodik, s jobb keze fejével állát támasztja. A nő haját tarkóján kontyba fogja, s szoknyájának leomló redői erőteljes formákkal fedik el testének anatómiai részleteit. A kisplasztika megformálásában alkalmazott rusztikus mintázás Rubletzkyre jellemző szobrászi formanyelv.
Olvasó nő
|
|