|
|
Frank Frigyes (1890-1976) festőművész 1908-1911 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul, mesterei Balló Ede, Edvi Illés Aladár és Zemplényi Tivadar. 1911-1914 között a müncheni Akadémia hallgatója, mestere Angelo Jank. 1913-ban megkapja a Müncheni Akadémia elismerő oklevélét. 1914-ben a Müncheni Akadémián bronz éremmel jutalmazzák. 1926-ban megkapja a Mention Honorable-t, a párizsi Société des Artistes Franoais kiállításán, 1927-ben a Bordeaux-i Nemzetközi Kiállításon Diplome d'Honneur-al díjazzák. 1935-ben a brüsszeli Világkiállításon megkapja a Diplome Commémoratif-ot. 1961-ben Csók István emlékéremmel tüntetik ki, 1965-ben Munkácsy-díjat kap. 1969-ben érdemes művész lesz. 1974-ben a Cagnes-sur-Mer-i Festészeti Triennále díját nyeri el. 1975-ben megkapja a kiváló művész címet. Tagja az Új Művészek Egyesületének, a Benczúr Társaságnak, a Munkácsy Céhnek, a Képzőművészek Egyesületének, a Magyar Arcképfestők Társaságának.
Portrékat, enteriőröket, táj- és városképeket, virágcsendéleteket fest. 1911-től szerepelnek alkotásai elsősorban a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon reprezentatív kiállításain. Az első világháború utolsó éveiben hadifestőként dolgozik. 1925-ben Olaszországban jár tanulmányúton, 1926-1927-ben Párizsban él, így 1926-ban Párizsban egyéni kiállítást rendez. 1929 és 1936 között Mártélyon tölti a nyarakat. Művészetének korszakait a képek uralkodó színei alapján ő maga nevezi el. Korai, müncheni korszaka után a 20-as évek elejétől fehér alaptónusú képeket fest. Párizsi tartózkodása alatt a fauveizmus és a francia expresszionizmus hat művészetére, festményei színesebbé válnak. Mártélyi korszakában képei expresszívebbek lesznek. Az 1933-1939 közötti, a fátyolos színharmóniák miatt rózsaszín periódusnak nevezett korszakában festett képein a korábbi pasztózus festésmódot lazúros festésmód váltja fel. 1940-1946 között hidegebb színeket használ, szigorú kompozíciójú, tragikus hangvételű művein a kék szín dominál. 1947 és 1958 között, a német expresszionizmus hatását feldolgozó, feszültséggel teli alkotásai a sötét, mély tónusú színekről elnevezett barna korszakba tartoznak. Az 1960-as években az expresszivitás és a konstrukció szintézisére törekszik, színvilága elevenné, dinamikussá válik. A 70-es évekre ecsetkezelése zaklatottabb, a képek színhatása világosabb lesz. A Mártélyi szoba című festménye jellegzetes alföldi tisztaszobát ábrázol a reá oly jellemző felfogásban. A szoba bejárattal szembeni falára nézünk, ahol a két, magas fejtámlájú ágy szinte antropomorf formái uralják a kompozíciót. A paraszt-barokk formai jegyeit mutató sötétbarna ágyvégek szinte táncolni látszanak a halvány rózsaszínes fal előtt. Közöttük egy sötétbarna éjjeliszekrény egyszerű formái rajzolódnak ki, melyen egy fehér mázas vizeskancsó vezeti tovább tekintetünket a sötétbarna keretű, álló formátumú tükörhöz, mely a két ágy közötti falon kapott helyet. A tükörben valamilyen okkeres színű bútor tükröződik - valószínűleg az ágy végébe állított, s a képmezőből már kieső ruhásszekrény. A jobb oldali ágy fölött egy négyes osztású ablaknyílás látszik, melyen át a sötét ultramarinkék éjszakába látunk ki. A szoba padlója, melyet a művész zöldes-okkeres festéknyalábokkal érzékeltetett, különös dűlő hatással erősít rá a mártélyi parasztszoba eleven, mozgalmas világára. Az előtérben ábrázolt, mintás textilekkel letakart bútorok izgalmas kolorisztikus játékot biztosítanak a művésznek, ahol a bal oldali vöröses textil halványabb, rózsaszínes kör alakú mintái a jobb oldali előtér halványrózsaszín négyszögével, míg a jobb oldalon látható sárga alapszínű textília a képmező bal felső sarkában megörökített sárgás mennyezetrésszel egyensúlyoztatik ki. Az egész kompozíciónak van egy sajátos belső ritmusa, melyet a formák és a színek szabad kezelésével ér el Frank Frigyes ezen a modern francia festészet eredményeiről - elsősorban Van Gogh és Cézanne munkásságának hatásáról - árulkodó művén.
Mártélyi szobabelső
|
|