Előző fejezet Következő fejezet

Kajári Gyula

 

Kutasi puszta

Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel. Kerámiaedényekből formált domborművei és vázaképei kísérletek a népi fazekashagyomány korszerű felhasználására. Kutasi puszta című pasztellképe egyike a legkiérleltebb kompozícióinak. Hihetetlen drámai erőt kölcsönöz a pasztellmunkának az, hogy az égboltozatot vörös krétával színezi át a művész. Az erős vonalas hatású felületkezeléstől is, meg a választott szín miatt is olyan hatása van a klasszikus értelemben vett tájképnek, mintha lángoló égboltozat előtt látnánk a kompozíció tulajdonképpeni motívumait. A mű előterében egy tanyasi gémeskút ágasa és az ahhoz tartozó vályú tagolja az aranymetszés szabályai szerint a képmező felületét. A középmezőben egy tanyasi épület fehér falú tömbje tölti ki a képmező balfelét. A fehér sáv felületében a kicsiny ablaknyílás és az ajtónyílás jelent formai tagozódást, míg a kép bal szélénél egy kisebb boglya íves formái törik meg az alapvetően szögletes formák monotóniáját. A kútágastól jobbra egy alacsonyabb gazdasági épület foltja egyensúlyozza ki a kompozíciót. Az előtéri talaj színskálája a derített okkerektől a pasztelles vörösökig terjed, így harmonizálva a drámai hatású tüzes égi mező lángoló vöröseivel.

 

Kutasi puszta

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet