|
|
Novotny Emil Róbert (1898-1975) festőművész 1914-ben az Iparrajziskolában, 1915-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mestere Balló Ede. 1916-1918 között a Haris közi Szabadiskola hallgatója, mestere Kernstok Károly. 1942-ben megkapja a Szinyei Társaság tájképdíját; 1957-ben Munkácsy-díjjal jutalmazzák. 1958-ban a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton elnyeri a Tornyai-plakettet. 1968-ban az érdemes művész címmel tüntetik ki. 1913-ban Gerő Ödön művészeti kritikus fedezi fel rajzkézségét, s ajánlja be a tizenöt éves fiút Kernstok Károlynak a Szegfű utcai Művészházban szervezett iskolájába. 1918-ban, tanulmányai befejezése után Erdélybe utazik, ahol gróf Teleki Géza festő vendégeként Alsózsuk-Visa tanyán, 1919-ben Kernstok nyergesújfalui telepén dolgozik. 1920-1923 között Olaszországban él. Itt kerámia üzemben, bronzöntő műhelyben dolgozik, így tudja magát minden támogatás nélkül fenntartani. 1925-ben fél évig Nagybányán dolgozik. 1928-ban jelenik meg linómetszetalbuma. 1939-ben újra Olaszországba utazik. 1945 után Zsennyén, Hódmezővásárhelyen, ill. Mártélyon fest rendszeresen. A Képzőművészek Új Társasága és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja. Művészete nehezen köthető stílusirányzatokhoz, leginkább expresszionistának tarthatjuk. Korai műveit a vastag, zsíros festésmód jellemzi, ahol az ecsetvonás egyúttal színfelületek hordozója. Palettája idő közben folyamatosan kivilágosodik, meleg színei fénnyel telítődnek. Nagyon jól példázza ezt A Tisza Mártélyon című kompozíciója. Az előtérben a folyópart innenső oldalát látjuk, ahol a mederpartot szürkés-okker festéknyalábok érzékeltetik, míg a parti növényzetet lazán felhordott ecsetvonásokkal megidézett élénk, halványzöld foltok jelenítik meg. Egy, a kép alsó, vízszintes szélével majdnem párhuzamos ladik adja a festmény fő motívumát, míg a kép jobb széle közelében egy távolabbi, kisebb ladik foltját látjuk minimális festői eszközzel megörökítve. A képmező középterét a vízfelület tölti ki, mely egyben a festmény legváltozatosabban, legizgalmasabban megfestett része. A vízfelület fodrozódásait, a túlparti növényzet tükröződéseit, a lemenő nap fák között áttűnő fénysugarait mind mesterien érzékelteti egy-egy ecsetvonással, egy-egy lazán vászonra vetett festéknyalábbal. A háttérben a folyó túlsó partjának erdősávját látjuk, melynek kékeszöld foltjában a vízfelület fölött keletkező pára miatt kialakult ködös - szfumatós hatást is érzékletesen meg tudja örökíteni.
A Tisza Mártélyon
|
|