|
|
Samu Katalin (1934) szobrászművész 1958-ban végez a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol a mestere Borsos Miklós. 1966-tól Derkovits-ösztöndíjas. Medgyessy Ferenc szobrászati örökségéhez kapcsolódva alkotja meg tömbszerű, összefogott formavilágra hangolt figuráit és állatszobrait. Az elsősorban követ feldolgozó munkái mesterien faragottak, bravúros felületképzésűek. Szobrászaténak jellemzője a lírai árnyaltságú világ ábrázolása, munkái erőteljes érzések kifejezői. Alkotásainak zöme állatfigura, kedvelt anyaga a kő, plasztikai értékrendjének mércéje az egyiptomi és a görög szobrászat. Kisebb munkákat készít bronzból is. 1964-77 között a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola rajz-mintázás tanára. Hódmezővásárhelyen él, s a Medgyessy-tradíció szellemében készült intim hangulatú figurális és állatábrázolásait tömbszerű, összefoglaló formaadás, lapidáris egyszerűség jellemezi. Számos szobra áll köztéren országszerte. Játszó mackók című kisplasztikája olyan bronzba foglalt pillanatkép, mely mind anatómiailag, mind állatviselkedéstanilag hitelesen ábrázolja a fiatal állatok természetét és plasztikai formáit. Kicsiny zömök fatörzscsonk alkotja a kompozíció tengelyét, e köré rendeződik a két mackó figurája is. Az egyik már fel tudott mászni a fatörzscsonk tetejére, lábaival erősen kapaszkodik, s onnan néz le társára. A másik kölyökmedve mancsaival átkarolja a fa törzsét, fejét felfelé fordítja - kétségtelenül pajtását figyeli - s testének minden izomkötegével szeretne felkapaszkodni oda, ahová társa már feljutott. Bájos, intim hangulatú kisplasztika amelyen szinte antropomorf jegyekkel ruházódnak fel az állatfigurák.
Játszó mackók
|
|