|
|
Fejér Csaba (1936-2002) festőművész 1954-1959 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán tanul. Mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán. 1962-1965 között Derkovits-ösztöndíjas. 1966-ban a XIII. Vásárhelyi Őszi Tárlaton elnyeri a Tornyai-plakettet. 1968-ban Szentesen Koszta József-éremmel jutalmazzák. 1970-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. Hódmezővásárhelyt él. Az alföldi realisták örökségét etikai alapon felújító vásárhelyi iskola második nemzedékének prominens képviselőjeként a sorsfordulójához érkezett paraszti világ azon pillanatáról ad sajátos röntgenfelvételt, amikor a régi és az új küzdelme már eldőlt, s az egykori rideg életforma már csak töredékeiben, a külsőségek, ill. az emlékek szintjén él tovább. Verista szemléletmódja, s ezt híven tolmácsoló dokumentarista stílusa egyszerre tükröz megértést és kritikát, szenvedélyes tettvágyat és objektív kívülállást, az értékek relatív voltából adódó kétkedést és türelmes, szívós bizonyosság keresést. Mindezt két szín, a szürke és a barna sokhangú regiszterén, lebilincselő mívességgel, a gesztusfestészet eszközbeli eredményeinek egyéni asszimilálásával adja elő. Vödör című alkotása a maga egyszerű tárgyválasztásával illusztrálja Fejér Csaba különös látásmódját és bravúros festői felkészültségét. Hihetetlen mesterségbeli tudását érzékelteti az, ahogyan néhány laza ecsetvonással megidézi ennek az oly hétköznapi, oly mindennapos, oly triviális tárgynak a formáját, illetve a forma mögött rejlő festőiséget. Az ütött-kopott vödör és a reávetett ruhadarab a realista-naturalista ábrázolás egyik remeke, s a Munkácsyt példaképének tartó művész igaz vallomása a festészet erejéről és szépség láttató képességéről.
Vödör
|
|