Fülöp Erzsébet (1937) festőművésznő 1963-ban végez a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Pap Gyula, Domanovszky Endre és Barcsay Jenő. A Magyar Festők Társaságának tagja. 1981-ben a Vásárhelyi Őszi Tárlaton megkapja a Tornyai-plakettet; ugyanebben az évben elnyeri a Szegedi Nyári Tárlat díját is. 1985-ben SZOT-ösztöndíjas. A hódmezővásárhelyi művészek köréhez tartozik. Kisméretű, bensőséges hangú temperaképeket fest, a vidék, a tanyák egyszerű embereinek mindennapjait, tárgyait, környezetét. Kevés, de gazdagon árnyalt színnel dolgozik. Barnái, szürkéi plasztikus hatásúak, statikus terükben a figurák, tárgyak emblematikus hangsúllyal jelennek meg. Zománcképeket és akvarelleket is készít, ezeken palettája kiszínesedik. Hokedli szilkével című kisméretű temperaképe a kilencvenes évek első felében készült. Az egyszerű motívumok végletekig letisztult, szinte tőmondatos festést implikálnak. Az aranymetszés szabályai szerint kimért kompozíció előterében egy halványzöld ülőalkalmatosságot látunk, amelyen egy zöldes-szürke cserépedényt és egy odavetett drapériát találunk. Nincsenek emberek, nincs cselekvés, de történet mégis van, hiszen a kép hátterében egy épület falát figyelhetjük meg, amely falfelületet megbont egy négy osztatú ablak formája, illetve a kép jobb szélén egy zöldes ajtófélfa éppen csakhogy jelzett formája. Az előtér lilás-szürkés felületének szálkás festésmódja finom kontrasztot alkot a fal oldottabban megfestett felületével.
Hokedli szilkével