|
|
Erdős Péter (1938) festő és szobrászművész 1960-ban végzi el a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát, mestere Füstös Zoltán. 1968-73 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mestere Veress Sándor és Patay László. 1974-ig rajztanárként működik. Az alföldi festészeti hagyományok folytatója. A táj, s a benne dolgozó emberek, mezőgazdasági eszközök, állatok, tanyák szolgálnak témául képeihez. Nagy tömbökben komponált formák, visszafogott színvilág jellemzik. Rézdomborítással is foglalkozik, Hódmezővásárhelyen számos emléktáblát, utcanévtáblát készített, de foglalkozik körplasztikával és kerámiával is. A Téli csend Mártélyon című festményét a kilencvenes évek második felében készíti. A kép témáját a Vásárhely közeli mártélyi holtág téli látványából merítette. A kompozíció előterében három görcsös, öreg fűzfa jégbefagyott törzse vonja magára tekintetünket. Az évtizedek viharait és megpróbáltatásait végigélő fák szinte antropomorfizált lényekként vonaglanak a jég rabságában. Az előtéri fák drámaiságával szemben éles kontrasztot mutat a kép hátterének motívumrendje és megoldásmódja. A hóval borított jégmező lágy, kékesfehér sávját a kép középvonalában - s nagyjából a horizontvonal magasságában is - a túlpart fáinak jól tagolt, egyenletes ritmusú sora zárja le. A vékonytörzsű fák egymást metsző rendje és a lombkoronák csupasz ágai hálószerűen fedik le a képmezőnek ezt a felső sávját. Ebben az összképben a kép enyészpontjában elhelyezett, parányi sárgás-narancssárgás lebukó napkorong színe jelent kontrasztot, melynek visszfénye enyhén átszínezi a vékony fatörzsek között áttűnő felhők sávját is.
Téli csend Mártélyon
|
|