|
|
Csíkszentmihályi Róbert (1940) szobrász, éremművész 1965-ben végzi el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, mesterei Pátzay Pál és Szabó Iván. 1974-ben megkapja a Munkácsy-díjat; 1983-ban az érdemes művész címet. 2001-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze kitüntetés birtokosa lesz. 1964 óta Szentendrén él. Pályája kezdetén a magyar szobrászat figurális tradícióihoz, elsősorban Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc munkásságához kötődik. Korai művei természeti anyagokból, főként mészkőből és fából készülnek. Témáiban ember és természet viszonyát elemzi, plasztikáit alapvetően a matéria és tematika kölcsönhatásában kibontakozó lehetőségek, az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázó, ugyanakkor híven meg is őrző organikus szemlélet jellemzi. Formailag az absztrakció irányába mozdul az 1975-ben készült Aréna című sorozata, amely ló és lovas küzdelmét dolgozza fel. Itt az anyagelvűséget egyre inkább a mondanivalót kiteljesítő erőteljes stilizáltság, expresszív szobrászi formanyelv váltja fel. Új aspektusokat vet fel a 70-es években készült munkái kapcsán az emlékműszobrászat terén. A 70-es, 80-as évek fordulóján a korszak művészetében is gyakori sorozatműveket készít. A 80-as évek elejétől az évtizeden végigvonulnak a szobrászi tőmondatokként is felfogható egy, illetve páros figurából álló kis-bronzai, melyeken az emberi kapcsolatok, sorsok, élethelyzetek drámaiságát jeleníti meg. A 90-es években készült különös állat-ember figurákban egyesül a művész korai periódusában felvetett tematika a 80-as évek kisplasztikáinak expresszív mintázású formavilágával. A különböző emberi tulajdonságokat felvonultató groteszk és ironikus ember-állat ötvözetek nagyívű sorozatában érzékeny jellemábrázoló készsége mutatkozik meg. Munkásságában meghatározó helyet foglal el az éremművészet. Talán a műfaj intimitásából fakadóan úgy tűnik, e művek hangvétele plasztikáihoz viszonyítva moralizálóbb, érzelmesebb. Ez a fajta szemlélet köszön vissza a hetvenes évek elején készült Kékszemű lány című érméről is. „Egy kékszemű lány hamvain születik minden jácint és minden ibolya" - mondja az érem peremén körbefutó felirat, s szemünk rögtön megakad az érem alsó ívén fekvő mezítelen leánytesten. A fiatal test enyhe szögben megtörve, láthatóan élettelenül hever, mely benyomásunkat a jobb vállára billenő fej is erősíti. A test feletti középső sáv rusztikus kidolgozottságul rögei és rétegei szimbolizálják azt a földréteget mely a halott leány testét fedi. A rusztikus felület felső szélén, az érem függőleges középtengelyében egy kihajtott növény - feltehetően jácint vagy ibolya - emeli égnek a szárát, bimbókkal a végein. A megkapó mintázású érem azt az egyetemes hiedelmet illusztrálja, hogy szerelmesek, vagy fiatalok testéből temetésük után szépen virágzó növény hajt ki.
Kékszemű lány
|
|