|
|
Kiss György (1943) festő, szobrász, és éremművész 1961-től négy évig kőfaragóként dolgozik, majd 1964-71 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol mestere Kádár György. 1972-75 között Derkovits-ösztöndíjas. 1973-ban és 1975-ben is megkapja a Művelődési Minisztérium nívódíját. 1974-ben elnyeri a Hazám-pályázat festészeti díját. A XXIX. Vásárhelyi Őszi Tárlaton a Csongrád megyei Tanács díját kapja; majd 1983-ban a Dante Biennálé oklevelét nyeri el Ravennában. 1984-85 között SZOT-ösztöndíjas. 1985-ben a XXXII. Vásárhelyi Őszi Tárlaton munkajutalmat kap. A XXXIII. Vásárhelyi Őszi Tárlaton ismét munkajutalommal díjazzák. 1988-ban megkapja a Munkácsy-díjat, majd 1989-ben a XXXVI. Vásárhelyi Őszi Tárlaton Tornyai-plakettel jutalmazzák. A Magyar Művészeti Műhely tagja. Tanulmányúton jár több kelet- és nyugat-európai országban. Budapesten él és dolgozik. Festészeti és grafikai munkássága az alföldi piktúra hagyományköréhez kötődik. Érmészetét a feldolgozott témák merész szubjektivizálása, a kifejezés könnyedsége és eleganciája jellemzi; ötletes kiaknázója a fényhatásoknak, a faktúrák ellentéteiből fakadó, valamint az alapsík megmozgatásából adódó feszültségeknek. Eredetisége főként témafelvetéseiben, illetve nézőpontjai egyediségében nyilvánul meg. A 80-as évektől kizárólag plasztikával foglalkozik, a mai ember egzisztenciális problémáit feszegető, filozofikus hangvételű kisplasztikák mellett több portrét, domborművet, egyházművészeti alkotást és néhány köztéri szobrot is kivitelezett. Szobrászaténak domináns anyaga a bronz. Plasztikai világa tematikailag és stilisztikailag is sokrétű: figurális és elvont kompozícióit mozgalmasság, expresszivitás hatja át. Kolostor című bronz kisplasztikáját 1990-ben készíti, melyet egy görögországi utazás inspirált. Rusztikus felületképzésű köteges formák ölelik körül egy íves barlang bejáratát a plasztika alsó regiszterében. A köteges formákon itt-ott kitüremkedések, kiemelkedések jelzik az egyes sziklák éleit és csúcsait. A halomforma kisplasztika csúcsán látható kiemelkedések védelmezően veszik közre a geometrikus formákból felépülő kolostor tömbjét. Az enyhén íves kolostortetőn egy kereszt magasodik a sziklaforma élek és csúcsok fölé. A kisplasztika megformálásában a művész találékonyan használja ki a természeti formák nyers rusztikus felületképzését, amely finom kontrasztot mutat az emberkéz teremtette formák megmunkált, sima felületeivel.
Kohán című érmével a festőóriás előtt tiszteleg. A kör alakú plakett előterében látható bivalyfigura Kohán György egyik több változatban is feldolgozott képi motívumát használja fel. Az erőtől duzzadó izmokkal szinte kubisztikus megformálással mintázott állat alakja teljesen betölti a számára adott teret a plakett alsó felében. A hátravetett fején ülő szarvak erőteljes íve szinte tovább hullámzik mellső lábának izomkötegein, hogy szépen végigvigye szemünket a megfeszített erőt sugalló hátsó lábakig. Az állat testének tömbjét szinte lezárja, s ezzel mintegy a földbe is préseli az a körszelet amely a látóhatárt van hivatott a kompozícióban megidézni. E fölött egy kisebb félkörív idézi a lenyugvó napot, amely ív enyhén kiemelkedik a plakett síkjából és izgalmas kontrasztot alkot a rusztikusán mintázott bivalyalakkal. Az ég ívén pedig a nagy festő vezetéknevének betűi zárják le a plakett terét.
Teljesen más megoldást alkalmaz Kiss György a korpuszán. A kereszt széles szárai bőséges teret engednek neki arra, hogy a megfeszített Megváltó megtört testét lágyan hullámzó formákkal, és az anatómiai formákat idéző éles, szinte rajzos, grafikai hatású plasztikai megoldásokkal érzékeltesse. A cizellálással fényesített, világosabbá tett felületek és a cizellálatlan, sötét árnyalatokban hagyott mélyebb formák drámai hatást kölcsönöznek ennek a kisméretű plasztikának.
Kolostor
Kohán
Corpus
|
|