|
|
Kárpáti Tamás (1949) festő, grafikus 1969-1974 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol Barcsay Jenő és Sarkantyú Simon a tanárai. 1977-1979 között Derkovits-ösztöndíjas. 1978-ban megkapja a Szegedi Nyári Tárlat nívódíját. 1980-ban a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton elnyeri a Tornyai-plakettet. 1983-ban Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 2000-ben megkapja a Magyar Köztársaság érdemes művésze címet. Budapesten él. 1974 óta szerepel sejtelmes hangulatú, régies technikával, meleg tónusokkal (sárgás-zöldes, vöröses-barnás, aranybarna), lazúrosan festett kisméretű műveivel kiállításokon. Időtlenséget, általános emberi tartalmakat, erkölcsi értékeket kifejező, mindig figurális képein a kissé groteszk alakok emberek, angyalok, mitológiai és bibliai szereplők. Pályája kezdetén, rokokós hangulatú képein alakjai alig válnak el az ábrázolt idillikus táji környezettől. A 80-as évekre színei megsötétednek. Statikus kompozícióin az ábrázolt jelenetek sötét háttérből bukkannak elő. A körvonal nélküli alakok feloldódnak, lebegnek az őket körülvevő tértől független, belső fényben. A 80-as évek elején született képeken Krisztusra emlékeztető figura jelenik meg. A 80-as évek közepén középkori és reneszánsz motívumok tűnnek föl festményein. Mitológiai és bibliai témájú képeket fest. Az évtized végére komponálási módja megváltozik, tematikája kibővül. A 90-es években készült képeken az alakok körül szinte nincs tér, a drámai hatású jelenetek megmozgatják a korábbi statikus kompozíciókat. A sötét, vörösesbarna, aranybarna tónusú képek mellett szürke-fekete árnyalatokkal festett vallásos szimbolikájú, csendéletszerű képeket alkot.
Kárpáti Tamás lírai-látomásos, finom színkultúrájú festészetével kiválik a kortárs festészeti mezőnyből. Képein az ember természetnosztalgiája és harmóniavágya jelenik meg érzékeny festőiséggel megörökítve. Intő című kisméretű képén a rembrandti vörösek és mély barnák uralják a színskálát. A sötétbarna háttérből egy szárnyas, koronás arkangyal figurája rajzolódik ki. Ami fény a képen megjelenik, az mind magából az arkangyalból árad. Legerősebben világít a szívtájéka, s Kárpáti bizonytalanságban hagy bennünket afelől, hogy a szárnyak vajon valóban szárnyak-e, vagy csak a világító szív kicsapó fénypászmái-e. A harmonikus formájú arcot világosbarna leomló haj keretezi, s a homloka fölött a korona aranyló pántja zárja le az arcformát. A cím ellenére nincsen semmi fenyegető a kompozícióban, inkább egy mindent eltöltő sugárzó szeretet kiáradásként értelmezhetjük a koronás figurát.
Intő
|
|