|
|
Győrfi Sándor (1951) szobrászművész 1978-ban végez a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Mikus Sándor, Somogyi József és Rátonyi József. 1978-1981 között Derkovits-ösztöndíjas. Karcagon dolgozik, ahol saját bronzöntő műhelye van. 1978-ban szervezi meg a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikái Alkotótelep bronzöntő műhelyét. 1984-től a nyíregyházi és mezőtúri telepek vezetője. A viaszveszejtéses technika egyik megújítója Magyarországon. 1986-ban Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 2003-ban megkapja a Mednyánszky-díjat, 2004-ben a Szervátiusz-díjat. Korai szobrainak modelljei karcagi, nyírségi, mezőtúri parasztemberek, de csak az indítást, az élményt adták ősi mozdulataikkal, naptól, széltől cserzett arcukkal, erőteljes alakjukkal. Győrfi művein mitikussá nőnek, általánosulnak. Később a klasszikus témák megjelenítésében újszerű formai megoldást alkalmaz, kihasználva a viaszveszejtéses technika adottságait. Érmei, plakettjei újfajta térélményt tükröznek, szabálytalan, amorf alakjukkal, a pozitív-negatív játékukkal, a felületek áttörésével. Történelmi, művelődéstörténeti monumentumaira a józan realizmus, újabban lírai expresszionista kifejezés és az emelkedettség összhangja jellemző. Győrfi Sándor két darabos Pár sorozata ugyanannak a témának más-más megfogalmazású interpretációja. Az első érmén egy idős házaspár végletekig leegyszerűsített megformálású alakját ismerhetjük fel, amint egy széles, paraszt-barokk jellegű padon ülnek egymás mellett. A magasabb, és szikárabb férfi bal karjával a pad karfájára könyököl, s másik kezét lazán az ölébe ejtve nyugtatja. Kicsit balra fordítva fejét kifele tekint az érem teréből. A lekerekített formákat mutató öregasszony karját mellén keresztbe fonva ül, s kissé párja felé fordulva modellálatlan arcával, illetve fejével inkább a befelé figyelés hatását kelti a nézőben. Az asszony feje fölött jelzésszerűen megformázott kép, melynek cizellált belső négyszögében egymás mellett álló férfi és nő karcolt alakját fedezhetjük fel. Ebből már talán meg is értettük, hogy az asszony leginkább az elmúlt ifjúságon mereng. A másik érem még a most taglalt plakettnél is leegyszerűsítettebb formaadással él. Itt egy magas fej- és lábtámlás parasztágyon ül az emberpár, a férfi formálása most is szikárabb, míg az asszony alakja ebben az esetben is lágyabb, kerekdedebb formákkal mintázott. Végletekig letisztult plasztikai nyelv mely érzékletesen szól emberségről, sorsról és végzetről egyaránt.
Pár I.
Pár II.
|
|