|
|
Nagy Attila (1966) szobrászművész 1988-94 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, 1992-94 között ugyanott a Mesterképzőt végzi. Mesterei Somogyi József, Bencsik István és Karmó Zoltán. 1996-99 között Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán doktorandusz-hallgató. 1990-ben a Baudelaire-pályázaton elnyeri a Magyar Képzőművészeti Főiskola díját. 1994-ben megkapja a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat nívódíját. A Görög mitológia pályázaton első díjat nyer; megkapja a Váci Téli tárlat fődíját és a Herman Lipót-díjat. 1997-ben a XI. Országos Portré Biennálén Hatvanban aranydiplomát nyer. 2005-ben, az LII. Vásárhelyi Őszi Tárlaton elnyeri a Tornyai-plakettet. Előbb Nagymaroson él, majd Hódmezővásárhelyen telepszik le. Kisplasztikákat, középméretű kompozíciókat készít. Figurális alkotásainak, állatszobrainak anyaga leginkább a bronz, illetve a kő. A Leány portré samottos agyagból készült munka, mely rendhagyó módon ragadja meg egy női arc, illetve a fejforma sajátosságait. Az arc plasztikai értékeit visszafogja a samottos anyag kissé szemcsés felülete, de a karakteres arcforma és a harmonikus homlok kiegyenlítő hatással vannak a plasztika egészére. Bravúros szobrászi megoldás az, ahogyan a nő hajának egyetlen copfba fogott varkocsa megtámasztja a fej tömegét a posztamensen. A kísérletező kedvű szobrász egyik legletisztultabb munkája.
Leány portré
|
|