|
|
László Dániel (1976) festőművész 1996-2001 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakos hallgatója, ahol Károlyi Zsigmond a mestere. 2002-ben római ösztöndíjas. 2003-ban barátaival megalakítja a Sensaria művészcsoportot, és annak máig egyik vezetője. Rendszeres szereplője a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak. 2005-ben az 52. Vásárhelyi Őszi Tárlaton megkapja a város második legrangosabb díját, az Endre Béla díjat. Csendélet feketében című képén egyértelmű az itáliai festészet olyan óriásainak hatása, mint Caravaggio vagy Tiziano, de nem hagyhatjuk említés nélkül a francia Georges de la Tour erős fény-árnyék ellentétekre építő festményeinek direkt befolyását sem. A csendélet motívumainak választott, borral félig töltött üvegpoharak, illetve a borosüveg, valamint a képmező két szélén elhelyezett gyümölcsök sajátos hangulatot sugároznak attól az effektustól, hogy a tárgyakat megvilágító fényforrás a háttérben van elhelyezve. A fényforrás nem más, mint egy talpas gyertyatartóba állított kicsiny gyertya, melyet az egyik üvegpohár mögött helyezett el a művész, így a gyertya varázsos fénye különös atmoszférát teremt a kompozícióban. A hátulról érkező fény miatt az üvegpoharak szinte anyagtalanná válnak, ahogyan a gyertyatartó és a poharak alá tett fémtálca is, melynek fénytől világított részei szinte izzanak s ettől materiális valójából a tálca elilluminálódik. Ugyanakkor a kompozíció perifériájára helyezett gyümölcsök, mivel a fényt már oldalról kapják, testesebbé válnak s formáik plasztikusan értelmeződnek. A csendélet elemeit mintegy óvó-védő auraként fogja össze a gyertyafénynek a vöröses-barna háttérre vetett fényköre. A képnek erősen a barnákban és vörösekben tartott kolorizmusa egyfajta időtlen, a múlt feltáratlan rétegeiből előtörő emlékkép hatását kelti a nézőben.
Csendélet feketében
|
|