|
|
Csáki Róbert (1964) festőművész a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizik 1983-ban. 1986-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafikai szakán, majd két év után festő szakon folytatja tanulmányait. Mestere Felsman Tamás, utóbb Dienes Gábor. Utóbbi mester művészmentalitása, képvilága meghatározó erővel hat rá. 1990-ben geometria-, művészettörténet-, rajztanári diplomát szerez; 1993-ig mesterképző kurzuson vesz részt. Rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanársegédje. 1992-től a Ludwig Alapítvány ösztöndíjasa, majd 2001-ben a Hungart ösztöndíját nyerj el. Tagja a Magyar Alkotók Országos Egyesületének és a Hungartnak. A 38. Vásárhelyi Őszi Tárlaton különdíjat kap. 1992-1994 között díjazott a Vásárhelyi Őszi Tárlaton. 1999-ben ismét díjazott a Vásárhelyi Őszi Tárlaton. Érzékeny, intellektuális művész, aki elsősorban belső, vizuálisan megélt álombéli és képzeletbeli szellemi élményeit formálja képekké anélkül, hogy végletesen elszakadna a valószerű képi elemektől, állapot- és történésmozzanatoktól. Figurái sajátos szimbolikájú, a szürreális álomvilág és a valóságos világi helyszínek elegyítésével teremtett téri víziókban jelennek meg, de jellegzetes képalkotó eljárása, hogy a valóságos és a képzeletbeli impresszióit egyaránt leplezi. A valószerűt az álom, az álmot a valószerűvé transzformált képi elemek fedik el. Festészete egyfajta szellemi vívódás eredménye: a képzelet bolyongása évszázadok realitásában, a szép és a rút egymást feltételezésében. Mitológiai alakjai magánmitológiájának részesei, egy szélsőséges helyzet lelki vagy emocionális állapotának szenzibilis közvetítői.
Domináns technikája a hosszú életű, vászonra készített olajfestmény; de mellette grafikákat, szórványosan szobrokat is készít. Alkotói metódusa a klasszikus hagyományokat követi, noha lélekábrázoló ereje szürreálisan modern. Képeinek létrejötte hosszas, gondos előkészítő- és alkotómunka eredménye, amit a magas színvonalú szakmai ismeret, a képi törvényszerűségek figyelembevétele jellemez. Már korai munkáit jellegzetesen egyéni szín- és formavilág, az ecsetkezelés sajátos módja jellemzi, amit vállalt mentorai - Goya, Velázquez, Chirico -festővilágából tanul el, de azt eredeti módon, egy új festővilágot teremtve írja át. Képeit az élénkebb, a mediterrán kultúrából átemelt színek uralják, amelyek elsősorban a tájrészletek hangulati érzékeltetésére hivatottak. Alakos munkáinak furcsa, keserű harmóniái pillanatnyi rezdüléseket rögzítenek, az emberi kapcsolatok ellentmondásosságának diagnosztikus pontosságú lélekállapot-rajzai. Szuggesztív, a védtelenek iránti rokonszenvet felkeltő képi világa erősen az ösztönök, álmok és látomások hatása alatt formálódik, noha a képi struktúrák kialakításában, a színhasználat megválasztásában, illetve a komponálás során a tudati kontroll alapvetően fontos szerepet játszik nála.
1996-ban Nagy Gábor festőművésszel együtt Hollandiában jár tanulmányúton. Jelenleg színértékei, tónusai változóban: egyes munkáin a mediterrán hangoltság felől a németalföldi-flamand festők mélybarna színvilága felé tájékozódik, legújabban egy még sötétebb tónusú képvilág felé mozdult el. A figurák jellege változatlan, bár karakterizáltabb; a képzelet által képesített mitológiai-irodalmi források hangulatai markánsabban jelennek meg. Az utóbbi évtizedben rendszeresen dolgozik a franciaországi Mirabel művésztelepén. Etűd című nagyméretű vászna 1992-ben szerepelt a Vásárhelyi Őszi Tárlaton. Különös hangulatú kompozíció ez, melynek rokokós atmoszféráját a sajátos öltözetek és az egyedi ecsetkezelés szolgáltatja. A kép középpontjában látható, azonosíthatatlan négylábú állat ugyanakkor fojtogató, szürrealisztikus hatást kölcsönöz a festménynek.
Etűd
|
|