|
|
A hódmezővásárhelyi kerámiaművészet a szélesebb értelemben vizsgált magyarországi kerámiatörténet összefüggéseiben is mélyre nyúló gyökerekkel rendelkezik. Ezek a gyökerek a magyarországi kerámiaművészet hétezer éves hagyományából táplálkoznak. Az őskorból előkerült kerámia leletek a régészettudomány által nyilvántartott három nagy meghatározó kerámiakultúra körébe sorolhatóak. Az első az anatóliai festett kerámiák köre, a második az úgynevezett mediterrán (kardiumos vagy szívkagylós) kerámia, és a harmadik az északnyugat-európai vonaldíszes kerámiák csoportja. A Délalföldön mindhárom csoport tárgyai nagy számban kerültek elő. Hódmezővásárhelyen már sok ezer évvel ezelőtt, az újkőkor idején itt élő emberek olyan kerámiatárgyakat hoztak létre, amelyek méltán híresek ma is világszerte. A Kárpát-medence régészeti leletekben egyik leggazdagabb lelőhelyeként emlegethetjük Hódmezővásárhelyt, s a vásárhelyi határban előkerült Kökénydombi Vénuszt pedig a legismertebb neolitikus kerámiaemlékként tételezhetjük.
A török hódoltság után mázas kerámiák terjedtek el ezen a területen, amelyek különös változatosságot és gazdagságot mutatnak mind formavilágukban, mind díszítésükben. Ez a hagyomány máig élő és virágzó népi kerámiakultúrát hagyott örökül.
A hódmezővásárhelyi kerámiaművészet hétezer éves állandó jelenléte a térségben - a kora újkortól a kora rézkoron és a bronzkoron keresztül, majd az avar kori és az Árpád-kori kerámiákon át egészen a törökkor tárgyaiig, a népi kerámiák változatos hagyományának szellemében születő tárgyakkal kiegészülve - rendkívüli gazdagságával nagy felelősséget ró a jelenkor keramikusművészeire is.
Hódmezővásárhelyen 1904-ben az Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás megvalósításával együtt került sor egy néprajzi és képzőművészeti tárlat megrendezésére is. A kiállítás néprajzi részéhez az anyagot Tornyai János útmutatásai alapján Kiss Lajos - későbbi Kossuth-díjas néprajztudós - gyűjtötte. Tornyai és Endre Béla pedig magángyűjteményük legszebb darabjait a kiállítás rendelkezésére bocsátották.
"A kiállítás előkészítése folyamán kiderült, hogy a városban annyi bemutatásra és megőrzésre érdemes, a magyar stílust a maga tisztaságában feltüntető néprajzi tárgy van, hogy nem egy szobát, de két termet képesek megtölteni. Az eredmény nem maradt el, mert az illetékesek által becsesnek kijelentett néprajzi anyag bírta rá a város hatóságát, hogy a Városi Múzeum alapját vesse meg, amelyben a képzőművészeti, néprajzi tárgyak, történelmi emlékek és könyvtár nyernek elhelyezést. A helyi Néprajzi Múzeum 1905-ben kapta meg a kultuszminisztériumtól a működési engedélyét, gyűjtötte össze a nagy múltú fazekasság legszebb emlékeit." - írja dr. Szalay József rendőrkapitány a kiállítás elnöke évekkel később.
Az 1910-es évek elejére a gyáripar rohamos előretörésével a fazekasok száma Hódmezővásárhelyen egyre csökken, ezért a helyi művészek és társaik 1912-ben megalakítják a Művészek Majolika Telepét. A kezdeményezők és a későbbi résztvevők között találjuk Tornyai János, és Endre Béla festőművészeket, Pásztor János, Rubleczky Géza és Medgyessy Ferenc szobrászművészeket, valamint Smurák József aradi építészt. Az alapítók célja, hogy megőrizzék a vásárhelyi népi fazekas kultúra szín- és formagazdagságát, hogy átmentsék azt egy másik kulturális réteg, a polgári kultúra világába.
A Művészek Majolika Telepe alapítói, 1912
A Majolika Telep dokumentumai - oklevelek, diplomák - tanúsítják, hogy a telep sikeresen működött itthon és külföldön egyaránt, hiszen az itt tervezett és elkészített kerámiatárgyakkal díjakat nyertek például a párizsi és a brüsszeli világkiállításon. Sikereik is azt bizonyítják, hogy termékeiket a kor művészeti és technológiai színvonalán tudták gyártani.
A Majolika Telep művészeinek tervei alapján a helyi fazekasmesterek segítségével kivitelezett kerámiák nagyvonalú, biztos rajzú, szépen komponált alkotások. A telep első vezetője Endre Béla festőművész, akinek tervei, színezett rajzai nagy számban maradtak az utókorra, s ezeket ma a Tornyai János Múzeum gyűjteményében őrzik. A tervek nagyon jól illusztrálják a telepet létrehozó képzőművészek eredeti törekvéseit. A Majolika Telep működését, az itt tervezett és legyártott kerámiák dokumentálását a Vásárhelyen működő Plohn József fotográfus végezte. Ezeknek az üvegnegatívoknak is a Tornyai János Múzeum az őrzési helye.
A vásárhelyi Majolika Gyár történetében a későbbi időszakok - az 1950-70-es évekre gondolunk itt - meghatározó irányait olyan tervezőművészek munkái alakították és befolyásolták mint Szabó Iván, Fekete János, Csohány Kálmán, Kajári Gyula, vagy Végvári Gyula.
A városban élő emberek szakmai tudására és a kerámiaművészeti hagyományokra épült az 1960-as években Közép-Európa legnagyobb kerámia és porcelán komplexuma az Alföldi Porcelángyár, amelyből az 1990-es politikai változások után, a következő gyárak jöttek létre: Alföldi Porcelán Edénygyár Rt., Imerys Tűzállóanyaggyártó Kft., Villeroy & Boch Magyarország Zrt.
Működik még a városban a Szilikátipari és Művészeti Kerámiagyártó Kft. és a Keram-Pack Zrt.
Hódmezővásárhely az ország egyik képzőművészeti központja. Ezt bizonyítja az ötvenöt éves múltra visszatekintő Vásárhelyi Őszi Tárlat léte, az 1996-ban alakult Vásárhelyi Kerámia Szimpózium folyamatos működése, amelyet a Vásárhelyi Fotó Szimpózium elindítása, majd a Képzőművészeti Szimpózium életre hívása követett.
1996-ban megalakult Vásárhelyi Kerámia Szimpózium tíz éve alatt százharmincnyolc művész, mintegy háromszáztíz alkotást készített. A művek mind a hódmezővásárhelyi Városi Kerámiagyűjtemény tulajdonába kerültek. A történeti hűség és adatolhatóság kedvéért érdemes felsorolni a Vásárhelyi Kerámia Szimpózium alapítóit: Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata részéről Almási István alpolgármester és Hegedűsné Dékány Magdolna művészeti referens vettek részt az alapítási procedúrában, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Keramikusok Társasága részéről Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész volt jelen, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány képviseletében Fodor József festőművész, Burton Apta Tűzállóanyaggyártó Kft. nevében Schleiffer Ervin, az Alföld Porcelán Edénygyár Rt. részéről Vilics Antal, míg a Keram-Pack Zrt. részéről Török Sándor volt a folyamat részese.
A Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége - Magyar Keramikusok Társasága, a Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány és a hódmezővásárhelyi kerámia és porcelán gyárak közös szervezésében, évente egy alkalommal, hat hetes időtartamra tíz magyar és négy külföldi művész részvételével rendezi meg a kerámia szimpóziumot. A szimpózium állandó fővédnöke Dr. Lovag Zsuzsa régész, művészettörténész.
A szimpózium következő esztendőre szóló témáját minden alkalommal a beszámoló kiállítás megnyitóján hirdetik meg. A szimpóziumra pályázati formában lehet jelentkezni.
A szállást a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány a Virág u. 3 szám alatti Alkotótelepén biztosít a résztvevőknek, míg munkahelyeket, s az égetésen túl a teljes technológiát is hozzáférhetővé teszik a gyárak a résztvevő művészek számára. A szimpózium alkotóművészeit az Alföld Porcelán Edénygyár ZRt., az Imerys-Apta Tűzállóanyaggyártó Kft., a Szilikátipari és Művészeti Kerámiagyártó Kft., a Keram-Pack ZRt, és a Villeroy&Boch Magyarország ZRt., gyárak fogadják. A művészek minden egyes gyárban dolgozhatnak, kipróbálhatják a rendelkezésükre álló anyagokat, az egyes technológiákat és égetési módokat. Az anyagok hozzáférhetőek számukra a legfinomabb porcelántól a legdurvább samot-tig. Alkalmazhatják az egyedi mintázást, de az üzemekben, sorozatban gyártott termékek felhasználásával új formai megfogalmazások is születhetnek az alkotómunka során. A közös munka, az együttlét inspirálóan hat mindenkire. A szimpózium ideje alatt rendezik meg a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatot, amely lehetőséget teremt más műfajban dolgozó művészek és az általuk készített alkotások megismerésére is. A szimpózium után az itt készült alkotásokat kiállításokon mutatják be Hódmezővásárhelyen az Alföldi Galériában, majd Budapesten az Árkád Galériában.
A város minden alkotótól a szimpózium után egy-egy műalkotást kiválaszt a közgyűjteménye számára, s ez a kollekció az évek során több mint kétszáz műtárgyra gyarapodott. A Városi Gyűjtemény anyagát nemzetközi és hazai kiállításokon mutatják be. Azok a gyárak, amelyekben a művész dolgozik ugyancsak egy-egy művet kiválaszthatnak a saját gyűjteményük számára. 2005-től a Keram-Pack Majolika Telepén műtermek várják a művészeket, amennyiben egyedül, műtermi körülmények között szeretnének dolgozni és alkotni.
A szimpózium kiállítási anyaga rendkívül sokrétű, ami azt bizonyítja, hogy a lehetőségeket változatosan használják ki a művészek. Klasszikus szobrászati megjelenésű műveket, gyári termékekből készült kompozíciókat és festett képeket egyaránt találunk az alkotások között. Az anyagok sokfélesége, azok változatos alkalmazása mind-mind az alkotóművészeket dicséri. Az itt készült alkotások a hazai és külföldi kiállításokon nagyon sok díjat nyernek. Azoknak a művészeknek a szakmai előmenetelében, akik a művésztelepen megfordulnak, szinte kivétel nélkül dokumentálható, hogy az egyéni alkotótevékenységük és pályájuk is megújul. A fiatal iparművészek a számukra kiírt pályázatokat az itt készült műveikkel nyerik meg. Kimondható, hogy a művészeti élet, a magyar kerámiaművészet szegényebb volna a Vásárhelyi Kerámia Szimpózium és a Hódmezővásárhelyi Kerámia Művésztelep nélkül. Reméljük, hogy ez a kivételes összefogás a város, a gyárak és a művészek között évtizedek hosszú során át, a hagyományokat követve, gazdagítja Hódmezővásárhely kincseit.
Vallauris és Hódmezővásárhely kerámiaművészete Vallauris és Hódmezővásárhely között évtizedek óta élénk kulturális és művészeti kapcsolat van. Az 1960-as évek végétől kibontakozó testvérvárosi kapcsolatok, nem protokolláris formában működnek. A kerámiaművészetéről, hagyományairól híres település történetében, művészettörténetében sok közös vonás van.
A tenger partján fekvő várost, a földet borító agyagról „Arany völgy"- Auera Vallis, Vallauris-nak nevezték el. A magyar keramikusok számára nagy jelentősége van a Vallaurisi Biennálénak, ahol az évek során nagyon sok magyar művész alkotását mutatták be.
A hódmezővásárhelyi keramikusművészek, a Majolika tervezői 1968-ban dr. Dömötör János múzeumigazgató szervezésében állítottak ki a városban. Ez a kiállítás megalapozta a máig tartó művészeti kapcsolatokat. A Vásárhelyi Kerámia Szimpózium 2002-től nemzetközi keretek között működik, és minden évben Vallauris-i keramikusművészeket is fogad.
2005 nyarán a Vásárhelyi Kerámia Szimpózium egy válogatással bemutatkozott Vallaurisban, ahol magyar keramikusművészeket láttak vendégül. 2007. június 3 és augusztus 15 között került megrendezésre Hódmezővásárhelyen az Alföld Galéria összes termében a Vallauris-Hódmezővásárhely kerámiaművészete című kiállítás. A kiállításon a magyar keramikusok mellett történeti áttekintéssel szerepeltek a Vallauris-i művészek is. Picasso plakátokat, dokumentumokat állítottunk ki, és katalógusokból megismerhettük a Vallaurisi Nemzetközi Kerámia Biennále történetét. A Vallauris-i kerámiaművészet 1912-től címen mutatkozott be harminc művész, harminc művével. A kiállításon külön teremben kaptak helyet a Szipóziumokon szereplő francia kollégák alkotásai.
A kiállításhoz kapcsolódóan Tűzvarázs címmel nagysikerű nyilvános kerámiaégetési bemutatót tartottunk a Galéria udvarán francia és magyar művészek részvételével. A rendezvény szakmai konferenciával végződött, melynek témája Vallauris és Hódmezővásárhely kerámiaművészete volt.
|
|