|
|
Álmos herczeg a dömösi zárdát alapítja s azt ő és fia. Béla, bőséges javadalmakkal látja el. — Az uradalom itteni birtokai: Körtvélyes, Kopáncs, Cilei, Damag, Eter, Geiche, Geu, Herudi, Inga, Lingu, Tapai. — A vidék kulturális képe.
László ezután nemsokára elhalt. Fi örököse nem maradván, utána testvér bátyjának, Gejzának fiai, Kálmán és Álmos tartottak jogot a koronához. Minthogy amaz volt idősebb s az uralkodásra hivatottabb, Álmos engedett, Kálmán pedig öcscsének atyjuk és nagyatyjuk örökségét adta át, hogy azt teljhatalommal bírja. A királyi család e jószágai közt nevezetes volt a gyönyörű vidékű Dömös, Esztergommegye déli részén, a Duna partján. Visegrádhoz közel, I. Béla király egyik mulatóhelye, hol őt halálos baleset is érte. Álmos itt gazdag prépostságot alapított 12 kanonoknak, névleg Szűz Mária és Szent Margit tiszteletökre ugyan, de valósággal gonosz szándékkal. Mert mikor a kies helyen fekvő monostort felépíttette, annak felszentelésére oly czélból hítta meg a királyt, hogy őt, kinek koronája 1108 után vágyott, ez alkalommal meggyilkolja. De Kálmán jó előre értesült a bűnös tervről s vigyázott magára. Az ünnepség után öcscsét el akarta fogatni: azonban a püspökök közbejárására neki mégis megbocsátott. Álmos azonban tudvalevőképen később is folytonosan áskálódott királyi bátyja ellen, sőt ellene háborút is indított. Úgy hogy a király végre, hogy öcscsét ártalmatlanná tegye, őt és fiát, Bélát, megvakíttatta s a dömösi zárdába csukatta,1 hol a szánalomra méltók, az ő alapítványukon élő barátokban találtak hű gondviselőkre. Béla idővel királyságra jutván, azzal rótta le háláját a monostor iránt, hogy az atyja által tett adományozásokat királyi levélbe foglalta, sőt azokat még újakkal is tetézte.
4. sz. Kálmán király a dömösi zárdában.2
Minthogy Kálmán időközben Álmost javaitól megfosztotta s különben is ellene volt annak, hogy a papok és szerzetesek pazar módra halmoztassanak el világi javakkal, valószínű, hogy a dömösi barátok csak Béla királysága alatt léptek voltaképen az alföldi javak élvezetébe.
Ezekről az adománylevél hiteles alakban maradt fen.3 Benne mintegy 110 földrajzi név, jobbára falu, neveztetik meg, melyek földje vagy szolgái a prépostságnak ajándékoztatnak. E helyek nagyobb része az ország távolabbi részébe esik ugyan: de vannak köztök olyanok is, melyek egész bizonyosan határunkba és illetőleg vidékünkre esnek.
Az elsők közé két hely tartozik. Úgymint, K u r t u e l i s halastó, melyről a C u r i s a tó (Kurcza) és T apai (Tápé) falu társaságában, mint Tisza partján eső helyről, tétetik említés. Minthogy halászokról is szó van, kik szintén a prépostságnak ajándékoztattak, a halastóval együtt a halásztanya is értendő, vagyis a Körtélyes nevű hely, mely idővel a mi falunkká nőtte ki magát; a másik hely pedig Kopáncs (Cuppan), melyről mint Sunadi (Csanád) vidékére eső falucskáról az mondatik, hogy három szállás volt benne, s ezek lakói kantákat készítettek jámbor uraiknak.
Vidékünkre sokkal számosabb hely fekvése tehető, melyek egy része világosan a szomszédságba esett, más részéről nem mondható meg, hogy vajjon valamely szomszédos területhez vagy határunkhoz tartozott-e. E helyek így következnek :
A kép, melyet ez oklevél vidékünk kulturájáról ád, már lényegesen különböző attól, melyet a szentbenedeki apátság oklevele a 65 év előtti időről feltüntet. Sűrűbben esnek a falvak s ezeknek valamivel nagyobb a népességök. A szolgák nem rabszolgák, mert földjeikről több helyt említés van téve, hanem telkes jobbágyok, kik épen a föld használatáért adták az állat és termény illetőséget s teljesítették a különféle munkát és szolgálatot uraiknak. A fő foglalkozás ugyan még mindig a halászat és az állattenyésztés volt, de a községek fele már gabonát is termeszt s abból adózik a szerzetes uraknak. Azonban a zárdához közelebb eső helyektől még el van maradva polgárisodás tekintetében, mert ezekben már a gabona termelőkön és állat tenyésztőkön kívül szöllőmívesek, szűcsök, molnárok, sütők, esztergályosok, harangozók és solymárok is említtetnek, kikről az alvidéken még szó sincsen.
Nincs rá adatunk, hogy a dömösi barátok meddig maradtak a tiszai jószágok birtokában. Valószínű, hogy ennek a birtoklásnak is Kálmán király véget vetett, mivel annak többé nyomát sem találjuk. Ő ugyanis a monostoroktól és egyháziaktól mindazon javadalmakat elszedette, melyek nem István királytól eredtek. A halászatot egyenesen az udvar számára foglalta le, a püspököknek pedig tizedet rendelt az adóból, csak az egyházaknak hagyta meg a szőllőket telkeket, szántóföldeket és erdőket.9
Jegyzetek:
|
|