|
|
Az isten-itéletek Váradon. — Ezek eredete, mivolta, alkalmazása, törvényes rendezése, eltörlése. - A Váradi Regestrum.— Kopáncsa Váradi Reqestrumban.—A Váradi Regestrum helységei. — Solt a Váradi Regestrumban. — Törvénytevő helyek vidékünkön.
Ezután majd egy század telik el, míg ismét találkozunk határunkbeli nevekkel, még pedig először is a Váradi regestrumban.
Váradon ugyanis ez időben Szent László király tetemét s különösen fejcsontját őrizték a papok, melyről messze földön az a csudás hit terjedt el, hogy az ártatlant oltalmazza s az igazságot kideríti. E hitre támaszkodva a székes egyháznál az istenitélet egy nemét rendezték be a kanonok urak, a mi abból állott, hogy a gyanus emberrel esküt tétettek a szent király "sírjára" (ereklyéjére), vagy pedig tüzes vas darabot nyomtak markába, hogy az vigye ezt valameddig s maradjon sértetlen, ha csakugyan ártatlan. A papok e szokást az ótestamentumi törvényre (IV Mózes 5, 14—28) vezették vissza. A történeti adatoknak inkább megfelel azt állítanunk, hogy a tűzpróba az ókori és középkori pogány szokások közé tartozik, melyet, mint annyi más effélét is, a kath. egyház felkarolt, mivel "a nép felfogása és ragaszkodása mellette volt. Hogv azonban „az igazság kiderítése" ne legyen csupán a csudához, vagy babonához kötve, már Sz. László király1 törvénynyel szabályozta a tüzes vas és a forró víz próbáját, megállapítván, hogy annál három alkalmas tanu legyen jelen, a ki esküvel állítsa az ártatlanságot és a bűnös vétkes voltál, egyszersmind, hogy a papok kapzsiságát is határok közé szorítsa, az ő illetményöket is megszabta. Mindazáltal, legalább a váradi regestrum szerint, a tanuk közbejötte általában elmaradt s a papok és a vakhitre hajlandó perlekedők az Ítéletben ezen túl is mindent az isteni csudára bíztak. Az előfordult peres ügyek a legkülönfélébb természetűek voltak. Volt azok közt lopás, gyújtogatás, adósság, vitás földbirtoklás, leányrablás, vadházasság, méregkeverés, szolgai, vagy szabados állapotok stb. A felek, kik olykor megbízottat küldtek magok helyett, rendszerint a bírók és comesek2 által melléjük rendelt pristaidusok"
kíséretében jelentek meg. Előzetesen bőjtölésnek, mely néha három napra is kiterjedt, vettettek alá,3 olykor megáldoztak, a mi helyes és okszerű intézkedés volt, a magába szállás előidézésére. A vádlók, kiknek a tüzes vasat szintén meg kellett fogniuk, néha a próba előtt elállottak a vádtól, vagy kiegyeztek ellenfeleikkel. Néha papok is pereltek egymással s a tüzes vaspróbának ők is alávettettek. Olykor azonban, mint említők, csak a szent király sírjára (az ereklyét tartó oltárra) esküdtek a peres felek,4 kinek tetemeit csak nem rég vették fel. Ilyen perdöntő esküt szokásban volt tenni más törvényes helyeken is az ereklyére, a keresztre, az oltárra, a templomra, az evangéliumra stb. s alig volt káptalan, vagy nagyobb monostor, mely ez időben az igazságszolgáltatással is megbizatott, hol efféle eljárást ne követtek volna. A tűzpróba előtt és után, mely alól a gyöngék és betegek felmentettek, a felek kezeit, hogy a csalásnak eleje vétessék, rongyokkal bekötözték, ezt lepecsételték s csak harmadnap oldták ki. Ha a peres fél érezte, hogy kezét a vas süti, a templomba futhatott,5 honnét csupán a püspök engedelmével lehetett elővezetni és csak oly föltétel alatt, hogy sem halálra, sem test csonkításra nem fogják elitélni, kivéve, hogyha rabló gyilkos, vagy felségsértő vala6. Kálmán király a vas és víz ítéletét csupán a székes egyházakra és nagyobb prépostságokra szorította.7 A pápai követ vezetése alatt tartott 1279-iki, budai zsinat pedig teljesen eltiltá az ilyen ítéletektől a papokat.8 De mind ennek kevés foganata volt. Végre Károly Róbert király azoknagyobb részét szintén eltörölte s az istenítéletek helyébe a franczia pereskedési és ítélkezési eljárást hozta be, mely aztán nálunk századokon át érvényben maradt.9
A váradi regestrumnak nevezett okirat gyűjtemény már ezeket az isten-ítéleteket sorolja elő az 1205—1235. évekről. A feljegyzések mellékesen azt is tanusítják, hogy hazánk és vidékünk ez időben már egy polgárisult keresztyén állam módjára volt berendezve. A regestrum igen nagy számban őrizte meg hazai hely- és személyneveinket, úgy hogy e részben azt e korszak páratlan kincsbányájának tekinthetjük, bár az a körülmény, hogy az akkori községeket a nemsokára azután következő tatár-járás részben végkép' elpusztította s nevüket és emlékezetöket eltörölte, úgyszintén a regestrum helyneveinek olvasásában és leírásában elkövethetett tévedések, a hely-nevek értelmezését s föltalálását igen nehezítik, sőt sok esetben lehetetlenné is teszik.10
A lajstromnak vidékünkre vonatkozható szakaszai magyar fordításban ekképp hangzanak:
1. „Absólon és Gyuri, Joakhim fiai és Salamon, ennek veje, vádolták Numicalohod esperest s ennek fiát, Lászlót és testvérét, Numhiut s uióbbik fiát, Tiburc-ot, kik mindnyájan Vasuári faluból valók, nemkülönben Achia faluból való Jakabot, a Sadan faluból való Mikulát és ennek fiát, a Popi falubeli Andrást, a Chicti falubeli Mihályt, a Merlus falubeli Kornélt, a Mária falubeli Tenkát és két szolgáját, a Monor falubeli Andrást és Felkut, az Ilye falubeli Demetert, Naradat és Toult s az ér-i udvarnokok Összes embereit, kikért Phepsa a vasat vinni akarta. Ezeket, mondom, mindnyájokai a fentebb nevezeit Joákhim megölésével vádolták. Kikst Miklós nádorispán vizsgálat alá vetvén, a hason nevű faluról nevezett Tema királyi prisialdus és Moula nevű pristaldus által, tüzes vas ítéletre Váradra küldött, hol a megnevezett perbeli összes ellenfelek akkép egyeztek ki, hogy Absólonnak és Gyurkónak az egri káptalan előtt 71 márkát fizessenek,'t. i. 24-et Mária Magdolna ünnepén,ugyan ott és ugyan annyit Szent Mária születése ünnepén, 33-at pedig Mindenszentek napján: de mivel nem bíztak bennök, Numicalohod, Nuba, Mikula, Teuka, az Achya falubeli Sopou, Ábrahám Kupanchi faluból és Nandum esperes jói állottak értők Aztán ugyan azon ellenfelek abban állapodtak meg, hogy a bírót kielégítik, a pristaldus illetményét azonban Ábsólon és Gyurkó tartoznak fizetni. Továbbá a már többször említett Numuolobod és Nuhu tartoznak Openidot, a gyilkost. Csanádra beszolgáltatni." 11
A kérdéses bűn eset annyiban is érdekes, hogy egy esperes és ennek fiai vannak vádolva a gyilkosságban, még pedig nem is alaptalanul, mert a vádlottak végtére is igen tetemes bírságot vállalnak magukra s a tettleges gyilkos kiadására kötelezik magukat. Abból, hogy a gyilkost Csanádra kellett bevitetni s hogy a helynevek nagyobb része csanádmegyei, kétségtelen, hogy Kupanchi alatt az itteni Kopáncs értendő, mégpedig a határunkbeli Réti-Kopáncs, mert rövidebb nevén (egyszerűen Kopánes) ezt is ép' úgy hívták régen és hívják ma is, mint a makaiak MezőKopáncsát: azonban Réti-Kopáncsról bizonyosan tudjuk, hogy ott már ez időben keresztyén község állott fen,12 míg ilyesmit Mező-Kopáncsról bebizonyítani nem lehet."
Egyébként a közleményben előforduló 12 helységről a következő jegyzék ad némi tájékozást:
A váradi regestrum helységei.
| A regestrum írásmódja | Mai kiejtés | Megyében | Fekvés |
| Achia | Acsa | Csanád | Nagylak és Pereg közt. |
| Chicu | Csika | „ | Kanizsa-Monostor mellett. Egy másik — Szonta mellett, a mai Bácsm.-ben.13 |
| Er | — | „ | Valószínűen Kér. |
| Ilye | Ilve | „ | Ma Elles Csongrád mellett.14 |
| Kupanchi | Kopánes | „ | Réti-Kopáncs Vásárhely határában. |
| Maria | Marja | Arad | Arad és Pécska közt. 15 |
| Merluz Monor | Munar | Arad | Ily alakban ismeretlen. Talán Sceuleus (Szőllős) értendő alatta. Perjáinos mellett. |
| Popi | Papi | — | Popi az aradi főesperesség-ben.16 |
| Sadan | Zsadány | Arad | Aradmegye határán. A csanádi püspöké. |
| Tema | — | — | Ismeretlen. Lehet Timar Csanád megyében.17 |
| Vosuari | Vasvár | Arad | Zebereky és Fel közt a torontáli főesperességben.18 |
2. Penquez és Lőrincz Soht faluból Athilu- I 12M nak négy emberét, t. i. Györgyöt, Visa-t, Vyrsin-t és Milus-t, aztán mey egy Bes embert, nevezetesen az Athiln pusztájáról való Pétert, lopással vádolták. Birájok Miklós nádor ispán, pristaldusok a Vera falubeli Márton volt. Mikor az említett tolvajokat a vas vitele után kioldani kellett, egyiknek, t. i. a György nevűnek, keze meg volt égetve, a többieken pedig, úgymint a Visá-n. Vyrsin-on és Milus-on a káptalan pecsétje fel volt törve s hamis pecsét rajok ütve. Ezek vétkeseknek nyilváníttattak. A tolvaj Péter pedig gyöngélkedése miatt a vasal nem vihette."19
Azóta, hogy Csanád vármegye története megjelent, bizonyosan tudjuk, hogy e megyében hajdan két Soht volt. Az egyik a Marostól délre, Pádé mellett; a másik, melyet Vásárhelyen mindenki ismer, a Marostól északra, Körtvélyes mellett feküdt, de ilyen vagy rokon hangzású (Sót. Sat, Szat, Csolt stb.) falu az ország más megyéiben is volt nagyobb számmal. Hogy a sok közül melyiket érti a regestrum: azt az ebben még fölemlített s a falu ismertetésére szolgáló egyéb adatok szerint lehet eldönteni, melyeken tehát sort kell vennünk.
„Athila pusztájá"-tól nem sok világosságot nyerhetünk, mert az Athila név e korszakban több helyen el volt terjedve. Tudjuk, hogy Árpád második fiától való unokájának is ez volt a neve. kiről, minthogy e vidék az uralkodó családé maradt, valami pusztát itt is elnevezhettek. Ond fiát is igy hívták, ki Csongrádot bírta s az itteni földvárat hányatta. Sőt ez idő tájon a csanádi kanonokok közt is találunk egy Athilát. Ily nevű falu, mint a dömösi apátság birtoka, az 1138-iki oklevélben is fordul elő. Határunkból azonban csak E t e és Atka határrészeket ismerünk Solt mellett,20 melyek némileg húznak Áttilához. Miklós nádorispán alatt, a Zács vagy Miskócz nemzetségbeli Miklós értendő, kinek fia Barcz volt21 s kit, mivel Barcz falu Solt tőszomszédságában feküdt, itteni földesuraknak tekinthetünk. Vera falut e tájon senki sem ismer. Hanem volt Ors vagv Ürs, melyet Wrs-nak írtak, határunkban, a tiszai rét szélében, valamint Csanád megye más részében is, t. i. Oroszlámos és Valkány közt.22
Ez adatok tehát, mint összetett bizonyítékok, együttvéve érnek annyit, hogy azok alapján a káros emberek falujában a magunk Solt-jára ráismerhetünk.
Több hely név, mely felismerhetőleg határunkra vonatkoznék, nincs a regestrumban,23 minek oka az lehet, hogy a mi vidékünkről nem igen volt szükség messze. Váradra járni az igazságért, mivelhogy hozzánk közelebb is voltak jeles törvény tevő helyek.
Ilyen volt nev. Arad, hol szintén tartattak isten-ítéletek24, s még közelebb a Nagylak mellett fekvő egresi apátság, mely a tatárjárás előtti időben is nagy hírnek örvendett. III. Béla alapította, II. Endre és neje itt temettettek el s képzelni sem lehet, hogy valami csuda tevő ereklyével efféle hely szintén el ne lett volna látva. De ilyen volt különösen Csanád, hol az igazságért vértanu halált szenvedett Gellért püspök tetemei pihentek. Ezekhez is sok és nagy csudáknak emlékezete volt fűződve,25 úgy hogy maga Szent László király is elrendelte a Gellért nevének megünneplését s még a váradi székesegyházban is külön oltár hirdette az ő dicsőségét. Csanád tehát ily drága ereklyék birtokában elég hírnévvel bírt arra nézve, hogy az ügyes-bajos feleket, legalább a közelből, magához vonja, a mint hogy kétségtelen is, hogy az egész vidék nagy tisztelettel viselteték az ottani ereklyék iránt és semmi okunk sincs feltenni, hogy az ottani kanonok urak, kik a törvényt tették, az ereklyék hatályát az igazság kiderítésére is fel ne használták volna, bár azok inkább a betegségek gyógyításában mutatták ki csudálatos erejöket. Azonban, a történelem kárára, ezekről az ítéletekről semmi jegyzék sem maradt reánk.
Jegyzetek:
|
|