|
|
Határunk falvai e korban. — A Csák nemzetség itteni birtokai közé Kopáncs és Hód is tartoznak. — Csák Miklós végrendelete. — Különbség a Hód nevű birtokok közt. — A hódi szabadosok s ezek állapota. — Miklós pótvégrendelete Hód és más ingatlan javai tárgyában. — Hód a Csák fiak közt osztályra megy.
Mindent összevéve, elmondhatjuk, hogy a váradi regestrum határunkról kevés és homályos adatot őrzött meg. Ennél sokkal jelentékenyebb és biztosabb nyomokat mutatnak fel ásatásaink, melyeket a város közönségének támogatásával a határ különböző részein a közelebb mult években rendeztünk. Ezek, a mint azt az egves határ részeknél tüzetesen fogjuk elősorolni, azt tanusítják, hogy határunk a mohácsi vészt, sőt a tatárjárást megelőző időkben is, már egyházközségekkel volt megrakva, mert e korszakból való templom romok és illetőleg alapozások s ezek körül soros vagy feldúlt sírok, vagy pedig egyéb falura mutató műtárgyak a következő helyeken találtattak:
Mártélyon, Batidán, Erzsébeten, P.-Kutason, Ráróson, Férgeden, Fecské-sen, Fejértó partján, C s o m o r k á n y o n, Kistóhajlásban (Varró Anna földjén), Szőllősön, Veresegyházán, a Nagy-tatársáncz mellett, Peczérczés-háton, Kopáncson, Sző11ő-halmon, Gorzsán és a Kápolnahalmi dűlőben. Ezeken kívül állítólag1 Árpádkori templom romok voltak, csak nem rég' is még láthatók Mágocson, hol azok néhány évtized előtt már széthányattak és Derekegy házán, mely két utóbbi helyen ásatásokat nem eszközölhettünk.
Az oklevelek azonban a határunkbeli helynevek közül csupán Kopáncs-ot és Hód-ot említik, még pedig mint a Csák nemzetség birtokait. Az első neve II. Endre király egyik oklevelében2 fordul elő azon helyek közt, melyeket az uralkodó íiának, Bélának, intézkedése alapján Miklós comesnek birtokában hagyott.
Miklós, az oklevelek szerint gedösi coraes, az 1211—1233. évek közt pozsonyi főispán, a Csák nemzetségből, a honfoglaló hét vezér egyikének, S z a b o 1 c s -nak unokája, a fejérmegyei Csák vár megalapítója, vidékünkön nem volt ősfoglaló, bár Horváth István annak állítja3 de itt lakott Gedösön. Csanád megyében, melynek pár évig főispánja is volt. Nemzetsége rokonságban, illetőleg sógorságban állott a Győr nb. Poth nádorral, a Herbony.ai, 1228 Omode és Ráthold családokkal. Ez időtájon előkelőbb tagjai a nemzetségnek Csák István és Máté soproni főispánok, később mindkettő nádor, előbbi főlovászmester; továbbá Ugrin zágrábi, majd győri püspök és kalocsai érsek. Miklós úr pályáját szerényebb vagyoni helyzetben kezdte, idő multán azonban ily rokonság támogatása mellett, természetesen, vagyonban és méltóságban mindinkább emelkedett.
Különösen sokat köszönhetett testvér bátyjának, Ugrin érseknek, ki több faluval is megajándékozta. Erről tudjuk, hogy mind a királynál, mind Béla királyfinál különös tekintélyben állott s a pápa az ő kérelmére alapította a szerémi püspökséget. Különben a sajói csatában esett el. Ez Ugrinnak unoka öcscse volt egy másik Ugrin, a király kísérő társa, mikor a tatárok elől menekült, később spalatói érsek. Miklóstól származtak a Kis faludi Károly és Sándor őseik és a gróf Csákiak. A nemzetség birtokai többnyire Csanád, Fejér, Nyitra, Pozsony, Sopron és Békés megyében terültek el.4
Miklós, Endre király kegyéből nagy számú javakat kapott adományul, de", mint annyi más főúr, vagyonszerzési buzgalmában alkalmasint túlment a jogos határokon,5 a mi annál könnyebben megesett, mert czéljaiban eleintén Béla királyfi is hathatósan támogatta, a ki az uralkodó családban fenálló régi szokás szerint, mint első szülött fiú, fejedelmi joggal bírta az ország egy részét, hol adományozásokat tehetett hivei javára, vagy, a mennyiben „haszontalanoknak és feleslegeseknek" vélte, azokat vissza is vonhatta, mely hatalmát nem sokára Miklóssal is éreztette. Magok az oklevelek a tett intézkedések alapjáról és okairól világosan nem szólnak. Azonban a történelemből tudjuk, hogy Bélának ez időtájban a királytól és tanácsosaitól, sőt a pápától is (még 1225-ből) olyan felhatalmazása volt. hogy mivel II. Endre és elődei a korona javak eladományozgatásában helytelen bőkezűséggel jártak el, annyira, hogy e miatt a várak is kellő jövedelmek és szolgálatok nélkül maradtak, vizsgálja át haza szerte az adományozásokat s ezek közül a mit jónak lát, vegye el birtokosaitól és csatolja a várakhoz.
Béla ilyetén munkálkodását 1228 óta folytatta. Így történt aztán, hogy mikor Miklós úr javainak átvizsgálására került a sor, Béla, öcscsének, Kálmán királyfinak és az ország főurainak tanácsára, a későbbi adományozások egy részét itt is visszavonta, más részét azonban érvényben hagyta. Az elvett és meghagyott birtokok egy része a „Chenádi parókhiában" (vármegyében) esett, de köztük nincs egy sem, melyet világosan határunkhoz tartozónak tekinthetnénk, mert Szőllőst, habár az Miklós 1231-diki végrendeletében5 Kopáncs mellett s várral bírónak említtetik, mivel réve volt s Inad és Ekud társaságában is soroltatik elő, kénytelenek vagyunk a Maros partjára helyezni.
E végrendelet azonban már minket is érint, a mennyiben abban Miklós úr, ott a hol az atyai örökségről rendelkezvén a 15 birtokot megnevezi, azt mondja, hogy ezek „tizedike Houdon6 van.
E végrendeletre azért volt szükség, mert Miklós két fia kétféle házasságból eredett. Első nejétől, egy görög származású nőtől, Izsák született, ki ez időben már maga is nős volt. A második hitvestől, egy franczia nőtől, Lőrincz származott. Hogy hát a fiak közt a vagyon feletti versengésnek eleje vétessék, Miklós már életében elrendezte közöttük az osztályt.
Ez a végrendelet azonban nem állott meg, mert II. Endre király Miklósnak a tőle elvett javakat visszaadatja;7 másfelől pedig neki har- madik gyermeke is születik: minek következtében Miklós—halála esetére ujabb rendelést tesz, javait három fiai között osztja fel, azzal a kikötéssel, hogy H ó d o t nehány más birtokkal együtt magának holta napjáig szabad rendelkezése alatt meghagyja.8
A Miklós úr birtokairól szóló oklevelekben három H ó d különböztettetik meg. Az elsőről (Hudi) az 1230-iki oklevél egyenesen megmondja, hogy az Arad megyében van s mivel Sziond-dal (Anha Zehund) említtetik együtt, valószínű, hogy alatta az ezen megye területéhez tartozó elég nagy számú Hodosok valamelyike értendő.9 A másik Hód (Hudu) Wingával együtt neveztetik az 1237-ki végrendeletben, mely ez időben szintén Arad-megyében feküdt, ma azonban (Hodony név alatt) Temesmegyéhez számíttatik.10
A harmadik Hód leírásilag is különbözik a többitől s következetesen, mindkét oklevélben egyezőleg, Houd alakjában említtetik.11 A mi Hódunkról a végrendeletben már ezek állanak :
„Izsák fiamnak hagytam a fentemlített. 8 falubeli 12 földeimet s az azoknál megnevezett 35 szabadosomat. Ezeken kívül ennek az Izsáknak hagytam három szabadosomat Houd-ról, kiknek nevei ezek: Kelemen, Pál és a Márton fia."
Alább, a levél vége felé:
.,Ezeket ekkép' elosztván — Houd földet magam számára hagytam meg, míg Isten e világi életemet nyújtja, halálom után pedig három fiamnak hagyom közösen. Nemkülönben magamnak tartottam meg 35 szabadost, kik közül... négyet H o u d-ről hagytam meg, kiknek nevei ezek: Oth, Gelianus,Chomox, és Chegeres13... S ezt a 35 megnevezett szabados mindenikét szabad rendelkezésem alatt akképen hagyom meg, hogy végső napjaimban rólok akkép' intézkedhessen!, a mint nekem tetszik.14
Huszonhárom falu az, melyet Miklós úr ez alkalommal — a fejérvári káptalan falai közt, fiának Izsáknak társaságában személyesen megjelenvén — elhagyományozott s melyek szabadosairól intézkedik. Maga számára Houd-on kívül még három, pénzen vett falut tartott vissza, melyek nevei: Guth, Trucma n és M i k l ó s, mindeniket azzal a kikötéssel, hogy róla, tartozékairól és cselédségéről végső napjaiban szabadon rendelkezhessék s azokat fiai, vagy leányai közt, vagy kegyes czélokra tetszés szerint eloszthassa. Ebből következik, hogy Hód aligha volt ősi birtok.15 Hódról különben e levélből annyit tudunk meg, hogy itt Miklós úrnak hét u. n. „szabadosa" volt.
Hogy miféle állapotú emberek lehettek ezek. régi törvénytárunkból tisztára ki nem deríthető. I. István végzéseiből16 látjuk, hogy a szolgákat uraik szabadsággal ajándékozhatták meg, de az ekképen felszabadítottak, mind nálunk mind külföldön 17 jóformán csak szolgaságot cseréltek. Miklós úr rendelkezéseiből is az látszik ki, hogy ezekkel a „szabadosok"-kal uraik még haláluk esetére is kényük-kedvük szerint rendelkeztek, mint valami jószággal. Mindenesetre a fekvőségek beruházásai közé számoltattak, a szolgákkal együtt. Hihetően földet kaptak uraiktól s ennek fejében gyalog és lovas szolgálattal tartoztak azoknak, mint a későbbi törvényekből kivehető: bár idők multával néhol efféle szolgálatot nem teljesítettek, hanem az adót és taksát a királynak fizették.18 Hód-on kevés számú „szabados" volt, de rajtok kívül lehettek bőségesen szolgák, kik a gazdasági munka legnagyobb részét végezték s az e korbeli adománylevelek szerint, mint barmok, adás-vevés és ajándékozás tárgyát képezték s hogy Hód efféle beruházásokkal együtt nagyobb értéket képviselt, azt a fentebbi oklevélen kívül Miklós úrnak 1238-ki pótvégrendelkezése19 is igazolni látszik.
Miklós ugyanis, a mint az egresi koventnek az esetről kiadott bizonvságlevele tanusítja, halálos betegségbe esvén, a konvent két tagját magához hivatta s minek utána meggyónt, élő szóval előadta a fejérvári káptalan előtt korábban tett végrendelkezését, azzal a hozzátevéssel, hogy „Hód földet" időközben három fia közt „közre bocsátotta", maga számára pedig Guedech,20 Gut,21 Miklós, Trucman,22 Nadayg,23 és Újfalu" földeket tartotta meg, azzal a szándékkal, hogy ezekről később szabad tetszése szerint fog rendelkezni. Időközben azonban Isten negyedik fiút is adván neki..., a maga részét ennek szánta, de akképen. hogy a Lőrincz és János fiuk osztály részét a fiatalabbik Márk fiúéval együtt fel kell becsülni, újra igazságosan felosztani, hogy mindenki egyformán kapja ki a maga részét. Guedech, Gut. Trucman, N aday g falvakból hitvesének része ne legyen; azt se akarja, hogy ha a három testvérnek t, i. Lőrincz, János és Márknak valamelyike meghalna, ennek része egészen a két túlélőre szálljon. E részben János semmi igényt sem támaszthat, a fentebb említett Hód föld kivételével, mely a négy testvér közt osztassék fel.
Leányainak azonban éppenséggel semmit sem hagyományoz, hanem anyjuknak és a három fiúnak, nevezetesen, Lőrincz-nek, Jánosnak és Márknak hagyja meg, hogy .,őket tisztességesen házasítsák ki." Így adták elő az egresi barátok Miklós úr szóbeli pótvégrendeletét akkor, midőn ez már nem volt az élők közt.
Ebből az következik, hogy Hód oly értékes birtok volt, melyből Miklós valamennyi fiát részeltetni akarta, hihetően azért, mert azok egyike sem vette volna jó néven, hogy ilyen jószág birtokából kizárják. Úgy látszik azonban, hogy utólagosan Izsákot, a legidősebb fiút, mégis kirekesztették abból, valamint általában a csanádmegyei javakból, mert az ő örök-részét másutt mutatták ki s mert apja reá még életében úgyis többet költött, mint öcscseire. De Izsák sérelmet látott az ilyetén rendelkezésben s az apa halála után port indított a hagyaték ellen, minek az özvegy anya olyan egyezséggel vetett véget, hogy a követelőnek Szentkereszt, Ecser táj. és Hód harmadrészét átengedte.24
Jegyzetek:
|
|