|
|
A Csanád nemzetség birtokai e vidéken s határjárás ezeken — Csomorkány köztök lehetett. — A nemzetség tagjai osztályos egyezségre lépnek. — A birtokok közt határunkba tartozó több alig volt.
A fejedelem ilyetén intézkedései következtében lassanként benépesült vidékünk is. Ennek bizonysága három oklevél 1247-ből, mely Csanád megye ekkori állapotát némiképp feltünteti, a mely megyének területéhez t. i. az időben határunk is tartozott. E levelekből látjuk, hogy a megyében a Csanád nemzetség tagjait a szörnyű katasztrófa még eléggé megkímélte, hogy ezek ősüknek, az I. Isván korabeli Csanádnak, birtokait nemcsak megőrizték, hanem újakkal is szaporították s hogy most maga a király intézkedik, azok határainak a hiteles helyek küldöttei által való pontos kijelölése tárgyában, a mi meg is történt. Egyébként ez időben a család tagjai inkább nagy birtokaikról, mint országos érdemeikről voltak nevezetesek, bár kettő közülök, t. i. Belenigh és ennek fia, Kelemen, báni méltóságot viselt, mely utóbbinak testvére Woffa comes volt.1 E nemzetségtől származtak a makófalvi Makó és Telegdy családok.
Az első levelet a király a csanádi és aradi káptalanokhoz intézi s felhívja ezeket, hogy a Csanád nb. Kelemen bán fiának, Pongrácz comes-nek arad-, csanád-. temes- és szerémmegyei birtokában határjárást tartsanak. E birtokok közül Csanádmegyében estek: Kisfalu, Szent-Lőrincz. Tembes, Ladán, Palatha, Beeb, Prodánmanustura. Zanath, Chaka, Temorka, Zyntharw, Egyházas-ker, Rasan, Szent-Miklós, "Barumlak, Halász. Woffaülése (más néven Kőkenyér).2 A királyi parancs következtében tehát a nevezett káptalanok küldöttei, a második levél3 tanusága szerint, a királyi biztossal együttesen feljárták Pongrácz úr birtokait, elkezdve az Aradmegyében Zádor-lak mellett esett, de ma már nem létező Pongrácz-fájánál és Pongrácztelkénél, honnét a Szárazérhez felmenve. annak irányában, tehát határunkhoz közel jöttek le Makó felé. Ennek belsőségei helyén akkor három falu létezett, u. m. Kisfalu, Szent-Lőrincz, (Makóváros keleti szélét ma is így hívják) és Vlunk vagy Velnök. melyet Pongrácz úr testvére, Izsák bírt. Innét megint a Szárazérhez tértek vissza a „mezőségre", hol „egynémely falut" közösen birtak a nemzetséghez tartozó Gergely, Dénes,Izsák,Barnabás. Fiiepés Pongrácz urak.
A. falunak neve nem említtetik s fekvésére vonatkozó közelebbi adat sincs semmi az oklevélben, úgy hogy az alatt a Szárazér itteni környékén levő bármelyik nagyobb területet érthetjük, melyek mindenike kedvező fekvésénél s termékeny földjénél fogva méltó lehetett arra, hogy az előkelő rokonok együttesen bírják. Ilyen helyek ott Füldeák, Igács, Csókás, Sámson, M.-Kopáncs, C s o m o r k á n y. Talán ez utóbbit értik a „falu" alatt, melynek ez időben már temploma fenállhatott. Erre látszik utalni a fentebbi bir tokosok egyikének t. i. Gergelynek s magának Pongrácznak családi összeköttetése, a mennyiben amannak atyja, ennek pedig testvére Csomor volt.3 Innét megfordultak délfelé és Tompost járták fel a Maros északi partján, a tiszai kiöntések és Szárazér torkolata által képezett nagy rétség szélén. Majd átkelve a Maroson. Ladányi és Kis-Zombort találták, hová őket mi tovább nem követhetjük.4
Mind e birtokok határait a káptalani és királyi biztosok most pontosan megállapították, a mesgyéket, hol kellett, újolag kijelölték, minek a szomszédok és a nemzetség tagjai közül senki sem mondott ellent. Ez alkalommal Pongrácz—testvérével, Izsák comessel, oly egyezségre lépett, hogy a melyik közülök mag nélkül elhal, annak javai a nemzetség egyéb tagjainak kizárásával, a túlélő testvérre és ennek testvéreire szálljanak.
Ez a szerződés azonban nem hajtatott végre. Mindkét testvérnek gyermekei maradtak s általában a nemzetségnek oly sok elágazásai és tagjai voltak, hogy köztük a birtoklás ujabb szabályozása és pontos megállapítása még a nevezett két testvér életében szükségesnek mutatkozott. Pongrácz és Izsák comesek tehát és a rokonság-összes képviselői 1256-ban Béla király előtt személyesen megjelentek s ez alkalommal a nemzetség összes tagjai a jószágok felosztására nézve maguk közt egyezségre léptek. Erről az osztályról szól a harmadik levél.5
Ebből látjuk, hogy a népes nemzetségnek, a fentebb említett megyéken kívül Vas, Győr, Mosony stb. megyék területén is voltak birtokai. A nemzetségnek itt mintegy 38 tagja neveztetik meg, a birtok mindenike azonban nem soroltatik fel.
Nem tartozik ránk az osztály levél rendelkezéseinek egyenként való vizsgálása, elég legyen annyit említenünk, hogy a roppant számú birtokok nagyobb része a Kelemen és Woffa ágak közt osztatott fel.
Amahhoz tartozott a már említett Pongrácz comes három testvérével, Csomorral, Izsákkal és Elekkel és ezek fiaival, kik közt van Makó az Izsák fia; ehhez, t. i. a Woffa ághoz pedig Csanád comes, Barlaba (Barnabás) és Fülep s ezek fiai. A többi ágak sarjai is elősoroltatnak ugyan, de birtokaikról már csak annyi mondatik, hogy ezekéi a magok, külön osztály-levelében megnevezett s Csanád, Temes, Szörény megyékben, a macsói, a Száván túli kerületekben, továbbá Vas. Győr és Mosony megyékben fekvő jószágok legyenek, ezekkel megelégedjenek s a más jószágát elfoglalni meg ne próbálják, mert különben osztályrészüktől megfosztatnak. Általában a foglalás igen kemény büntetés alatt tilalmaztatik, a mire, ugy látszik, az atyafiak közt szükség volt.
Az elősorolt helynevek közt alig van olyan, melyre egész határozottsággal mondhatnók, hogy városunk területére vonatkozik. A Kelemen ág javai közt ugyan Agár után „Swth Feyer-thow-val, nemkülönben Wrs. nemkülönben Rasan" említtetik. De mivel ez a Swth és Feyerthow a Tisza és Harangod zugában levő helyek közt soroltatik elő. a határunkbeli Sót-ot és Fejértót nem érthetjük alattok, annyival kevésbbé. mert az oklevél szövege a Makótól nyugotra és észak-nyugotra eső helyeket mindannyiszor következetesen a „mezőségre, a Száraz-ér felé" helyezi. Ezek közé Zemekháza (a mai Szemlak) Sudas, Bolugkerek, Szent-Margita és Kuzteluk (Köztelek) tartoztak. Utóbbiak fekvését az oklevelekből pontosan nem határozhatjuk meg. Csak annyi áll, hogy azok Batidától nyugatra és északnyugatra feküdtek, a Száraz-ér partjain elterülő mezőségen, egy részök tehát határunk délnyugati szélébe helyezhető. Egynek helyéül azonban a vásárhelyi réten levő Margita kínálkozik.7
Ép' ily tájékozatlanságban vagyunk az ez időben virágzott Szente-Mágocs nemzetség itteni birtokai felől is, habár a határunkkal szomszédos Szente-Tornya és a már határunkba eső Mágocs falvak nevei arról tanúskodnak, hogy e nemzetség vidékünkön honos volt.
Jegyzetek:
|
|