|
|
A Kalán nemzetség előkelősége és elágazása. — A margitszigeti zárda. — Nána comes és neje, mint a zárda pártfogói. — Szűz Szent Margit királg leány. — Nana birtokai vidékünkön, Csongrádmegyében, a Tisza mentén, határunkban és ennek szomszédságában. — A vidék pusztult állapota és kulturális visszaesése. — A kunok része ebben.
IV. Béla királynak 1266-ból maradt fen levele, melyben a király" a Kalán nembeli Pósa- fia Nana comesnek és nejének, a Moys nádor leányának, abbeli „kegyes szándékukat és dicséretes igyekezetüket", hogy „ők nyugodt, vallásos életmódjuk érdekében, lángoló buzgóságból" minden nemű, akár örökség, akár vétel, akár másképen szerzett birtokaikat a Buda és Pest közti „Boldogasszony szigetén lakó apáczáknak" hagyományozzák, jóváhagyja.
A Kalán1 nemzetség a Névtelen szerint Ond-tói, a honfoglaló hét vezér egyikétől származott, kinek, mint annak helyén említők, Árpád e vidéken nagyobb kiterjedésű földeket ajándékozott. Ha ez áll, akkor a tőle származottak megszállás jogán bírták e helyeket s e nemzetség az, melyet határunk legnagyobb ős birtokosának tekinthetünk. Természetesen, erről sincs olyan nemzedékrendünk, mely a tagokat az alapítótól kezdve megszakadás nélkül elénk tüntetné. A töredékes adatokból2 az tűnik ki, hogy 1135-ben élt Zeri Nána pécsi püspök s hogy a végrendeletet tevő Nána comesnek nagyapja is Nána volt s anyja is előkelő családból származott.3 Nővére, Lucia a Csanád nemzetségbeli Vecsnek volt felesége. Egyébként a nemzetség családi összeköttetésben állott a Poch, Héder és Moys nemzetségekkel, de magával a királyi házzal" is, a mennyiben Moys neje. Szabina IV." László királyival anyai ágon rokon volt. A Kalánnemzetség birtokai különben Baranya, Pest. Csongrád, Csanád, Esztergom stb. megyék határain feküdtek.
Tudnunk kell, hogy e korban a szerzetessé levest nemcsak hazánkban, de másutt is, mint Istennek különösen tetsző s az üdvözülésre legbiztosabban elvezető életmódot tekintették, mely felé a legnemesebb lelkek vonzódtak és sokan egész a rajongásig s önmegsemmisítésig ragaszkodtak. Az uralkodó háznak több tagja koronként szintén a zárdába vonult, hogy ez uton a szentséget elérje. Maga IV. Béla királyunk, mikor a tatárok elvonulása után egyszerre két leányát elveszíté, lelki megalázódásában azt a fogadást tette, hogyha még egy leánya születik, azt Istennek szenteli.
Így szentelte az 1242-ben világra jött Margit leányát apáczának. kit e végből már 1247-ben, Veszprémben a szent nénék közé felavattatott, majd a Nyulak szigetére hozatott, hol a király testvérnénje, Erzsébet, volt a fejedelem asszony,4 s hol a király a Boldogasszony tiszteletére templomot, a dömés apáczáknak pedig zárdát építtetett, melyet gazdag javadalmakkal is ellátott. Margit példáját a királyi család s a főrendiek több nősarjadéka, ezek közt IV. Béla három unokája, u. m. Erzsébet, V. István leánya és Szabina két leánya követte, miért is Moys nádor a kolostornak szintén tetemes birtokokat ajándékozott.5 Nána és neje tehát csak a kor felfogásának és családjok kegyeletes szokásának hódolnak, mikor, az oklevelek szokásos kifejezése szerint, a magok „veszendő javait6 egyenesen „a dicsőséges Szűznek, az Isten és ember szülőjének adományozzák, „kinek oltalmába ajánlják magokat", — de általa és érette „a Boldogságos Szűz egyházának s igen kedves leányaiknak és ott szolgáló nővéreiknek" is. azzal a kikötéssel mégis, hogyha a comesnek időközben fia születnék, a birtokok erre szálljanak. ha pedig a nő túlélné férjét, az ettől nászajándékba kapott jószágokat haláláig haszonélvezhesse: egyébként a férj minden más birtoka ennek halálával az apáczáké legyen.6 Meddig élt Nána comes, nem tudjuk.
Annyi áll, hogy az 1274-ik év még életben találta, mert ekkor még Szerről (Pusztaszer) mint „a magamonostoráról" emlékezik meg a pécsváradi konventnél kelt egyik levelében.7 Halála után birtokait a nevezett szigetbeli apáczák örökölték.
Béla és István királyok magok is különösen szerették e kies helyet, hol gyakorta tartózkodtak. Itt élte le napjait a szép király-leány a menny felé való törekvésben, a test és földiek teljes megvetésével, melynek azzal is kifejezést adott, hogy keresett módon piszokban élt és rongyokban járt. Mikor pedig Otokár cseh király nőül kérte, maga elcsúfitása okáért készebb volt inkább lemetszeni ajakát és orrát, hogysem a kolostort elhagyva férjhez menjen, bár ekkor már atyjának is ez lett volna kívánsága. Margit idővel a monostor fejedelem asszonyává lőn, holta után pedig, mely 1270-ben következett el, a szentek közé emeltetett.
Mintegy ötven falu s illetőleg birtok az, melyet Nána és hitvese a király helyben hagyásával ezúttal a Boldogságos Szűz tiszteletének élő jó nénikéknek ajándékoztak. Azok Pilis. Baranya, Pest, de jobbára Csanád és Csongrád megyékben, a Tisza és Maros közén feküdtek. A vidékünkön esőket így sorolja elő az oklevél.8
„Csongrád megyében":
,,Thul(Tulg)falu minden tartozékával, az erdőkkel ép úgy, mint a rétekkel és gyümölcsével együtt", — Boroyszky Tölgynek ejti ki, melyet azonban csak Békés megyéből, Endrőd mellett ismerünk.9
„Kalanguerusy erdő része a rétekkel és földdel". Kalángyürüse, vagyis Kálán fiatal füzese, közelebbi fekvését nem tudjuk, de a határunkbeli Kolan-tó (Kalán-tó) táján kereshető.
,,Suat-földíl — alatta Sót, mely mellett a Kalán-tó feküdt, azért nem érthető, mert az hátrább világosan megneveztetik. Rokon hangzású helynevek voltak e vidéken: Sáp, falu, Szentes mellett, melynek helyét egy dűlő és halom viseli ma is, utóbbik a Kórógy és Kontra folyók által képezett zugban, — továbbá Sagu, Alpár mellett, melyről a garan-szentbenedeki apátság alapító levelében van szó.
„Chakan-föld", — ismeretlen.
„Buken-föld", — a XIV. és XV. századokban Buken, Beken falu, ma Bőkény-puszta neve alatt ismeretes, Szentestől északra.
„Legen-föld'1 (Lequen), — valószínűen azonos az 1138-ki és az 1356-iki oklevelekben említett Lengh-gel;
„Ethey-föld" (Ete)-, Ethe mint Solt melletti hely 1138. és 1408-ból ismeretes. Ethe személynevet viselt az e vidéken birtokos Szente-Mágocs nemzetség10 egy tagja is, kinek nevétől származhatott az 1138-díki oklevélben említett Ether-falu.11
„Olup", — másutt is előfordul, így a tihanyi apátság 1055-ki alapító levelében említtetik „Olup hobrea" (= Olup habra)12.
„Nemkülönben a Tisza mellett":
,,Olpar-föld része, szőllős kertekkel és gyümölcsössel, tavakkal és rétekkel, a Tiszával", — a garam-szentbenedeki apátság 1075-ki alapító levelében O l p a r, ma Alpár.
„Buchur-föld egészen a Tisza mellett a Tiszával és Aaron Mortuava-tóval együtt.— Jerney, nem tudni mi okból, Bokornak ejti ki.13 Talán azonos a Csánkinál14 meghatározott Bochar, ma B o c s á r faluval, mely egykor Csanád megye legdélkeletibb részén feküdt, ma pedig Torontál megyében található. Azzal határos ma is a Morotva-puszta, melyen hajdan Morotva (Mortua) tó létezett.15 Azonban Morotva nevű tavak Tömörkény és Szeged határán is vannak, közel a Tiszához.
„Túrba (Turda16) és Egenpha (Hegenfa) föld a Tiszával s azzal a tóval, melyet Wartou-nak neveznek, a melyben egy hálóhoz van joga." Turda alatt Torda értendő, melynek nevét határunkban. Körtvélyes felé, egy fok és szőllőskert tartotta fen.
A Wortou vagy War ta ko Ortvay17 és Jerney szerint a velünk szemben eső Kis-Tiszát jelentené. Azonban egyenesen ily nevű tavunk, Kis Vártó, nekünk volt az Atkában.18 Minden esetben tehát a két föld is valahol e tájon feküdt.
Az E g e n p h a alatt jegenyefa érthető. Előttem ismeretlen hely, azonban a Tisza egyik kanyarját, Tápé és Algyő közt, melyet egy legújabb átmetszés szigetié változtatottat, rég' idő óta Nagyfának híják.
„Nemkülönben a Tisssán túl":19
,,Kera (Kara), egynémely birtok, egészen:— Helyét a határunkban eső K. é r ó fok jelöli, mely a gorzsai és sövényházi (farki) rétből szakadt a Tiszába.20 Nemkülönben —
„Feeyryhu (Feirihu) nevű két földnek része." — Fejerjuh ismeretlen, Fejértó ellenben volt és van Vásárhely és vidéke határaiban több is. „Nemkülönben —
Gurg földből egy rész:— Azonos a határunk-beli Gurth-tal vagy Gurggal, melyről 1370. alatt, mint Mártély tartozékáról, fogunk szólani. „Nemkülönben
Sond-föld egy része", — a mi Sód-unk, mely S o o d, Soth, Soltstef alakban fordul elő. Szomszédságában esik Gurgnak. „Nemkülönben
Dama (Doud) földből egy rész:" Az 1138-ki levélből Damag, e tájon fekvő falut tanultunk ismerni.
„Nemkülönben Visarahel (Vysarahel) föld egy része:' — A mi Vásárhelyünk, mint a mely Sód és Körtvélyes mellett fekszik. „Nemkülönben a Qurtuelusi21 (Quortueles) révnek negyedrésze', — a honfoglaláskor is említett Körtvélyes, határunkban. „Nemkülönben Pispnki (Pyspuqui) nevű Tiszamenti föld, azzal a tóval, melyet Korgu-nak neveznek.— így nevezik, t. i. Püspöki földnek, nálunk ma is a csanádi püspöknek határunkba eső birtokait, Batidát és Leiét. Korgu alatt tehát a szomszédságban levő Kerek-tó, most Füldeák határában, vagy Kerek-Sulymos, a Tisza partján,Tápéval szemben, értendő.22 „Nemkülönben Beregdu-föld és a Durha nevű folyó egy része, a tavakkal és a halászó vizekkel. —Berek a velünk szomszédos Szegvár határában van, mindjárt a falu északi részénél, a Kurcza és Kontra vizek között. Nevét máig is megtartotta s róla nevezik a szomszédos ,,Berki szőllőt" (szőllős kertet) is. Amaz lapos, mély föld, melyen tavak és halászó vizek voltak a Tisza szabályozás előtt, s még most is nád terem. Durha pedig nem lehet más, mint a mostani Kontra-tó, mely a Berek földet 3 oldalról körülveszi s ma is látható, széles, nagy medre tanusága szerint egykor a folyó nevet méltán megérdemelte.
Ez is Szentes alatt ágazott ki a Kurczából, melybe nagy kanyarulatot téve, Szegvárnál ismét visszatért. Neve teljesen kiírva az 1075-diki oklevélben Curdnra23 s még a múlt században is Kondnra volt, melyből könnyen alakult a Durha névváltozat, mivel ily csonkításra a nyelvtörténet számtalan példát szolgáltat.24 — „Nemkülönben az erdőkön túl Helya falu egy része erdeivel, földeivel, halászó vizeivel, és a földdel, a Maros folyóval, a mely a föld közepén folyik keresztül. "A Maros partján Makó és Szemlak közt kereshető. „Továbbá a homokon Latibar-föld egészen", — a Tisza nyugoti oldalán, mert itt van a homok-terület. A Maros mentén ilyen, kivéve a folyó árterét és ágyát, e vidéke nem létezik. „Nemkülönben
Ethim (Echen) földből egy részt. — Ugyan e tájon fekhetett. „Nemkülönben
Leel-föld egy részét", — a velünk délfelől határos Le le falu. Erről 1284-ből van egy másik adatunk is. t. i. a Bechegregor nembeli Leeli Lőrincz és testvére Zeg földet Lodomér esztergomi érsektől visszakapják,25 Később Lele név alatt 1488-ban találkozunk ismét vele, midőn is az a Tetétleni, Amadefi és Feyrfalvi urak részbirtoka volt. „Nemkülönben
Furku-föld egy részét." — Fark északról a mi kopáncsi rétünkkel, nyugotról Lelé-vel határos, 1475-ben Farky név alatt Ország Mihály és Ongor János bírták.26 A réti föld itt a Porgány, Élet erek és a tiszai kanyar közé nvulik be s mintegy farkat képez.
Az apáczáknak hagyományozott uradalmak jó része tehát határunkon esett s a szent szüzek azon előkelő nemzetségek vallásos buzgóságából jutottak azok birtokába, melyek azt, mint láttuk, ősi megszállás következtében tartották sajátjuknak. A birtokok igen nagy területet képeztek, valami nagy hasznot azonban mégsem adhattak, mert csaknem pusztaságban hevertek, legalább erre mutat a „föld" szó általános használata, ügy hogy Szolnoktól a Marosig mindössze is csak két birtokról mondatik (Thul és Hellyaj, hogy azok „falut" képeztek. Körtvély esnek csupán révéről van szó, Vásárhely, Solt, Lele, Fark mind egyforma tekintet alá estek s „földnél" többre egyik sem érdemesíttetett. Igaz ugyan, hogy az alatt lehetne általán véve bárminő birtokot érteni, de az is igaz, hogyha e helyek falvak lettek volna, eképp neveztettek volna. Hódról nincs említés, mert az, a mint láttuk, más birtokosnak kezén állott. A birtokok lakóiról, a szolgákról, vagy szabadosokról szintén sehol sincs szó, holott e korbeli oklevelekben is néha elajándékozták azokat, mint a legszükségesebb beruházási cikkeket. Valószínű, hogy ilyenek nagyon gyéren lehettek s szétszórtan és rejtekhelyeken tartózkodtak, mert a tatárok visszatérésétől országszerte még mindig féltek s ezekre és az ugyan e vidékre telepített rabló és szilaj természetű kunokra való tekintetből nem volt érdemes és tanácsos állandó és kényelmes otthont s jól berendezett gazdaságot alapítani és fentartani.
A rétek és legelők, a halászó vizek s az erdők, habár ennek csak egy pár helyt van nyoma, és a révek bírtak értékkel a tulajdonosok előtt, mert csak ezek jövedelmeztek. A művelés alatt levő föld gazdasági termékeiről, melyek alig léteztek, ismét nincs többé szó sem, sem a fentebbi, sem más, e korból való oklevelekben. Mikor, mintegy tíz évvel ezután a Bór nemből való Morian comes a maga ányási, a Tisza mentén fekvő, velünk szomszédos birtokait ugyancsak a Nyúlszigeti zárdának hagyja: az üres földnél és a halászó vizeknél ő sem értett egyebet azok alatt.27 Az egyház és polgárisult állam intézményeinek, melyeket a tatárjárás előtti századokban láttunk, hire sincs többé. A környék, az ide telepített idegen vad nép életmódja és bárdolatlansága miatt is, visszasűlyedt a műveletlenség állapotába, melyben 2—3 száz évvel azelőtt volt, mert a kunok, ép' úgy, mint annak idején az ide költözött első magyarok, folytonosan hadiszolgálatot teljesítvén s ben és külföldön háborúzván, jóformán csak a harcznak és a hadi élet erőszakosságainak éltek, e mellett sátraikkal megelégedtek, polgárisult életmódról tudni sem akartak s rablásaikkal és személyes sértegetéseikkel folytonos rettegésben tartották a benszülött gyér lakosságot és birtokosokat.
Jegyzetek:
|
|