|
|
A pápák adóztatják a keresztijén világot. — Ezek adószedői hazánkban. — Miket jegyeztek fel lajstromukba Hódról, Vásárhelyről, Szent-Királyról ? — A Gyáli Kakasok Szent-Királyon. — A Csanád nemzetség osztálylevele s birtokai a határban és vidékünkön. — A Szeri Pósák, Mártély, Leng és Gurt falvak.
Ez időtájon a pápaság hatalmának még mindig arany korát érte, legalább abban az értelemben, hogy a jámbor hívektől és a papságtól dús aratása volt, bámulatos leleményességet fejtvén ki a pénzszerzés különféle czímeinek és módjainak kigondolásában és alkalmazásában Ez utóbbi annál könnyebb volt, mert a pápai korlátlan hatalom minden hívekre kiterjedt, a zsinatok pedig (a lateráni 1215-ben, a párisi 1222-ben, a lyoni 1274-ben, a viennai 1311-ben) e részben is egy úton haladtak a pápákkal s ezek ily módon már egy pár száz év óta adóztatták hazánkat is. Különösen sarczolták gazdag főpapjainkat: de bevették az adót a legszegényebb plébánusokon is, mert az egyenesen e czélból ide küldött papi végrehajtók elől senki sem rejtőzhetett el, sem könnyedén el nem tagadhatta jövedelmét, mivelhogy a lelkészek esküvel és szigorú egyházi fenyítékkel kényszeríttettek, hogy azt igazán vallják be.
 |
8. sz. XXII. János pápa
Korábban még volt valami elfogadható ok az adózásra, mert a pápák azt írták, hogy a pénz a szent föld visszafoglalására és az eretnekek kiirtására kell: de ez időben, melynek dolgait rajzoljuk, már a régi ürügyekből is jóformán kifogytak, s azért XXII. János pápa (1316—1334) minden tartózkodás nélkül kijelentette, hogy a papok adója „az apostoli kincstár" javára fordíttatik. A hazai papság és Károly király csak kénytelen kelletlen nyugodtak bele az adózásba, melynek foganatosítására János Avignonból, — hol ez időben a pápák laktak, — Berengarii Jakab és Bonofato Rajmond olasz megbízottakat küldte hazánkba, kik ismét alsóbb rendű tizedszedőket1 alkalmaztak, hogy ezek az adófizetőktől közvetlenül átvegyék és jegyzékbe vezessék az adókat. Sok húzás-halasztás után végre a főpapok és Károly király is szabad kezet engedtek a pápai végrehajtóknak; a király azonban azzal a kikötéssel, hogy az adó harmad része őt illesse, minek ellenőrzése végett Károly a csanádi püspököt, Jakabot, rendelte a pápai megbízottak mellé.
Ez utóbbiak igen busás napidíjat (173—2 arany forintot) fogtak le a beszedett adóból a maguk javára, de, a mi még rosszabb, tisztakezűségük ellen is súlyos gyanú okok merültek fel. Ez okból a pápák új meg új adószedőket küldözgettek a régiek helyébe és mellé, kik azonban nem igen voltak különbek elődeiknél, mert vagy épen nem, vagy csak nagy késedelemmel fogadtak szót a pápáknak az elszámolás teljesítésében. Tizennégy éven keresztül szüreteltek köztünk e szent végrehajtók, a kiknek eljárásából legalább az a hasznunk van, hogy adólajstromaikból hazánk a korbeli földrajzi" állapotáról oly pontos képet nyerhetünk, minőt más forrásokban hasztalanul keresnénk.2
Az idegen adószedők, — jobbára franczia és olasz papok, — a dolog természete szerint sok hibával írták le magyar helyneveinket, azonban e körülmény mit sem ront le az egykorú följegyzések3 értékéből, sőt még inkább bizonyítja azok "igaz eredetét. Egyébként azok különböző évekből való rövid jegyzetek, abban az eredeti szerkezetben, melyben az adószedők megbízóiknak beszámoltak.
Az esperességünkről vezetett számadásokat érthetőség és könnyebb egybevethetés okáért egy táblázatban csoportosítva következőkben adjuk azzal a megjegyzéssel, hogy a táblázat az eredeti jegyzékek összes adatait magában foglalja.
A Marosontúli főesperesség egyházai a pápai tizedjegyzékek szerint
Egyházak mai neve |
Első jegyzék szerint 1333. | Második jegyzék szerint 1332-1337. |
Harmadik jegyzék szerint 1332-1337. |
Jegyzet | |||||||||
| Az egyház elnevezése | A lelkész neve | Adója | Az egyház elnevezése | A lelkész neve | Adója | Az egyház elnevezése | A lelkész neve | Adója | |||||
| garas | banális 2 | garas | banális | garas | banális | ||||||||
| Apátfalva | Pothfalva | Pál | 5 | 1 A garasból | |||||||||
| Basarág Bökény | Bozarak Buken | Póka Pál | 2 | 13 | — | — | — | — | — | — | — | — | 7 4 járt egy arany forintba. |
| Hód | — | — | — | — | — | — | — | — | Hold | Mihály | 2 | — | 2 A banálisból vagy báni kis |
| Latrán | Latnán | Mihály | 3 | — | — | — | — | — | — | — | — | — | |
| Makó Nagy-Lak | — | — | — | - | Mokoíalva Noglok | István Péter | 5 | 2 | Mokoíalva | Péter- | 4 | — | pénzből rendesen négy ment egy |
| Szentkirály | Sanct. Rex | Gergely | 6 | — | Sanct. Rex | Gergely | 5 | — | Sanct. Rex | Gergely | — | 4 | garasba, de néha 7-et is számítottak |
| Tárnok | Tharnuk | Mihály | 1 | — | Tarnuk | Mihály | — | 13 | Tornuk | Mihály | 3 | — | |
| Tömpös | Tcmbes | Péter | 6 | - | Tembes | László | 3 | — | Tembes | Péter | — | 9 | |
| Zombor | — | — | — | — | Sambur | András | — | 15 | — | — | — | — - | |
| V á s á r h. | Warashel | Mihály | 5 | — | Wasrahel | Mihály | 4 | — | — | — | — | ||
| Veresniart | Veresmorth | Pál | — | 23 | — | — | — | — | — | ..... | |||
A közölt számadásokból látjuk, hogy az adózás nem folyt pontosan, mert a kirovások e neme országszerte gyűlöletes volt. A lelkészek hol fizettek, hol nem; s utóbbik esetben nevök a jegyzékből kimaradt. Így történt, hogy a mi jegyzékeink szerint 13 lelkész között csak három van, a ki mind a három ízben adózott. Kettő két ízben, nyolcz pedig csak egy ízben fizetett. Különben szegényes jövedelmű papok voltak ezek, bár azt is föltehetjük, hogy jövedelmüket nem vallották be egészen. Hód lelkésze csak 2 garast fizetett, Vásárhelyé 4—5-öt, Szent-királyé első ízben 6 garast, aztán mindig szállott lejebb-lejebb.
Az évi adó mennyisége szerint a határbeli helységek közt ez időben legjelentékenyebb hely Szentkirály volt, melyről ez időtájban, mint a királyi udvar egyik tisztviselőjének birtokáról, másutt is tétetik említés. Ugyanis, I. Lajos királynak ez időbeli leveléből arról értesülünk, hogy Tyúk Tamás királyi főétek-fogó és pohárnok s testvérei, Miklós és Antal, panaszt emeltek a nagy király előtt, hogy míg ők a király udvarában tartózkodnak, azalatt némely szomszédok és mesgyések az ő pestmegyei gyáli és ecseri és csanádmegyei szent-királyi birtokaikat hírök s tudtok nélkül eladogatják és elzálogosítják, mi ellen a nevezett testvérek az uralkodó előtt óvást emelnek.4 Tyúk Tamás fő-étekfogó és nevezett testvérei tulajdonképpen a Gyáli nemzetségből származtak, de Tamást közönségesen Tyúknak, Miklóst Pisi ennek (tojásból kibujt madárfi), Antalt pedig Lúdnak hittak5, mely utóbbi nevet később Miklósra is ráragasztották.
Tamás mesterről az oklevelek először 1325-ben emlékeznek,6 1330-ban és 1336-ban már mint királyi ügyész. 1343-ban mint lovászmester szerepel.- Az akkori köz erkölcs szerint ő is ragadozó természetű lehetett, mert előbb nevezett testvérei és egyéb gyáli nemesek őt erről az oldaláról panaszolják be a királynak, a ki pedig különben sem volt fukar Tamás7 iránt, mert Csatárszeget is neki adományozta 1344-ben.8 Hosszas és hű szolgálatai jutalmába azt kérte és nyerte a királytól 1353-ban, hogy mivel neki nincsen fia, minden javaiban leánya, Szkolasztika — ki Tembesi Miklós neje volt — lehessen örököse.9 Miklós fiát, Istvánt, szintén Kokasnak hítták, a ki tesvérével Barnabással és Tembesi- nevel a budai káptalan előtt osztozik meg Szentkirály falun s minden egyéb nemzetségi birtokon.10 Négy évvel később István húga, ki 1 Tornosteleki Jakabhoz ment férjhez, a maga családi javait férjével s gyermekeivel megfelezte, a szent-királyi birtok ráeső részében tehát a Tornostelekiek, ugyan ezen birtok Tyúk Tamásra néző részében pedig a már említett Tembesiné s ennek utódai maradtak tulajdonosok.11
Mindezeken kívül osztályos atyafi volt még Szent-királyon Kakas Péter fia, Jakab is, kivel később találkozunk, s ki ez időtájon Kakas Istvánnal és Jánossal tiltakozik közösen az ellen, hogy Nagy Péter nádori ítélőmester a pestmegyei vernel-teleki nemzetségi birtokokba beigtattassék.12 Nagyon valószínű, hogy a kiterjedt nemzetségnek határunk más részeiben is voltak birtokai, legalább az itteni Kakas-szék (Orosháza alatt) és Kakasszék-ér elnevezések erre mutatnak.
A Csanád nemzetség tagjainak osztozásáról fenmaradt oklevelek voltaképen a vidék és a szomszéd megyék területeiről szólanak, de annyiban mégis figyelmünkre érdemesek, mert bennök a mi helyneveink is említtetnek. Ez iratokból az tűnik ki, hogy e nemzetség nagy számú birtokainak — melyek jobbára Csanád, Arad és Temes-megyékben terültek el — felosztása az atyafiak közt pör tárgyává tétetvén, ezek hosszas versengés és törvénykezés után végre abban állapodtak meg, hogy Csanád esztergomi érsek, a nemzetség legtekintélyesebb és legtanultabb tagja, — a kitől magas állásánál és méltóságánál fogva is csak igazságot és szeretetet várhat mindenikök — legyen bíró a birtokfelosztás ügyében és az jelölje ki mindenik atyafinak a maga osztályrészét.
Csanád érsek bölcseségében és nemeslelkűségeben pedig — nem ok nélkül — oly nagy volt a rokonok bizodalma, hogy előre kinyilatkoztatták megnyugvásukat abban, a mit az érsek rendelend. Az egész eljárás szép és lélek emelő; a kor durvaságának és sivár anyagiasságának tünetei között oly tiszteletre méltó gondolkodásmódra és érzületre mutat, melyre a késő utódoknak is jól esik tekinteniük.13
A hosszas és bonyolult ügy részleteiből nekünk elég tudnunk a következőket. A Biharmegyébe, Telegdre elköltözött Tamásnak halála után, kiről már fentebb szólottunk, négy fia közül csupán egyetlen egy volt még életben, t. i. Csanád, az említett esztergomi érsek. Ennek váradi kanonok korában testvérei végrendeleti úton nagyobb összeg pénzt hagytak, hogy árván maradó gyermekeiket gyámolítsa. Időközben azonban a nemzetség többi tagjai az érseket és gyámoltjait atyai örökségüktől meg akarták fosztani az által, hogy nem adták ki kezökből a nemzetségi jószágokat, ámbár ezeket ők Tamástól csak haszonbérbe kapták s azzal úgy egyeztek, hogy a birtokokat Tamásnak vagy fiainak, mikor kívánják, átadni tartoznak.
A két nemzetségi csoport közt, melyek egyikéhez az érsek és testvére fiai, másikához a Makó család ősei, Dénes, Pál és Péter tartoztak, mindjárt a per elején jött létre egy megegyezés, mely szerint a kérdés tárgyát képező birtokok a jogosultak közt ujonan felosztattak. Az örökség legértékesebb része, úgy látszik, Makó-falva volt, mert ebből mindenki részt akart és kapott is. Nevezetesen annak nyugoti része, a Marosból kiágazó és a Hód mezeje (Campus Hód) felé tartó foktól kezdve Dénes mesteré és testvéreié lett; ugyan csak ezeket illette Makó-falvának az a része is, mely a Foktól Kis-falu és Hód uta nevű útczák irányában a mező felé terjedt, míg a nevezett útczáknak a Maros felé eső részei az érseknek és testvéreinek jutottak, kivéve a Mihály, Antal és Filep birtokait; a piacz közös maradt, Vásárhely-M o k ő nak Szent Lőrincz felé eső része a püspöknek és testvére fiainak, többi része Dénesnek és testvéreinek esett; Kisfaludnak a víz felől eső része a püspöké és testvére fiaié lett, — a másik része pedig Dénesé és testvéreié. Ily módon megcsinálták az osztályt a csanádmegyei s az ország egyéb részein fekvő többi birtokokra nézve is. Ez az osztály azonban, hiába erősítette azt meg Pál országbíró, nem állott meg, mert a rákövetkezett évben az a követelés merült fel, hogy az osztályt a nemzetség azon tagjaira is ki kell terjeszteni, kik abból eddig kimaradtak. Így történt aztán, hogy az érsek a csanádi káptalan előtt az ismét egybegyűlt nemzetiségi tagok készséges hozzájárulásával új osztályt készített, melyben egyebek közt a „Csanád-m e gyei V á s á r h e l y " faluban levő részbirtok is felemlíttetik, mely alatt a Makó és Szent-Lőrincz közt létezett helység, mely másutt Vásáros-falunak és Vásárhely-Makónak neveztetik, értendő. S ezzel a bonyolult és hosszas peres kérdés a méltányosság és igazság alapján szép egyetértéssel megoldatott.14
Nem ily békésen folytak a Szeri Pósafiak dolgai, kikről, mint határbeli birtokosokról, már fentebb is emlékeztünk. Szeri Pósa, a család feje, ez időtájt krassói főispán, öt fiúnak és egy lánynak, Margitnak volt atyja,15 kinek férje, Kerekegyházi László, már előbb a székelyek grófja volt. Magának Pósának egy-némely viselt dolgait már előzetesen láttuk. Gyermekeivel ép' annyi baja volt a törvénynek. Sándorfia Péter, — Miklós nádor előtt az aradmegyei Aruki miatt folytatott pert a fiú testvérek ellen.16 Egy év- | 1342 tizeddel később kelt oklevél pedig arról értesít, hogy a vő, László gróf, a csanád megyei Ó-Szőllős (Pécska mellett) nevű birtokot hatalmasul foglalta el, úgy hogy a tulajdonos, Istvánfia Mihály jobbnak látta elzálogosítani e jószágot Petőnek, hogy ez, „a hogy tudja, akármi módon" foglalja el azt magának.17 Pető valószínűen módját lelte jogai érvényesítésének, mert három év mulva Pósa Margit már indíttatva érzé magát a birtokot mostoha fiainak, Kerek-egyházi András erdélyi vajdának és Miklósnak beleegyezésével,18 száz márkán a jogos tulajdonosoktól megvásárolni,19 ki is azt a szentesi részbirtokkal együtt nemsokára fiainak, Jánosnak és Istvánnak ajándékozta;20 de pár évvel később a Szőllős melletti Szent-Miklóst, ugyancsak a Maros északi partján, szerezte meg magának zálogjogon Margit asszony.21
Szentes ez időben kicsiny falu volt Csongrádmegyében, valamint az e tájon eső Leng is, melynek censusát Pósafia Miklós a dömösi prépostságnak békességesen megfizeti.22 Ugyan ezen Miklós és még három testvérbátyja, (László, Balázs és István; azonban már szemben állanak a zalavári apátsággal, s a csanádi és budai káptalanok előtt tiltakoznak az ellen, hogy az apátság az ő csongrádmegyei adorján-mártyri birtokukat megszerezze.23 A testvérek sérelmei azonban még ezzel nem értek véget, mert két év múlva Balázs, István, Miklós és Pósafia, Jánosfia, László az aradi káptalan előtt a miatt panaszolkodnak, hogy Péter, zalavári apát az ő, Csongrád megyében eső Gurth nevű birtokukat el akarja foglalni, habár az apáttal ők semmiféle pörösködésben sem állottak. Ez a Gurth valószínűen szintén a mi területünkhöz tartozott, mert az atyafiak tiltakozása szerint azt az apát Adorján-már tv r-hoz kapcsolta, mely tehát már ekkor nem volt a Szeri testvérek birtokában.
Ennek elveszítése miatt ezek pert kezdtek az apátság ellen, melyben a nádor ismételt ízben halasztó ítéletet hozott. Végre is a pert a Pósafiak elvesz- tették, a mikor aztán erőszakhoz folyamodtak. Imre nádor azonban a hatalmaskodásért elítélte őket, de Maczedoniai Péter és Lépes Demeter közbenvetésökre a büntetést nekik elengedte. Mind a mellett ezzel még nem lett vége a birtok feletti húzalkodásnak, mert Szeri Pósafi István a nádor előtt óvást tett az ellen, hogy Adrian-Martyrt László mester, a Vezsenyi Miklós fia, elfoglalta. A zalavári apátság sem hagyta annyiba a dolgot, úgy hogy a birtokra a XV. század elején ujra a barátok tették rá a kezüket. E foglalás ellen pedig a Pósafiak tettek panaszt a Szegeden tartott részleges országgyűlésen, melyet Ozorai Pipó Csanád, Csongrád, Arad, Krassó és Keve vármegyék nemességével tartatott meg.24
Jegyzetek:
|
|