III. AZ EGYES HELYEK KÜLÖN TÖRTÉNETEI.

1. rész

  Az Ábrány, máskép' Ábrahám, névről haza-szerte több falut neveztek el azon okból, mert ezek alapítója, vagy első földesura e nevet viselte. Azok egyikét azért lehet határunkba esőnek tekintenünk, mert az 1446-ki oklevél1 ide való helynevek társaságában2 említi s azt mondja róla, hogy e falu is Hód és Vásárhely városok tartozékát képezte. Az időben t. i. egyfelől Szekcsei Herczeg Rafael püspök és testvérei, másfelől Hédervári Lőrincz nádor és fia pereltek e helyek bírásáért, a kik úgy egyeztek ki, hogy e falu a többi Csanád megyei birtokokkal együtt a püspöké és testvéreié legyen.

Mikor azonban e helyek a Hunyadi János birtokába mentek át, már akkor Abrány önállóan nem létezett, mert a Hunyadi 1456-iki birtoklevelében róla semmi szó sincs. E szerint 1446 és 1456 közt enyészett el.

Fekvését nem tudjuk megállapítani, mert a bel- és külterületen ma már semmi elnevezés sem jelöli azt.3 Abból, hogy Vásárhely   és   Tarján   közt   sorolják   fel,   félig-meddig gyanítani lehet, hogy helye a mostani belterület valamelyik részére, talán a Szarvas vendéglő környékére eshetett, hol régibb községnek s temetőnek nyomai léteznek.

Először Apácza-egyház név alatt, Hunyadi János Békés megyei uradalma faluinak jegyzékében, találkozunk vele, majd 20 évvel később újra említik azt a nagy hős hód-vásárhelyi uradalmáról szóló adománylevélben,4 nem mint ez uradalom tartozékát, hanem az annak szomszédságába eső, szintén Hunyadit illető, békésmegyei faluk között, Gellért-egyháza társaságában. Kilencz évvel később már mint Apácza-kuta fordul elő Mátyás király adományleveiében, melynek rendén a nagy király azt, mint Mogyorós-Fecskés tartozékát, Teleki Varjasi Jánosnak és Bizerei Jánosnak ajándékozza.5 Hogy a kétféle elnevezés alatt egy ugyan azon helységet kell érteni, az Mátyás hivatolt leveléből bizonyos, mint a mely azt elől Apa-cziakwtha, majd hátrább, hol a beigtatási rendelkezés foglaltatik, Apacziaeghaza néven említi. A kétféle elnevezésből a hely egész sorsa kiolvasható, hogy t. i. először az apáczák6 építettek ide templomot az itt lakó jámbor keresztyéneknek. Idővel a falu elszéledt, elpusztult s az egykori helységből csak egy kút maradt meg, mely mezei emberek előtt eleget ért arra nézve, hogy róla egy pusztát elnevezzenek. A falu belterületét pedig Apácza telek név jelzi, mely a XVI. század elején azon jószágok közé tartozott, melyekre II. Lajos Komlósi Ferencznek, Orosháza földesurának, engedélyt adott, hogy azokat fiu örökös nem létében leányágra hagyhassa.7

Hogy a puszta Orosháza és Csomorkány irányában esett, onnét következtethető, mert ennek urai, Komlósi Balázs és társai tiltakoztak a Varjasiék és a Jaksi-csok joga ellen. Feküdt tehát határunk északi szélén, Orosháza felől, hihetően a Fehér-tó északi partján: mert itt, a Pál József tanyáján — Varga Antal tanár 1895-diki ásatásai alkalmával egy középkori templom alapra talált, melynek főleg ke   leti oldaláról sok  embercsont került ki. E tájon másutt is, de különösen a túlsó parton fekvő Imre Péter- és Székely Imre-féle tanyákon, a napfényre jött, egyébként értéktelen régiségek, mutatják azt, hogy e helyeken nemcsak a népvándorlás korában, hanem a későbbi századokban is emberi telepek állottak fen.

17. sz.

Neve a Bak, Bog, Vak, Vok változatokban előforduló személynévből8 eredt, jó magyar d képzővel, melynek segítségével eleink igen nagyszámú helyneveket formáltak.9 Tetszés szerint származtatható magyar vagy szláv tőtől.

A hely nevével 1462-ben találkozunk először, mikor t. i. Teleki Varjasi János, Szilágyi Erzsébetnek, Hunyadi János özvegyének, munkácsi várnagya, azt mint pusztát kapja adományul.10 Tíz évvel később már két gazdája is volt, a mennyiben Szokoli János csanádi püspök is jussát tartotta hozzá, másfelől pedig az imént említett Varjasi János tiltakozik az ellen, hogy e falu határában levő földeit, erdeit és vizeit a csanádi püspök és a Jaksicsok elfoglalják vagy bitorolják.11 Minthogy ez utóbbiak Csomorkányon és Sámsonon, a püspök pedig Peres-Kutason és Mágocson birtak, Bagd tehát e helyek irányában feküdt. Az oklevél egyébként Telek és Fecskés közt sorolja fel. Semmiképpen sem téveszthető össze a Gyula város határába esett másik Bagd-dal.12

Nevét az e korszakból való egyetlen rávonatkozó oklevél 1408-ban Barch-nak írja.13 Török nyelven barc tavat jelent, szláv nyelven (barth) vizes helyet, s a hely fekvése a szó bármelyik nyelvből való ilyetén megfejtését ajánlja. De Barcz régen személynév gyanánt is szolgált s a kunok14 és magyarok közt egyiránt el volt terjedve, mely névtől már az Árpád korban az ország több részein képeztek aztán helyneveket.15 A magvar előkelőségek közül különösen említendő a Zács vagy Miskócz nembeli Barcz, kinek atyja, Miklós, nádorságot viselt a XIII. sz. elején. Ez a Miklós ítélt egy Sót falubeli lopási ügyben,16 tehát itteni földes úrnak is tekinthető.17     

A falu nevét határunkban mai napság a Tisza egyik öblözetében levő Barczi- (vagy Barcsi) rét, és a Barczi-tó (vagy fok) tartotta fen, mely e rétet hasította s a Tére-fok által a Hód tavával állott összeköttetésben.

A fentebbi oklevél szerint Barcz falu a mellette levő Kotacz-háza és Kökényes falvakkal s még egy rakás, ugyan azon tájon fekvő, halászó vízzel és a már Csongrád megyébe eső Barcz-erdővel együtt régebben a Solti család birtoka volt. Most e család tagjai, t. i. Solti Dávid, László. Péter és még egy másik Péter, kapják új adományképen Zsigmond királytól, kiket a király által megbízott csanádi káptalan július 5-én igtat be a Solt falu mellett eső területek birtokába, melyek nagyobb része akkor beláthatatlan messzeségben sík víz volt, úgy hogy a falvak és ezek földei csak egyes szigetekre voltak szorítkozva. A vízterület némely részei, mint azt fentebb az általános tárgyalásnál láttuk, régi neveiket napjainkig szintén megtartották.

Batida falu.

A név eredetéről tüzetesebben kell szólanunk, mert többféle magyarázata lehetséges s itt Vásárhelyen azzal tartják, hogy az sajátkép' Batu hídja lenne, vagyis Batu kántól, a tatárjáráskor itt dühöngött mongol had fővezérétől származnék, ki e helyen a leöldösött magyarok holt testeiből hidat rakatott volna.18

Az általános részben már előadtuk, hogy Batu erre nem járt. Az 1331-iki legrégibb változatból (Bod hida) pedig világosan láthatjuk, hogy a név valamely Bod nevű ember hídjáról tesz tanúságot, a ki kétségkívül a hid készíttetője s az a mellé települt falu tulajdonosa volt, a minthogy másutt is volt rá példa, hogy a hidat családnévvel kötötték össze s így nyert a falu is elnevezést.19 A Bod családnév azonban, mint a többi névváltozatok mutatják, később Battá módosult, a mi az idők folyamán sok más neveinken is megesett;20 valamint azt sem lehetett kikerülni, hogy a b és d betűk a velők rokon hangú p és í-vel eleitől fogva fel ne cseréltessenek, a minthogy az ma is számtalanszor megtörténik, főleg olyanoknál, kik valamely nyelvben és annak helyesírásában kellően nem járatosak. A középkori helyesírás meg különben is nagyon ingadozó volt, s az egyes hangok és szavak leírásában a mai következetességet nála hiába keresnők. A B o d-ot irták hol P o t21-nak, hol B o t22-nak, hol B a t23-nak, hol B a t a24-nak. Bota25-nak, vagy Poto26-nak, úgy hogy ily módon e nevek nagy részét közös eredetre lehet visszavinni. Ezen kívül elődeink a h betűvel is nagyon bőkezűen bántak s azt főleg a t mellé gyakran oda vetették.

A kérdéses személynév hazánkban igen régi időtől kezdve otthonos volt. Már a régi Pannóniában és Dalmácziában is viselték a Bato vagy Batha nevet, még pedig fejedelmi személyek,27 de a besenyők is használták   azt,28 valamint kétségtelen. hogy a mongoloknál is meglehetősen el volt terjedve26s innét van, hogy e nevet nálunk és külföldön is annyi helység viselte és viseli. Hogy a köztünk elterjedt név származását és jelentését melyik nyelvben kell keresnünk: arra nézve Kézai igazít el, midőn azt írja: „Ezután j ö v e b e  L e b y n i  E r n e s t, kit k ö v e t i  tisztségénél fogva Poth-nak is neveztek."29 E szerint tehát e szóban a német Bothe lappang, melynek magyar jelentése követ vagy hírnök s változatai is abban a nyelvben találhatók fel.30 Valamelyik B o t h alapította tehát a mi Batidánkat,31 de hogy melyik a sok közül: azt adatok hiányában biztosan eldönteni nem lehet. Az első Both, kiről fentebb is szó volt, Salamon király idejében költözött hazánkba. Ennek fia lehetett az a Benedek ispán, kire Kálmán király Almos herczeg és fia megvakítását bizta.32 De egy hason nevű tiszt Vak Béla udvarában is tartózkodott." Ennél jóval  később élt az a harmadik Bot, a Szeri Pósa fia, a ki testvérével együtt a magok lgolban fekvő birtokukat Moys nádornak eladják.33 S valószínűen ez adta nevét a mi falunknak, mert tudva van, hogy a Bot nembeli Szeri László és Istvánnak még 1306. előtt is volt e tájon (Illés-monostora) birtokuk,34 s hogy a szomszédos Lele és Szeg (a későbbi Szegvár) birtokosai 1280. táján ahhoz a Becse Gregor nemzetséghez tartoztak, a melynek ősei közt a XIII. sz. közepén volt egy Both nevű is.35

Maga a falu, mint azt az első korszakban láttuk, nagy régiségre vall, de az írások csak a XIV. században kezdenek róla szólani. Ez idő tájon t. i. a Batold nembeli Hasznosi34 család birta azt, mely szélesen elágazó gazdag nemzetség az ország különböző részein volt elterjedve s belőle épen a század eleje táján egymás után hárman is ültek a nádori széken. Hasznosi vagy Ayduara Péter magtalanul halván el, ennek itteni javait, melyekhez a Nagy-lak melletti Fel- tímár és Szőllős is tartoztak, Becsei Imre barsi főispán kérte fel. Károly Bóbert királyunk tehát azt neki és fiainak, Tötösnek és Vesszősnek még azon évben odaajándékozta,35 kik egyszersmind a szomszéd Gorzsának, Leiének és Szegnek (Szegvár) is birtokosai voltak. Később a Bathidai család is megvetette lábát a faluban, úgy hogy Tötösnek 1380-ban már pörölni kellett azzal.36 E családhoz tartoztak  Bathidai  Jakab és Dénes is, kiket Zsigmond 1408-ban a Solti Dávid és fiai beigtatásukra, melyről fentebb szólottunk, királyi embereknek nevezett ki,37 továbbá az a Bathidai Imre is, kinek feleségével, Földeáki Anasztáziával, 1415-ben találkozunk.38

19. sz. A batidai templom alaprajza

Mikor, a század közepén,   Csáki Ferencz rév-kanizsai tisztei és jobbágyai az Ekend nevű halastavat erőszakosan elfoglalták és meg halászták   s   az e miatt keletkezett perben tanukat   kellett   előállítani: az ország kormányzója ezek közt Csanádmegye törvényszékén egy csomó batidai embert is kihallgattat, kiknek nevei ezek:   Barnabás,    Herczeg János, Nemes Bálint, Kazdag Antal, Kazdag  János, Ilyes, Imre, Kis Antal, Jakabfia Péter és Domonkos fia Mihály.39 Ezek között a Bathidai család tagjai is lehettek, de lehettek más nemesek is, a mint a vezetéknek iknek kezein tehát vekből következtethetjük, a a szűk határ meglehetősen megoszlott.

Ezután egy negyedszázaddal, mikor az aradi káptalan Guthi Ország Mihályt és N. Ungor Jánost a gazda nélkül maradt Szeri Pósa-féle uradalmakba beigtatta, találkozunk ismét a Bathidai család egyik tagjával, Benedekkel, a ki több szomszédokkal együtt, mint törvényes bizonyság, vett részt a hivatalos cselekménynél.40 Utoljára a század végén merül még egyszer fel a falu neve. t. i. Ulászló király 1499. jún. 5-diki parancsolatában, melyben a csanádi káptalant, Nádasdi Ungor Miklós panaszára, a nyúl szigeti apáczák donáthtornyai és királysági gazdatisztjei ellen vizsgálatra kirendeli, mely alkalommal a király a szomszédságból királyi embernek alkalmazható nemesek közül Batidáról Kálmán Lászlót nevezi meg, de a ki a vizsgálatban nem vett részt.41

Összefüggés hiány nélkül meg volt. A templom körül s magában a templomban is, középkori törvényes szokás szerint temető volt, de a rendetlenül szétszórt csontok után ítélve, azt már előzetesen megbolygatták. Hasonló történt a templom belsejéből ezúttal kiásott csontvázakkal is, a mi annál természetesebb, mert a helyi hagyomány szerint abban kincs volt elásva és sírbolt lappangott. Ez utóbbi valószínű is, mert a tanár úr itt a tégla és mészhabarcs tördelék közt legalább három emberre menő csontvázat talált. Kívül a templom tövében három bolygatatlan sír is került elő. Az északnyugati saroknál a felszíntől 50—55 cm. mélységben egy darab arany pénz vetődött fel, melyet a felirat szerint I. Szulejman szultán veretett Sztambulban.42 Ugyanezen helyen, még 50 cm.-el lejebb, egy, északról délre fektetett, ép csontváz találtatott E lelőhely és a támpillér között a templom északi oldalánál 130 cm. mélységben egy másik, szintén bolygatatlan csontváz bukkant elő, minden melléklet nélkül.

Régiség-tárunk középkori leletei Batidáról két réz gyűrű, réz láncz szem, egy bronz gvűrű, IV. István réz érmei (2 kopott magyar dénár), 3 ismeretlen rendeltetésű, tölcsér-alakú, belől füstös cserépmű (talán tűzborító, vagy kályhabub), melyek részint a templom romjaiból, részint a Fejes János bérlet földén, részint a Szilágyi B. tanyáján kerültek napvilágra.

A templom a Batidai-telek nevű hátas földön, a Batere észak nyugati partján, a meder szélétől mintegy 15 méternyire épült, az ér közepén levő mostani kúttal derék szögletet képezve, jelenleg az Imre János földén, melyet délnyugatról a Megyaszai, nyugotról a Bacsa Ferencz, északnyugotról   a   Pokomándi,   északkeletről   a Fischer-féle tanyák környeznek. A Batidai kettőshalom a Pokomándi tanyától északra, a templomtól északnyugotra terül el. A Batere hajdan a Batidai síkot kapcsolta össze a Szikáncsi lapos vizeivel.

Az összekötő   csatorna  partján települt falu tehát a halászat és közlekedés tekintetében épen jó helyre esett s épen ezért századokon keresztül folyvást emberektől lakott terület maradt.

20. sz. Batidai, középkori leletek.

Legelőször Csák Miklós főispán említi a maga 1237-diki végrendeletében, melynek során a nevezett főúr, ki egyszersmind Hódnak is ura volt, négy hajdút nevez meg, kik Beren-re valók voltak. Ezek: Tekerő, Szemők, Oka (Ogua) és Vacsed (Wached), kiket Miklós úr szintén elhagyományoz.43 Azután csak a XV. század utolsó negyedében találkozunk ismét a falu nevével, a Szeri Pósafi birtokok felsorolásánál. Mikor t. i. Mátyás király 1471. decz.-ben e birtokokat Ország Mihálynak és N. Ungornak eladományozta, a Csongrád-megyében fekvő Derek-egyház és Korhány közt megnevezi Bere-t is, melynek nevét azonban ugyan csak a király, a beigtatás tárgyában az aradi káptalanhoz intézett rendeletében, már Berchenek irja s így irja maga a beigtatást teljesítő káptalan is. A helységet utóbbi   okiratok is szintén a már említett két falu közt sorolják fel.44

Neve eredetileg személynév volt,45 mely után az ország különböző részeiben több falut jelöltek meg. Helyét a szentesi és szegvári út közt kereshetjük, a Török Imre földén hol sok régi faragott kőről beszélnek.

A XIV. században Batida és Gorzsa földesurainak, a Becsei családnak, tulajdonukat képezte. Bod előneve arra mutat, hogy egy birtok-testet képezett Bod-hidával és Bod-gorsájával. A közös alapító nevéről Batida alatt szólottunk.

Különben csak az 1340-iki adománylevélben találkozunk vele, mely szerint a kalocsai káptalan Károly Róbert királyunk rendeletére a már említett Becsei Töltöst a falu birtokába beigtatja.

Helyét a batidai templomtól 4—5 km.-nyire fekvő Nádas-halom mellett találjuk meg. a Keleti Adolf földén, mint a hol Varga tanár 1896-ban soros sírokat ásatott fel. A csontvázak nagyobb régiségre mutattak, de melléklet velők nem volt. (1. Gorzsa alatt).

Csomorkány m. város.

Neve a Csomor ős magyar névtől ered, melyet szintúgy használtak és használnak köznévnek,46 mint. családnévnek. Utóbbi minőségét tekintve, róla majd változatlan, majd módosított alakjában, haza szerte eleitől fogva nagyobb-számú helységet neveztek el.47 Tudvalevőképen a régiek a mi mostani cs betűnket nem írták, hanem annak hangja jelölése végett majd t, th, majd, még inkább ch jegyeket használtak, a mint ezt már Barcz alatt példákkal világosítottuk. Innét van az ingadozás helységünk neve leírásában is. Ezért írták a mai Tömörkényt Chemerken-nek,48 Csomorkánt viszont Tomorkannak is. A csomor szó származása és jelentése nem bizonyos, valószínűen a csomó-val foglalható össze, a minthogy volt Csőm (Chom) személy és család is,49 melytől a Csomor-szó eredhetett, mivelhogy az -or személynév képző eléggé ismeretes.50 S épen ezért, mert ős magyar nevek állnak rendelkezésünkre, nem szükség sem a csomorika nevű vízi növény szláv eredetére vissza mennünk,51 sem a török nyelvhez folyamodnunk, melyen a falu neve azt jelenthetné, hogy sáros mocsár,52 — habár egyébként a hely fekvése ez utóbbi értelmezést ajánlaná is.

Nem ily egyszerű és könnyű dolog annak eldöntése, hogy a név -kán végszótagáról mit tartsunk? Ha az ide való ős magyar névnek elnémetesedését föltehetnők, mondhatnók azt az ó-német -ken változatának, mely az angolban és új németben is kicsinyítő képző. Minthogy itt kunok is laktak, tekinthetnők azt kun eredetű képzőnek. Meg is van az e nyelvben, csakhogy részelői jelentéssel,53 úgy hogy az itt, egy személyi és földrajzi elnevezésnél, alkalmazást nem találhat. Helyesebb tehát azt állítani, hogv itt a Csomor személynévnek magyarosan kicsinyített alakjával Csomorka-val van dolgunk, a minő kicsinyítésre a határunk történetéből ismert Szeri Pósafi Gáborko54 a városunkban is ma is létező Balika (= Bálintka), Bandirko (= Bandika), Ivánka stb. családok nevei is szolgáltatnak példákat, de ma is csaknem minden nevünk tudvalevőképen nyújt analogiát.55 Ily módon a Csomorka-nak már csak -n vagy -an képzőre volt szüksége, hogy földrajzi nevünk előálljon. E képző ismeretes is, még pedig oly sok nyelvben, hogy itt a nyelvek közt való választás okoz még nagyobb nehézséget. Mert feltaláljuk azt nemcsak régi magyar közneveinkben,56 hanem Árpád kori községneveink közt is,57 de feltaláljuk egyszersmint a török, kun,58 mongol-tatár59 és az oláh60 nyelvekben is.  De   mégis leggyakoribb e képző a szlávoknál,61 úgy hogy külföldön és hazánkban nagy bőségben vannak az ezzel formált köz- és tulajdonnevek.

S tekintve már most, hogy ily tulajdonneveket ország szerte mind régen, "mind napjainkban legnagyobb számmal a tótok és ráczok lakta vidékeken találunk, hogy e népek a magok képzőit magyar nevekhez is alkalmazták,62 hogy határunkban a közép korban tényleg tótok laktak, s a csomorkányi templom tövében levő sírleletek közt előforduló hajgyűrük is rájok utalnak, s hogy végezetre a magyar -any, -eny képző részelői jelentésénél fogva személynevek mellé nem tehető: kénytelenek vagyunk úgv ítélni,   hogy   Csomorkány   végső   képzőjében is szláv elem lappang, s hogy e szót ily módon félig magyarnak, félig szlávnak, vagyis fele-másnak kell tekintenünk, a minő keveredésre egyébiránt minden nyelv számtalan példát szolgáltat.

Maga a hely, mint e munka első részében említők, már az ó korból és a régibb közép korból emberi telepek nyomait őrzi, István király alatt pedig az Ahtum-féle többi jószágokkal együtt a Csanád nemzetség birtokába ment át. Legalább ezt gyaníthatjuk onnét, hogy 1247—1262-ben e vidéken e nemzetségnek voltak nagy birtokai, melyeknek egy része, mint ezt az általános részben láttuk, a tatárjárás utáni új telepítés és intézkedés alkalmával nevét is e család tagjaitól nyerte. Ezek közt találunk t. i. két Csömört, kik közül az idősebb a XIII. sz. elején élt, kit tehát a hely megalapítója gyanánt tekinthetünk, mert a II-dik Csomor idejében (1256) a falut a nemzetség tagjai közt már megosztva találjuk.63

Idővel, t. i. 1437-ben, a falu, mint a hód-vásárhelyi uradalom egy része, a Szekcsei Herczeg és Hédervári családok közti egyezség tárgyát képezte, mikor is az több szomszédos helységgel, u. m. Abrány, Tarján, Szt.-Mihály-utczája, Sámson, Donát-tornya, Kutas stb. Szekcsei Rafael bosnyák püspöknek s testvéreinek, Filepnek és Pálnak jutott.64 Néhány évvel később a Her- czegek már a birtok fele részével is megelégedtek, s erre nézve az új egyezség létre is jött.65 Hunyadi János országkormányzó azt tévedésből meg is erősítette, mely után azonban csakhamar kiderült, hogy az uradalomhoz voltaképen sem egyik, sem másik peres félnek nincs joga, mivelhogy azt Zsigmond király már előbb Hunyadinak ajándékozta, kinek az attól fogva tényleg birtokában is volt.66 Hunyadi László tehát édes atyja tévedését észrevevén, a maga és testvére, Mátyás, nevében óvást tett az ellen, hogy atyja ez uradalmat Hédervárinak vagy a Szekcsei Herczegeknekátengedje.67 Így történt,hogy Hunyadi János, kinek az országos gondoktól saját, különben is rengeteg uradalmai ügyeinek nyilvántartására elég ideje nem lehetett, figyelmeztetve lévén elkövetett hibájára, azonnal maga tette rá kezét a hód-vásárhelyi és csomorkányi birtokra, úgy hogy 1450 jún. 9-én az ország rendei már azt bizonyítják, hogy a csanádi káptalan abba őt a főrendek ez évi márcz. 3-iki határozata alapján ujra beigtatta.68 V. László azonban pár év mulva maga vette át az ország kormányát, s ekkor Hunyadit, hihetően ellenségei ármánykodásai következtében, ez uradalmától ismét megfosztja s azt Harapkói Botos András leányainak, t. i. Annának, Szekcsei Herczeg Pálnénak és Margitnak, Bazini Gróf Györgynének s ezek férjeinek adományozza, erről kiállított levelében azt állítván, hogy az uradalom, melyhez ekkor Kutast és Szent-Mihály-utczáját már nem számították,   András   urnak  s   ő   utána   fiának.

Botos Györgynek, lettek volna tulajdonai, kik is annak életök végeig mindketten békés élvezetében lettek volna,69 a mi azonban a fentebb ismertetett tényállással nem fér össze, bár tudvalevőképen András úr egyike volt az ország leghatalmasabb és legerőszakosabb fő urainak. (3 volt az nevezetesen, a ki I. Ulászló király jelöltsége ellenében Erzsébet, az özvegy királyné, mellett társaival együtt síkra szállott, azonban Hunyadi János vajda és Ujlaki Miklós macsói bán által Szék, vagy a Czikádori monostor, mellett meg veretett, mely alkalommal „a kegyetlen ember maga is kegyetlen halál nemével mult ki".70 A fiatal László király azonban csakhamar megbánta a Hunvadin elkövetett méltatlanságot s a hód-vásárhelyi uradalmat Csomorkánynyal s több ahhoz ez úttal ujonan csatolt birtokkal együtt a nagy hősnek 1456-ban visszaajándékozta.71

Ettől fogva a hely nehány évig a Hunyadi család háborítatlan birtokában maradt. Mátyás ugyan a királyságot átvevén, több e tájon eső faluval együtt Csomorkányon is túl akart adni: de özvegy édes anyja, Szilágyi Erzsébet, ez ellen az aradi káptalan előtt törvényes óvást tétetett s Albert csanádi püspököt és Lábatlani Jánost, kik a falukat meg akarták szerezni, eltiltotta azok birtokba vételétől.72 A király azonban ott, a hol az országos érdekek kívánták, ép" oly keveset törődött a maga vagyonával, mint édes anyja tilalmával, s így történt, hogy Rácz-országból beköltözött jó vitézeinek, Jaksics Istvánnak és Demeternek, mindjárt a következő évben egy nagy uradalmat t. i. a nagylakit alakítván és adományozván, ehhez közelségénél fogva Csomorkányt is odakapcsolta.73

A Jaksicsok s az országba velök együtt beköltözött ráczok pedig szilaj és rakonczátlan emberek voltak, a mely erkölcsből volt elég Magyarországban is. Ily embereket könnyű volt kitörésre és zene-bonára bírni, főleg mikor a földesúri bíztatás és utasítás is közbejátszott Ilyen eset adta elő magát az 1469. decz. elején Csomorkányon. Jaksics István, Demeter és Vuk t. i. itteni jobbágyaikat, szám szerint 53 embert, kirendelvén, ezek a szomszédos Szénás faluba rontottak s az ottani földesúr, Maróthi Mátyás macsói bán, gazdatisztjének, Bicsei Gergelynek és még két jobbágyának buzáját, a mi megért összesen 100 arany forintot, erőszakosan elfoglalták, szekerekre rakták és elvitték. Maróthi az erőszakos kártételt bepanaszolta a királynak, ez pedig Békés vármegye hatóságát bízta meg a vizsgálattal. E kihágásban a falu következő lakosai vettek részt:

Időközben Csomorkányon a csanádi püspök is birtokot szerzett, kinek a környékben különben is terjedelmes jószágai voltak. De a békés természet a püspök jobbágyainak sem tartozott erényei közé, mert a csomorkányiak összefogva a püspök szent-lőrinczi és hegyesi jobbágyaival, Szilágyi Erzsébet komlósi, szente-tornyai, királysági, donát-tornyai és csaba-csűdi jobbágyait háborgatták. E viszálkodás kiegyenlítése végett a nagy-asszony a maga gazdatisztjeit Vásárhelyre rendelte összegyülekezni.75 Ennek azonban nem sok eredménye lehetett, mert a jobbágyok uraiktól tanulták a garázdaságokat. Ők voltak azok, közéjük értve a csanádi püspököt is, kik Szilágyinéra nézve a legnagyobb galibát csinálták, úgy hogy a szegény özvegy alig győzött a tulkapások ellen óvakodni. Tíz levele van ma is a nagy-asszonynak, melyet felhatalmazás, utasítás és körlevél alakjában az országban szanaszét lakó gazda-tisztjeihez, a mint ő nevezi (comes), ispánjaihoz, a maga jogai megóvása végett intézett, s ezek közt   van  az a megbízása, hogy itteni ispánjai a csanádi püspököt Csomorkány, Hegyes és Szent-Lőrincz megvásárlásában és beigtatásában akadályozzák meg.76

Az ezután következő évtizedekből semmi sem maradt ránk a faluról, csak azt tudjuk, hogy az folyton a Jaksicsok birtokában volt, kiknek fiatalabb sarjai ez idő alatt teljesen megmagyarosodtak s a szomszéd földes-urak nemzetségével családi összeköttetésbe léptek. Csupán il. Lajos király idejéből hallunk ujabban a faluról ismét egy ahhoz hasonló történetet, a minőt fentebb elbeszéltünk, csak hogy most a csomorkányiaknak jutott a szenvedőleges szerep. Ezúttal, ugyanis, Jaksics Márk panaszkodik a király előtt, hogy a csanádi kanonokok 20 m.-kopáncsi jobbágyot felfegyvereztek, kik rátörtek az ő Csomorkány falujára, s itt Márk úr jobbágyán, Barrabás Miklós zselléren, kegyetlen erőszakoskodást követtek el, a mennyiben őt minden hibája nélkül „keményen megpálczázták, aztán pedig a helységből kihuzván, félholtan a csomorkányi mezőn hagyták". A király ennek következtében az aradi káptalant megbízta a vizsgálattal, a mi megejtetvén, az aradi tisztelendő urak jelentették, hogy a panaszt egészen alaposnak találták, miért is csanádi kartársaikat s ezeknek a kihágásban részt vett jobbágyait a királyi személyes jelenlétű törvényszékre megidézték.77

21. sz.

A falu helyét a Bartha Sándor tanya földén, a vásárhelyi sámsoni út kanyarulatánál fenálló puszta templom kétségtelenül mutatja. Egy domb tetején emelkedik ez,78 melyet fél oldalról szélesen elterülő és messzire elnyúló víz medrek,79 fél oldalról pedig alacsony földhátak és magaslatok élénkítettek, mely utóbbiakon a község házai épültek volt, mivel azoknak a templomközelében a domb csekély terjedelme miatt helyök nem lehetett.

22. sz. A csomorkányi puszta templom 1899.

Ép' így építették, víz közepén kiálló magaslatra, az ur-népiek is templomukat. Maga a rom legérdekesebb emléke egész határunknak az Árpádok korából. Kértemre dr. Tergina Gyula tanfelügyelő úr 1892. nyarán megásatta annak környékét és szentélyét, Szappanos Péter főgymn. akkori rajztanár ugyan ez időben pontos rajzot vett fel alapjáról, Varga Antal tanár és régiségtár-őr pedig 1895-ben az említett magaslatokon több helyen tett ásatások által felkereste a falu  nyomait.  Magából a templomból északon, a két külső pillér között 106 m. hosszú, és 5 m. magas fal. az északnyugoti sarok-pillér mellett   déli    irányban   3    m. hoszszú   és 4-8   m.   magas   fal állott  még   fen,   a   délnyugati sarokpillér   mellett   pedig   keleti irányban 4-2 m. hosszú  és 5-2.m. magas fal maradt meg, a melyen egy kis csúcs-íves ablakrés   látható.   Az   alap   azonban    még   mindenütt   teljesen meglevőnek találtatott.   Megásták az éjszaki oldalon levő sekrestyét,  a  szentélyt,  a fő bejáratot,   s  kívül   az   északi   fal mentében   északdéli   irányban egy    széles    árkot   húztak.    E közben  nagy mennyiségű   emberi csont halmazra, régi agyag cserepekre, kisebb-nagyobb vas darabokra, s néhány bronz haj gyűrűre találtak, de bolygatlan sírt sehol sem fedeztek fel.

23. sz A csomorkanyi templom alaprajza

Különösen sok volt az ossariumban a csont, felnőtteké és gyermekeké rendetlenül halomra hányva s földdel összekeveredve. Itt egy kis ezüst karikát is leltek. Az égés nyomai több helyt, de különösen a szentélyben, kétségtelenül mutatkoztak: a mi arra vall, hogy az építmény tűz által pusztult el. A munka végeztével az árkok és gödrök földdel ismét betömettek, keményen lefurkóztattak és a rom környéke  előbbi   állapotába   helyeztetett   vissza.

24. sz. Csomorkányi lelelek a közép korból.

A templom jól égetett téglából épült. A falba csak egy helyen van berakva egy szabálytalan alakú s" külső oldalán faragott terméskő, ilyen azonban a romok közt több darab is találtatott.  Az   egésznek  alkata  a  legegyszerűbb  formájú, egy szentélyű, félkör alakú apsissal biró, késő románkori stylú templom, s mint ilyen a XIII. sz. elejétől a XIV. sz. közepéig épülhetett. A templom vidékéről az egykorú falu bel- és külterületéről tűzhelyek és katlanok nagyobb számban tűntek elő, gyűjteményünkbe pedig agyag edények ép és tört állapotban, apró ezüst pénzek, egy harang-öntvényből készült csengetyű (Tót Péter földéről), széles vas patkó és réz gomb, zöld üveg gyöngy, vas kard (Hajnal Pál tanyáján) kerültek. A haj gyűrűk, melyek az érmek által igazolt XII. századbeli szőllősi haj gyűrűkkel, a vereshalmiakkal, nemkülönben a szomszédos orosháziakkal80 egyeznek, nemcsak a mellett tanúskodnak, hogy itt régen szlávok laktak, hanem egyszersmind a falu nevének szlávos képzőjét is beigazolják.

Csupán egy oklevél szól róla, mely 1466 jan. 19-éről keletkezett. E napon, ugyanis, Mátyás királv levelet írt a csanádi káptalanhoz, meghagyván ennek, hogy Teleki Varjasi Jánost és Bizerei Jánost igtassa be a Csanád megyei Csorvás-egyháza puszta birtokába, mely Sóstó-egyházával, Gellért-egyházával és Apácza-kutával együtt a Csanád megyei Monyorós-Fecskés tartozékát képezi, s melyek azelőtt édes anyja, Szilágyi Erzsébet, hagyományából a király tulajdonában voltak. — A levélből azt látjuk, hogy az egykori falu határa ekkor már pusztaságban állott, s a tulajdonjog a király levele értelmében a nevezetteken kívül Tercsi Lászlóra, a Mihály fiára s Bizerei mostoha fiára, Almási Tatár Jánosra és testvérére, Jakabra is kiterjesztetett. A beigtatás feb. 10-én, tehát igen gyorsan, megtörtént, a mint várható is volt a királyi embertől, Teleki Tercsi Mihály-tól, mivel ő atyja volt a javadalmasok egyikének. Azonban a szomszéd orosházi és csomor-kányi földesurak is résen állottak s mikor Mihály úr a csanádi kanonokkal, Gyolcs György mesterrel, Apácza-kután megjelent, a szomszéd földesurak tiltakozásukkal minden további eljárást megakadályoztak.81

Helye Csomorkány, Orosháza és Apácza-kuta közt kereshető.

Nevét a helyi hagyomány szerint „egy ott épült derék háztól vette" volna.82 Azonban, bármily természetesnek és könnyűnek lássék is első tekintetre ez a magyarázat: még sem fogadhatjuk azt el arra való tekintetből, mert a régibb századokból a Dereg személynévtől és ennek Drug.83 Durug,84 Droch,85 Doroch,86 Dorog87 változataitól részint minden toldás nélkül,88 részint különféle toldásokkal ellátva,89 ország szerte számos helységet neveztek el. Ez eljárás alól kivételt mi sem képezhetünk, úgy hogy annál fogva a mi helységünk nevében is egykori földesurának nevét kell látnunk megörökítve, ki a falut alapította s azon a helyen templomot is építtetett. A személynév tője, mint sok más ős nevünké, mai nyelvünkön nem ismeretes, hihetően nem is magyar eredetű s talán a szláv druh-val (= pajtás) függ össze, vagy még inkább a Drag (Drakuli), Drak személynevekkel, melyek magyar nemesi nevekbe (Drágfij is átmentek, az oláhoknál pedig különösen divatban voltak és vannak.

Hogy melyik Dereg vagy Dorog volt a hely alapítója, nem tudjuk, mert e személynevet régen több előkelő nemes viselte: hanem mivel a Gut-Keled nemzetség ágazatainak, a Guthi Országoknak, Zelemérieknek, Maróthiaknak és Szokoliak-nak is voltak ezen a vidéken birtokaik s e nemzetségnek volt Dorog ága, mely a XII—XIV. századokban virágzott s ennek Ördög János nevű sarja is: valószínű, hogy a mi helységünket e család valamelyik tagjáról nevezték, annyival inkább, mert Derek-egyházának Ördöngös-egyháza épen tő-szomszédságában esett.

A helység élete azonban nem volt nagyon tartós, mert mikor az okiratok, 1456-ból, először említik, még pedig a hód-vásárhelyi uradalom tartozékai közt, melyet V. László király ez évben Hunyadi Jánosnak újra adományozott:90 már akkor csak a puszták közé sorolják, még pedig Gorzsa és Szilas-egyház közt. A puszta ekkor ép' úgy, mint Ráros, Csorvás is, Csanád megyéhez tartozónak említtetik. Ez időben két ilyen nevű puszta volt e tájon, mert a királyi levél Ráros mellett egy „másik Derekegy házát" is megnevez, mint szintén a nevezett uradalom tartozékát. A pusztában pedig Szeri Pósafi Istvánnak is volt birtokrésze, mert mikor ennek magva szakadtával a leányági örökösök a Maczedóniaik, Forgácsok és Gesztiek a gazdátlan örökséget magoknak követelték, Szentes, Temerkény és Mágocs közt Derek-egyházát is megnevezik, mint a melynek bírásához a csanádi káptalan előtt jogot formáltak, s mint a melynek eladományozásától Mátyás királyt, birtokba vételétől pedig Guthi Ország Mihály  nádort és fiait tilalmazzák.91

A jogkövetelők az óvástétellel tulajdonkép' elkéstek, mert a király már előző évi decz. 21-én elajándékozta a jószágokat s az aradi káptalant utasította, hogy a beigtatást az új birtokosokra nézve teljesítse. A káptalan a vett parancshoz képest a következő év virág-vasárnapja táján el is járt dolgában és sehol ellenmondással nem találkozott: így hát a király a gazdátlan uradalmakat s ezek közt Derek-egyházát is nev. nádornak és egy másik hű vitézének s udvari tisztjének, Nádasdi Ongor Jánosnak, végleg oda adományozta, a mint erről az 1475. jún. 3-án kiállított, kettős királyi pecséttel ellátott s ma is meglevő hártya oklevél tanúskodik.92 Ez időben e pusztát Berével és Korhánynyal együtt már Csongrád megyéhez számították.

Az új birtokosok kezén a hely ismét benépesült s faluvá lett, bár azt Guthi nádor, úgy látszik, egészen Ongornak engedte át, mert a későbbi oklevelekben már csak az utóbbik névvel találkozunk. A század utolsó évében, ugyanis Ongor Miklós és János emelnek panaszt a király előtt, hogy a nyúl-szigeti apáczák donáti és királysági gazdatisztje, Cseke Barnabás, valami 150 jobbággyal a Csanád megyei derekegyházi határba tört s az itteni Kórógy-háza nevű tavat lecsapoltatván, abból a halakat kifogdostatta, a derek-egyháziak hálóit széthányatta, azoknak a tó partján levő kunyhóit felgyújtatta, egyet pedig a jobbágyok  közül,  t. i. Aracson Lászlót, a ki történetesen a tónál kün volt, irgalmatlanul megveretett és keresztülszúratott. A kár 200 arany forintra tehető. A csanádi káptalan által megejtett vizsgálat a panaszt mindenben alaposnak találta, miért is az apáczák és ezek tisztje, a hatalmaskodásban részt vett jobbágyokkal egyetemben, törvénybe idéztettek.93 Ongorék azonban magok sem sokat késtek a megtorlással s a kölcsönt kétszeresen visszaadták. Mert ők meg Tornyai Jánossal, a derek-egyházi másik földesúrral kezet fogva, jobbágyaikat az apáczák donát-tornyai kaszálója ellen küldték s ezt erőszakoskodások közt levágatták a magok számára; — majd, ezzel meg nem elégedve, még azon esztendőben a Kék-tó nádast, melyben a nádvágást a három szomszédos falu, t. i. Derekegyháza. Donát-tornya és Mágocs eddig közösen élvezték, a maguk számára szintén hatalmasul lefoglalták s abból az apáczák jobbágyait durva tettlegességek közt kiverték.94

Mikor a király a maga gyermekeinek nevelőjét, Gersei Pető Jánost a Szeri Pósafi uradalmakkal megajándékozta, melyekhez a falunak egy része is tartozott, az új tulajdonost Derek-egyháza birtokába is beigtatták. E beigta-tásról szóló káptalani jelentésből tudjuk, hogy a faluban rajta s a már említett Tornyain kívül Micskei László és Ramocsa-Ellés Filep nemes uraknak is voltak birtokaik. E beigtatáson a szomszéd földesurak itteni jobbágyai, Ferenczi Kelemen és Miske Adorján is részt vettek.95

Ettől fogva  a  falut   az   Ongor   örökösökre nézve elveszettnek kell tekintenünk, bár úgy látszik, hogy Pető János sem sokáig örvendhetett bírásának. Mert Ongor János hátramaradt neje néhány év múlva oly értelmű tiltakozással küldte a maga második férjét, Dolhai Pétert, a pozsonyi káptalan elébe, hogy ott óvást tegyen az ellen, hogy Ulászló király az ő elhalt férjének, Ongornak, javait s ezek közt a derekegyházi rész-birtokot eladja, vagy bármikép' eladományozza, s hogy ezeket Balassa-gyarmati Ferencz vagy bárki más megvásárolja vagy egyébként birtokba vegye, a miről Verbőczi István kúriai főjegyző irást adjon ki.96 Nem olyan idők voltak ezek, hogy az özvegyek és árvák panaszát, mert Ongornak egy Katalin nevű hajadon leánya is maradt, oda fen a királyi udvarban, a felszínen levő hatalmasok ellenében meghallgatták volna.

A régi falu fekvését s leleteit, mivel az most már idegen területbe esik, a helyszínén nem nvomoztuk. Valószínű, hogy azok a mostani község helyén keresendők, t. i. abban a településre igen alkalmas zugban, melyet a Nyálas-ér a Kórógy folyóval képezett s hová az uradalmi majorsági épületeket már a múlt században is helyezték. Ettől északra, az ér túlsó partján terült el a régi falu határát mutató Pap-telekje, melynek közeli szomszédságában, nyugotra, a jelen századból is ismert göböly kút volt látható.97 Ez utóbbi elnevezés azonban már a gr. Károlyiak gazdálkodására mutat s így nagyobb régiségre igényt nem tarthat. E Derek-egyházán kívül volt egy  másik   Derek-egyháza   is,   mint  a   Hunyadi János  adománylevele  világosan   írja,  az   elsőtől hihetően délnyugati irányban.

A falut az írások 1471-ben Csongrád, 1499-ben Csanád megyéhez számították.

Domándí Míhály-telek puszta.

Földvárhoz tartozott   1476-ban.   (L. Földvár alatt.)

Eresztő-telek puszta.

Mint  Földvár tartozéka említtetik 1476-ból. (L. Földvár alatt.)

Erzsébet vagy Szent-Erzsébet falu.

Új-városból, a mai H.-M.-Vásárhely egyik külvárosából, Makó felé indulván, a város szélén fekvő vámháznál két felé ágazik az út. Balra visz az erzsébeti út, jobbra pedig a makai. Amazon az Erzsébeti-dűlőre, vagyis a rég elenyészett Szent-Erzsébet falu határára megyünk, melyen a város szélétől mintegy 8 km. távolságban, jobbra kitérve az útból, Csáki Lajos tanyájára, az ú. n. Erzsébet-telek található, mely az országúttól mintegy 100 s a Czirják-ér medrétől mintegy 130 m. távolságban, emelkedett térségen tűnik szembe. Itt még 1893-ban is a felszínen levő tégla és kőtörmelék mutatta az egykori templom helvét, a mikor t. i. itt Pető Ferencz felügyelete mellett ásattam, midőn is közel a földszínéhez bolygatatlan emberi csontvázakra akadtunk, a mi a földtulajdonos azon állítását, hogy e part régen magasabb volt, de az 1871-diki árvízi védekezéskor a tetejét lehordták, igazolta.

25. sz.

A csontvázak mellett egy ezüst fülbevalót és egy drb karinthiai, XIII. sz.-beli kis ezüst pénzt találtunk; ettől kis távolságra, a föld színétől egy ásó-nyom mélységben, a kőtörmelék és a maiteres föld közt, egy aranynyal bevont ezüst karperecz csillant elő, mely az előttünk lopva itt ásogató kincskeresők turkálásai következtében távolíttatott el a mellette szétszórva heverő csontvázaktól. Mintegy két ásó-nyomra a földszínétől a templom alapjára is rátaláltunk, mely igen keményen megfurkózott földre volt rakva. A templom déli oldalán, egy méternyi távolban az alaptól, 180 cm. mélységre a föld színétől, egy 210 cm. hosszú, 60 cm. széles és 80 cm. magas tölgyfa koporsó maradványai tűntek elő, melynek földdé vált részeit mindenütt tisztán láttuk, néhol azonban még összefüggő korhadt fa darabjai is kerültek felszínre. A koporsóban egy, a szokottnál nagyobb férfi csontvázat s mellékletképen négy drb XII—XIII. sz.-beli í'risachi ezüst pénzt találtunk. A kémlelő árok másik végén egy másik csontváz feküdt szintén fa koporsóban, bal lába térdben eltörve s a jobbikra téve, mely utóbbinak alsó lábszár csontja szintén eltörve volt, de még a halott életében hibásan összeforradt. Különös, hogy mindenik tetem mellére az eltemetéskor egy-egy egész téglát fektettek. A templom másik oldalán is akadtunk bolygatatlan sírokra s ezekben felnőttek és gyermekek csontvázaira, némelyik sírban 2—3 egyénéire is. Némelyik csontvázon s a körülötte levő földön a bemeszelés nyomait láttuk.   Ezek  közt ujra találtunk két, egymásra hibásan tett s összeforradt lábszárcsontot és egy fél-kar nélküli csontvázat.

A templom tégla alapja csak egy helyen volt már meg. Egyébünnét a föld előző tulajdonosa felszedette s elhordatta a téglákat: de megvolt köröskörül mindenütt, tisztán kivehetőleg, az alapját képező jól furkózott föld. Ez sárga és fekete földből készült, egy-egy arasznyi vastagságban váltakozva soly keménvre verve, hogy ásónk alig fogta. A környezetben és felásott árkokban homok és már-ványkő darabokat is leltünk; ilyeneket a tanyabeliek már korábban és több ízben találtak olt s azokat el is hordogatták. Igen sok volt a vas szeg a kiásott törmelékben és földben, a mi azt mutatja, hogy a templom és berendezése egyszerre pusztult el. hihetően tűz által. Ugyan csak az ásatások alkalmával találtunk még III. István (1161) érmét, a rozsda miatt ketté törve; másalkalommal, szinténe  vidékről, Hajdú Sándor útján került gyűjteményünkbe 4 drb, IV. Istvánféle (1161 — 1173) réz érem, s ismét más alkalommal a templom környékéről 8 drb, II. Endre korabeli rézpénz, mely azonban nem jutott birtokunkba.

26. sz.   A szent-erzsébeti templom alapja.

A község, az érmek tanúságai szerint, II. Endre királyunk kegyes életű leányánál, kit csak 1251-ben igtatfak a szentek közé,98 (bár IV. Béla királyunk már 1249-ben megengedte, hogy tiszteletére templomokat építsenek),99 régibb: és így nem róla, hanem az evangéliomi Erzsébetről, Keresztelő János anyjáról, neveztetett.

27. sz. Szent-erzsébeti, közép kori leletek.

Az ugyan ilyen nevű, méltán szép hírnévnek és hódolatnak örvendő magvar király-leány — kinek életét és dolgait a németek népies hite oly bájos vonásokkal rajzolja — minek utána Thüringiába nevelkedett: ott ment férjhez, ott viselte szenvedéseit, ott követte el csoda tetteit, ott temettetett el s tetemeit is ott emelték ki.100 Nálunk kevésbé volt ismeretes, mert tisztelete korántsem volt úgy elterjedve, mint más szenteké, kiknek némelyikéről101 haza szerte 40—50 falut is elneveztek, míg Szent-Erzsébet nevű falut alig ismerünk 8—10-nél többet,102 ezeket azonban már abból az időből, mikor a magyar király-leányt is a szentek dicsfénye övezte. Ez utóbbik tiszteletére egyébbként a püspöki székes egyházakban és más helyeken is oltárok103 és templomok104 állíttattak. A gróf Schlick számára határunkról készült 1701-diki összeírás szerint105 ugyan — „Escher-wet-pusztán van egy halom, melyben egy szent van eltemetve, kitől az nevét is vette" : de kétségtelen, hogy  így csak a nagyzó   helyi  hagyomány beszélhet, mert hiszen közönségesen tudva van: hogy a szent király-leány tetemei a thüringiai Konrád által egyenesen e czélra épített marburgi szép Erzsébet-templomban nyugosznak: különben is a szentek tetemeit, főleg a közép korban, midőn a szent ereklyék kereslete igen nagy volt, nem szokták egy olyan erős kath. országban, mint a mienk, a pusztában kün felejteni.

Mert a mi Erzsébetünk valószínűen már a tatárjárás alatt pusztasággá változott. A templommal és egyházközséggel együtt megszünt létezni a falu is, s határa a szomszéd községekéhez csatoltatott. Már 1478-ban is csak mint pusztáról vau róla említés, melyet t. i. Dóczi Péter Vásárhelyivel együtt magának megszerzett.106 Bercsényi Imre is mint olyat említi 1659-ben.107 Nem is ülték meg előbb, mint a hódoltság idején, mikor vele. mint faluval, fogunk ismét találkozni.

Fecskés vagy Mogyorós-Fecskés falu.

Igy nevezték a fecske madárról, mely itt nagyobb mennyiségben tanyázott. Előnevét pedig a mogyorótól kapta, mint a mely gyümölcs itt hajdan vadon termett. Ezt régen monorosnak, monyorosnak írták,108 mely szóval a hon távolabbi részeiben is több helyet neveztek el.109 Az előnév által való megkülönböztetésre itt annyival inkább szükség volt, mert magában Csanád vármegyében is több Fecskés falu volt, nevezetesen, a második Szemlak mellett, a harmadik pedig, t. i. Kis- vagy Komlós-Fecskés, Mező-hegyes és Komlós közt.

A mi Kecskésünket V. László király levele110 1456-ban Szőllős és (Peres) Kutas közt említi, a hol az valósággal is feküdt, s hol az vizeinek és legelőinek bőségénél fogva derekas falut képezhetett. A király t. i. ez évben a mi M.-Fecs-késünket s a körülfekvő nagyobb számú helyeket, köztük Holdat és Vásárhelyt is, új adományképen Hunyadi János országkormányzónak ajándékozta, a ki azokat egyébként már Zsigmond kir. ideje óta bírta. A nagy hazafi halála után özvegyének, Szilágyi Erzsébetnek, birtokába jutott a falu, de a Csanádi püspök, Hangácsi Albert és Lábatlani János is rátették a czélt, úgy hogy az özvegy szükségesnek látta ezek szándéka ellen az aradi káptalan előtt óvást emeltetni,111 a mi eredményes is volt. mert Hangácsi utódai idővel is csak a tizedét tudták falunknak megszerezni. A mint azonban Erzsébet nagy-asszony meghalt, Mátyás király a falut s a hozzá tartozó pusztákat, u. m. Csorvás-egyházát, Apácza-kutát Sóstó-egyházát és Gellért-egyházát édes anyja hűséges tisztjének s a maga munkácsi várnagyának. Teleki Varjasi Jánosnak s általa Tercsi Lászlónak, fele részökben pedig Bizerei Jánosnak s általa mostoha fiának, Tatár Jánosnak és testvérének, Jakabnak ajándékozta,112 kiknek a birtok annyival inkább kezökre esett, mert Varjasi és Tercsi a vármegye egyéb részeiben már korábban is bírtak. A beiktatás alkalmával ugyan némely szomszéd földesurak nehézséget támasztottak, a mint ezt fentebb előadtuk, de ezt sikerült az adományosoknak elhárítaniok, s a falut és tartozékait birtokba venniük. A hatalmas szomszédok azonban nem nyugodtak, s nemcsak Fecskést, hanem Varjasinak egyéb itteni birtokait is, nevezetesen Teleket, Bagdot és Földvárt el akarták foglalni, úgy hogy a várnagy szükségét látta annak, hogy a püspök (ekkor Szokoli János) és a nagy-laki Jaksicsok eme jogtalan terjeszkedése ellen a leleszi konvent előtt óvást tegyen s a királyt is intse a jószágok eladományozásától.113 A szomszédok terve ily módon meghiúsult de Varjasiék nem lehettek teljesen megnyugtatva, mert a birtokon néhány évvel ezután túladtak. Az új tulajdonosok, nevezetesen Kerei Foris és Posegai Gáspár azonban szintén nem sokáig érezték magokat biztonságban, mert a király előtt jelentették, hogy „falujoknak, a Csanád megyében eső Monyorós-Fecskésnek, mely őket teljes joggal illeti meg, a törvényes határjárásra és új határdombok emelésére igen nagy szüksége van," miért is a király a Csanádi káptalant a határnak újonan megjelölésére utasította.114  Valószinü, hogy a falu ismét nem sokáig maradt e birtokosok kezén sem, a mennyiben t. i. néhány évtizeddel később Monyorós-  egyház úgy említtetik, mint a szomszéd Orosháza hatalmas földesurának, Komlósi Ferencznek, pusztája,  mely ekkor szállott leányágra.115

28. sz. Fecskési leletek a középkorból.

Fecskés falu belterülete azon a helyen keresendő, melyen  most a Fejes József, Fejes János, Héja Sándor és Muzsik István tanya földeik feküsznek, de elnyult a Kóti Lajos és a Bodosi-féle tanyákig is. A környéket 1894-ben Oláh Imre tanár kutatta át és több helyen eszközölt ásatásai után végre a Muzsik-tanya udvarában találta meg a soros sírokat, emberi csontvázakkal, nem különben a templom helyét mutató tégla darabokat és az ez alatt elnyúló furkozott alapot, előbbieket azonban már előzetesen ismételve szét hányták és feldúrták a különféle kincskeresők. Ezek szándékát az a körülmény könnyítette meg, hogy a halmot, melyen egykor a templom állott, újabban, több mint egy ölnyi mélységre elhordták, a mikor az alap maradványai jóformán napfényre kerültek. A csontvázak fejei leginkább nyugatra voltak fektetve. Sír melléklet egy agyag orsó karikán kívül nem találtatott De a falu határának más részéből (Muzsik István földéről) régiség-tárunkba kerültek egy bronz hajgyűrü. egy szarvas agancs, egy őz agancs, egy kasza és fenőkő darab, két kis csésze töredéke durva szürke agyagból, egy vas karika, egy vas tömb darab, benne rézfejű vas szeg nyomai, Kardos földéről egy vas kengyel Fejes János és József földéről egy vas csákány és két ezüst érem t. i. Albert brandenburgi őrgróf garasa (1531) és Miksa király denára (1571). E tájról (Héja Sándor) került egy 17 cm. magas veres-márvány oszlop darab is régiség-tárunkba, mely hihetőleg az egykori templom ornamentikájához tartozott.

Jegyzetek:

1. Orsz. lt. Dl. 1816. (megjel. a Magy. Tört. tár VI. 28.) Abran-nak írván.
2. Hod et Wasarhel, Toron, A b r a n, Tharyan, Szent-Mihalwtczaya, Chomorkan, Samson stb.
3. Hogy városunknak ma is volna  ily  nevű  utczája, mint pesti írók állítják, arról itthon semmit sem tudunk.
4. A müncheni levéltárból vett oklevélmásolatok közt, Békés megye múzeumában. Haan L. úr szíves közlése.
5. Orsz. lt. Dl. 16298.
6. E tájon, Királyságon és Donáttornyán, a margitszigeti apáczák birtak.
7. A kir. levél a gr. Károlyi ltrban.
8. Csánki i. m. I. 776. (Bak család e vidéken ma is honos).
9. Ilyenek : Almád, Agárd, Ártánd, Czigánd, Jánosd, Kövesd, Nádasd, Peterd, Férged, Komlósd, Samud, stb. stb.
10. Csánki i. m. I. 716.
11. A leleszi káptalan bizonyítványa az óvástételről Orsz.lt. Dl. 17290. (Benne világosan meg van írva az is, hogy Bagd,Fecskés és Telek Csanád megye területén esnek).
12. Ezt Karácsonyi ismerteti i. m. II. 25.
13. Borovszky (II. 27) olvasásában Fejér iCod. dipl. X.III. 86—90) és Nagy Gábor Barthnak nézték, a melyet szintén lehet Barcznak vagy Barcsnak kiejteni, mert tudjuk, hogy a régiek így is irtak: Bath (=Báes), Botlika (= Bocska), Kethke ( = Kecske), Terney (= Csermely),Gathaly (= Gacsaj), Outha (= Ócsa), Dudith (== Dudics),Jaksyth (= Jaksics) stb.
14. Barcz kun fejedelem volt 1221-ben. Ugyanezen időben Barcz fia, Miklós, nádor volt hazánkban.
15. Így állottak elő: Bartbfalva, Borch (borsodmegyei helység), Barcsvár (Somogyin.) stb.
16. Váradi   regeslrum, § XCI1.
17. V. ö. Weríner, Magy. nemz. II. 183 394—400.Talán rokona ennek az a Borz vagy Bortz. kinek fia,Gyula, 1222—1226-ban szintén a nádorságot vitte. (A nádorok névsora a Corp. Jur. függelékében.)
18. Némelyek szerint azonban itt két faluval volna dolgunk: az egyik Bat, mely a khántól vette nevét, a másik Ida, mely a khán feleségéről neveztetett s az ér túlsó partján épült volna, melyek összetételéből lett a Bat-Ida. Ezt az Idát a Batidai halomba temették volna el. — E halmot én 1894-ben Farkas régészszel megásattam, ki is azt «természetes halomnak találta, melyet soha addig emberi kéz sehol sem bolygatott*.
19. Itt a vidéken volt Cetihida 1138-ban (Knauz, Mon. eccl. I. 88.), Ecsehida 1422-ben (Bárány, Toront. m. hajd. II. 8.), távolabb: Bazalhida, Székelyhida stb. :í így lettek:Boks-falvából — Baksa-falva, Borsból— Bars, Both-monostorából — Báth-monostora, Both-Sz.-Péterből — Báth-Sz.-Péter, Bot-ereből— Bat-ere, Borumlokból — Barom-lak, Kutosból— Kutas, Mocsból— Macs (Debreczen mellett), Mokoból — Makó, Molum-zugból — Malom-zug s így tov.
20. Példák: Kézai, Győri Tört. és rég. füz. I. 113,Wagner, Collect. Genealog. I. 75, Barna M. Geneal. az Újlaki nemzetségnél kzt.  Bárány, Torontál m. hajd. 158.
21. Példák erre: Fejér, Cod. dipl. IV., II. 461. Bunyitai,Váradi püsp. I. 81. Wenzel, Árp okmt. VI. 42. Századok 1891. 392, Knauz, Mon. eccl. Strig. I 91. Pestv, Krassó m.tört   II.. II. 49
22. Példák rá: Fejér, Cod. dipl. I. 306, 308. Pesty,Krassó m. tört. II., I. 247. Teleki, Hunyadi kora VI., I. 265 és az elől kitett változatok.
23. Példák erre: Véghelvi, Hazai okmt. I. 13 Wenzel,Árp. okmt. VII 194., 311. Fejér, i. m. III, II. 35. Váradi regestrum
24. Wenzel i. m   VI. 324.
25. Vár. reg. Bél kiad.  203. 1. Fejér i. m. IV., II. 421.
26. Strabón 412. Ranzan-nál, Epit. rer. Hung. Schwandtner kiadása I, Szombaíhi. Kutfőtöredékek, Eble. Egy magy.nyomda 46. (Sz.-István4íorabeli vizigóth példa).
27. Hunfalvy, Magyarorsz. ethnogr. 213.
28. Hammer Purgstall, Gesch. d. Gold. Horde 87., 95., 355. stb. 11. A Bécsi krónika ugyanezen Ernesztró'l így ir: «Azért nevezték Pothnak. mivel követ volt Konrád császár, András és Salamon közt, mert Poth németül követet jelent». Marci Chron. 24   fej.
29. A német nyelv nagy szótárában ez áll: «Both, der Bothe . . . eine Person, welche zur Ausrichtung eines Gescháftes von einem andern geschickt wird . . . Nieders, B ade, Baer, bey dem kreo. P o t o, im Angels. und Holland. Bode, in schwád. B o d a, im dán. B a d, — kommt von biethen her, so fernes ehedem benachrichtigen be-deutete». Adelung, Krit. Wörterbuch, 1808. I. 1137 és 1138   1.
30. Ezt újabb öntudatos történészeink is mind így értik, úgymint Karácsonyi. Csánki, Borovszky stb.
31. Bécsi krónika, 67. fej
32. U. o. 69. fej.
33. Wenzel, Árp. k  u. okmt. XI. 209.
34. Nagy I. Anjouk, okmt. I. 107.
35. Wertner i.'m. I. 80
36. Nemesi előneve Hasznos várról, mely Heves megyében feküdt.
37. A király adománylevele, Zichy okmt. I. 376.
38. U. o. IV. 134.
39. Fejér, Cod. dipl. X., IV. 700.
40. Borovszky, Csan. vm. t. II. 188.
41. Az aradi káptalan vizsgálati jkve 1450. jan. 31-ről.Orsz. lt. Dl. 29,489.
42. Mátvás király diplomája 1475 jun. 3-ról, u. o. 17273.
43. U. ő. 20.856.
44. A meghatározást  Hampel  József úrnak,   a nemz. múzeum régiségtár-őrének, köszönjük.
45. Haz. okmt. I. 16—18. és Fejér. Cod. dipl. H. IV.,I. 78. (Precönem, nomine Ogua, de villa Béren).
46. Az oklevelek az 1475-iki átírásban, Orsz. lt. Dl.1727a.
47. Atilla udvarában is volt egy Bére nevű hun főúr. (Pris-kos útleírása) Egy 1086-diki oklevélben «Bere judex»-et, egy 1211-dikiben Bercha-t olvashatunk. Berche Somogyban is egyenértékű változata volt a Bérének. (Csánki i. m. II. 592).
48. Csomor vagy Csomorika, egy baranyai szőllőfaj,mely buja növéséről s tömör, vállas fürtjeiró'l ismeretes.(Útmutatás a szőllőmívelésre, kiadja a m. kir. földmív.ministerium 1899. 30). Jelenti továbbá a ranunculus sceleratus nevű vízi növényt. (Czuczor - Fogarassy M. nyelvszótára. 141).
49. Cbumur majd mint személy-, majd mint helységnév előfordul: — 1217-ből a Yáradi Regestrumban 1U3. §.,1488-ból Csánkinál, M. tört. Fr. I. 65. Chomor 1015. és 1222-ből Fejérnél, Cod. dipl. I. 289 a pécsváradi benczések adománylevele. Ugyan ennek 1228-diki átiratában T u m u r (Jerncy, "Magy nyelvkincsek 28). C h e m e r 1135-ből (u. o.). Mint képzővel ellátott helység-nevek ismeretesek: T u m u rken 1229-ből, Te mer ken 1246, 1256, 1360 és 1384-ből,Themerken 1438-ból (Somogy m), Temerka 1247-ből,T e m e r k e 1, T e m e r c h e k (Békés m) 1510-ből (Anspachi levelek), Temerk i, T heraerki (Tolna m.) 1364-ből (gr.Teleki, Huny. kora VI. I. 132). Chomorlaka 1376-ból (Somogy m.), Chemerke n (Tolna m.) 1507. (Rupp. M. orsz.helyr. tört. I 376.), Chomor tan és Themertayn (Valkó m.) 1474-ből. Csömört án van kettő is a székelyföldön stb.
50. Orsz. lt. dl  17282. (Az 1471-iki évről).
51. Fejérnél 1271-ből. Nagy ív. II. 174.
52. Példák rá: Apor, Csupor, Kador, Szomor. Zongor stb.
53. A helyi hagyomány és Réső Ensel Sándor. (Helynevek magyarázója. III. 53.)
54. Borovszky. II. 116. Külömben is Szilády Áron, tudós orientalistánk, szerint ilyen összetétel, hogy C s o m o r k a n, a törökben nem fordul elő. Csám u r t. i. azt teszi, hogy sár, de már k h a n e vagy h a n (= ház) persa szó. Gr  Kuun, Cod. Cum. előszó CXIII.
55. Orsz. It. dl. 17282.
56. Andor — Andorka, Apor — Aporka, Etel — Etelka,Ilona --  Ilonka, stb.
57. Jövevény (= jövő), növevény (= növő), ingovány (= ingó), irtovány (= irtó), látomány (látó, e két utóbbi szónál szenvedő értelemben) stb.
58. Régi magyar helynevek személynevekből képezve Abony : — Aba, Darány — Dara, Berény — Bére,Bekény — Beké, Herény — Here, Ladány — Lad, Csákány — Csák, Csörszan — Csörsz, Borsán — Bors, Szelevény — Szele stb.
59. Kun-török nevek: Koyan (elhelyezett), Kurgan (halom), Kurban (szentség), Gillan (kigyó), Kalgan (hátra maradt), Jalgan (hamis). Taman (rossz), Zoltán (király)stb., stb., (gr. Kuun, Codex Cuman).
60. Mongol-tat ár tulajdon nevek: Alsan (előkelő), Chakan, Búrban, Dúrban, Ebisan, Kadán, Rjuran (gyűrű), Kalán (elköltözött), Gurgan (sógor), Iván, Turan, Tarján, Kasán, stb., stb. (Hammer-Purgstall. Gesch der Gold. Horde).
61. Régioláh helynevek: Drusan, Brosty an, Galan, Gilgan. Kocsan, Lúgosán, Marján, Supan, Sladan, stb., stb. (Pesty, Krassóm. tört). Jelenkori oláh faluk: Bézsan, Kalan, Urikan, Zajkan, Zsószány, — valamennyi Hunyad m.-ben.
62. Itt ez nyelvtani rendes alakzatokon alapuló képző. T. i.bolgárban és szerbben — an, oroszban és szlávban—ana, első és másodrendű képző, annyit jelent, mint valamivel biró. Azonban képez him nemű főneveket is így: -anja. (Miklosich Vergleich. Gramm. der. slav. Sprache. Bécs,1875. II. 124—127.) Olykor az -an — melléknévi képző, (péld.szret, szrcsan --— szerencse, szerencsés), olykor többes rag a családnevekben (-ane, egyesben, -anin), melylyel a lakást jelölik. Péld. Trste nicane = nádlakók, Jerczéne = tói lakók, Mokrane, Dubuljane, stb., stb. (Sok példa Jireéknél, Gesch. d. Bulgaren 108 1). Az -an, -en képzővel a magyarországi szlávok is számos család- és helynevet alkottak, mert valamint a régi szlávoknál, (Jirecek i. m.107.) ugy nálok is ország szerte szokásban volt a falukat azok birtokosairól vagy lakóiról nevezni el. — A pápai tizedjegyzéknek az egri egyházmegyére tartozó részében -an -en végű helynév van vagy 25 (v. ö. Balassi, Egri egyh.-m. alakulása, B.-Pest, 1852.), Wertner művében vagy 160. (mintegy 3300 helységnév közt). Általában helyneveinknél régen sok kal gyakoribb volt az, mint most: a mi egyik bizonyítéka a magyarosodás előhaladásának — a szlávság hátrányára.
63. így lett Zegedén — Szegedből, Aranyán — Aranyból, Szederkény —Szederből: a magyaros képzés Szegedi,Aranyos, Szederjes vagy Szedres volt.
64. Wenzel,   Árp.   uj.   okm.   VII. 220—2.,   és 242—5.,429.   475.
65. Fejér, X., VII. 893.
66. Orsz. It. Dl. 1816.
67. V. László kir. 1456-ki adománylevele a müncheni kir. 1.-tárból. Másolata a Békés v.-m. múz. l.-tárában.(Haan. L. szíves közlése).
68. Orszg. It. münch. It. Ung. doc. 25. (Borovszky úr szíves közlése.)
69. A főrendek bizonyítványa 1450-bol gr. Telekynél. Huny. kor. X. 259—262. (Szintén a müncheni lt.-ból).
70. Orsz. lt. Dl. 14942.
71. Thuróczi, Chron. Hung. Schwandtnernél, 307.
72. Az adománylevél i. h.
73. Orsz. lt. Dl. 15862.
74. Borovszky i. m. II. 117.
75. Orsz. It. Dl. 16985,
76. Orsz lt. Dl. 15836.
77. U. o. Dl 18568 (a többi levél u. o 15836, 15846,15847, 15887, 16848, 17943, 18004, 18387 és 18517.)
78. Orsz. lt., Dl. 29650.
79. Rajza és leírása Matók Bélától megjelent a Szilágyi Virgil szerkesztette B.-pesti Visszhang 1856-iki évfolyamában 27. sz. 0e emlékezik róla Czoernig is, Mittheilungen der k. k. Central-Comission der Baudenkmale, Wien, 1857. II. 219.
80. Ezek régebben a Fejér-tóval, Száraz-érrel és a tanyaszéli lapossal állottak összeköttetésben, mert a XVII. sz.-ban Csanádi István földesúr még itteni «folyó és halászó vizei használatától* tilalmazza a vásárhelyieket.
81. Ezekről, melyek  I. László   és   II.   István   korából valók, 1. Arch. ért. 1890. X. 419.
82. Ezekről, melyek  I. László   és   II.   István   korából valók, 1. Arch. ért. 1890. X. 419.
83. Orsz. It. Dl. 16298.
84. Soos János, H.-M.-Yásárhely leírása,   kzrt  a város határában.
85. 1297-ből: Haz. Okmt. VII. 259.
86. 1291, 1292, 1296-ból: Wenzel, Árp. k. új Okmt. VI. 338, X. 432, X. 247, 1300-ból: Fejér VI, II. 298, 1301-ből: Századok 1869. 596.
87. 1262-ből: Wenzel i. m. VIII. 31. (Ugocsa megyei falu).
88. 1301-ből: Fejér VIII., V. 15. — 1296-ból."Wenzel X. 246.
89. 1264-ből: Pauler, Magy. nemz tört. II. 332, —1270-ből: Haz. okmt. VII. 124; - 1278-ból: WTenzel IX. 196 s Szabó Károly, Kun László 59; — és különböző évekről még sok példa Wertnernél, Magy. nemz. tört. I. 243—288.
90. Drug föld (Zalám,) 1249-ből, Hazai Okmt. VIII. 157., — Dereg falu Vár. Regest. 306. §. (talán Hevesm.), — Dereg, falu 1434-ből gr. Teleki, Hunyad. kora VI., I. 126. (Tolnám.) —Dorog falu 1327 bői Wertnernél (I.h. Sopron m.-ben), Dorog birtok 1287 bői u. o. II. 48.
91. Drugfalva, Drugolincz 1364 és 1428-ból. Csánki, M. orsz. tört. fr. II. 306. (Valkóm), — Dorugegháza, Doroghegbaz 1338 és 1430-ból Csánkinál, I. 513 (Szabolcs m.), — Derekeghaz 1427-ből, Deregegház 1550 bői Bo-rovszkynál, Csanád vm. tört. II. 134. (Csanád m.-ben a Maros mellett).
92. A münch.   kir. ltárból   vett másolat  a   Békés vm. múzeum levéltárában.
93. Orsz. lt. Dl. 17282.
94. U. o. 17273.
95. Orsz. lt. Dl. 20856.
96. U. o. dl. 20884.
97. Hazai Okmt. V. 397-405.
98. Pozs. kápt. lt.-Prot. Budense. Fol   84.
99. A Vertics féle határ-térkép 1774-ből.
100. Fejér, Cod. dipl. IV., II   58.
101. Fejér. Cod. dipl. IV., I. 338.
102. Pray, Vita Stae Elisab. 28  s köv. 11.
103. Ilyenek voltak Szent Miklós, Szent György stb.
104. Szent Elesebet, Szent Elsebet, Szent Erzsébet található a XIV. és XV. századokban Pest Pilis megyéken.(Fejér, X., II. 819. — X, II. 710, — X., III. 216/— X.,VI. 437), Baranyában (Anjouk, okmt. III 319.) és a Drávántúl (u. o. X., VIII. 367, II. 131.) A többit 1. Csánkinál,i. m. és a hivatalos helység névtárakban.
105. Bunyitav, Vár. püsp.  tört. III.  42—44.   Borovszky,i. m. II. 88.
106. Egyebek közt Kassán, Csanádon, Szegeden stb
107. L. a gróf Károlyi lt.-rban 35. fiók 8. sz.
108. Borovszky i. m. II. 219.
109. Eszterg. főkápt. lt. Capsa 54. f. 5. n. 16.
110. Erre számos régi példát idéznek Rómer, Magy.akad. ért. 1861. 333.) és a Nyelvtört, szótár.
111. Így említtetnek 1241-ból Monoros-Kuth Gömör-Kis-Hontm.-ben, 1255-ből Monorosfolyó Szepes m.-ben.1275-ből Monoros-Potok Hont megyében, 1237-ből Moneraus-patak Ung megyében (valamennyi Ortvaynál, Magyarorsz. régi vizei), 1284-ből Monyorófő Pest megyében, 1418-ból Monyorosd Krassó megyében. Ezeken kívül voltak Monyorós helységek Esztergom, Vas- és Zaránd megyékben, (utóbbik helyt kettő is), Monyoród pedig Valkó megyében stb. stb. Az e fajta elnevezések, a mennyiben még megvanuak, ma már ország szerte Mogyorósnak hangzanak, így a XIV. századbeli Zemplén megyei Monyorós ma Mogyoróska; valamint a Szabolcs megyei e korbeli Monyorost is Mogyorósnak írják és ejtik ki. (V. ö. Csánky, Magy.orsz. tört. f. r. I. 357. 521.)
112. A levél a müncheni kir. ltrból másolva a Békés m. rég. egyesület múzeumában.
113. A káptalan bizonyítványa erről, Orsz. lt. Dl. 15862.
114. A kir. adománvlevél s a beiktatásról szóló káptalani jelentés 1466-ból," Orsz  lt. Dl. 16298.
115. Az óvástétel u. o. 17290.
116. Mátyás levele 1489. ápr. 15-ről, Orsz. lt. Dl. 19509.
117. Haan-nál, Békésm. hajd. Okt. II. 148.