III. AZ EGYES HELYEK KÜLÖN TÖRTÉNETEI.

2. rész

Férged falu.

Nevét, ép' úgy, mint a hozzá területileg is közel eső Fürge-halom, egykori birtokosától, a jó magyar származású Férge (vagy Fürge) családtól vette, az ismeretes -d helység-képzővel: tehát ép' úgy formálódott, mint számos más társai. (Bagd, Endréd, Jánosd, Acsád, Ivánd, Peterd stb.) Az ősi birtokos nevét egyébiránt az ország külömböző részein, egyebek közt a szomszéd Makón is, ma is több család viseli.

Legrégibb adat, mely a falura vonatkozik, 1450-ből maradt reánk, abban a levélben, melyet az ország főtanácsa Hunyadi János kormányzó javára Hód és Vásárhely földesúri joga tárgyában a Szekcsei Herczegek ellenében állított ki. E szerint, mikor a csanádi káptalan Hunyadit e jószágokba visszaigtatta, a törvényszerűen egybehívott szomszéd nemesek és lakosok között „Férged nevű faluból jelen voltak Vajda László, Tóth Miklós és Tarjáni Miklós, nemzetes Makófalvi László és Péter gazdatisztei és Miklós, Gyarmati Vajda fia"1 Innét az tűnik ki, hogy a község földesurai  a  Csanád nemzetségből   eredt   s a megyében másutt is birtokos Makófalvi Makó család tagjai voltak, kik   főleg mint a szomszédos Makó és Kisfalud urai nevezetesek.

29. sz. Férgedi középkori leletek.

A harmadik földes úr Gyarmati Miklós, a Temesvár-megyei Gyarmatáról való volt, kiről egyebet nem tudunk. Kétségtelen, hogy a falu az egész században e birtokos család kezén maradt, s hogy a papi tizeddel az egész idő alatt a Csanádi püspöknek adózott.2

Még egyszer említi az írás a század közepe táján a helyet, mint Vásárhelyivel szomszédos falut, bizonyos nemesi névben, azon túl csupán a hagyomány és a régiség leletek beszélnek róla.

Előbbiek szerint a falu helye most Csáki Sámuel földén van, hol 1894-ben Oláh Imre tanár a templom maradványait fel is találta, a mennyiben ásatásai alkalmával az ottani partos területen nagyobb mennyiségű téglát, mészhabarcsot, kő-törmeléket és számos emberi csontvázat szedett ki a földből. Ez úttal nyolcz koponyát, három darab patkó alakú téglát, egy bronz gyűrűt, egy csipkés szélű, mintegy három cm. hosszú bronz díszt, egy rozsdás vas kopját, több drb. vas pántot és vas lemezt, egy fenő-követ és több agyag edény darabot hozott haza gyűjteményünk számára. Más alkalommal került oda ugyan ezen földből IV. Béla réz dénárja. Fejes János itteni tanyáján a fentebbi alkalommal szintén történt ásatás, s innét ezúttal egy vas lándzsa köpüje, egy vas kés, egy átfúrt végű vas kampó s több más vas darab jutott gyűjteményünkbe. A nagyobb számú cserép darabok itt is emberi lakó helyekre mutatnak. Végre Csáki Imre földjéről egy  izmáelita   réz  pénz jutott  régiségtárunkba.

A templom alapját, mivel azt előzetesen már mások feldúrták, nem lehetett rajz és méretek szerint meghatározni.

Földvár falu.

E nevet hazánkban nagy számú községnek adták, annak bizonyságára, ami egyébként is tudva van, hogy eleink földből hányt s erődítvény alakű sánczokat haza szerte sűrűn találtak, s olyanokat magok is készítettek. Így például találtak ilyet, hogy csak vidékünkre szorítkozzunk, Szegváron, Donáton, Szentesen, Csanyon, Fel-Győn, Csongrádon. Alpáron.3

Határunkban is két Földvár volt, egyik a réten, Algyővel szemben, Gorzsától nyugatra a Kéróér mellett, hajdan minden oldalról vizektől környezve, melyek a magas sáncz mély árkait is megtöltötték" melyekből (sáncz és árkok) azonban ma már csak egy kisebb halom maraüt meg. Ezt ős iüők óta Vásárhely város bírta, bár a múlt században az uraság is jogot tartott hozzá.4 Földét leginkább dohány kertészek művelték.5 Jelenleg a halmon a Konstantin testvérek kastélya van,  mellette pedig a csatorna húzódik el.

A másik Földvár a határ ellenkező szélén a Nagy-tatár-sánczban volt. s a mingyárt említendő adatok csakis erre vonatkoznak.

Már előbb tárgyaltuk,6 hogy az itteni nagy körsánczokat Atilla és az avar khánok székhelyének kell tekintenünk. Valószínű, hogy a magyarok is mindjárt a honfoglalás után megszállották ezeket, mert, mint alább látandjuk, kétségtelen, hogy itt már a tatárok előtt falvak állottak fen.

Az írott adatok azonban sokkal később, t. i. csak a Hunyadiak korából kezdődnek e helyről. Abban a levélben t. i. melyben az aradi káptalan bizonyítja, hogy Teleki Varjasi János és Czirai Benedek özv. Hunyadi Jánosné képében a káptalan előtt személyesen megjelentek és óvást tettek az ellen, hogy a király az ő édes anyjának 25 faluját, melyek Csanád, Békés, Arad stb. megyékben feküsznek, Albert esanádi püspöknek és Lábatlani Jánosnak el akarja adományozni, ezen faluk közt Csomorkány, Fecskés, Szente-Tornva és Kutas mellett felsorolják Földvárt is, utóbbi hármat mint Békés vármegyébe eső községeket.7 Varjasi Hunyadinénak munkácsi várnagya volt,8 s e megbízatásra annál alkalmasabb, mert ő a nagy-asszony közeli, szent-andrási birtokán ispánkodott,9 s ő a megbízásban annál nagyobb buzgósággal járhatott el, mert e vidéken egv idő óta már maga is birtokos volt, a mennyiben a szomszédos Bagd pusztának ura volt, nem sokára pedig úrnője és királya kegyéből Fecskést, Csorvás-egyházát, Sóstó-egyházát, Gellért-egyházát és Apácza-kútát is megszerezte,10 sőt Földvárt is megkapta, bár utóbbik helyen a Csücsködi testvérek, Tompa Domokos, Szalmatercsi Mihály és fiai, végül Nagy Albert is birtokos társak voltak. Ez időtájon történt, hogy a földvári jobbágyok egy ízben valami lakodalomra Orosházára rándultak át, visszajövet pedig Komlósi Mihály, Orosháza földesura, a maga jobbágyaival rajtok ütött, s őket a mezőn kegyetlenül elverte.11 Ez erőszak ellenében Varjasi fogta pártját a pórul jártaknak.12 Az uradalom tulajdonjogára azonban ez időben már a csanádi püspök (ekkor Szokoli János) is számot tartott, s ezért tiltotta Varjasit Telek, Bagd, Fecskés és Földvár elfoglalásától,13 viszont Varjasi is tilalmazta a püspököt s a szomszéd birtokos Jaksics Istvánt és Demetert a fentebbi falvak határaiba eső szántóföldek, rétek, kaszálók, erdők, vizek, halas tavak birtokba vételétől és fölkérésétől, — Mátyás királyt pedig azoknak eladomá-nyozásától.14

Adatok hiányában nem lehet eldönteni, hogy az óvástevők melyikének volt igaza? s melyik volt a bitorló ? Lehetett egvik is, másik is, mert tudva van, hogy e korban az erőszakos foglalások országszerte ismét gyakoriakká váltak. Ily viszonyok közt épen nem volt felesleges a jogigényt megújítani s ismételve nyilvánossá tenni. Ezért történhetett, hogy Varjasi újra beigtatta magát Földvárnak s a hozzá tartozó pusztáknak birtokába, melyek nevei ezek : Eresztő-telek, Szilas-egyház, Hosszu-telek, Veres-egyház, Három-lábú, Omlás és Domándi-Mihály-telek.15 Varjasi azonban e mellett megtartotta tisztségeit is az özvegy kormányzónénál, kinek ügyeiben majd mint a debreczeni uradalom ispán- ját,16 majd mint ítélő birót látjuk szerepelni a donát-tornyai jobbágyok és a csanádi püspök közt fenforgott vitás kérdésben.17

A rakonczátlankodó urak példája azonban a jobbágyokra is elragadt, s így történt, hogy ezek nemsokára minden zabolát félrelökve Föld- váron nyílt lázadásban törtek ki. Varjasi ugyanis nevezett időközben meghalván, özvegye egy másik földvári birtokoshoz, Posegai Gáspárhoz/Mátyás király egyik udvari tisztjéhez, ment nőül, kivel azonban a szomszéd földesurak és saját jobbágyai nem voltak kibékülve. Ez utóbbiak élén a köz rendű Gyárfás István állott, kinek biztatására egy pár szökevény földvári paraszt a községi bírák és a falu ellen a szomszéd falvak, t. i. Bodzás, Meggyes, Gerendás, Soffron stb. jobbágyságát fellármázta, úgy hogy ezek fegyverre kapva a falura törtek, az öreg-bíró házát széthányták, s a Posegai udvartelke körül csoportosultak,—oda nyilakat lőttek s annak egyik szolgáját leszúrták. E zendülésről készült vizsgálati jegyzőkönyvből egyebek közt az tűnik ki, hogy a falu papja ez időben Orbán volt, az egyházfi pedig Ferencz jobbágy. A falu többi lakói közül pedig említtetnek: Ag-serő Fülöpné Piroska, Agserő Márton, Dombi Dénes, Fekete Demeter, Fodor Antal, Hatvani Gál, Gólya Benedekné, Nagy Márton, Pordányi Gergely, Torma Ambrus, özv. Tuzsér Istvánné.

Még ezen év tavaszán egy másik erőszak is esett a falun, mikor t. i. Dóczi Imre, a szomszéd földesurak egyike, Földvárról, a Posegai jobbágyaitól, 40 lovat elhajtatott, miben az Imre úr ispánja, Nagy Ambrus és a már említett Gyárfás István voltak az eljárók.19

Posegai ezután, nem lévén fia, mostoha fiát, Varjasi Györgyöt, tette királyi jóváhagyással örökösévé. Ennek fia pedig Orosházi Komlósi Annát vette el, ki mikor özvegyen maradt, unoka bátyjával, Komlósi Ferenczczel ügy egyezett, hogy ennek a maga orosházi részét átengedi, hogy Földvárt egészen bírhassa, melyet aztán ő a maga ivadékára, Varjasi Jánosra szállított át.20 Ez egyezség nem terjedt ki a Földvártelke nevű pusztára, mert ez azon javak közé tartozott, melyekre II. Lajos király Komlósi Fe-rencznek engedélyt ad, hogy ő azokat örökös nem létében leányágra szállíthassa.21

A falu fekvését azok az emberi csontvázak és apró ezüstpénzek mutatják, melyek a Tatár-sáncz-dülő északkeleti szélén a Csizmadia József, Csizmadia Péter és Tárkány Sz. Ferencz földeiken a tulajdonosok vallomása szerint a sáncz testében találtattak. A pénzek a (leírás szerint vékony, halpikkely nagyságúak, rajtok nap, hold, csillag) a XII—XIII. századokra utalnak.22

Megkülönböztetendő Füldeák falu területétől, mely a török világban elnéptelenedvén, szintén említtetik Füldeák pusztának,23 de Makó tartozékát képezte.

A mi pusztánk Somogy-telekével együtt Komlóshoz tartozott s minthogy ezzel egy gazdája volt, t. i. Orosházi Komlósi Ferencz, s Földvárral, Monyorós-egyházával, Gellért-kutával, Szilas-egyházával, Homok-egyházával együtt Csanád megyében fekvőnek iratik: azért számítható a mi határunk északi részéhez. Különben csak egyetlen egy okirat szól róla, melyben t. i. II. Lajos király engedélyt ad nevezett Komlósinak, hogy a maga javait örökös hiányában leányágra hagyhassa.24

Valamikor, mint neve tanusítja, temploma volt s mint ilyen, a lakott falvak közé számíttatott. De mikor az írott adatok említik, már akkor néptelen volt. V. László király is azon puszták sorában említi, melyeket a hód-vásárhelyi uradalom tartozékai mellett új adományképen Hunyadi Jánosnak ajándékoz, habár ez e nagy uradalmat Zsigmond király kora óta folyvást bírta.25 Ezután a falu mindaddig a Hunyadi család kezén maradt, míg Mátyás király azt, mint a mogyorós-fecskési uradalom tartozékát, a már többször említett Teleki Varjasi Jánosnak, Bizerei Jánosnak s ezek társainak el nem ajándékozta. Ez ajándékozás azonban nem terjedt ki az egész pusztára, mert annak egy részét a Szeri Pósák bírták s így történhetett, hogy mikor ezek utolsó sarjadéka elhunyt, Mátyás király a magva szakadt nemzetség javai közt e birtokot is megnevezi, mikor azokat Guthi Ország Mihály nádornak, Guthi Ország Lőrincznek és Nádasdi Ongor Jánosnak adományozza.26

Utóbbik időben a puszta neve is megváltozott mert az egyháznak emlékezete is elveszett, maga a hely is Fecskéstől elszakíttatván, először Szent-Tornyához, majd Orosházához csatoltatott.27 Ekkor annak Orosházi Komlósi Ferencz volt gazdája, kinek a környéken legtöbb birtoka volt .- A vármegyei hatóság is nagyon ingadozó volt, mert először Békéshez, majd Csanádhoz, majd Csongrádhoz, majd utoljára ismét Békéshez tartozónak írják az oklevelek. Miből az látszik, hogy a hely a három vármegye érintkezési pontja körül keresendő, vagyis  határunk  legészakibb  részén.

Gorsa falu.

A név tulajdonság névi képzővel is fordulván elő (Gorsas, Gorsás ősi29), nem származott sem a Gorsa család névtől,30 sem a kun-persa ghorsitól (-szék),31  sem  a  török   gours,  gourza   (kerekség) szótól, sem a régi magyar gorsától,32 nincs összefüggésben a többi hason hangzású helynevekkel sem,33 hanem, a mint Borovszky is véli, az ó-szláv grusa vagyis körtefával azonos,34 mint a mely a föntebbi képzőt és összetételt a legalkalmasabban szolgáltatja.

Nevének előttünk ismert, legrégibb alakja azt mutatja, hogy birtokosa Bod volt, kiről fentebb Batida alatt szólottunk. Később a Rátold nembeli Hasznosi Miklós szerezte meg a Csanád megyébe sorozott falut, ennek magva szakadásával pedig visszaszállott a királyra, kitől, t. i. az ez időben uralkodó Károly Róerttől, azt és Batidát, Becsei Imre barsi ispán s fial, Tötös és Vesszős a Csanád megyei Veresmartért elcserélték. Ez ügylet a Becseiekre nézve nyereséges lehetett, mert az arról szóló királyi oklevél35 az adományosok hűséges szolgálatait is emlegeti.

Zsigmond király idejében a hely, mint lakatlan puszta, a nagy kiterjedésű hód-vásárhelyi uradalom egyik tartozékát képezte, s mint ilyen Hunyadi János birtokában volt, miről V. László király új adomány levelet állított ki a" nagy hős nevére.36 Valószínű azonban, hogy a falu nem volt egész kiterjedésében a Hunyadiak birtokában, vagy ezek csakhamar ezután túladtak rajta, mert néhány évvel később, mikor t.i. Mátyás király a Csanád megyei Szent-királyra nézve határjárást és beigtatást rendelt el, s e hivatalos eljáráshoz a szomszéd nemes urak közül királyi embereket nevezett ki, egyet, t. i. Jánost, Gorsa-ról küldött ki.37

A tizedet  már  a  XV.  században a csanádi püspöknek fizette.38

A falu határa egy szigetet képezett a nagy rétségben, melyet széles vizek vettek körül s erek és tavak hasogattak, miért is a partosabb helyek rengetek nádasok közé voltak eldugva. E terület dél-nyugati részén, a Gatyás-ér északi partján, a Kenyer-váró-halomtól keletre, Földvárral szemben," fekszik a Gorsai-telek, mely elnevezés az egykori falu belterületét jelzi. s E helyet régészeti szempontból nem kutattuk.

Ellenben az ettől északnyugatra eső Köveshalmot (Varga Lajos birtoka) Oláh Imre tanár 1894-ben megásatta s ebben nagy mennyiségű tégla, mészhabarcs és terméskő darabok között nyugat-keleti irányban fektetett emberi csontvázakat talált, ezeken kívül egy alakú, több sor téglából rakott üregben két koponyára s egyéb emberi csontra, másutt ismét 42 cm. mélységben egy magános koponyára, másutt, 110 cm. mélységben 6, majd ismét 5 teljesen ép s egymás mellé helyezett koponyára, egyéb csontok nélkül, talált, melyek egy részét régiségtárunk számára hozta haza.1 Minthogy a sírok az épület falai körül voltak, kétségtelen, hogy e helyen valamikor templom állott, melynek alapja méreteit azonban, mivel már előzetesen kiszedték a használható köveket s a területet is feldúlták, nem lehetett megállapítani. Más helyről, nevezetesen a Gatyás-ér melletti halomból, került régiségtárunkba, Szilágyi László mérnök ajándékából, egy mázatlan agyag csupor; smét más helyről, t. i. a Keleti Adolf tanyáján felfedezett soros sírokból, két darab Árpádkori halánték gyűrű bronzból, melyet Varga Antal tanár ásatott ki.' (V. ö. Bod-anya-egyháza.)

1/3 nagyság. 30. sz. Gorzsai, középkori leletek.

Azon nagy számú birtokok közt, melyeket Nána ispán és neje a Margit szigeti apá- czáknak hagyományoztak, Soud mellett említtetik „Gurg föld egy része is".39

Száz évvel később még egyszer említtetik e hely a Pósafiak óvás-tételében. Pósafi Balázs, István, Miklós és László ugyanis az aradi káptalan előtt a miatt panaszkodnak, hogy Péter, a zalavári apát, az ő, Csongrád megyei Gurth nevű birtokukat elfoglalta és azt Adorján-martyr-hoz kapcsolta,40 E szerint a birtok Mártély és Solt közt keresendő.

A Gurg, máskép' Gurgus, a Georgiusnak módosulata, tehát eredetileg személy név volt, ép' úgy mint Kürt is,41 melytől a rokon hangzású Tolna megyei Kurd helynevek származtak. Utóbbik török nyelven farkast jelent.42

Először mint Kasza-Perek városhoz tartozó pusztát említik 1465 ben, midőn az a Kállay-csa-lád birtokát képezte.43 Később pedig mint Földvár tartozékáról van róla szó, midőn annak birtokába Varjasi Jánost igtafják be. (L. Földvár alatt.)

E szerint a hely Kasza-per és Földvár közt fekhetett.

(V. ö.  Vásárhely.)

A név nehezen fejthető meg, a miatt, mert azonos vagy rokon hangzású szókat csaknem mindenik nép nyelvén találunk, mely valaha itt tanyázott. Ily módon nemcsak a magyar követelheti azt magának a hold égi test és hód állat jogán, hanem a szláv,44 az oláh,- a germán46 és a kun47 is, nem is említve, hogy a név eredetét a jazygok révén a héber-arabra48 is lehetne visszavinni.

Első tekintetre, úgy látszik, mintha itt a magvar nyelv ioga volna a legerősebb. Helybeli elődeim, kik e tárgyról írtak," jobbára a holdtól származtatják a nevet, mivel az itteni Hód tavának hold formája lett volna, — már pedig a falu is e tótól neveztetett. Tagadhatatlan, hogy nemcsak a falu nevében találjuk meg már régi időben az / betűt: hanem az attól képzett vezeték nevek egynémelyikében is,49 ámbár magában véve e betű hiánya sem gyöngíti meg az égi testre  hivatkozók   álláspontját,   mert a régiek a holdat mondták és írták hódnak is,50 amint azt a köznép ma is mondja; valamint tagadhatatlan az is, hogy a század első telében készült térképek a tavat hold-negyed formájában rajzolják, melynek képe a város czímerében is benne van. Ámde a tó ilyetén neve a régi századokban kissé kétséges, mert olyan alakban azt, mint már előbb ismételt ízben is fejtegettük, felírva nem találjuk. Más felől a legrégibb térképeken a tónak nem is kerek, hanem szögletes formája volt s a mennyiben ez később megkerekedett, minthogy egyik vége sokkal hosszabb lett a másiknál, s ily módon alakot öltött, nem épen tűnik fel a holddal való hasonlatosság. De maga a helynév története is ellentmond az égi testtől származásnak, mert a tavat attól fogva, hogy annak neve az írásokban előfordult, leginkább Hodosnak, Hudus-nak, a helységet pedig a korábbi két században túlnyomó számmal Hud-nak nevezték: már pedig ezek a nevek a  hold  égitestre  nem   illenek.

E nehézségek miatt, nem csoda, hogy az égi test pártolóinak száma nálunk mindig fogyatékos volt s a helybeliek, valamint a vidéken lakó írók túlnyomó része a hód állat mellett foglalt állást, annyival inkább, mert e táborban tiszteletre méltó tudósaink egész csoportját találjuk, kiknek nevei közül elég legyen Borovszkyt,- Pesty Frigyest," Rómer Florist4 és Zsilinszkyt52 említenünk.

Nem szenved kétséget, hogy az állattól való elnevezés valószínűsége sokkal nagyobb is. Köztudomáson van ugyanis, hogy ország szerte igen gyakori volt a heívneveknek állat nevektől képzése.53 Erre nézve határunk is több példát szolgáltat.54 Tudva van továbbá, hogy épen a hód állatot a szlávban is használták helynév képzőnek, s hogy ettől megyénkben és az ország más részeiben is tényleg több helységet neveztek el,55 mire az állat ritkaságáért és nagy értékéért (pompás bundája és a régiek előtt igen becses hódonya) méltán rá is szolgált. Úgy hogy ily módon természetesnek kell tekintenünk, hogy ha a magyar is ekkép' járt el s hogy régen a hód állattól országszerte tényleg több helység, viz és egyén kapta nevét (Hódos, Hodus, Hudus), melyet azok nagyobb részben ma is hordanak.56 Hodos-nak, Hodus-nak vagy Hudus-nak több vizet és helységet s nem kevesebb számú egyént neveztek, mely helység és földrajzi elnevezések, családok, ország szerte ma is jobbára fenállanak.

Azonban voltak olyan Hod, riud vagy Hodus, Hudus tulajdonnevek is, melyeket nem lehet a hód állattal kapcsolatba hozni, vagyis ettől származtatni, s a mi falunk és tavunk épen ezek közé tartozik. Nevezetesen képtelenség lenne a Csanád megyei Hód-egyház falu nevében a hód állatra gondolni, s legalább is valószínűtlen azt állítani, hogy a Csanád nemzetség 1337-ki osztály levelében határunkból említett „Hód-mezeje" és „Hód-uta" elnevezések szintén a hódaktól vették volna eredetüket.57 Ide járul még az a nem kis jelentőségű tény, hogy régiség-leleteinka hód itteni tanyázásának teljes határozottsággal ellenmondanak. Mert, bár a szegedi artézi kút hód állkapcsa kétségtelenül bizonyítja a hód ős világi itteni létezését s később is, az ős kor folyamán, lehetséges, hogy az állat vizekben bővelkedő határunk egyik másik félreeső részén, hol erdő is állott, található volt: de már a népvándorlás és a magyarok bejötte idején, tehát e hely elnevezésének keletkezésekor ez az állat itt nem tartózkodhatott, mert a leletek, melyek e víz mindkét partján sűrűn találtatnak, arról tesznek bizonyságot, hogy e hal dús tó mellett s az azt környező vízmentes, és buja legelőt szolgáltató mezőségen folytonosan emberek laktak, mely körülmény teljesen kizárja a hódak itteni tartózkodását.58 Valósággal nincs is annak itt semmi nyoma sem az írásokban, sem régiség leleteink közt, s nem is látott nálunk senki legörebbjeink közül sem — egyetlen egy hódat sem, habár némelyek, kik köztünk nem éítek, bizonyosan a puszta névből kiindulva, váltig erősítgetik, hogy „itt csak nem rég is csapatosan, sőt máig is tanyáztak" a kérdéses állatok. Mindezektől tehát eltekintve, kellett lenni valami más H ó d vagy H u d névnek, kiről a templomot, mezőt, utat okszerűen el lehetett nevezni. Svalóban voltak is ilyen nevű személyek, mert Somogy megyében, 1350-ben, Huten-falva vagy Huten-falu helységgel találkozunk,59 s egy másik, 1271-ki, oklevélben3 Hute ispán nevét olvashatjuk, még pedig oly felvilágosításkiséretében, hogy ennek neve másként Hódos volt, mely név egy 1279-ki oklevélben ' reá már kizárólag ruháztatik.

Ez a Hódos pedig ugyan csak az oklevelek szerint nem magyar, hanem sváb ősöktől származott, mert elei a Péter király idejében beköl- tözött Kelad és Guth testvérek voltak.60

E név ó-németben (Hute, Houte vagy Hout) Örst jelentett,61 melyről ország szerte, nemzeti nyelvünkön is, nagyszámú helyet neveztek el. (Őr, Wrs stb.) S ez volt a helységek elnevezéseiben a legszokottabb eljárás régen is, mint ma, hogy t. i. azokra gazdájuk nevét adták. Így történt a határban is vagy 15 régi falunál, így a közeli szomszéd helyek nagy részénél, péld. Apor, Böki (Beöd), Bökény (Buken), Csaba, Csanád, Gyoma (Gyama), Makó, Kösd (Kusd), Kasza-per (Kasza Márton Pereg faluja), Majsa (Moys, Mózes), Öcsöd, Tömpös, (Tembes) stb. Így már érthető, hogy a Hod-dal és névváltozataival találkozhatunk idegen nemzetiségek közt is, nev. Zágráb m.-ben (Hudethijn62 Hwdossan,63 Hudovo, Hudkó,64 Hodus,0) stb., melyek a magyar elnevezéseket nem igen osztogatták, így érthető a név régibb alakjaiban túlnyomóan uralkodó ahangzó, mely a hód állat nevében nem hangzott, melynek azonban idővel mégis d-vá (Hoda, Hodus, Hodos)  kellett  átalakulnia.65 De vannak régi ős magyar Hudus, vagy Hodus családneveink is, melyek viselői közé, a honfoglaláskori ős foglaló birtokos nemzetségek egyike is tartozik.66 A XI. században is találjuk nyomait e személynévnek,mert a tihanyi apátság alapító levelében Hodú67 család név olvasható, sőt Szegedi írva hagyta, hogy I. István királyunk a Salgai család ősei számára — egyebek közt — Hodi falul is ajándékozta, valahol a Fel-Dunánál.68 A latinos -us vagy -os végzet5 e példák szerint is nem volt állandóan oda fűzve, még az oklevelek nyelvén sem, tulajdon-neveinkhez, mert felváltva írták: Donk — Doncus, Folk — Folcus, Vízió — Ven-cezlaus, Pongracz — Pancratius stb. Később pedig az idegenszerű végzetet tulajdon-neveink nagy részétől végleg és teljesen el is hagyták.

Egvébiránt, hogv a Hud — Hod szó származtatása minden egyes esetnél biztos lehessen, arra nézve nemcsak az ős magyar, az ebbe olvadt rokon (kabar, besenyő, kun, stb.) népfajok és az itt lakott barbár elődök nyelveinek ismerete volna szükséges,— a mivel pedig nem dicsekedhetünk: hanem az ily nevű egyének és családok eredetének és azon tagjának, kitől nevét kapta, pontos ismerete is megkívántatnék, — a mire pedig szintén soha sem jutunk el. De annyit már most is kimondhatunk, hogy mivel e név az oláhok és szlávok közt is sűrűn fordul elő, mind ez elnevezéseket csupán az egyforma hangzás alapján közös származásra visszavinni nem lehet, úgy hogy a szónak más vidéken másféle származását megengedhetőnek, sőt igen valószínűnek kell tekintenünk.

Nincsenek elegendő adataink annak eldöntésére sem, hogy a falu melyik Hudtól vette, mint földesurától, eredetét? Lehetett az a fentebbi Hute valamelyik hason nevű őse is,mert e nemzetség ágai a Dorogok, Maróthiak, Zelemériek, Guthi Országok e vidéken birtokosok voltak. Még inkább lehetett a Csanád nb. Hodus. ki a Váradi Regestrumban említtetik,69 mivel e nemzetségnek is nagy uradalmai voltak e tájon s mivel e Hodus veje Pósa volt, a Kalán nemzetségből, kinek nevéről határunkban egy halmot neveztek el, fiáról, Náná-ról pedig tudva van, hogy itt sok földdel bírt. De mindenek felett lehetett a Szabolcs nb. Csáknemzetség valamelyik tagja, mivel e nemzetségben is dívott a Hodus név70 s mivel e nemzetség tagja volt Miklós ispán, kinek birtokai között Hódot legelőször találjuk megnevezve.

Csák Miklós gedesi ispán,71 Ugrin esztergomi érsek öcscse, t. i. végrendeletet tevén, midőn a maga ősi javait fiai közt felosztja, megnevezi a maga Houdon levő birtokát,72 melyet azonban későbbi végrendeletében élte fogytáig magának tartott fen.73 Houd ez időben csak „föld"-nek neveztetett s valószínű, hogy ép' ezért, hogy t. i. nagyobb telep nem volt rajta, környékével együtt jó részt az országba költözött kunoknak adományoztatott. Ezek aztán, midőn IV. László ellen fellázadtak, hihetőleg mivel ez a föld területök-nek jóformán közepére esett, s élelmezés és hadászat tekintetében is alkalmasnak találták azt, itt szálltak táborba s ide gyűjték fajrokonaikat, közéjökértve a Moldvábólbesietett Oldamir fejedelmet is, hogy a királyival mindenestől szembe szálljanak, a mint ezt fentebb tüzetesen előadtuk. Az ekkor vívott véres harcz után a hely egyszerre történeti nevezetességet nyert, habár egyszersmind a kun népesség valószínűen meg is fogyott e vidéken: a hely pedig ennek következtében másféle népességet kapott, mert a kunokról nem lehet feltennünk, hogy ez a rakonczátlan és nehezen művelődő nép itt már ekkor egyházilag is szervezkedett s magának templomot épített volna: pedig mikor a pápai tizedszedők e vidéket feljárták és az itteni egy- házakat s papokat összeírták, Holdon, melyet Szt. király és Makó-falva közt sorolnak elő a „Maroson túli főesperességben", Mihály papot találták, kit a szent atya javára 75 garassal adóztattak meg,76 a mi ugyan azt mutatja, hogy az egyház kicsiny s a lelkészi jövedelem csekély volt. A határ azonban elég téres lehetett, mert egész a makai földekig terjedt, a mit a Csanád-nemzetség fentebb hivatolt osztályleveléből tudunk, hol az mondatik, hogy Makó-falva nyugoti részén „néminemű földterület létezett, mely a Marosból kiinduló s a H ó d-m e z e j e felé tartó kis pataknál, melyet a nép Foknak hí, kezdődik" és hogy Makó-falvában van egy út, vagy utcza, melyet köz nyelven H ó d-u t h a-nak neveznek.77 Hogy a falu a század végéig fenállott s mindinkább köz-ismeretű helyivé vált, onnét bizonyos, hogy Vásárhely falut 1396-ban, mint ezt Gyáli István és Jánosnak, Szent-Király földesurainak, a csanádi káptalan előtt tett nyilatkozatából látjuk, róla nevezték Hód-Vásárhelynek.78

Tüzetesebben akkor emlékeznek e helvről az oklevelek, mikor az Hunyadi János birtokába került. Ez még Zsigmond király idejében történt, midőn koholt okiratok alapján a Székesei Herczegek is igényt formáltak e helyhez, mint a melyet Tamási Henrik és László egyezség szerint engedtek volna át nekik,79 s abba magokat be is igtattatták. E hamisítványoan Hód és Vásárhely egyaránt városoknak mondatnak,80 de nyilván hibásan, mert a Hunyadi János tulajdonjogáról és beigtatásáról szóló teljes hitelű okiratban mindkettő ismételve, következetesen falunak neveztetik. Mikor azonban a csalás kipattant, az ország főtanácsa Hódot és Vásárhelyt s a hozzájok tartozó uradalmat Hunyadiénak ismerte el s ezt abba a csanádi káptalan közreműködésévelbe is igtattatta.81 Ez alkalommal Hód és Vásárhely szomszédságába Kopáncs, Férged, Tarján, Szent-király, Kertvélyes és Adorján-Martyr helységek estek. A nagy hőst azonban a gyermek V. László király idejében a hód-vásárhelyi uradalomtól megfosztották s azt Bothos Andrásnak adták, majd ennek s fiának nem sokára bekövetkezett halála után a Bothos-lányokra, Herczeg Pálnéra és Bozyni Gróf Györgynére szállították át azokat.82 Ez azonban jó tormán csak írásban történt, mert László királyban a jobb érzés csakhamar felébredt, s jóvá tenni akarván a nagy hősön ejtett méltatlanságot, neki a hód-vásárhelyi uradalmat egyéb javakkal együtt visszaadta. Az erről szóló adománylevél- ben méltó hálálkodások közt emlékezik meg a király Hunyadi érdemeiről, melyeket az nemcsak a haza, hanem a trón irányában is szerzett s név szerint elősorolja a nagy uradalom egyes alkatrészeit (15 falu és 24 puszta), ezek közt is első helyen Hold és Vásárhely falukat.83

S ez az utolsó oklevél, melyben a falunak, mint külön helységnek, nevét találjuk. Ettől fogva az önállóság minden nyoma elvész s Hód csak Vásárhely nevébe olvasztva (Hód-Vásárhely, Holdvásárhely) tűnik fel koronként, a mint azt később Vásárhely alatt látandjuk. Így hát nyilvánvaló, hogy a két faluból   Hunyadi   János   csinált  egy várost. Hódot az előző hiteles levelek még világosan falunak írják. Attól fogva azonban, hogy földesura Vásárhelyivel egyesítette, a hely következetesen mint város említtetik. Így írják azt Hunyadi János, Mátyás király és Szilágyi Mihály. Ez az egybeolvadás juttatta Hódot enyészet sorsára. Hogy pedig ez egyesülés szabad akarat ténye s nem az elpusztulás következménye volt, onnét következtethető, mert a puszta helyek emléke és területe mind határunkban, mind másutt később is sokáig fen szokott maradni: a fenforgó esetben pedig nincs egyetlen egy dűlője vagy zuga sem a határnak, mely különösen Hódról neveztetnék.

Ez a teljes beolvadás a mellett tesz bizonyságot, hogy a két hely határai merőben összeestek, vagyis hogy Hód eredetileg is szorosan Vásárhely mellett feküdt, még pedig a Hód tó északkeleti partján: mert csak így lehetett róla Makón egy utat vagy utczát elnevezni s így fekhetett Hód-mezeje közvetlen Makó határa mellett, a mint ezt a Csanád nemzetség osztálylevelében fentebb láttuk. Hód helyét tehát Újvároson, városunk mostani egyik külvárosában, a Bercsényi-utcza mentén, a nazarénus gőzmalomtól a Káposztás-temetőig elnyúló parton, kell keresnünk, hol t. i a régi Vásárhely temploma is feküdt.

Már csak elpusztult állapotában találkozunk vele, midőn t. i. II. Lajos király Komlósi Ferencznek engedélyt ad, hogy javait, ha fiörö-köse nem lenne, leányágra hagyhassa, a midőn azt Szilasegyháza és Monyorós-egyháza puszták közt, mint Orosháza tartozékát, említi.84

Csak egy nemesi névben maradt fen írott emléke. Szent-király falunak, t. i. egyik földesura, Kápolnai Jakab (Jacobus de Kapolna) volt,85 kinek ottani birtokos társaival lefolyt pörös ügyét ismerjük, mint ezt a mű általános részében előadtuk. Minthogy pedig ugyan csak határunkban fekszik a Kápolna-dülő s e dűlőben a templom romjaira rá is találtunk, fel kellett vennünk egy ilyen falunk létezését.

31. sz. Kápolnai, középkori leletek.

Varga Antal tanár 1896-ban itt, t. i. a Marton Pál tanyáján, a Kakas-szék-ér széles medre melletti   magaslaton,   egy tisztán termés  kövekből86 épült templom alapját ásatta ki, mely körül nagyobb számú soros sírokat is tárt tel. Ezekből II. Endre korabeli pénz, bronz és ezüst fülbevalók, ezüst gyűrű, több amethiszt és apró gyöngyök, kapcsok, szíjjvégek szedettek fel s tétettek be régiségtárunkba. A templom alapjának körvonalait, mivel azt előtte valamikor már mások feldúrták, nem lehetett megállapítanunk.

A Tisza partján. Nevét és helyét a Kéró-ér és Kréta-sziget tartja fen. Azon helyek között említtetik, melyeket Pósafi Nána comes 1266-ban a margit-szigeti apáczáknak hagyományozott.

A név származása bizonytalan, mert annak egyforma hangzás mellett több jelentése van. Nyelvünkön ismeretesek a kopács (máskép' bokor), a makkopá ncs, dió-kopáncs (más alakja e két utóbbinak is: kopács) ;87 kevésbbé ismert a kopáncs madár vagy harkály,88 melyek mindenikétől képződhetett a helységnév. Azonban tudnunk kell azt is, hogy hajdan e szóról az ország más részein is neveztek el községeket, így különösen gyakori volt az Krassómegye oláh vidékein.89 Előfordult Pozsegamegyében,90 a nógrádi szandzsákban (kettő),91 nem is említve a másutt előjövő Koppan, Kuppan, Koppand, s több efféle helyneveket. Ez utóbbi világosan Koppan törzsre mulat, melyhez a -d vagy -cs képző egyaránt hozzájárulhatott   Koppan pedig, ez a pogánykori személynév92 a hely ős birtokosára utal,- mely név viselői egyébként az Árpádkorban elég számosan voltak93 főrangúak, mint a lázadó somogyi főispán, kit Venczellin legyőzött, és közönséges szolgák elegyesen, kiknek nevében és vérében a közös eredetet kimutatni nem lehet.

Bármint álljon a név dolga, mint a barbár kor történetéből láttuk, e helyen a legrégibb időktől fogva emberek laktak, kiket a beköltöző ős magyarok is itt találtak, mert a hely nagyobb vizektől környezett termékeny szigetet képezvén, védelemre, menekülésre és megélhetésre egyaránt alkalmas telepeket szolgáltatott. Nagy tava, a Kopáncsi-sík, különösen gazdag volt halakban.

S épen e halbőségnél fogva volt becses az ilyen hely a szerzetesek előtt, kik t. i. a bakony-béli benczések, I. István király által azt a szomszéd Pannanáddal együtt magoknak adományoztatták.4   A   következő   században   azon töméntelen számú jószágok közt, melyeket Almos herczeg a dömösi apátságnak páratlan bőkezűséggel ajándékozott, Kuppan nevű hely öt volt. Ezek egyike az oklevél szerint Sunadi (Csanád) vidékén eső falucska volt, benne három tanya, melyek lakói, Lompu, Wolsu és ennek öcscse valának, kik bögréket (lagenas) készítettek.94

Hogy a XIII. század elején már e néven állott fen a falu, a Váradi Regestrumból tudjuk, mint a mely egy gyilkossággal vádolt pap ügyében egyik jótállónak a „Kupanchi falubeli Á b r a h á m o t" nevezi meg.95

Nem sokkal ezután Csák Miklós főispán végrendelkezik e helyről, mint pusztáról, több egyéb javakkal együtt fiának, Lőrincznek, hagyományozván azt.96 Tudjuk azonban, hogy Miklós úr végrendeletét később megváltoztatta. Ez után csak mintegy kétszáz év múlva, a Hunyadi János hód-vásárhelyi beiktatóján találkozunk ismét a helység nevével, midőn t. i. ezen, a vidék történetére nézve nagy jelentőségű cselekményen a törvényes bizonyságok közt e falu birái és birtokosai is megjelentek — Nagy Tamás, Porkoláb Tamás és Kopáncsi János nemesek személyökben,97 kiknek egy része, t. i. János és Nagy Tamás, ugyan ez idő tájon az ide nem messze feküdt Ekend nevű tó perében is tanúskodott, mikor t. i. Csáki Ferencz emberei a tóban tiltott módon halásztak.98   Általában   úgy   látszik,   hogy   a falu lakosainak, mint afféle vízen járó embereknek, hely ismeretét törvénykezések alkalmával sűrűn vették igénybe, mert midőn a csanádi káptalan Szentiványi Mihályt Szent-Király birtokába a vásárhelyi uradalmi tisztek óvása daczára is beigtafja, utasításul kapja, hogy királyi embert Gorsáról, vagy Kopáncsról állítson elő, t. i. az utóbbi falu nemesei közül Simont, vagy Boldizsárt, vagy Osvátot szólítsa fel, hogy annak társaságában menjen ki a hely színére.99 Ezeken kívül még Vincze Imrét, kinek felesége Veronika, fia pedig Benedek pap volt, ismerjük a faluból. Ez a Vincze Imre Rét-Kopáncson és Kéktó-Ráróson levő családi birtokait három telek vásárhelyi földért a Dócziakkal elcserélte.100                                  

A falu belterülete a leletek tanúsítása szerint Técsi József ügyvéd földének partos részére esik, a vasúti 89.-ik őrháztól vezető csatorna keleti oldalától mintegy 200 lépésnyire, a N. Szabó Pál földje szomszédságában. Az itteni dombot hittak temetőnek, melyet a víz régen sem vett fel. Nev. tulajdonos szívességből innét IV. István, Imre és II. Lajos királyok érmei, bronz könyvcsat, vas nyíl-csúcs köpűvel, bronz gyűrű és kapocs-fej áttört díszítéssel, agyag háló-súlyok, egy pár kapocs, csont és fém-lemez darabok s egy románkori bronz feszület jutottak régiségtárunkba. Az egykori templom alapja után azonban Oláh Imre tanár  itt  és a Szabó-féle  szomszédos területen 1894. és 1895-ben hiába ásatott, mert ez alkalommal néhány jelentéktelenebb tárgyon kívül csak egy IV. Béla-féle érem került elő a föld alól.

32. sz. Kopáncsi leletek a közep korból.

Korhány falu.

Ily nevű helyek Békés, Pest, Arad és Bihar megyék területén is találhatók. Gyula város tartozékai voltak péld. Egész-korhan, Kéth-korhan,101 Kecskemét, Nagy-Körös határában e földirati név (Horhán, Horbán változatokkal) szintén többszörösen fordul elő.102 Hornyik e szó értelmét s z á 1-lás-sal magyarázza, holott az a kun kurgan (halom)103 szó magyarosított alakja. Kurganok, egyenesen így nevezve, Lebediában, Oroszország déli kormányzóságaiban ma is nagy számmal találhatók. Voltaképen azok földből hányt halmok,104 melyek alá a kunok s egyéb régi népek temetkeztek is.105

E munka általános részében kifejtettük, hogy e hely a maga kun nevét a hódi csata alkalmával itt hányt halmoktól nyerte, melyek azonban ma már nem léteznek.

A mártélyi határ e részét kezdet óta folytonosan emberek lakták, a mint azt az itt talált ős kori, kelta és népvándorláskori különféle régiségek tanusítják.

írott emlékeink azonban csak 1471-ben kezdődnek e faluról, midőn t. i. azt és a szomszédos helyeket Mátyás király — a Szeri Pósafiak magva szakadása következtében, Guti Ország Mihály Nádornak, Lászlónak, Lőrincznek és Nádasdi Ongor Jánosnak adományozta s ez adományozást néhány évvel később újra megerősí- tette.106 E levelekből látjuk, hogy a helység ez idét Győ, Szeg, Anyás, Szentes, Szent-György, Kört-vélyes, Derek-egyháza, Mágocs, Csomorkány, Kutas és Éere falukkal képezte a nagy nevű család itteni birtokait. Ámbár az adományozás törvényes volt s a helyre nézve a beigtatás is idejében megtörtént: a nevezettek háborítatlanul nem igen örvendhettek az ezúttal nyert nagy uradalmak csorbítatlan birtokának, mert egy felől a Pósafiak leányági utódai formáltak igényt a magva szakadt család birtokaihoz, más felől pedig a Gersei Petők nyertek az itteni jószágok jó nagy részére királyi adomány-levelet. Mindamellett valószínű, hogy az Ongorok legalább a század végeig még itteni birtokosok voltak. Ugyanis kétségtelen, hogy a szomszéd Derek-egyháza még az övék volt, mert panaszkodnak Ulászló király előtt, hogy a nyulszigeti apáczák donát-tornyai és királysági gazdatisztei az ő derek-egyházi jobbágyaikon, mikor ezek a Kórógy-háza nevű tóban halásztak, erőszakoskodtak. E jobbágyok közül kettő épen a mi falunkból  származott s  azért nevezték el őket Kor hány Istvánnak és Kor hany Lászlónak.107

Ezentúl a falunak többé semmi nyoma. Területe Mártélvhoz csatoltatott.108

Nevét Kotucz-házáéval együtt a Zsigmond király 1408-iki adománylevele őrzi. Valószínűen Kotacz mellett feküdt, talán a Kökény-domb táján, melyet a szemben eső Kenyér-váró-halomtól a Gyuló-ér választott el.

A körtéről hajdan109 szintúgy, mint korunkban110 nagy számú helységet neveztek el. Vidékünkön ez már a negyedik és illet, ötödik e fajta elnevezés,128 a mi azt mutatja, hogy e fa itt nagyon el volt terjedve. A mélyen iszapolt, vizenyős rét talaja nevezetesen igen kedvezett e fa tenyészésé-nek, mely függélyesen ereszti le szív-gyökereit s ha kell, az álló vizet is baj nélkül lombjai alá fogadja. Ily viszonyok közt óriás mérvben kifejlődött az s nagyságával szintúgy, mint matuzsálemi korával felhívta maga iránt a figyelmet, úgy hogy ennnélfogva különösen alkalmas volt fölcí-irati nevek képzésére.

Minthogv a falu tavak és rétségek által borított határában bőségesen tenyészett nemcsak a körte, hanem a mi ennél becsesebb, a hal és a szárnvas vadak megszámlálhatatlan   sokasága112 is, a jámbor szerzetesek figyelmét e tájék korán magára vonta s azért a dömösi prépostság azt II. Béla király által több e vidéken fekvő, roppant kiterjedésű vizekkel és földekkel együtt magának adományoztatta.129 A hely különben még akkor csak „halastó" számba ment. mely mellett azonban halászok tanyáztak, a mint azt e munka általános részében már láttuk. Idővel a hely megszűnt egyházi birtok lenni. De Nana ispán és neje útján ismét azzá lőn, a mennyiben ezek itteni fekvőségeik közt ennek a révnek negyedrészét is a nyul-szigeti apáczák-nak hagyományozták.130 Nem tudjuk, hogy meddig örvendhettek a nagy tekintélyű tisztelendő szüzek a rév élvezetének, azonban később Körtvélyes falut az itteni birtokos Szeri Pósa nemzetség birtokában látjuk, melynek tagjai, név-szerint István fiai, Péter és György s a másik István fiai, György és István, nemkülönben Miklósfia Gábor — Ozorai Pipó főispán előtt, midőn ez Csongrád megye törvényszékét Szege- den tartja, azt követelték, hogy a Tisza folyó fele, Temerkény falutól kezdve Körtvélyes faluig, ősi örökségképen őket illesse, a mit nekik Pipó, miután az alispán és szolgabirák egyhangúlag hit alatt erősítették a kereset igazságát, meg is ítélt.131 Mintegy félszázaddal ezután a Sándor család birtokában találjuk a falut,132 a mit onnét tudunk, hogy midőn a csanádi káptalan Hunyadi Jánost a hód-vásárhelyi uradalomba a szomszéd községbeliek jelenlétében visszaigtatta, ez alkalommal Kertvélyes községéből néh. Sándor István özvegyének, a nemes Dorottya úrnőnek, itteni gazdatisztje, Dávid Péter is jelen volt.116 Valószinű, hogy ez a Sándor István szintén a Pósafi családhoz tartozott, mert Mátyás király a falut nem sokkal ezután azon javak közé sorolja, melyeket ő a Szeri Pósa nemzetség magszakadása következtében Guti Ország Mihály nádornak és fiának, Lászlónak, továbbá Guti Ország Lőrincznek és Nádasdi Ongor Jánosnak adományozott. Ekkor a hely Korhánynyal, Derekegyházával, Kutassal, Mágocscsal és Csomorkány-nyal képezett egy összefüggő birtok-testet. Hogy különben ott mások is régóta birtak, onnét világos, mert ugyan csak Mátyás király, halála előtt nem sokkal. Zeleméri Mihályt a leleszi kon-vént által meginteti, hogy nővérének, Zeleméri Martnának, adja ki törvénves örök-részét, mely őt Szelevény, Körtvélyes, Sód, Dócz, stb. falukból megilleti.133

A nagy király halála után a jogviszonyok mindinkább megromlottak s a birtokok is sűrűn cseréltek gazdát. Körtvélyesnek Byzerei János volt egyik földesura, de ez eladja itteni örökölt jószágát, — melyhez akkor már Szeg, Szentes, Bökény. Szer, Dócz, Sód stb. is tartoztak, — Gybarthi Keserű István alnádornak száz arany forintért.134 Mind ezek azonban, bár az oklevél nem említi, csak részbirtokok lehettek, mert nem sokkal ezután még egy nagyobb adás- vétel történik e vidéken, midőn t. i. Gyólai László, a maga körtvélyesi részbirtokát, melyhez a dóczi, szeri, bökényi, szelevényi stb. jószágok is tartoztak, az ekkor tájon szereplő nagy vagyonszerzőnek, Dóczi Jánosnak — 1050 magyar forintért idegeníti el.'

A faluhoz kapcsolt szomszéd idegen jószágok csoportosításából következik, hogy a fentebbi adatok két Körtvélyesre vonatkoznak, melyek között a Tisza folyt. Volt t. i. egy Körtvélyes, mely a folyónak azon partján feküdt, melyen Tömörkény. Ez az, melyet a XVI. századbeli Oláh Miklós — Szolnokkal, Várkonynyal és Szegeddel együtt, mint a Tisza nyugoti partján fekvő várost említ;120 s volt egy másik, mely Korhánynyal és Sóddal függött össze s a Tisza keleti partján terült el. Amaz mindenkor Csongrád megyéhez, ez pedig legtöbbször Csanád megyéhez számíttatott. Ez a Csanád megyei Körtvélyes nem a tiszai átvágás felső részénél feküdt valamikor, mint a hagyomány állítja,135 se nem az átmetszés és a régi Tisza által képezett szigetben, mint Lichner akarja:136 hanem a mint Bél Mátyás írja137 s a mint az új kornál okmányilag ki fogjuk mutatni, Solt, Mártély és Vásárhely között. Az idők mostohasága miatt azonban mind a két falu elpusztult, úgy hogy ma   egyiknek sincs nyoma sem többé. A határ, természetesen, megmaradt a folyó mindkét partján s a vásárhelyiek élvezete a török alatt túllépett a Tiszán is, de itt csak kisebb területre szorítkozott, nemcsak a közlekedési nehézségek miatt, hanem azért is, mert a tiszántúli részek Körtvély-tóval együtt olyan földesúr (Keglevics) birtokában voltak, a ki tulajdonjogát ez időben is erős kézzel óvta.138 Az a túlsó parti kisebb terület azonban, melyet a város lakossága magának megszerzett, ennek s a későbbi földesuraknak, a Károlyi grófoknak, birtokában továbbra is mind végig megmaradt.

Nevében alapítójáé is adva van, úgy hogy a Kotucz-ot családnévnek kell tekintenünk," melynek eredete a szláv cotoc-ra (macska) vihető vissza."

A falu nyomaira elsőben a Csanádi káptalan egyik kiadványában találunk rá, mely szerint   Zsigmond  király   a   Solti   Dávidnak "szóló adománylevelet átírja.125 Itt t. i. Bárt, Kökényes, Solt-réve. Sas-ér, Atka stb. társaságában fordul elő a hely, egyszer Kochwthaza, máskor Kuhu-haza alakban, Bárt és Kökényes közt említve.126 E birtokok, melyek akkor Csongrád megyéhez számíttattak, a Solti nemzetség sajátjai vaíának, mint a mérvekbe a király a káptalan által őket az időben újra beigtatja. Emlékét a körtvélyesi réten a Téré egyik öblözetében, a Kis-homokhoz csekély távolságra eső K o t a c z-dülő tartotta fen, melyről e munka földrajzi részében volt szó.

Azon helyek közé tartozik, melyeket II. Béla király a dömösi apátságnak ajándékozott. Az oklevél ugyanis a falut két ízben említi. Először, midőn Győ, Tápé és Sakan után elsorolja, hogy mely szolgák   (földes jobbágyok)   adatnak együtt a faluval;139 később pedig Győ és Ecser közt említve, midőn azt határozza meg, hogy a falu mivel adózzék szerzetes földesurainak: nevezetesen, hogy „azokkal együtt, kik ide tartoznak, köteles évenként húsz köböl gabonával adózni".140 A tatár-járás elpusztította a falut, ugy hogy mikor azt Nana comes 1266-ban a nyul-szigeti apáczáknak elhagyja, már csak mint földet említi.141 Idővel azonban a hely újra megépült s ismét a barátok tulajdonába került vissza, minek bizonysága az, hogy Szeri Pósafi Miklós, ki itt a Tisza mindkét partján, mint ezt Kutasnál látni fogjuk, sok falut bírt, Leng birtok után Márton demesi prépostnak megfizeti az évi köteles adót, t. i.: a négy frtot.142

Győ és Ecser közt feküdt, tehát valószínűen Korhány vidékén, mert 1356-ban Csongrád megyéhez számították. A falu személytől vette nevét, a mint azt az 1138-diki oklevélből láthatjuk, melyben ily nevű emberről is olvashatunk.143

Jegyzetek:

1. Az oklevél gr. Telekinél, Huny. kora X. 256.
2. Borovszky i. m. II. 182. 162
3. E   tárgyról   bővebben Romer, Résultats  généranx du  mouvement Arcbéologique 78. 81—99. 11. 3 Bél Mátyás, Csöng. vm. leírásában, kzt.
4. Városi ltr. Rvi. 2. a. cs. 2. sz.
5. Urb. összeírás 1789-ből, u. o.
6. E munka í. 324—357.
7. Az oklevél Orsz. lt. Dl. 15862.
8. Orsz. Dlt. 1. 1Ö848.
9. U. o. 15836, 15847, 15887. a U. o. 16298.
10. Borovszky II. 195.
11. Karácsonyi, Békés vm. tört. II. 268.
12. Borovszky I. 363.
13. Orsz. lt. Dl. 17290.
14. Jászai   orsz.  lt.   scrin.   13. no.   27.   (Borovszky úr szíves közlése).
15. Orsz. lt   Dl. 18004.
16. U. o. 17.943.
17. A zendülés részletes leírása a vizsg. j.-könyv után Karácsonyitól, Zsilinszkynél, Békés vm. rég. társ. évk. XII.92 - 100.
18. Orsz. lt. Dl. 19412,
19. Borovszky, i. m. II. 197.
20. A király levele 1525. júl. 30-ról a gr. Károlyi levéltárban. (Haannál is, Békés vármegye hajd. II. 148.)
21. A csontvázak rendes temetésre mutatnak, habár a sáncz oldalában, a föld mostani színétől csak csekély mélységből tűntek fel, a mit azonban a sáncz folytonos-kopása fejt meg.
22. Borovszky, Csan. vm. tört. I. 234, 261. 317. II. 187 a Az oklevél Haannál, Békés vm. hajd. II. 148   149.
23. Az oklevél másolata Békés vm. muz. ltárban.
24. Az ad. levél. Orsz. lt. Dl   16298.
25. Mátyás ad. levele u. o. 17273.
26. Karácsonyi i. m. II. 121.  (Gellért-kutát  megkülönbözteti Gellért-egyházától)
27. Lajos kir. hivatolt levele 1525-ből.
28. Zaránd megyében, 1478 ban, Csánkynál, i. m. I. 741.
29. Példák erre: Gorsu 1138-ban (Knauz, Mon. eccl. Strig. I. 88), Kors 1307 (u. o. II. 577.), Korsa 1282. (u. o II. 154), Gorsa 1557 (defter), Gorsa 1573. (Franki, Hazai és külföldi iskolázás 251.). Mindezen tulajdonnevek az oláh grosa (nagy), vagy a tót gorsa (rosz) szavakból ké-pezhetó'k.
30. Gr. Kuun, Codex Cumanicus, 323.
31. A Nádor-codexben uncus, furca (horog, szigony) értelemben, a székelyek köznyelvén ma is horgas bot, melyly.el a halászok a jég alatt "hálóikat igazítják, mankó.
32. Gerse, Gersa, Guersa, Golsa, Gelse, Kórsa, steff.
33. Borovszky, II. 203.
34. Gr. Zichy-család okm. t. I. 3/6.
35. Az 1456-iki ad. levélnek a müncheni állami levéltárból vett másolata a Békés vm. múzeum levéltárában.
36. Az oklevél 1462. nov. 28-ról. az Orsz. lt.-ban, Acta pást. adv. mórt. 35—41. A pozsonyi káptalan 1725-ki másolatában a gr. Károlyi lt. 36. fiók/ 25. sz (A tulajdonneveket több helven hibásan közli. Gorsát is Borsa-nak írja.)
37. Borovszky i. m. I. 162.
38. Az 1774-ki nagy határ-térképen.
39. A törzs nélküli emberi fejek, s még inkább a fej nélküli emberi törzsek csontjai régibb századokban gyakran fordulnak elő leleteink közt. Ennek megfejtése az,hogy különösen a török-tatár katonák s ezek példájára a magyarok is, leszelték és elvitték az ellenség fejét, hogy vitézségükről bizonyságot mutathassanak; olykorazonban a zsákmányul eltulajdonított fejeket a megtámadottak vissza is foglalták s azután, természetesen, tisztességesen eltemették. Más felől tudjuk, hogy az itt lakott boszorkányok is levágták olykor az emberek fejét, hogy az esőt „ elkössék" s a szerencsét elvegyék. (L. a szegedi boszorkányok per-iratait Reiznernél, Szeg. tört. III. 414.416. stb.).
40. IV.  Béla királv helyben hagyó oklevele  Fejérnél. Cod. dipl. IV. III. 315—347.
41. Pesty Frigyes, Magv. orsz. helynevei. I. 207.
42. Egy 1211-ki oklevélben: „Mica, Cheke, filii Curt".
43. Szilády Áron szives közlése.
44. Borovszky i. m. I. 123.
45. Woda = víz, hod = lakoma, hodü (orosz) = út, húda — utacska, hod (ó-szláv) = átjárás.
46.   Hod = út.
47. Oud. old, ald (góth) = öreg (Hugó Gr. História Gothorum 595.), — Hode, Huth (német) = őrség, — hold (német, ó-német) = hájos.) (V. ö. Firsleman,AltdeutschesWör-terbuch   Nordhausen 1845. II).
48. Haoud (kun-persa) = bőr.
49. Hulda = ideigvaló. (üobz. Die Moden in den Tauí-nahmen Leipz. 1825. 162. "pbl" = szülő, termő, a ~b* igének hifii alakja. Farkas régész szó-fejtése.)
50. Csók Mózes városi jegyző (H. M. V. st. leírása, kzrt. 1852—1876. sz. a. a városi irattárban), Soos János városi levéltárnok (H. M. V. leírása kzrt., u. o. 1864. 292. sz a.), amannak értekezését Palugyai is magáévá tette. (M. orsz. legújabb leírása) és Széli Farkas (H.-M.-Vásárhelyi Naptár 1865-re). Utóbbik határozottan a Hód Írásmód mellett foglalt állást.
51. Péld. Holdi Pál 1381-ből (Borovszky II. 516.), Holdy Márton 1450-ből (u. o. II. 514). Idők multával azonban, ide értve korunkat is, az e fajta családneveket kizárólagosan Hódi alakban írták és írják, még pedig a vidékieket szintúgy, mint a helybelieket, mely utóbbiak elég nagy számmal vannak, — habár egy részökről századunk elején hivatalosan megállapították, hogy Bihar megyei oláh eredetűek.
52. Lásd Magy. nyelvtört, szótár. I. 1475.
53. Csanád vm. tört. II. 216.
54. Magy. orsz. helynevei I. 133—139.
55. Magyar akad. értesítő 1861 -2. 359. s köv. 11.
56. Csongrád vm. története I. 89.
57. Rómer i. h. 111-féle állatot nevez meg, melytől hazánkban helyneveket formáltak.
58. Hattyas, Sas-ér? Lúd-vár, Gémes-tó stb. A szomszéd határban egyebek közt Vidra-ér.
59. Szlávul hód = b o b r. Innét származtak Pabar (Csanádm -ben). Bobro (Árvám.), Bobrócz (Liptó m.), Bobrovnik (Liptó m.), Pobrdjani (Horvátországban, kettő is) stb.
60. Valószínűen ilyen tulajdon-nevek a következők: 1138. Hodus és Hotus személv nevek Knauznál (Monum. I.90-91.), 1169.   Hódos falu  Szatmár m.-ben (Fejér, Cod. Dipl.  VII.I.  162.), 1216. Hudus  ispán   (Váradi   regestrum   158.  §)  XIII.   sz.Hodus folyó és helység  (Biharm.-ben),  hol  régen 4 Hódos  létezett (Bunyitay, Vár. püsp. tört. III. 239.), 1221. Hodus férfi (Fejér i. m. V. I. 298), 1256. Hodus, a Csanád nemzetség birtoka, 1259. Udus vagy Hodus és Hota személy nevek (Knauznál i. m. I. 455. II. 74.), 1270. Hodus folyó (Hazai okmt. VII. 120.), 1271.Hudkó ispán Liptóban (Szepesi kápt  ltára.), 1299. Hodus halastó a Tiszánál, talán Zemplén megyében (Wertnernél II. 289.), 1323. Hudus falu, Haan és Zsilinszky (Békés m. okit. 2.).
61. 1342. Hudus falu Tolna m.-ben (Zichy okm. II. 6),1348. Hodus és Odus Baranya m-ben (Zichy okmt. II. 9),1355. Hodochin folyó Árva m.-ben (Fejér i. m. X. II. 387.),1410. Hódos víz. (Zaránd m.-ben),1429. Hodus  folvó  u.  o.   (Haan   és  Zsilinszky,  Békés   m.okit. 42.), -1433. Hodus folyó, Somogy m.-ben (Orsz. lt. Dl. 12491.), 1446. Hodosfő, Somogv m. ben, Orsz. lt. Dl. acta Neoreg.IV. 26. 1428. Hódos tó (Hwdostow) Zala m. (Orsz. lt. Dl. 18143. stb.).(V. ö. Ortvay, Magy. orsz. régi vízr. I. 376. és az Orsz. lt. Neoregestraták elenchusa. Hódos családnevek vannak országszerte több felé, így Karczagon, Szováton stb.)' Anjoukori okmt. III. 364—371.   (Orsz.  lt. Dl.  322.)
62. Olaus Magnus, XVI. századbeli upsalai püspök, szerint ez állatok csakis ott találhatók, hol csolnakok és hajók nem járnak. Brehm szerint is félreeső, emberek által nem látogatott tájakon élnek s leginkább éjjel mutatkoznak. Rendkívül vigyázók és félénkek.* (Illustr. 4'hierleben, II. 169.) Az ó-korban sűrű erdőkkel borított tájakon éltek (Herodot i. m 109.) a vidrával együtt, mely utóbbi, mint „az úszásban ügvesebb. a hód kölvkeire vadászott".
63. Zichy okmt. II 421. 521. V. ö. Csánky, M. orsz. tört. fr. II. 613.
64. Fejér i. m. V. I. 156
65. Wenzelnél, Árpádk. új. okmt. IV. 177.
66. Wertner i. m. I. 243. és Nagy Iván, Magy. orsz.családai X. 787.
67. „In Osnabrückischen ist die Huth, nieders. Hode,nochjétztdie übrigkeitliche Schutz". Egyszersmind azonban osnabrücki nyelven a Hode vagy Hut a járást isjelenti, melyre valaki felvigyáz. „ Bei den Rotken ist Houte,im Schwabensprache Hute, und in Eng. H e e d, die Wache". Adelung, Gramm. Krit. Wörterbuch, 1808. II.1337-8.
68. Orsz. lt. acta Neoreg. IV  316.
69. Ispán, Liptó m.-ben 1222-ben. Szepesi kápt.  ltára.
70. Ispán, Liptó m.-ben 1222-ben. Szepesi  kápt. ltára.
71.  Zágrábi ispán 1270-ben. Tkalcic. Mon. I. 151.
72. Ez történt a Krassó megyei régi Hudus-sal, a Pozsony megyei Hudi-val. (V. ö. Pesty, Krassó m. tört. III.88. Wertner. Magy. nemz. II. 178.), úgyszintén a Somogy és Nyitra megyei Hudus vizekkel is.
73. Horváth Istv. A magyar nemzetségekről, kézirat. V. ö. gr; Károlyi Ferencz értesítésével a Hódos nemzetségről Ebiénél, Egy magyar nyomda 47. 1.
74. I. Endre király az apátságnak ajándékozott Balaton menti helyek egyikénél említi, hogy „Neneh, Hodu uturea", (Neneh = Nana. családnév, Hodu utu rea = Hódútára). Fejérnél i. m. I. 388—391.
75. V. ö. Fejér i. m. I. 431. és VII. I. 109.
76. Mert váltakozva írták: Bartalyus és Bartalyos, — Martinus és Martonos, — Jakobus és Jakabos, Gallus es Gálos stb.
77. Bél M. kiadása (Ritus explorandae veritatis) 229—243. 11. CCXLIV. §. V. ö. Wenzel i. m. VII. 412.
78. Egyebek közt 1237-ben volt egy „Hodus-nak nevezett Jakab" (Nagy Iv. Magy. orsz, családai III, 69)
79. Rendesen így nevezték a régi oklevelek. Gedes vagy Gedös Csanád megyének egyik faluja volt a Maros innenső partján, hol  Miklós úr ősi  kastélyában  lakott    Minthogy nemzetiségének feje ispánja volt, e lakóhelyétől nevezték gedesi ispánnak, ép úgy mint mai napság a vásárhelyi ember »gyevi grófnak» nevezi őrgróf Pallavicánét.
80. Fejérnél III., II. 227.
81. Fejérnél, IV., I. 78. és Hazai okmt. I. 16—18.
82. Monum.     Vaticana,   históriám   regni   Hungáriáé illustrantia. I. 156.
83. „Campus Hod" és „Hodwtha".
84. Orsz. lt. Szentiványi-féle iratok 35—41.
85. Fejérnél, Cod. dipl. X. VII. 893.
86. Orsz. lt. Dl. 1816.
87. Az erről szóló bizonyítvány 1450-ből gr. Telekinél,Huny. kora X. 248—256.
88. Orsz. lt. Dl. 14942.
89. A király levelének a müncheni   állami levéltárból vett másolata a Békés megy. múzeumban. Vásárhely.
90. A királv levele Haan-nál, Békés vm. hajd. II. 148. 149. 11.
91. Palóczi László országbíró levele 1468. nov. 30 ról Orsz. It. Dl. 16734. sz.
92. A kövekből egy rakás, melyben agyag csillámpala, phyllit, — talaj burkolásra használták—, közönséges márvány és nagy, koczka idomú homok-kő voltak, régiségtárunkba is beszállíttatott. Valamennyi kőzet-faj honos Arad és Bihar megye területén is, t. i Világos, illet. Tenke, Dézna és Belényes tájain, mely helyekkel a Körössel összeköttetésben állott Kakas-szék-ér a közlekedést igen megkönnyítette.
93. Az oklevél Fejérnél, Cod. dipl.  IV.,  III.  315—347.
94. Törökben ez fatuskót jelent.
95. Borovszky (II. 392.) ezt fogadja el.
96. Copaciu, Copach, Copasinhu, Kopacu XIV. sz -béli nevek. (Pesty, Krassóm. tört. II., I 29, 65, 132. III. 277.) Kopács oláhban fát jelent.
97. Kopáncs itt a Székesei Herczegek faluja 1446-ban. Magy. tört. tár. VI. 28.
98. Vélics, Magy. orsz. defterek I. 285.
99. Ezek példájára : Barancs, Dancs, Fékancs, Garancs,Gáncs, Grancs, Ináncs, Isztáncs, lváncs, Karancs, Lapáncs,Pogancs, Sadáncs stb., melyek végén a -cs-t kicsinyítő képzőnek tekinthetjük.
100. Turul, 1885. 173.
101. Ennek legrégibb alakjai: Cuppan (a demesi apátság alapító levelében több is 1138), Cupian (Kézai II., I. 9.), Kupán (Thúróczy. Schwandtnernél I. 416.) és Cupan (Bécsi k. krón. T. XXXIII). — De megfejthető a név az ó-szláv kopanja (= kunyhó, mérték), a bolgár és albán kupán (— sulyok, szán) és az oláh kupanból (= ezomb), sőt, Rómer szerint, a magyar kappan köznévből is. (Rómer,Magy o. íöldirati és terményi állapota a közép korban. M. akad. ért. 1861., 368.) A Baranya megyei Koppány nevét a XIV. században tényleg Cappan, Kappan alakban írták. (L. Csánkynál. M. orsz. t. fr. II   498.).
102. II A Koppány nemzetségről 1. Wernert i. m. 150. lap. A név régibb változatai Capatan, Captan, Kapán steff.voltak (Lásd ezeket Knauznál is, Mon. eccl. Strig II. 33.,434). Mindez arra int, hogy az egyforma hangzású szókat általában egy közös gyökre visszavinni — óvakodjunk.
103. Az alapító levélben (Fejérnél I 328.) a «Tisza melléki*  (in Tiza) Nandur halastó   említése  után  megneveztetnek a rendnek ajándékozott faluk és puszták közt első helyen :  «C u p d a n és P a n a n a d».
104. Az alap. levél Knauznál, Mon. eccl. Strig. I. 88—97. 3 Váradi Regestrum §. XLV.
105. Fejérnél, III., II. 228., 229
106. Gr. Teleki, Hunv  kor. X. 256.
107. Orsz. lt. Dlt. 29489.
108. A Csanádi káptalan egykorú bizonyítványa a gróf Károlyi nemz. bpesti ltárában, 36. fiók, 25. sz.
109. Borovszky   szives közlése a gr.   Erdó'dy  ltrból, és ugyan annak Csan. vm. tört. II. 219.
110. Anspachi levelek.
111. Hornyik, Kecsk. tört. I. 203., 204.
112. L. gr. Kuun G., Codex Cumanicus. V. ö. Nagv Géza czikkével az Arch. ért. 1893. 105—117.
113. Danielewszki orosz író a Századokban, 1884. 529.
114. Kézai, M. krón. 20.   Fejér, Cod.   dipl. IV., II. 465
115. Orsz. lt. Dl. 17273. sz. (Megvan Pestynél is, Krassó vm. tört. III. 427—437.)
116. A esanádi káptalan jkve a fenti ügyben. Orsz. lt. Dl. 20856. sz.
117. A városi tanács a korhányi rétet még 1807-ben is Mártély tartozékának, a vásárhelyi úrbéri terület kiegészítő részének nyilvánítja. De a földesúr máskép' gondolkozott. Vtjk. VIII. 201.
118. Rómer a régi Körtvélyes falukat elsorolja, Magy. orsz. földirati és terményi állapota a közép korban, Magv. akad. ért. 1861. 330-331.
119. Mostani Körtélyes helységeink jegyzékét 1. Hunfalvi, Egyet. Fii közi-ében (almáról 40, szőllőról 30, körtéről 28 helynevünk van),   és  a Helység névtárakban.
120. Körtvély-tó az állóvíz, Körtvély-tó a falu, Körtvélyes falu (e három a Tisza nyugati oldalán), a másik Körtvélyes falu és Gorsa, e két utóbbi a Tisza keleti oldalán.
121. E sajátságát a hely századunkban is egész az 50-es évekig megőrizte, mindaddig ti. mig a vizet ennek határából is el nem szabályozták.
122. Az   ad.   lev. Knauznál,   Mon. Eccl. Strig. I. 94. és Fejérnél, i. m. II. 104
123. Fejér, i. m. IV. III. 315.
124. Az  ítélet  Toldynál, Magy.   akad ért. 1859. Nyelv és szép. tud.   oszt. III. köt.  252.  lap,   Wenzel közlésében,
125. Az ország rendéi bizonvítvánva gr. Telekinél, Hung.kor. X. 259—262.
126. A kir. levele Orsz. lt Dl. 17273. és gr. Teleki, Huny. kor. X. 248.
127. Mátyás levele a leleszi orsz. lt.-ban, Klench. introd. stat. P. 284. 1488 V. ö. Pesty Frigy. Magy. o. helynevei I. 91.
128. Orsz. lt. Dlt. 21061.
129. Pozsonyi káptalan ltára,   Prot.   III. i. e. Prot.  Budense fol. 415.
130. Nic. Oláh,   Hungária, 52.  lap   (Bélnél,   Adparatus 22. lap).
131. Pokomándynál i. ni. 6. 1.
132. Vás. Közi. 1881. 35. sz.
133. Commentatio in Comitatum Csongradiensem,  eredeti kézirat, Esztergomban, Batthyány ltár.
134. Erről láss a jászai konvent orsz. ltrban. Prot. 10. f. 192. és S. 213., '214. (XVII. és XVIII. századra vonatkozó adatok)
135. Dunán túl még néhány évtizeddel ezelőtt is laktak Kotaszok.
136. Oroszban kotu = macska, lengyelben kosut = kis macska, ó-szlávban kotu, kosuta = szarvas (Miklosich, Die slav. Ortsnamen 45). — A helybeli hagyomány természetesen máskép' értelmez. Azt mondja nevezetesen, hogy mivel a rét tulajdonkép' itt kezdődött, azért nevezték e helyet Kotacz-nak, mert ettől kezdve már k u t a t ni kellett az eltévedt jószág után, úgy hogy ily módon a névben az újabb orvosi műnyelvből ismert kutasz-nak régi mását s méltó párját tisztelhetnők. Nem fogadhatjuk el a származásra nézve a
137. Fejérnél X., III. 86—90. és X. IV. 698. (hol a név Kochwthaza-nak iratik). A név helyesebb változatát Bo-rovszky (II. 309) adja a nemz. múzeumi levéltár példánya szerint.
138. - A név 1636-ban még egyszer jő elő, még pedig Kopeczháza alakban.
139. Ezek nevei így vannak irva : „Nulos, Euzen, Cepudi, Haladon, Puci, Zadar, Kinis, Ibrum, Mortin, Babisa, Dubur, Silte, Bedus, Samudi, Zatadi, Ekecs, Cibe, Demus, Dumku, Budi, Beteg, Besenudi. Simon, Apa, Dauid, Budi, Cubos, Guden, Jákob, Janus, Hesedi, Mihudi, Gedi, Benus, Dimisa, Cepis, Quadan, Tuma, Sid . . . . di, Kusti, Pucudi, vthoris, altér Dimus, Simun. Martin. Kobu cum filijs suis, Gertu, Misku, Sene, Suda, Embel, Turcu, Simon, hij omnes cum terra sua dati sunt».
140. Knauz, Monum. Strig. I   88    97.
141. Fejér, Cod. dipl. IV., III. 315   347.
142. Anjouk, okmt. VI. 460.
143. Lengén személynév fordul elő 1211-ben is (Borovszkynál Jl. 400)