III. AZ EGYES HELYEK KÜLÖN TÖRTÉNETEI.

4. rész

Mikor V. László király a hód-vásárhelyi uradalmat Hunyadi Jánosnak visszaadja s annak alkatrészeit elsorolja, Derek-egyháza mellett említi e pusztát is, mely neve után ítélve, egykor falu volt, s mely már Zsigmond kora óta a nagy hős tényleges birtokában állott.1 Husz év múlva pedig Mátyás király mint Földvárhoz tartozó pusztát Teleki Varjasi Jánosnak ajándékozza2 azt. Azután mint az Ulászló király által Brandenburgi Györgynek ajándékozott gyulai nagy uradalom egyik tartozéka tűnik szemünkbe, midőn a faluk sorában említik.3 Még később Komlósi Ferencz birtokai között találkozunk nevével, ki Orosházát a maga uradalma központjává tette, melyhez határunk északi részét, beleértve Szilasegyházát, Mogyorós-Fecskést és Földvárt is, oda csatolta.4

40. A szilas-egyházi templom alaprajza.

A puszta (korábban falu) tehát Derek-egyháza, Földvár és Orosháza közt feküdt, vagyis körülbelül azon a tájon, hol a Peczérczés-háti-dülőben,   a  komlós-orosházi  országűt és vasút mentén, az u. n. Hat-ablak i-k ápolna maradványai léteznek. Ezeket Varga A. tanár 1894-ben, az ág. ev. iskola szomszédságában, a Zalai Gergely tanyáján találta fel s ásatta meg.

41. sz. Szilas-egyházi, közép kori leletek.

A sírokat előzetesen már mások is felhányták, azért ez úttal csupán hatot leltek érintetlen állapotban, s ezekben sem volt, egy bronz hajgyűrűn kívül semmi melléklet, sőt még a koporsók nyomai is hiányzottak. A rajzon ábrázolt többi leletek a szomszédos területről valók.

Szőllős vagy Mező-szöllős.

A szőllőről országszerte ma már csak 30 községet és pusztát neveznek: holott régen az ily helyek száma sokkal nagyobb volt; mert magában Csanád vármegyében hat falura adták e nevet, mely időközben mind elpusztult.5

A mi Szőllősünk, mint nem sokára látandjuk, már a XII. században falu volt tem- plommal: de forrásaink csak akkor emlékeznek róla, mikor V. László király Hunyadi Jánosnak a hód-vásárhelyi uradalmat újra adományozza, mely alkalommal ennek alkatrészeit elő- sorolván, Mogyorós-Fecskés és Csókás közt Szőélős falut is megnevezi s róla azt is mondja, hogy az régen Fecskéssel együtt, a Petőfi Tamásé volt, de ennek magva szakadtával, a Hunyadi kormányzósága idejében, törvény szerint a koronára szállott vissza, Hunyadi, mikor is azt királyi jogon magáévá tette s azóta folytonosan békével bírja.6 Tudjuk, hogy a kormányzó uradalmát fia, Mátyás király, jobbára hivei közt osztogatta szét s így Szőllős sem maradt sokáig a Hunyadiak kezén. A földvári zendülés idején a falu plébánosa Bálint volt s ez földvári lelkész-társával épen az orosházi úton állott, mikor a zendülők a szomszéd falvakból érkeztek, hogy Földváron garázdálkodjanak. Szőllős földesura küiönben ekkor Serjényi László volt, ki Ráróst is bírta, s kinek három jobbágya a zenebona kezdetén épen a szomszéd Földváron tartózkodott s ott végig is nézte a rakonczátlankodást,  úgy hogy az  urak   a   vizsgálat alkalmával vallomásaikra különös súlyt helyeztek. E jobbágyok nevei: Pordányi Benedek,   Pordányi  János és Temesvári Lukács.7 Serjényin  kívül a másik század elején Komlósi  Ferencz is bírt a faluban,   kinek   ekkor a    környéken legnagyobb kiterjedésű birtokai voltak.8

42. sz. A szőllősí templom alaprajza.

A falu templomát azon a helyen, hol a már előbb közölt1 térkép mutatja, 1895-ben, Varga tanár ásatta fel. A gr. Wenckheim József Ilona-majorjához tartozó földön, partos magaslaton, egy körsánczban fekszik az, melynek két kijáró kapuja látszik. Az északi kapu melletti csúcsban, az elszórva heverő tégla és kő törmelék mutatta a helyet, hol a szent falak egykor állottak. A munkások csakhamar az ásatás megkezdése után a földben nemcsak sok tégla — hanem márvány és lazurkő darabokra is találtak, azután pedig nem sokára feltünedezett a keményre furkózott agyag alap is, melyre, mint valamennyi középkori templomunkat, úgy ezt is, rakták.

43. sz. Szőllősi leletek az Árpádok korából.

E körül igen sok, már előbb szétszórt emberi csont hevert rendetlenül a földben, a keleti oldalon azonban három sor meg nem bolygatott sír is volt elhelyezve, mellékletekben teljesen szegény valamennyi, kivéve kettőt, melyek egyikében két réz fülbevalót, és egy III. István-féle érem felét, másikában pedig III. Béla és Imre királyaink réz obulusait találták, melyek egy pár koponya-csont kíséretében gyűjteményünkben helyeztettek el.

Ezzel is, mint a hód-vásárhelyi uradalom tartozékával, találkozunk, Szilasegyháza s a két Derek-egyháza közt említve, abban az oklevélben, mely szerint V. László király az uradalmat Hunyadi Jánosnak visszaajándékozza. Valószinűen Derek-egyháza táján feküdt. Neve eredetileg személy név volt, melyet ma is több család visel, de a melyet az országban helységekre is ráadtak.

Eredetileg egy kazár/nemzetség neve.9 melyet azonban a honfoglaló ősök és ezek utódai közt is többen viseltek." Ezért haza szerte számos helységet is neveztek el róla, melynek egy része ma már nem létezik.10 A név nem tévesztendő össze a szláv helységek Trhan nevű részeivel, minő Csabán is van, mivel ezeknek külön eredetük van (trh = vásár).11

Először, miképen már Szent-Mihály-utczája alatt láttuk, a fehérvári káptalan egyik levelében említik, mint a hód-vásárhelyi uradalom egyik tartozékát. Mikor ez uradalmat Hunyadi Jánostól elvették és Harapkói Bothos András leányainak adták, az adomány levél Hold és Csomorkány közt szintén megnevezi a falut,12 bár tudva- levőképen annak és az ez úttal elajándékozott többi igen nagy számú birtokoknak a nevezett javadalmasok birtokába soha nem léptek, mert az a nagy hősnek életfogytig kezén maradt. Ezután nem sokára bele is olvadt a falu Vásárhelybe, melynek századokon át egyik utczáját, a XVII— XIX. századokban egyik tizedét — képezte, melynek neve nálunk ma  is  köz  használatban van.13

Alapítójától, ki Tompa nevet viselt,14 kapta nevét ez is, mint az országbeli többi Tompa falu. Különbözik a Száraz-ér mentén eső hason nevű helytől.

Először mint Békés megyei hely tűnik élőnkbe 1436. táján, azon puszták között, melyeket Hunyadi János Zsigmond királytól kapott s melyek a Szent-András csabacsűdi és szenté-tornyai uradalmak tartozékait képezték.15 Épen úgy, mint húsz évvel később, midőn V. László király a fentebbi és a hód-vásárhelyi jószágokat a nagy hősnek visszaajándékozta.16 Békés megyéhez s a határunkbeli  Apáczához  számítják 1458-ban a pusztát, melyet e tájon telepítnek meg : mert mikor Gáji Horváth Gergely diós- győri kapitány azt Hód-Vásárhelylyel együtt megszerzi, már akkor, a szomszédságában eső Rárós mellett, mint falu említtetik.17 Horváth azonban idővel elzálogosította azt Dóczi Péternek, ki akkor-tájban vidékünkön roppant birtokokat szerzett magának.

A falu határát Rárós, Derek-egyháza és Mágocs közt a Tompa-háti dűlő és a gr. Károlyi féle Tompa-háti major mutatja.

Tót-Kutas falu.

A mi Kutas-pusztánknak két része volt, t. i. Peres-Kutas és Tót-Kutas s e kettő egymással a Fejér-tónál össze is ért. Nevét tót nemzetiségű lakosaitól vette, kik valószinűen már Hunyadi János korában lakták e helyet.18

Először a Szekcsei Herczeg család tagjainak a Héderváriak ellen folytatott perében találkozunk a faluval, mint a hód-vásárhelyi uradalom egyik tartozékával, Hegyes és Kamarás Csanád megyei községek közt sorolva fel, mikor t. i. az egyezségszerűen Herczeg Rafael bosnyák püspöknek és rokonságának esik.19 Ugyan ezen per oklevelei között tíz évvel később a fehérvári káptalan egyik kiadványa újra megnevezi ugyan azon helységek közt a falut, mint „Hód és Vásárhely városokhoz tartozókat",20 mint a melyek felett a nevezett mi családok még mindig perelnek. Tudjuk, hogy e perben a püspök és rokonsága hamis okleveleket is használtak s így lettek ők Kutasnak is az országbíró előtt kötött egyezség értelmében tulajdonosaivá. Voltaképen pedig a hód-vásárhelyi uradalom tulajdon joga ez időben már Hunyadi Jánost illette, ki annak Zsigmond kora óta tényleges birtokosa is volt, a mit az ország rendi is elismernek,21 minek következtében V. László király az újabb adomány levelet a birtokokról a nagy hős javára maga is kiadja.

Hunyadi elhalása után özvegyének, Szilágyi Erzsébetnek, kezére ment át a falu, mit onnét tudunk, hogy mikor azt, több e tájon fekvő községekkel együtt, Albert csanádi püspök és Lábat-lani János, Mátyás királytól fölkérték, a nagyasszony az aradi káptalan előtt megbízottai által azok eladománvozása ellen óvást tétetett s a „felséges fejedelem urat, Mátyás királyt, a maga urát és természet szerint való fiát", attól tiltotta.22 Ez időben a falut már Békés megyéhez számították. Mindazonáltal Mátyás már a következő évben mégis eladományozta azt, még pedig a szomszéd Csomorkány földes urainak, a Jaksicsoknak,23 kik ekkor a vármegyében s ezenkívül másutt is. nagy uradalmakat szerzettek magoknak, melyek központja Nagy-lak volt. Sokáig ide tartozott ezután a mi Kutasunk is, a mint ezt a következő korszakban látni fogjuk.

A falu határa Sámson, M.-Kopáncs, Tót-Komlós és Szőllős közt terült el, a Száraz-ér mindkét partján, az Orosházi—tótkomlósi úttól délre, úgy hogy annak fő részét a Nagy-haji ás képezte. Templomát azok a romok jelölték, melyek 1748. táján, a Száraz-éren s az akkori komlósi szőllős-kerten tul, a komlós—vásárhelyi út mentén még láthatók voltak.24

Az ur a földesurat jelenti, mint a legtöbb hasonló összetételű hely25 és köznevekben is.26 Úgy hogy e szerint az egész név annyit fejez ki, hogy az a terület, melyen a földesúrnak valamely külön telepe helyezkedett el.

A falu korábbi története nem ismeretes s az írott adatok már csak mint pusztát említik. Mikor t. i. Gáji Horváth Gergely, diósgyőri várnagy, Hód-Vásárhelyet megszerezte: ezzel együtt "Úr-népe pusztának is ura lett, mely a feljegyzésben Panád és Varjas közt említtetik.27 Az után is Vásárhely tartozékát képezte e puszta s azzal egvütt vette azt Horváth-tól zálogba Dóczi Péter. "

44.sz.

A  hely  közelebbről   meghatározva   Batida, Csomorkány, Fecskés,   Peres-Kutas és Férged   közé esik,  mivel egy   1536-diki beigtatáson e   faluk szomszédságában említik.28 Tehát a Kistó-hajlatra helyezhető, s ezért templomát azon romokkal azonosíthatjuk, melyek   a  vásárhely-csomorkányi úttól északra 50—60 lépésnyire   a   Varró Anna földén találtattak. A hely a Szabó János-féle ref. lelkészi földdel majdnem szemben van, melyről a hagyomány azt tartja, hogy azon valamikor  falu volt,   melynek nevét  azonban  már senki sem tudja.

45. sz. Ur-népe falu templomának alaprajza.

A most már üresen  álló   vízmederből szigetként    emelkedik itt ki egy jókora domb, melynek felületét imitt-amott tégla   és  mészhabarcs törmelék tarkítja.   Itt ásattam   1893-ban Pető   Ferencz   felügyelete   alatt,   s   csakhamar igen nagy mennyiségű emberi csontok tűntek elő a földből, nagyobb részök rendetlenül összevissza hányva, mivel a helyet előttünk már mások is megbolygatták. De érintetlen sírokat is találtunk, a felszíntől leginkább 1'80 cm. mélységre, s a csontvázak mellett szenesedett fa darabokat, egy bronz  haj-gyűrűt, egy  kis réz karikát, egy bronz csattot, keretén paszta-gyöngy szemcsékkel díszítve, egy csontvázon pedig egy pár, ezüst lemezzel bevont, p vassal bélelt, kígyó fejes karpereczet, mely Árpád korinak látszik. Számos csontváz kettesével, hármasával rendetlenül volt fektetve a bolygatatlan sírokban.

46. sz. Ur-népi leletek a közép korból.

Ezek közelében egyúttal a templom alapját is kiástuk s lerajzoltuk. Ez alatt is ott volt a réteges sárga és fekete föld oly keményen megfurkózva, hogy az ásó sem fogta. Az alapból ezúttal a még meglevő ép téglák kiszedettek. De ilyen már kevés volt, mert 1868. táján a föld gazdája a jó téglákat (mintegy 8000 darab) elhordta s azokat istálló építésére használta fel. A leletek után azt gyaníthatjuk, hogy a falu hihetően a tatár-járáskor pusztult el s lakói egy részben erőszakkal multak ki.

Nem volt város, e szó mai értelmében, soha s annak csak azért nevezték, mert valamelyik szomszéd város lakosai ülték meg először. Nem tévesztendő össze a mai Vásárhely belterületének egyik hason nevű külvárosával, mely utóbbit csak századunk elején osztották ki házhelyeknek. A régi Újvárosról a középkorból csak egy adat szól, mely szerint t. i. a helyet a Csanádi káptalan bírta. Ennek Huszár Imre nevű gazdatisztje lakott itt, a ki a szomszédos donát-tornyai és királysági igtatáson jelen volt.29

Terjedelmes határát, mely a Mágocs-ér mindkét partján elterült, a bevezetésben irtuk körül.

Így neveztetett a varjakról, melyek e helyen tanyáztak. Vásárhely tartozékát képezte s mint ilyet Hunyadi János Zsigmond kora óta bírta, a mint ez a hód-vásárhelyi uradalom adománylevelében meg van írva, hol az Derek-egy- háza, Rárós, Kigyós-Kutha és Csókás közt említtetik, de a puszták sorozatában.30 Hat évvel később ugyan csak a vásárhelyi uradalommal együtt Gáji Horváth Gergely diós-győri kapitány birtokába ment át a puszta31 egy része, más részét pedig Mátyás király édes anyja egyik tisztjének, ki a közeli Szent-Andráson ispánkodott,32 ajándékozta, kit aztán innét utódaival együtt Varjasinak neveztek. Varjasi János azonban, mivel ugyan ez időtájon Mátyás Csomorkányt a Jak-sicsoknak adta, ezekben igen rossz szomszédokat kapott, mint a kik t. i. az általa megtelepített Varjasra erőszakosan rátörtek s a csak most épült falut elpusztították.33 Nem is szállották meg többé e helyet, mert mikor Gáji Horváth a maga részét Dóczi Péternek zálogba eladta, azt ismét mint pusztát említik.  Ezután csak hamar önállóságával együtt neve is elveszett a rövid életű helységnek, mert csakhamar Földvárba olvadt bele s azzal együvé foglalva (Varjas-Földvár) említik olykor az Írások, mint a Teleki Varjasiak birtokát, kiknek e tájon egyéb jószágaik is valának.

Helye  Csomorkány   és   Földvár   irányában keresendő.

Vásárhelynek — mai értelemben vásár-térnek — nevezték eredetileg, még mielőtt község lett volna, e területet azért, mert azt a környék népe vásárok tartására használta. E nevet a terület azután is megtartotta, hogy ott községet alakítottak. A Hód előnevet pedig a közvetlen mellette létezett s vele később összeolvadt Hód falutól vette, melyről már fentebb volt szó; mely megkülömböztetésre annyival inkább szükség volt, mert a szomszédos Makó és Szent-Lőrincz közt, a XIV. században egy másik Vásárhely is állott fen. A város előneve az utolsó két században leginkább Hód volt. Így írták azt annak régibb papjai, földesurai, jegyzői s így áll a város hivatalos pecsétnyomóján is. Holdnak pedig főkép' a beköltözöttek és idegenek jegyezték. Vásárhelybe olvadt bele még a mohácsi vész előtt Tarján, melyről fentebb külön értekeztünk, valamint ennek képezték alkatrészeit később Tabán és Susán is, hogy a többi régi városrészek önként érthető neveit (Kis-utcza, Oldalkosár, Uj-utcza stb.) ezúttal mellőzzem. Tabán ős magyar szó, melyet a gyepre és mezőségre adtak, de idegen nyelvekben is feltalálhatunk, nevezetesen a kunban (Thoban, személynév), a törökben és oláhban, mely utóbbi nyelveken hosszú keskeny deszkát, előbbiben, átvitt értelemben, hosszú külvárost jelent; feltalálható a rácz és horvát nyelvekben is, melyeken az talpat, láb-talpat, küszöböt, pallót fejez ki ;34 de  feltalálható a tót nyelvben is, melyen annak árnyék jelentése van. A szó kozmopolitikus természete magyarázza már meg azt, hogy nem csak haza szerte neveztek el róla sok helyet,35 hanem széltére használták azt latinok, friesek, vestfálok is.36 A Susan elnevezés szlávban száraz/patakot jelent, mely (az u. n. Kistó-ér) tényleg keresztül is hasítja e városrészt: de lehet azt személynévtől is származtatni, mivel ily neveket az írásokban feles számmal találunk.37

A várost és környékét a régiség-leletek tanu-sága szerint még a honfoglaló magyarok megszállották : de az — a megélhetetésre és védelemre nézve igen kedvező helyzeténél fogva — a mint az általános részben emiitettem, az előtt is folytonosan lakó hely volt; különben is, ha e vidék térképére tekintünk, azt látjuk, hogy őseink a tiszai nagy rétségek partosabb széleit és közeit mind nálunk, mind a környékben korán megrakták falvakkal.

A Névtelen4 szerint Ond vezér fia, Ete, lett volna első ura e vidéknek az ős megszállás jogán, a minthogy a későbbi századokban tényleg az ettől származó Kalán nemzetség kezén is találjuk azt, minek emlékeit az itteni réten két földrajzi elnevezés tartotta fen, t. i. Kalán gyűrűse38 vagyis Kalán fiatal fűzese és Kalán-tó vagyis a köznyelven ma is ismert Kollan-tó. Egyébiránt a Kalán nemzetség maga is a 103 ős nemzetségek közé tartozik.39 Rokonságban állott a Héder nb. Német-ujváriakkal, a Szekcsei Herczegekkel és a Csanád nemzetséggel, sőt az Árpád királyi házzal is.40 A nemzetség tagja közt már előzetesen nádorok és egy püspök voltak. Minket azonban legközelebbről a Pósafia Nana érdekel, kinek neje a szintén Kalán nembeli Moys nádornak leánya volt. Ez a házaspár birta az itteni „föld egy részét", a mint ez IV. Béla leveléből kitűnik, mely- ben a király helybenhagyja, hogy a gyermektelen Nana és neje összes birtokaikat, ezek közt V á-s á r h e 1 y t is, a nyul-szigeti apáczáknak hagyományozták. Még ekkor a mi Vásárhelyünk falu sem volt, hanem csak „föld"-számba ment s az oklevél a Tiszán tul fekvő helyek sorában, egy felől Sód és Dáma, más felől Körtvélyes és P ü s p e k i közt nevezi meg. Az okirat nagy számú hely nevét őrzi meg a mi vidékünkről, a Köröstől a Marosig, melyek valamennyien még a tatár pusztítás utóbajait szenvedték s két falu kivételével nem voltak benépesítve. Körtvélyesnek azonban már réve, Alpárnak szőllőskertje említtetik. A többiben a halászó vizek, rétek, kaszálók és az erdők képezték az értékeket. Vásárhelynek csak egy része volt a hagyományozóké s a végrendelet is csak erről szólott.41

A nyul-szigeti apácza zárda ez időben a királyi család több tagját számlálta tagjai közé s azért IV. Béla s Nána ipa, Moys nádor, is tetemes adományokkal halmozták azt el. Mikor ez utóbbi a Csákokkal együtt a IV. László elleni összes küvésbe bonyolódott: az apáczák szükségesnek látták a Nána-féle végrendeletre a pápai megerősítés kieszközlését is.42

Minthogy az e tájon birtokos nádor egyszersmind a kunok kapitánya is volt s ezekből IV. Béla király a Körös-Maros közére is telepített; s minthogy az a körülmény, hogy a kunok, mikor IV. László ellen fellázadtak, Hódon gyülekeztek, a mellett szól, hogy e nép e vidéken nagyobb tömegekben lakott: valószínűnek kell tartanunk, hogy a kunok Vásárhelyre is nem kis számmal telepedtek meg, bár a falu nevét, mely tiszta magyar származású, tőlök nem vehette. Fél század múlva, mikor t. i. a pápai tized- szedők e vidéket feljárták, azok a Maroson-tuli fő-esperesség gyér népességű és számú helységei sorában Vásárhelyen Mihály papot is megtalálták s őt először 5 garasig, majd, más úttal, 3 garasig adóztatták meg.43 Ez alkalommal az esperesség-ben Tömpös és Szent-Király fizette a legnagyobb adót, t. i. hat garast: és igy Vásárhely ezeknél papi jövedelem dolgában hátrább állott, bár saját temploma volt. Mindazáltal a környékben még is ez volt a legnevezetesebb hely, mit abból következtetünk, hogy a szomszédos Makót róla nevezték el Vásárhely-Makónak, a mint ezt a csanádi   káptalan e tájon   kelt   egyik   leveléből látjuk.44 Hogy ez időben fenállott-e még itt az apáczák földes urasága: nincs rá egyenes adatunk. Tudva levő, hogy a holt kéz erősen tartja, a mit egyszer megfog, s föl lehet tenni, hogy egy ilyen birtokot szép szerivel aligha eresztett el: de másfelől számos eset volt arra is, hogy királyaink s egyes főurak az egyháziak túlságosan felszaporodott jószágait koronként meg-megnyirbálták. Valószinű, hogy e tekintetben a jámbor nénék sem képeztek kivételt.

A XIV. század végén még egyszer találkozunk a falu nevével a csanádi kaptafán egyik levelében, melyben az bizonyságot tesz a felől, hogy Tembesi (Tömpös) Miklós özvegye, Gyáli Szkolásztika asszony a maga szent-királyi községéből némely hü embereinek egy nemesi földbirtokot ajándékoz s erről azt írja, hogy az udvar- ház Szent-királyon. Hód-Vásárhely falu felé esik.45 Egyébként pedig utóbbi községet ismét a Moys nádor rokonsága, t. i. a Hédervári nemzetség kezén találjuk, még pedig most már mint egy nagy uradalom fő helyét, melyhez e tájon Abrány, Tarján, Szent-Mihály-utczája, Csomor-kány, Sámson, Donát-tornya, Hegyes és Kutas tartoztak. Nevezetesen Tamási János erdélyi vajda volt tulajdonosa e jószágnak, a ki azonban a maga vérszerinti rokonaival, Székesei Herczeg Lászlóval és Istvánnal, Zsigmond király jóváhagyása mellett, úgy egyezett, hogy magtalanul elhalása esetén e jószág és másutt fekvő egyéb birtokai is, nev. rokonaira szálljanak. Mikor tehát, idők multával, Hédervári János nádor,   a nemzetség egyik tagja, a Tamási-féle javakat uj adomány czimén elfoglalni s magát azokba beigtatni akarta: Szekcsei Herczeg Rafael, boszniai v. püspök, atyafi érdek-társai nevében is óvást emelt az ellen. A peres felek azonban az országbíró előtt kiegyeztek, még pedig akképen, hogy a Csanád megyei birtokok, s köztök a hód-vásárhelyi uradalom, a felperes Herczegeket illessék.' Lényegileg ezt a szerződést újították meg a felek később is, kikötvén ezúttal azt is, hogy ha idők multán a szerződő felek bármelyik ága kihalna, utána a másik ág örököljön.' Ez alkalommal a hód-vásárhelyi uradalomra nézve a beigtatás is hamarosan végbe ment. De Rafael püspök az osztályos egyezkedésben hamis kártyával játszott, mivelhogy azon oklevelek, melyekre a maga és érdektársai hód-vásárhelyi jogait alapította, koholtak voltak. Más felől Lőrincz nádor sem vehette volna birtokba ezt az uradalmat, mivelhogy sokkal erősebb és méltóbb kezekben volt már az akkor, mint az övéi.

Városunk és tartozékai t. i. ekkor már vagy tíz év óta, Hunyadi János tulajdonát képezték, kinek e helyeket még Zsigmond király adományozta,46 úgy hogy azok ez időtől fogva folyvást a nagy hős birtokában is voltak. Azonban Hunyadi országkormányzó nem hallgatva fia, László, óvástételére, az egyezkedő felek dolgát hamarjában helybenhagyta s csak később világosodott fel arról, hogy a Héderváriak és a Herczegek közt az ő rovására jött létre az alku. Minthogy ekkor-tájon sokak részéről merültek fel panaszok a hamis oklevelek elszaporodása ellen, az ügyben tüzetes vizsgálatot tartottak, — a mikor aztán rájöttek, hogy ezeket pénzért az országos kanczelláriában működő Zomlini Gábor deák gyártotta s hogy a Herczegek által használt perbeli okleveleket is ez a deák csinálta.

47. sz. Hunyadi János ország kormányzó.

A kormány ekkor összeszedette a hamis okleveleket, melyek alá a deák a királyok és káptalanok pecsétéit is odanyomta, jegyzékbe igtatta azokat (számszerint 29 drb!), azt Gáborral is aláíratta, ki elég orczátlan volt közvetlen a máglyára lépés előtt is azt vallani, hogy őt azok koholásával senki sem bízta meg, úgy hogy azok, a kik számára a hamisítványokat gyártotta, mind ártatlanok, mert az iratokat, mint igaz eredetűeket, jóhiszeműleg használták. Az országgyűlés a hamisítvánvokat érvénytelenítette és semmiseknek nyilvánította,47 egyszersmind pedig pár év múlva, midőn Hunyadi személyesen is elpanaszolta az országnagyok előtt Hód és Vásárhely dolgában történt rászedetését és a jogain esett sérelmeket, ez uradalmat, egy e czélra külön szerkesztett oklevélben Hunyadiénak nyilvánítja s a Csanádi káptalannak meghagyja, hogy a kormányzót abba ismét igtassa be,48 a mi késedelem nélkül meg is történt, a mint ezt fentebb, az általános részben tüzetesen elbeszéltük.

Hunyadi ily módon legyőzte a kaján lelkű olygarkhákat, kik rá, a köznemesből a legfőbb hatalomra felemelkedett hősre, irigykedtek szintúgy óriási birtokaiért, mint páratlan harczi dicsőségéért és méltóságaiért. Ez időtájon, ide értve a beigtatás alkalmát is, a nagy hős huzamosan tartózkodott Szegeden s hihetőleg az ennek vidékén   elterülő   birtokain   is,49   mert  szerette   az alföldet. Itt készült a gaz lelkű Czilleinek s az idegen ellenségnek megtörésére, itt állította az alföldi fiukból, itt szerelte fel s gyakorolta be bandériumainak nagy részét, melyekkel Frigyes császár és Giskra ellen harczolt s majd a nándorfehérvári dicső győzelmet aratta. A sűrűn eső falvak és ezek megszaporodott népessége erre szint' oly jó alkalmat szolgáltattak, mint sürgőssé tette ezt a mindinkább terjeszkedő és fenyegetőbbé vált török hatalom, mely ez idő tájon foglalta elKonstantinápolyt s magát a Balkán félszigeten állandóan befészkelvén, az Aludna vidékének lakosságát jó részben földön-futóvá tette, minek következtében hazánk délvidékére s határunkra is, mint két századdal ezelőtt a kunok, most ismét idegen menekülő népfajok, ezúttal tótok és ráczok, telepíttettek le, miáltal a város, művelődési előhaladásában hosszú időn át ismét megakadályoztatott, sőt hátravettetett, a min Hunyadi János itt lakó gazdatisztjei sem változtathattak.

48. sz   V. László király.

V. László király kiskorúsága alatt Hunyadi ellenségei kerekedvén felül a kormányon, ezeknek sikerült kivinniök azt is, hogy a nagy hős hód-vásárhelyi birtokaitól ismét megfosztassék. Ezúttal Harapkói Bothos András leányainak, név szerint Szekcsei  Herczeg Pálnénak,  Bothos Annának és Bozini Gróf Györgynének, Bothos Margitnak ado-mányoztatták azokat, mely alkalom- mai a város tartozékai gyanánt Hold, Tarján, Csomorkány és Donát-tornya Csanád megyei helyeket Íratták be a királyi levélbe.50 Tudva levő, hogy az öreg Bothos, egyébként temesi főispán s az ország leghatalmasabb urainak egyike, Hunvadinak ellensége volt, ki az Albert királv halála után dúlt háborúban, Ulászló jelöltsége ellenében, Erzsébet özvegy királyné mellett szállott síkra, midőn aztán Hunyadi és Újlaki Miklós vezettek ellene sereget, minek következtében „ez a kegyetlen ember kegyetlen halállal is múlt ki".51 Az adomány levél szerint az öreg Bothos, sőt még fia György is „életök fogytáig békés birtokában" lettek volna „a hód-vásárhelyi uradalomnak". Ezt azonban csak fentartással fogadhatjuk el. A Bothos lányok itteni urasága is pün-kösti királyság volt s inkább csak az oklevélben állott, mint valóságban: mert László király mindjárt a rákövetkező évben, megbánván a Hunyadin általa elkövetett méltatlanságot s gondolóra vévén ennek a haza irányában szerzett páratlan érdemeit, ennek Csanád megyei birtokait, ú. m. Hóid és Vásárhely, nemkülönben Csőm orkán, Király-hegyes, Sámson, Donát-tornya, Fecskés, Kutas, Monyorós-Fecskés, Szőllős, Csókás és Perek nevű falvakat, úgyszintén Csorv ás, Sekrestyés-egyház a, Két-zöldes, Gorsa, Derek-egyház, Szilas-egy-ház, Tárkány, másik Derek-egyház, Bárós,   Varjas,   Kígyós,   Kutas,   Csókás   és Ördöngös-egyháza nevű pusztákat, úgy szintén a Békés vármegyéből ezekkel egy összefüggő területet képező, Szenté-Tornya, Szent-András és Csáb a-Csűd falvakat, valamint Gádoros-lábas-egyház, Ötszegű-egyház, Zi1eméres, Libecz-egyház, Tőke-mónos-tora, Csorvás, Gellert-egyháza, Apácza-egyháza,Kétkupa és Tompa nevű pusztákat, — a nagy hősnek új adomány czímén visszaajándékozza s az erről szóló hiteles oklevélben kinyilatkoztatja, hogy azokat Hunyadi még Zsigmond királytól nyerte ajándékba s hogy a hős azok békés birtokában benne is volt az adományozás keltétől fogva mind az utolsó időig.52 Ez utóbbi állítás pedig nem csupán „azt mondják"-on épült, mert Hunyadinak ez esztendőből egy levelét ismerjük, me- lyet Szent-Király ügyében írt a városhoz s e levélből az tűnik ki, hogy Hunyadi mint földesúr nem csak ekkor rendelkezett Vásárhelylyel, hanem már előbb is, mikor nevezetesen megparancsolta a városnak, hogy a gazdátlanul maradt szomszéd falut, t. i. Szent-Királyt, foglalják el s kapcsolják a város határához.

E nevezetes levél „Mártonfia Ferencz bíróhoz, az esküdt bírákhoz s a mi Hold-Vásárhely városunkban lakó egész néphez és minden jobbágyokhoz, szintúgy a magyarokhoz, mint a  tótokhoz" van intézve, s benne határozott és világos utasítás adatik a városnak, hogy minekutána Hunyadi meggyőződött a felől, hogy Szent-Királyhoz most már másoknak van törvényes joguk, a   város, mit sem adva Hunyadi korábbi ellenkező parancsára, bocsássa ki birtokából a falut s adja át azt Kenderesi Balázsnénak, Zsófiának és érdektársainak. — „Azért is" — ezzel végzi levelét Hunyadi — „kedvességteknek szoros parancsolatban meghagyjuk, — máskép' nem akarván az ügyet elintézni — hogy e levél rendén megértvén akaratunkat, Szent-Király falut minden további halogatás, ellenkezés és kibúvó nélkül, nevezetteknek, u. m. Zsófia úrnőnek, Kenderesi Balázsnak s más fentebb említetteknek, a mi tisztviselőnk, Oláh János, előtt, kit csupán e czélból küldtünk hozzátok, engedjétek s adjátok vissza, kezeiteket e dologból vonjátok ki s abba magatokat többé ne ártsátok, — máskép nem cselekedvén."53 Vásárhelyt e levélben városnak írják, ép úgy, mint a Herczeg-Hédervári-perben előforduló — egyébként koholt — levélben is: míg az időközben kiadott teljes hitelű igtató levél- ben, sőt a László király új adomány leve- lében is, az falunak neveztetik. Minthogy a hely gazdája legjobban tudhatta, hogy minő rangban volt tulajdonképen az ő birtoka, biztosra vehetjük, hogy ez időben Vásárhely már a városok sorában állott s oda épen Hunyadi emelte, mégpedig akkor, midőn Hódot Vásárhelylyel egyesítette, a mikor egyszersmind a város eddigi szűk határát, Ábrány, Tarján és Szent-Mihály-utczája falvakéval is megbővítette, mert e helyek önállósága és neve ettől fogva szintén elenyészett, úgy hogy azok a László király újabb adomány levelében már nem is említtetnek. Ezek szerint tehát városunk — területének megnöveléséért e nagy nevű földesurának tartozik örök hálával.   Mint láttuk, Hunyadinak czélja volt Szent-Királyt is Vásárhelyhez csatolni, de a mint értesült arról, hogy annak jogos tulajdonosai vannak, megváltoztatta szándékát s eltiltotta a várost annak bekebelezésétől.

Azonban hiába írta meg Hunyadi e részben a vásárhelyieknek a szoros parancsot, mert ezek a falut, — hihetően a miatt, hogy Szent-Király fölött a jogkeresők egymás közt úgy sem tudtak megegyezni s a város foglalása ellen kellő erélylyel föllépni, — továbbra is megtartották, annak földjét és vizeit haszonélvezték, nemcsak a magok, hanem földesurok érdekében is, mert hiszen a jobbágyok földei és vagyona után a jövedelem nem kis része törvény szerint épen őt illette.

Hunyadi ezután nem sokára meghalt, Szent-Király urai pedig tovább is pereltek egymás ellen. Végre a felek Szilágyi Mihály országkormányzó elibe vitték bizonyítékaikat, ki is ennek következtében törvényt tett köztök, egyszersmind újabb rendeletet küldött Vásárhelyre, hogy Szent-Királyt jogos birtokosainak bocsássa át. Leveléből látjuk, hogy itt még mindig Mártonfia Ferencz volt a bíró s a lakosság ép' úgy elegyes volt tótsággal, mint Hunyadi János levele keltekor. Szilágyi is „a maga városának" nevezi Vásárhelyt, mert a Hunyadi-örökösnek, a kiskorú Mátyás királynak, ő volt gyámja. Értesíti a várost a felől, hogy Szent-Király tulajdon joga az oklevelek alapján, kiket illet s aztán így folytatja: „Minthogy mi mások jogait és jószágait illetéktelenül s igazságtalanul magunk számára lefoglalni vagy akármi módon használni nem akarjuk: annakokáért úgy végeztük, hogy nevezett   Szent-Király   falut  minden  haszonvételével és tartozékával egyetemben Haniki János mesternek és társainak, hogy azt örök és megmásíthatatlan tulajdonuk gyanánt bírhassák, bocsássátok és engedjétek át, a mint hogy ezt jelen levelünk rendén mi is átbocsátjuk, átengedjük és a falu irányában többé egyáltalában semmi jogot és a tulajdonosi igényekből semmi követelést sem tartunk fen magunknak, sem örököseinknek, sem utódainknak. Miért is kedvesség-teknek szoros parancsolatban meghagyjuk, hogy jelen soraink láttára a Csanád megyében fekvő Szent-Király falut minden haszonvételével és tartozékával együtt, semmi további különös rendeletre sem várva, minden vonakodás, akadékoskodás és húzás-halasztás nélkül, semmi kifogást sem téve" a megnevezett tulajdonosoknak „bocsássátok és engedjétek át s kezeiteket az egész ügyből teljességgel vonjátok ki s Szent-Király falu dolgába többé magatokat beleártani semmi módon se merészeljétek"64 stb.

A város azonban a területi nagyobbodás egyszer megkezdett kellemes útján nem tudott oly hirtelen megállani s nem akarta elhinni nagy nevű földesurainak, hogy nekik a szent-királyi jó földek s haldús vizek csakugyan nem kellenek, akkor sem, mikor az itteni nép ingyen akarja őket azok birtokába juttatni, a mi ez időben nem volt épen szokatlan módja a vagyonszerzésnek. Így történt, hogy a gazdátlan falu egy részét a vásárhelyiek még ezután is elfoglalva tartották, sőt nem sokára már magokénak is tekintették s jogot formáltak hozzá.

A túlbuzgó várost ekkor Mátyás király, ki. időközben nagykorúsította magát, inté mérséklétre s törvény tiszteletre. E végett, mint a hely földesura, írt a város „hű és okos birájának, esküdteinek, egyéb polgárainak s egész közönségének", hogy adják vissza, a mit Szent-Királyból elfoglaltak, a törvényes tulajdonosnak, Szentiványi Mihálynak, ki neki külömben is udvari tisztje.65 Azonban ennek a levélnek sem lett meg várt hatása, annál kevésbé, mert időközben a két község határjelzése is elmosódott. A vásárhelyiek annyira mentek a hatalmaskodásban, hogy nem csak a szent-királyi földeket tartották tovább is hatalmukban, de a szent-királyi birót is elfogták s azt magokkal hurczolták. A király tehát újra ráírt a városra, ezúttal még szigorúbban, hogy ne bántsák a szent-királyiakat, egyszersmind azonban utasította a vármegyét is, hogy ha a vásárhelyiek nem akarnák az általok elkövetett sérelmeket helyrehozni, egész erővel lépjen fel ellenök.66 — De mikor a vásárhelyiek oda nyilatkoztak, hogy ők csak a magokét követelik, az igazságos király a határ kellő megjelölését rendelte el s e végett a csanádi káptalanhoz küldött utasítást.57 Már ekkor azonban Vásárhelynek új földesura volt, még pedig Gáji Horváth Gergely személyében, a ki diós-győri, majd nemsokára budai kapitány, később pedig országbíró volt s ki a várossal együtt Tompa és Rárós falvakat, Panád, Úrnép, Varjas, Szent-Albert és Szent-Erzsébet pusztákat is megszerezte magának.58 Horváthnak Vásárhelyen lakó gazdatisztjei pedig, nevezetesen Szigeti György és Gergely deák nem találták rendén valónak a határjárást s ezért abban a káptalan megbízottait meg is akadályozták. Végre azonban a két szomszéd földes úr maga is megelégelte a határvillongást s abban állapodott meg, hogy mindkét fél jobbágyai közül választandó bíróság döntsön a határ dolgában. Ily értelemben írt Horváth is Vásárhelyen lakó tisztjének, ns. Hegymegi Bálintnak.69

Habár ekkép' a király elidegenítette is városunkat, mindazáltal valószínű, hogy a Hunyadi család uralma itt nem szűnt meg teljesen. Ezt onnét lehet következtetni, hogy a király édesanyja, Szilágyi Erzsébet, mikor az ő komlósi jobbágyai csomorkányi, hegyesi és szentlőrinczi társaikkal valami felett összekaptak, a viszálkodókat egyezkedés végett Vásárhelyre rendelte.70 Ez évben egyébiránt Horváth megvált itteni uradalmától s a várost és pusztáit hatezerarany forintért Dóczi Péternek és fiainak, Jánosnak és Miklósnak zálogosította el.                   

A Dóczi testvérek nemrég emelkedtek ki szerény sorsukból. Atyjuk, Mihály még Hunyadi János egyik gazdatisztje volt Tolna megyében, később a temesi alispánságig vitte. Péter és testvérei azonban katonai érdemeik szárnyain már magasabb állásba jutottak. Péter nev. temesi főispán, kevei és nándorfehérvári kapitány, testvérei Szörényi és harami bánok lettek, s valamennyien nagy szerencsével gyűjtötték a vagyont, úgy hogy néhány évtized alatt a családnak Temes, Csanád, Arad, Zaránd és Krassó megyében, nem is számítva a Bihar, Csongrád és Békés megyei földeket, mintegy 130 községben terültek el birtokai. Valószinű, hogy Péter úr Vásárhelyre és tartozékaira az adomány levelet is nem sokára megszerezte, mert vitézségéért, melyet főkép' a Frigyes elleni hadjáratban és az ezzel egyidejűleg történt szendrei diadalmas harczban tüntetett ki, a király előtt kedvességben állott.71 Ezt mutatja az a körülmény, hogy a vásárhelyi birtokkal csakhamar mint tulajdonával rendelkezett, a mennyiben két városi jobbágytelket Vincze Imrével és nejével Veronikával, egy kéktó-rárósi birtokért elcserélt, oly módon, hogy ezeknek ráadásul még 300 forintot fizetett.62 Az ezután következő harmincz év semmi adatot sem őrzött meg városunk történetéből, de annyi áll, hogy a kik Vásárhelyen ez időben bírtak, azok a Dócziak révén jutottak be ide, a mennyiben Péternek számos fiai és leányai voltak,72   kik között  javait   megosztá. Így találjuk itt Losonczi Zsigmondot, Dóczi egyik vejét, ki mint zászlós úr az 1505-ki rákosi országgyűlésen részt vett s kinek ősei a Maróthi-féle békési uradalmat is bírták.73 Itteni földes uraságát onnét tudjuk, hogy mikor a nyul-szigeti apáczá-kat donát-tornyai és királysági uradalmukba be-igtatták, az ünnepélyes alkalommal a többi szomszédok között ott volt Zsigmond úr vásárhelyi gondviselője is. De ott volt egy unoka, t. i. Csulai Móré László, Sabácz vár bánja is,74 kinek szintén Dóczi leány, nev. Kata, volt anyja s kinek itteni birtoklása idővel ép' oly tartóssá vált, mint a Losoncziaké. László úr később, nevezetesen minek utána apja, György belgrádi bán, meghalt, anyja pedig Losonczihoz férjhez ment, hiteles helyen nyilatkozott is a felől, hogy ő Losonczi Zsigmondnak (így) és gyermekeinek, ú. m.: Antalnak, Farkasnak és Annának a Dóczi-féle javakat visszaadta.64 Az ezt követő időben Losonczit, mint részbirtokost itt is találjuk, Móré-ról azonban nincs említés. Ez időben t. i. Losonczi-nak Hencz Máté nevű gazdatisztje lakott Vásárhelyen, a ki az özvegy Szokolinéval egyetértve Hagymási Miklós ösztönzésére fegyveres jobbágyokkal rontott Pestyéni Gergelynek szent-királyi birtokára s onnét sok marhát erőszakosan Vásárhelyre hajtatott.75

Losonczi földesurasága azonban ezután nemsokára megszűnt nálunk, mit abból lehet következtetni, hogy négy év múlva már Móréval találkozunk, mint itteni birtokossal s ennek szolgálatában látjuk Hencz urat is, még pedig ismét olyan forma szerepben, mint az imént. Ezúttal azonban Hencz ur. ki egyébként „csornai várnagy" új czímet kapott, Rét-Kopáncs ellen vezetett rabló hadjáratot, ott Nemes Illés udvartelkén garázdálkodott s magát Nemest is megkötözve elfogatta s Vásárhelyre kisértette.77 Móré úr és várnagya azonban a terhökre rótt cselekményt ezúttal is tagadták, ép' úgy, mint a szentkirályi kihágást, bár élete későbbi éveiben elkövetett rablásai nem igen bizonyítanak ártatlansága mellett.

49. sz. II. Lajos király. 68

A   rabló   földesurak   efféle   vállalatai    épp annyit   ártottak   a   vagyoni   és   személvi   közbiztonságnak, és a lakosság erkölcsének, mint a nem rég lezajlott paraszt lázadás. Utóbbik a népességet is megritkította, bár e részben az azt néhány évvel megelőző országos pestis is közreműködött. Ez általános elgyöngüléssel és megfogyatkozással együtt jártak a város területi veszteségei is. Hunyadi János egykori nagy uradalmának alkatrészei és tartozékai oly birtokosokra szállottak, kik általán véve éh farkas módjára törtek egymás ellen. Úgy hogy, mikor a tehetetlen II. Lajos király alatt, Belgrád bukásával a minden tekintetben túlnyomó török haderő, mint ellenállhatatlan árvíz, e vidéket is elborította1 az itteni erőtlen, főkben és tagokban megromlott társadalmat játszva semmisíthette meg.

A város belterülete felől a régibb templomok adnak útbaigazítást. A legrégibb egyház falai a múlt század eleje táján egy éjszaka zuhantak bele iszonyú robajjal a Hód tavába,' Azonban az alap még 1778-ban is kilátszott a földből,79 a mostani VIII. kerületben, vagyis Uj-városon, a reformátusok akkori „Nagy-temetőjében", mely a Kis-tó torkolatánál lévő Hajda-korcsmától mintegy 300 öl hosszúságban, a mai Bercsényi-utcza helvén nvult el. A tó hullámai, ugvanis, attól fogva, hogy a most is fennálló ú. n. Nagy töltés létesült, a délnyugati széltől hajtva, az itteni öbölben erősebben mosták a partot s elszaggatták azt annyira, hogy a templom és a körülte elterülő sírok lassanként a tó fenekére jutottak.

50. sz. Vásárhelyi közép kori leletek.

Ez azonban csak a XIX. század első felében történt, mert még élnek öregjeink, kik az alap tégláit s termésköveit70 elhordogatták, látták az a körül porladozó csontvázakat s azok „függőit és pillangóit", bár az ereklyék egy része a múlt századi itteni temetkezésekből is eredhetett. E hely, a vasúton túli tói szőllőskertben, a vasúti nagy állomástól számítva második átjáróval szemben levő csőszház megett kürülbelül 50 ölnyire, a Bercsényi-utcza nyugoti sarkán levő nazarénus gőzmalomtól pedig délkeletre mintegy 100 ölnyi távolságban feküszik. Ezt a helyet, mely mellett, Makó irányában, Hód falu is feküdt, mivel azt északról és keletről nagy nyílt mezőség (a Hód-mezeje) határolta s mivel az e miatt az ellenséges megtámadásoknak igen ki volt téve, a lakosság az 1521-iki pusztulás alkalmával hagyhatta el,81 a mikor egyszersmind másik, védettebb helyen, nev. a Kis-tótól északnyugatra, az ottani, erek, tavak és mocsarak által képezett félszigeten települt le, szintén a Hód-tó partján, s első házait, a hagyomány szerint, az Oldal-kosár nevű városrészben rakta le,82 melynek szélére templomát is építette. E második templom a hódoltsági építkezések gyarlóságának megfelelően, ugyan csak a hagyomány szerint, már csak fából készült, még pedig ugyan azon helyen, hová a múlt század elején a harmadik s ma is fenálló, ú. n. Ó-templomot építették.83

Földvár és Kasza-Perek közt feküdt, de korán pusztává lett. Mátyás király mint Kasza-Pereg egyik tartozékát adományozta a Kállay család tagjainak. Azonban a puszta egyik részéhez Teleki Varjasi  János,  Földvár  ura, szerzett tulajdonjogot, kit abba a csanádi káptalan be is igtatott,74 midőn — Eresztő-telek, Szilas egyház, Hosszútelek s több más pusztákkal    együtt,    Fekete-Földvár   tartozékát  képezte:' Veres-egyházat   azért  számítom a határhoz, mert Varga A. tanár az 1894-diki   ásatások   alkalmával   e tájon   a   Tatár-sáncz    egyik nyúlványánál, az Égető János   tanácsnok   földén,   egy  közép   kori templom alapjára talált, melynek falai pár évtized előtt 60—80 cm. magasságban még ki is emelkedtek a földből.

51. sz. A veres-egyházi templom alaprajza.

52. sz. Veres-egyházi középkori leletek.

Az épület mész habarcsba rakott terméskőből és téglából készült s a lábazat alsó része délről és nyugatról egész épségében megtaláltatott, egyéb helyeken pedig a már jól ismert furkózott földalap vezette a kutatókat. A falak közt és környékén igen sok emberi csont volt a földben, de mind megbolygatva és össze-vissza hányva. A mellékletek szegénységre mutattak, mert csak egy vas kulcs, egy sárgaréz csatvég, egy kis réz gomb s két agyag korsó töredék kerültek ki a csontok mellől. A falu belterülete a Alaszkai-földön nyúlt el, mint a hol a föld több helyen hamuval és égett földdel van keverve. Az itt "később megújított ásatás egy vas zablát, egy kis vas fokost, egy vas nyílhegyet, egy kampós fűző-tőt, egy őz agancsot, több darab cifrázott agyag cserepet és rozsdás vasat hozott a felszínre.

Jegyzetek:

1. Az adom. levél i. h.
2. Borovszky i. m. II. 581.
3. Müncheni oklevél másolatok a Békés m. múzeumban 278.
4. Lajos király adom.  levele a Komlósi féle  uradalomról Haannál, Békés vm. hajd. II. oklevéltár, 148. 1.
5. Ezek voltak:   Egyházas-Szőllős,  Kis-Szőllős,  Kun-Szőllős, Mező-Szőllős, Nagy-Szőllős és Szőllős.
6. Az adománylevél a müncheni áll. ltrból vett másolatban a Békés megyei múzeumban.
7. Orsz. It. Dl. 19378.
8. Haan, Békés m. hajd. I. 256.
9. Lásd ezt jelen munka I. 485.
10. Konstantinos császár, De admin. imp. XXXIX. Példák rá  1316-ból (Győri tört. és rég. füz. 1863. 1. 16.), 1361-ből (Fejér i. m. Térjen).
11. Ezek közé tartoznak: Theryan Nógrád m. 1280. (Fejér Cod. dipl. VIII. 173), egy másik Teryan, Knauznál (Mon. Strig. 129., 472.), Terjén gazdaság Krassó megyében 1421. (Pesty, Krassó m. t. II. 241.). Szegednek is volt Tarján szőllős kertje 1484-ben (Varga, Szeg. tört. I. 155).
12. Haan, Békés vm. hajd. I. 138.
13. Orsz. lt. Dl. 14942.
14. Jelenleg azonban a belterületnek egy része sincs már, mely hivatalosan e nevet viselné, mert mikor 1890-ben a régi tized elnevezéseket (s ezek közt a Tarjánt is) megszüntették, ennek további fentartásáról és alkalmazásáról az illető tisztviselők megfeledkeztek. Tárj áni-nagy-utcza alatt az előtt a mostani Zrinyi-utczát értették.
15. E személy névvel Thompa, Tumpa, Tompa alakban, 1055-től kezdve elég sűrűn találkozunk, a mint azt már Jerney (Magy. nyelv, kincsek 141. 1.) is megjegyezte. A Vár. Reg.-ban Tump, Tumpa változatban találjuk. Mint hogy Tompa néven oláh eredetű nemes családot is ismerünk (Századok 1889. 50.), a szó magyar származását biztosra nem vehetjük: bár kétségtelen, hogy e nevű magyar nemesi családok a XV. sz.-ban Csanád m.-ben is bírtak (Csánki M. o. tört. fr. 1.716.) s hogy egy ily nevű nemes a Szeri nemzetségbe is nősült, kinek leánya Bizerei László neje lett, vagyis a határ északi részének uraival egy családot képezett. (Orsz. lt. Dl. 21061.)
16. Karácsonyi, A Hunyadiak Békés megyei birtokai. Békés v. m. évkönyv XII. 36.
17. Az oklevél másolata a Békés m. rég. társ. múzeumában, Haan, Békés vm. okit. I. 78. Karácsonyi, Békés vm. tört. II. 324. Csánky, i. m. I. 705.
18. Borovszky, Csan. vm. t. II. 218.
19. Ezt onnét gondoljuk, hogy Hunyadi már 1455-ben említi, hogy Vásárhely lakosainak egy része tót volt. (L.Vásárhely alatt.)
20. Fejér, Cod. dipl. X. VII. 893—895.
21. Orsz. lt  Dl. 1816.
22. Gr. Teleki, Hunyadiak kora X. 248—256.
23. Orsz  lt. Dl. 158ö2.
24. Borovszky, 11.602.
25. Wallaszki, komlósi lelkész, feljegyzései után Gajdács Pál a Békés vm. évkönyvben 1882—3. 48. lap. Valószínű, hogy a templom rom azonos a komlósi határnak 1708-diki térképén megjegyzett Bödörcsök, Kis-Ká-p o 1 n a-h alommal. (A térkép az évkönyv ugyan azon évi folyamában.)
26. Ur-föld, Ur-hida, Ur-major, Ur-völgy stb.
27. Ur dolga, uri szék stb.
28. Borovszky, i. m. II. 218.
29. Kolozs-monostori konv. ltára. Com. Csanád. N. nro 25. (Borovszky szíves közlése.)
30. Csánky, i. m. I. 684. Borovszky, i. m. II. 614.
31. Az adománylevél másolata  a  müncheni lt.-ból a Békés vmegyei múzeumban Gyulán.
32. Borovszky, i. m. II. 218.
33. Orsz. lt. Dl. 15836, 15847, 15887.
34. Borovszky, i. m. II. 621.
35. A. de Cihac, Dictionnaire  d'etymologie  Daco-Ro-mane. Frankfurt a M. II. 1879.
36. így Aszódon, Budán, Csongrádon, Csabán, Kecskeméten, Szegeden stb.
37. Pesty Frigyes, Magy. orsz. helyn. 382—396.
38. Pozsega megyében birt a Susan család a XV. sz.- ban (Csánki, M orsz. tört. fr. II. 447.), mely még a XVII—XVIII.századokban is virágzott. (Illéssy és Petkó, Kir. könyvek 201.) Ismeretes Susa Pál a szomszéd Férged birtokosa,1647-ből (Gy.-Fehérvári liber regius XXII. köt. 6.). E személynevektől képezhették a zarándmegyei Sussanfalva nevét, melylyel 1553-ban találkozunk. (Pesty, Krassó vm.tört. IV. 212.).
39. Névtelen, VI. fejezet.
40. Fejérnél, IV. III. 315.
41. Fejérnél, IV. III  315.
42. Wertner a Századokban, 1891. 392—405.
43. A király levele, mely a végrendeletet is tartalmazza, Fejérnél, IV. III. 315—320.
44. Borovszky, II. 216.
45. A tized-lajstrom a Monumenta Vaticana-ban, Series I. Volumen I. pagin. 148. 154.
46. A Csanád nemzetség osztálylevele 1337-ből, Anjoukori okmt. III. 364—371.
47. Orsz. lt. Szentiványi féle iratok 35 — 41.
48. Fejér, X- VII. 893—895.
49. Orsz. lt. Dl. 1816.
50. Az adományozás évszáma nincs tisztában. A szentandrási uradalmat, melyhez határunkból Apácza-egyház, Libecz-egyház, Gellért-egyház is tartoztak,Hunyadi 1435-ben szerezte meg. Zsigmond maga 1437-en halt el.
51. A Nádasdi-féle Mauzóleum után.
52. Verbőczi hármas könyve, II. rész, 14. czím.
53. Az országgyűl. rendelete gr. Telekinél, Huny. kor.X. 248-256 és 259—262.
54. Gr. Teleki i.m. II. 170,171. Szeg. Hiradó 1870. 23. sz.
55. Weszerle érmészeti táblái után.
56. Orsz. lt. Dl. 14942.
57. l'huróczi,   Schwandtner kiad. 307. 1.   V. ö. Szalay M. orsz. tört. III. 35.
58. A király adománylevele a müncheni áll. llból vett másolatban a Békés m. múzeum ltárában.
59. 1 Az oklevél a gr. Károlvi nemz. b. p. ltárában, 42. fiók,
60. 42. sz.
61. Szilágyi levele u. o.
62. A király levele  a   gr.  Károlyi nemz. bp. ltárában. 36. f. 25. sz. (a pozs. káptalan másolatában).
63. A királv  levele, Orsz.  lt.  acta post   advoc. mórt.35—41.
64. A király utasítása a gr. Károlyi nemz. bpesti levéltárában 36. f. 25. sz.
65. Borovszky, II. 219.
66. Horváth levele 1465. jan. 31-ről, Orsz. lt. i. h
67. Borovszky, II. 303
68. Szalay, Magy. orsz. tört. III. 347.
69. Pesty Frigyes hagyatékából, Borovszky szives közlése.
70. A Dócziak családja így állott:
71. Müncheni oklevél másolatok a Békés m múzeumban. 3 Orsz. lt. Dl.  21815. (Borovszky úr  szives közlése.)
72. Nagy Iván. VII. 175-560
73. Orsz. lt. Dl. 22823.
74. Orsz. lt. Dl. 23322.
75. A Weszerle-féle érmészeti mű után.
76. Istvánfiy, Hist. regni Hung. 1758. kiadás, 11   1. 3  Szőnyi B. a  h.-m.-vásárhelyi  ref.   egyház  legrég. jkvben 8. lap.
77. Szőnyi B. i. ni   151. lap.
78. Ugyan az a kőzet-faj, mely a kápolnai és csomorkányi templomok maradványaiban is előfordul.
79. Szőnyi szerint ,,még a mohácsi vész előtt".
80. E tájon török pénzek s több százados építkezések nyomai nem egyszer találtattak. így többek közt 1886-ban a Kaszap-utcza keleti végénél, a Nagy János-féle artézi kut csatornája fejének építésekor, a hol az a köz-fürdőhöz kiszögellik (Pokomándy Gy. Vásárhely leírása).
81. Ezt onnét tudjuk, hogy mikor 1892-ben a templom vas karzatai készültek, s ez alkalommal a templom belső talaját általában felásták, benne soros sírokra találtak.
82. Borovszky, i. m   II   626.
83. A káptalan bizonyítványa a beigtatásról a jászai konvent ltrában, Scrin. B. no. 27. (Borovszky szives közlése).