Előző fejezet Következő fejezet

I. ÁLTALÁN0S KÜLTÖRTÉNET

8.

mert a lakosság máshová bujdosott el.272 Vásár­hely, bár esperes papja volt, 1646-ban mégis a kisebb helyek közé tartozott, mert 1648-ban csak 15 Írttal adózott a váczi püspöknek, három év mulva pedig már említés sincs róla a püspök dézmajegvzékében; nem külömb állapotban voltak a mindszentiek is, kiknek papja szintén jelen volt a szatmárnémetii zsinaton,'273 bár a tizedjegyzékben nincs rólok említés; Szentes ugyanott csak 10 forinttal a többi falvak 4—20 Írttal rovattak meg.274 A lezajlott ütközetután Vásárhely már csak két portát számított, Szentes és Csongrád egyet-egyet. Mindszent, Fark, Serked, Böki egy-egy negyedet.275 Hanem ezután ismét az újraéledés korszaka következett községeinkre, mert ezek lakosai csak­hamar visszatértek elhagyott tűzhelyeikhez. A ma­gyar korona befolyása ettől fogva nőttön nőtt, melynek a porta sem tudott többé ellenállani. Nem roníotta azt meg az a körülmény sem, hogy Bor-s od megyét, mellyel Csongrád megye egybekap­csolva volt, Rákóczy fejedelem elfoglalta s haláláig bírta, mert a magyar országgyűlés (1648. okt.) ekkor Csongrádvármegyét addig is, »míg az ahhoz közelebb eső Borsod vármegye ő felsége birodal­mához vissza fog kerülni«,276 Heves- és ICszoln okvármegyéhez csatolta.277 Ekkor történt, hogy Vásárhely kilépett Csanádraegye kötelékéből mely felett a török még tényleg is ural­kodott, és Csongrád vármegyéhez, s ezúton a magyar koronához csatla­kozva, abba tényleg bekebeleztetett, úgy­hogy Hevesvármegye a maga adóössze-irásában, melyet Csongrád megyéről ké­szített, ebbe már Vásárhelyi is bele­foglalta, ami által Csongrád megye s az anyaországhoz csatolt terület szép gya­rapodást vett.

38. sz. Heves megye czímere.278

A megcsonkított vármegyék azon­ban nem hamar nyugodtak bele az új kapcsolatba. Mert valamint Pestmegye sokáig számolt Csongrád­megyére, s törvényhatóságot gyakorolt felette akkor is. mikor már Borsodhoz csatoltatott:279 úgv most Borsod megye sem ereszté ki hatóságából Csongrádot; mire annak volt is oka, mivelhogy akkor Borsod és tartozékai nem állottak a magyar törvényhozás rendelkezése alatt. így történt aztán, hogy Csongrádmegvét egvidőben mind a két szóm-szédos vármegye magáénak tartotta, s habár Csongrád megye Vásárhelviyel együtt, mint Heves megyének egyik járása, Pápay János szolgabíró alá rendeltetett, mindazáltal Borsod megye is nemcsak 1648. jan. 19-én tartott szendrci gyűlé­sében nevezi magát még mindig Csongráddal egyesitellnek, hanem még 1649.-ben is az erdélyi feje­delemhez folyamodik valami birtokháborilási ügy­ben,280 midőn is II. Rákóczy György megígéri, hogy a maga emberét, Balajty Jánost, minden erőszakosságtol eltiltja, melyet ez Csongrád megyében, és különösen Mindszenten elakart követni; — ami azt mutatja, hogy maga Borsod sem Csongrádot nem akarta kiereszteni a kötelékéből, sem vissza nem kívánkozott I. Rákóczy György halálával az anyaországhoz, amit egész természetesnek is kell tekintenünk, mert egyházilag a fejedelem kormány­zása alá tartozott, aki a csongrádmegyeiek adóját teljesen el is engedte. Nem csodálhatjuk tehát, hogyha az anyaországba való visszakapcsolást ugyan­csak szorgalmaznia kellett a pozsonyi kama­rának.281 Heves megye a csongrádmegyei közsé­gekre az országgyűlési adót ez évre is kivetette, t. i. Szegedre 23, Szentesre 10, Vásárhelyre 25 tallért,282 oly összeget, mely városunk gyors fellendü­lését bizonyítja. De Vásárhelynek és a többi községeknek semmi kedvök sem volt Heveshez rsallakozniok, mely vármegyének székhelyét, Egert, a török különben is elfoglalva tartá, s maga is idegen helyen, Fülek várában tartá gyűléseit: ha­nem követe, Szabó István, s a szegedi (1649. febr. 11.) Lantos Pál útján a megyebeli többi községek leveleit ezentúl is Borsod megye közgyűlésére küldte fel Szendrődre, ott jelentelték ki további ragaszkodásukat, s hirt adtak arról, hogy micsoda faluk, városok és pusztatelkek maradtak még meg Csongrádvármegyéből.283 A következő év elején He­vesmegye ki is eresztette Csongrád megyét a maga kötelékéből, amikor t. i. a maga czimét ismét a régi módon, Heves- és Külsőszolnok, jegyzi ;284 ugyan­akkor a felsőmagyarországi kamarai igazgatóság (Mozdori Imre) Borsod megyét utasítá, hogy az adót ez évről Csongrád megyén is vegye be, mert »pala-tinus urunk ő nagysága serio demandálja, hogy minél hamarább az dikát exigáltassa Csongrád­vármegyéből, nem obstálván az meghalt fejedelem indultuma . . .; mivel míg őnagysága bírta, szabad volt vele, ha megengedte: de mostan 0 felségének meg kell lenni . . . mert avégbeli vitézek igen urgeálják fizetéseket «.285 A magyar király adóját tehát most már kifogástalanul törvénves formában kirótták a kapcsolt vármegyére, még pedig szo­katlanul nagy összegekben, ámbár nevezett köve­teink a vármegyei községek lajstromába nem felej­tették el fölvenni az itt fölszaporodott rácz falvakat sem, melyekre Borsod megye urai ép' úgy ki­rótták az állami adókat és az országgyűlési kö-vetek költségeit, mint a többi helyekre,286 — noha régibb királyaink a ráczoknak adómentességet is Ígértek.

39. sz. Fiilek a XVII. században. Peeters egykorú Landtkarten-ei után.

 


Lábjegyzetek

  1. Csongrád megye községei nemzetiség szerint elősorolva Borsodm. ltban, jzkvi töredékek 273. 1. és Proth. VI. 659—660. 11,
  2. A levél Borsodm. ltrában.
  3. Kir. levelek. Orsz. ll. Kanc. ir. 1646-ból, 112, 115. sz.
  4. Kir. intő és foglaló levelek u. o. 340, 311. sz.
  5. Esztorgomi íokápt. lt. lib. 18., fol. 45. 1.
  6. Esztergomi fó'kápt. lt. capsa 54., fol. 5., no 16.
  7. Jászai konvent lt. Ao. 1650. P. fasc. 4° no. 83. ,; Kir. levél. Orsz. lt. Kanc. ir. 337, 342.
  8. V. ö. Thalv, Bercs, Csal. I. 232—3.
  9. Borovszky, Csanád megye története, II. 190, 191.
  10. Pesty Frigyes, Magyarország helynevei, I. 31. Oltványi, Csanádi püsp. megy. birtokvisz. 12. 1. Reizner, Makó város története, 27.
  11. Bővebben Salamon, Magy.-orsz. a török hódítás korában, 262—265. 11.
  12. Egvkoru közvetlen értesítések. Századok 188,1. 709, 710. 11. "
  13. Salamon, i. m. 151—152, 362.
  14. Az erdélyi fejedelem panaszlevele, Orsz. H. Kanc. ir. 239. sz.
  15. Ferdinánd király parancslevele a makaiak érdekében u. o. 131. sz.
  16. Gyárfás, Jászkunok tört.
  17. Szederkényi, Hevesm. tört. III. 273,
  18. Salamon, i. m. 266,
  19. Egykorú tudósítás Géresinél, gr. Károlyi lt. IV. 471—473.
  20. Szilágyi, Magy. nemz. tört. VI. k. után.
  21. Kendéék eredeti levele Borsodul. Itban, Politic. aetor. matériáé III., fasc. III., fr. 20. közölve Zsilinszkynél, Csongrádra, tört. I. 253—256. (A bujdosók 1663. máj.-ban már N.bányáról könyörögnek támogatásért a császári miniszter előtt. Levelök Szilágyinál, Erd. orsz. gvül. eml. X11I. 233-256.)
  22. Husszein váradi pasa levele kivonatban Debreczen város jk.ben 1663-ból, 175. 1.
  23. Borsod- és Csongrádvmék utasításai l665, nov. 7-ről, Borsodra, ltban. Polit. actorum matériáé V., t'asc. 11., ír. 363.
  24. A vásárhelyiek eredeti levele a város pecsétével az Orsz. ltban. Wesselényi cs. Ura.
  25. W. levele 1663. nov. 18-vől, Pestmegye ltrában.
  26. Az egyezséglevél a leleszi konvent ltrában, 1632. no. 34. Elench. 1600—1699. T. 113.
  27. Török Bál intek újabb óvása 1652. nov. 27-ről, Borsodm. ltrában Prothoe. 7., íb). 8.1. Másolata a gr. Károlyi nemz. bpesti ltrában. 1053. jan. 8-ról újabb óvás a leleszi konvent ltrában, 107)3. no'líl. Klench. 1600--1699. T. 115.
  28. A püspök levele Észt. fö'kápt. llái-a, caps. 0/., í'asc. 8., no 20. és Nemz. muz. It. Ibi. lat. 2255. sz. Borovszkv, Csanádvm. tört. 231, 234.
  29. A levél Orsz. It. Kanc. ir. 282.
  30. Borsodmegve szendrei gvülésének jkve a leleszi konvent ltrában, "Elének. 1600—1699., T.'116., sub. no 30. 1657.
  31. Borsodmegve jk. proth. 7, fok 2 gb. (hiteles másolata a gr. Károlyi nemzetség bpesti ltrában.)
  32. Széky Péter óvása a vásárhelyiek ellen u. o. Az adás-vételi szerződés a csongrád- és csanádmegvei birto­kokról leleszi konvent lt. Eleneh. 1600—1700., proth. 95. 5.139
  33. Borsodm. jk. Proth. 7. fol. 423. (hiteles másolata a gr. Károlyi nemz. bpesti ltrában.
  34. Orsz. It. Neo. reg. fasc. 853, no 52.
  35. A nádor levele u. o. a Wesselényi iratai közt.
  36. A ni. tud. akadémia ltban. Podhraczky regestái. (Borovszky sziv.)
  37. Básthyné és Pap János tiltakozásaik a vásárhelyiek ellen. Borsod megye ltrában, megy. jk. prolii. 8. fol. 22. és 53. (Hiteles másolatban mindkettő a gr. Károlyi nemz. bpesti ltrában.)
  38. Siebmacher Wappenbuch-ja után.
  39. Thaly, Bercsényi család, I. 248.

 

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet