Előző fejezet Következő fejezet

I. ÁLTALÁN0S KÜLTÖRTÉNET

10.

Bústhyné óvása a város terjeszkedése ellen. Bercsényi a Vujér-melléki perben Bisthyné hatalmaskodását megtorolja.Hasonlóan jár el Rárós ügyében Pap János ellen. Föld­várt, Orosházát és Ráczkevii a királytól fölkéri. Csanádi/ J. óvása Csomorkány tárgyában. Bonyodalom Márlély bir­toka felett Balajlhy, Zichy és az Eszterházyak miatt. Szo-koli G. a várost és tartozékait a pálos szerzeteseknek, majd Dévényi Ferencznek adja el. A véybeli katonák kirabolják az alföldet. — Spankan és a vármegyék intézkedései ez ellen. Bercsényi föllépése a városunkat rabló Cserépy ellen. Borsod megye erélyes igazságszolgáltatása. Csáky Ferencz is oltalmára kél pusztai földesurainknak. Kaszás István Bercsényi föllépésére száműzetik. A Wesselényi-féle össze­esküvés. A kuruczok az alföldre bujdosnak. Peres-kutast és Csárpát a csanádi püspök visszakapja. Makó a királynak adózik. Balassa J. fosziogatási Férgeden s vi­dékén. A földesurak Bercsényi kivételével adót innét már nem húzhatnak. A város zálogba teszi Férgedet, Körivé-lyest és Csomorkányt. Utóbbik érdekében a Csanádyak óvást emelnek. Búsihy J. a maga csomorkányi, fecskési és orosházi birtokait a vásárhelyieknek adja át. Solt, Rét-kopáncs és Balida is ezek birtokában. A város a borsod­megyei adót nem akarja fizetni, miért az panaszt emel elle­nünk. A város viszont Borsod megye ellen panaszkodik. A város foglalásai ellen Janka P. és Szűcs Gy. tiltakoznak. A katonai fosztogatások tovább tartanak. Ez ellen a far­kiak városunkba menekülnek. Balassa J. Férged miatt fenyegetődzik, s Sós Balázst küldi a város megsarczolására. Ez Balassa B.nak és Básthy J.nak haszonbért fizet. Tököli J. felkelése. A rabló katonák városunkat és az alföldet elözönlik. Az országgyűlés megbélyegzi a rabló végbelieket. Az alföld és a város hátat fordít a német kor­mánynak s Tökölihez pártol. Epéldát Borsod- Csongrád­megye s Bercsényi M. is követik, A kurucz országgyűlés adónkat leszállítja. 1667—1682.

Természetes, hogy ahol annyi új és régi tulaj­donos állott szemben a mindenfelé terjeszkedő vá­rossal, ott nyugodalmas és békés használatról ez­után sem lehetett szó.

A Básthy örökösök eleintén a vármegye előtt tiltakoztak az ellen, hogy a vásárhelyiek Csö­mör kányt, Feeskést, Orosházát, Test s egyéb pusztahelyeket élik ; aminek épen (1667. szept. 7.) semmi foganatja sem lett, főleg miután Bercsényi M. meghatalmazottja magának erről a tiltakozásról bizonyítványt kívánt adatni.326 Básthy né tehát to­vább ment egy lépéssel s még azon évben a vásár­helyiek 134 drb sertését a Vaj ér mellékéről kato­náival Borsod megyébe elhajtatta, azok pásztorát elfogatta és megkötöztette, azon az okon, hogy neve­zett terület az ő rétkopáncsi birtokához tar­tozik. Ekkor azonban Bercsényi már egyenesen föllépett s a megye székén az ő jobbágyain el­követett erőszaktételért bírságot és kártérítést kö­vetelt az özvegyre kiszabatni azon az alapon, mert a Vaj ér melléke nem Kopáncshoz, hanem Vásár­helyhez számítandó.327 Egyidejűleg Pap (1667—8.) János diósgyőri várkapitány, mint már előzőleg annyiszor tette, a vármegye előtt (1668. márcz. 7.) újra tilalmazta a vásárhelyieket Rárós élé­sétől, sőt ezzel meg nem elégedve, az ott legeltető vásárhelyi jobbágyokat katonái által bántalmaztatta. Bercsényi pedig, mint már előzetesen is cselekedte, e tilalom ellen tétetett óvást Széli által, sőt bepereltette Papot az ő vásárhelyi jobbágyain el­követett sérelem miatt, állítván, hogy Rárós az ő örökölt birtoka.328 Ugyanekkor kérvényt is intézett a királyhoz, hogy a régóta gazdátlanul heverő Földvárt és Orosházát, melyet jobbára az ő vásárhelyi jobbágyai használnak, ajándékozza neki. A kérvény véleményezés okáért a kamarához küldetett le, az pedig oda nyilatkozott, hogy az elhagyott puszták a török birodalmában vannak; hogy van-e földesúruk, nem tudja: minthogy azon­ban vásárhelyi teriiletek közé esnek, oda aján­dékozhatok a kérelmezőnek »mások jogainak fentartása mellett«. Ugyanezen kérvény másik lapján az­iránt is esedezik [Bercsényi, hogy ,mivel atyjának pöstyén ijószágait gr. ForgácsAdá mhatalma­sul elfoglalta, kárpótlásul a csanádmegyei Ráczkevi várost adományozza neki a király.329 Bármityen nagy kedvességben állott is Bercsényi Lipót király előtt, nem valószínű, hogy a kettős kérelem telje­síttetett volna, amire talán az is okul szolgált, hogy a vármegye már úgyis tele volt a Bercsényi jobb­ágyainak íoglalásai íelől hangzó panaszokkal. Ezek számát ugyanazon év végén Csanády (1668. decz. 12.) István is szaporította, aki ügyvédje útján ünnepélyes tiltakozást emelt az ellen, hogy a mező vásárhelyi és más szomszéd lakosok az ő csomorkányi pusztai birtokátszéltére-hosszára élik, habár az ellen már előzetesen világos óvást tett. A viszonyok kedveztek a zavarosban halá­szóknak, kik nemritkán a törvényes eljárás bizto­sítékait is felhasználták birtok ügyleteiknél. Senki sem tudja, hogy Balajthy Ferencz (1669. máj. 12.) minő jogon bírta Márt élv egy részét, mégis ő azt a vásárhelyi gazdáknál elzálogo­sította,330 kik azonban nemsokára abban a kelle­metlen meglepetésben részesültek, hogy Zichy István e hely árendáját a szent kereszti ba­rátoknak ajándékozván, ezek pedig Eszterházy Miklósra és Sándorra ruházván ebbeli jogukat, utóbbiak katonákat küldtek a vásár­helyiekre, hogy rajtok az adót behajtsák.331

44. Szokoli-czimer.332

Még ennél is merészebb ügyletet követett el Szokoli Gábor, aki a következő év nyarán Vásárhelyt(1670.) . Férgedet, Makót, Szent miklóst. Tompost és Dedenszeget, melyek tulajdonjoga őt Rudolf király egykori alapító levele értelmében illeti, a sátoraljaújhelyi pálos szerzeteseknek »szükségtől kényszeríttetvén«, ezer arany forinton eladta, miről a leleszi konvent által minden forma­ságokkal ellátott levelet állíttatott ki,333 sőt ezzel meg nem elégedve, pár év múlva képes volt (1012.) ugyanezen igen terjedelmes birtokokat, ismét »szük-ségtől kényszeríttetve« Dévényi Ferencnek és nejének háromszáz tallérért újra eladni.334

Az alatt, míg földesuraink ekkép! vették, adták és halászgatták el területeinket, a felsőmagyarországi végházak kóbor katonái folytatták azokon korábbi fosztogatásaikat és kegyetlenkedéseiket. Ezek, mint a jászkunok panaszaiból tudjuk,335 1662. óta »minden tavasszal, mint a sáskák, pusztították az Alföldet, semminemű jószágokat sem hagytak egész Makóig, legfölebb az maradt meg, amit ver­mekben és az Isten házában rejtettek el előlök«. Fölemésztették a kertek, szőllőkertek és szántó­földek terméseit, elhajtották a barmokat, úgyhogy a megmaradt gyér népességnek nem volt mit ennie. A 22 nagykunsági faluból csak 7 volt már meg, de egyikben sem volt több hat embernél. Pol­gártól Makóig, 24 mértföldön, nem volt több 3 csap- és 7 vágószéknél. »A rablók szívében nincs irgalmasság és szánakozás. Pap, szegény, árva, özvegy : mind egyenlő. Amit kaphatnak, elviszik ; nincs félelmök, nincs büntetésök, — szabadosok mindenekkel, oly időben élnek, midőn az törvény az vitézlők oldalokon és nyeregfejekben hordoztatik.« A jászkunok, nem találván a kétségbeejtő nyomorúságban orvoslást magyar polgári és katonai hatóságoknál, végre a kassai német tábor­nokhoz, Spankauhoz fordultak oltalomért, ki aztán felhatalmazta őket arra is, hogy a latrokat üldözzék, fogják el és vigyék a végházak német parancsnokaihoz megbüntetés végett, vagy ha ellen­állának, öljék meg őket. Egyébként a magyar ható­ságok is teljes szigorral jártak el a garázda kato­nák ellen, amennyiben tehették. így, mikor Ber­csényi Miklós "Csongrád és Borsod vármegy ék előtt panaszt tett az ellen, hogy Cserépy (1668. nov.) György ónodi vitéz néhányad magával ismé­telt ízben ráment az ő mező vásárhelyi jobb­ágyaira és azoktól összesen 36 tehenet és ökröt a legelőről elhajtott s ezzel azoknak több mint 400 tallérnyi kárt okozott: Szepessy Pál alispán több megyei tisztviselő kíséretében törvényt tenni maga kiment Ónodra s a vádlottat az 1613: 23. és 1638: é7. t.-cz. alapján az erőszaktételért Bercsényi kí­vánsága szerint 100 magyar forintban és az oko­zott kár megtérítésében makacsságból elmarasz­talta.336 Sőt a derék vármegye még ennél is többet tett, mert a maga Szendron tartott (1669. ápr. 10.) gyűlésében már előbb egész felháborodással irt fel a katonai kicsapongások ellen, s kívánja az ország­gyűléstől és a felségtől, hogy a »fizetetlenségnek« vége legyen, a csavargó katonákat fogadják vissza a várakba s ezeket tisztjeik szigorúan fegyelmez­zék s ha a jobbágyságon »kiváltképen pedig al­földi szegény atyánk üain« erőszakot követnének el, keményen büntettessenek meg.337 Hasonló maga­tartást találunk gr. Csáky Ferencz felsőmagyarországi fővezér részéről is, aki midőn Török Bálint, Janka Márton és özvegy Széli Mi­hály né panaszt emeltek előtte, hogy az ő csár­pái, szentetornyai és lelei pusztáikat némelyek az ő földesúri jogaikkal semmit sem törődve. »bizonyos szín és praetextus alatt ma­goknak akarják vendicálni holmi kódorgó és maga-gondolatlan katonáknak oda aláküldéseknek alkalmatos­ságával, — mivelhogy ne­künk incumbál, hogy afféle kóborgó és csavargó kato­nák csintalanságára és hatalmaskodására vigvázzanak« — komolyan meghagyja és parancsolja min­deneknek, » valakik botunk és generálisságunk alatt vannak, hogy senki a megirt helyeknek és prae-diumoknak "máshová való hódoítatására alá ne menjenek és ott semminemű hatalmaskodást ne cselekedjék«, mert különben a »legszigorúbban megbüntetjük« stb.339 Shogy Csáky nem maradt meg a puszta fenyegetésnél, arról Kaszás Ist­ván is bizonyságot tehetett, kit a felsőmagyarországi hadi ítélőszék száműzött amiatt, (1672.) mert Bercsényi néhány vásárhelyi jobbágyát megtámadta s többeket közülök élhurczol-tatott.340

45. sz. Janka-család czímere.338

Kaszás István rovásán azonban még többet is találhatott az Ítélőszék, mivelhogy ő számos honfitársaival együtt azokhoz tartozott, kik Lipót király erőszakos és zsarnoki kormánya ellen össze­esküvést szítottak. Nemcsak a magyar katonák részéről s nemcsak az alföldön, de" általában az egész ország területén eláradtak a hadak foszto­gatásai, s a német katonák e tekintetben semmivel sem maradtak hátrább a mieinknél. Ide járultak az országos elégedetlenség a vasvári békével, a pro­testánsok kegyetlen üldöztetése, az ország törvé­nyeinek és alkotmányának folytonos sértegetése, a rendeleti utón kirótt terhek s adóztatások. Az összeesküvés, melynek feje maga Wesselényi nádor volt, idő előtt felfedeztetett és iszonyú ke­gyetlenséggel elfojtatott: de az életben maradt főbb párthívek Apafi fejedelem szárnyai alá me­nekültek, a szétriasztott kurucz hadak jórésze pedig kisebb-nagyobb csapatokban az alföldre bujdosott, s itt a velők egyetértő végházak vitézeivel kezet fogva, jobbára zsarolás­ból tengették a magok és lovaik életét.

46. sz. Balassa-czimer.343

A török uralom ugyan tényleg fennállott még vidéken, mert a város és pusztái majd Gyu­lára, 341 majd (1770—1676.) Egerbe és Csanádba adóz­tak a töröknek,342 de a királyi kormány is szo­kás szerint rendelkezett e vidékkel. így Peres­kutast és C s árp át Széli Miklós, Török Bálint és Janka Márton által a csanádi püspöknek visszaadatni rendeli,344 Makót pedig, melyet (1672.) gr Balassa Imre csak nem rég »ke (1673.) servesen megdúlatott és nagyon megkárositottv ol­talmába fogadja és adózásra bírja. Ugyanezen Balassa Férgedet és egész Csongrád megyét is keményen fenyegeti, megsarczolja és fosztogatja.345 Többet nem várakozhatomcc, így ir reánk a vitéz katona 1680-ban is. »se többet nem Írogatok, hanem vagy másnak adlak benneteket, vagy olvan kerülőket és határ-járókat küldök közitekbe, kik e világból benne­teket kiirtanak«.346 De a fenyegetés már ekkor aligha ijesztette meg az alföldiekét, mert ezek fülök mel­lett eresztették el e kegyes földesúroknak abbeli rendeletét is, hogy Túrra vigyék el évi adójokat.347 Valamint Török Bálint is megvalotta (1677.) végrendeletében, hogy neki csanádmegyei falvai a háborús idők óta már semmi jövedelmet sem adtak.348 Ezek szerint a felsőmagyarországi uraknak nem igen állott többé módjukban e vidéket adóztatniok, s ezért aki tehette, elzálogosította vagy eladta itteni birtokait. Vevő pedig került, leginkább a városban lakó gazdák képében, habár magok sem valami nagy biztonságban érezhették magokat, mert tőlünk Gyuláig minden falu elpusztult már,349 Csongrád vármegye 31 községéből is csupán 13-ban lakott valami gyér népesség. Csak Bercsényi (1676.) érezte magát földesúri jogai felől bizton, mint aki a város dézmáját ez időtájon is haszon­bérelte. 350

Mindenek előtt a városhoz legközelebb eső Férgedet, melyet, mint láttuk, Szokoli ez idő­tájon kétszer is eladott, — veszik zálogba a vásárhelyi gazdák Kis Pétertől és Kis András (1671.) tői, kik arra még Rákóczy fejedelemtől szereztek adománylevelet. Hasonlókép' tesznek a körtvé-lyesi pusztával, melyet Keglevichtől már régóta bírtak. A esomorkányi pusztának egy idő óta sok adományosa volt, kik megújították egymás ellenében óvástételeiket. Végre Básthy (1672.) László és János Török Bálint vásárhelyi lakosnak adták azt 70 m. forintért zálogba,351 mi ellen azonban a Csanády nővérek óvást teltek, kik annak élésétől Borsod megye ónodi gvűlésén a vásárhelyieket már előbb eltiltották.352 (1672. ápr. 6.) Básthy azonban ezzel mit sem törődve, mint­hogy az ínség is sarkalta, a vásárhelyi (1672. jún. 26.) Kincseseknek is csekély pénzért zálog­jogot engedett e birtokára, amint (1682. máj. 4.) cselekedett egy évvel azelőtt fecskési és orosházi tőidéivel is, melyeket szintén a vásárhelyi gazdáknak zálogosított el, potom 66 magyar fo­rintban,353 amennyiért azok már 6 év előtt test­vérétől. Lászlótól, annak másik részéi zálogba vet­ték. 354 Soltot már egyre-másra Vásárhelyhez kapcsoltnak s Bercsényi birtokának tekintették, (1669.) valamint a szomszédos Rétkopáncsot is, mely­hez, habár, mint láttuk, Széky Péter követelte ma­gának, valamelyik erdélyi fejedelem adományozása következtében, felesége révén Szatmáry B. Pé­ter formált jogot, kitől is azt egy vásárhelyi gazda zálogba vette,355 hogy a birlalásnak legyen valami törvényes színezete is. Ugyanitt és Batidán Balassa Bálint is birtokosnak tartotta magát, aki­nek egy másik, szintén vásárhelyi, gazda fizetett a zálogjogért valami kis összeget.356 Elődeink tehát, kiknek egyrésze nemes, s ennélfogva birtokszer­zésre törvényesen is képesitelt volt, ilyenformán segítettek magokon és a jobbágy város elégtelensé­gén, s a körülte fekvő pusztákat rendre elfoglal­ván és birtokba vévén, annak határát az akkori rendkívüli időkhöz képest, roppant széles kiterje­désben megnövelték, amint ezt akkor közel s tá­voliban más községek is cselekedték, melyek közül elég legyen itt Szegedre, Serkedre és Algyőre utal­nunk, melyek Sövényházát foglalták el, mi ellen Vay Ádámné, a jogos birtokosnő, forma szerint tiltakozott.357 A város azonban, minthogy a föl­dekből igen csekély hasznot lehetett még venni, ilyen terjeszkedés után is felette súlyosoknak találta azokat az adókat, melyeket rá Borsod megye évről-évre kirótt s el is mulasztotta azok befize­tését, annyival inkább, mert a vármegyei kötelék­nek is igen kevés hasznát vehette. Borsod megye a csongrádmegyei ügyek ellátása végett a török elnézéséből egy idő óta Szegeden rendes szolgabírót és más tisztviselőt is tartott ugyan 358 de ez úgy látszik, csak arra szolgált, hogy a város mohó terjeszkedésének elébe nehézségeket gördítsen. Most Borsod vármegye törvényszéki gyűlése Szendrőben a csongrádvármegyei »városok és faluk (1679.) magyar bíráinak és lakosainak megparancsolj a«, hogy a rájuk vetett »csak igen könyen elviselhető tavalyi adót«, a száz tallért »minden maga mente­getést pán tolódás és versengés nélkül« megküldjék,359 egyszersmind pedig az eddigi kivetéssel meg nem elégedve, másik évben már 500 tallért rovott ki a nyomorult Csongrád megyére. Alig foroghat fenn két­ség aziránt, hogy a pártfogó vármegye a maga paran­csának fegvveres erővel is nyomatékot adott, mert a csongrád megyeiek, s ezek közt megnevezetten városunk, a magyar kamara elnökénél nemsokára keserves panaszt emeltek a borsodmegyei kirová­sok s ezek behajtása ellen, az elnök pedig ráírt Borsod vármegyére, minek következtében ez nagy méltatlankodások közt ád utasítást (1681. decz. 16) a maga országgyűlési követeinek, hogy a csongrád­megyeiek »hazug vádjai« ellen oltalmazzák meg a vármegyét.360 A követek azonban kényes természetű­nek találták az egész ügyet s néhány héttel előbb Borsod megyéhez írott levelükben »némely elmék javallatára« azt tanácsolták, hogy »jobb hallgatás­ban lennünk az aránt, mert netalán Heves vár­megye fog kapdosni rajta«: miért is egyelőre »nem adták azt az ország elébe«, hanem vártak a kedvező alkalomra.361

A város lakosai eközben haladtak a megkez­dett utón: elfoglalva tartották a nyert birtokokat és szomszédos területeket, sőt ezekhez újabbakat is csatoltak. Emiatt Janka Péter és Szűcs György is keresetet indítottak ellenök, melynek ellátását Borsod megye Fe ke te János táblabíróra bízta.362 Szilágyi J. vásárhelyi lakos (1679. jún. 14.) ezalatt a mindszenti határban vett zálogba Keg-levich Pétertől egy portát.363 Egyébként pedig a a hatalmaskodó urak és fosztogató katonák zsa­rolásai és dúlásai folyton rettegtették egész vidé­künket. Ezek felől a szomszédos farkiaknak yárosunkba menekült elöljárói innét értesitik földes­asszonyukat, Bessenyei Istvánnét, (1680. jún. 16.) azzal toldván meg keserves panaszkodásukat, »hogy ha az törökhöz ilyen közel nem volnánk, hogy az eleresztene bennünket, mi mindjárt pusztán hagy-nók a falut, mert mi eluntuk mindenfelől az nagy fenyegetést».364 Iryen fenyegetésekkel szorongatta a város lakosait fia lássa Imre is, ki az általuk bírlalt Férged határáért tőlük adózást követelt, noha semmi joga sem volt már a puszta faluhoz, mert a javára szóló s tévesen kiadott adomány­levelet a nádor még 1655-ben megsemmisítette s a vásárhelyiek a jogos tulajdonosoktól bírták zálogba a pusztát.365 Balassa azonban már régóta mit sem törődött a nádorral s egyik kapitányát, Kis Mihályt küldte a csanádmegyei jószágokra, hogy mivel hiába intette az adózásra, (1680. ápr 2.) sarczolja meg a haszonélvezőket, vegye el mindenöket és a zsákmány fele részét tartsa meg (jún. 11.) magának. Egynémely birtok jobbágyait, bíráit és esküdteit személyes jelentkezésre Túrra rendelte, tudatván velők e czélból irt levelében: »többet nem várakozhatom, se többet nem Írogatok, ha­nem vagy másnak adlak benneteket, vagy olyan kerülőket és határjárókat küldök közitekbe, kik ez világból benneteket kiirtanak«. Végre ez évi július­ban kalonaerővel Sós Balázst küldte a vásár­helyiekre szintén fele zsákmány Ígérete mellett, ki is innét egyszerre 600 tehenet hajtott el Dévény várába, melyet vele Balassa megfelezett.366 Ily körül­mények közt még szerencséseknek lehetett mon­dani azon földesurakat, kiknek nem volt módjuk fegyveres erővel oltalmazni s biztosítani a magok jogait, mivelhogy ezek haszonvételét a vásárhelyi gaz­dák, habár potom áron, átvették, mint ezt Balassa Bálintról és a nyomorúságra jutott Básthy Jánosról fentebb láttuk, mely utóbbi ez időben Túron tartózkodék.

47. sz. Tököli Imre kuruczvezér.367

Nagy túr városába pedig ez időtájon súlyos országos gondok gyűjtötték a hazafiakat. Ide tette át t. i. Tököli Imre, a felkelő kuruczok vezére, a maga hadiszállását s ide gyűltek körébe a német kormány ellenesei, mely a nemzet polgári és vallásos szabadságát lábbal tiporta s a népet minden vagyonából kifosztani törekedek. Győzelmes csatá­rozásai után nemcsak az erdélyi fejedelem, de a török is szövetkezett vele s csak nemrég kötötte meg a szoboszlai fegyverszünetet a császáriakkal. Az országgyűlés ugyan együtt volt Sopronban s a ka­rok és rendek a nemzet sérelmei megszüntetése felől alkudoztak a kormánnyal, de a jó sikerhez alig volt valami remény s a régóta elégületlen hon­fiak lelke jobbára Tök öli vei tartott. Borsod és Csongrád vármegye is fölterjeszté az országgyűlésre a maga sérelmeit, s ezek közt a vallásiakat, de ezek megorvoslására nézve követei semmi jót sem Ígértek.368 A végházak és a német katonák rablásai és kegyetlen fosztogatásai minden mértéket túl­haladtak. A védtelen lakosság több helyt a hódolt és erdélyi területekre menekült, de a rablók ide is be-betörtek, amivel egyszersmind a törököt is inge­relték. Ily garázda várkapitányok voltak hozzánk közelebb : Rákóczy Ferencz Kallóban, Pe tő Ferenez Ónodon, de legkivált Borbély Balázs Szendrőben,369 kikre a rendek szigoru büntetést kértek.370 Verés, tagcsonkitás, megölés, a köz- és magánjavak erőszakos elvétele napirenden voltak saját honfitársaink és a német hatóság részéről egyaránt, — minek következtében az országnak az a része is, mely a töröknek még nem hó­dolt, a végkimerülés és elzüllés állapotára jutott. Ily kétségbeejtő viszonyok közt a nép már visszakívánta a török igát s az alföld és ezzel együtt városunk, melyet a borsodmegyei szertelen adóztatás különösen elkeserített, nyíltan elszakadt a német kormánytól s a törökkel szövetkező Tökölihcz pártolt. Epéldát a hivatalos körök is nem­sokára követték. A városok és faluk nyíltan meg­tagadták a magyar országos adók fizetését. Nem­sokára Pest, Heves, sőt Borsod megyék is a nemzeti felkelőkhöz csatlakoztak. Borsod-Csongrád­megye Tököli vizsoly-vilmányi táborába kocsikat és követeket küldött, kik ott zászlókkal jelentek meg.371 Bercsényi Miklós, a város földesura kénytelen­kelletlen maga is Tököli pártjára állott, bár ő a hála és a császári hadseregben viselt magas rangja miatt még ekkor lelkében Lipót királyhoz hú­zott.372 Amint pedig a felkelő kuruczok országgyülést tarthattak, első gondjuk volt oda törekedni, hogy a török hódoltságbeliek adóját leszállítsák s azoknak egyéb tekintetben is könnyebbséget nyújtsanak.373


Lábjegyzetek

  1. Hornyik, Kecskemét tört,, III, 135,
  2. Gyárfásnál, i. h,
  3. Beschreibimg des Orths Wassarhely, 1701. szepl. 7-ről, Orsz. llr. Urh. et Conscript. fasc. 221. no 19.
  4. Hornyik, Kecskemét története, III. 135.
  5. Hornyik, i. m. II. 426.
  6. V. ö. Karácsonyi, Békésm. tört. I. 267—270.
  7. Türkenkrieg Ao 1686. Hamburg, 1699. 94—95. 1. Továbbá P. C. B. Han, Alt und Neu Pannónia, 1686. 742. Hungar. Türkische Chronik 1686. 164, 236, 296.11. Reizner, Szeged tört. I. 162. U. ő Szeg. Hiradó 1886. 219. sz. Thaly, Bercsényi család, I. 312—314.
  8. Palugyav, M. orsz. 1. új. leir. IV. 491). V. ö. Hor-nvik, II. 135. "
  9. Borovszky, i. ni. II. 239, 309. 310.
  10. A város 1754.-iki fölségfolyamodványa a ref. egyház jkvében, I. 85. J. Hornvik, Kecskemét történele, II. '314, 461, 470.
  11. P. C. B. Han, Alt und neu Pannónia, 746, 769, 782.
  12. A város 1751-iki felségt'olyaniodvánva i. h.
  13. Hornyik, i. in. II. 314—5
  14. Horváth M., M. orsz. tört., VI. 256, 263—5, 273—4.
  15. Az 1687. ápr. 23-iki rend. Orsz. It. Kaiic. ir.
  16. Borsod megyei jkv ez időről hit. kivonathím a gr. Károlyi nemz. hpésti ltrában.
  17. Karácsonyi, Békésvm. tört., II. "315, 217.
  18. Siehmachér Wappenbucli-ja után.
  19. Az adom. lev. Orsz. lt. Kancell. ir. 1686. 75. sz.
  20. A végrehajtó levél u. o. 1088. jan. nro 6.
  21. Kurze Heschreib. des 1'ng. Türkenkrieges. Hanib. 1699. 172, 173.
  22. Orsz. lt. NRA fasc. 305., no 13.
  23. Szilágyi, Magy. nemz. tört. VII. k. után.
  24. Váczi püsp. (íézmajegyz. az ottani urad. ltrban.
  25. Hornyik. Kecsk. tört. III., 258—259.
  26. U. o. II. 474—480.
  27. Thalv, Bercsényi család, II. 27.
  28. Knrze Beschreibung slb. 353—5, 304-377. Theal-rum Enrop. 1691-1695. 13—15. 1. Késmárki Tököli I. és némely híveinek naplói, Magy. tört. eml. II. oszt. XXIII. kötet 747. Karácsonyi, Békésvm. rég. évk. X. 64—5.
  29. Szőnyi Béniámin lelkész a vásárhelyi ref. egyház jkvében, I., 2. 1.
  30. Szalíiy—Biiróthy, Magy. nemz. tört., III. k. után.
  31. Márki, Aradvm. tört. II. után.
  32. A kir. kamara 1692.-ki levele Kecskemét, Kőrös, Czegléd városokhoz intézve, a váczi püsp. urad. ltrban.
  33. Bercsényi eredeti levele a vásárhelyiekhez a város ltrában, Rvi. 1. cs. 1. sz., másolatok Csongrád megye lírában, Acta urbarialiaésa gr. Károlyi nemz. bp. ltrában. Közölve Palugyainál, M.orsz. legiif. leir. IV. 508., Thalv, i. m, II. 44—45., Borovszkv, Csanádvm, tört., II. 229.
  34. Orsz. lt. NRA fasc. 846, no 43. §. 13. b.
  35. Hornyik, III. 138—139, 181—182.
  36. Kurze Beschreibung, 385—391, 400, Theaír. Europ. Contin., Csánvi Sán., Magy. Krón. a Magv. Tört. tárban V. 154., Tököli Napi., Magy. tört. eml. II. 26, 75, 93, 100.
  37. Oltványi, A földeáki parókhia története, Magy. Sión 1866. 110. 1. Borovszky, Csanádvm. tört. I. 251. 1.
  38. Kurze Beschreibung stb. (hivatalos adatokat is felhasznál), 434. V. ö. Szalay, M.orsz. tört., Pest, 1857, Y, 514, 515., Tököli naplója, 228, 237.
  39. Szőnyi Ben., Pető lázadása, a ref. egyház j.könyvé­ben, I. 67. A város fölségkérvénye 1744-ből u. o. Dombrádi Gy. Nóvum anni 1723. universorum bonorum Comitis Alexandris Károlyi . . . urbárium, 1150. 1. a gr. Károlyi nemzets. bp. ltrban. A gr. Schlick számára készült össze­írás 1702. márc. 2-ről u. o,
  40. Tököli és főbb híveinek emlékirási, 135—136. V. ö. Békésvm. rég. évk. 1882., 69. (Karácsonyi értekezése.)
  41. Az ekkor tájon készült térképek közül lásd a Kaprinay gyűjteményében található térképeket. M. S. tom. CCC—XCl! (A korábbi térképi rók előtt is ismeretlenek voltunk.)
  42. Győri tört. és rég. füz., IV. 23., Hornyik, i. h.
  43. Tököli, i. h. 204.
  44. Tököli Napi. 340.
  45. A térkép Bécsben, a közös hadügyminisztérium ltr.-ban, (Reizner János szives közlése.)
  46. Az Ország-világ 1906. okt. 28. sz.-ból.
  47. Lipót kir. rendelete 1690. aug. 11-ről Kaprinavnál, 4° XIX. 182. (Kézir. az egyet, kt.ban.

 

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet