Előző fejezet Következő fejezet

I. ÁLTALÁN0S KÜLTÖRTÉNET

11.

A király hazánkból a törököt kiűzni, ez pedig Bécset el­foglalni törekszik. A török vereségei. Bercsényi és Tököli. Vőbbik táborozása « délvidéken. Ezt a mozgó hadseregek s különösen a császáriak dúlják és nyomor­gatják. A tatárok Szentesen. A császáriak Szegedet támadják. Bécsben az alföld visszafoglalására kerítik a sori. Szegedről a törököt kiverik. Bercsényit annak kapitányává nevezik ki. Veteráni a tatárokat határunkban megveri, A város a császáriak hatalma alá kerül, de a török és Tököli is adózásra szorítja. A drágaság. Eleségszállításaink. Mindenfelől zsarolnak, de kivált a németek. Caraffa katonai kormánya alá jutunk. A király katonáit a rablástól tiltja. A város lakosai messze kiterjesztik a határt. A Semseyek földesurasága. A ki­rály hatalma mindinkább megerősödik itt. A Csoma-közyek Butidon. A dézma felett a váczi püspök és a császáriak összetűznek. A gyulai török pasa is adót kö­vetel. A török, a császáriak és Tököli hadjáratai e vidéken. Utóbbiak kegyetlenkedései városunkban. Tököli elhagyja e vidéket. A város Bercsényi védő szárnyaira bizza magát s a pusztákért is neki adózik. Sámson és Fecskés birtok-jogát a Semseyek újra rendezik. A török végső erőfeszí­tései az alföld megtart hatásáért. — Eczélból Tökölit is újra ide rendeli. A császáriak újabb, iszonyú pusztításai. A szultán az alföldet Gyulavár élelmezésére szorítja; de ez a császáriaknak szállít eleséget. A török dühöngése e miatt. — A lakosság elmenekül a török-tatár rablók elől s üresen hagyja a várost: Az egész vidék pusztaságra jut a katonai zsarolások és kegyetlenkedések miatt. A kuruczok szorult-sága e vidéken. Gyula várát visszafoglalják a töröktől. 1683—1695.

Ugyanez időben kapott halálos döfést az óriási török hatalom, minek következtében ennek magyarországi uralma végéhez sietett.

XI. Imre pápa Európa fejedelmeit és népeit ugyanis szövetségi e bírta oly ezélból, hogy Lipót királyunkat segítsék az ozmánt hazánkból kiűzni. Maga" a lelkes főpap roppant összegeket küldözge­tett a hadjáratra a szövetkezett feleknek s a ma­gyar egyházi javadalmak egy részét is arra a czélra rendelte fordíttatni. Másfelől Mohamed szultán azt tette fel magában, hogy Magyarországból a németet szorítja ki teljesen, s annak fővárosát, Bécset elfoglalja, minek foganatosítása végett Kara Musztafa nagyvezért 250 ezernyi hadsereggel útnak is inditá. A harczi szerencse azonban végleg a félhold ellen fordult. Bécs alatt Szobieszky lengyel király részéről s hazánkban Párkánynál iszonyú vereségeket szenvedett. Esztergom (1683. szept.) , Vácz, Visegrád, Érsekújvár, Pest visszafog­laltattak. Tökölit hívei nagy része, ezek közt Bercsényi is odahagyta, a föld népe is csak­hamar elidegenült tőle, mivel a hadi terheket ő is csakhamar arra rótta rá, sőt a személyes felkelésre is kötelezte: egyébként pedig hadait az Erdély felől N.kunságba törő s iszonyú pusztításokat elkövető tatár sereggel egyesílette; (1683. jún.) aztán Kecskeméten, majd a felvidéken, majd meg Eszéken táborozott, hogy az országot folytonos rablások közt sietve elhagyó török seregnek támogatására legyen. A bosszús török a kurucz vezért elfogatta, de csakhamar szabadon eresztette s Gyulára rendelte, hogy portyázó (1686. jan.) csapataival ennek a várnak segítségére legyen.

18. sz. H.m.vásárhely vidéke 1687-ben. Részlet Theod. Tscherning térképéből. (»l)as von den Türkén Jang gequálte, nun durch die Christen neu besetzte Königr, Hungarn,« Nürnberg, 1687.)
 
43. sz. Szegeti a XVII. században. Peeters egykorú I.andlkartenoi után.

Az Alföldre pedig még csak most következett el a legnagyobb nyomorgattatás időszaka. A török­nek legkevésbé sen állott módjában azt meg­védenie, Hevest, T.sz.miklósl, Szolnokot, Szar va s t. A ra dot (utóbbikat jórészt a kuru-cokból lett labanezok) már visszafoglalták tőle; de Sz e ge de t, C s a nád ot és Gy ulát még kezé­ben tartotta, habár az élelmezés ezekben igen nagy nehézséggel járt, mert a tiszántúli, úgyszintén a duna-tiszaközi, részek általában a németek hatal­mába jutottak. Ezektől azonban hiába kértek a mieink oltalmat, sőt magok is »az egész alföldség feldaraboltatását« helyezték kilátásba, mert a török várak élelmezését minden áron lehetetlenné kellett tenni. A vidék nagyrészének tehát, mely a tatár-dúlást kikerülte, vagy sivataggá kellett, tétetnie, vagy pedig a német sereg élelmezését és tartását viselnie. A német tábornokok a fő haditanácstól nyert utasításaik következtében hajthatatlanok voltak s a községi és vármegyei tisztviselőket fenyegeté­sek, fogság, s olykor kínoztatások által is kényszerítették, hogy a kirovásokat hajtsák be. így Caraffa a kecskeméti bírákat »a Szeged táján nyársba vonatott bírákcc példájával ijesztgeté.375 A végbeli magyar katonaság szokása szerint szintén meg-meg szállotta a községeket s azok »tartozáson felül való gazdálkodásuk kicsikarásait, bírságolásait, rablásait, zab és széna erőszakos elhurczolásait, fuvarozásait, embergyilkosságait hosszú volna el­számlálni, annyira, hogy a szegény népre nézve a csapások és gyászos elpusztulásnak nincs oly neme, mellyel a katonaság által ne háborgattatnék, úgyhogy ezek miatt az éhségtől több helyen el-vész«.376 Caraiffa egynémelyik tábornoka kereken kimondta, hogy az alföldnek el kell pusztulnia s lakosainak kardra kell hányattatnia. Másfelől a tö­rök is szigorúan megkövetelte, hogy a város szo­kott adójával, ami évi 400 magy. forintot képe­zett, egy pár karmazsin csizmával s egyéb apró­sággal, melyeket Egerbe kellett szállítania s ezen kívül a tizeddel, melyet Szolnokba, olykor Sze­gedre kellett beadnia,377 — el ne maradjon, s egy­felől itt tartotta, Szentes tájékán, a rablásból élő talárokat,378 másfelől kecsegtette a lakosságot, hogy térjen vissza szokott foglalkozásaihoz. Kihirdette pl. a szegedi országos vásárt, közeli s (1685. ápr.) távoli városokat és falvakat külön-külön meghívott arra. Ígérvén, hogy a belgrádiak is 15 hajó portékával eljőnek ide, steff.379

A bécsi főhaditanács által elvégzett taktikának elsőben is a békés megyei még fennálló, különben csekély számú községek estek áldozatául, melyek lakosai szerte futottak.380 (1686. jan.—márez.) Szolnokról az év elejétől kezdve ismételten vonul­nak le császári csapatok (Heissler tábornok) Sze­ged visszafoglalására, hol Tököli is felkelőivel és a keze alá adott török-tatár csapattal táborozott. Amazok nagy veszteségeket okoztak az egyesült csapatokban, de ezúttal a vár ostromára nem ke­rült sor. Amint azonban Buda megvételéhez re­mény volt, s az alföld visszafoglalásanak (1686. szept.) foganatosítását Bécsben elhatározták, egy má­sik császári sereg, mely Erdély felé akarta az összeköttetést fentartani, Wall is és Veterán! tábornokok vezérletük alatt, körülzárolta a vá­rat. A nagyvezér-segélyére sietett ugyan a fontos helynek, de a vigyázatlant Wall is hirtelen meg­lepte s tönkre verte. A vár ekkor (1686. okt. 22.) önként meghódolt. Ostromában hősies részt vett Bercsényi Miklós is hasonnevű fiával. Utóbbikat a külső erősségben elhelyezett magyar csapatok kapitányává nevezték ki igen csekély hatás­körrel, míg ínagát a várat németekre bízták.381 A vár bevétele előtt néhány nappal Veteráni Vá­sárhely és Szentes határán a vár segítségére siető török-tatár hadakat verte meg,382 azután pedig Csanád visszavételére került a sor: mire a tatá­rok bosszúból a környéket, Makót és Szent-lón liczet pusztasággá változtatták.383 Minthogy a császáriak ezután a Tisza mindkét partját meg­szállották, városunk az ő hatalmuk alá került s a (örökkel minden összeköttetést megszakítani kény­szerült. Tököli egy ideig Gyulán tartotta táborban híveit. A császáriak megtiltották, hogy neki, vagy a töröknek adózzunk, mert ez utóbbik, Buda és Szeged elveszítése után is követelte az adót, mit a városok, Kőrös és Kecskemét is, féltökben egy-ideig be is szolgáltattak, de ugyanakkor a császá­riaknak, sőt a vidékünkön szerte portyázó kuru­coknak is külön-külön adóztak s élelmi szereket stb. szállítottak minden irányban nagy fáradsággal és veszedelmek között (mert a szállítással meg­bízottakat néha útközben is megtámadták), más­felől természetesen ezerféle zaklatást és sérelmet szen­vedtek, amiatt, hogy a gyulai és egri pasák követe­léseinek készséggel nem engedtek. így sikerült nagy összegeken megvásárolniuk életeiket és megmaradha-tásukat.384 Ez időtájon legbecsesebb és legkeresettebb (1686.) czikk e vidéken a gabona volt, melyet a pusztaságban heverő Alföld általában igen kis mennyiségben termelt, s ezt is nagyon megapasztotta a háború, úgyhogy e miatt az élelmiszerek igen megdrágultak, ami Török- és Magyarországon egyaránt keservesen érezhető lett.385 A város lakosai ez időtájt az alföldi közlekedéssel meglehetősen tájékozottak lévén, részint mint útmutatók szol­gáltak a esászáriak táborában, midőn ezek a dél­vidéket keresztül-kasul járták s annak erősségél sorra hódoltatták, részint, mint kenyér- és takarmány-' szállítók tettek annak megbecsülhetetlen szolgála-latokat.386 Sólymos, Lippa, Lugos, Belgrád ily módon foglaltattak vissza a töröktől. (1688.) Emellett azonban elődeink még nagyobb mérvben támogatták Tökölit, kinek hatalma alá a török e vidéket rendelte s aki a következő, felettébb sulvos évi terheket rótta a városra : készpénz 4000 tallér, tábori szekér 40, búza vagy liszt 200 köböl, abrak 300 köböl, vágó marha 200, juh 300, oldalszalonna 20, ezen kívül borsó, lencse, kása s egyéb konykára tartozó élelmi szer.387 Minthogy pedig a Ber­csényi alá rendelt szegedi külső őrség sem ka­pott zsoldot, hanem merőben zsákmánylásra és zsarolásra volt utalva : elképzelhető, hogy ez is el­ei látogatott hozzánk, mint a környékben egyedül fennálló nagyobb helyre, hogy tőlünk a fenntartásra szükséges czikkeket szintén kicsikarja, amint az a végbeli tiszteknek és a hajdúknak rendes szo­kása volt.

Általában a királyi hadsereg csapatai ismét teljes erővel zsarolták és pusztították országszerte a föld népét, amint e felől a rendek a hongyűlésen mingyárt a sérelmek elején panaszkodtak, (1687/8.) keserves színekkel rajzolván, hogy különösen a töröktől visszafoglalt helyek mennyire ki vannak élve s meggyötörve a katonai zsarolások, a minden­féle adóztatások, dézmák stb. által. A megyék szervezetét e helyeken nem állították helyre s azért ezek követeit a fentebbi országgyűlésen hiába is keressük: a katonatisztek, kiknek főparancsnoka Caraffa volt, magok vették kezökbe a polgári közigazgatást is, s amellett, hogy a községeket a fizetni valókkal irgalmatlanul nyúzták, magokhoz ragadták a földesúri és püspöki haszonvételeket, a malmok, korcsmák, mészárszékek, parókhiák stb. javadalmait is.388 A királyi kancellária Lipót nevé­ben rendeletet küld ugyan az udvari haditanácsnak, hogy e sérelmeket szüntesse meg s a katonaság legyen tekintettel az adóbehajtásnál arra, hogy a községek és a porták nagyobbrészt már elpusz­tultak, a szántóföldek műveletlenül, a lakóházak üresen, vagy romban állanak, omladék és gaz bo­rítja az egykori lakott helyeket s a koldusbotra jutott nyomorult lakosság maradványa legföljebb csak a templomok kerítésében, vagy a temetőkben lappang még:389 de a katonaság az ilyen rendele­tekre mit sem adott.

Vásárhelyi eleink ezalatt, habár sok nyomorgattatás és szenvedés közt, de mégis együtt voltak s az elpusztult szomszédos községek határait leg­alább baromtenyésztésre használgatták. így legel­tették Orosháza egyrészét, Fecskést, Csomorkányt, Veresegyházát, habár ez ellen a Csaliádv nővérek (nevezetesen : Irma, Janka Péter, később Senisey Pál, özvegye és Judit, Latrán Jánosné) Borsod megye ónodi közgyűlésében forma szerint óvást tettek, noha eleinknek (1685. ápr. 15.) e területeket Harsányi György és Német Máilon bizonyosan nem ingyen bocsátották birto­kukba. 'Bérelték Szentetornyát Sennyey Istvántól,391 s zálogba vették Orosháza egyrészét (1687.) Báslhy Jánostól 66 írton, mintán annak másik részét már előbb Básthv László szintén átbocsátotta nekik. Ter­mészetes, hogy a királyi adományo­zások nem szüne­teltek ily helyekre nézve sem, főleg ha meggondoljuk, hogy a kuruc lázadás miatt sokan jószág veszte­seknek nyilvá­níttattak s akadt elég hazafi, aki az ekkép: gazdát­lanná vált birto­kokat még az eset­ben is fölkérte, hogyha ahoz egy­előre hozzá sem férhetett.

30. sz. Semsey czimer.392

Az imént említett Csanády Anna férje, Semsey Pál, Tököli tábornoka is így vesztette el már régebben roppant kiterjedésű bir­tokait, melyeket a királyi kegy Caprara tábornok hathatós ajánlatára az ő testvéreinek, a török hábo­rúban vitézségükkel és áldozatkészségekkel magokat kitüntetett Semsey Andrásnak, Jánosnak, Péter­nek, Zsigmondnak és Lászlónak ajándékozott (1686. máj.) . Ez az adományozás 8—9 vármegyére, ezek közt Csanádra és Csongrádra, terjedt ki s igen nagyszámú falut és pusztát foglalt magában, ezek közt az elpusztult Fecskés és Mágocs ráez falukat is,393 habár ezek nem is Semseynek, hanem nejének voltak tulajdonai. A szegény Csanády Anna csak mikor férje Munkácsnál kapott sebei­ben belehalt, merte esdő szavait Bécsben felemelni, hogy férje miatt ne vegyék el tőle is a maga ja­vait: minek következtében oda fenn Szirmay István kir. itélőmesternek meghagyták, hogy az özvegyet illető jószágokat, ha ez a bíróság előtt okiratokkal igazolni tudja a maga jogait, az új adományosoktól vegye át s adja vissza (1688. jan.) a »notorius« özvegyének.394 S ez eljárás foganatosít­ható is volt, mert, habár a királyi katonaság ma­gyar csapatai Szeged és más várakból az e tájon portyázó kuruezokhoz átszökdöstek s a gyulai és temesvári törökökkel együtt, vagy ezek nélkül is. a közbátorságot messze vidékeken veszélyeztették, de mivel Caraffa és Veterani Temesvár és Gyula kivételével már az egész alföldet s Erdélvt is meghódoltatták, s Lippát is visszafoglalták,395 — az ország ezen része általán véve (1688. május) ténvleg visszakerült a magvar kormánv rendelkezése alá, annyival inkább, mert a török nemsokára Tö-kölit is elrendelte Gyuláról s Orsova, Widdin és Drinápoly táján helyezte el. A királyi hivatalos közegek tehát százados kimaradás után újra (1689.) megkezdték itt működéseiket. így az egri káptalan a Csomaközy testvéreknek birtokaikba s ezek közt a csanádmegyei Batida nevű rácz faluba való beiktatásáról tesz jelentést.396

51. sz. Veteráni tábornok.397

Dvornikovics (1689.) váczi püspök is megbízott valakit, hogy írja össze Csongrád megyéből a dézma tartozásokat. El is készült a jegyzék, még pedig úgy, hogy Kő­rös és Czegléd is vármegyénkbe kebeíezteüek s a legmagasb illeték, t. i. 40 írt városunkra rovatott ki.398 De ugyanezt a dézmát a császáriak is maguknak követelték, sőt a visszafoglalt helyek Budáról nak követelték, sőt a visszafoglalt helyek Budáról arra köteleztettek, hogy aminő adózást pénzben, terményekben és állatokban a töröknek teljesítettek, épen úgy adózzanak a császári katonai pénztárakba is.399 Másfelől egyidejűleg Memhet, gyulai török várparancsnok, is erős fenyegetések mellett követelte tőlök, hogy küldjék be hozzá a padisah adóját.400 Úgyhogy ily körülmények köztmég szerencse volt a városra és vidékre nézve, hogy az uralkodó nagy árvizek miatt legalább az év egyrészében nyugton maradhattak a zsaroló katonai csapatoktól. Ámbár Fingerman, császári hadi biztos Szegeden, így is talált alkalmat a vásárhelyieken való erőszakoskodásra, mint aki valami okból három parasztot megbüntetett, mi ellen gr. Bercsényi, a földesúr, Bécsben a haditanács előtt emelt panaszt.401 (1690. október 16.)

Ezalatt a délvidéki hadjárat változó szerencsével folyt tovább. Tökölinek sikerült Drinápolyból kiindulva Erdélyt elfoglalnia, melynek fejedelmévé a szultán ki is nevezte. A török pedig Lippát, Belgrádot s Szendrőt szerezte viszsza.402 De másfelől Erdély a kuruczokra nézve csakhamar elveszett, ép' úgy, mint az egész délvidékre fontos Nagyvárad is, melyet Heissler tábornok Tököli felmentő működése ellenére (1692. május) is visszafoglalt. A kurucz fejedelem már előbb kegyetlenül megzsarolta városunkat, »elhajtotta t. i. a lakosok minden marháját s a város bíráját, hogy tőle pénzt csikarhasson ki, kéménybe rántattá fel. s ott, ahol az összeszűkül, lajtorjához kö­töztetve, a kémény alá gyújtott tűz lángjával és füstjével kínoztatta«.403

52. sz. Ileissler tábornok.404

Hasonló, sőt még nagyobb kegyetlenségeket követtek el a föld népén (1691.) az e tájon tartózkodó császári csapatok is, mini amelyek jórésze Európa különböző népeinek sa­lakjából gyűlt össze, melyet hazánkba nem a török elleni harcz. mint inkább a kaland, rablás és zsákmánylás ingere vezetett. Ez alkalommal Auersperg tábornok Gyulát is megrohanta s a pa­lánkot kirabolta és felégette, ezenkívül a vidék 16 török faluját minden élelmi és takarmánykész­lettel együtt, mely található volt, felperzselte/népét pedig elhajtotta s megmaradt ingóságaival együtt Debreezen táján a szomszédos megyékben telepítette le, hogy a török e vidékre ne támaszkodhassék. Ily módon a később érkező kuruezok már csak a »ligeteken és pusztákon tekeregtek s . . . bi-zon, igen sokat éheztek és koplaltak«. Tököli fejedelem a maga leolvadt hadaival, mérvek ekkor már nagyobbrészt csak török és tatár csapatokból állottak, Gyulát és vidékét elhagyja s előbb Bel­grádba, majd ismét Drinápolyba húzódik alá itt maradt hajó- és szekérkészletéhez.

53. sz. Bercsényi-czimer.405

Gr. Bercsényi a Miklós fentebbi iszonyatos­ságokat nem akadályozhatta meg, de az az eszellyel, bátorsággal és nemeslelküséggel párosult eljárás, mely­nek példáit az ő és atyja, id. Bercsényi Miklós, részéről föl­desúri jogaik megóvása és gya­korlása tekintetében Borsod-megye törvényszéke és a bécsi haditanács előtt már évtizedek óta láttunk, lassanként minden irányban meghozta várt gyü­mölcseit. A praetendens földes­urak nagyobb része különben is elhalt, vagy elveszítette tulaj­donjogának emlékeit és iratait, a megmaradtak s magok a vásárhelyiek pedig gyöngék voltak az ellenálláshoz s utóbbiak minden tekintetben tanácsosabbnak látták felhagyni régi ellenségeskedésökkel a raagasrangu és nagy befolyású ka­tonai földesúri család előtt meghajolni s lassan­ként egészen annak védő szárnyai alá húzódni, annyival inkább, mert a visszafoglalt területekre a királyi kormány már úgy is rátette kezét s annak minden közjövedelmeit, ide értve a földesúri s püspöki javadalmakat is, magának foglalta le.406 A vásárhelyiek tehát nemcsak városuk terüle­tére nézve ismerték el egész készséggel Ber­csényi jogait, hanem az általuk elfoglalt és hasz­nált szomszédos pusztákra nézve is, melyek után egy idő óta neki összesen 700 tallér adót fizettek. Most, hogy a városi a kóborló hadak folytonosan prédálták, a város követei Be rcs ényit családi kastélyában, a nyitramegyei Brunócban, keresték fel, hová ő ifjú neje halála után gyermekei közé gyászával elhúzódott s adójok mérsékléséért esedeztek. Béresényi engedett a rimánkodóknak s adójokat 200 arany frt-ra, vagyis 400 tallérra szállította le, melyhez azonban még különféle ter­mészetbeli szolgáltatások járultak.407 (1691. aug. 12.) Alig érkeztek azonban haza a követek, Bercsényi ismét elhagyta ősi családi fészkét, hogy táborba szálljon a török ellen, részt vegyen Várad, Gyula ostromában, s majd novemberben sze­gedi, állását elfoglalja.

Még ez évben Fecskés és Sámson birtokára nézve újabb bonyodalmak merültek fel a Semseyek közt. Semsey Péter ugyanis 400 ma­gyar forinttal adósa lévén öccseinek, Zsigmondnak, Jánosnak és Lászlónak, nevezett puszta falukat Serkéddei, Mindszenttel s még más három puszta negyed részével együtt azoknak tartozásába átengedte s erről nekik hiteles oklevelet adott. Az utóbb nevezett testvérek azonban az ügy ilyetén elintézésével nem elégedtek meg azon az okon, hogy a kérdéses területek annyit nem értek. Péter ennek következtében az engedményező levelet érvénytelenít vén, a birtokokat magának Semsey Zsigmondnak zálogosította el 200 m. írtban, kire azok kezelését a másik két testvér (1691. febr.) is bízta.408

Ez az osztozkodás az egri káptalan előtt ment végbe, melyről azonban idelenn, a helyszínén, aligha tudott valaki. Itt ugyanis a mindinkább kegyetlenkedő háború sanyarúságai és rettegtetései tetőpontra hágtak. Az ország többi részéből már kiverték a törököt, csak az Alföld birtokáért küz­dött az még makacsul, végső erőfeszítéssel. A szultán és nagyvezér Drinápolyban táboroztak s Tökölit is ide rendelték, honnét az, a mellé adott török-tatár csapatokkal bekalandozta Erdélyt s az Alföldet Gyula, Jenő, Szeged, Temes­vár és Belgrád közt, majd itt, majd amott jelen­vén meg, hogy megzsarolja a gyér lakosságot s eleséget szállítson a szorongatott ozmán váraknak. Hasonlót műveltek a császári seregek is, melyek a Marostól északra eső vidékeknek általában urai voltak és semmitől sem riadtak vissza, hogy a török várak élelmezését lehetetlenné tegyék s a lakott helyekről minden élést és pénzt magokhoz csikarjanak. A császári hadi biztosok zsarolása volt még valamennyi közt a legkegyetlenebb, mely Kecskemét vidékén is több falut és várost pusztí­tott el, mint a 160 éves török iga,409 — ami az igen kemény télben borzasztó szenvedésekkel járt. Nemcsak a kuruc vezér riasztgatta az (1692/3.) Alföld megmaradt városait sorra, hogy, ha meg akarnak maradni, adózzanak és hódoljanak a tö­röknek : hanem maga a szultán is levelet irt ezeknek, hogy az emberélet és a vagyon csak ügy biztosíttatik, hogyha Gyulára gabonát szállítanak. Másfelől a császáriak az egész télen át Péter­vár adót és Belgrádot ostromolván, a lakos­ságot arra kényszeríték, hogy a hadsereg részére a szállítás és élelmezés feladatait teljesítse. Mikor pedig ez erőfeszítésnek semmi haszna sem lett s a nagy sereg eredménytelenül viszavonult e helyről, Tököli és a török-tatár hadak Gyula s Debreczen irányában szerte kalandazva újra elözönlötték az Alföldet, kíméletlenül rabolva, embert és barmot kínozva és fogságra hurcolva.409 A nagyvezér hadi jutalom fejében egy 30 ezer főnyi tatárhadnajv Csanád vármegye elpusztítását engedte meg.410 Egy másik 4000 főnyi török-tatár csapatnak feladatává tétetett Temesvárt s Gyulát eleséggel ellátni s a szultántól elpártolt Tiszamelléket széltére-hosszára elpusztítani. Ez okt. 7-én Martonosnál(1693.) táborozott, tűzzel-vassal pusztítva a föld népét. C ro yherceg, a császári fővezér, Po ll a nd és Hofkirch tábornokokat küldé Szeged felé a rablók elébe, utóbbik azonban a rablókat csak Gyu­lánál érte utói, hol keményen meg is verte.411 Előbb azonban már átment az ítélet városunkon. A rabló török-tatár nép nev. oly erővel lepte meg, hogy védelemre, melyhez a lakosság különben sem volt fegyverkezve és szervezve, gondolni sem lehetett. Roppant számú lábas jószág esett prédául. A kap­zsi tatárok mindent benyelének, minden értéke­síthető ingóságot és jószágot hatalmukba kerítettek s a lakosok egyrészéről még a gúnyát is lehúzták, úgyhogy elődeinkre nézve csupán a puszta élet megtarthatásáról lehetett szó, — aminek egyetlen módja volt a gyors menekülés. Elmenekülni a borzal­mak színhelyéről, mint régente atyáik is tették s mint a körültök feküdt, most puszta falvak lakói is cselekedték! Lakóhelyöket idehagy va tehát, semmi nélkül, egy részben mezítelen ül futottak a közeli s távolabbi községekbe, hova épen eljut­hattak, habár a rablók tartóztatták és a maradásra kecsegtették őket, bántatlanságot ígérve, hogyha a törökhöz vissza pártolnak. Egyelőre Szeged, Győ, Tápé, Solt, Halas fogadták be leginkább »vendég­szeretettel« a földönfutókat, kik jószívű gazdáiknál szolgálatot vállaltak, hogy épen ingyenélőknek ne mondattassanak.413 A tatárok a város fakóházait nem gyújtották fel, mert maguknak is szükségök volt hajlékra, hol olykor meghúzódhassanak : de egyéb­ként a pusztítás tökéletes volt. Valamint a lakó­házak teljesen kifosztattak, úgy a városházánál és az egyháznál sem maradt meg semmi érték és semmi ingóság. Megsemmisült minden irat és minden felszerelés, kivéve Bercsényinek fentebb hivatott 1691-diki levelét. Az összerablott marhákat jobbára a gyulai törököknek adták el a tatárok.

Mikor az év vége felé Horváth Ferenc, (dec. 12.) Tököli egyik csapatvezére, Gyuláról Szeged felé zsákmányra indult, már Algyőig kellett hatolnia, hogy lakott helyet érjen, melyet éj idején felvert s meg is rabolt,414 hogy Gyulára élést szerez­hessen. Városunk nem létezett többé s kitöröltetett a községek sorából.415 Vásárhely sorsára jutottak Szentes, Földeák, Békés, Vésztő, Szent­andrás s Csanád-megyének több községei, Kecskemét vidéke, a Jászkun kerület legnagyobb része, utóbbiak a császári katonák és hadi bizto­sok példátlan kegyetlenkedései és zsarolásai miatt.416 »Puszta az ország itt az végek felé«, írja Tököli a nagyvezérnek, »nincs hol teleltetnie417 Maga a csá­szári sereg is a várak és Debrecen felé húzódott el, mely város követei személyesen jelentették a hónából kiszorult kuruc vezérnek, (1694. mára 12.) hogy »hódolni kívánnának, de most fejőket sem merik felemelni, mivel a német kompániák laknak rajtok.418 Itt készülődtek ugyanis Gyula vissza­foglalására, melyet már az éhség is ostromolt, mert a Maros és Szeged felől szintén erős csapatok állták útját az eleségszállító kurucoknak és törö­köknek. Végre hosszú zárlat után Polland tábor­nok megvívta a várat s ezzel együtt az utolsó erősség is elesett, melyre a török az Alföldön (dec. 21.) támaszkodhatott! Még csak Temesvár maradt kezében, melynek visszafoglalása s a Maros vonal védelme, az erdélyi összeköttetés fentartása, a déli határ megerősítése s Belgrád szem­mel tartása érdekében a császári hadak éveken át keresztül-kasul jártak vidékünkön. Lambion császári mérnökkari tiszt ez időben térképet és rövid leírást készítvén Szegedről és környékéről, a Tiszától Gyuláig nem talált emberi (1695. aug.) lakóhelyet. Csak Szentesről jegyzi meg, hogy »falu, magyarok lakják«, Makóról, hogy »nagy falu, de nem lakják, a házak mind romban hever­nek^ rólunk pedig: »Washarel, nagy falu, hol a házak még megvannak, de nem lakják«. . . ,419

51. sz. Dunai tartományok a XVII. század végén.

Lábjegyzetek

  1. Az Ország-világ 1906. okt. 28. sz.-ból.
  2. Lipót kir. rendelete 1690. aug. 11-ről Kaprinavnál, 4° XIX. 182. (Kézir. az egyet, kt.ban.
  3. Az Ország-világ 1906. okt. 28. sz.-ból.
  4. Lásd Diaria seii prothocolla subdelegata comraissionis neo-acquisticae Vienneiisis, 1696. nov. 7-től 1703. aug. 31-ig az Orsz. llrhan.
  5. A felhatalmazás a leleszi konvent ltrában, Klench, 161)0-1699. p. 260. (Sub. no 16. 1695.)
  6. Az összeírás a váci püspöki urad llrban, a Processus decimális stb. cimü perirat csomóban.
  7. A béke oklevél : Kurze Beschreibung des Ung. uud Türk. Kriegs cimü könyvben.
  8. Szegedre pl. 1698-ban távoli részekből, még Szalmármegyéből is, kellett az eleséget és fuvart szolgáltatni. Reizner, Szeged tört., I. 194.
  9. Thaly, Rercsényi Miklós, II. fi. 1.
  10. A jászkunok összeírása 1699/700-ból a jászberényi Itrban. Egy részét kivonatosan közli Gvárfás, Győri tört. füz. III. 25, 128, 11.
  11. A tiszántúli egyh.kerület jkve a krasznai zsinatról.
  12. Bercsényi levele a gr. Károlyi nemz, bpesti ltrában, 36. fiók, 2. sz."Közli Géresi, gr. Károlyi csal., IV. 593.
  13. Az 1714-iki céhlevél a gr. Károlyi nemz. bpesti ltrában.
  14. A város összeírása 1701-ből (szept. 7.) és 1702-ből a gr. Károlyi nemz. bp. lírában és illet, az Orsz. ltrban Urb.et Conscript., fasc. 221. nro 19. A Csanádi püspök kérvényének A) melléklete 1719; márc. 20-ról a bécsi csász. titkos Irban, Hungarica, fasc. 78. d) 1—203, nro 78,7.
  15. Cometh József szegedi k. inspector levele 1702. febr. 1-ről a bírákhoz a város ltrában, Rvi. 2. cs. fj jegy alatt.
  16. A város Urából.
  17. A püspök felhatalmazásai és utasításai Borovszkvnál, i. m. I. 254—263.
  18. A püspök levele Kőrös, Kecskemét és Cegléd váro­sokhoz a váci püspöki urad. ltrban.
  19. Fedzügedes Prinz. Eugen. I. 164, 197.
  20. Ez összeírás a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában. 35. fiók, 8. sz.
  21. Mindhárom kézirat eredetiben a gr. Károlyi Itrban, 35. f. 11. sz. és 36. f. 4. sz.
  22. Sehlick gazdatisztje a csongrádi uradalom részéről 1701. aug. 17-én már útlevelet ád egy tűzifát szállító dragonyosnak. Város ltr, Rvi. 2. cs, 1, sz.
  23. A levél eredetiben a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, 35. fiók, 5. sz.
  24. Az összeírások a fentebbi nemz. levéltárban.
  25. Thaly, i. m. II. 321.
  26. Az oklevél egykorú másolatban a gr. Károlyi nemz. bp. lírában, 36. fiók, 3. sz.
  27. A bírák levele a város ltrában, Rvi. 1. cs. 160. sz.
  28. Corp. Jur. Hung. 1687. 29.
  29. Az adománylevél, Bécsi liber Regius, XXVI. köt. 155. lap.
  30. Dőlni jószágai jegyzéke másolatban a vár. ltrban. Rvi. LII, eredetije a csanádi e. m. lt.ban.
  31. Az ügy korábbi és későbbi iratai a bécsi csász. titkos ltrban, Hungarica, fasc. 78. d) 1—203., no 78 7.
  32. Tanuvall. jkv. 1719-ből febr. 24-ről a váci püsp. urad. ltrában.
  33. Dézmajegyzék a váci psp. urad. ltrában.
  34. Bercsényi felhívása Borsodvm. ltrában, Polit. actor. mat. II., fasc. I., frust. 249.
  35. Az Ország-Világ 1906. okt. számából.
  36. Az Ország-világ 1906. okt. 28-diki számából.
  37. Szentkláráy, a Századokban, 1892. 111.
  38. Zsilinszky, Csongrádm. tört., I. 271—280.
  39. Horváth M, M.orsz. tört., VI. 318.
  40. Hornyik, Kecskemét tört., VI., 318.
  41. Szalay—Baróthy, Magy. nemz. tört. IV. köt. után.
  42. Bercsényi rendelete Borsodm. ltrában, Polií. act. matéria II., fasc. I., frusta 383, 388. (Borsodra ezúttal 304, Pestre 468, Hevesre 380, Csanádra 48 gyalogot róttak ki.) A kuruc háborúban részt vett vásárhelyi fiuk közül a kö­vetkezők nevei maradtak fenn : a Pekri Lőrinc 1. ezredé­ben 1705-bőÍ Szűcs Márton »Jábán letl« 20 éves. Palo-csai György karabélyos reguláris ezredében 1706-ból Porczi János, kinek volt kardja, pisztolya s lova, 29 éves, Gulyás Istók ugyanolyan felszereléssel, 24 éves; a Szemere László 1. ezredében 1708-ból: Vásárhelyi Mihály, »Móré Mihály zsoldosa, alkalmas szolga, 1 kard, 1 karabély, 1 lóding, 1 ló, alkalmas, 1 nyereg, nyereg­szerszám, 1 pokróc, 3 patkó, 1 mente, 1 nadrág« stb. 36 éves, házas; a Károlyi Sándor lájb kompániájában : Vásárhelyi János »magyar portalis hajdú, a falutól vett egy ezüst forint fizetést«, van puskája, kardja, lódingja (1-ső kompán.); Kis István »mondurja vagyon« s ugyan­olyan felszerelése, mint az előbbinek. (Mustrakönyv Rákóczy F. őfelségének generális mareschallus ngos nagy­károlyi" Károlyi Sándor commandója alatt való Tiszán-innen nevezendő nemes regimentjeiről. Eredeti egykorú kézirat három f. kötetben a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.)
  43. Károlyi levele Rákóczyhoz Thalynál, Areh. Rákóczicianum IX., 176. II. 225. (Stepnev angol követ tudósítása), 228., 248—250. Századok (Károlyi levele) 1867. 176. Reizner, Makó város története, 34. Debrecen város egykorú jkve a tiszántúli egvh. ker. ltban. Sinay, Kézirati gyűjteni. VIII., 217—219.
  44. A város fölségkérvénve 1754-ből a ref. egvh. jkvében, I., 84.
  45. Szabó Máté csapatvezér levele Károlyi Sándorhoz, Szolnok, 1706. jan. 25-ről a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  46. A tanuvallom. jkv a város ltrában, Rvi. 2 cs. 3. sz.
  47. Bercsényi levele a fejedelemhez, Szentgvörgv, 1706. nov. 17-ről Thalynál, Arch. Rák., V. 312.
  48. Angyal, Thököly I. élete, II. köt. után.
  49. Századok, 1868. 699. Hornyik, Kecskemét tört., IV. 183—4. Borovszkv, Csanádvm. tört. I., 267.
  50. A taksalevél egykorú másolata a város ltrában, Rvi. 1. cs. 2. sz., eredetije a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  51. Bercsényiné gr. Csáky Krisztina nyugtatványa 617 írtról, 118 font eseíebi dohányról és 55 drb karmazsin bőrről a város ltrában, Rvi. 1. cs. 3. sz.
  52. Szilágyi, Magy. nemz. tört. VII. után.
  53. Bercsényi levele Rákóczyhoz Thalynál, Arch. Rák. VI. 179.
  54. Századok, 1892. 113—114.
  55. A bírák eredeti levelei 1708. nov.-ró'l és dec. 6.-ról s Károlyi kérdőpontjai a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  56. Széli Farkasnál, Bessenyei család, 221—242. és Arch. Rák. V. 312.
  57. Századok, 1868. 711. s köv. 11. Hornyik, Kecskemét t. IV. 203—4.
  58. Hornyik. i. m. IV. 208.

 

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet