Előző fejezet Következő fejezet

I. ÁLTALÁN0S KÜLTÖRTÉNET

12.

A kormány áruba veti a visszafoglalt országrészt s a régi tulajdonosokat igazolásra szólítja fel. Intézkedés Mágocs és Fecskés eladása felől. Dvomikovics püspök keresni kezdi itteni jószágait. A zeniai győzelem. A tisza-marosi halárőrség.A karlovici béke.— Csongrád- és Csanád-megyék vissza kapcsoltainak Magyarországhoz. A kormány intézkedése ezek benépesítése tárgyában. — A katonai pa­rancsnokok a nép kímélésére utusittainak. A szegény jobbágyság tódul e vidékre. Vásárhelyt is újra megülik.A község megalakul, gyorsan növekedik s Bercsényivel egyez­kedik a taksára. Ez a külföldi pénzeket kitiltja a forga­lomból. — A megszállott puszták. A csanádi és váci püs­pökök itteni javaikat elfoglalják, ezeket betelepíteni és a vár­megyét helyreállítani iparkodnak. — Az új szerzeményi bizottság és a kincstári ispánság korlátolják a püspöki fogla­lásokat. A katonai garázdálkodások megszűnnek. Ber­csényi a felkelést szítja. A kormány a városi Schlicknek adja el. Ennek következtében összeírást készítenek s az adománylevelet is kiállítják róla. Schlick átveszi a vá­rost. — Ezt azonban időközben tévedésből a Német Lovag­rendnek is eladják. Ez is feleskeiieti a várost a maga hűségére. Az ujszerzeményi bizottság a pusztának na­gyobb részét a dézmával együtt a csanádi püspöknek engedi át. A Rákóczy forradalom kitörése. — A rácok a vidéket dúlják, de városunkat kímélik. Rákóczy megfenyilésökre Bottyánt rendeli ki, a délvidék oltalmát pedig Károlyira bízza. A város a felkelést támogatja, de a császáriakkal is jó lábon áll. Bercsényi rendelkezése Csongrád megye hadi jutaléka felöl. A forradalmi és a császári had­műveletek vidékünkön. Károlyi a városból a gyevi révet őrizteti. Városunk és a szomszéd községek népét kitele­pítik. Schlick hazatérésre és a császár hűségére inti a lakosságot. A város Rabulint élelmezi, Tótkomlós pedig a kuruc tábornak szolgál. Bercsényi, Bertóthy, Deák és Ká­rolyi a városban. Bercsényi megszámoltatja a városi s ennek taksáját felemeli. — A várost és vidékét Csajághy kurucai védik. Eleség-szálliiás Rákóczy főseregének. A kurucok garázdálkodása a városban. Ennek hírszol­gáltatásai a felkelőség részére. — A hadjárat a nagy hideg és pestis mint megakad. Bottyán meglakoliatja az elle­nünk törő rácokat, majd hirtelen elhal. 1693—1709,

Ekkép' semmisült meg az utolsó bástya is e vidéken, mely a magyarságot a körül fekvő többi népfajok terjeszkedésével és támadásaival, sőt a honfitársak erőszakosságaival szemben, mindenkitől magára hagyatva, fegyver és kőfalak nélkül, csu­pán lakói fajhűsége, életrevalósága és jámbor erkölcse által századok viharai közt megőrizte. Most el­hagyatott pusztasággá s a hihetetlen módra elszapo­rodott vadállatok tanyájává alakult át. 

55. sz. Magyarország a XVII. század végén.

A lakosság lfutásával megszűnt a vetés és az aratás. A szállások üresen, a szőllőskertek parlagon, a mezők és legelők gazdátlanul és teljesen odahagyva állottak. Csak a rét nádasai közt és a rengeteg puszta egynémelyik félreeső helyén tartózkodtak elvétve egyes bujdosók. Az országutakon sem járt senki s ezeket az egész Alföldön akkora fű és gaz nőtte be, hogy az olykor menetelő cs. katonaságnak kardjával kellett utat vágnia, hogy haladhasson.

56. sz. Gr. Hercsénvi Miklós.420

A királyi kormánynak azonban volt gondja rá. hogy a töröktől visszafoglalt, országrészek sokáig gazdátlanul ne maradjanak. Még javában folyt a háború az Alföld bírásáért, mikor (1690.) hirdetményt telt közzé, mely szerint áruba veti e területeket a többet Ígérőknek, habár azok külföldiek lennének is; egyszersmind pedig mind­azokat, kik mint földesurak, vagy egyházi javadal­masok, igényt tartanak azokhoz, "felhívja, hogy ide vonatkozó kérvényeiket okiratokkal felszerelve az e célból kinevezett bizottságnak egy félév lefolyása alatt teriesszék be, melynek eltelte után azok többé tekintetbe nem vétetnek.421

57. sz. Gr. Bercsényi M.-né gr. Csáky Krisztina.422

A felhívásnak azonban nem sok sikere lett, mert oly területre, melyet a harc vészei dúltak, alig kívánkozhatott valaki, másfelől a még életben levő jogszerű tulajdonosok sérelemnek tárták magukra nézve, hogy törvén)es jogaik elismertetése végett egy önkénye­sen szervezett s jóformán idegenekből álló bíróság ítéletének vessék alá magukat. Nem is jelentkezett senki a területünkhöz tartozó birtokok ügyében a kérdéses testület előtt, mely újszerzeményi bizottság nevet vett fel," sőt ennek jkveiben rólunk említés sem tétetik.423 Maga Bercsényi is távol maradt onnét, bár e helyhez való jogát ezentúl is fenntartotta s, mint nemsokára látni fogjuk, gyakorolta is. Sok birtokos család a hosszú viszontagságos időszakban kihalt, mások tagjai és örökösei elveszítették irataikat, melyekkel jogaikat bizonyíthatták volna, egynémelyiknél pedig a hosszú ideig tartó török hódítás miatt még emléke is el­enyészett az itteni birtoklásnak. A hirdetményeket többször közzé tette a kormány, (1695, 96, 99.) de vevők nem jelentkeztek, némely régi birtokosok pedig, mintha semmi sem történt volna, javaikkal továbbra, is szabadon rendelkeztek. így Pongrácz Mária, előbb Semsev Zsigmond, majd Szálai Barkóczy Ferenc felesége, utóbbiakat felhatalmazza, hogy az ő fecskési és (1695.) mágocsi részbirtokait, a szegedi, gyevi, serkedi és mindszenti javakkal együtt szabadon eladhassa s illetőleg az azokra felszedett, adósságokat föl-vehesse.424 A főpapság azonban felhasználta a kínál­kozó alkalmat, hogy rég elveszett jószágait vissza­kaphassa. Dvornikovics váci püspök egyenesen Lipót királyhoz fordult e célból s ennek paran­csára az egri káptalan adott bizonyítványt (1696. szept. 10.) a felől, hogy a püspöknek ezelőtt mint­egy félszázaddal Csongrád vármegye mely községei adóztak. Ezek között határunkhoz tartozók voltak: Szentkirály, Mártély, Vásárhely, De­rekegyház, Körtvélyes, Veresegyház.425 — Ezek a birtokjogi intézkedések azonban még idő­előttiek voltak, mert a viszonyok még korántsem voltak rendezettek és megállapodottak. A török Li pp át visszafoglalta, Lugosnál véres győzelmet nyert a császáriakon, a szabadkai bég még Sze­gedre is betört, a kecskemétieket is felprédáltatással fenyegette s Rab útin császári főparancsnok korántsem volt képes a vidék nyugalmát biztosí­tani. Csak mikor Savoyai Jenő neveztetett ki fővezérnek s Zentánál magát a szultánt tönkre verte: tört meg végképen a félhold (1697. szept. 12.) rettegett hatalma. A délvidék biztosítására ez­után a tisza-marosi határőrség szerveztetett, még pedig, mivel a magyarokban nem bíztak, rácokból, kikkel ily módon ismét rendes szom­szédságba jutottunk, mivel Szeged és Pécska felől határaink érintkeztek.

Nemsokára azonban létre jött a törökkel a karlovici béke, még pedig anélkül, hogy (1699. jan. 26.) annak megkötésébe egyetlenegy magyarnak is beleszólást engedtek volna. Eszerint a Bánságot a legyőzött ellenfél birtokában hagyták, de legalább a Marostól északra eső részek s ezek közt Csongrád, és Csanád megyék is visszakapcsoltattak az anya­országhoz, Bácska és Erdély a császáré, Lippa, Csanád, Becse, Lúgos, Becs kerek várai leromboltattak. Tököli száműzetett. A Maros folyó használata szabadnak nyilváníttatott mindkét félre nézve.426 Ettől fogva aztán a rég eltűnt béke és rend ideje is elkövetkezett vidékünkre. Valahára megszűnt a háborúskodás, az ezzel együttjáró katonai rabló portyázás s véget ért a töröknek 173 évig tartó uralma e vidéken.

Amint a háború hullámai elcsöndesültek, a kormánynak legelső gondja volt az 'elhagyott üres területek benépesítése. A katonaság élelmezése és jövése-menése ugyanis e területeken igen nehézzé vált,427 az ország szükségeihez sem járultak azok semmivel, a földesuraknak sem volt semmi hasznuk utánok. A király nevében tehát felhívást tettek közzé, hogy a lakosság térjen vissza elhagyott tel­keire, s e célból adómentességet is Ígértek a jobb­ágyoknak. Általában ezek becse most igen fel­emelkedett. Az udvari kamara a szegedi (1699.) gyulai és aradi várparancsnokokat utasította, hogy a nép sanyargatásával hagyjanak fel.428 A szerte­futott törzsökös lakosság tehát megértve az idő kedvező fordulatát, lassanként visszaszivárgott ősi telkeire s újra birtokba vette elhagyott otthonát. Példáját azonban mások is követték, mert az ország régóta telve volt földönfutó szegény néppel, melynek számát a katonai szolgálatból tömegesen elbocsátott hadfiak most, a háború megszűntével, különösen felszaporították: úgyhogy nem csuda, hogy a kormány hívására a szegedi katonai tiszt­tartóságnál, melynek halósága alá a mi határunkat is rendelték, mindenfelől tömegesen jelentkeztek a telepesek, s a Tisza-Maros zugában eső három ma­gyar községet, Vásárhelyt, Szentest, Makót még ez évben tekintélyes számú népesség (1699. szept.) szállotta meg.

Városunk lakossága a bujdosás hosszú ideje alatt távolabb helyekre, is elszármazott. Csoportosan lakott Szabadszálláson is. Ezek most, számszerint 12' gazda, családostól és jószágostul (1699. okt. 19.) felkerekedvén, szintén visszaköltöztek hozzánk.429

Minthogy a házak a belterületen még fennállottak s csupán kitatarozásra vártak, és így az elhelyezke­dés és berendezkedés nagyobb nehézség nélkül mehetett végbe: a község oly gyorsan megala­kult, hogy a lakosság még azon évben lelkészt vitt magának430 s Bercsényivel is megegyezett a taksára nézve a régi mód szerint 200 aranyban, a kor­mánytól azonban egy évi adómentességet kapott, mialatt a tizednek is csak felét kellett fizetnie. Birák, esküdtek és egyházi gondviselők válasz­tattak ; városi jegyző azonban egyideig nem volt. Másik évben már akkora forgalom volt a török határszélhez közeleső városban, hogy némely lako­sok a régi tilalom ellenére külföldi pénzekkel is kereskedtek, mitől azonban őket gr. Bercsényi száz arany büntetés alatt eltiltotta, mivelhogy (1700.) »ezen mostoha és hatalmasok szeme előtt forgó üdőben az ilyen dolog nemcsak magános ká­rárára az városiaknak, de közveszedelmére is kö-vetkezhetik, — abból városiaknak tehetségét ereje fe­lett magyarázván. «431 Pár év múlva a városban (1701.) már 146 házas gazda, 17 zsellér. 46 felnőtt legény s 11 felnőtt lány találtatott; még néhány árva is volt benne, bár egyébként kiskorú gyer­mek alig s nagyon kevés találkozott. A telepesek közt 14 volt idegen; a többi mind itt született. Voltak köztük szabók, három mészáros, szűcs és csizmadiák, s utóbbiak magokkal hozták budai társaik céhlevelét is.432 Egy házban több családos testvér elhelyezkedett. Mindenik gazda 1/4-ltelek földet művelt s az egész városban 392 ökör, 108 ló, 344 telién, 1911 juh és 452 drb sertés volt található. Mindjárt a megszálláskor használatba vették Szentgyörgy, Újváros, Kovácsháza, Kopáncs, Csókás, Mezőhegyes és Füpereg pusztákat; üresen és elhagyatva állottak és egyideig sehová sem tartoztak Nagy komlós, Tótkutas. Csorvás, Rárós, Királyhegyes és Domb­egyház. Batida Tápé birtokába ment át. Az elhagyott szőlőskertet is, Szentkirályon, újra munka alá fogták, sőt azt mindjártmeg is nagyobbították. Legelőknek felfogták s a város külterületéhez kapcsolták egyebek- közt Erzsébet, Férged, P.-kutas, Mágocs, Körtvélyes, Szentkirály, Mártély Csomorkány pusztákat anélkül, hogy azért bárkinek is adóztak volna, melyek egyrészét különben a visszakerült lakosok elei zálogba bírtak. e módon a város hatósági és jogi állásában is változás állott be. Mert miután a lakosság taksa-fizetés nélkül birtokolta a földeket, ez által félig már kilépett a földesúri hatalom alól, melynek a török alatt különben is csak árnyéka volt meg. Most a felsőséget minden ügyben a szegedi kincs­tári tiszttartóság s ennek teje Cometh József képezte a községre nézve; innét jött minden ren­delet, éhez kellett fordulni minden, csak félig-meddig fontos ügyben is, úgyhogy a parlag-szőllők feltöréséhez sem lehetett ennek ensedélve nélkül fogni.

58. sz. Comelh József névirása és pecsétje.435

A régi földesurak vagy ezek ivadékai közül egyelőre senki sem jelentkezett jogaival, csupán Bercsényi és a püspökök maradtak birtokban. Dőlni István újonan kinevezett csanádi püs­pök különösen serény volt a püspöki ősi jószá­gok kikeresésében s meghatalmazottját, Szabó Jánost, bízta meg, hogy kutassa (1700. április 20.) ki, foglalja el és oltalmazza meg az őt illető városokat, falukat és pusztákat; ez utób­biakra szállítson jobbágyokat s egyezzék meg mindenütt az adózásra és dézmára nézve. És mint­hogy a püspök egyszersmind Csanádinegye fő­ispánjává is kineveztetett, másik meghatalmazott­jának, Jánosi Ferencnek, azt az utasítást adta, hogy szintén a helyszínére utazva, tegyen meg mindent a vármegye szervezése érdekében, mind­kettőnek pedig, hogy az üres helyekre mindenüvé katholikusokat telepítsenek s állítsák helyre a kath. egyházakat. A meghatalmazottak pontosan eljártak megbízatásukban. Szabó összeírta a püspök jószágait s a 104 községet s illetőleg pusztát magában fog­laló lajstromba beleiktatta határunkból Csomorkányt, Batidát, Kisfecskést, Rárós t(Rákos puszta neve alatt). Sámsont, Tótkutast, Pere s-kutast, Újvárost és Mágocsot is; maga a püspök pedig kérte a kancelláriát e birtokok át­adására, noha a megbízottaknak már előbb külö­nösen meghagyta, hogy azoktól a birtokosoktól, kik beigtató levelet nem tudnak mutatni, »akár-mint hánykódjanak és protestáljanak is«, a jó­szágokat egyszerűen foglalják el. Ezzel azonban a püspök túllépett a jogosság határán, mert a név­sorba olyan helyek is bele kerültek, melyek oda nem tartoztak. Nem is rendelte el azok átadását egyelőre az udvar, csak az új-szerzeményi. bizott­ság egyezett belé, hogy az általa felsorolt helyektől a püspök a dézmát szedhesse.436 A (1701. júl. 20.) váci püspök, Dvornikovics, is rajta volt, hogy az itteni helyekről a tizedjövedelmeket ismét meg­kapja, bár e részben maga a kincstár állott útjában, mely (a budai kamara) azokat csekély áron haszon­bérbe bírta s kibocsátani nem is volt hajlandó. A püspök ekkor letiltotta a dézmás helyeket a kama­rának való adózástól azon az okon, mert a jövedelem őt illeti s ő azt ezentúl természetben akarja szedni.437 Az újra alakult községek sem engedtek a püspök követeléseinek, mert nekik a király nevé­ben a dézma felét is elengedték. Erőszak alkalma­zására gondolni sem lehetett, mert Csongrád, Csanád­megye még jóformán pusztaságban állott s a csekély számú telepeseket a katonai ispánság minden erőszak ellenében megoltalmazta volna. így többek közt az egykor oly nagy szerepet vivő Csanád és Nagylak várai is romban hevertek. Utóbbi helyen nem lakott egy lélek sem ; csak elhagyott három temploma jelezte, hogy valamikor minő élet szintere lehetett.438 Egyik vármegyében sem lakott annyi nemes ember, hogy a vármegyei gyűlést és tiszti­kart meg lehetett volna tartani és alakítani.

A legnagyobb csapásnak azonban, mely száza­dok óta folytonos rettegésnek és szenvedésnek volt forrása reánk nézve, valahára vége szakadt. A katonai garázdálkodásokat értem, melyek felől egyébként az ország ismét tele volt panasszal. A német katonák kicsapongásai és kegyetlen zsaro­lásai minden mértéket túlhaladtak. Városunk azon­ban most kivételesén nyugodtabb helyzetbe jutott; nemcsak annálfogva, hogy földesura, Bercsényi, a szomszéd Szeged várának is kapitánya volt, noha a főhatalom az ottani német főparancsnokra volt bizva, ő maga pedig leginkább felesége birtokán, Ungváron, tartózkodék s majd szerte utazgatva az országban, titkon Rákóczy Ferenccel tanácskozék az országban támasztandó fölkelés dolgában: hanem főleg azért, mert a fölség Bercsényi szán­déka felől értesülvén, városunkat több csongrád­megyei községekkel és pusztákkal együtt a dél­magyarországi katonaság és a rác határőrség pa­rancsnokának, a cseh származású gr. Schlick Lipót lovassági tábornoknak, Bercsényi régi ellen­ségének, adta és adományozta el.

A bécsi kormány t. i. igen korán értesült Bercsényiék szándéka felől s ez még nyilvánossá sem lett az országban, midőn intézkedek, hogy a grófot javaitól fosszák meg. Az udvari kamara megbízottai tehát leérkeztek a helyszínére és (1701. márc.) a csongrádi uradalomról s ebben Vásárhelyről is tüzetes leírást készítettek, melynek eredménye az, hogy a földesúri évi haszonvétel összesen 849 tehető magyar forintra és 37 krra, mely 4%-os kamatszámítás mellett 21,234 írt és 25 kr. tőke­értéknek felel meg.439 Majd csakhamar(1701. ápr. 24.) kéziratokat bocsátott ki Lipót király Schlickhez, az udvari kamarához és az udvari kancelláriához, me­lyekben tudatta, hogy az új-szerzeményi területhez tartozó csongrádi uradalmai, ide értve C s ongrá d, Kürt, Sas, Vásárhely, Ug, Böld falvakat s az ezekhez tartozó pusztákat, ezek közt Vásárhely tartozékait, Férged, Márt élv, Körtvélyes, Sz.erzsebet, Sz.király pusztákat, melyek hűt­lenség jogán különben is a kincstárra szállottak át, 40 ezer írt értékben Schliéknek adományozza, minden szavatosság nélkül s csupán a hágnak: miért is megbízza a kancelláriát, hogy az új ado­mánylevél kiállításáról és az új tulajdonos be-igtatásáról gondoskodjék.440 Az ügyet gyorsan intézték, mert a spanyol örökösödési háború kitört s a had­seregnek pénzre volt szüksége : a megszorult udvar tehát más télé is lefoglaltatta Bercsényi rengeteg ura­dalmait, s rajta volt, hogy azokat mielőbb (1701. júl.) pénzzé tegye. így aztán a gróf pőrében még ítéletet sem hoztak, mikor birtokait már eladták. Az egész ügy­letet ezentúl a legrövidebb szóbeli utón intézték. Schlick Csongrád megye nagyobb részét Vásár­hellyel együtt egyszerűen birtokba vette.441 Az Írás­beli intézkedésekről a következő oklevelek adattak ki. A császári udvari kamara aug. 31-én tudatja Schlickkel, hogy a fölség neki sok évi hadi és és másféle szolgálataiért, különösen pedig a köze­lebbi török békekötés alkalmával császári biztosi minőségben teljesített hasznos szolgálataiért, 40 ezer frt értékű földbirtokot akar adományozni a Tisza-Maros közén, az ő parancsnoksága alatti területen, miért is őt a birtokok tüzetesebb megjelölésére felhívja, hogy a szükséges összeírást és becslést elrendelni lehessen.442

59. sz. Gr. Schlick Lipót tábornok. Birtokomban levő egykorú metszet után.

Negyvenezer frt-nyi értékről azért szólott az írás, mert az eladósodott kamara ennyivel tartozott Schlicknek ; úgyhogy a csongrádi uradalommal voltaképen ezt a tartozást törlesz­tették. Ennek következtében Schlick forma sze­rint kijelölte a neki tetsző helyekkel, s az összeírást Vásárhelyre nézve a szegedi német katonai megbízottak által már szept. 7-re végre is haj­tatta,443 ugyanazon napon, mikor a Lengyelországban bujdosó Bercsényi ellen az idéző levelet végre ki­adták.444 Az összeírás kiterjedt nemcsak a népes­ségre és a házakra, hanem az ott levő gazdasági állatokra, a vetésekre, a müvelés alá fogott és a parlag szőllőkre is, sőt röviden összefoglalta a vá­ros történetére vonatkozó főbb adatokat is, amit akkor tudni lehetett. A kancellária eztán az adomány­levelet hamar kiállította, de Schlick nem váltotta azt ki, sem be nem iktattatta magát, hanem uradalma jobbágyait rögtön értesítette a királyi adományozásról, őket a maga hűségére községenként feleskette s egyúttal, mint említők, mindenestől birtokba is vette.

Eközben a bécsi kormány más, még fontosabb intézkedéseket is tett az üres hadipénztár megtölthetése céljából. Ezek közé tartozott a Jász­kun kerületek eladása a Német Lovagrend számára, mely alkalommal az eladott helységek (1702. márc 22.) közé Vásárhely is oda került. A rend t. i. eredeti hivatásától, a szentföld oltalmazásától és a szegény beteg zarándokok segélyezésétől, eltérve századok óta a kevésbé szent vagyongyűjtésben fej­tette ki erejét. Már eddig is voltak birtokai hazánkban, most pedig a töröktől visszafoglalt területekből kí­vánt vásárolni akkora területet, mely egy tartománnyal fölért A megszorult udvari kamara kapott az aíkalmon és a jászkunok földeit adta el, még pedig potom áron s a legnagyobb hirtelenkedéssel, mely­nél fogva csak imént eladott városunkat másod­szor is elárusította. Az adás-vételi szerződés egyfelől Lipót király, másfelől a Rend nagy-mestere, Fe­renc Lajos uralkodóházbeli főherceg s wornisi püspök közt jött létre, oly értelemben, hogy a Rend 500 ezer frt-ért a Nagy- és Kiskunság kerü­leteit kapja a Duna és Tisza közt minden váro­sokkal, falukkal, pusztákkal és tartozékokkal együtt, melyek egyenként is megneveztetnek az okiratban, »Dorosma és Mihály teleki puszta« után közvet­lenül beleírva »Vásárhely puszta s Fejértó puszta« is.445 Később látni fogjuk, hogy mily nagy bonyodalmakat szült e tévesztés, melyet Hiltl udv. kamarai titkár állítólag »vigyázatlanságból« köve­tett el; ugyanaz, aki nem rég Schlick részére is teljesítette az összeírást, s ebbe városunkról egye­bek közt azt is bejegyezte, hogy az a Nagykunság­hoz tartozik. Amint az oklevelet aláírtak, rögtön újabb összeirást készítettek rólunk, egyszersmind pedig a városba küldött megbízottak útján egy rend-tag és egy veszprémi kapitány által hama­rosan fel is eskettették a jámbor bírákat a Né­met Rend hűségére s miután előbb a királyi ok­levelet nekik felmutatták, a templom kulcsát ma­gokhoz ragadták. De a bírák, amint a biztosok innét távoztak, azonnal értesítették Schlicket, hogy az esküt, melyet »hamissággal és erőszakkal« csikartak ki tőlük, ők nem tekintik érvényesnek s továbbra is Se hűeket ismerik el (1702. VI22.) íbldesuroknak.446 Edologban elődeink mellett állott a törvény is, mely a honfiusitatlan idegeneknek tiltja a birtokszerzési, inig Schliek legalább honfiu-sittatla magát,447 bár más tekintetekből az ő tulajdon­joga is kifogás alá eshetett.

Legrosszabb idők jártak azonban a régi ma­gyar földesurakra, mert a százados viharok alatt e vidékről a régi kis és nagy nemesi birtokosok egyáltalában kipusztultak; azok, kik a török ura­lom idején szerezlek jogot e helyekhez, most azt egyszerűen elvesztet fék, mivelhogy az egész visszahódított területre a kincstár tette rá kezét, úgyhogy kivételesen ez időszakból csak a Fáy család tagjai részére állítottak ki új adomány levelet határunkról Körtvélyesre vonatkozólag(1701. jún. 24.) , egyéb igen nagyszámú birtokok közt, melyekkel a királyi kegy őket a hon más vidé­kein is megajándékozta3 Rajtok kívül csak még a püspökök iránt tanúsított a gr. Wolkra Ö. K. elnöksége mellett Szegeden ülésező új-szerzeményi bizottság nagy jóakaratot. Dőlni püspök neveze­tesen Kollonics bíboros érsek közbejöttével 60 községet (város, falu, puszta) kapott (1702. ápr. 9.) vissza javadalmába a fölségtől s ezek közé sorozták az akkor városunk által bírt Kopáncsot, Csó­kást, Mágocsot, Csomorkányt, Mezőhe­gyest, Fűpereget, továbbá Fecskést, Tótkutast, Sámsönt, Pereskutast és Újvárost. Mindezen helyek után, ideértve a Maroson túl levőket is, melyek pedig a török kezében voltak,449 a püspök a tizedet is követelte természetben ki­adatni, valamint a maga egyházi joghatóságát is azokra kiterjesztetni,450 noha tudva volt, hogy a török a birtokában lévő helyek után a természet­ben való dézmaszedést sem egyik, sem másik püspöknek, sem a királyi váraknak meg nem engedte.451 Maga a város az elmúlt évben saját dézmáját a régi szokáshoz hiven a váci püspöktől vette haszonbérbe s azért 50 frt-ot fizetett.452

De a rákövetkező évben a város már ily címen semmit sem fizetett, sőt nemsokára úgy alakultak az országos körülmények, hogy a püspök urakkal együtt a császári kormány egyéb hívei, ezek közt Sehlick és a Német Rend is elvesztettek minden haszon­vételt, melyet magoknak innét remélhettek.

60. sz. Kuruc fölkelő454
 
61. sz. II. Rákóczi Ferenc.455

A Rákoczy-forradalom árja nevezetesen a birtokaitól megfosztott nemesség s főleg a szabad jászkunok útján gyor­san elterjedt az Alföldre is, kiknek haragja és elkeseredése határt nem ismert amiatt, hogy őket a Német Rendnek, mint valami jobbágy birtokot, elad­ták. Valószínű, hogy Bercsényi összeköttetése lengyelor­szági bujdosása alatt sem sza­kadt meg elődeinkkel; mikor pedig ő, mint Rákóczy főve­zére, fegyverre szólitá453 a velünk (1703. nov. 22.) egyes Borsod- és Csongrádvármegyéket, a városi lakosság kész lett volna nyíltan is a fölkelők­höz állani: azonban a honfiúi lelkesedés szárnyait a faji gyűlölettől égő rácok, s a Szegedet és Csongrádot megszálló császári őrség egyelőre lekötve tartották. A vármegyénkben is tömegesen lakó rácok ugyanis, kiket Savoyai Jenő, a cs. főhaditanács elnöke, a magyarok ellen különösen fellovalt,456 határ­talan vadsággal rontottak a magyar helységekre, még a nagyobb városokra is, s feltartóztathatlanul zsák­mányolták, iszonyú kegyetlenséggel fosztogatták és sorra elpusztították Csongrád-, Pest- és Békés­megyék községeit. Tőlünk hihetően főparancsno­kuk, Se hlick, városunk földesura, tartotta távol. De más ok is forgott fenn. Városunknak ugyanis, melyen túl Gyuláig nem létezett nagyobb község, volt" két kompja a Tiszán, voltak terményei, sze­kerei és jószágai feles számmal, közel esett a csá­száriak által Böldön veretett Tisza-hidhoz s föld­rajzi fekvésénél fogva Arad, Csanád és Szeged várak védelmét, — illetőleg fenyegetését befolyá­solta s ez okból annak megmaradása és bírása mindkét hadviselő félnek érdekében állott. Végre azonban Rákóczy, kihez a vidék birtokos nemes­sége, ezek közt Éottyán János, Bertóthy István, Deák Ferenc csatlakozott, módot talált fegyvert és csapatokat küldeni vármegyénkbe, ámbár ezek elein­tén Csongrádnál a rácok által megveretlek(1703. szept.) .457 A fölkelők azonban az ország egyéb részein, Bécs felé is, diadalmasan nyomultak előre, a császár tehát Schlicket Németországból visszahívta. Ennek elébe Rákóczy — Bercsényit és Károlyi Sán­dort küldte,458 "ugyanazon időtajon pedig a "garázda rácok megfenyitésére s Szeged vára elfoglalására maga indult; ínajd, miután utóbbi feladat nem sike­rült, a rácok ellen vitéz tábornokát, Bottyánt rendelte ki, ki is De ák Ferenc, llosvays Szabó Máté csapatvezérek közreműködésével messze tér­ségeken szörnyű vérontást és pusztítást vitt rajtok végbe. Hogy pedig azok további be(1704. jan.) ütéseitől az alvidéket biztosítsa, ennek állandó vé­delmét egyik tábornokára, Károlyi Sándor szatmár megyei főispánra bízta. Ez év tavaszán eleink a makaiakkal együtt a kuruc kézen levőszolnoki (máj. ) vár részére szállítják a szálfákat s ugyanoda fizetik be dézmájukat is, de e mellett a szegedi cs. várparancsnokkal, ki ekkor tájon akasztatta fel a szegedi bírói, sem bontolták fel a békés viszonyt, minek bizonysága az, hogy a megszorult kecskemétiek városunk bíráját, Boros Mihá 1 yt, kér­ték fel, hogy legyen szószólójuk és közbejárójok a haragos parancsnok előtt.459

62. sz. Bottyán János tábornok névírása.460

Azonban mialatt Károlyi az Alföldet őrzé, a fejedelem hadát Nagyszombatnál érzékeny ve­reség sújtotta. A felkelő hadak szaporítása (1704. dec.) tehát elkerülhetetlenné vált, mire nézve ber­csényi fővezér akként rendelkezett, hogy Csongrádmegye a maga gyalogsági jutalékát (68 fő hajdú) a Borsó d, Pest, Heve s és C s a nád me­gyékével együttesen képezendő ezredhez szolgál­tassa be, melynek főkapitányává Haller Sámuelt nevezték ki.461 Károlyi a következő évben (1705.) Szolnok, Csongrád, Makó, Vásárhely, Gyula, Túr, Törtei, Cegléd, Kecskemét s Erdély közt mozgatta hadait, Bottyánnal együtt vigyázott a rácokra és a császáriakra s gondoskodott a Körös-Máros köze biztonságáról: mialatt a Schlick és Glöckelsberg seregeivel erősbö­dött németek Szolnok, Kőrös, Kecskemét, Csongrád és Szeged irányában haladtak s leg­inkább Szolnoknál és Csongrádnál erősza­kolták a Tiszán való átkelést: de mivel ekkor igen nagy szárazság uralkodott s a rét is keresztül­kasul járható volt, Szegedről Tápé és Algyő alatt is próbálgatták (Herbeville tábornok) az átke­lést, mire Vásárhelyről kellett a kuruc csapa­toknak vigyázniok. Innét volt szándéka Káró Un­nak a Maros mentén tanyázó rácokra is ráütni s azokat búvóhelyeikből kiverni. Szeptember és októ­ber havában városunk a császáriak kezében volt, honnan ezek Nagyvárad elfoglalására indultak. Károlyi, hogy élelmezésöket megnehezítse, utjokban messze földön elpusztította a takarmányt s Makó egész lakosságát jószágaival és ingóságaival együtt a Maroson törők földre költöztette át, hasonlóan bánt el Nyúzó Mihály csapatparancsnok által Vásárhely, Mindszent és Szentes népével is, melyet »kár nélkül« Csongrád felé költöztetett el, úgyhogy a németek mindenütt csak az üres falakat találták. Schlick a visszatérőknek s min­den felkelőnek bocsánatot hirdetett az Alföldön, »hitire, esküvéssel fogadván, hogy semmi bántása sem fegyvert viselő embereknek, sem egyéb lako­soknak nem lészen, csak legyenek vesztegségben és térjenek József császár hűségére.«462 (1705. okt.) A következő évben Rabntin cs. tábornoknak Erdélyből visszatérő csapatai tartották megszállva városunkat s ez 300 drb vonó marhát állított ki a tábornak hosszú idei szolgálatra s kenyereket és vágó marhákat küldött neki, mikor Szolnokot elfoglalá,463 természetesen nem jó kedvéből, mert ugyanekkor eleink, mint hírvivők és a török posta hordozói tettek titkos szolgálatot a kuruc tábor­nak,464 ami a dolog természete szerint sok veszéllyel járt mert a rácok által őrzött Maroson olykor »sok puskázások közt« lehetett átszökniök. Egyébként a városban rend és nyugalom honolt, minek bizonysága az, hogy az elöljáróság vizsgá­latot tartott a részben, hogy a, birtokában levő levő Martéiypuszta határai Anyás irányában meddig terjedtek túl a Tiszán is.465 (1706. ápr. 28.)

63. sz. Rabutin tábornok.467

Bottyán tábornok ezalatt iszonyúan lakoltatta a ráczokat s az egész Bácskát felperzseltette, majd Bertóty és Bercsényi érkeztek a Tiszavidék oltalmára, mely utóbbi Álgyón él és Tápénál négy ezernyi lovassággal átkelt s Vásárhelyen és Szentesen megszorítani ké­szült, »az eb né­metet466 Újév ele­jén azonban a feje­delem már Deák Ferenc és Csá-ky kurucezredeit rendelte hozzánk, majd február ha­vában a várost, nagy förgetegben úsztatva át a Ti­szán, ismét Károlyi szállotta meg, ki a feje­delem utasítására innét indult Árad ellen(l707.márc22.) s útjában a rácok fészkeit, Nagy­lakot, Battbnyát. Pécskát, Szemlakot fölégette s illetőleg bevette, akik ezért Kecskeméten állottak szörnyü bosszút.468

64. sz. Bercsényi Miklós kuruc fővezér.471

A nemzeti fölkelés napja most állott legmaga­sabban. Az uralkodóház trónvesztettnek nyilvánít­tatott. Bercsényi fővezér tehát elérkezettnek látta az időt arra nézve, hogy az ő földesuraságáról régóta megfeledkezett vásárhelyieket számadásra vonja s megtanítsa arra, hogy habár a király másoknak adta el őket, mégis csak az ő jobbágyai maradtak. E megtanítás a városunkban időző kuruc sereg útján gyorsan ment s hogy a jobbágyok jövőre el ne feledkezzenek tartozásukról, Bercsényi a város megbízottait magához rendelte Ungvárra, melyet ő még első nejével, Homonnai Drugeth Krisztinával, kapott sok egyéb nagy uradalmakkal együtt. Pap György bíró s még három más társa nagy alázatossággal és nem csekély félelmek közt jelentek meg a hatalmas főúr előtt, ki a város megfogyatkozott népességét s a háborús időket tekintvén, összes hátralékos tarto­zásuk fejében 2400 frt-tal és 100 drb karmazsin bőrrel megelégedett, az évi taksát azonban eddig soha nem fizetett összegre, t. i. ezer r. frt-ra és két kötés karmazsin bőrre csigázta (1707. okt. 14.) fel.469 Súlyos volt e teher a lakosságra nézve, mert pénzt alig lehetett valamiből csinálni és még több vesződséggel járt azt távoli helyekre elszállítani. A régibb hátralékot valahogy megfizették eleink, s 1708. februárban is vittek pénzt Beresényiné-nek Ungvárra,470 később azonban ismét csak elma­radtak az adóval. Minthogy ugyanis a kuruc fő­sereg Trencsénnél nemsokára nagy vereséget szenvedett s a császáriak a rácoktól is szorongatott Kecskemétet és vidékét is meghódoltatták, észak felé el volt zárva előlünk az út, bár a Tisza-Maros zugát Csajághv kurucai őrizték, kik Algyön(1708.) , Tá pén, Vásárhely e n, Szentesen vol­tak megszállva, de lejebb is, egész Péterváradig, portyáztak,472 továbbá novemberben Fél egy házi Pál jött ide két ízben is, hogy a Nádudvarnál álló főtáborba ismételten eleséget rendeljen. Etáborozások alkalmával a kurucok a rácokat vidékünkről elkergették s a Maros túlsó oldalára szorították, honnét nem is kerültek többé vissza.473 A város ez­úttal is teljes készséggel szolgáltatta ki a kívánt élelmiszereket, mégis a kurucok oly embertelen erőszakosságot tanúsítottak a nép iránt (egy gazda embert agyon is lőttek), hogy ez ellen a bírák ke­serves panaszt tettek Károlyinál. »Istennel bizo­nyítunk «, írja a főbíró, Kenéz Márton, »hogy semmiféle nemzet e revolutióban még mi köztünk oly s annyi gazságot jóllétünkre rajtunk véghez nem vitt, mint a már két ízben egymás után meg­fordult hadak.« Ugyanekkor kérték Károlyit, hogy a lakosság szenvedett kárait téríttesse meg, s más­kor, midőn »hadak jőnek hozzánk, oly direktort állíttasson, akitől legyen a hadaknak függésök.«474 Ekérelem pedig annál jogosultabb volt, mert Károlyi a vásárhelyieket folytonosan igen nehéz szolgálatra is kötelezte, amennyiben a német és rác hadak állása, a kuruc csapatok menetiránya és holléte s egyéb a hadjáratot érdeklő ügyekben pontos és gyors értesítéseket követelt a mieinktől, mi célból, természetesen, Szegedet, a rácok helyeit, a török földet s egyéb helyeket felkellett járniok, ott vizsgálódniuk steff., ámbár az elől (1708. dec. eleje.) járóság a vállalat »szörnyü törősségét« utólagosan váltig emlegette. Mindazáltal a hírszolgálta­tást lelkiismeretesen teljesíttette, mígnem egyszer eleink azt a hírt is közölték a tábornokkal, hogy az országot rettegtető pestis e vidéken is fel­lépett. A megriadt nép Arad felől futva menekült felénk az irtózatos betegség elől, magával hordozva annak csiráit. Vásárhelyen november 23-án lépett fel a »guga halál«, de egyelőre még nem szedett sok áldozatot, mialatt Makón már teljes erővel »grasszált«. Ecsapáshoz még egy másik is járult, az Európa-szerte fellépett nagy hideg képé­ben, mely Vízkereszt táján állott be. Minthogy a a földet vastag hó takarta, eleséget semmi ki­szorult állat sem talált, s valamennyi elpusztulásra jutott. A madarak megfagyva hullottak le a fák ágairól, a farkasok az emberi lakásokba nyomultak. A fák és szőllőtőkék kivesztek. A nemzeti hadsereg hitvány ruhákkal volt ellátva, rosszul élelmezve, s mint egyik kuruc tiszt írja, legtöbb helyt »kedvére koplalt, te475 Ily körülmények közt a hadjárat tovább folytatásáról egyidőre szó sem lehetett. A fejedelem az iszonyú hidegben követséget indított útnak a belgrádi pasához és a szultánhoz, mely erre felé vette útját, de a ragály miatt (1709. febr.) városunkba nem bátorkodott bejönni, mert itt annak áldozatait alig győzték már temetni.476 Kecske­métre is innét vitték a ragályt.477 Egyébként a vá­rosban kurucok teleltek, kik a császáriakat a tápéi átkelésben tartóztatták fel. Augusztusban már szűnőfélén volt a félelmes betegség s a rácok nagy erővel szedelőzködvén össze, az egész Alföld fel­rablására megindultak, de az ősz Bottyán tábornok, mint fergeteg csapott le rajok s még egyszer elhárítá rólunk a veszedelmet. Ez volt utolsó hadi ténye, mert azután agyvelőgyuladásban nemsokára váratlanul elhalt.


Lábjegyzetek

  1. Hold István kimutatása a tartozásról, Besztercebánya, 1708. május 4-ről a város ltrában, 1. cs. 4. sz. (A város követei ekkor is vittek magokkal 1643 frt 5 krt.)
  2. Részlet Koeler térképéről.
  3. V. ö. Géresi, gr. Károlvi csal. oklevt. IV. 184, 185, 192, 206. sz.
  4. Bercsényi eredeti levele Peklinből a gr. Károlyi nemz. bpesti ltrában, 36, f, 8. sz. és Géresinél, i, m, lV, 258. sz,
  5. A levél eredetiben a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, 36. fiók. 9. sz. és Géresinél, gr. Károlyi család lt. IV. 602.
  6. Halász P. egykorú tudósítása Károlyihoz, a gróf Károlyi nemz. bp. lírában.
  7. Halász nyugtája a város lírában, Rvi. 1. cs. 8. sz.
  8. Eötvös Miklós nyugtája u. o. 1. cs. 6. sz.
  9. Károlyi levele a város Itrában, Rvi. 1. cs. 5. sz. és Palugyay, Magyarorsz. leguj. leir. III. 508.
  10. Károlyi levele a gr. Károlyi nemz. bp. Itrában."
  11. Károlyi hadi utasításai H, P. számára u. o.
  12. A bírák levele a gr. Károlyi nemz. pb. ltrában.
  13. Károlyi hüségesküjének szövege Thaly által a Szá­zadokban, 1887. 466. (Ugyanő derítette ki a grófi rang nyerése idejét és körülményeit is.)
  14. A Munkácson 1711. jan. 25-én kelt nyugtatvány a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, 36 f. 12. a) sz.
  15. Schlick tiszttartójának, Baiznak, kimutatása a köz­ségek fizetéséről, a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, 36. fiók. 47. sz.
  16. Schlick levele a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  17. A bírák levele Schlickhez s abban tanuvallomások a mártélyi határ felől, a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában. 37. fiók. 87. sz.
  18. Reizner, Szeged töri., I. 233.
  19. A város összeirása 1715-ből, Orsz. lt. nádori osztály.
  20. A békésbánáti ref. egyházmegye legrégibb jkve.
  21. Lásd ezeket a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  22. Károlyi levele a városhoz a ref. egyház ltrában, 1713. jún. 4-ről.
  23. Nyugtatvány Ocsváról (500 német frt és 14 karma­zsin) a városi ltrban, Rvi. 1. cs. 161. sz.
  24. A város Urából.
  25. A bírák levele 1714. jan. 27-ről a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában és a város lt. Rvi. 1. cs. 2. sz. (Károlyi nyilatkozata a Bercsényi-féle 1707. okt. 14-diki taksalevél végén.)
  26. Bécsi Staatsarchis. Hung. fasc. 76.
  27. A bírák levelei 1715. jan. és máj.-ról u. o. A Nyugt.-ok városi lt. Rvi. 1. cs. 13., 14. sz,
  28. A nvugtatvány városi lt. Rvi. 1. cs. 12. sz.
  29. Corp. jur. Hung. 1715 : 92.
  30. Siebmacher Wappenbuchja után.
  31. A bírák levele Károlyihoz, 1715. aug. 16-ról, a gr. Károlyi nemz. bp. lírában.
  32. Károlyi levele Pap Gy.-höz s Szálkai jegyzőéi Káro­lyihoz u. o. és városi It. Rvi. 1. cs. 168. sz.
  33. A bírák levelei Károlyihoz és a fizetési nyugták a gr. Károlyi nemz. bp. és a városi ltrban.
  34. Herberstein levele a város ltrában. Rvi. 2. cs. 5. sz.
  35. A város Urából.
  36. A város fölségkérvénye 1754.-ből a ref. egyházi könyvében, I. 84.
  37. A gr. Károlyi nemz. bpesti Urából.
  38. Károlyi levele 1717. márc. 4. és okt. 25-ről, Pálffyé március 14-ről a város ltrában, Rvi. 1, cs. 16, 45, sz. és 2, cs. 4. sz,
  39. Schlick levele u. o. Rvi. 1. cs; 19. sz.
  40. Pap Gy. levele Károlyihoz, a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában s Szőnyi B. verses műve a Pető zendüléséről.
  41. Gr. Károlyi nemz. bp. ltr.
  42. A szegedi kincstári tisztség összeírása a város ltban, Rvi. 2. cs. 6. sz.
  43. A bírák levele a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  44. U. o. 36. fiók, 12. sz.
  45. A kamarai rendelet Hornyiknál, Kecskemét tört., III. 500. és a váci psp. urad. ltrában.
  46. A püspök levele 1718. aug. 14-ről a város ltrában. Rvi. 2. cs. 7. sz.
  47. Nádasdy kérvénye mellékleteivel együtt a bécsi cs. titkos ltrban, Hungarica fasc. 78. d) 1—203. No 78/7. és Stoats Archio. fasc. 76.
  48. Pap Gy. levele 1719. júl. 6-róJK.-hoz, a gr. Károlyi nemz. bp. lírában.
  49. Nádasdy nyugtája a hbérről, 1720. május 26-ról a város ltrában/Rvi. 2. cs. 8. sz.
  50. A tanuvallomási jkv 1719. febr. 24-ről a váci püsp.-iurad. Itrban. A káptalan később, még ez év folyamán, Zlinszky J. kir. ember közbejöttével hasonló eredmény mellett újabb tanuzásokról vett fel jkvet, mely szintén ugyanott található.
  51. Pálffy bizonyítványa Altban óvásával együtt u. o.
  52. A város ltárából.
  53. A bírák levele K.-hoz, a gr. Károlyi nemz. bpesti Itrában.
  54. Pap Gy. levele jan. 23-ról a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  55. Scblick levele, Bécs, 1720. júl. 29-ről, a város ltban, Rvi. 1, cs. 23, sz.
  56. A levélváltás u. o. 36. fiók, 16. sz.

 

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet