Előző fejezet Következő fejezet

I. ÁLTALÁN0S KÜLTÖRTÉNET

13.

Bercsényi a várost haszonbérbe adja Károlyinak. Ez Halász Péter álial behajtja a hátralékot, enged a taksából s pártfogásába veszi a várost. újabb szállítások a szolnoki vár s a kurucok részére. A császáriak is körülfogják a várost, Tököli rác vezér pedig megrabolja. Károlyi megköti a szatmári békéi s megtartja csongrádi uradal­mát. Schlick is ragaszkodik földesúri jogaihoz s védi a várost a katonai terhelfetések ellen. A város a püspöki dézmát bérbe veszi. A város a szegedi katonai hatóság és kincstári ispánság kormánya alatt. Schlick a mártélgi foglalást megakadályozza, A város gyarapodik s tornyot épit. — A céhek alakulása. Pap Gy. bíró Károlyi földes­uraságát támogatja. Adózunk mind a két urnák. A Viczmándyak Körivélyest eladják. — Nádasdy csanádi püspök kézhez veszi itteni javait s ezek egy részét a város­nak bérbeadja. Bécsben a vármegye visszakapcsolását s szervezését hátráltatják. Adóösszeirást rendeznek. A bí­rák panaszkodnak ez ellen s megeléglik a kétfelé való fize­tést. Schlick eltiltja a várost a Károlyinak való fizetéstől.Ez karhatalommal veszi be rajta követelését. Herbeville oltalomlevele a városnak. A város szállításai a török hábo­rúban Jenő herceg részére. A város Károlyi földesura­sága ellen Bécsben panaszt emel. Károlyi a város előtt bizonyítgatja a maga jogait. Schlick emeli a taksát, egyszer­smind a városnak ajánlatot tesz, hogy váltsa mey magát a jobbágyság alól. Károlyi tüntet loyalitásával. A bírák titkon neki is fizetnek. A lakosság e miatt nyílt lázadásban tör ki s kezd szétoszolni. A dézma haszonbérletétől megfoszlatik. A csanádi püspök határunk nagyobb részét a a várossal együtt magának követeli s ezt visszaakarja kap­csoltatni Csanád megyéhez.— Althan váci püspök szintén magá­nak követeli Csongrádmeggét, Szegedet, Vásárhelyt s ennek kikapcsolása ellen óvást emel. A város földesurainak támo­gatása mellett új templomot épit. A lakosság újra fellázad a Károlginak való adózás ellen s bíráit börtönre hányja. Schlick katonai erőt rendel Károlyi követelései ellen a város oltalmára. Ez végre tudatja Károlgival, hogy neki többet fizetni nem fog. Károlyit Bécsből is eltiltják a város adóztatásától. 1709—1720.

65. sz. H.m.vásárhely és vidéke a XVIII. század elején.479
 
66. sz. Halász Péter névírása.

Eközben gr. Bercsényi, mint maga mondja, megunta a bajoskodást folytonosan hátralékos vá­sárhelyi jobbágyaival. Még a múlt évi májusban kiiratta tartozásukat,478 de ezek »teljességgel hallga­tásba akarták venni a dolgot« : miért is Károlyi Sándornak, ki az Alföldön katonai parancsnok s különben is régóta birtokos volt,480 haszonbérbe adta a rosszfizető várost, intvén ezt, hogy ezután Káro­lyinak adózzék és engedelmeskedjék481(1709. szept. 21.) Károlyi a fölkelés ügyeinek igen rossz for­dulata miatt csak az év végén ért rá a vásárhelyiekkel foglalkozni, mikor is levélben szólította fel őket arra, hogy a hátralékokat (1709. dec. 28.) fizessék meg s vele egyezkedjenek a további tak­sára : egyszersmind, hogy parancsának nyomatékot is adjon, Halász Péter alezredest feles számú hadak élén küldte a városba azzal az utasítással, hogy a lakossággal egyezkedjék; ha pedig az alku létre nem jöhetne, megbízottakat küldessen velők, hogy Károlyival szemben minden részben megállapodásra juthassanak. Egyszersmind tudatta velők, hogy, tekintve a pestis és a hadak miatt, történt megfogyatkozásukat, a szállásoló katonaságot tőlük másuvá rendelte s »megmaradásuk és a haza szol­gálatára való képességök« érdekében oltalomlevelet is küldött számukra.482 Halász a városba érkezvén, a régi elöljáróságot letette s az öreg gazdákkal, a Szatmárból ide települt Pap Györgyöt, egy értel­mes csizmadiát, választatta meg újra bírónak, kit Károlyi hűségére azonnal feleskettetek; s mint­hogy ez egyszersmind azonnal méneses lovakat is rendelt ide és gazdaságot állíttatott fel, ennek fel-ügyelését az új bíróra bízta, kit bővebb utasítás nyerése végett másodmagával Nagykárolyba is fel­küldött.483 Alighogy Pap Gy. ismét hazaérkezék, lett mindjárt pénz is, úgyhogy a város Halásznak a Bercsényi-féle régibb hátralékot 2021 frt-ot egy összegben kifizette,484 pár hét múlva (1710. jan. 21). pedig az 1709.-re eső 500 frt-ot Ecsedre, Károlyi biztosához, szintén Bercsényi részére felküi-dötte.485 Csakhamar kész lett az új földesúrral is az egyezség, ki is »a város bátorságosabb meg­maradására való nézve,« engedett a taksából s évi 1200 német frt-tal, két kötés karmazsinnal és »egy bál jóféle dohánnyal« megelégedett, de ezeken kívül a törökországi levélpostai szolgálatnak »igazán és híven való végben vitelére ... és folytatá­sára is kötelezte a várost. «486 A lakosság csakhamar hozzáfogott új tartozása törlesztéséhez is; fizette a kir. dézmát is Szolnokba a kurucoknak, de azon túlzott követeléseknek, melyeket irányában a vár parancsnoksága még azonkívül formált, már nem tudott eleget tenni. Kecskemét szintén pa­naszt tett az Alföldet őriző kurucok részéről való nagy megterheltetés ellen Károlyi előtt; ugyanehhez fordultak eleink is és könyörögtek, hogy a vár­parancsnok által követelt pénz kirovás, soros szekerezés és gyalog napszámoskodás terhein könnyít­sen,487 amit az valószínűleg teljesített (1710. jún. 26.) is, mert más oldalról Halász Pétert utasitotta, hogy »Vásárhely tartományaitul is magát segittesse, de felette ne aggraválja, hogy a török­országi korrespondencia annyival alkalmatosabban kontinuáltathassék.«488 Károlyi a kuruc csapatoknak általában megtiltotta e vidéken a községek meg

szállását, mit a folyvást meglevő pestisre való tekintetből is így kellett tennie, mely egyébként Károlyi csapatait szintúgy tizedelte, mint a város lakosságát: a Palocsay György által ránk rótt pénzbeli (havi 130 írt) és elelmiszerbeli jutalék azonban folyvást nagy volt. Előbbieket titkon még kiszolgáltathatta a város, de a szekerezés és élelme­zés télire lehetetlenné vált, mert a németek ben­nünket egészen bekerítettek. December közepén tehát levélben tudatták Károlyival, (1710. dec. 17.) hogy »annyira elzárattattunk, hogy semmi élést vinnünk nem engednek, sőt bíráinknak és esküdteinknek, ha cselekesszük, meg van Ígérve a rút halálnak neme«, miért is elnézésért s meg­bízott emberök meghallgatásáért könyörögnek.489 A kurucok és a németek cirkálásának azonban az a haszna volt, hogy a rabló rác csapatokat távol tartották tőlünk, bár azt még sem kerülhette ki a város, hogy Tököli rác vezér csapatai a határból egy jó csomó marhát el ne hajtsanak.

67. sz. Károlyi Sándor grófi címere. Szilágyi, Magy. Nemz. tört. VIII. köt. után.

Ez alatt a felkelő seregeket végkép' elhagyta a hadi szerencse. Rákóczy és 'Bercsényi a külfejedelmektől is cserbe hagyatva kimenekültek az országból, midőn aztán Károlyi, mint a marad­vány csapatok fővezére, a szövetséges rendek he­lyeslése mellett Szatmaron békére (1711. májas 1.) lépett a királyi megbízottal, Pálfly János fővezérrel. Károlyi ez alkalommal nemcsak az ország jogait, hanem az összes felkelők életét és javait is biztosította, de, bár a teljes bocsánatban Rákóczi és Bercsényi is részesülhetett, el nem kerül­hette, hogy kortársainak egy része előtt a legsúlyo­sabb gyanúba ne essék, annyival inkább, mert a kibujdosott kurucoknak a béke és bocsánat nem kellett, Károlyi pedig a grófi rangot ez alkudozások alkalmával nyerte. 490

A közbékesség helyreálltával a város terhei nemcsak nem apadtak, hanem még inkább fel­szaporodtak. Nem volt elég, hogy Bercsényi az 1709-ki hátralék címén ismét 1400 magyar frt-ot fizet­tetett vele,481 hanem a német katonaság is újra sok fuvaros és gyalog szolgálattal terhelte a lakosságot, melyért nem "fizetett senki: sőt nemsokára Schlick is előállott a maga régi jogaival s mivel csongrádi uradalmát ismét kezéhez vehette, és a többi községek tényleg újra megkezdték az ő számára az adózást :482 követelte, hogy a város is fizesse meg neki a jobbágyi taksát. A bírák Szálkai Mátyás jegyzőt és Litteráti Mihály esküdtet küldték a tábor­nokhoz Pozsonyba jelenteni, hogy tőlük Károlyi Sándor is taksát követel, mindazáltal készek fizetni neki is évi ezer rfrt-nyi adót, csakhogy oltalmazza meg őket a rajtok megsulyosodott ingyenes gyalog-és fuvarszolgálatoktól. Schlick ekkor levélben biztosítja a várost afelől, hogy a (1711. okt. 23.) felajánlott összeggel megelégszik s ezentúl csak azokat az ingyenes szolgalatokat tartoznak teljesí­teni, amelyeket tőlök Cometh József szegedi kincstári tiszt Írásban követel. Károlyinak nem tartoznak semmivel, mert ő vigyázatlanul vette bérbe a várost s ha rajtok erőszakot akarna el­követni, forduljanak oltalomért Szegedre C ome thhez.493 A következő év elején a város (1712. febr.) küldötteit, Szálkáit és Kincses Istvánt, Bécsben találjuk, hol Schlickkél és titkárával értekeznek s emennek közvetítésével a dézmát is haszonbérbe veszik Kolonics 494 s. váci püspöktől, ennek egész életére 800 rfrt-ért, az esetre pedig, »hogyha más hatalmasság alá jutnánk«, 50-ért. Ettől fogva a város, habár közigazgatási és törvényszéki ügyekben a szegedi katonai auditornak és kincs­ tári tisztségnek volt alárendelve, a hatalmas Schlick pártfogása alá helyezkedett, kinek tényleg adózott is. így többek közt tőle kért oltalmat, mikor Mártélynak tiszántúli részét egy szegedi ember el akarta foglalni.- Ily körülmények (1712. április 3.) közt a város népessége és ereje szemlátomást gyarapodott. Szegedről is többen tették át ide lakásukat, mivel azt az árvíz ez évben elvette.485 A város most már mintegy 400 családot számlált, körülbelül 3600 köblös földet szántott, barmaival pedig a szomszédos nagy pusztákat is ellepte.496 Lelkészének az esperest hivja meg s ennek részére tisztességes új javadalmat rendel,497 majd új kőtoronnyal látja el templomát. A szabók és csizmadiák külön-külön céhbe állanak és maguknak (1713—4.) Schlick pártfogása mellett kiváltságlevelet szereznek.498(1714.)

68. sz. Gr. Nádasdy L. püspök névírása és pecsétje.501
 
69. sz. Gr. Schlick czímere.507

Eközben Károlyi is fenntartó a vásárhelyiekkel összeköttetését s rajta volt, hogy azt még szorosabbra fűzze. A város ugyan pár évről hátralékban maradt a fizetéssel: de Károlyi ennek egyrészét toronyépítésre elengedte.499 Az öreg Pap György esküdt s kiszolgált bíró, egyszer­smind még mindig a Károlyi ménesének is gond­viselője, különösen rajta volt, hogy a város az ő földesuraságát meg ne tagadja. A tanács némi ellen­kezés utanhallgatóit is rá s így történt, hogy Ká­rolyi részére a taksa fizetését még ezen a nyáron ismét elkezdette,500 olyan időben, mikor (1713. jún.) Schlicknek is adózott, ki a la­kosság megfélemlítésére német kato­naságot rendelt ide. A tanács szállí­totta a pénzt mindkét földesúr részére kívánat szerint, olykor előbb is, mint a szerződés tartotta : sőt, mivel Bercsényi részéről is még mindig hátralékot mutattak ki, ezt is lerótta Károlyinál, ki a város követei előtt kinyilatkoztatta, hogy hogy a békekötéskor Vásár he lvt. neki adták.502 A régibb törvényes földesurak ivadékai ez alatt életjelt nem adtak magokról, csupán a Viczmándy testvérek, Pál és László, osztályleveléről van tudomásunk, kik Körtvélyest édesanyjuk­nak adják át. De a piupökök folyvást résen állottak, kiknek érdekében az országgyűlési rendek is közbe­vetették magokat, amennyiBen kérték a királyt, hogy a csanádi püspököt illető jószágokat, melyek most a kincstár birtokában vannak, adassa vissza a törvényes tizedekkel együtt.503 E felhívásnak lett is foganatja s gr. Nádasdy L. csanádi püspök nemsokára maga adta, elég olcsón, haszonbérbe pusztái egyrészét a városnak s gondja volt rá, hogy ez tartozását pontosan fizesse, valamint a vácinak is, hogy a dézmaváltság hátralékban ne maradjon. Pap György ismét bíróságra emel­kedik s küldözi a taksát Károlyinak »uri (1715.) parancsolatja szerint, kit marhájul, kit pénzül, kit pedig karmazsinul« — azzal a kijelentéssel, hogy »neki továbbra is szolgálni kívánnak «504 de egvszersmind megfizeti az ezer frt-os taksát Schliclcnek is.505 Valószínű, hogy ez a kettős igahuzás nem ment egészen simán, de mindenik földesúrnak nagy volt tekintélye és hatalma: másfelől nem létezett oly felsőbbség, mely e méltánytalanságot orvosolja. Az országgyűlés ugyan sürgette a délvidéki vár­megyék szervezését, az ország testéhez visszakap­csolását s ezek közt Csongrádét is:506 de Bécsben halogatták az ügyet, mivel »a dolog nagy megfon­tolást kivan.« Minthogy azonban a török háború ismét kitörőfélen volt s az adófizetés különösen szükségessé vált, legalább egy néhány megyei tiszt­viselőt állítottak elő, kik az összeírást teljesítsék, ami nálunk is végbement, noha a város előzetesen igen félt tőle. Az összeírás azonban elég kedve­zően ütött ki, amennyiben a szántóföldek után 3 magot, 4 út szőlő után egy cseber bor termést s egy kaszás ember után egy kocsira való szénát vett fel. Mindamellett a város azonnal panaszkodott Károlyinak, hogy a jövedelmet sokra tették, mert egy köböl vetés után csak kettő várható, a szőlő csak negyedrésznyit terem, mint amennyit felírtak s nálok csak két ember kaszál egy sze­kérre való szénát, földjök, legelőjök kevés s amazt az árvíz járja steff. »Sok a teher, el kell pusztul­nunk.« Könnyebbítést kérnek tehát stb.508 A pana­szos levélből kiérzik, hogy a város megelégelte már a kétfelé való adózást, ez ellen a lakosság köréből hangok is emelkedtek, sőt a helyzet orvos­lására a földesurak hatalmasabbikat, Schlicket, föl is kérték. Károlyi rosszat gyanítva, a hű­séges Pap György bíróval tudatja, (1716. febr.) hogy nemsokára személyesen megy le a városba, amit meg is tett s ez alkalommal az elöljárókat ajándékozással és barátságos modorával leköte­lezte s kioktatta, hogy Budára fölmenvén, Schlick előtt fejtsék ki, hogy ők mi okon ismerik Ká­rolyit földesúroknak.509 Schlick azonban átlátott a szitán s eltiltotta a vásárhelyieket a Károlyinak való további fizetéstől. Ez még egyideig szép szerével sürgette a taksát, majd, mivel(szépt.) maga is táborba szállott a török ellen, katonai végrehajtást rendelt a városba, minek következté­ben ez — egész évre szóló taksáját nagy pana­szok közt lerótta. »Miolta megtelepedtünk, három esztendőben sem expendáltunk annyit, mint ebben «510 — írják, mi alatt a császári sereg számára teljesí­tett fizetségeket és egyéb szállításokat is értették, habár a jogtalan terheltetés ellen Herberstein szegedi várparancsnoktól oltalmat is nyertek, mert ez felhatalmazást adott a biroknak, (1716. máj. 21.) hogy azt, aki tőlük az ő megbízó levele nélkül előfogatot és szállást követel, letartóztathatják és hozzá kisértethetik.511

70. sz. Gr. Herberstein tbk. névírása és pecsétje.512
 
71. sz. Temesvár- a török alatt. Peeters egykorú Lantkarten-ei után.

A háború bizonytalanságai alatt, miközben a török területen a kurucok újra mozogni s a hazába is izengetni kezdtek, a két földesúr közti vitás kérdést nem lehetett megoldani. Sokáig azonban már nem húzódhatott az, mert Savovai Jenő herceg a törököt csakhamar tönkre verte, Temesvárt és a Bánságot az országnak visszaadta s a fél­hold szomszédságától határunkat is végleg megszabadította. A táborozás alatt eleink mint fuvarozók és eleségszállítók ismét nagy szol­gálatokat tettek a császáriaknak. Egyebek közt 20520 véka árpát szolgáltattak a Temesvárt ostromló seregnek s Jenő herceg nem egyszer dicsérettel halmozta el őket, egyebek közt mondván, hogy »két vármegyének sém vette annyi hasznát, mint a vásárhelyieknek.513 Ezután a két földesúr közti vitás kérdés tisztázására is sort lehetett kerí­teni. A kezdeményezést e részben maga a város tette meg, melynek megbízottai ez időben sűrűn jártak Bécsbe s a Fölség előtt is elpanaszolták méltánytalan és képtelen állapotjukat. Károlyi erről értesülvén, ismételten (1717. márc. és okt.) megírta a bíráknak, hogy ő a városhoz jogát tartja, mert mikor a szatmári békét Pálffy .hinos meghatalmazottal kötötte, ez őt a király nevé­ben biztosította, hogy minden jószágát tovább is bírhassa, minek utólagos jóváhagyása Végett mosta­nában irt is a fölséghez. Egyébként másolatban közli a várossal gr. Pálffy nyilatkozatát, mely szerintő és Locher cs. üdv." hadi biztos, Károlyi életét, méltóságait és javait annak idejében csakugyan biztosították, miért is elvárja a taksát, bár »azt sem ellenzi, sőt javallja, hogy magatok megmaradásáért más méltóságoknak is eleget te­gyetek. «515

72. sz. Gr. Pálfy János nádor névirása.514

De Schlick jóformán biztos volt abban, hogy az udvar az ő pártjára áll s ezért a taksát évi három­ezer r. írtra csigázta fel, és csak (1717. okt. 24.) nagy kérésre engedett le ebből egy ezret azzal a kikötéssel, hogy a város a királyi haszonvételeket is bocsássa át neki.516 Egyszersmind azonban el­unva a tőle különben is távoleső város birtoka feletti huzalkodást, a városnak épen nála levő kö­vete útján azt a váratlan ajánlatot tette, hogy váltsa meg magát tőle örökre 40 ezer frt-on, mely esetben maga ura lehet. A követek, Szálkai jegyző és társa, Károlyinak hűséges emberei, azon­ban azzal tértek ki az ajánlat elől, hogy ők jobb­nak látják a városra nézve, hogyha földesúri olta­lom alatt marad, mert az írás is azzal tartja, hogy »elvész a pásztor nélkül való nyáj.«517 Azonban Károlyi is tüntetőleg mindent elkövetett, hogy a királyi ház iránti hűségét tanúsítsa s ily célból a Máramarosba betört tatárság ellen haddal indult, bár híre járt, hogy azokkal együtt a kuruc mene­kültek is jőnek s a parasztok készek is voltak ezekhez csatlakozni.518

A város tehát mindkét földesurat tovább is fizette s mindkettő pártfogását élvezte, bár Pap Györgyék ettől fogva csak titkon hordták Károlyinak a (1718.) taksát. Mikor azonban ez kitudódott, a lakosság e miatt nyílt lázongásban tört ki a bírák ellen s őket »kihuzással« fenyegette. A forrongás a vidékre is kihatott s a lakosság egy része, a csongrádi ura­dalom egyéb községeiből is, Temesvár ostroma után fölkerekedett s a szokatlanul nagy terheltetés miatt a szomszéd vármegyékbe szökött és költö­zött át. Ezek száma városunkban (1717. okt. 17.) csakhamar 62 családra szaporodott.519 Súlyos volt nálunk a napszámok váltságdija, melyet Károlyi újabban behozott,520 a dézmának természetben szol­gáltatása és beszállítása Szegedre, melyet háborús idők szokása szerint a kincstár ismét magának foglalt le.521 A várost azonban az utóbbi terheltetéstől az udvari kamara földesurai közbenjárá­sára csakhamar fölmentette,522 mivelhogy(1718. jún.) a háború is befejezéshez közelített, miről maga Nádasdy L. püspök értesítette a bírákat, midőn a 3 évről elmaradt haszonbért követelte tőlük s Batida használatát tilalmazta, mely alkalommal egyszersmind jó pásztorhoz illően intette, hogy »ne legyen a sok visszavonás köztetek, hanem a jó egyezség és szomszédbeli szeretet. «523

Erre a jó egyezségre különben a püspök urnák magának is szüksége volt, mert ép' ez időben összeütközésbe jutott váci tiszttársával, Althan Mihály F.-el, a felett, hogy városunk és pusztái melyikőjöknek keze alá tartoznak ? A hosszú háború alatt mindkét püspök levéltára megsemmisült s bármelyik félre nézve nehéz volt, sőt teljes lehe­tetlen, kellő bizonyítékokkal előállani. Nádasdy kérte a királyt, hogy az ő megyéjét Szeged szék­hellyel, a Maroson túl és innét egyaránt(1719. márc. 20.) , állítsa helyre és adjon arról ui adomány-levelet, hogy azt »a különféle eretnek tévelygé­sekből kiragadhassa«, egyszersmind idegen levél­tárakból szerzett, de egyáltalán nem hiteles iratokkal bizonyítgatta, hogy a Maroson innét vagy hatvan falu, ezek közt Batida, Kopáncs, Mágocs, Csőm orkán y, Fecske s, Tótkutas, Sámson, Pereskutas, Újváros őt illetik, nemcsak a lelki joghatóság, hanem a természetben kiadandó tizedek és javadalmak tekintetében is.524 Sőt ugyancsak Nádasdy alkudozást kezdett Schlickkel, hogy városunkat is, úgy mint Ma­kót, magáévá tegye, mely kísérlet felől Pap György, kit a püspök tervébe bevont, nem ké­sett Károlyit azonnal értesíteni.525 A megszorult város aztán nemcsak Batida, hanem Csomorkány, Sámson, Fecskes, Pereskutas és Mágocs után is adózott a püspöknek.526 Végre a püspök, aki biztosan hallott valamit afelől, hogy városunk régen Csanád megyébe volt kebelezve, a nemsokára megnyílt országgyűlés előtt követelte annak elismerését, hogy Vásárhely nem Cson­grád megyébe, hanem Csanádba esik. Mind­ezek felől azonban Althan püspök is idejében értesült s ő sem volt rest, mikor jogairól volt szó. Mindjárt az év elején a váci káptalan előtt egy pár szegedi tanácsbelinek és a tápéi plébánosnak vette ki vallomását abban az irányban, hogy Sze­ged és Csongrád megye, ide értve Vásárhelyt, Szentest, Csongrádot, Mindszentet, Algyőt, F.győt, Csanyt, Martonost, Sast és Ughot, a váci egyház­megyéhez tartoztak s Szegedet csak a török háború után foglalta el magának a csanádi püspök :527 az országgyűlés előtt pedig helynöke által (1722. jún.) formaszerüen óvást emelt Nádasdy törekvései ellen s bizonyította, hogy Vásárhely, melynek sor­sától függött most a többieké is, nem Csanád, ha­nem Borsod megyéhez tartozik, miről neki Pálffy Miklós nádor bizonyítványt is adott.528

73. sz. Gr. Schlick névírása.529

Azalatt, míg a püspökök egymással így versengtek, a kálvinista város régebben épített tornya mellé. Schlick előzetes engedelmével, szilárd anyagból templomot építtetett, mely vállalatában Károlyi 200 tallérral önként megsegíté. Ugyanő nem szűnt meg egyszersmind követelni a bíráktól az elmaradt taksákat, ámbár azok újra tudatták vele, hogy Schlick szigorúan megtiltotta nekik az ilyen fizetést, sőt azt is megírták, hogy ha akarnának,sem mernek fizetni, mert(1720. jan. 17.) a nép őket azért »agyonveréssel fenyegeti«530 — legföljebb titkon küldhetnek valamennvit, »hogy az nagy gyanuság eltávoztatódjék,« — de azért apró szívességet kértek tőle.531 Az év közepén azonban a városba került egy pár nemes ember (Szilágyi Lőrinc és Miháíy) egészen feltüzelte a lakos­ságot Károlyi és itteni hívei ellen, úgyhogy az Pap Györgyöt és Szálkai jegyzőt hivatalukból letévén, elfogta és tömlöcbe zárta, a Károlyinak való fizetést pedig erőszakkal megakadályozta, (jún.) Az öreg Pap György, hogy életét megmenthesse, elbujdosott a városból. Az elöljárók pedig a tűr­hetetlen helyzetről jelentést tettek Schlicknek, ki újra megírja a városnak, hogy Károlyinak hozzájok semmi joga sincs, egyszersmind oltalom­levelet küldött a bírák kezébe, kiket ezúttal arra is felhatalmazott, hogy annak foganatlansága esetén, forduljanak a szegedi katonai parancsnokhoz, ki őket K. erőszakosságai ellen karhatalommal fogja megvédelmezni.532 Egyidejűleg a város a király előtt is újra panaszt emelt Károlyi ellen, ennek pedig kereken megírta, hogy (1720. szept. 12.) többé ne várjon tőle adót, mert a »nép nem akarja, nem is akarta, hogy neki adózzanak«, sőt azt követeli, »hogy mindazon pénzt, valamelyet Excellentiádnak adtunk, kérjük vissza: mert "ha nem, egynek is minékünk, kiket célul kitettek, kö­zülünk nem hogy egyebünk, de még süvegeink sem maradnak meg fejünkben«. ... Ha a gróf vissza nem téríti a jogtalanul felvett adókat, »mindenünket confiskálják« steff. Károlyi ezután csakhamar legfelsőbb helyről eltiltatott a vásárhelyiek adóztatásától. Most hát végre engedett s utasította a bírákat, hogy az ő adójáért többé »senkit se tömlöcözzenek«. Egyszersmind azonban szemrehányást tett a bíráknak, hogy Schlicket félrevezették" az ő jo­gára nézve, s ezt most megtagadják, holott pedig ő a korábbi bírák útján az egész néppel tudatta azt, hogy t. i. »a szatmári végezés« szerint bírja a várost, melyre a legfelsőbb utólagos jóváhagyást kérte, s hogy csak addig tartott jogot a városhoz, míg így el nem dől az ügy. Minthogy azonban a királyi döntés legújabban megtörtént: most már »min­den jussát letette« s még jogos követelését is el­engedte : de. a már egyszer megfizetett adót vissza nem adja, »hanem bármi veszekedésteket egymás között, volt vagy vagyon törvényes jus, végezzétek.«533

13.

Károlyi Pálfy útján követeli magának a várost. Ez el­utasítja s a város megvételét ajánlja. Schlickkel az alku­dozás megkezdődik. A váci püspök óvást tesz a város templomépitése ellen. Schlick és Károlyi segítik abban. Pap Gy. biztatja Károlyit a megvételre. Ennek neje ellenzi azt. Maga a király jár közbe, de Schlick készfizetést követel. — Károlyi kölcsönt vészjel s a csongrádmegyei urada­lomra megköti az alkut. Csöndességre és hűségre inti a várost és belenyugvásra nejét. Jasztrabszkyt és Pap Györ­gyöt küldi a városba. Ez biztosítékot követel régi sza bad-sága felől, nem vállal jobbágyi szolgálatot, megegyezik vele a taksára s a p. dézmához ragaszkodik. Károlyi meg-bántódása a király és az országgyűlés által. A vallás­szabadsággal megnyeri magának a lelkeket. A király, ámbár az adásvétel jogosságához kétségek férnek, kiadja az adománylevelet. Ennek tartalma. Pénzhiány a kincstár­nál és Károlyinál. Utóbbiknak a város is segítségére megy. Károlyi vásárjogot szerez a városnak, kiadja a templom szabadalomlevelét s a várost Széplaky tisztségére bízza. Pap György mellőztetése. Károlyi ismételt ízben beiktattatja magát az uradalomba, minek többen ellene mondanak. Károlyi a város pusztáihoz igyekszik jogot szerezni, de mindenfelől útját állják. A jogvédelemrőt gondoskodik s különösen készül a Német Rend ellen. Akadályok Bécs­ben. A Rend egyezkedési ajánlata. Károlyi végre el­fogadja azt s kifizeti a Rendet. Kiegyezés Harruckern-nel és a csanádi püspökkel. Ab. Zayák keresete. A lakos­ság nem akar a jobbágyi állapothoz szokni. Izgatják és szétoszolni készül. Károlyi emeli a taksát s lassanként földesúri haszonvételéhez és hatalmához szoktatja a lakos­ságot, melynek a pusztákat használatában hagyja. A város templomot és iskolákat épít. Károlyi pátriárkhális viszonyt tart vele, de mindig több-több terhet ró rá. Készül a kül­országi háborúhoz. A Pero-féle lázadás kezdete. — Maiulai ismertetése. A nép nyíltan beszél a fölkelésről s ezzel rokonszenvez. Károlyi hadi készületeit félremagyarázza. A lázadás kitörése s elfojtása. A lakoltatás. A város ettől megmenekszik. 1721—1736.

74. sz. Pálffy János nádor.534

Károlyi tehát végre belátta, hogy a szatmári egyezség alapján nem lehet joga Vásárhelyhez, s hogy az általa felidézett bonyodalmakat szép szerével neki kell elsimítania. Mindazáltal azon kezdte, hogy levelet irt Pálffy Jánosnak(1720. szept. 22.) , az egykori békebiztosnak, emlékeztette arra, hogy ő az alatt a feltétel alatt hódolt meg »időnek előtte« az uralkodónak s kötötte meg vele a békét, hogy azon jószágok, melyeknek akkor birtokában volt, továbbra is övéi maradjanak. »Akkorra pedig, valamint az erdődi domínium, úgy Vásárhely is kezem alatt lévén, az, kit Bercsényi, mint praetendens örökös-ura, akkori revo-utioban cédáit és adott volt nekem, mindkettőt manuteneálta felséges Urunknak ratificatiojáig« s mindkettőért tárgyalt az országgyűléssel is. Ezért ő Vásárhelyhez való jogát Schlick ellenkezése dacára is fenntartja, aminthogy azt a lakosság is elismerte. De most ez egymás közt meghasonlván, Schlicket még inkább félrevezette, aki aztán úgy rendelkezett, hogy akik Károlyi adóját el­határozták, fizessék vissza az adót a városnak. Kéri Pálffyt, hogy vesse magát közbe „ez ügyben Schlicknél, hogy »temesse el azt«. Ő nem akarja »örökös prostitutiójára in apricum« tenni a maga »homagiumát« s a vásárhelyieket sem szeretné károsittatni. Mihelyt őfelsége rendeletét vette, azonnal megírta nekik, hogy tovább semmi jogot sem tart hozzájok, sőt 2—3 évi hátralékukat is oda hagyta náluk. Pálffy azzal felelt, hogy ő (1720. okt. 3.) »nem emlékszik arra, hogy Károlyit azon jó­szágok felől is assecurálta volna, kiket sub illis disturbiis fiscaliter obtineált vala. . . Csudálja, hogy ennyi időre is elhallgatták a parasztok terheltetéseket, mert hiszen való az, hogy két urnák de eodem nem adózhatnak.« Javasolja, hogy egyez­kedéssel vessen véget a zavaroknak. Majd nem­sokára azt írta, hogy beszélt Se hűekkel, (dec. 7.) s ez oda nyilatkozott, hogy 3—4 ezerekre menő összegeket nem lehetett jóhiszemüleg beszedetni, ő hát azok visszatérítését megvárja. Egyébiránt, minthogy Károlyi közelebb esik Vásárhely­hez, jóllehet Schlick azt nagy árba kapta, kész azt neki 30 ezer frt-ért átengedni, olyan joggal, aminővel maga bírja. Pálffy javasolja ez alku mielőbbi elfogadását, mert »ütni kell a vasat, míg melege535 Károlyi azonban nem találta az ügyet olyan sietősnek. Vásárhelyen a lakosság még mindig zavargott. Az új bírák Sehlicket kérték, hogy vessen véget ez állapotnak. Schlick csak annyit ígért, hogy vizsgálatra leküldi hozzájok (1721 márc. 15.) titkárját, Baiz-ot, ki egyszersmind budai polgármester is volt, ugyanezt Ígérte egy félévvel ké­sőbb is,536 de, hihetően a Károlyival megkezdett alku miatt, egyebet nem tett. Baiz pedig csak a másik év februárjában utazott le ide, amikor Pap Győrgyek súlyos helyzete felett sajnálatát fejezte ki, őket a kártérítés ellenében megbiztatta s taná­csolta, hogy jószágukat el ne vesztegessék s min­den jót reméljenek Schlicktől.537 A lakosság teljes bizonytalanságban volt. Sokan elköltözésről be­széltek s félni lehetett, hogy a kettős terheltetés miatt a város feloszlik.

Ily körülmények közt tett Berkes András váci püspöki helynök a város közönsége és az országgyűlési pesti bizottság előtt óvást az itteni református templom építése ellen: az elöljáróság azonban ezzel, minthogy Schlicktől kapta a különös engedélyt az építésre,538 nem sokat törődött, s a munka fennakadás nélkül folyt tovább. Károlyi­tól kéz alatt hasonló bátorítás érkezett, ki egyszer­smind biztatta a lakosságot, hogy csak használják tovább is a pusztákat, melyek közé Orosháza és Sz.tornya is tartozott, mit sem hajtva az arad­megy ef főispán tiltakozására; legyenek bátorság­ban, tőle ne tartsanak, »el ne pusztuljanak« s ha valaki háborgatná őket, a szegedi vár­parancsnokhoz forduljanak oltalomért: nálok levő s hozzájok hajtandó marháinak pedig jól gondját viseljék s hozzá igaz hűséggel (1722. szept. 24.) legyenek.539

Elevél már afelől tett bizonyságot, hogy Károly ibizonyos volt a város megtarthatása felől Schlick ugyanis csakhamar hajlandó volt megválni a csongrádi uradalomtól, mely miatt neki Káro­lyival és Stösszellel, az északi részek praetendens urával kellett volna pörölnie; bántotta, hogy az új életre támadó megye tisztjei hatóságukat kezdték e helyekre kiterjeszteni s méginkább, hogy a vásárhelyiek tetemes része inkább Károlyi­hoz vonzódott, mint hozzá s e miatt a városban belső háborúság dúlt.540 Ily körülmények közt Ká­rolyi a bujdosó sorsra" jutott Pap Györggyei csakhamar közölte, hogy megkínálták a vétellel. Mire ez rögtön írja neki,"' hogy »azon legyen Nagy­ságod, hogy mentől hamarább kezéhez vehesse Vásárhelyt, ne irtózzék a 25—30 ezer frt-oktúl, mert én bizonnyal merem mondani, csak 5 esz­tendő múlva is ingyen marad Ngsodnak Vásár­hely. Hiszen most is minden esztendőben 2 ezer irtokat adott Vásárhely Síik uramnak a sok discretion kívül, amely "legalább reája ment 200 irtokra. .. . Egyetlen egy ember sincs, aki azt úgy tudná, akit mit cselekedett megholt Bercsényi Miklós a város népével... Huszonöt ezer frt most soknak látszik ugyan, de hiszem igaz Istenemet, hogy még a maradékomnak is jót mond Ngtok, ha üz Isten úgy nem cselekszik, mint Sodomával, hogy mindenestül el nem silyeszti« ... a várost.541 Karolyi, ki e tapasztalt öreg szavára (1722. márc.) nem kevesebbet adott, mint Pálfy ajánlá-lására, végre elfogadta az okos tanácsot és a kí­vánt vételárt megajánlotta Schlicknek, akit egyszer­smind a háborgó város lecsöndesitésére is felkért. Ez ismét Baizot küldte ide, ki a letett bírákat a tanácsba a néppel visszahivatta. Kár oly iné, gr. Barkóczy Krisztina azonban, tudván, hogy férjének nincs pénze, sőt adóssága van sok, meg­rettent az újabb vételtől s férjéhez irt levelében élénken rajzolta e miatt való aggodalmait. De Ká­rolyi megnyugtatta az asszonyt, mert már előre fondoskodott a szükséges költségről. Eleintén a incstártól akart pénzt szerezni, mely neki már régtől fogva adósa volt, mivelhogy a szatmári béke megkötésekor discretioba fizetett Pá 1 ff ynak 2000, Lo eh érnek 1000 aranyat stb., melynek vissza­térítését a fohyamatban levő országgyűléstől és a királytól is követelte. Utóbbik meg is Ígérte, »de más szín alatt« a kiegyenlítési. Erre tehát most nyílt az alkalom s Károly király maga köz­ben járt Schlicknél az alku iránt, megígérvén, hogy az uradalomról az adomány levelet ki fogja állíttatni a vevő javára,542 ezzel akarván jutalmazni KároljMt nemcsak a szatmári békéért, hanem még inkább azon hűséges szolgálataiért, melyeket a folyamatban levő országgyűlésen a pragmatica sanctió ügyében — melyre ő egymaga 13 vármegye szavazatát szerezte meg — és az egész kormányrend­szer átalakítási tervezetében, melynek jó része szin­tén tőle telt ki, egész odaadással kifejtett(1722. júl. eleje) .543

75. sz. Gróf Károlyi Sándor

Schlick azonban mind erre semmi tekin­tettel- sem volt, hanem egyenesen azt kívánta, hogy neki a vételárból a szerződés megkötésekor 20 ezer frt-ot azonnal készpénzben fizessenek, mely eset­ben ő a szükséges ügyiratok kiállíttatását a maga költségén teljesítteti, minek megtörténtével a hátra­lékos vételár is fizetendő lesz. Károlyi tehát a 20 ezer frt ot gr. Koháry Istvántól, az ország birájától, kölcsön felvette és Sehlicknek (1722. aug. eleje) megküldte, egyszersmind pedig levélben azonnal tudósította az uradalom jobbágyait, első sorban a vásárhelyieket, hogy őket megvásárolta s az átvételre főtisztjét, Jasztrabszky Jánost küldi hozzájok. Nem fog nekik magukviseletéért rosszal fizetni, bár tehetné: ellenkezőleg meg fogja őket korábbi szabadalmaikban tartani, csak hűséggel legyenek hozzá s teljhatalmú megbízottakat küld­jenek, — Pap Györgygyel pedig béküljenek ki.544 Feleségéhez pedig a rengeteg uradalom újonan ké­szített úrbéri összeírását küldötte meg Jaszlrabszkytól s szeretettel, de hatályosan intvén, hogy »kér­lek,ne sopánkodjál s ne terheld az istent, mikor érdemed felett segít.« Az adás-vételi szerződvény szerint Károlyinak éi nejének elada­tott az egész és teljes uradalom, névszerint Cson­grád város rév- és vámjoggal, Hm vásár hely város egészen s a hozzá tartozó puszták, u. m. Férged, Mártély, Szegvár, Derekegyház, Körtvélyes, Szenterzsébet, Gorsa, Kopáncs, Szentkirály, Anyás pusztákkal, to­vábbá Ugh, Újfalu, Győ faluk, Böld, Ilyes, Csan. Máma, Szántó puszták összesen 30 ezer r. forintért.545 Jasztrabszkyt és a vele együtt leküldött Pap Györgyöt Vásárhelyen egyelőre hidegen ésbizalmatlansággal fogadták. Nem is igen akartak hitelt adni előadásaiknak. Pap György, bár félel­mek közt, itt maradt a városban, innét hja érte­sítéseit urának a háborgó »gaz nép« és a fiatal »tudatlan« és »futó baromhoz való« bírák felől, kiket letétetni s jóérzelmü öregekkel kicseréltetni sürget. Jelenti egyébként, hogy a lakosság (1722. aug.) már nem akar elszéledni, sőt másunnét is érkez­nek az új települők.546 Oláh András főbíró és tanácsa azonban csakhamar megjuhászodtak, mert Schlick levele és megbízottja sem késtek az adás-vételről értesíteni a várost,547 Schlick azonban »a húzó-vonó Baiz« útján a hátralékot is csakhamar busásan be­vasalta a városon.548

A lakosság most mindenekelőtt biztosítékot kívánt Károlyitól, hogy a várost régi rend­tartásában és szabadságában meg fogja hagyni s e célból a bírák Pozsonyba utaztak Károlyihoz, hogy vele további sorsuk felől forma szerint egyezked­jenek. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy Károlyi hiteles pecsétes levelet adott ki afelől, hogy a város, — földesúrának évi 2500 r. frt-nyi taksát fog fizetni a szokott ajándékokon kívül, ez pedig bizto­sítja azt szabad vallásgyakorlata, önkormányzata (a pallosjogon kívül, melyet magának tart fenn) és a korcsmák haszonvétele felől. A városban Pap Györgyön kívül szabad ember nem lakhatik, hanem mindenki tartozik adót fizetni a »csendes-ség« és jó békesség okáért.549 A bírák már előbb tiltakoztak az ellen, hogy a lakosság Károlvi részere bármely területet szántson és bevessen, me­lyet tőlük Karolyi kivánt; ahelyett inkább meg­ajánlották, hogy ennek itt lakó cselédjeit kenyérnek­valóval ellátják A kir. dézma felett azonban csak­hamar nyílt meghasonlás állott elő. A város régi szokás szerint ragaszkodott ahhoz, mert annak terményeiből láthatta el az utazó és a beszállásolt katonaságot,550 de Károlyi is igényt formált ahhoz, mert annak kibéreléséhez a törvény a földesúrnak elsőbbséget biztositott s kérte is a királyt, hogy azt neki engedje át, a várost pedig a püspökkel való alku­dozástól, noha foganatlanul, eltiltotta.551 (1722. nov. 26.) Egyébként bántotta Károlyit, hogy a király és az országos rendek nem méltányolták kellően az ő nagy érdemeit s megvétették vele a maga uradalmát: ezért, mikor a vásárhelyiek épülőfélen levő templomuk felől tőle külön szabadalomlevelet kér­tek, kiadta azt nekik, habár tudta, (1722. dec. 26.) hogy eljárása sem az udvarnak, sem a püspöknek (kikre bosszús volt, mert a dézmabérletet, habár jól felcsigázott áron, a városnak engedték át) nem fog tetszésökkel találkozni. » Megadtam « a vásár­helyieknek »a securitast vallásukról«, írja ez időből a feleségéhez. »Lássa a császár és az ország !«552

Károlyi azonban e nemeslelkü és liberális tettével a vásárhelyi bírákat teljesen megnyerte magának, kiknek sok módjuk és alkalmuk volt földesúrok pártfogását hűségükkel, szolgálataikkal és ajándékaikkal viszonozni. Már ekkor Károlyiné is meg volt győződve a vételnek igen előnyös Vol­táról, mert férje és Jasztrabszky felvilágositották afelől, hogy a birtok most is több, mint 18%-ot jövedelmez. »Azon csodálkozom« — írja férjének — »hogy adja el, aki csak feje vak­ságában rá nem szorul; meg sem foghatom, mi oka.553 A dologba avatottak pedig afelett csodál­kozhattak, hogy a király Schlick kedvéért min­denbe bele egyezett, holott ennek tulajdoni jogát mél­tán kérdésbe lehetett tenni, mivelhogy a birtokról a Német Lovagrendnek volt teljes érvényű adománylevele, s a cseh tábornokot törvényes idő­ben be sem iktatták. Emiatt aztán a Károlyi-féle vásárlás törvényességéhez sok szó fért. A kincs­tári ügyész jó előre óvást is emelt a (1722. dec. 1.) Károlyinak való eladás ellen.554 Schlick" azonban, minthogy a fizetési és átadási határidő közelgett, mind az udvarnál, mind a kormányszékeknél erő­sen dolgozott s mindenütt gyorsan kiadták a szük­séges kéziratokat és okleveleket.555 Az adomány­levélben kijelenti a király, hogy az 1702-ben (dec.5.) Schlicknek adott »Csongrád és Hódmező­vásárhely városokat, Ug, Újfalu, Győ falukat, Böld, Illés, Csan, Máma, Sz.györgy, Szántó, Fér­ged, Mártély, Szegvár, Derekegyház, Körtvélyes, Sz.erzsébet, Gorsa, Kopáncs, Sz.-király és a vásárhelyiek által bírt egyéb pusz­tákat«, melyek új szerzeményi s illetőleg régebben a pártütők által bírt, de a kincstárra szállott javakat képeznek, Károlyinak az uralkodóház »s következésképen a magyar királyi szent korona« érdeké­ben, már az előző két király idejében is szerzett érdemeiért és »különböző időkben és helyeken, közjóra szolgáló politikai és katonai igen fontos ügyekben tanúsított működéséért, hű és szolgálat­kész buzgalmáért« oda adományozza szavatosság terhe mellett, a kincstárba befizetett 40 ezer írtért, a szokásos fentartással, vagyis »mások s főleg az egyházak jogainak épségben hagyása mellett.556

A kincstárba való befizetés soha sem történt meg, bár ott a pénz nagyon kellett volna, minek bizonysága az is, hogy ez alkalommal Károlyi­nak Makót. Mindszentet, Algyőt is felajánlották. De pénze Károlyinak sem volt; a hátralékos 10 ezer frt-ot is csak újabb kölcsönből adta (1722. dec. 11.) meg Schlicknek, melyből 6000-et Pontéitól, 4000-et pedig a nádor szívessége következtében a kincs­tártól vett fel.557 A vásárhelyi hagyomány szerint az uradalom egész árát a vásárhelyiek adták volna kölcsön a grófnak, aminek az az alapja, hogy ő tényleg felszólította a bírákat, hogy az adót »most az egyszer« 4 évről előre fizessék meg, amit ezek a »lehetőségig« meg is ígértek.558 A bírák már előbb figyelmeztették Károlyit, hogy az uradalomhoz a böldi rév joga is hozzá tartozik,559 mely szíves­séget Károlyi azzal viszonzott, hogy a városnak a királytól vásárjogot szerzett.560 Ugyan (1722. dec. 14.) az nap, melyen a város Károlyival megbékélt s ez a templom oltalomlevelét kiadta, a földesúr Széplaky Jánost tette meg hódmezővásárhelyi jószágfelügy élőjének s utasításokat adott neki tiszt­sége folytatására. Megbízta egyebek közt azzal, hogy írja össze a pápistákat s ezek számára a város segítségével építtessen templomot, szedje össze az uradalmat illető haszonvételeket, rendeljen élést masnimét is ide hajtandó gazdasági állatai részére s szaporítsa gulyáit, méneseit, juhnyájait a vásár­helyi gazdákéból" is, kik neki az állatok ajándéko­zását versenyezve megígérték (egyes gazdákat meg is nevez, kiknek szép fekete csikóira számit), de mindenben óvatosan és ügycsen járjon el, míg a gazdáknak »jó kedveket látja«. Széplaky teljesen méltónak bizonyult a gróf bizalmára. Katonaviselt ember volt, okos, a vásárhelyiek iránt mindenkor jóindulatú s igaz hűséggel viseltetett ura iránt is. Mindenki meglehetett nyugodva a dolgok ilyetén rendezésével, csak Pap György elégedetlenkedett amiatt, hogy a gróf miért nem ő reá (a 78 éves öregre!) bízta most is, mint annak előtte, itteni gazdasága vezetését. Pedig Károlyi róla sem fe­ledkezett meg, mert meghagyta Szépiakynak, hogy a református templom falára, hová a fiatal tanács csak a maga neveit irattá fel, vésesse fel a »Pa pGyörgy apám« és a Szalkay neveit is, »melyeket onnét gyűlölségből kihagytak, pedig ők is úgy kontribuáltanak bele, mint mások«, amit azonban Széplaky korántsem tudott oly könnyen foganatosítani, mint a kath. népszámlálást.561

Egyidejűleg hivatalosan is végbe (dec. 20—27.) ment Károlyi beiktatása a csongrádi uradalomba. Az egri káptalan bízatott meg az eljárással, mely­nek küldötte Kohányi István kanonok, a királyi emberrel, Sőt ér Tamással, a szomszéd birtoko­sok, községi követek s az érdekeit helységek bírái jelenlétében, Csongrádon kezdte meg a munkát s decemb. 23-án érkezett városunkba. Itt csatlakoztak hozzájok Szlovenics Mihály, vásárhelyi szolgabíró, Tatay Péter megyei esküdt s néhány katonatiszt. Újra felolvasták az egész nép előtt a hivatalos ok­leveleket s följárták a határ minden részét, a bevezetést és beiktatást megnevezetten végrehaj­tották azokra a pusztákra nézve is, melyek az adománylevélben tüzetesen nem voltak megírva, minők Batida, Sámson, Csomorkány, Fecs­ke s, Tótkutas, Vereskutas, Rárós, Újvá­ros, Mágocs, Rétkopáncs, Solt s Fej ér tó környéke, de amelyek a lakosság használatában voltak s ennélfogva, az adománylevél értelmében az új földesurat megillették. Ámbár az egész el­járás akkép' folyt le, amint azt Károlyi maga előzetesen a legnagyobb részletességgel kidolgozta, mégis a beiktatás ellen mindenfelé óvást tettek, nevezetesen Anyás, Máma, Ilyes, Csány, Böld, Új­falu, Ugh, Felgyő, Szántó, Mágocs és Vásárhely irányában. Városunkat a Német Rend követelte magának, mint amelynek azt Lipót király a Jász­kunsággal együtt eladta, Mágocsra nézve pedig a Keglevich örökösök jelentették ki igényöket. Az ellenmondók, törvény értelmében, valamennyien a királyi táblához utasíttattak.562

Bármily szorgosan ügyeltek is azonban a meg­bízottak eljárásuk törvényszerűségére, mégis hiba esett a beiktatás körül, s ez a volt, hogy Csongrád-és Csanád megyéknek ez időben nem voltak olyan birtokosai, kik közül fő- és alispánt lehetett volna kinevezni, úgyhogy e miatt azok, törvény ellenére a szomszéd megyebeliek közül állíttattak elő. Hogy hát valaki ezen az okon az egész eljárás törvé­nyességét meg ne támadhassa, mivel időközben a kérdéses hiba úgyis elenyészett, Ká ro 1 yia királytól a beiktatás ismétlésének elrendelését kérte,563 minek következtében Kohányi és Sőtér egész részle­tességgel újra csinálták a bevezetést (júl. 8—13.) és beiktatást, Vásárhelyre nézve azonban azt is befoglalták az erről szóló bizonyítványba, hogy a lakosok vallomásai szerint ők mindazon pusztákat birják, melyeket már az első beiktatáskor és az adománylevélben megneveztünk. Ellenmondók most is nagy számmal voltak, nevezetesen Vásár­helyre nézve a Német Rend, Derekegyházárasa tiszai rév egy részére nézve Harruckern, Batidára és Sámsonra nézve gr. Nádasdy L. csanádipüspök, Mártély és Csomorkányra nézve pedig vásárhelyi lakos ns. Török'Mihály, utóbbik mint jelzálogos hitelező részéről.564

Károlyi idáig több mint 300000 frt-ot adott ki különféle jószágok vásárlására: de ezek közt a következmények igazolása szerint egysem volt, mely nemzetségének oly mérvben jövedelmezed volna, mint az ekkép' megszerzett csongrád-vásárhelyi uradalom. Míg azonban idáig fejlődtek a dolgok, addig sok nehézséget és bajt kellett leküzdeni.

76. sz. Gr. Károlyi Sándor ered. kézirata a vásárhelyiekhez. (Hasonmás.) — (A levél a város ltrában.),, Olvasás : Istenemnek és felséges királyomnak, Ő felségé­nek kegyelmességébűl, kezemhez jutván ezen csongrádi és hódmezővásárhelyi pusztás jószágh, minthogy tapasztalva tapasztalom . . . . Die 26. decembr. 1722. Károlyi Sándor ni. k.

Károlyi éhez már jó előre készült. Az egri káptalan fentebbi kiküldöttei által tanúkihallgatá­sokat eszközöltetett arra nézve, hogy (aug. 10.) most és régebben mely puszták tartoztak a város­hoz, 565 mi részben csakhamar a kir. itélő tábla megbízottaival is tüzetes vizsgálatot tartatott (szept. 22.) a helyszínén;566 aztán pedig, — mivel a törvény­tudók kifogásolták azt, hogy ő, egy mandátum mellett kétszer iktattatta be magát s az első be­iktatást végző királyi ember nem volt itteni birto­kos, melyek miatt az adománylevél érvényességét is veszély fenyegette, — az ország kancellárjához, bár ez nem volt jó embere, fordult, hogy új adománylevelet állíttasson ki maga részére, miről azonban a fölség hallani sem akart. A Török örökösök az egri káptalan előtt csongrádmegyei régi javaik érdekében általános óvást tettek,567 a Német Rend nagymestere pedig a kir. (aug. 5.) táblánál nyújtotta be tiltakozását.568 A csanádi püspök és Harruckern tettlegességekhez is nyúltak s karhatalommal védték a magok területeit, minek Károlyi megfelelő karhatalmat állított elébe, bár a vásárhelyiek egy része vonakodott a szom­széd szentesiekkel összecsapni. Károlyi most az ország minden valamire való levéltárát felhányatta, hogy a terület birtokjogára vonatkozó régi" ada­tokat összegyűjtesse s a legkiválóbb ügyvédekkel tanácskozott a jogvédelem érdekében, melyet, mint a törvényben és peres eljárásokban avatott s ele­ven, gyakorlati észjárású jogász, egyébként egészben véve maga irányított. A Német Rend követelése ellen s a maga védelmére azzal érvelt, hogy mivel a Rend adománylevelében egy Tiszáninnen, a Kun­ságon, Heves és K szolnokmegyében eső területről Vásárhely pusztáról van szó, ez alatt Hm-vásárhely községet nem lehet érteni, annál ke­vésbé, mert mikor a rend utóbbikba be akarta magát iktattatni, annak Schlick ellenmondott, steff. A kúriára kerülvén a per. ez ügy döntött, hogy Károlyi kifogása nem állhat meg, mert a Rend ezért a helyért fizetett meg s az adás-vételi leve­lekben és az összeírásokban a helyet már város­nak írták, miért is Károlyi a maga igazságának bővebb bizonyítására utasíttatott. Baj volt, hogy a per vitelét Károlyiék kezdetben elhibázták. Mol­nár Zsigmond, ki a pert később (1724. okt. 4.) Bécsben képviselte, sietve hívta fel a grófot, hogy Bécsbe utazzék, mert az udvari kamara is meg­rontására törekszik.569 Károlyi most sorra járta a leg­befolyásosabb méltóságokat és bírákat, némelyek­nek informáló leveleket is irogatott. A kincstár, mely a Német Rendnek az 1702-iki eladáskor szavatosságot ígért, természetesen Károlyinak nem adhatott egyszerre igazat. Bohus Sámuel, ki Molnár mellett társügyvéd volt, arról értesíté Ká­rolyit, hogy odafent ennek azon követelesét(1726. febr.) , hogy Vásárhelyt a Német Rend adományleveléből törüljék, az 1715-iki t.cikk és az összeírás alapján visszavetették. A királyi ügyek igazgatója barátságos kiegyezést ajánlott, de néme­lyek ezt ellenezték s a Rend 12 ezer írton alól nem is akart egyezni. Mindazonáltal a másik év elején Pozsonyban már megkezdődtek a három fél között az egyezkedési tárgyalások. A Rend 11150 írtért, amennyiért neki Vásárhelyt a kincstár egykor számította, kész volt ezt Károlyinak átengedni, melyből a kincstár, mint mindkét fél szavatosa, 5150 frt-ot vállalna el, Károlyira pedig a többi ma­radna. De ez nem állott az alkunak, hanem új érveket és okleveleket keresett a maga védelmére s ezeket egy emlékiratba foglalva (1730. jún. 7.) adta be.570 Végre is, tíz évi pereskedés után kényte­lennek érezte magát a Rend ajánlatát elfogaclni, mely szerint Károlyi a rá eső hatezer r. frt-ot a Rendnek félév alatt lefizeti, — a Rend pedig a városhoz való jogát neki átengedi, amit a kincstár is helybenhagy azzal a kikötéssel, hogy Károlyi Derek egy ház a, Szegvár és Héked tulajdon­jogára Harruckern I. Gy.-gyel egyezzék ki, a csongrád-szentesi tiszai rév joga feletti rendelkezés pedig, Karolyi elővételi jogának elismerése mellett, a királynak hagyassék fel.571 Károlyi ugyanezen időtájon Harruckernnelés a csanadi püspökkel is végleg megegyezett,572 utóbbikkal akképen, hogy Batida és Sámson birtokából a püspököt telje­sen kiszoritá. Mártélyról pedig, melyhez a Szilárdy örökösök zálogjogot formáltak, ezeket lemondatta, 75 rfrt-ot fizetvén ezért nekik.573

Még javában folyt a Német Rend pöre, mi­kor b. Csömöri Zay András a király előtt másik keresetet indított Vásárhely, Ráros, Ko-páncs, Derekegyháza, Szentes, Csongrád s egyéb nagyszámú birtokok irányában, melyek 1559-ben az ő ősének. Csömöri Zay Ferencnek, Liszthy Jánosnak és Viczmándy Má­tyásnak adományoztattak, minek következtében III. Károly király e"birtokok mostani gazdáit, Ká­rolyit és Harruckernt, mint akik a régi adományosok utódait törvényesen megillető jószágokat használják, az 1726. szept. 10-re, Pestre, a kir. itélő táblára idézte meg, hogy a fenforgó ügyben a törvények szerint végezni leliesse.ii.574 Károlyi az ekkép' keletkezett újabb pert huzta-halasztotta, azért a megidézést többször kellett ismételni, miglen sok évtized múlva, mint látni fogjuk, egyezség vetett véget a pereskedésnek.

Nem kisebb kellemetlenségei voltak Károlyi­nak magával Vásárhellyel is, mely a török alatt századokon keresztül földesuraitól teljesen füg­getlenül intézte ügyeit, a jobbágyi szolgálatokat (a csekély taksafizetésen kívül) nem ismerte s olyan ön­állósághoz szokott, mellyel az új viszonyok merő­ben ellenkeztek. A helyzet nagyon kényes volt. mert az Alföldet általában igen gyér népesség lakta, a földesurak egymástól csalogatták el a jobb­ágyokat, mivel hasznuk ezek számával együtt nőtt vagy fogvott: a körnvéken sehol sem volt szokás-ban a robot s Vásárhelyről a fokozatosan emelkedő taksa miatt már is szökdöstek a jobb­ágyok s a bírák felerészének és a lakosságnak hangulata nem volt kedvező Károlyi irányában. Az öreg Pap György tehát méltán inté Károlyit a legnagyobb óvatosságra az új terhek kirovásánál. Rosszalta, mikor ez a várostól »egyszerre két-háromfélét« kért, mert »először egyet, azután má­sikat, azután harmadikat kellene« kívánni, pedig még csak a gróf itteni barmai körül teljesítendő apróbb szolgálatokról volt szó. Pap Gy. és a tanács egy része Vecsei Gy. lelkésszel együtt, »ki az egész gyülekezettel szüntelen imádkozni meg nem szűnik« a gróf életéért, mindent elkövettek ugyan a nép józanítására; az első pártjára is állott a vá­rosnak, mikor a földesúr a bírótételbe s a tanács jogkörébe akart avatkozni: de ennek nem sok eredménye lőn. Károlyi sűrűn állott elő az új, meg új követelésekkel, mikor aztán a lakosság, főleg Kis János esküdt izgatásaira fel-felzendült és háborgott, úgyhogy maga Pap Gy. panaszolá a grófnak, hogy ő »soha ilyen istentelen és utá­latos dolgot nem hallott« s tanácsolta, hogy hivassa Kist Károlyba, ott fogassa el, s »legalább fél­évig hadd tolja a talicskát«, itteni javait pedig fog­laltassa le, »mert míg ez itt lakik, soha itt csen­desség nem lesz575 Mikor a gróf a taksát évi 3000 Írtra emelte, a bírságokat magának követelte, vendéglőket, mészárszékeket állíttatott (1725. aug.) s a puszták egy részét magának kihasittatni akarta s az ilyen értelemben kötendő szerződésnek már a biráfiat is nagy nehezen megnyerte ra lakosság, melyet kétszer, háromszor is összegyűjtöttek, hatá­rozottan ellenszegült s a jelenlévők Széplaky tudósítása szerint »annyira felháborodtak ... hogy­sem megadják, készebbek lesznek egészen pusztán hadni a várost. Honnét és miből tegyenek eleget, holott, kit magam experiáltam, oly szegényeken esett, hogy a rajta való condorjánál nagyobb részének nincsen egyebe, 3—4 esztendőbeli porcióval is adós, hátán háza, kebelében kenyere, most is éjjel-nappal kell a katonákkal vigyáztatnom.«576 A bírák már előbb ugyanilyen értelemben írták a grófnak, hogy a község »hogysem mint olyan terheltetést, melyet el nem viselhet, felvállaljon, ké­szebb leszen, amint ide gyülekezett, akképen szélyel oszlank.577 Saz elszéledés tényleg nagyobb mérvben meg is kezdődött: a jegyző maga is, megunva a sok izetlenkedést, itt hagyta a vá­rost ; híre terjedt annak is, hogy ez más kézre fog átmenni.

Károlyi azonban következetesen haladt az egyszer megkezdett utón. Elvette a várostól a pallosjogot, melyet a gróftól meg a vármegye raga­dott magához.578 Rászorította a bírákat, hogy a város jövedelmeiről évenként számot adjanak. Tudta, hogy e roppant kiterjedésű s termékeny határ mennyi hasznot képes adni s évről-évre csigázta követeléseit. Tudta azt is, hogy a lakosság java­része, ha vallásszabadságot élvezhet, szívesen fog itt maradni és adózni: azért míg egyfelől a ref. vallás szabadságát, bármennyire kényes feladat volt is ez reá nézve, a minduntalan vádaskodó mind­szenti és vásárhelyi plébánosok, a váci püspök s a helytartó tanács ellen oltalmazta s az ez irány­ban a Fölség előtt is kérvényező bírákat támo­gatta ; addig másfelől kifogyhatatlan volt újabb és újabb követelések támasztásában s a bírákat hol szép szóval, hol fenyegetéssel és büntetésekkel lassanként engedelmességre szoktatta.

A szénavágást, boglyázást, lószeliditést, árokhányást csakhamar megszokta a lakosság : de már az uraság szőlőjébe nem akart menni kapálni, mert ezt robotnak bélyegezte. A taksaemelést még inkább tűrte, de a robottól következetesen húzódozott. Az uraság az úrbéri javadalmak bérleveleiben mindig kitette, hogy azok csak »további tetszésig« érvé­nyesek : a város pedig mindig követelte, hogy a nyert kedvezmény állandó, sőt örök érvényű legyen. Egy­szer a gróf türelmét veszítve, az ellenszegülők vezéreit, nyolc öreg gazdát, összefogdostatott s Károlyban töm­löcbe vettetett. Ezek voltak : Fábián András főbíró, Hódi János esküdt, Kardos István, Tóth P. János, Szántó István, Laskay Ferenc, Ju­hász Bálint és Nagy István adószedő. Nagy volt a rémület városszerte. A tanács s az egész közön­ség »maguknak az porig való megalázásaval Excel­lentiádnak lábaihoz borulva« kérték a grófot, »kegyelmezzen meg« nekik, azért »hogy tudatlanságból s vakmerő megátalkodottságbók ellene vétettek, »szánja meg az özvegyek és árvák sírását« s eressze haza az elhurcoltakat: most már a város kész el­szenvedni, amit rámér.579 Károlyi ekkor, főleg báró Szentiványi János közbevetésére, kiengesztelő­dött a város irányában,580 elengedte a robotolást, de kikötötte, hogy a város, az ő földesúri joga el­ismeréséül két ekét állítson ki 6—6 ökörrel egész esztendei szolgálatra. A puszták birtokában meg­hagyta a lakosságot, azonban Derekegyházát lefoglalta a maga részére, a taksát pedig 3500 frt-ra emelte.581 Ezután a mészárszékeket és a dézmát átengedi a városnak, de utóbbikat maga bérli ki a püspöktől, végül pedig kötelezte a várost a kat'h. templom építéséhez »szükséges kézi és szekeres munkák« megadására. Dereegyházát k(1717. júl. 5.) ugyan Károlyi a lakosság kértére ennek mindjárt bérbe is adta,582 a robot alól is mentességet ígért: de ez csak puszta szó ma­radt, mert a lakosság évről-évre növekedő mérv­ben rászorittatott az ingyenes urasági szolgálatokra, úgyhogy az pár év alatt nemcsak kapált, de szán­tott is (néha egyszerre 50 ekével) az uraságnak s mindenféle gyalog- és szekeres munkát végzett.

A kath. templom építési ügye sem kisebb kellemetlenséget, sőt veszélyt rejtett magában ügy a kálvinista városra, mint magára Károlyi S.-ra nézve, mert ennek ügyében a klérus mindkét félt rossz hírbe keverte, amint ezt később a maga helyén tüzetesen elbeszélni fogjuk. Egyébként a város benső ereje mindinkább fejlődésnek indult. Legfőbb gondja volt az egyház és az iskolák. Időközben fiúiskoláját fejlesztette s azt csakhamar gymnasiumi fokozatra emelte, majd leányiskolát építtetett, aztán restaruáltatta az erős kőtornyot, a templom bel­sejét díszes karzatokkal és ülőpadokkal látta el, majd második lelkészséget szervezett, (1729—1732.) egyidejűleg rajta volt a közjövedelmek gyarapítá­sán, fentartotta Szent tornya, Orosháza583 és Szőllős584 bérleteit is, erősen védte a maga jogait a földesúri hatóság illetéktelen kiterjesztése (Károlyi még egy külön földesúri főbírót is akart beállítani), s az inspector, Badda Gábor, durvaságai és túl­kapásai ellen.585 A viszony mindazáltal a község és földesura s ennek családtagjai közt most már állan­dóan barátságossá vált, mit a felek kölcsönös szí­vességek s különösen a bírák nagymérvű ajádékozgatások által ápolni el nem mulasztottak, bár e viszonyt folytonosan erős próbára tették a földesúr részéről támasztott újabb meg újabb kívánságok, a természetben kiszolgáltatandó munkanemek, a taksába beszámítandó szarvasmarhák, lovak steff. minémüsége és árai s egyéb intézkedések, melyek a községtől több-több jövedelmeket vontak el az uradalom javára.

Eközben a királynak a lengyel trón kérdé­sében háborúja támadt Franciaországgal s egyéb európai hatalmakkal. Rákóczy ék tehát ez alkalmat felhasználni kívánva, Törökországból újra kezdték izgatásaikat, melyek azonban idebenn eredményre nem vezettek, ha csak azt annak nem tekintjük hogy a Magyarországba telepedett rácok a bécsi kormány által megcsalatva s vallásukban sértve érezvén magukat, izengettek neki Rodostóba, hogy ők, felkelés esetén, készek mellé csatlakozni. Károlyi, most már a császár altábornagya, maga is készült a háborúba s ezrede részére, sastollakat, lovakat, élelmiszereket és pénzt kívánt a várostól, mely mindezt készséggel szolgáltatta ki, míg bírta, s győzedelmet kívánt az ellenség felett (1734. ápr. 21.) : bár nem mulasztotta el, most is, mint leg­többször, panaszkodni a nagy ínség felett, melynek a lakosság bizonyosan martalékául fog esni. »Annyira enerválódtunkcc — írják — »az immár régtől fogva határainkat ostromló szárazság s mostani marháink­ban esett dög miatt, hogy majd teljességgel utolsó szükségünkkel küzködünk, porcióért is lakosainkat mindennap tömlöcöztetjük, de . . . sokakon egy íillért sem vehetünk, hanem Istenre tekintve (éhhel ott nem kívánván megölni) kibocsáttatni kénytelenittetünk.« Miért is fizetési haladékot (1734. júl. 25.) kérnek.586 Károlyi nemcsak a haladékot adta meg, hanem egyéb anyagi kedvezményeket is.587 Egy félév múlva azonban ismételten sürgeti a taksát, de a város mindinkább elhanyagolja a pénzküldést, annyival inkább, mert csakhamar a Per ó-féle lázadás gyúlt ki a vidéken, mely a lakosság figyelmét le­kötötte s érzéseit zavarta.

Szegedinecz Péter ugyanis, köznyelven Péró, a marosmenti rác határőrség parancsnoka, ez időben fajrokonai sérelmei által ösztönöztetve, több tiszttársaival együtt katonai összeesküvést szerzett a német uratom ellen s ismerve a magyar nép rajongását Rákóczy irányábau, ennek nevével főkép Matulai Pál vásárhelyi, Sebestyén és Szilassi békésszentmártoni lakosok izgatásai következtében zendülést támasztott.

Matulai fiatal korában mészáros volt, majd a békésmegyei tót kurucokkal együtt szolgált II. Rákóczy Ferenc táborában, aztán, Temesvár fel­szabadításakor, a császár katonája lett Péró alatt, e háború után Rékésmegye biztosa,588 néhány évvel utóbb a vármegye területéről megszökött589 és sokáig Pérónál húzta meg magát, mint ennek Íródeákja, majd az utóbbi években Vásárhelyen telepedett meg, hol rokonsága lakott.590 Peró őt mindjárt a gyalog »kurucok« alkapitányává tette, bár egyébként a nevezett főcinkosok, ideértve magát Pérót is, mindnyájan marhakupecséggel s illetőleg tenyésztéssel foglalkoztak. Maga Péró annálfogva, hogy marhái számára tiszttársaival együtt a komlósi és székegyházi földeket haszonbérelte, szom­szédságban állott a vásárhelyiekkel,591 de, mivel a bérleti földre tévedt vásárhelyi és makai gaz­dákkal elég nyersen bánt el, köztünk semmi ked­vességnek sem örvendett.592 A rác főnökök alá­rendeltjei és Matulai révén nálunk jó előre tudták, hogy mi készül; a vásárhelyi nép egy idő óta a piacon nyíltan is tárgyalta a kérdést, sőt Sterba János nagylaki kapitány táborába, kinek neve ná­lunk Csorba lett, élelmi szereket is küldött. A protestáns lakosság, melynek lelkére Rákóczy nevével biztosan lehetett hatni s melyet a kormány vallásáért zaklatott, földesurai pedig eddig szokatlan mérvben terheltek, az egész Alföldön talán csak Károlyinál, az egykori kuruc generálisnál, talált emberies érzésekre és pártfogásra. Hire járt, hogy ezt a bujdosók már felszólították, hogy álljon a támadásnak élére: egyszer épen, midőn Szent­andráson keresztül utazott, a nép karjai közül csak gyors hajtással menekülhetett. Most pedig, mikor a maga ezredét öt századra való újonccal erősítette, s mint láttuk, egyéb intézkedéseket is tett a háborúhoz: a nép mindezt a (1734. nyár) maga felfogása szerint magyarázgatta, mintha ti. a generális a kuruc felkelésre készülne.

77. sz. Rákóczy József. Szilágyi, Magy. nemz. tört. VIII. k. után.
 

Csongrád, Bihar, de legfőképen Békés­megyék népe tehát forrongott, majd Sztandráson ki is tört, hol Vértesi bíró (1735. ápr. 27.) is hozzája csatlakozott. A fölkelők fegyvert és lovakat rekviráltak, az utonjárókat kirabolták s váro­sunk szenttornyai és orosházi bérleti pusztái szélén, Csabacsüdön, táborba szállottak, honnan Péró utasításából csakhamar Gyula és Arad várak elfoglalására indultak meg, mely irányban a rác hadak is csatlakozásra voltak kirendelve. A kor-kormány azonban mindenről idejében értesült. Pérót csakhamar elfogatta, mire a többi rác tisztek meg­riadva, cserben hagyták a felkelőket, csapataikkal szövetségeseik ellen fordultak, s ezeket Erdő hegynél tönkre verték, egyrészüket pedig fog (május 6.) lyul ejtették. A többi bűnrészeseket aztán a bécsi minisztertanács katonai és megyei csapatok által fogdostatta össze s Matulait, hogy tőle az össze­esküvők és összeköttetéseik, különösen pedig Vásárhely s talán Károlyi részvételére nézve is adatokat csikarjanak ki, szörnyű kínvallatás alá vettette, de belőle mit sem vehettek ki. A bécsi minisztertanács nálunk is sok házat felkutattatott, számtalanokat kihallgattatott, de a kiküldöttek semmi bűnjelre, sem tettesre nem találtak, sőt Matulain kívül az egész vármegyéből senkit sem tartottak méltónak az elfogatásra sem.593 Az a szegény jobb­ágy ember sem került akkor kezeikbe, ki az alispán katonáját meglőtte, s kit neje kértére nyolc év múlva, Károlyi közbenjárására bocsátottak szabadon Csongrádról.594 A legfőbb bűnösöket, Pérót, Sebestyént és Szilasit kerékbetörésre, Matulait és még három társát lefejezésre Ítélte a bíró­ság, mely Ítélet rajtok, miután a kivégzés előtt iszonyúan megkínoztattak, Budán (1736. április 4.) hajtatott végre.595

Városunk, hol egyébként, mint rendesen, most is nagyobb számú német katonaság volt beszállá­solva, annyira nem esett gyanúba sem, hogy a lázadás ellen kirendelt császári tisztek a fölkelők által elűzött és ezek társaságából elmenekült lako­sokat az egész környékből ide rendelték és a zavargás végéig itt tartották.596 A város főbírája ekkor Mócsay Pál, az egykori jegyző, volt. Minden valószínűség szerint az ő okosságának és éberségének köszönhetni, hogy lakosságunk egy nagy név iránti rajongásból bele nem ment olyan véres kalandba, melynek részeseit magok a felbujtók hagyták elő­ször is cserben s pusztították el, hogy magok ép bőrrel menekülhessenek.


Lábjegyzetek

  1. Szalay—Baróthy, Magy. nemz. tört. IV. köt. után.
  2. Bercsényi rendelete Borsodm. ltrában, Polií. act. matéria II., fasc. I., frusta 383, 388. (Borsodra ezúttal 304, Pestre 468, Hevesre 380, Csanádra 48 gyalogot róttak ki.) A kuruc háborúban részt vett vásárhelyi fiuk közül a kö­vetkezők nevei maradtak fenn : a Pekri Lőrinc 1. ezredé­ben 1705-bőÍ Szűcs Márton »Jábán letl« 20 éves. Palo-csai György karabélyos reguláris ezredében 1706-ból Porczi János, kinek volt kardja, pisztolya s lova, 29 éves, Gulyás Istók ugyanolyan felszereléssel, 24 éves; a Szemere László 1. ezredében 1708-ból: Vásárhelyi Mihály, »Móré Mihály zsoldosa, alkalmas szolga, 1 kard, 1 karabély, 1 lóding, 1 ló, alkalmas, 1 nyereg, nyereg­szerszám, 1 pokróc, 3 patkó, 1 mente, 1 nadrág« stb. 36 éves, házas; a Károlyi Sándor lájb kompániájában : Vásárhelyi János »magyar portalis hajdú, a falutól vett egy ezüst forint fizetést«, van puskája, kardja, lódingja (1-ső kompán.); Kis István »mondurja vagyon« s ugyan­olyan felszerelése, mint az előbbinek. (Mustrakönyv Rákóczy F. őfelségének generális mareschallus ngos nagy­károlyi" Károlyi Sándor commandója alatt való Tiszán-innen nevezendő nemes regimentjeiről. Eredeti egykorú kézirat három f. kötetben a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.)
  3. Károlyi levele Rákóczyhoz Thalynál, Areh. Rákóczicianum IX., 176. II. 225. (Stepnev angol követ tudósítása), 228., 248—250. Századok (Károlyi levele) 1867. 176. Reizner, Makó város története, 34. Debrecen város egykorú jkve a tiszántúli egvh. ker. ltban. Sinay, Kézirati gyűjteni. VIII., 217—219.
  4. A város fölségkérvénve 1754-ből a ref. egvh. jkvében, I., 84.
  5. Szabó Máté csapatvezér levele Károlyi Sándorhoz, Szolnok, 1706. jan. 25-ről a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  6. A tanuvallom. jkv a város ltrában, Rvi. 2 cs. 3. sz.
  7. Bercsényi levele a fejedelemhez, Szentgvörgv, 1706. nov. 17-ről Thalynál, Arch. Rák., V. 312.
  8. Angyal, Thököly I. élete, II. köt. után.
  9. Századok, 1868. 699. Hornyik, Kecskemét tört., IV. 183—4. Borovszkv, Csanádvm. tört. I., 267.
  10. A taksalevél egykorú másolata a város ltrában, Rvi. 1. cs. 2. sz., eredetije a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  11. Bercsényiné gr. Csáky Krisztina nyugtatványa 617 írtról, 118 font eseíebi dohányról és 55 drb karmazsin bőrről a város ltrában, Rvi. 1. cs. 3. sz.
  12. Szilágyi, Magy. nemz. tört. VII. után.
  13. Bercsényi levele Rákóczyhoz Thalynál, Arch. Rák. VI. 179.
  14. Századok, 1892. 113—114.
  15. A bírák eredeti levelei 1708. nov.-ró'l és dec. 6.-ról s Károlyi kérdőpontjai a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  16. Széli Farkasnál, Bessenyei család, 221—242. és Arch. Rák. V. 312.
  17. Századok, 1868. 711. s köv. 11. Hornyik, Kecskemét t. IV. 203—4.
  18. Hornyik. i. m. IV. 208.
  19. Hold István kimutatása a tartozásról, Besztercebánya, 1708. május 4-ről a város ltrában, 1. cs. 4. sz. (A város követei ekkor is vittek magokkal 1643 frt 5 krt.)
  20. Részlet Koeler térképéről.
  21. V. ö. Géresi, gr. Károlvi csal. oklevt. IV. 184, 185, 192, 206. sz.
  22. Bercsényi eredeti levele Peklinből a gr. Károlyi nemz. bpesti ltrában, 36, f, 8. sz. és Géresinél, i, m, lV, 258. sz,
  23. A levél eredetiben a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, 36. fiók. 9. sz. és Géresinél, gr. Károlyi család lt. IV. 602.
  24. Halász P. egykorú tudósítása Károlyihoz, a gróf Károlyi nemz. bp. lírában.
  25. Halász nyugtája a város lírában, Rvi. 1. cs. 8. sz.
  26. Eötvös Miklós nyugtája u. o. 1. cs. 6. sz.
  27. Károlyi levele a város Itrában, Rvi. 1. cs. 5. sz. és Palugyay, Magyarorsz. leguj. leir. III. 508.
  28. Károlyi levele a gr. Károlyi nemz. bp. Itrában."
  29. Károlyi hadi utasításai H, P. számára u. o.
  30. A bírák levele a gr. Károlyi nemz. pb. ltrában.
  31. Károlyi hüségesküjének szövege Thaly által a Szá­zadokban, 1887. 466. (Ugyanő derítette ki a grófi rang nyerése idejét és körülményeit is.)
  32. A Munkácson 1711. jan. 25-én kelt nyugtatvány a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, 36 f. 12. a) sz.
  33. Schlick tiszttartójának, Baiznak, kimutatása a köz­ségek fizetéséről, a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, 36. fiók. 47. sz.
  34. Schlick levele a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  35. A bírák levele Schlickhez s abban tanuvallomások a mártélyi határ felől, a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában. 37. fiók. 87. sz.
  36. Reizner, Szeged töri., I. 233.
  37. A város összeirása 1715-ből, Orsz. lt. nádori osztály.
  38. A békésbánáti ref. egyházmegye legrégibb jkve.
  39. Lásd ezeket a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  40. Károlyi levele a városhoz a ref. egyház ltrában, 1713. jún. 4-ről.
  41. Nyugtatvány Ocsváról (500 német frt és 14 karma­zsin) a városi ltrban, Rvi. 1. cs. 161. sz.
  42. A város Urából.
  43. A bírák levele 1714. jan. 27-ről a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában és a város lt. Rvi. 1. cs. 2. sz. (Károlyi nyilatkozata a Bercsényi-féle 1707. okt. 14-diki taksalevél végén.)
  44. Bécsi Staatsarchis. Hung. fasc. 76.
  45. A bírák levelei 1715. jan. és máj.-ról u. o. A Nyugt.-ok városi lt. Rvi. 1. cs. 13., 14. sz,
  46. A nvugtatvány városi lt. Rvi. 1. cs. 12. sz.
  47. Corp. jur. Hung. 1715 : 92.
  48. Siebmacher Wappenbuchja után.
  49. A bírák levele Károlyihoz, 1715. aug. 16-ról, a gr. Károlyi nemz. bp. lírában.
  50. Károlyi levele Pap Gy.-höz s Szálkai jegyzőéi Káro­lyihoz u. o. és városi It. Rvi. 1. cs. 168. sz.
  51. A bírák levelei Károlyihoz és a fizetési nyugták a gr. Károlyi nemz. bp. és a városi ltrban.
  52. Herberstein levele a város ltrában. Rvi. 2. cs. 5. sz.
  53. A város Urából.
  54. A város fölségkérvénye 1754.-ből a ref. egyházi könyvében, I. 84.
  55. A gr. Károlyi nemz. bpesti Urából.
  56. Károlyi levele 1717. márc. 4. és okt. 25-ről, Pálffyé március 14-ről a város ltrában, Rvi. 1, cs. 16, 45, sz. és 2, cs. 4. sz,
  57. Schlick levele u. o. Rvi. 1. cs; 19. sz.
  58. Pap Gy. levele Károlyihoz, a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában s Szőnyi B. verses műve a Pető zendüléséről.
  59. Gr. Károlyi nemz. bp. ltr.
  60. A szegedi kincstári tisztség összeírása a város ltban, Rvi. 2. cs. 6. sz.
  61. A bírák levele a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  62. U. o. 36. fiók, 12. sz.
  63. A kamarai rendelet Hornyiknál, Kecskemét tört., III. 500. és a váci psp. urad. ltrában.
  64. A püspök levele 1718. aug. 14-ről a város ltrában. Rvi. 2. cs. 7. sz.
  65. Nádasdy kérvénye mellékleteivel együtt a bécsi cs. titkos ltrban, Hungarica fasc. 78. d) 1—203. No 78/7. és Stoats Archio. fasc. 76.
  66. Pap Gy. levele 1719. júl. 6-róJK.-hoz, a gr. Károlyi nemz. bp. lírában.
  67. Nádasdy nyugtája a hbérről, 1720. május 26-ról a város ltrában/Rvi. 2. cs. 8. sz.
  68. A tanuvallomási jkv 1719. febr. 24-ről a váci püsp.-iurad. Itrban. A káptalan később, még ez év folyamán, Zlinszky J. kir. ember közbejöttével hasonló eredmény mellett újabb tanuzásokról vett fel jkvet, mely szintén ugyanott található.
  69. Pálffy bizonyítványa Altban óvásával együtt u. o.
  70. A város ltárából.
  71. A bírák levele K.-hoz, a gr. Károlyi nemz. bpesti Itrában.
  72. Pap Gy. levele jan. 23-ról a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  73. Scblick levele, Bécs, 1720. júl. 29-ről, a város ltban, Rvi. 1, cs. 23, sz.
  74. A levélváltás u. o. 36. fiók, 16. sz.
  75. Szalay—Baróthy, Magy. nemz. tört. IV. köt. után.
  76. A levelezés a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  77. Schlick levelei a város ltrában, Rvi. 1. cs. 28, 29. sz.
  78. Pap György értesítése Károlyihoz a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  79. károlyi későbbi engedélylevele a templomról a hmvásárhelyi ref. egyház ltrában"
  80. Károlvi levele a város ltrában, Rvi. 1. cs. 33. sz.
  81. Schlick levele Baizhoz, 1722. aug. 29-ről, a gr. Ká­rolyi nemz. bp. ltrában.
  82. Pap György u. o.
  83. K. és neje leveleik a gr. Károlyi nemz. bp. lírában.
  84. Eble G. adatai a csongrádi uradalom megszerzéséről a gr. Károlyi nemz. Urának oklevelei alapján.
  85. K. levele aug. 8. és szept. 3-ról a város lírában, Rvi. 1. cs. s utasításai Jasztrabszkyboz aug. 8-ról a gr. Károlyi n. bp. ltrában és Schlick levele júl. 1-ről u. o.
  86. Az 1722. aug. 5-iki adás-vételi szerződvény a gr. Kár. n. bp. ltrában 35. f. 25. sz. és Orsz. lt. NRA 235. cs. 28. sz. (ütóbbik egykorú másolat.)
  87. Pap György levelei a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  88. A levél 1722. aug. 5-ről a városi lt.-ban.
  89. Baiz nyugtatványa 3400 írtról, városi levéltár, Rvi. 1. cs. 32. sz.
  90. Károlyi eredeti oklevele a város lírában, Rvi. 1. cs. 30. sz., továbbá a 3. cs. 21. sz. és 8. cs. 3. sz. (utóbbiak régi másolatok).
  91. A bírák levele 1722. december lü-ről a gr. Károlvi nemz. bp. ltrában.
  92. Károlyi levele a bírákhoz, a város Itárában, Rvi. 3. cs. 4. sz.
  93. Károlyi levele nejéhez 1722. nov. 29-ről a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  94. Károlyiné levele férjéhez 1722. szept. 14-ről.
  95. L. e. "Orsz. It. lib. regius LXIV. köt. 745. 1,
  96. Schlick lemondó nyilatkozata kelt nélkül, királyi kéziratok 1722. nov. 23-ról, egyik Károlyihoz, melyben ez utasíttatik, hogy az adománylevél kiadásáért folyamodjék, másik a kancelláriához, hogy az adománylevelet állítsa ki, harmadik a kamarához, hogy a szükséges intézkedéseket maga részéről is tegye meg, — valamennyi a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, 35. f.
  97. Az oklevél eredetiben a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, másolatok Orsz. lt. NRA 235. cs. 28. sz. és Lib. Reg. XXXIV. k. 113. 1.
  98. Károlyi egykorú levelei nejéhez a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  99. Kárólvi utasításai tiszttartójához, Széplakyhoz, 1722. dec. 26-ról.
  100. K. levele a bírákhoz, városi lt., Rvi. 2. cs. 11. sz.
  101. A vásárlevél eredetije a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában. másolata a város ltrában, Rvi. 1. cs. 38. sz. és az Orsz. lt. Lig. Reg. XXXIV. kötet, 138. 1,
  102. Pap György neve soha sem került a templom falára. A katholikusokat ellenben még januárban összeírták. (40-en voltak, köztük csak 9-nek volt földje!) Széplaky jan. 7-én az új-templom építésére segélyért már a megyéhez is folyamodott. (A folyamodvány a váci püspöki levél­tárban.)
  103. Az egri káptalan bizonyítványa a beiktatásról az adománylevéllel és a királyi megbizó levéllel együtt ere­detiben, 1723. jan. 16-ról a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, 35. fiók, 44. sz. Károlyi előmunkálata u. o.
  104. Károlyi S. fölségkérvénye u. o.
  105. Az egri káptalan 1723. aug. 22-én kelt újabb bebeiktatási bizonyítványa a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  106. Az erről szóló jk. u. o. 36. f. 95. sz.
  107. A vizsg. jk. u. o. 36. f. 84. sz.
  108. Az óvás a leleszi konv. orsz. ltrában, El. 1700—1723. T. 50. (Sub no 50, act. 26.)
  109. L. e. Orsz. It. NRA fasc. 247. pag. 27., az idézőlevél u, o, fasc. 235, no 26,
  110. Molnár levelei s egyéb jogászi vélemények a per folytatására nézve a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  111. A periratok steff-ék u. o. 36. f. 26, 28, 32. sz.
  112. A kir. bizonyítvány alakjában, 1732. szept. 4-én ki­állított egyezséglevelet 1. "u. o. 36. f. 23. sz. A szerződést Pesten kötötték meg a »Németek boldogságos Máriájáról nevezett Jeruzsálemi Rend« nagymesterének, Ferenc-Lajos főhercegnek képviseletében Orczy István, — Károlyi Sándo­réban Bohus Sámuel, a kincstáréban pedig Grassalkovich Antal, a királyi ügyek igazgatója. — A kérdéses révnél, melyet böldi révnek hínak, a kincstár készíttette a hidat, Temesvár visszafoglalása alkalmával a katonaság számára u. o. 95. sz.
  113. Az egyezséglevél a gr. Károlvi nemz. bp. ltrában, 36. f., 68. sz.
  114. A Sziládyak lemondó levele u. o. 37. f., 88. sz. és (hiteles másolatban) Orsz. Itr NRA fasc. 1856. no 31. H) alatt.
  115. A király idéző levele 1726. ápr. 5-ről, Orsz. lt. NRA fasc. 235, nro 54. ás ftisc. 236, nro 20.
  116. Pap György levelei a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  117. Széplaky levele K. S.-hoz 1725. atig. 14-ről a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  118. A bírák levele K.-hoz 1725. aug. 9-ről.
  119. Csongrádul, jk. 1729. és 1731. márc. 1-ről, V. k. 3.1.
  120. A bírák kérvénye 1727. jan. 16-ról u. o. 36. f., Ká­rolyi feddő levelei városi lt., Rvi. 1, cs. 58. sz. — 2. a cs. 2. sz.
  121. U. o. 60. sz.
  122. Károlyi Sándor taksalevele, városi levéltár, Rvi. 1. cs. 60. sz.
  123. Városi lt. Rvi. 1. cs. 59. sz.
  124. Városi lt. Rvi. 2. cs. 20. és 54. sz.
  125. A szőlló'si bérlet szerződvénye, városi lt. Rvi. 1. cs. 77. sz. Szőllős és Solt idetartozásáról kúriai itéletl732-ből a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában 35. f. 8. sz.
  126. A város levelei e tárgyban a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában, egyéb ügyiratok városi lt. Rvi. 1. cs. 68, 73, 84. sz.
  127. A bírák levelei a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  128. Városi lt. Rvi. 1. cs. 89. sz.
  129. Zsilinszky, Békésvm. rég. évkönyv, XI. 121. 1.
  130. U. o. 109. 1.
  131. Matulai neve az itteni oldalkosári ref. egyházi adó­fizetők lajstromában fordul elő 1730. és 1736-ból. Városi lt. Ryi. A 3. 17. cs. 5. sz.
  132. A vásárhelyi határt Makó északnyugoti részén, a Csörgőtől feljebb, épen a róla nevezett »Pé ró s zék e« képezte. (Határjárási oklevél 1738. márc. 26-ról, Orsz. lt. Inquisitiones per jüratos notarios tab. reg. fasc. 17., nro 1510.) Pé ró és Csorba tótkomlósi bérleti földeiről lásd csongrádmegyei vizsgálati jk. 1753-ból, városi ltr, Rvi. 2. cs. 77. sz."
  133. Városi lt. Rvi. 2. cs. 77. sz. (1728-ból).
  134. Az elitéltek és szabadon bocsátottak névsora, Békésm. r. évk. XI. 101—5. 1.
  135. A hitves kérvénye Károlyihoz 1743. júl.-ból a város ltrában, Rvi. 2. cs. 45. sz.
  136. V. ö. Márki S., Péró lázadása 1893. (M. T. akadé­mia Ért. a tört. tud. köréből. XV. kötet.) Thaly, Adalékok a Thököli- és Rákóczi-kor irod. tört.-hez, II., 421—8. Zsilinszky, Békésvm. rég. évk. II., 71. s köv. 11. K. Pap Miklós, Az 1735-iki zendülés története, Századok, 1892., 825. Horváth M., Magyarorsz. tört. 1874. VII. 188—192.
  137. A város fölségkérvénye 1754-ból a hmvhelyi ref egyh. legrég. jlevében.

 

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet