Előző fejezet Következő fejezet

I. ÁLTALÁN0S KÜLTÖRTÉNET

14.

Károlyi a várost zálogba akarja vetni. Kiegyezik a makai határra a csanádi püspökkel. A bírák az elzálogosítás ellen. Eleségszolgáliatás a török háborúra. A pestis ki­törése. A helytartótanács, a vármegyék és Szeged intézkedései. Bíráink az óvintézkedésekei elhangagolják. A pestis Ujulcán föllép. Az alispán rendelkezései a ragály korlátozása tárgyában. A lakosság ezek ellen fellázad. Károlyi Ferencet királyi biztosnak nevezik ki. Az ellen­szegülés megtörése. A helytartótanács intézkedései a városra nézve. A hadi szállításokra szorítják a lakosságot. A város költségei a pestis alkalmából. Ennek megszű­nése. Az eleségszállítások és fuvarszolgáltatások kimuta­tása. Neipperg tábornok oltalomlevelet ad a városnak. A magvaszakadtak hagyatéka felett Károlyi Sándorral a vá­ros meghasonlik. A megye beavatkozása. A taksa öb-ezer forintra emeltetik. Megdöbbenés városszerte és ki­egyezés a földesúri haszonvételekre. Az uradalmat Károlyi Ferenc veszi át, újabb egyezség köttetik 5500 frt mellett. Az osztrák örökösödési háború hatása városunkra. Ezt a Károlyi ezred hadfogadó helyévé teszik. A vásárhelyiek a cibakházi katonai lázadást elfojtják. Károlyi Sándor halála. Althan püspök látogatása s óvása a ref. templom ellen. Orosháza és Komlós megtelepítése miatt a lakosság károsul. összeütközések a határok bizonytalansága követ­keztében. Ezek törvényes utón kitüzetnek. A Török— Czeglédi-féle versengés. A város a nemesek letelepedése ellen. Zavargás az »örökös jobbágyság« miatt. A város a földesúri haszonvételekre újabb alkut köt s biztosítja a »iaksás jobbágyságot. Károlyi a várost a kath. templom építésére szólítja fel. Erőszakoskodás a vesztőhelyen a barát ellen. A gróf biztosító levelet ád a városnak a ref. vallás gyakorlására, a város viszont költséget ajánl a kath. templom építésére. A reformátusokat Algyőről kiüldözik s ezek nálunk telepednek le. 1737—1752.

Károlyi Sándort hadi és egyéb kiadásai, me­lyek ez időtájt rajta igen megsokasodtak, arra indították, hogy Vásárhely negyedét zálogba vesse, habár egyébként azzal a legjobb harmóniá­ban állott s az csak nemrég' is ezer köböl árpát ajándékozott neki.597 Terhes és kellemetlen (1737.) volt rá nézve a sok törvénykezés, melybe e bir­toka miatt bonyolódott. így pl. a Makó felőli határt mindekkorig' nem tudták megállapítani, úgyhogy itt, t. i. Férged, Csomorkány, Szterzsébet, Sámson és Tótkutas irányában, az ő és a püspök jobbágyai közösen járatták a legelőket. A püspök, b. Falkenstein Béla, végre megunván e határozatlanságot, a kir. tábla elé vitte az ügyet s hivatalos eljárást kért a biztos határ kitűzésére, ami a felek beleegyezésével csakhamar meg is történt. Nemsokára meg amiatt merült fel panasz, hogy Széplaky, a Károlyi megbízottja, ekkor már szegedi szenátor, a makaiakkal új határdom­bokat hányatott s ekkép' megcsonkította a püspök földét. Most meg Károlyi kérte az újabb vizsgá­latot, amelyet Marczibányi és Uranovics kúriai jegyzők tartottak meg. A vád alaptalannak (1738. márc.) bizonyult, de a határt újra hitelesen meg-kellett állapítani.598

Ezalatt érlelte meg Károlyi a kizálogositás ügyét, melynek végrehajtása ügyében Prilecki Jánost küldte le Surányból a csongrádmegyei al­ispánhoz, Andrássy Zsigmondhoz, ki a gróf­nak egyik hitelezője és megbízottja volt. A bírákat igen lehangolta az ügy s kérték a grófot, hogy álljon el szándékától. »Mi tovább is« — írják — »életünk fogytáig tökéletes szívvel kívánnánk Excel­lentiád és successori védelmező szárnyai alatt meg­maradni, hogy mind Excellentiádnak nagy aláza­tossággal, mint ennek előtte, együtt, egyenlő szívvel és erővel szolgálhassunk, — s mind városunk is, — hogy elszakasztatván, végső pusztulásra ne menjen.« Egyszersmind ajánlatot tesznek arra nézve, hogy a kizálogositási összeget, a 16 ezer r. frt-ot, két hét alatt, ha kölcsönpénzből is, előteremtik s a grófnak felküldik.599

Ezt az egész ügyet azonban csakhamar sokkal nagyobb dolgok teljesen háttérbe szorították. Ká­roly király ugyanis minden igaz ok nélkül újra háBorut indított a török ellen, ez pedig azon kívül, hogy roppant seregeket állított ki ellenünk, az idő­közben elhalt Rákóczy Ferenc fiát, Józsefet is lábra állította. Erdély fejedelmének kinevezte s Magyarország fellazításával megbízta. Rákóczy felhívásai nagy rémületet költöttek Bécsben, de, főleg miután ily fontos vállalatra ő maga is alkal­matlan és méltatlan volt, idebenn az országban süket fülekre találtak, bár 'az általa viselt nagy név titkon sok ezer magyar szivét hozta ismét rezgésbe. Károly azzal bélyegezte meg Rákóczyt, hogy fejére magas vérdijat tűzött ki,600 (1738. máj. 16.) egyszersmind pedig a délvidéket katonasággal rakta meg, melynek számára Csongrád megye is nagy­mérvű eleségszolgáltatásra és egyéb szállításokra köteleztetett. A háború csúfos vereségeket hozott a császári seregekre s ezeken kívül egy rettenetes csapást az ország lakosságára, t. i. a pestist, mely legelőször Temesvárt, a török földről visszatért katonaságnál lépett fel, aztán Erdély, Temes-és Aradmegyék felől közelített felénk. Ánép fe­kete-, vagy gugahalálnak nevezte, mert a testen gugaformáju keléseket hozott ki, melyek az embert pár óra alatt megölték, mikor a test egy­szerre megfeketedett. Bíráink épen a vármegyén tettek óvást a szegediek ellen, kik telsőbb helyen árulkodtak a város ellen,601 s a Károlyitól kivant 15 ezer frt összeszerzésével, — mihez most már nem nagy kedvet mutattak — s a véget nem érő katonai fuvarok kirendelésével bájoltak, mikor a pusztító ragály Szegváron egyszerre nagy erővel kiütött. A bécsi kormány a császári székvárosban udvari egészségi tanácsot szervezett, hogy ez a vész ellen minden intézkedéseket tegyen meg; de a kir. helytartótanács is résen állott, a Magyar­országot ilíető rendelkezések ennek közvetítésével adattak ki s ehhez kellett a pestisügyben az egész ország területéről sürgős jelentéseket tenni. Amint tehát Szegváron a vész kiütött, a helytartótanács azonnal elzáratta a vármegyével a fertőzött köz­séget, a ki- és bemenetelt megtiltotta, a betegek és halottak ruháit, házi eszközeit elégettette, egyszer­smind az esetről a vármegyéket is értesitette, (márc. 17.) oly utasítással, hogy a tiszai réveket őriz­tetni, Csongrád, Aradmegyékkel s Erdély­ivel minden összeköttetést megszakítani kell. Már előzetesen a tiszai kisebb révben minden közleke­dés eltiltatott.602 Szeged szorosan elzárkózott s a gyanús megbetegedések számára felsőbb meghagyás értelmében, mely Csongrád és Aradmegyék területén a vásárokat is eltiltotta,603 jó előre (jún. 13.) elkészítette a vesztegházakat. Mindazáltal júniusban már nagyobb számú megbetegedések voltak.604 A kormány ennek következtében a szegedi sóház forgalmát is betiltotta s a Csongrádtól Bajáig nyúló vonaltól észak felé, az útlevél nélkül való közle­kedést katonasággal elzárta.605 Városunkon keresztül az egész nyáron »a bécsi doktor« és »a seborvo­sok« utazgattak s szállították az orvos(júl. 3., 15.) és betegápolási szereket Szegvárra, Szentesre és Szegedre; a határon minden irányban ki-rendelt őrök, a gyevi révben katonaőrség állomá­soztak a közlekedés elzárása végett, a hadsereg részére való szállítások azonban soha, a legnagyobb veszély idején sem szüneteltek. Rendelés tétetett a kórházak, vesztegházak s egyéb előkészületek tár­gyában, melyeket azonban a bírák nem igen foga­natosítottak." Szeptemberben fordultak elő az első halálesetek a városban, még pedig az ideérkezett, s Új utca nevű várostizedben szállásoló idegen téglavetők közt, kiket a ragály hirtelen elsöpört. A plébános, kit a bírák e részben megkérdeztek, tagadta, hogy pestisről lehetne szó: mindazáltal a bírák azonnal jelentést tettek az eset felől az alispánnak, ki Uj utcát, hol a pestis másokat is meglepett, elzáratta, őrökkel körülvétette, a fertő­zött házakat, ezek bútorait, ruha- és ágyneműit el égettette s a betegekkel és halottakkal minden érintkezést és közlekedést, ideértve még a teme­tési szertartásokat és halotti torozásokat is, eltiltott s parancsolta, hogy a halottakat az e célra fel­fogadott hatósági közegek, köznyelven »trógerek«, hordják ki és temessék el külön temetőbe steff. Nemsokára a templomi istentiszteletek, sőt a harangozás is eltiltattak. Ez intézkedések azonban, főleg az elégetések, a lakosságnál nagy visszatetszéssel találkoztak. Az emberek magok akarták ápolni és eltemetni hozzátartozóikat, a templomba tovább is járni akartak s az erőszak ellenében erőszakot alkalmaztak, úgyhogy a kirendelt őröket meg­támadták, elkergették, s a várostized csakhamar nyílt lázadásban tört ki a felsőbbség ellen, ép' úgy, mint Békés városa is ez időben, hol a lázadást katonai erővel kellett megfékezni.606 Nálunk, ennyire épen nem fajult a dolog. A vármegye tisztjei és a bírák Új utcának külön elöljáróságot rendeltek. Egynehány rakoncátlant elfogattak ugyan, de ezeket is szabadon bocsátották, mert mellettök az új-utcaiak felkiáltottak, hogy amit tettek, mindnyájan egyakarattal cselekedték. Az elöljáróság már enged­ményeket is tett. Eleintén két deákot rendelt Új-utcára, kik ott a könyörgéseket és az egyházi szertartásokat végezzék, majd a templomi isten­tiszteleteket is helyreállította, miután azt a plébános önhatalmúlag már előbb úgy is megkezdette, a kórházépítést is halogatta az okból, hogy amennyi beteg van a városban, annyinak már úgy sem tudnának elegendő kórházat építeni.607 Az alispán felső helyre tett jelentést az engedetlen város felől. A kormány ekkor gróf Károlyi Ferencet biz­tosnak nevezte ki e vidékre s ez a helyszínére utazva szigorú parancsot adott a bíráknak(szept. 29.) , hogy pontosan tartsák meg az utasításokat, »a kis- és új utcabeli nyakas emberekből tizet, vagy tizenkettőt fogdostassanak össze, veressenek vasra és tétessenek külön tömlöcbe, kik is megérdemelt büntetéseket el fogják venni, a többi népét pedig Uj utcának hajtsák ki és rekesszék el«, mert kü­lönben »az egész helységnek romlása következhetik becc.608Szept. hónapban 32, októberben 530, november­ben 1065 pestises halottról szól a hivatalos jegyzék. A bírák most nagy hirtelenséggel 2 kórházat s a gyanúsak részére 2 vesztegházat állíttattak fel. A helytartótanács megdöbbent e roppant halálozás hírére s mivel Révay Mihály főispán ekkor halt el, helyére a Károlyi lovasezred kapitányát, egyszersmind ' Károlyi Sándor unokáját, Haller Isivánt nevezte ki609 egyszersmind az itteni pes­tisre való tekintetből a délvidéki zárlatot újból szabályozta,610 Szegedet pedig különös vigyázatra intette, hogy Vásárhelyről, vagy oda semmi közleke­dés és semmi szállítás se történjék,611nem feled­kezvén meg arról sem, hogy a nyavalygó kálvinista városra és ref. lelkészeire alkalmilag egy csapást ne mérjen, amiért a praedestinatio tanához ragasz­kodnak s e miatt a betegek gyógyítását elhanya­golják.612 Károlyi Sándor, ki egy ideig Csongrá­don tartózkodék, maga is elhagyta a borzalom vidékét s Nagykárolyból kívánta pusztuló (nov. 28.) városának Isten vigasztaló és szabadító kegyelmét. Mig a dögvész tartott, a beszállásolt katonaságot másuva rendelték innét, de a szomszéd községbeli s az átvonuló katonaság és más hasonló csapa­tok részére az élelmiszereket folyvást ki kellett szolgáltatnunk, minek ellenőrzése végett egy főhadi-biztos tartózkodott a városban, aki olykor egye­seken, mint a vármegye főjegyzőjén is, kit dögvesz ürügye alatt 65 napig vesztegházba záratott, s 55 frt erejéig megzsarolt, túlságosan erőszakoskodott. A pusztito ragály ellen követett eljárást és küzdelmet ez a számadás tünteti fel, melyet az egykorú költ­ségi naplókból állítottam össze:

A város kiadásai a dögvész idején.

1. Füstölő s egyéb gyógyszerek .... 40 frl 17 kr.
2. Az egészségi biztos tartása és napi­dijai 1739. jan. 29.—júl. elejéig . . 1784 » — »
  36 » — »
  45 » — »
5. Nyolc őr a város körül kiállítva 12 hónapon át, naponként 12 krjával 585 » 36 »
6. Három katona az óvintézkedések ellen- 36 » — »
7. Sírásókra s ezek házára, naponként 30 ember 12 krjával, ezek háza körül­kerítéséhez 600 kéve nád 2Va krjával, ezek szobái fűtéséhez 2 ezer kéve nád, házaik őrzésére 4 hónapon át 8 őr, — » — »
8. A fertőzöttek élelmezése (kenyér, hús, 60 » — »
9. A halottak eltemetése s elkülönítése (koporsókon és szegeken kívül.) . . 60 » — »
10. Deszka a koporsókhoz, 5158. szál, 51 krjával s 100,000 db szeg 2 f. 30 krjával 2146 » 41 »
11. Huszonöt »tróger« a holttestek szállí­tására, négy hónapon át, naponként 500 » —
12. Öt drb mosakodó edény 5 htjával . 25 » — »
stb. stb.614 30 » — »

Az 1739. év január vége felé halálozások már csak gyéren fordultak elő, de a határ egész május végéig el volt zárva. Több mint 3000 lelket raga­dott el tőlünk a dögvész. Míg tartott, törvényszünet volt a városban. Nemcsak pörölni nem lehetett, de az örökösödés is fel volt függesztve. A jegyző azon­ban alig győzte irni a sok végrendeletet. Feltűnően nagy volt a pusztulás a gyermekek és ifjak között, ami különös csapásként nehezedett a városra, mert a fiúgyermekek elhalása után törvény értelmében a földesúr örökösödési joga nyílt meg s az özvegy anya és a leánygyermekek úgyszólva vagyon nélkül maradtak. Márc. 7-én volt az utolsó pestisés halott. A ragály megszűntével közhírré tétetett, hogy akinek valami követelése vagyon, egy év alatt keresse, az örökösödési pert pedig három év alatt megindítsa, mert azontúl minden igény elenyészik. A helytartó­tanács pedig elrendelte a »tisztogatási« eljárást s mikor a vármegye és a bírák kevés pontosságot tanúsítottak annak foganatosítása körül, szoros engedelmességet követelt, — különösen az elhaltak ingóságainak és ruháinak elégetése tárgyában, mely részben Károlyi S. is szigorú parancsot adott ki.

A ragályszülte rósz hangulatot különösen fo­kozták a hadi követelések és a földesúri zaklatások a magvaszakadtak javai irányában.

Az átutazó katonaság és lovai részére meleg szállás kellett s minthogy tüzelőfa nem volt a vá­rosban kapható, 30 házat és egyéb épületet, ezek közt a nagy téglavető ház tetejét, leromboltak. Snemcsak a beszállott katonákat s ezek lovait kellett élelmezni és ellátni (ily címen csak a széna-adag 20,000-re rúgott): hanem e célból a közeli s távoli helyekre különféle cikkeket (élelmiszerek, takarmány­félék, nád, szalma, fa stb.) is szállítani kellett. Ily célból előállítottak kétökrösszekeret 1252-őt, lovas­kocsit 2268-at, lovat előfogatra 2758-at, ökröt 1526-ot, összesen 4610 állomásra, 2305 mértföldnyi útra, 12816 frt fuvarköltség értékéig. Ezen kívül a remonda lovak vezetésére a lovasság mellé s levelek hordozására 1436 lovaslegényt és 1375 gyalo­gost állítottak elő. Szállításközben sok ló és kocsi odaveszett. A katonai hidak, veréséhez Algyőre, Bőidre és Kanizsára, az utak és töltések soron kivüli csinálására is roppant munkaerőt kellett szol­gáltatni. Minthogy előzetesen az árvíz a sártói, kendertói, kórógyi, kenyerei és böldi rétségeken átfutó töltéseket igen megrongálta, melyeken át történtek pedig a szállítások, ezek gátjaira 49 na­pon át 8756 kézimunkás, — venyige, karók, szalma és földszállításra pedig 2156 szekér rendeltetett.615 Ezeken kívül voltak a Károlyinak ajándékozott 20 katonaló, 20 pár ökör, a Spléni ezred itt szállásoló ezredesének 3 pár ökör, a Károlyi ezred tiszteinek és legénységének szívességből Ki­szolgáltatott étel-italfélék stb., úgyhogy a ragály évében az efféle ajándékok értéke 2258 frt 30 krra rúgott. A város erőkifejtését a hadvezetés kőiében is Kellően méltányolták, minek bizonysága az, hogy Neipperg cs. táborszernagy s temesvári katonai parancsnok külön oltalomlevelet állított ki a város részére s azt végezetre minden katonai szállásolástól, hadi követeléstől és kártételtől (1739. máj. 28.) biztosította.616 Szerencse, hogy a határban bő termés volt, úgyhogy ebből még az ínséggel meglátogatott máramarosiáknak is jutott, kiknek számára a lakosság többmint 200 köböl búzát ajándékozott s fuvarozott el Debrecenig — azalatt, míg a ragály itthon a háznépeket öldökölte.617

Mindezen terhek azonban nem rontották meg a közönség vagyoni állását, annyival kevésbé, mert azok nagyobb részét beszámították a városra kirótt 7888 frt katonai adóba. Sokkal érzékenyebben sújtotta a lakosságot a magvaszakadt családok va­gyonának elvétele.

79. sz. Neipperg tábornok névírása és pecsétje.618

Károlyi és itteni tisztjei nev. úgy rendelkeztek,hogy amint valamely családból a férfi örökös kihal, nem tekintve a végrendeletre, a hagyaték a földesúr számára Írassék össze s foglaltassák le, a lábas­jószágok pedig, melyek a hagyaték értékének fő­részét képezték, azonnal Mágocsra hajtassanak el, hol az uradalom csordái, ménesei és juhnyájai voltak.619 Az intézkedés, bár törvényes alapja volt s bár az özvegyet és leányokat illető negyedet Ká­rolyi is kiadatta a hagyatékból, nagy visszatet­szésre talált, mert ilyen eljárás eddig nálunk és a környékben ismeretlen volt. A bírák (1739. ápr. 28.) válaszul írják a grófnak, hogy »a szegény özve­gyeket és árvákat felhivatván, kötelességünk szerint velők communicaltuk« a földesúri parancsolatot. »Szegények mintegy megnémulván, nagy zokogá­sokkal és könyhullatásokkal mentek el efőlünk; ki apró s neveletlen árváit, ki megholt urának 25, 30 s több esztendők alatt együttlakásába' nagy nyughatatlansággal s véres verítékkel szerzett javacs-kait s azok mellett szenvedett sok nyomoruságit, — ki édes atyjárul, anyjárul és ősről reá maradott kicsiny jószágát,—jajszóval emlegette.« Esedeznek azért a bírák, törvénycikkekre is hivatkozva, hogy enyhítsen a rendelet szigorán, hagyja meg a haja­don és neveletlen lányoknak szülei s az özvegyek­nek közös kereseti részeit s ne vonja el ezektől a megélhetésre szükséges javakat.620 Az öreg gróf azon­ban nem engedett. Ötven magvaszakadt családnak 16132 frt 25 kr. értékű vagyonáról volt szó.621 Ekkor a város, mit eddig soha sem tett, a (1739. jún. 4.) vármegyéhez fordult oltalomért földesura ellenében s kérte »az árváktól elragadott« javak visszaadatását.622 A megye és a földesúr által kirendelt vegyes bi­zottság új összeírást készített s megállapíttattak a földesúr részei (összesen 10454 f. 36 k. érték), úgy­szintén az özvegyeket és árvákat illető negyedek (összesen 3330 frt 20 kr. érték), mely utóbbiak fejébe Rácz Demeter tiszttartó a házi eszkö­zöket, őszi és tavaszi vetéseket, harmadfű és tavalyi szarvasmarhákat, a lovakat és tavalyi bárányokat, süldőket, szalonnákat és a szőlőt a magok árában engedte át, a gróf pedig ezenfelül a szegény öreg asszonyokat, szabályszerű illetményökön felül, ki­sebb-nagyobb összegekkel meg is ajándékozta.

Ezzel szent lett ismét a béke — egy kis időre. A bírák és a gróf csakhamar kölcsönösen ismét ajándékozgatták egymást. A jó hangulatra szükség is volt, mert a taksa-szerződés lejáróban volt. A bírák pes­tisre, török háborúra, a beállott iszonyú kegyetlen tél kártételeire s az ezt követő tavaszi és nyári szokatlan nagy árvízre, mely a várost magát is el­vette, hivatkozva, egyre Írogatták a leveleket (1740.) a grófhoz, hogy engedjen haladékot a taksára, sőt jövőre szállítsa le a szegénység elviselhetetlen nagy adóját: a gróf pedig, ki jól ismerte a város anyagi erejét, csakhamar tudatta, hogy a taksát évi 5000 frt-ra akarja emelni! A lakosság »megbódult« e váratlan hírre, zugolódással tölte be a várost és fenyegető magatartást öltött.623 A bírák néhány hónapon keresztül sopánkodtak, alkudoztak és rimánkodtak levélben és megbízottak által a földesúr előtt, de ez összegből semmit sem tudtak lefaragni. Július 27-én és október 29-én Nagy­károlyban adta ki a földesúr az új intézményt. Oly ügyesen volt szövegezve, hogy abban mindkét fél megtalálta, amit leginkább kívánt. Károlyi meg­ígéri örökösei nevében is, hogy a lakosságot abban az állapotban tartja, amelyben régi földesurai tar­tották, nem örökös, hanem taksás jobbágyok gya­nánt : megkapják a korcsmai, mészárszéki s egyéb uradalmi haszonvételeket, valamint a pusztákat is, a magvaszakadtak örökségeiről lemond, ha azok öz­vegye vagy árvái még életben maradtak.624 Ráadásul még a görögöket és cigányokat is a város hatósága alá bocsátja s az eddigi robotos szekerek és bére­sek tartásától is felmentette a várost.625

80. sz. Gróf Károlyi Ferenc (1705—1758). A Károlyi nemz. bp. levéltárának dúca szerint.

Ez viszont, tekintettel arra, hogy Károlyi újabban egy egész lovasezred kiállítására vállalkozott(1740. nov.—dec.) , a kitörőfélen levő osztrák örökösödési háborúra 20 katonalovat és 26 szép ökröt küldött ajándékba annak: bár nem mulasztotta el felemlí­teni, hogy a taksa-levél a népet nem nyugtatta meg s nem fogyott ki a panaszból a lakosság el­szegényedése felett steft.626

Ez volt az utolsó egyezség, melyet Károlyi Sándor a várossal kötött. Az egykori kuruc vezér megöregedett és csongrádi uradalmát s ezzel együtt városunkat is fiának, Ferencnek adta át, ki ez időben már tábornoki rangot viselt a császári had­seregben. A város tehát »további megmaradására« nézve vele lépett alkudozásba, ami azonban hosszabb időt vett igénybe, mert mindkét félnek sok ügye s baja volt. A várost és szőlőit az árvíz e télen nagy részben elborította s ezzel (1741. ápr. 7.) sokakat nyomorra juttatott,627 a lakosság az itt időző Károlyi-ezred katonáival huzamos időn át vere­kedéseket és háborúságokat folytatott,628 a bírákat a ref. torony restauráltatása s a templom keríté­sének építtetése, melyben az ismét beállott háborús időkre való tekintettel a lakosság számára némi­nemű erődítményt akartak állíttatni, igen lekötötte : másfelől földesuraink a pozsonyi országgyűlésen lévén, a királynő és az ország bajaival voltak na­gyon elfoglalva. Végre augusztus 1-én kiadták az új taksa-levelet. A város kívánsága szerint történt, hogy ez tüzetesen elsorolja a pusztákat s minden földesúri jövedelmeket, melyek haszonélvezése a városnak újabb 10 évre, évi 5500 rfrt-ért átenged­tetik. Mártély, Körtvélyes, Solt, Rctko-páncs, Gorsa, Batida, Sz.király, Férged, Sz.erzsébet, Csomorkány, SzőllŐs, Sám­son, Fecskés, Tót kutas, Peres- vagy Veres­kutas, Újváros, Rárós és Mágocs puszták, a ser, bor és pálinka korcsmák s a mészárszékek világosan megneveztettek. A pallos-jog a földesurat illeti. A város tartozik ennek még évenként 100 »szekér boglya« szénát, vagy e helyett 100 frt-ot adni, valamint a magvaszakadtak hagyatékát is törvény értelmében kiszolgáltatni. A szövegben nem volt annyi fentarfás, mint az előző éviben a földesúr részére, csak a pusztáknál volt megjegyezve, hogy azoknak egy része ezentúl is a földesúré marad, ami csakhamar kétségre és követelődzésekre szol­gáltatott alkalmat.629 Mindennél nagyobb baj volt azonban a taksa emelése. A város, mely csak imént vállalta el az 5000 frt-ot, tekintve, hogy a busás ajándékokat időközben is küldözte, nem volt hajlandó annál többre kötelezni magát, azért sem, mert két évi taksáját már előre lefizette. Okt-ben tehát megszakítván a hozzá leküldött Eötvös Miklós meghatalmazottal a tárgyalásokat, követeket küldött mindkét grófhoz,630 hogy őket engedékeny­ségre bírják, ami azonban nem sikerült: másfelől annak sincs semmi nyoma, hogy a lakosság a szó­ban forgó taksa-levelet elfogadta volna.

Eközben a külországi háború, melyet Magyar-hon mindazon európai hatalmak ellen folytatott, melyek ifjú királynője birodalmát és trónját meg­támadták, mind szélesebb hullámokat vetett. Az ország hadi készülődésektől visszhangzott. A Ká­rolyi-ezred hadfogadó helyévé városunkat tették. Ez, bár földesúrához a huszárok lovainak és ezek szerelvényeinek kiállításában illő segítséggel volt,631 megemlékezvén a katonákkal való villongásokra s tartván a pestistől is, ismételten kérte, hogy a had­fogadást másuvá tegyék, mely kérelemnek azonban helyet nem adtak, annyival kevésbé, mert a villon­gások perében a törvényszék ellenünk marasztaló végzést hozott s mert Pálfy nádor is városunkat tartotta arra legalkalmasabbnak, mint ahová a fő-hadi hatóságok rendeletéből a katonákat és lovakat különben is gyűjteni kell.632 Meglehet, eközben (1743.) arra is gondoltak, hogy a város lakossága harcias képességének nem rég újabb bizonyítékát is adta a cibakházi katonai lázadás elfojtása alkalmával. A b. Haller-zászlóaljból ugyanis 500 ka­tona kevéssel ezelőtt fellázadt tisztjei ellen, mi­közben ezek közül hármat leölt, a környéket pedig ki­hágásaival nyugtalanította. A kormány közeli rendes katonaság Hiányában a környékbeli vármegyéket szólította fel a zavargók megfékezésére. AnaYásy Zsigmond, megyénk alispánja, fejtett ki e részben legnagyobb buzgalmat, mint akit erre a szegedi várparancsnok is egyenesen felhívott s néhányad-magával a lázongás helyszínére vezetett. Szent­andrásnál érték utói a fékevesztett csapatot s Andrásy a megyei biztost, Kamocsay Imrét, és Szécsey János vásárhely városi jegyzőt küldte előre, hogy a csapat megmaradt tiszteivel a dolgok állása és a teendők felől bizalmasan éi fékezzenek, kik is pár tiszt kíséretében azzal tértek vissza, hogy a legénység szép szónak nem enged s csakis erőszakkal lehet célt érni. Az alispán tehát még azon éjjel visszatért megyéjébe s Csongrádról ren­deletet küldött a községi bíráknak, hogy másnap délig, fejvesztés terhe alatt, minél több fegyveres lovas embert vezessenek Szentesre, egyszer­smind a szomszéd vármegyéket is felhívta, hogy aug. 5-re a Körös partjára küldjék segédcsapa­taikat. Ennek következtében Szentesen másnap 400 fegyveres ember gyűlt össze, kik közt legszámosabbak és leggyorsabbak a vásárhelyiek voltak. Estére Kunszentmártonon volt a csapat, mely­hez a szomszéd megyék 180 főnyi embere is csat­lakozott. A lázadók ekkor már .Cibakházán szál­lásoltak. Andrásy tehát az itteni plébános közvetí­tésével izent be a tiszteknek, hogy eljött a cse­lekvés ideje s ő éjfél után be fog nyomulni a faluba. A megyei felkelők tehát a kitűzött időben, éjjeli 1 órakor, megrohanták az alvásba merült katonákat s rajtok három órai nehéz küzdelem után, miközben három katona meghalt, a felkelők közül pedig 60-an megsebesültek, erőt vettek, őket le­fegyverezték s a főbb izgatók megkötöztetése után Szolnokra fogságba hurcolták. (1742. aug. 5.) Andrásy és a többi elöljárók királyi kitüntetés-ben (arany érmek) részesültek, melyből a vásár­helyi lovaslegényeknek is jutott 50 drb arany készpénzben, sőt a vármegye fölterjesztésére a »szegény nép« vitézségét is külön 100 frt jutalom-dijjal ismerték el.633

Ezután a kedvetlen dolgok egész sorozata kö­vetkezett a városra. Károlyi Sándor, lakossá­gunknak minden körülmények közt atyai jóltevője s hatalmas pártfogója, ki az, igény telén bírákkal, eleitől végig patriarkális jó viszonyt tartott fenn, 74-ik évében Erdődön meghalt, (1743. szept. 8.) épen amikor a város legféltékenyebben őrzött kincse, templom és vallásszabadsága ellen újabb támadás intéztetett.

Mig ugyanis a nemzet fiai idegen harcmezőkön osztották verőket a királynőért, ennek nevében itthon a főpapság s az ezzel magát mindig azonositó helytartótanács országszerte ismét minden követ megmozgatott a protestánsok elnyomása és üldö­zése végett. A város, mely ezidőben közvetlen kormányzója és fentartója volt az itten századokon át egyedül fenálló ref. egyháznak, aggodalmasan értesült a dolgok állása felől s minthogy a templom biztosítása érdekében kiadott régi szabagságlevelei Gyürky Ábrahámnál maradtak, a tiszántúli püspököt kérte fel azok visszaszerzésére.634 Szőnyi Benjá­mint, a fiatalabbik lelkészt pedig még maga Károlyi'Sándor látta el utasításokkal, ajándékokkal és folyamodványokkal, hogy Bécsben az udvartól a város vallásszabadsága érdekében újabb oklevelet eszközöljön ki, mely szándékában azonban semmire sem boldogult, mért a ref. egyházak bécsi ágense afelől értesítette, hogy az öreg gróf beavatkozása inkább ártalmára leend neki és az ügynek is, mint­sem hasznára.635 Ezalatt a helybeli plébános püs­pökét ismételten figyelmeztette arra az erős és vi­rágzó egyházi és iskolai szervezetre, melyben itt a reformátusok élnek, szembeállítva ezzel a hely­beli katholikusok szegény és ügyefogyott állapotát.636 Gr. Althan Károly-Mihály vácf püspök tehát, amit eddig 10 évi főpásztorkodása alatt nem tett, hiva­talos körútra indult, városunkban egyházlátogatás végett személyesen megjelent, itt mindent (1744.) szemügyre vett, a ref. lelkészeket is kikérdezte.637 nemsokára pedig tiltakozást nyújtott be az ellen. hogy a vármegye a nem-katholikusoknak templom-épitési engedélyt adott.638

Érzékenyen sújtották lakosságunkat az oros­házi és kómlósi telepítések is. Enagy és gaz­dag határokat ugyanis, mint ezt fentebb láttuk, több mint 100 év óta városunk haszonbérelte s leginkább feles számú jószágai egy részének legel­tetésére forditotta. B. Harruckern Ferenc és Dőry Ignác földesurak azonban most Oros­házát megtelepítették, minek következtében a mieink szokott haszonvételeiktől elestek (1743—4.) (Komlóst is megülték 1747-ben), amit természe­tesen igen kedvetlenül fogadtak s bosszúságukat az új telepesekkel is sokáig éreztették, ezek földeit itt-ott elfoglalták steff.,639 amit aztán az új telepesek sem hagytak megtorlás nélkül. A kölcsönös túl­kapások azonban abból is eredtek, hogy a határok és megyék sok helyt nem voltak biztosak, mi miatt néhol, mint Makó felé, a földeket a szom­széd városbeliek közösen használták, ami termé­szetesen nem ment mindig simán. É bajok meg-orvoslása sok nehézséggel járt, mert ezen vonalokon nagyobb területek hovatartozása és tulajdonjoga vált" kérdésessé, nemcsak Orosháza, hanem egyéb szomszédos községek és puszták irányában is. Kelle­metlenek voltak az ilyen ügyek földesurainkra nézve is, mert perbe keverte őket a szomszéd földesurakkal, minek következtében a vitás terü­leteken költséges törvénykezés útján határjárásokat s tanuzásokat kellett tartani s ezek alapján a ki­igazításokat felsőbb bíróságok Ítéletében kimondatni. Károlyi Ferenc, hogy a határok rendezet­lenségéből eredő további bajoknak elejét vegye, egymásután indította meg e törvényes eljárásokat s 1745. és 47. években Vásárhely, Mágocs, Derekegy háza, Újváros, Vereskutas, Fecske s, Szőllős határait állapíttatta meg, Szentes, Donát, Fábián, Királyság, Szenttornya puszták és Orosháza felé ;640 később rendezték tör­vényesen a modenihercegésb. Ha rruckern birtokai határainak kitűzésekor Földvár (1751.) mesgyéit.641 Ellenben barátságosan egyezett meg Ká­rolyi Ferenc a csanádi püspökkel a réti határra nézve,642 míg ugyanazon időtájon igen kellemetlen pörbe keveredett Tótkutas, Nagyhajlás és Szollős határai miatt643 a komlósi földesurakkal(1753.) , Rudnyánszkyval és a Száraz örö­kösökkel. Eleintén a nagyobb sérelmeket a vásárhelyiek szenvedték a komlósiak részéről, de később megfordítva történt a dolog.644 Egy tanulság világosan kitűnik a tárgyalásokból s ez az, hogy a községi elöljáróságok s az uradalmi tisztek, kik­nek kötelességükben állott a határokat jó karban tartani és ellenőrizni, egyaránt hanyagul teljesitették ebbeli tisztöket, amint ez az évről-évre megújuló tisztviselőknél s a laza felügyeletnél fogva egészen természetes volt.

Sokkal nagyobb érdekeltséget költött a bíráknál és a lakosságnál az ez időben felmerült belső há­borgás, mely a köznyugalmat itt 8 éven keresztül zavarta. Ns. Törő k Mihály főbíró ugyanis régóta haragban és perben állott Czeglédi István öreg gazdával, amiatt, hogy ez amannak egyik roko­nával a maga javára »vértagadó« végrendeletet tétetett, minek következtében Török magát a várt örökségtől elütve érezte.645 Miután a felek egymást kölcsönösen »hamis«-nak és » csalárdnak « nyilvá-nitgatták, a már említett Szecsey János, ki ekkor városi esküdt volt, bor között, városházi ebéd alkalmával Törököt »hamislelkü bírónak« mondta, miért is Török Szecseyt a városi cselédekkel kihúzatta s a hely színéről elkísértette. Czeglédi és párthívei ekkor egyik esküdt boros kamarájában »zuggyülést« tartottak, melyben becsmérlő (1744. nov.) nyilatkozatok közt elhatározták, hogy Törököt hivatalából letétetik, azon az okon, mert ő »hamislelkü bíró«, a »szegény nép nyomorgató] a « steff. Czeglédi az öreg Füredi M. lelkészt is megnyerte pártjának, úgyhogy ez Törököt a szó­székből kiprédikálta és »befeketitette«. Ez alka­lommal maga Czeglédi is a népet a templom kerí­tésében megállítván, arra biztatta, hogy a bírót hivatalából űzze el, minek következtében az Bene István és Becsei Gergely vezetésűk mellett a a városházára csődült, Törököt a bíróságtól tényleg megfosztotta, helyére Benét ültette, a jelenlevő szolgabírót pedig szóhoz jutni sem engedte.646 Az ügy ezután a felsőbb fórumok elé került. Az ura­dalmi tisztek véleménye és pártfogása megoszlott a versengő felek közt. Nagy János inspector Szegváron és a helyére következett Szaplonczai Illés Czeg lédi pártján voltak ; Rácz Demeter jószágigazgató pedig Törököt védte.647 Vele tartott eleintén maga Károlyi Ferenc is, de később, bár Török az ő szolgáíalába állott, mégis állást változtatott s különösen Füredi lelkészt vette oltal­mába. Az uriszék Czcglédit két ízben is el­marasztalta. A vármegye nem akart az ügyben ítélkezni, úgyhogy végre Békés vár megye tör­vényszékét delegálták a per ellátására, mely Czeg-lédit és társait elmarasztalta, Fü (1749. május) redit pedig arra utasítatta, hogy Török elleni vádjait a szószékből vonja vissza.648 Török azonban még ezután sem nyugodott meg. Tovább is lázított a bírák ellen, úgyhogy ezek a földesurat kérték az izgága ember megzabolázására s arra, hogy ezután ne engedje, hogy szabados ember telepedjék le a városba, mely kérelemnek teljesítését Károlyi készségesen megígérte, már csak annálfogva is, mert ekkortájon jött létre az új szerződés a tak­sára, egészen az ő kívánsága szerint.

Az a bizonytalanság ugyanis, melyben a tíz évre szóló 1741-diki taksa-szerződést a város hagyta, nem volt sokáig fentartható.649 Néhány évig fizette a város az abban megirt 5500 frt-ot: de ezalatt a lakosságot midinkább elfogta az aggodalom, hogy örökös jobággyá teszik s e miatt valami kósza hírnek felülve' nyilvános zavargásban (1746. jan.) is tört ki az elöljáróság ellen, melyet a vármegyének kellett lecsendesítenie:650 másfelől pedig Károlyi F. afelől győződött meg, hogy őt az idő­közben meggyarapodott város után jóval nagyobb haszonvétel illeti meg, mint amennyit tőle korábban kivánt. Sok hiábavaló. alkudozás után (miközben a bírák a lakosság szegénységére, a gróf pedig ennek elkényeztetett és könnyű élethez szokott állapotára hivatkoztak s utóbbik kiemelte, hogy az egyezség létre nem jöhetése esetén »magatokra vessetek s minden következendő kedvetlenségteket, úgymint önön akaratotoknak erőszakos rajzatját, békével tűrjétek és viselj étek«), végre a város ajánlata sze­rint651 nagynehezen létrejött a 9 évre (1748. márc. 10.) terjedő egyezség. Eszerint Károlyi a maga földesúri haszonvételeit átadja a városnak 82 ezer írt­ban, melyből a város 42 ezret már előre lefizetett, 40 ezret pedig 1750. nov. 1-ig fog megadni, az 1741-iki földesúri intézmény értelmében, azon külömbséggel mégis, hogy a polgári ügyeket a város intézi, melyek azonban az uriszékhez felebbez-hetők; a 12 frt-os bírságok is a várost illessék, de a tömlöcöt is az tartja fenn, az eddigi 100 boglya széna helyett 300-at ad a város és 100 fejős juhot, a lakosság a szénagyüjtésen kívül nem robotol, nem adózó nemesek a városban le nem teleped­hetnek.652

A bírák a megnövekedett tartozásokat jobbára kölcsönpénzből és gazdasági állatokkal rótták le, de nem voltak pontos fizetők s a földesúr szor­galmazására sokszor volt szükség. A felszaporodott kiadások mellett azonban módját ejtették annak is, hogy a templomot cintériumokkal és karzatokkal lássak el, profeszori lakást építtessenek, az Ujutcán is iskolákat állítsanak, az iskolamesterek fizetését szabályozzák, ami a földesurat s ennek ittíakó meghatalmazottját arra indította, hogy felszólítsa őket a kath. templom megépítésére s a plébános fizetésének elvállalására is, mely előbbiről azonban egyelőre hallani sem akartak.

A helytartótanács eközben mindegyre kül­dözte le a vármegyéhez a protestánsokat szoron­gató és sujtoló rendeleteit, melyek azonban a bí­ráknak — úgy látszik — nem sok aggodalomra adtak okot, sőt odáig mentek, hogy egy itteni ki­végzés alkalmával a ref. rabot áttériteni akaró ba­rátot a rendeletekkel össze nem férő módon el­utasították, minek következtében a kivégzésre egybesereglett közönség fenyegetőleg lépett fel a barát ellen s ennek személyes biztonsága, sőt élete is veszélyben forgott. A kath. esperes és püspök természetesen nem késtek ismét panaszos feljelen­téseket tenni, melyeknek igen súlyos következmé­nyeit csakis Károlyi Ferenc pártfogó közbelépése hárította el a városról. A bírák ez alka (1752. szept.) lommal a legrosszabbtól tartva, megkérték őt, hogy kegyúri jogánál fogva külön szabadalomlevelet is adjon ki afelől, hogy itt a helvét vallásúak tem­plomot, prédikátorokat és iskolákat tarthatnak s vallásukat szabadon gyakorolhatják. Ecélból Na gy-kár olyba utaztak, mely alkalommal jónak látták »önként« olyan összeget ajánlani fel a grófnak, melyből egy szilárd kath. templomot lehet építeni.653 Előttök lebegett ijesztő példa gyanánt a gyeviek példája, kiket ref. vallásukért ép' ez időtájon üldöztek ki ősi falujokból.

Algyő ezidőben gr. Erdődy György országbíró tulajdona volt, ki egyéb, e tájon levő birtokain sem adott helyet a reformátusoknak. A falu a Tisza kiöntései, hozzáférhetetlen mocsarak és rétségek közt feküdt, közvetlen a vásárhelyi rét szélében, mely az elmúlt háborús idők viszon­tagságai közt nem egyszer szolgáltatott menedéket bujdosó elődeinknek is, úgyhogy népességét is valamikor innét nyerte. Gr. Erdődy azonban mostoha apja volt itteni jobbágyainak. Sok szol­gáltatást kivánt tőlük és kevés, vizjárta, földet adott nekik, úgyhogy azok alig élhettek.654 Helyzetűket még rosszabbá tette az uradalmi tiszt, Bezur Fe­renc, embertelensége, aki a panaszkodókat azzal szokta magától elutasítani, hogy »aki nem akar itt lakni, elmehet, föl is az út, alá is«.655 Legnagyobb szálka volt szemében a református egyház, mely­nek templomát bezáratta, lelkészét, Berhidai Já­nost656, és iskolatanitóját, Nyíregyházi Bálintot, úgyszintén a falu bíráját is fizetésöktől s pecsét­jüktől megfosztotta s a jobbmódú lakosokkal együtt a községből kiüldözte, sőt nemsokára a méltatlan­kodó jobbágyságot is tűzhelyének elhagyására szo­rította, még pedig akképen. hogy őket lakásaikból kiverette s házaikba nyomban katholikusokat telepített, kiknek használatára a korábbi lakosok min­den melléképületeket is átadni kényszerültek. A földönfutóvá vált lakosság, összesen 36 család, ekkor ingóságait összeszedve, lápókra (1751. máj. 30.) szállott s Vásárhelyre evezett át. Epén pünkösd ünnepe volt. A szegény bujdosók ünnepi zsoltárokat énekelve érkeztek meg a Hód tava partjához, hol az itteni lakosság vendégszeretettel fogadta őket,657 a bírák egyes házakhoz elosztva, beszállásolták a jövevényeket, Károlyi pedig meg­engedte, hogy szántóföldet, kaszálót és házhelyeket kapjanak. A vármegye, melyhez az elűzöttek pa­nasszal mentek, összeíratta elhagyott és elragado­zott ingatlanaikat,658 de elégtételt a hatalmas főúr ellenében nem adhatott A károsultak ezt magát is felkeresték kérvényekkel, hogy elhagyott javaik s szőlőik árát téríttesse meg s »alyáik saját költsé­geken szerzett harangjukat« adassa vissza:659 de az országbíró, az országos legfőbb törvényszék elnöke, nem volt hajlandó sem igazságszolgáltatásra, sem könyörületre, amint már korábban is elzárkózott a panaszkodók elől s őket a szívtelen Bezurhoz utasította. Bosszúságukban elhagyott templomuk kerítését, tetejét és szentélyét, melybe már a sze­gedi barát járt ki misézni, lerombolták s illetőleg elhordták, minek következtében annak sokáig csak kopasz falai látszottak.660


Lábjegyzetek

  1. A bírák levele 1737. mára 11-ről a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  2. Marczibányi L. kúriai jegyző jelentése a határjárásról, Orsz. lf. Inquisitiones per jnratos notarios tab. regiae, Fasc. 17, nro 1510. Uranovics kúriai jegyzőé a gr. Karolyi nemz. bp. ltr, 96. f., 14. sz.
  3. A bírák levele a grófhoz 1738. jan. 3-ról a gr. Károlyi n. bp. ltrában.
  4. Az erről szóló királyi hirdetmény a város ltrában, Rvi. 2. cs. 37. sz. Századod, 1892., 826."
  5. Csongrádm. jk. 1738., 14. sz., márc. 4-ről.
  6. Htlanácsi rendelet Horsodm. ltrában,
  7. A rendelet Borsodm. ltrában. Polit. matériáé, XV. fasc. I. frust. 6.
  8. Reizner, Szeged tört., III., 173.
  9. A httanácsi rendeletek Borsodm. ltrában. Polit. acl. mai. XII. fasc. III., frust. 315—216.
  10. Zsilinszky, Békésvm. évk., X., 43—46.
  11. A bírák 1738. okt. 11-iki levele Károlyi S.-hoz a gr. Károlyi nemz. bp. lírában.
  12. K. F. levele a bírákhoz, városi lt. Rvi. 2. cs. 36. sz.
  13. A htt. körrendelet Borsodm. ltrában, Polit. act. mat. V., fasc. II., frust. 118.
  14. Htt. rendelet Csongrádm.-hez okt. 17-ről. Csongrád megye jk.-ben 1738. prot. 3.
  15. Htt. rend. okt. 24-ről Szeged város ltrában, lad. B. fasc. 7., nro 718.
  16. Htt. rend. nov. 8-ról Csongr.m. ltrában. (Egy hó múlva a »helvét praedikánsokat« azért fenyegeti meg, hogy a népet sectákra ne csábítgassák, u. o.)
  17. K. S. levele a város ltrában, Rvi. 2. cs. 35. sz.
  18. Conscriptio damnorum . . . oppidi Vásárhelyiensis ect. cimü munka után, a város ltrában, Rvi. 2. cs. 26. sz.
  19. Conscriptio damnorum, gratutiorum el aliarum oppidi hujusce Vásárhelyiensis expensarum. Város ltra, Rvi. 2. cs. 26. sz.
  20. Neipperg levele a város ltrában, Rvi. 2. cs. 38. sz
  21. Szőnyi 6. latin versezete a Pető zendüléséről 46. v. (aljegyzet).
  22. Városi ltrból.
  23. Károlvi S. levelei 1739. febr. 8-ról, Városi ltr, Rvi, 1. cs. 72. sz.", 2. cs. 39, 40. sz,
  24. A bírák levele a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  25. Hivatalos összeírás és becsű, városi lt. Rvi. 2. cs. 41. szám.
  26. Csongrádm. lt. VII. cs. 9. sz.
  27. Károlyi és a bírák levelei, városi lt. Rvi. 1. cs. 97. szára.
  28. Károlyi intézménye a város ltrában, Rvi. 1. cs. 93. és 95. sz. Csongrádm. és a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  29. Károlyi levele 1740. okt. 29-ről a város jtrában, Rvi, 1. cs, 163. sz.
  30. A bírák levelei nov. 14. és dec. 20-ról és febr. 16-ról a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  31. Városi tanács jk. II. 12—15. 11.
  32. ü. o. II. 29—32. és Rvi. 2. cs. 43. sz.
  33. A taksa-levél a város ltrában, Rvi. 2 a. cs., 55. sz.
  34. A lakosság nyilatkozata 1741. október 17-ről, városi lt. Rvi. 1. cs., 98. sz.
  35. Abírák levele 1742. jan, 24-ről városi tjk. II. 33—34. II.
  36. Csongrádm. lt. 1743. prot. 6. sz. és IX. b. cs. 21. sz.
  37. Csongrád megye hivatalos felterjesztése az eseményről a kir. kancelláriához 1743. aug. 23-ról s egyéb ide vonat­kozó hivatalos iratok Palugvaynál, M.orsz. leguj. leir. 1854., IV., 393—6. Szőnyi B., Pető zendülése 43., 44. versek, a város főlség-kérvénye 1754-ből a ref. egyház jzkvében.
  38. A bírák levele 1743. febr. 4-ről a városi llrban, Rvi. 5. cs. 2. sz. és A 3. sorsz. 17.
  39. Szőnyi B. feljegyzése a ref. egyház jkvében, I., 8—9. V. ö. Marsovszky tiszttartó levelével, melyet 1743. július 27-ről a bírákhoz a templom-ügyben ír, városi levéltár, Rvi. 5. cs. 3. sz.
  40. Szabó László e. látogatási jelentése 1714-ből a vácipüsp. levéltárban.
  41. Szőnyi B., i. h. 103, 104.
  42. A váci klérus tiltakozása 1745. aug. 23-ról, Csongrádul, ltrban, X. cs., 14. sz.
  43. B. Harucker npanaszlevele a vásárhelyiek ellen 1746. jan. 6-ról Csongrádra. ltrában, 1746., prot. 9. V. ö. Veres J., Orosháza tört., 21, 22. Karácsonyi, Békésvra. tört., L, 248. Haan, Békésvm. hajd., I., 259, 260.
  44. A határjárás és tanúkihallgatási jkvek Palugyay Ign. kir. it. táblai jegyző állal föl véve 1745. ápr. 14-ről a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában* 35. f. 105. sz. Barátságos egyezség ábékésmegyei szolgabíró előtt 1747. nov. 10-rőt u. o., 35. f. 11). sz. Tanúkihallgatási jkv a Kecskés és Ko ni lós közli határra nézve 1748. május 23-ról, városi 11. Rvi. 2. cs., 60. sz.
  45. A ha Iái járás iratai az Orsz. ltrhan.
  46. Gr. Károlyi F. levele a bírákhoz 1752. ápr. 4-ről a város llrban, Rvi. 2. cs., 67. sz.
  47. A periratok, Károlyi F. és a városi bírák levelei és a meg3rei vizsg. jkvek stb. ez évről u. o. 2. cs., 70—77. sz. Nyilvántartása a halár kétesebb részeinek, Tjk. II., 85, 86". (1746-ból).
  48. Csongrádm. jk. 1753. proth. 6. és 10.
  49. Vár. tan. jk. II., 101—104.
  50. Török Mik. keresetlevele a város ltrában, Rvi. 2. cs., 63. sz. V. ö. Tjk. II., 83, 84.
  51. Ennek feddő levele a tanácshoz és Füredihez, városi lt. Rvi. 2. cs., 49, 62. sz.
  52. Az itélet u. o. 62. sz.
  53. U. o. 61. sz.
  54. Csongrádra, lt. 1746., 3. cs.
  55. L. e. városi lt. Rvi. 1. cs., 100. és 158. sz.
  56. Az eredeti egyezség a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában,
  57. Az eredeti szab. levél a helybeli ref. egyház ltrában.
  58. A gyeviek úrbéri tartozásainak jegyzéke 1748. máj. 30-ról Csongrádra, lírában.
  59. A gyeviek emlékirata pusztulásukról a Tiszántúli ref. egyh.ker. ltrában.
  60. Fizetéslevele megvan a békésbánáti ref. egyh.megye legrégibb jkvében.
  61. Szőnyi 13. a hmvásárhelyi ref. egyház legrégibb jkvében.
  62. Az összeírás a város Itrában, Rvi. A 3. cs., 17. sz.
  63. Az eredeti kérvény a gr. Károlyi nemz. bp. Itrában. Másolata a városi llrban, Rvi. 5. cs., 27. sz.
  64. Csongr.m. lt. 1753., proth. 5. A megyebeli kath. plébánosok fizetésének steff, összeírása u, o.

 

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet