Előző fejezet Következő fejezet

I. ÁLTALÁN0S KÜLTÖRTÉNET

15.

A túri egyházi botrány. Törő gondnok és Pető Ferenc szövetkeznek. Utóbbik Törökországban konspirál és itt­hon összeesküvőket toborz. Rákóczy, Bercsényi és a kurucság emlékei. Országos elégületlenség. Bujdosó és Jenéi izgatásai. Halász Zsigmond és Vértesi szentandrási birő. Törő és Pető fegyverfogásra megegyeznek. Ha­lasról az összeesküvést felfedezik. Ennek terve. Petőt az indulás percében elhagyja bátorsága. A felkelők Túrra vonulnak Körösi és Becsei vezérlete alatt. Utóbbit azonnal elfogják. — Törő visszahúzódik. Jenéi menekül. A fel­kelők Túrkevén elfogatnak s Szolnokra és Vásárhelyre kisér­tetnek. Az udvari kamara első értesülései. A csongrádi és hevesi alispánok, Károlyi Ferenc és Barkóczi püspök jelen­tései. A szolnoki sókamara és Szeged város tudósításai. — Az udvari kamara katonai erőt küld ki. A királynő külön törvényszéket rendel. A foglyok Budára vitetnek s velők együtt a bírák is. Károlyi is kompromittálva volt. Buzgőlkodása Halász és Vértesi nyomozásában. A debre­ceni álhírek. Batthyány nádor józan felfogása. Szap-lonczai és a vásárhelyi lelkészek is gyanú alatt. A foglyok vallomásai. újabb elfogatások. Szőnyi lelkész verses munkája a város mentségére. Az udvar az értelmi fő-szerző után nyomoztat. Kath. propaganda a foglyok kö­zött. Báthori főbíró hitehagyása. Az ítélet és a végre­hajtás. A királynő annak a városra vonatkozó részét enyhíti. Kaszárnya építést rónak rá. Jutalmazások. A lakosság fél a kaszárnyaépitéstől. Szaplonczai, Szőnyi és a vármegye közreműködése a város felmentése érdekében. Küldöttség a királynőhöz. A kancellár Károlyi közben­járását ajánlja. A várost megakarják fizettetni. Károlyi elszánja magát a közbenjárásra. Tanácsokat ád s lépé­seket tesz a megyénél, nádornál stb. A helytartótanács és a királynő nem engednek s a makacs város ellen vizsgálatot rendelnek. Szabadulás a büntetéstől. 1753—1756.

Ezalatt a hozzánk közeleső, másik nagy kálvi­nista városban, Túron, melynek híres vásáraira a mieink is eljártak, még szokatlanabb és rémitő botrány esett. Polgári Mihály lelkész ugyanis a szószékből a fölséges királynő ellen prédi­kált, elfogatása után pedig börtönéből meg­szökött, minek következtében a megszökést elő­segítő túri elöljáróságot elzárták s kínvallatásnak vetették alá. Másik évben a túriak szilárd, nagy templomát a klérus az ekkortájon odatelepitett cse­kély számú katholikusság részére akarta elfoglalni, amit azonban Törő Pál egyházi gondnok bátor fellépése megakadályozott.661 Áfiatal, képzett és gazdag kurátor ezzel meg nem elégedve, össze­köttetésbe lépett Pető Ferenc vásárhelyi fiatal jobbágy gazdával, ki aztán 5—6 itteni társával (1750—1.) egyetértve, 1750—51-ben sertéskupeckedés cime alatt Törökországba utazott s az ottani buj­dosó magyarokkal és a belgrádi pajával fölkelés rendezése felől érintkezett, kik erre nézve fegyve­reket is adtak.662 A dolog híre Túrra is eljutott, itthon pedig egészen nyilvánossá lett, minek követ­keztében Petőt a vásárhelyi bírák kérdőre is vonták, de mivel útlevéllel igazolta magát, érint­kezéseit pedig eltagadta, azon módon szabadon is bocsátották.663

A telet ezután Pető és társai, névszerint (1752—3.) Becsei Mihály, Körösi Péter, Szabó Péter, Sánta Juhász Mihály, Kis László és Olasz Mihály, párthívek toborzására hasz­nálták fel, ami leginkább korcsmákban történt, s az ügyfelekkel hol a csárda pincéjében, hol a Pető istállójában (mely most az Oldalkosár és Lehel-utcák déli sarkán lévő Vekerdi-ház telké­nek felel meg664, éjjeli összejöveteleket tartottak. Ez alkalommal megesküdtek, hogy »hitökért, igaz vallásukért és az anyaszentegy­házért egy csepp verőkig fognak har­colni.665 Az összeesküvők mindnyájan közrendű (1753.) jobbágyok voltak, felerészben kevésbé mó­dos gazdák, másrészben zsellérek és teljesen va­gyontalan szolgák és szegény legények, jórészök még szülei gyámság alatt álló, kiket a csatlako­zásra Rákóczy és Bercsényi neveivel s a »kurucsággal« csalogattak. Ennek emlékei és vá­gyai a nép lelkében még éltek, habár magok a szabadsághősök már rég' sírjaikban porladoztak. Rákóczy József is, ldről a Péró lázadásában emlékeztünk, még ennek évében meghalt, csak a fejedelem ifjabbik fia, György volt még életben Franciaországban. Egyébként a lakosság az ország egész területén a beszállásolt német katonaság iránt, a sűrű kihágások miatt, melyekből nem ritkán véres verekedések is származtak, ép' oly idegenke­dést és ellenszenvet táplált, mint a kormánynak a protestánsokat folytonosan zaklató rendeletei iránt, melyeket a vármegye urai a végrehajtás alkal­mával olykor még szigorúbbakká tettek.

Amint az idő kitavaszodott, Bujdosó (más­kép' Nagy) György katonaviselt túri ember és Jenéi István ottani tógátus diák levelet íro­gattak Petőékhez, arra ösztönözve őket, hogy induljanak fel a kurucságra, a lengyel határ felé, ahol sok kuruccal és porosszal együtt Halász Zsigmond várja őket, míg Bercsényi és Rákóczy Erdély felé a Vaskapunál vár reájok. Jenéi csakhamar személyesen is megjelent nálunk, élőszóval is erősítgeté a híreket, melyekhez még az is tartozott, hogy Vértesi is, az egykori szent­andrási bíró, Rákóczyékkal benn van az országban (aki egy év előtt Vásárhelyen is megfordult s fegyverfogásra buzdította a népet),666 s hogy Túr városa már egészen felült.667 Jenéi még engedélyt is kért Füredi lelkésztől, hogy vasárnap a templomban prédikálhasson, melyet azonban ismeretlen létére nem kapott meg.668 Pető ily körülmények közt, hogy a dolgok felől jobban tájékozódhassék, Túrra utazott el, itt a tekinté­lyes kurátorral sok betyár társaságában összejött s tőle megértette, hogy Bujdosóék csakugyan az ő akaratából írogattak hozzá, s hogy ott rajta kívül többen is vannak számottevő férfiak, kik a német ellen készek fegyvert fogni, úgymint Ká­das Pál, Heves megye hadnagya, Kocsis Mózes, a ref. kántor fia, stb. Pető viszont ugyan­ekkor biztatta Tör őt, hogy Vásárhelyről 100, vagy több fegyveres is kikerül. Ez alkalommal azonban Törőni aga kérte Petőt, hogy mielőbb hagyja el Túrt, mert a zendülés idő előtt kitörhetik.

Ez óvatosság annál inkább helyén volt, mert a vásárhelyiek vigyázatlansága miatt már eddig is kicsinybe múlt, hogy az egész összeesküvés ki nem pattant. Némely Itteni résztvevők ugyanis Hal a s ra rándulván, itt egy korcsmában iddogálás közben idegenek előtt kibeszélték szándékukat, hogy azokat tervöknek megnyerjék. A korcsmáros a beszélgetést a halasi Bírákkal nyomban közölte. Ezek pedig a kényes ügyet nem akarván papírra bízni, Szőnyi lelkésznek egyik régi barátját küld­ték a vásárhelyi bírákhoz, hogy ezeket min­denről értesítse. A bírák a Halasról vissza­érkezetteket nyomban kérdőre vonták, de minthogy semmit sem vállaltak, azonnal ismét szabadon bo­csátották ; a halasi követet pedig azzal nyugtatták meg, hogy az egész csak borozó ifjak tréfálódzása lehetett.669

Azonban a cselekvés ideje is csakhamar el­érkezett. Törő és Pető nevezetesen találkozóju­kon abban egyeztek meg, hogy a vásárhelyiek június elejére jelenjenek meg Túrnál, a Körös partján, hová ekkorára a bánátiak is felvonulnak.670 Bajtársakat Békés- és Csongrád megyék több ré­széből is vártak.671 További tervök az volt, hogy innét Debrecent és Szatmárt útba ejtve, »hól is már mind talpon vannak«, tartanak Lengyel­ország felé pünkösd utolsó napjára, mely akkor június 12-re esett. Munkács vára alatt már egy kuruc tábor várja őket. Pénzt és fegyvert a burkus ád. így aztán Rákóczyt hazahozzák, a németet, vagyis a gyűlölt idegen katonaságot, pedig az országból kiszorítják.672

A hó elején Jenéi, »az öreg deák«, (jún. 3.) ki időközben valami tolvajság miatt az iskolából meg­ugrott, egy másik túri deák cimborája társaságában Bujdosó nevével ismét Vásárhelyre érkezek Pető »kapitányhoz«, szorgalmazni ezt, hogy ne késle­kedjenek tovább, mert Fúrón »a legénység felet­tébb szaporodik s tovább nem akar várakozni«. Enap vasárnap lévén, Pető ék a korcsmákat még egyszer befutják, sok legényt újra biztatgatnak a kurucságra s csatlakozó párthíveiket estére a Ke­nyere-ér mellé, a temető szomszédságában eső csárdába rendelik. Fegyverzetök igen hiányos volt. Alig háromnak volt kardja, a többi botokkal, foko­sokkal, némelyik csak egy ingben, gatyában jelent meg. Lovakat még azon éjjel a közeli ménesből válogattak s lopkodtak magoknak. A kurucságra azomban sokkal kevesebben vállalkoztak, mint Pető várta, miért is a »kapitányt« az utolsó perc­ben elhagyta bátorsága, s azzal az Ígérettel, hogy a csapatnak utána fogja küldeni utasításait, hátra­maradt s titkon Makóra szökött. A Kenyere hídjánál még négyen fordultak vissza a városba, úgy­hogy a hajnalban meginduló kalandorok száma 25-re vagy 26-ra olvadt le. A vezérletet Körösi Antal szökött katona, most mezei kerülő, vette át. Oldalamellett Becsei Mihály volt, kit »óbester«-nek szólítottak. A könnyelmű ifjak K.szt.mártón felé vették utjokat. Az itteni bírák gyorsan hírt adtak túri tiszttársaiknak felölök, vigyázatra intvén azokat. Ezek tehát a korcsmárosok at azonnal össze­hivatták s rajok parancsoltak, hogy mihelyt hozzá­juk idegenek érkeznek, menten hirt adjanak. Estére a város szélén levő Morgó csapszéktől megjött a jelentés, hogy oda két ismeretlen fegyveres lovas érkezett. A város cselédjei óvatosan körülfogták a csapszéket, s az idegeneket meglepvén, lovaikkal együtt foglyul ejtették. Az »óbester« volt egyik társával, kik előőrsi tájékozás végett jöttek. Rajok a szomszédos szőlőben Jenéi lovon várakozott, de megsejtvén a bajt, lovát szélnek ereszté, maga pedig szerencsésen elillant.

Becsei elfogatása, kit értelmessége és el­szántsága alapján a többiek fejének kell tekinte­nünk, nagy veszedelem volt a kis csapatra nézve, mely most már a vezetéstől is megfosztatott, más­felől a szerencsétlen kezdet a túri elégedetleneket is meghökkentette, úgyannyira, hogy ezek most egyszerre minden kedvöket elveszítették a kalan­dos vállalattól. Törő maga is a kijózanullak közé tartozott. Ezért, bár ideje lett volna, hogy az ottani bajtársakat Összeszedje és a vásárhelyiekhez vezesse, ezt nem tette, hanem félrehúzódva, ki­vette magát tanyájára. Helyette tehát Bujdosó vette át a vezetést, de már csak 3—4 embert tu­dott a »kurucságnak« megnyerni.673

A túri bírák ekkor Pesten jártak a Medárd­vásáron. Helyetteseik azonban Becsei ék elfoga­tása után rögtön fellármáztatták a várost s még estére nagyobb számú erőt szedtek össze gyalog-és lovasemberekből, melyet éjszakára a Simái berek felé rendeltek ki, melybe a Kőrösön át­kelt vásárhelyiek magokat bevették. Ide érkeztek meg azon vásárhelyi és csongrádmegyei lovasok is, kiket Szaplonczai inspektor, a vásárhelyi bírák és a csongrádmegyei alispán a kalandorok elfogatása végett itthonról azonnal utánok indí­tottak, amint itt reggel az oktalan vállalatnak híre terjedt. Sőt nemsokára ott termettek a túrkevei és kisújszállási kunok is, kiket a mi alispánunk kérel­mére Sághy Mihály hevesmegyei alispán a leg­nagyobb sietséggel kirendelt. A szembeálló ellen­felek a sötétben darab ideig lövöldöztek egy másra, de attól tartva, hogy ezzel még magokba tesznek kárt, a túriak kis idő múlva minden eredmény nélkül haza tértek.

A város lakossága aztán az egész éjjelt ébren töltötte, mert a fogoly Becsei erősen fenyegetődzött, hogyha őket mindjárt szabadon nem eresztik. »Túr városának még a gyermeke is meg­keserüli. « Másnapra kelve a túriak szekerekre és lovakra ülvén, ismét kivonultak a lázadók elébe, kiket a Körösön innen, a Sárkányfokon alól találtak fel, azonban fegyver nélkül levén, nem merték őket megközelíteni, mivel ezek azzal fenyegetődztek, hogyha »ellenünk támadoztok, sok özve­gyeket és árvákat fogunk ma csinálni Túron«. De azért illő távolságban mindenüvé kisérték a láza­dókat, kik eközben átkeltek a Körösön s a szőllős-kerteken át a Kunföldre érkeztek, és ott, Túrkeve közelében, valami korcsmában borozáshoz kezdtek, hol is az üldözők által annyira bekeríttettek, hogy a keviek és csongrádmegyeiek barátságos felszólí­tására magokat megadták, annyival inkább, mert »a pusztákon már majd elvesztenek éhhel«. Bolyon­gásuk közben néhányan megszöktek közülök s ezek közt volt a legfőbb izgató, Bujdosó is, ki Debre­cen felé menekült. A kézrekerültek száma 17 volt. Kévébe vitték az előőrsöket és Tör őt is, hol a főbbeket a kun kapitány azonnal vallatóra fogta. Innét Szolnokba, majd Vásárhelyre (jún. 6.) kisérték a foglyokat, hol a honmaradt beavatot­takat az úriszék időközben kivallatta. Bíráink ezalatt Petőt is elfogatták Makón, hol őt nyomban ki is vallatták, még mielőtt haza kisérték volna.674

81. sz. Lábady Ádám alispán névírása.675

A zendülésről a szolnoki sótisztség küldte az első értesitést az udvari kamarának Smidt fő­hadnagy jelentése mellékletével, kit katonai csa­pattal küldött Túr ke vébe a lázadás kikutatása és elnyomása végett, s ki a foglyokat Szolnokba vitte. Csongrád- és Heves megye alispánjai, nem­különben Károlyi Ferenc is, ki ez időben ezre­dénél távol volt e helytől, szintén nem késtek érte­síteni a kormány főbb tagjait a zenebona felől. Mindhárman, anélkül, hogy köztük erre nézve megegyezés jöhetett volna létre, úgy fogták fel s úgy rajzolták a képtelen hírek által rászedett egy­ügyű emberek vállalatát, mint amelynek semmi nagyobb jelentősége nincs. Lábady Ádám cson­grádi alispán a vásárhelyi tetteseket egytől egyig hibás életű, hadi vállalatra képtelen, együgyű, gyáva embereknek nyilvánítja. »Alázattal és az igazsághoz hiven jelenthetem — így írja a levél végén — »hogy e városban eddig egyetlenegy valamirevaló s különösen gazdaember sem találkozott, aki ezen minden ok és ész nélkül, hüségtelenül és bolondul cselekvő s balgatag módra aranyhegyről álmodozó kétségbeesett gazembereknek gonosz szövetségével gyalázta volna magát. Minden körülmény azt mu­tatja, hogy az egész dolog valami dőre hiábavaló­ság és álom kifolyása (melyből azonban a rossz szándék sem hiányzik): miért is ahoz e megye egyéb részeiből tudtomra a legutolsó sorsbeli embe­rek közül sem csatlakozott senki sem s főképen Vásárhely esküdt bíráinál és egyéb lakosainál oly nagy hűséget, buzgóságot s az elbeszélt cselek­mény ellenében oly élénk gyűlöletet tapasztaltam, hogy, ha rajtok állott volna, az említett gonosz embereket magok készek lettek volna mindenképen keresztre feszíteni.« Sághy hevesmegyei alispán ezzel összhangzóan így ir többek között: »Kor­hely, csapongó, háztűz nélkül való, többnyire suhancárok ezek. nem kurucok, kiknek magokat a tébo­lyodott elméjűek nevezték, hanem tolvajságra indult korhely emberek... Semmi nagyobb figyelmetességet az egész dolog nem érdemel. Reá kérdeztet­vén mindnyájan, szándékuk céljaira semmit mon­dani nem tudtak, egyedül a kuruc nevet éretlen elmével forgatják, amely miből áll, magok sem tudják.« A hevesmegyei főispán hivatalánál fogva az egri püspök, gr. Barkóczy Ferenc volt, ez a távoleső Károlyinak, aki csongrádi főispán (jún. 10.) s a tiszántúli kerület katonai kormányzója is volt, midőn a megyéje esküdtje által felvett vallatási jkvet megküldi, »a kuruc névvel kérkedő, némely vakmerő pajkosoknak megkezdett kóborlásának« mondja az egészet s kísérő levelét ezzel végzi: »Magam ugyan inkább tulajdonítom tolvajló kóbor­lásra induló igyekezetnek, mint valami veszedel­mes következésre célzó eltökélésnek, sőt azt tar­tom, hogy az elfogottak számával igen végét szakí­tottuk a dolognak. «676

A hígeszü ábrándozok kalandos vállalatának kétségtelenül vége is szakadt: de a kormánykörök a hely színétől távol lévén a vállalat valódi termé­szeteses annak kimenetele felől nem lehettek bizo­nyosok, másfelől a vallomások és nyomozások egy része méltán nyughatatlanságot s felháboro­dást okozott bennök. Besúgók, névtelen feladók nagy veszedelem készüléséről tettek jelentést, mely­nek elhárításánál a kitüntetés titkos reményében érdemeket akartak szerezni. A szolnoki sókamara a vár védelmi állapotba való helyezését sürgette, annak felemlítésével, hogy az árokban nincs víz, pénz és hadiszerek is szűkön vannak.677 A nyugha­tatlanságot Szeged város jelentései a mozgalom veszedelmes nagy arányáról, kétségkívül még" inkább növelték. A szomszédban azt is tudták, hogy 3 ezer kuruc gyűlt itt már össze, miről a város a főhadi-tanácsot is. értesítette s maga is készült fegyveres csapattal Vásárhely ellen indulni, ha ebben az alispán meg nem akadályozza. Különösen aggasztók voltak a kormányra nézve a Halászról, Vérte­siről és a külhatalmakról szóló hírek, mert a poroszban és a törökben nem bízhattak. Az udvari kamara tehát átirt a htt.hoz, hogy a hadi1 jún. 15. erőt mozgósítsa a forrongás elnyomása végett, a két városba nagyobb helyőrséget vettetett, a helytartótanács pedig gyors értesítésekre kötelezte az érdekelt vármegyéket, s a szomszéd törvényható­ságokat különösen Halász és Vértesi fel­kutatására s elfogatására nógatta. »Bizonyára ke­serves és nemzetünk dicsőségét nem kevéssé ho­mályosító eset ez« — írja a kancellár Láb ad y-nak — »s Csongrád megyére újabb szégyen, mert a minapi szegvári zendülést sem volt képes elnyomni s megelőzni«.678 Egyidejűleg a királynő ren­delte, hogy a vármegyék az elfogottak felett Bité­letet hozni ne merészeljenek«. Evégett ő gróf Ballyáni Imre hétszemélynök elnöklete alatt dele­gált törvényszéket nevezett ki Budára, melynek tagjai lettek" Almásy, Pécsy, Majláth és Rhabi ovszky, a kir. ügyek igazgatója.679

82. sz. Báthori Mihály főbíró névírása.680

Oda vitték fel szekerekre rákra, erős fedezet alatt a vásárhelyi foglyokat s csakhamar utánok kisértették Bá tho riMihály főbírót, Literátilstván város jegyzőjét és Pápai Ferenc esküdtbírót is, kik, mikor a a merénylet terve évek előtt tudtokra esett, a tette­seket szabadon bocsátották, — nemkülönben a túri bírákat is.

Károlyi Ferenc maga is kellemetlen hely­zetbe jutott. Az ő városa és jobbágyai követték el az országra szóló éretlen csínyt. Egy zendülő épen Károlyi Antalra is hivatkozott, kinek részére akartak sereget gyűjteni.681 Mindketten Károlyi Sán­dor kuruc generális ivadékai voltak. Ferenc gróf szeretett a nép közé is elegyedni, olykor egész parasztos viseletben is. A hazafiak és főleg az egy­kori kurucok valóban nem is feledték Károlyi Sándornak a Rákóczy-forradalomban való rész­vétét s azért őt és fiát féligmeddig még mindig kurucoknak tekintették. Most pedig a túri kántor fia, Kocsi Mózes, egyenesen Ferenc grófot is belekeverte a mozgalomba, mikor azt vallotta felőle, hogy »vagyon már hat esztendeje, mióta ő ezen dolgot főzi«. A vármegye esküdtje nem vette ugyan jegyzőkönyvbe a botrányos vallomást, de annak híre mégis csak kiszivárgott. A püspök és Sághy, mikor megküldték Károlyinak a jkvet, a kisérő levélben szintén értesítették őt arról, amit nem írtak bele, — előbbik »éretlen böffentésnek« nyilatkoz­tatván az elhallgatott vallomást. A nyíregyházi luthe­ránusok telepítéséért és a vásárhelyi reformátu­soknak adott vallásszabadságért is feljelentések mentek az illető püspökökhöz a gróf szabadelvűsége ellen. Innét még azzal is vádolták, hogy megveszte­gették.682 Nagyon valószínű, hogy e hírek felől oda­fenn is tudtak valamit. A gróf azonban végezte hivatalos kötelességeit oly pontossággal, mintha semmi szó sem érte volna. A közelebbi és távo­labbi törvényhatóságok és városok fejeihez azonnal rendeleteket adott ki a bűnrészesek, főleg Halász és Vértesi kézrekerítése céljából, Debrecennel különösen sűrű levelezést vitt, hol Bujdosót csakugyan hamarosan elcsípték, bár egyébként a város egész csöndességben maradt, mert azt a falragaszt, mellyel valaki egy piaci nap reggelén a jó cíviseket meglepte, hírül adván, hogy az országban itt-ott nagy kuruc seregek állanak már készen, összesen 290 ezerén ! — felszólítva egyszersmind a németet, hogy »az országból kitakarodjék«, —senki komolyan nem vehette. Annyit a gróf el is ért, hogy Szabolcs és Békés megyei alispánokkal hitelesen kinyomoztatta, hogy Vértesitől már nincs mit tartani, mert három év óta sírjában nyugszik,684 s hogy a kamara elnökével is szintén rövid nap közölhette, hogy a Vaskapu és Mun­kács felőli híresztelésekben »semmi sincsen(jún. 12.) «.685 Batthyány nádor viszont sietett őt meg­nyugtatni, hogy hűségében nem kételkedik, mely alkalommal egyszersmind oda nyilatkozott, hogy »azon lárma . . . inkább valóságos tolvajló kóborlás, mintsem valamely közönséges, békességet felzavaró igyekezet686 Kevésbbé fontosak voltak azok a följelentések,' hogy a gróf a maga tisztjeit szaka­dár görögök, olaszok és hitehagyottak közül válo­gatja s hogy Szaplonczait,ki szintén afféle, folyvást inspektorának tartja, bár a zendülés körül bűnt követett el annyiban is, hogy a vásárhelyi bírónak és jegvzőnek azt a tanácsot adta, hogy a régibb dologról ne valljanak semmit, s hogy a zen­dülés kiütésekor némelyeket maga oktábol elfogatott, kivallatott s szabadon bocsátott. Mindazáltal a királynő nevében nem mulaszták el felhívni Fe­kete György kir. személyököt s a nádort, hogy e vádakat is vizsgáltassák meg.687

83. sz. Gr. Batthyány Lajos nádor.683

Ez udvari rendeletek Szaplonczain kívül a vásárhelyi református lelkészekkel is foglalkoznak, mert a gyanusitó hír ezeket is szárnyára vette. Szegeden azt beszélték, hogy ezek voltak a főinditók, de el is fogták őket s a szekér oldalá­hoz kötözve kisérték fel Budára.687 Más oldalról is szárnyaltak efféle hírek. A királynő nevében tehát a bíróság elnökéhez egyebek közt ezeket is írták : »Vásárhely városában egynémely (szept. 20.) vásárhelyi asszonyokból kicsalt vallomások szerint a helvét hitű rendes lelkész azon a vasár­napon, mikor az említett zendülés a városban ki­tört, a néphez nyomatékos beszédet tartott, olyan­formát, hogy abból az a gyanú háramlik a lel­készre, hogy neki tudomása volt a bűnös vállalatról.« Meghagyatik tehát, »hogy e körülményt is alaposan nyomoztassa és hogyha azt a helvét hitű lelkészt a rabok vallomásai netalán kétségtelenül terhelnék, erről Fölséges személyünket világosan értesítse. . . . hogy a dologban intézkedhessünk.« Harmadnapra pedig ismét írják Bécsből az elnökhöz, hogy »mind-inkább növekszik az a gyanú, hogy a prédikátor az ügy és a szándéklat szerencsés kimenetelért a szószékből célzatos könvörgést tartott, hogy a gonosz tervbe beavatták s együttfogta a dolgot a hozzátartozókkal. Összevágnak ezzel a tömlöcbe zárt diák gonosz fecsegései a templomok elfogla­lásáról és a külföldiek segítségéről.«

Nem is lehet tagadni, hogy ez időtájban ország­szerte több ref. prédikátort fogtak el zendülés és bujtogatás örve alatt, amire a protestáns vallás és nemzeti szabadság elnyomatásának és üldözésének ezen sötét korszakában a »magyar egyház« lelké­szei azzal adtak okot, hogy a vallás sérelmek fe­letti panaszaiknak s nyögéseiknek hivatalosan és magánúton gyöngébb vagy erősebb kifejezést adtak. A vásárhelyi zendülők, mint a nép forrongásánál általában lenni szokott, előzetesen nem is nagyon titkolództak szándékuk felől s így nemcsak az udvar gyanúja bírt a vallomások alapján valószínű­séggel, de egészen hihető is, hogy a történendők híre előre is eljutott a lelkészek fülébe. De ismerve ezek értelmességet, alázatos és loyalis gondolko­dását, teljesen valószínűtlen, hogy a szószékből magok izgatták volna a népet s hogy legkisebb részök is lett volna a botorul színre hozott válla­latban. Nem is csupán a vallás érdekében indult az meg, mert a kuruc, Rákóczy és Bercsényi jelszavak nemcsak a reformátusoknak szóltak. Shabár a pártütők többsége református volt is, aminthogy nem is lehetett más, (minthogy mind a két város lakossága csekély kivétellel református volt) s habár a reformátusoknak volt több okuk az elégedetlenségre, nem pedig a kormány által dédelgetett katholikusoknak : mindazonáltal tényleg katholikusok is vettek részt a zendülésben, még pedig a felekezeti létszámhoz képest nagyobb arány­ban, mint a reformátusok.688

Amint a kétségkívül magasztos eszményekért lelkesülő, de együgyüségöknél fogva falnak vitt foglyokat Budán vallatóra fogták: itt is, mint idehaza, himezés-hámozás nélkül egyszerre mindent őszintén beismertek s nemcsak itthon maradt szövetkezett társaikon adtak ki, hanem teljesen ártatlanokat is, akikkel csak érintkeztek, belekevertek a bajba. A törvényszék alig győzte küldözgetni az elfogatási parancsokat s a város lakóit hónapokon át sűrűn érték a szomorú meglepetések. A pandúrok most ezt, majd amazt csípték el a zendülésért, kiknek javait azonnal összeírták s jószágait szétosztották. Már augusztusban 170-nél többre szaporodott a budai elfogottak száma. A jegyző keserves leveleket irogatott haza a bírákhoz,689 ezek pedig vigasz­talták, élelmezték s pénzzel is segítették a foglyo­kat.690

84. sz. Litteráti István jegyző névírása.691

Végre októberben a megye külön bizottságot rendelt az elfogatások foganatosítására. A felvite­tettek családtagjai, kik a megélhetéstől is elestek, siralmukkal betöltötték a várost, hol a közrémület mindinkább terjedt. A lelkészek különösen féltek, hogy ez eset vallásuk szabadságának eltörlését vonja maga után. Hire keletkezett, hogy a várost a kormány elpusztíttatja, amit a földesúr is megerősített. Különösen a kapaszkodó főurak és tisztviselők för­medtek a város ellen, melvre a szerencsétlen el-tévelyedettek vétkét rákenni törekedtek. Szőnyi Benjámin lelkész ekkor e befeketítő híresztelések ellensúlyozására s a város mentségére álnév alatt latin és magyar nyelven verses müvet irt és ter­jesztett el, egyelőre csak kéziratban, melyben tör­téneti adatokkal világosítva rajzolja a város minden­kori hűségét királyai iránt, nagy szégyenét és bá­natát a történtek miatt, ártatlanságát az elkövetett pártütésben s kéri a honfitársak és a királynő igazságos és méltányos Ítéletét, végül inti a tu­datlan népet az efféle oktalan bonoktól.692

Bármennyire felszaporították is a budai pré­postsági házban a foglyok számát s bármily erély-lyel nyomozták is országszerte a vádlottakat, a bonyodalom eredeti szerzőire és kezdő szálaira nem lehetett rátalálni. Különösen fial ásznak és Rákóczynak nem akadtak nyomába. Az udvar annak felderítését is hiába követelte a törvény­széktől, hogy ki volt a közvetítő a vásárhelyiek és a török földön lévő bujdosók közt? Minő Ígé­retekkel vezették félre amazokat ? Miképen tör­téntek a levelezések ? stb.693 Nagyobb sikerrel működtek a börtönbe bejáró szerzetesek, kik a vizs­gálat tartama alatt az eretnek foglyokat áttéritgették a kath. hitre. A gyáva Pető mindjárt az elsők közt volt s kívánta, hogy példáját gyermekei is kövessék. Tizenötéves fiát az elnök hamarosan fel is vitette s házához fogadta, a másik két gyermekkel is hasonlót akart tenni, de anyjuk nem engedte ma­gától elszakíttatni, noha a vásárhelyi bírák ez ellen sem formáltak volna nehézséget,694 annyival kevésbbé, mert a megijedt Báthori főbíró börtöné­ben szintén megtagadta apái hitét — az itthoniak nagy megbotránkozására.

A tavasz végre meghozta a szerencsétlenek ítéletét. Kiráry elleni pártütésben és az ország bé­kességének felzavarásában marasztaltattak cl 110-en, fele részben vásárhelyiek, felében túriak. Halál mondatott ki 14-re, 1—5 évi rabság 9-re, meg-csapatás, minthogy a zendülésről »negédesen szól­tak «, 3-ra, élethosszig tartó katonáskodás 54-re, s így tovább. A főbb bűnösök közül többet nem tudtak elfogni, kit aztán örökösen száműztek, többek halálos Ítéletét a királynő kegyelme változ­tatta meg, úgyhogy ennek következtében csak 3-an végeztettek ki: nevezetesen Törő, Pető és Buj­dosó, mégpedig akképen, hogy az első Túron lefejeztetett, azután pedig felnégyelve (márc. 30.) bitóra akasztatott, Pető pedig Vásárhelyre ho­zatott s a fejvétel és felnégyelés itt hajtatott rajta végre »minden zenebona és lármázás nélkül, (ápr. 2.) 250 vásárhelyi lovas ember között, csendesen« Szaplonczai értesítése szerint.695 Báthori és Lite-ráti is örökös katonáskodásra Ítéltettek. A túri bírák szabadon bocsáttattak. Borsos Mihály kun­kapitány és egy pár halasi elöljáró hivatalától meg­fosztatott. Vásárhelyre és Túrra kimondatott, hogy mindkettő pusztíttassák el s lakosságuk a határban létesítendő falvakba osztassák szét. A királynő azonban az ítélet e részét is megváltoztatta, még­pedig akkép', hogy a városok maradjanak ugyan meg, de kaszárnyákat építsenek s egy-egy század katonaságot tartsanak abban a magok költségén, minek foganatosítása végett a katonai kormány megbízottja, De Ville tábornok, mindenikben nyom­ban meg is jelent s a kaszárnyák helyeit kicövekeltette.

De az »érdemesek« jutalmazása sem maradt el, amire sokan erősen számítottak is. Ezeknek arany érmeket és egyéb kitüntetéseket osztogattak bőkezzel. A derék Lábadv és Szaplonczai azonban mindenből kimaradtak, sőt utóbbiknak körülményes igazolásra és a kancellár közbeveté­sére volt szüksége, hogy megrovatásban ne része­süljön. Amint effelől bizonyos lett, az egri püspök ajánlására csakhamar egy szép menyasszonnyal kárpótolta magát, kit Vásárhelyre hozott magának.

Itt pedig a kaszárnyaépités igen nagy ijedel­met okozott. A határ ez évben szűken termett s a lakosság a hozzá beszállásolt vasasnémetek szá­zadának tartására is képtelen volt. A vármegye közbe is vetette magát, sőt össze is kapott a vér­tesek kapitányával, hogy azok innét másuvá (dec.) rendeltessenek.696 Különben az egész város, elöljáró­ságával együtt szentül meg volt győződve afelől, hogy laktanyát építeni, fentartani s a benne levő hadi népet élelmezni steff. »ennek a népnek merő lehetetlenség lészen, hanemha minden lakosok csak arra keresnek s magok koldusán maradnak«. Ezen­kívül féltek az előfordulható újabb összezördüléstől, verekedéstől, »melynek mindjárt új rebellió lett volna a neve«.697 A lakosságra a zendülés kitörése­kor beszállásolt Gelhajani vértes század tartása is súlyosan nehezedett, mert a tartáson kívül bünte­tésből minden legénynek 2 kr. napi pótlékot is kellett fizetnie.698 A katholikus újtemplom építése is folyamatban volt, annak terhe is a városra nézett. A határt is most mérték s nem lehetett tudni, nem vesznek-e el most többet a nép használatából. A komlósiakkal is épen ez évben sok baj volt, mi miatt a nép kénytelennek érzé magát Károlyi nagy bosszúságára erőszakot alkalmazni eilenökben.699

Ha valamikor, most volt szükség az okos embe­rekre s a jóakaró és befolyásos pártfogókra. Sze­rencsére ezek kéznél voltak. Szaplonczai, urá­nak utasításából, már De Ville előtt esedezett a szerencsétlen városért, ki természetesen semmit sem tehetett s legfelebb közbenjárását Ígérte s alatt­valói hűségre intette a népet, de ugyanakkor a hű szolga írásba is foglalta a kérelmet, oda gondol­ván, hogy ezzel a Károlyi »nagy sarcolásának híre is debilitáltatik«, melyet t. i. felőle titkos feladói a a kath. templom építése költségei tárgyában híresz­teltek.700 Szabó Gergely, a város főbírája, Szőnyi lelkészhez járt tanácsért, kivel végre abban állapodtak meg, hogy Szőnyi először is a vár­megyéhez írjon a város nevében közbenjárásért, hogy az elitélt bírák s azok a lakosok, kiknek ártatlansága kiderült, bocsáttassanak haza. A megye ezután elhatározta, hogy a szerencsétlen várost minden dologban támogatni fogja s különösen közbenjár, hogy a laktanya építése alól mentessék fel.701 Előbb azonban a vármegye urai, az uradalmi tisztek és a városi bírák egyező értelemmel (1754. május) Szőnyit jelölték ki, mint erre egyedül alkal­mas tollforgató embert, hogy a laktanya ügyében szerkessze meg a fölségkérvényt, melynek kézbe­sítése s az ügy előmozdítása végett Károlyi javas­latára küldöttséget rendeltek Bécsbe a királynőhöz. »Az Isten tudja csak« — így emlékezik e meg­bízatás felől az érdemes lelkész, — »hogy mely sok gondomban s éjjeli és nappali fáradtságomban állott nekem az instantia írás ... a város régi meritumainak kikereséséért. A publicumnál igen kevés dokumentumok lévén, 3—4 szakadozott levelecskéken kívül, minden hiteles régi jámbor örege­ket, kiket bejártam, kiket magamhoz hivattam, hogy a régi időkben ezen városnak a felséges át a beszéd, így szólt: »Minek irtóztok attól annyira, holott ez nem károtokra, hanem maradékotok ma­radékának is javára célzó dolog, mivel soha annak felállításától fogva kvártélyost nem fogtok tartani.« De majd csöndesült haragja s biztatta a követeket, hogy nem sokára bizonyos összejövetelők lesz oda­fönn az ország főméltóságainak, s azon szóvá fogja tenni a dolgot. Ugyanekkor félre vonván az ágenst, ezzel értekezett, miből ez annyit árult el a köve­teknek, hogyha a királynőnek hatezer frt-ot fizet­nének vétkök váltságába, talán el lehetne kerülni a laktanya építését, mit azonban a követek nem ajánlottak meg. Tíz nappal később Koller udvarireferendárius már nyolc ezerre is beszélt. A kö­vetek eljárták a nádort és gr. Grassalkovies A. kamarai elnököt is. Alig kaptak valami biztatást. »Nem hihetem «, így szólt hozzájok egyebek közt amaz, »hogy szárazon maradhassatok, mivel ő fel­sége elhitette magával, hogy azon részen lévő föld­népe felettébb vigyázatlan, az eddig történt rossz dolgok is többnyire arra felé estének.«703

86. sz. Gr. Batthyány L. névírása.
 
87. sz. Mária Terézia királynő. Szalay—Baróthy, M. nemz. tört. IV. köt. után.

köztetek történt szerencsétlenség által, hogy párt­fogástoktól is elesett a kedvem: de átallátván azt, hogy az mennyiben oly kényén-kedveteken tar­tottalak benneteket, annyiban nekem is tulaj donit-tathatik gondviseletlenségtek s mivel Istennek s királynak zsámolyához kegyelemért folyamodni mind illő, mind szabad, igenis fogok annak elö-segéltetéséhez járulni és mind Írásban, mind sze­mélyem szerint őfelsége előtt mellettetek esedezni.«704 Elsőben is fölkérte az alispánt, hogy a város érdekében a helytartótanács útján folyamodványt írjon a királynőhöz705 s ezen kívül a földesúri kérvény indokait is igazolja. Aztán irt jobbágyai érdekében a nádornak, fejtegetvén, hogy a város­nak, mint olyannak, semmi része sem volt a zen­dülésben. »Csak egynehányan, az is a rossza, keve­redett a paraszt lármázások közé, az tanács és község azonban vétekben nem találtatott, sőt hogy a bűnösöknek persecutiójában szorgalmatoskodtak, nyilvánvaló. Ha considerálom, hogy azon kaszárnya-építésnek csak kezdésével megromlanak s hogy tökéletességre vigyék, arra tehetségek nem ér, pusztulásokból pedig ő felségének is kára, vár­megyének romlása és megvallom, nekem is kiváltképen való sérelmem következnék, az ki eddig magam földesúri lehető jövedelmeimnek nagy sérel­mével könnyítettem rajtok, hogy gyarapodjanak s most kellene már hasznokat vennem: ez által a fatalitás által pusztulásra hajlott sorokat valóban szomorúan tapasztalom. Járulok azért ifjúságomtól tapasztalt gratiájához és esedezem« — a városra ki­rótt büntetés elengedéséért.

88. sz. Gr. Grassalkovics Antal kamarai elnök.

Eközben a helytartótanács (1754. febr.—jún.) sűrűn és erélyesen sürgette a vármegye útján az építést706 s elrendelte, hogy az építés költségei fejé­ben a lakosságra az adó írt után 2 kros kirovást tegyenek.707 A város újabb fölség-kérvényt készített, újabb követséget küldött Bécsbe s több katonai és polgári főrangú méltóság pártfogásáért is újra esedezett, de mindenfelől csak rossz híreket ka­pott.708 A királynő egyelőre csak annyit (jan. 28.) engedett, hogy a két város ne két-két, hanem csak egy-egy század katonaság részére építsen lak­tanyát.709 Majd beleegyezett abba, hogy a (júl. 22.) vásárhelyiek a túriak példájára magok határozhas­sák el, hogy kaszárnyát épitsenek-e egy század katonaságnak ? vagy pedig egy egész törzstiszti kar­nak (stabo generáli) és tartozékainak szállást adja­nak?710 De mikor a város kérelmét ismét megújí­totta, azt a királynő szigorúan elutasította.711 (szept. 6.) A város pedig sem a kirovásokat nem tette meg, sem az építésbe nem fogott bele. A királynő e miatt felindulásba jött s a htt. útján vizsgálatot rendelt el a vármegye és a város (1755. febr. 25.) ellen.712 Végre a kir. kamara elnöke tudatta, hogy sikerült a a királynő szívét meglágyítani, aki meg­győződött a város ártatlansága felől:713 s csakugyan, pár hét múlva a helytartótanács (1755. okt. 10.) értesíti a vármegyét, hogy a fölség a vásárhelyiek újabb könyörgésein megindulván, őket a kaszárnyaépítés alól felmenti, de e helyett arra kötelezi, hogy egy század lovasságot tartsanak állandóan szálláson, három főbb tiszttel, kinek számára alkal­mas lakással is tartoznak, a katonaságnak pedig a rendes illetőségen felül 2 kr. pótlékkal.714 Legutoljára azonban a királynő a város újabb könyörgésére a két krajcáros büntetéspénzt is elengedte(1756. ápr. 2.) .715 A város szabadabban lélekzett fel. Szép levélben megköszönte földesúrának sikeres közben­járását s ígérte, hogy »nem lesznek háládatlanok«.716


Lábjegyzetek

  1. Polgáriról és a túrri zavarokról tüzetesebben Szeremlei, Szó'nyi Benj. 38—41. 11.
  2. Törő "és Pető ítélete 1754. mára 30-ról az Orsz. ltrban, Hevesm. és Mezőtúr levéltáraiban, Századok, 1870., 36. Mezőtúr és Vidéke, 1885., 45, 46. sz.
  3. Szaplonczai Illés itteni inspector levele gr. Károlyi Ferenchez 1753. aug. 3-ról a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában és a hivat. ítélet,
  4. IV. kerület, Oldalkosár-utca 9. sz.
  5. A Pető vallomásairól felvett jkv az Orsz. It. kanc, osztályában.
  6. Békésm. jelentése a zendülésról Zsilinszkynél, Békésvm. rég. évk., XI., 105.
  7. Janoviczki hevesmegyei esküdt jkve a zendülők vallomásairól a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  8. Szőnvi B. elbeszélése a zendülésről a hmvi ref. egyház jkveben, L, 15—35,
  9. Pető makai vallatásáról szóló jkv a gr. Károlyi nemz. bp. Itrában.
  10. Pető vallomásai i. h. és Sághy Mihály hevesmegyei alispán jelentése jún. 14-ről a htt.hoz a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  11. A szolnoki sótisztség jelentése 1753. nov. 3-ról az Orsz. ltrban.
  12. Pető és a főbb részesek vallomásai u, o.
  13. A túri bírák egykorú jelentése az eseményről gr. Károlyi Ferenchez, a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  14. Mészáros A. egykorú túri jegyző elbeszélése, megjel. a Budapesti Hirlap 1884. aug. 24. számában. Szőnyi B. leírása a hmvásárhelyi ref, egyház jkvében, I. 20—27. Lábady, csongrádmegyei alispán hivat, jelentése a kan­cellárhoz 1756. jún. 9-ről. Csongrádm. lt. prot. 14. Sá gh yMihály hevesmegyei alispán jelentései a htt.hoz jun, 9. és 14-ről az Orsz. ltrban, Mise. fasc. 52., no 263. és a gr. Károlvi nemz. bp. ltrában. Az ítélet Thaly K. jegvzeteivel Százaáok, 1870., 36—43. és Mezőtúr és Vidéke 1885., 45. 46. sz. (Túr városa levéltárából közölve.)
  15. A gr. Károlyi nemz. bp. Urából.
  16. A püspök levele a gr. Károlyi nemz. bp. lírában.
  17. A jelentés jún. 14-ről az Orsz. ltrban.
  18. Nádasdv levele iun. 16-ról Csongrád megye ltrában, 1753., Prot. 14.
  19. Az udv. kamara, kancellária és htt. levelezései és rendeletei a zendülés tárgyában az Orsz. lt. kancelláriai iratai közt.
  20. A város ltrából.
  21. A Janovicki-féle vall. jkv s a kisérő levelek a gr. Károlyi nemz. bp. lírában.
  22. Lukács Ödön, Nyíregyháza története, a vásárhelyi feladásokról pedig a váci psp. levéltárban levő egykorú levelek.
  23. Hivatalos jelentés Békésm. részéről Zsilinszkynél, Békésvni. tört. évk., II., és Csákányi T. szabolcsmegyei alispán jelentése júl. 25-ről Vértesi halála felől a gr. Károlyi nemz. bp. Itrában.
  24. Károlyi levelezései Szeremlei Sámuel debreceni bíróval s egyebekkel ez időből a gróf Károlyi nemz. bp. ltrában.
  25. B. levele jún. 27-ről u. o.
  26. Kimutatás (egykorú másolat) a tisztek kifogásolt vallásáról a gr. Károlyi nemz. bp. Itrában; a kir. rend. 1753. aug. 7-ről az Orsz. lt. kané. iratai közt. Bécsi leiratok szept. 22. és 28-ról Battyányihoz u. o.
  27. Szőnyi B, a vásárhelyi ref, egyház jkben, i. h.
  28. Szeremlei, Szőnyi B. 58—59. (Az egyes elitéltek ho­nosság és felekezetiség szerint felsorolva.)
  29. Literáti levele ápr. 10-ró'l a város ltrában, Rvi. 2. cs. 87: sz.
  30. I. h. 2. cs. 81. sz.
  31. A város ltrából,
  32. Emunka tüzetesebb ismertetését 1. Szeremleinél, Szőnyi B. 61—62, 206—208. 11.
  33. A királynő levelei Batthyányhoz szept. 20. és 22-ről.
  34. Szaplonczai levele Károlyi F.-hez 1753, dec. 27-ről a gr. Károlyi nemz. bp. ltrában.
  35. Szaplonczai levele Károlyihoz 1754-ről a gróf Ká­rolyi nemz. bp. ltrában.
  36. Az iratok Csongrádm. és Vásárhely Uraiban.
  37. Szőnyi P>. a ref. egyház jkvében, lt, 89.
  38. Csongrádm. lt. 1755. márc. gyűl. iratai közt proth, 30. sz.
  39. Csongrádm. lt. 1763. júl. 30., Proth, 6, 10,
  40. Szaplonczai utóbbik hivatott levele. A feljelentő levél Szeremleinél, Szőnyi B. 76—-77. 11.
  41. A város kérvénye a megyéhez a ref. egyház jegyzőkönyvében, I., 48.
  42. Csongrádm. határozata 1754, május 20-ról a vármegye levéltárában.
  43. A követek levelei Bécsből 1754. május 3—17-ig. Városi lt. Rvi. 2. cs. 84, 85. szám.
  44. A levél május 9-ről a város ltrában, Rvi. 2. cs. 82. szám.
  45. A vármegye ilv értelmű kérvénye már máj. 20-án elkészíttetett. Vní. lt. "XIV. cs. 21. sz.
  46. A htt. rendeletek 1754. febr., jun., júl.-ból Csongr.m. ltrában 1754. ápr. 5-iki gyűlési iratok közt, Proth. I., 7.
  47. Vm. lt. XIV. cs., 2. sz.
  48. Gr. Serbelloni lovassági tábornok értesítése aug. 8-ról s Nádasdy kancelláré aug. 13-ról Csongrádm. lt. a megyei okt. 19-iki gyűlési iratok közt, Proth. 19. sz.
  49. A királynő leirata ürsz. lt., Fitt. oszt., Lib. reg. 1754., 5. lap.
  50. A kir. leirat Orsz. lt., Htt. oszt., Lib. reg. 1754., 18. lap.
  51. Királyi leirat az Orsz. ltban, Htt. oszt., Lib. reg. 1754., 41. lap.
  52. A leirat 1755. febr, 25-ről Csongrád megye ltrában, 1755. mára 21. gyűlés iratai közt, Proth. 30. sz.
  53. Grass. levele u. o. 33. sz.
  54. A htt. okt. 29-iki leirata vm. lt.
  55. A leirat Csongrádm. levéltárában, 1756. május 6-iki gyűlés iratai közt, Proth. 2. sz. Város lt., Rvi. 2. cs., 93, 98. sz. (Gr. Károlyi F. és Lábadj tudósításaik.)
  56. A köszönő levél a város ítrában, Rvi. 1. cs., 160. sz.

 

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet